Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-05 / 103. szám
Apokalipszis most l-ll. Két nap gyümölcse S Amerikai film Francis Ford Coppola nevét meg kell tanulni! Nem azért, mert egy amerikai filmes sorra aratja a fesztiváldíjakat, megkapja majd az Oscar-díjat is, vagy ha nem, az se számít. Ebben az emberben olyan erők és olyan lát- tatás működik, amely csak a legnagyobbakat, vagy inkább azt mondanánk, csak a megszállottakat vezeti. Azokat, akik hisznek, vakon és ellentmondást nem tűrően hisznek abban, amit csinálnak. Coppola egy afrikai témájú kisregényt használt fel a forgatókönyv megírására. De azzal, hogy a történetet áthelyezte Vietnamba, nemcsak a környezet változott meg, hanem azt a lehetőséget is megteremtette, hogy a lélektani elemzés, a kerettörténet mellé, vagy inkább annak helyébe korunk nagy témája, a borzalom, az iszonyat, a félelem lépett. Ügy, ahogyan azt Vietnamban az amerikaiak csinálták. Egy rövid írás keretében nincs mód belemenni annak taglalásába, mi_minden ké_ peszti el a nézőt ebben a filmben. Azt a szabvány néző megérti, hogy a hadviselésnek lehetnek gondjai egy-egy katonával kapcsolatban. Ez a Kurtz ezredes esküt tett az amerikai zászlóra, rangot és hatalmat kapott. Ha tehát függetlenítette magát a zászlótól,'a kapott parancstól és külön utat választott, magára vessen, mit tesznek felettesei az ő semlegesítésére. Hogy ezt ki hajtja végre, milyen körülmények között, milyen alku után és milyen lelkiismereti teherrel, az megint más kérdés. Még a parancsot kiadó tábornok sebtiben utá_ nadobja a parancsot végrehajtó Willard századosnak, hogy a parancs nem létezik és soha nem is adtak ki ilyen parancsot. A film úgy is indul, hogy Willard nekikezd az útnak és az út, a kaland mindennapi eseményei között igyekszik megérteni, miért is vált azzá ez a Kurtz, aki. Bevette magát a dzsungelbe, rémuralmat teremtve alapít hatalmat, miközben Eliot-verset szavalgat magának és istenként imádtatja magát. Willard számára a jellem addig kérdés, amíg fantomként áll a fe'adat előtte, amíg odáig nem jut, hogy a vietnami valóságot, az amerikaiak által odatelepítétt jelenidejű poklot meg nem ismeri. Elhiszem Coppolának, s még inkább Vittorio Storaro operatőrnek, hogy a forgatás négy esztendeje alatt tenger_ nyi nehézségekkel kellett megküzdeniük, de azt még inkább, hogy azokat, akik ebben a filmben részt vettek, maguk is a téma áldozatává váltak. Vagy ha pontósabban akarunk fogalmazni: a technikailag bravúrosan felvett támadási jelenetek, az apró mozzanatok elképesztőek. A vihar sodrásával felvillanó képsorokban a személytelen egyeseknek az önfeláldozása, a kiszolgáltatottság, a megsemmisülés előtti félelem és — ahogy Kurtz mondja — a borzalom, a borzalom, a szűnni nem akaró borzalom életformája az, amit tudatosan filmre csinálva és megelevenítve a történelmi eseményeket. felborzasztotta őket, a filmeseket. Átalakította mindazt a struktúrát bennük, amiben addig talán hittek. Van ennek a filmnek egy látszólag idegen eleme. Ügy tűnik, mintha a néző idegeinek pillanatnyi megnyugtatására építenék be a film alkotói ezt a jelenetet ebbe a véres és lelkiismereti nyugtalanságot ébresztő folyamatba. A folyó mentén az egyik erőd parancsnoksága az amerikai katonák harci kedvét jobbítani igyekszik egy színes vízi-show-val. A szexgör. löket úgy kell kimenteni helikopterrel az őrjöngő katonák közül. S amíg a film pereg, lehetetlen nem gon_ dőlnünk a haláltáncballadákra, hiszen itt már a halál valóságos jótéteménynek számít. A film befejezetlen, sőt itt-ott hézagos is, ha azt nézzük, hogy a forgatókönyvíró Coppola hogyan kezdte a történetet. A rendező Coppola azonban a jól megírt forgatókönyvnél többet talált a munka közben, a borzalomnak azt az állapotát, amely már azt sem engedi, hogy az ember egy pillanatra is önmaga legyen, vagy azt, hogy az egyszerű állati létén kívül másra is merjen, vagy tudjon gondolni. Itt megszűnik minden etika, itt nincs mérce az egyszeri ember, az agyát használó és élete értelmét kereső ember számára, lett-légyen az akár hazáját védő szerencsétlen áldozat, vagy a mindent lebírni igyekvő technikával ideérkező amerikai. A végtelen különbség „csak” annyi, hogy a vietnaminak nincs más vá_. lásztása, mint minden erejével védeni azt, ami az övé. Ez az az óriási erkölcsi többlet a végső elszámolásnál és erre ébreszt rá ez a film, döbbenetes képsoraival. Azzal, hogy Coppola és operatőre, Vittorio Storaro egy az egyben adják a borzalmakat, árnyékba borítják azt a lehetőséget, hogy a jellemek valahol mégis érvényesüljenek. Marlon Brando és Martin Sheen mellett Kilgore ezredes szerepében Robert Duvall játssza azt az amerikait, aki „mindezt” a hivatásos katona önbizalmával és az emberi értékek iránti szemtelen érzéketlenségével „bonyolította”. Parancs szerint, hiszent ezt így kell csinálni, ha profi az ember. Farkas András Magyar-lengyel tudóskollektíva tanulmányozza nemzeti parkjainkat Munkaközösség a gyermekért, a kultúráért Murcsányi László, a gyöngyösi járási hivatal művelődésügyi osztályvezetője: — Három esztendeje működik ez a kis munkaközösség. Járási, városi 'osztályvezetők, olykor tanulmányi felügyelők, közművelődési előadók. Célunk? Módszereink? Minél többet megtudni egymásról a megyében, ötleteket. vállalkozásokat, intézmények stílusát, eddigi eredményeket, gondokat. S legjobb, ha a tetthelyen vagyunk. Egyszer Hevesen, Füzesabonyban, máskor Gyöngyösön, Egerben, vagy miként most, Hatvanban. Ahol második napja gyűjtjük a tapasztalatokat. Nyol- can-tízen veszünk részt ezeken a továbbképzéseken, s általában negyedévenként kerítünk rájuk sort. Olykor szakmai előadókat hívunk meg a találkozókra. Programjuk, témájuk vagy az oktatás, vagy pedig a köz- művelődés aktuális kérdéseihez kapcsolódik... ★ Két nap gyümölcseként vajon mit visz el innen Zay Béla, a füzesabonyi járási hivatal osztályvezetője? — Állandó témánk a pályaválasztás, különös tekintettel a szakmunkásképző intézetek és az általános iskolák kapcsolatára. Ezzel összefüggésben a hatvaniak kitűnő példával szolgáltak. A „Damjanich”-ban tett látogatásunk igazolta, hogy például a szakmai ismeretek elsajátíttatása mellett nagy gondot fordítanak a szabadidős foglalkozásokra, a teljesebb emberré nevelés módozatára. Rendszeresek a bérleti koncertek, az iskolai könyvtár forgalma évről évre -növekszik, klubtermükben kiállítások, képzőművészeti előadások zajlanak, s az ezermester, ügyes kezű hatvani szakmunkás fiatalok műtárgyaikkal, munkadarabjaikkal nemcsak a mégy ei, hanem az országos bemutatókra is eljutnak. Ezért á munkáért csak ghatulálha- tunk az intézet vezetőinek, szakembereinek! ★ Az Ady Endre Városi Könyvtárban Kocsis István igazgató volt a munkaközösség informátora. S, annak, hogy nem üres kézzel távozott innen a gyöngyösi városi tanács osztályvezetője, Kctona Istvánná, vagy a hevesi járási hivataltól érkezett, Kerek László,' egyszerű az oka: országos modellt ismertek meg az intézmény jóvoltából. Szorgos, szívós munkával, éivezve a helyi tanács művelődésügyi osztályának támogatását, Hatvanban sikerült megvalósítani a közművelődési könyvtár és az iskolai könyvtárak kapcsolatát. Nagy jelentőségű ez az akció, s 1978 január óta 5571 központilag feldolgozott, katalógussal, kartonnal fölszerelt, csupán besorolásra váró műhöz , juttatta a város hat tanintézetét. Két év alatt gyakorlatilag megduplázódott ilyenformán az iskolák könyvállománya, továbbá lehetővé vált, hogy a tartós letétként kiadott, több példányos munkákból egymásnak kölcsönözzenek. Bevezetőbén említettük, hogy alkalmi előadók is bekapcsolódnak a munkaközösség, a továbbképzés tennivalóiba. Ezúttal dr. Göczö Gézát, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelőjét fogadták, aki az oktatási, köz- művelődési ágazatot érintő munkavédelmi feladatokról, a várható változásokról tájékoztatta a tanügy vezetőit. De arra is kíváncsiak voltunk, hogy a korábbi hasonló találkozások milyen nyomot hagytak a szakigazgatási szervek vezetőiben, ezért Ba- ráz Máté hatvani osztályvezetőt kértük benyomásai föl- idézésére. — Különösen emlékeztés az a tavalyi vizsgálódás, amit a füzesabonyi járásban, közelebbről Besenyőtelken és Sarudon végeztünk — mondotta az idei első továbbképzés házigazdája. — Tulajdonképpen a komplex közművelődési intézmények megjelenéséről volt szó, a tartalmi munka egymásra épülését tanulmányoztuk az iskolai és a tanintézeteken kívüli tevékenységben. S aria voltunk kíváncsiak, hogy ez a folyamat mit biztosít az általános iskolából kinőtt fiataloknak. A látottak, a hallottak általában kedvező benyomást keltettek bennünk, s azóta ki-ki a maga szűkebb hazájában bizonynyal hasznosította a tapasztalatokat. .. (moldvay) Decemberben végeznek i Igazgatóképzés egyetemen Három éve képeznek egyetemi szinten iskolaigazgatókat, szakfelügyelőket, az oktatásügy irányításában dolgozó szakembereket az ELTE természettudományi karán. Az Oktatási Minisztérium most ismét meghirdette a pedagógia kiegészítő szakos speciális képzést a már főiskolai vagy egyetemi oklevéllel rendelkező vezetőknek. Az ELTE természet- tudományi karán közoktatás-irányításból, iskolavezetésből és nevelésszociológiából szerezhetnek speciális ismereteket a jelentkezők, a Pécsi Tanárképző Főiskolán — kihelyezett tagozaton — közoktatás-irányításból. , Az iskolavezetésből általános és középiskolai igazgatók, igazgatóhelyettesek, valamint általános és szak- felügyelők gazdagíthatják is. méreteiket, a másik két spe- cializációra pedig az oktatásügy irányítóin kívül gyermekvédelmisek és az ifjúsági mozgalomban dolgozó vezetők is jelentkezhetnek. Az iratokat a felettes szerv javaslatára május 10- ig küldhetik el az egyetemnek, illetve a főiskolának. A' pécsi kihelyezett tagozatra elsősorban Baranya és a dél-dunantúli megyék oktatásügyi vezetőit várják. Az ELTE természettudományi karán eddig csak közoktatás-irányításból és nevelésszociológiából folyt ilyen jellegű oktatás, az első „hallgatók” — 25-en — decemberben végeznek. Iskolavezetésre szeptembertől oktatnak először. Jelenleg a különböző évfolyamokon mintegy kétszázan tanulnak. (MTI) Magyar és lengyel természettudósok közösen tanulmányozzák a Kiskunsági Nemzeti Park növény- és állatvilágát. Simon Tibor, az ELTE növényrendszertani es ökológiai tanszékének vezetője erről elmondotta az MTI tudományos munkatársának: — A tanszék a Kiskunsági Nemzeti Parkban az ott folyó kutató munka rendszerességének biztosítására kutatóbázist létesít. A tudósok így a helyszínen rendszeresen figyelemmel kísérhetik az éghajlati és talajviszonyokat, valamint a növényzet fejlődését. Lehetővé válik, .hogy a helyszíni munkaértekezletek során gyakorlati tanácsokat és útbaigazításokat adhassanak a park karbantartói számára is. A Kiskunsági Nemzeti Park 30 ezer hektárnyi területén található rétek, legelők, erdők rendkívül értékesek a kutatók számára: másütt már kipusztulóban levő növények, állatok találhatók eredeti állapotukban. Az eredeti növény, és állatvilág azonban sajnos itt is visszaszorulóban van. A térei.Mmsőa 1980. májú* 5., hétfő mészettudósok e változási folyamatokat is vizsgálják. Bejárják a nádasokat, a zsombékokat, a fűzlápokat, a legelőket, hogy megállapíthassák a visszaszorulás mértékét. Az egyébként is általános jelenség, a tölgyes erdők elborókásodása a Kiskunságban különösen megfigyelhető. Ennek a több száz éve tartó folyamatnak megszüntetése, az egyre gyérülő madárállomány megmentése, illetve gazdagítása sürgető fel. adat. Ebben a nagy gyakorlatú lengyel tudósok értékes segítséget nyújthatnak magyar kollégáiknak. A vegyianyagok mind szélesebb körű mezőgazdasági felhasználása rendkívül káros az ős- növényzetre, ezért a tudósok azt ajánlják, hogy a természetvédelmi területek körzetében mérsékeljék a műtrágyázás felhasználását. A Kiskunsági Nemzeti Park tanulmányozása egy korábban megkezdett nagyszabású kutatásnak a folytatása. Gazdag eredménnyel már befejeződtek a Horto- h ’ 'vi Nemzeti Park megfi- gyelő-feltáró munkálatai. Itt száz kutató több mint 2 ezer munkanap alatt csaknem két és fél ezer állat- és 180 növényfajt térképezett fel. A zoológusok számos ritka, veszélyeztetett, sőt kihalóban levő állat- és növényfajra bukkantak. (MTI) Köztársaságpárti vagyok, mióta az eszemet tudom — alakult azonban nemrégiben egy királyság, melynek szívesen lennék alattvalója. A birodalom, ahová vágyom, nem nagy: másfél millió alattvalót számlál és középpontja egy walesi kisváros, Hay-on-Wye. Határőrökben és vámtisztekben címerének szárnyas oroszlánja bizonyos borzongást kelt. A királyságot eddig nem ismerte el az Egyesült Nemzetek Szervezete. Lesz tehát bizonyos gondom, ha sikerül csatlakozási szándékomat bejelentenem. Mindez azonban nem riaszt vissza attól, hogy választott királyomnak hűséget ne fogadjak. Királyomat Richard Bojrth- nak hívják. Gyarmati tisztviselők gyermeke és még idejében maradt ki az oxfordi egyetemről ahhoz, hogy elméjét ki ne szárítsa a sok felesleges tudás. Királyomon a legjobban tetszik, hogy pléhkoronát vili sei. A helybeli postásnak különben grófi címet adományozott. Címekkel amúgy sem fukarkodik. Kinevezte például a légierő parancsnokát is tábornoki rangra és cseppet sem zavarja, hogy országának egyelőre még repülőgép sem áll rendelkezésére. Richard Booth, a király, nem bolond. Ellenkezőleg. Roppant felkészült és ügyes ember, csakugyan nemzetközileg elismert személyiség. Richard ' Booth a világ legnagyobb antikváriusa. Pályáját azzal a felismeréssel kezdte, hogy a könyveknek hely kell. Kibérelte hát a walesi városka moziját. Szegényházát is könyvespolcsorokkal állványozta fel. Es másfél millió könyvet rendelt ide: mindent, ami másutt feleslegesnek, kidoban- dónak rémlett. Nincs olyan könyvaukciója a világnak, ahonnan hiányoznának a király megbízottai. Alapelvük az, hogy nincs felesleges könyv, nincs olyan, amelyikre valaki ne tartana igényt. A kis walesi falucska ma már a könyvesek búcsú járóhelye. Kapható itt antik kódex, kifakult címer, kolostori feljegyzés, első kiadvány, Gutenberg korabeli nyomdaminta, gyarmati biblia és rizspapírra nyomott kínai vers. A király most egy olyan erdőt rendez be, ahol a sétálók a fákról is könyveket emelhetnek le. Fellendült a városka forgalma. A kávéházban egy híres operaénekesnő áll a pultnál. A - kősyvesspolcok mögött ^ egy szabadságát élvező kaliforniai professzor dolgozik — cserébe az ingyen olvasásért. Ha tisztességesen viselkedik: a király rangot is adományoz neki és szabad bejárást biztosít a raktárba, ahol másfél millió alattvalója: másfél millió antikvar könyv pihen. Csodálatos birodalom: a régi könyveké. Az egyetlen hely, ahol még az is megbocsátható, ha valaki király vagy herceg. Innen üzenem hát • a- királynak: én, mór birodalmának alapítása előtt is titkos alattvalója voltam. Korántsem sérti hazám törvényeit, ha ezt bevallom. Gyermekkorom óta kettős állampolgárként élek. Másik hazám az antikvárium. Rangom hasonlatos a királyéhoz: magam adományoztam. Magamnak ugyan a könyvek rabszolgája címet gondoltam ki, bár a rabszolgatársadalom ellen elvi kifogásaim vannak. Bízom benne mégis, hogy a király megért. ‘ Szívébe fogadna, ha egyszer meglát a Múzeum körúton: azzal á szörnyeteg aktatáskával, amivel járok. Benne csúrig: régi könyvek. Hát még ha a táska tartalmát megvizsgálná ! Ez lenne az a ’ pillanat, amikor engem, szegény rabszolgát, még egy király is megirigyelne.
