Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

Yronszkij Annája ANNA KARENINA meg­érkezett a budapesti Keleti pályaudvarra — itt készült ugyanis néhány jelenete a a filmnek — és a magyar televízió képernyőjére. Anna Karenina a meg nem értett asszony, a szerelmi három­szög egyik csúcsa és pontja, a szerelméért mindent ott­hagyni. még életétől is meg­válni kész nő a régi lokomo- tivon bedöcögött a magyar tévénézők szívébe, s okoz majd még minden bizony­nyal sok könnyet, vitát, me­rengő emlékezést a folyta­tások közben és után. Tolsz­toj ugyan nem egyfajta menekülő asszonyt, hanem egyfajta menekülést írt meg Karenin feleségének történetében. Egy sajátos asszonyi, helyesebben női lázadást, amely lázadás nem rokontalan abban a korban, hogy csak rhásre ne. mint a Babaház Ibsen-hősnőjére, Nó­rára gondoljunk. Olvasáspszichológiai ta­nulmányt is érdemelne, ter­mészetesen egy kis történet­filozófiával és társadalom- történettel körítve, miért, hogy ki, mit olvas ki ugyan­abból a regényből. De az is, hogy ez a „ki”, mikor ol­vassa azt ki a regényből, amely éppen megragadja, sőt magával ragadja az ér­zelmek és élmények világá­ba. Nem éppen a rovat fel­adata, hogy azon tűnődjék és tűnődtessék, mi a nagy regények, a klasszikusok tit­ka, de az mindenképpen — vélem legalábbis — ide tar­tozik és nyílt titok lehet: ha a változó korok, a vál­tozó társa da Írnak és ezzel együtt a változó etikai, po­litikai. esztétikai megítélése­ink mindenkor megérteni, felfedezni és töprengésre késztetni valót talál egy műben, akkor alighanem klasszikus alkotással állunk, vagy ülünk szemben. Tolsztoj és Vronszkij Anna KÉPERNYŐ ELŐTT Kareninája ég tudja hány megfilmesítést, színpadi vál­tozatát, sőt most már jó né­hány televíziós feldolgozást is kibírt és kiérdemelt és nem kell a látnok képében tetszelegnem, hogy már most leírhassam: találkozunk mi. még Annával, Kareninnal, Vronszkijjal és társaival máskor is, később is, újsze­Vronszkij szerepében Stuart Wilson rűbb és másszerűbb feldol­gozásban. Anna Karenina, aki megiratott Tolsztoj ál­tal, megtévésíttetik még so­kak által, hogy a későbbi korok tévénézői ismét mást, de legalábbis másként ol­vassanak ki örökérvényűnek vélt igazságot, sőt igazságo­kat egy szerelmes asszony történekéből. NEM SZÜKSÉGES, de né­ha ha.sz.no« mentséget keres­ni az adaptálók szárnál'«. A szélesen hömpölygő, a rész­letek finomságaiban az egé­szet, s az egészben az élet legapróbb részleteinek lénye­gi vonásait és fontosságát is hangsúlyozó regény hű televíziós átültetése eleve reménytelen vállalkozás. Már, ami a tolsztoji hűséget jelenti. Már ami azt a bizo­nyos, meglehetősen primitív, Erdész Judit palóctárlata a Kisgalériában A Megyei Művelődési Köz. pont Kisgalériájában vasár­nap délelőtt, nyílt meg Er. desz Judit díszítőművész tár. lata. Ez az egységes benyo­mást keltő, a palóc vidék és nép ruhadíszítő elemeit felvonultató gazdag anyag megint ráébresztette az ér­deklődőiket arra, hogy na­gyobb szorgalommal és el­mélyültebb lelkiismerettel kell megóvni a népi hagya­tékokat az elmúlástól. Erdész Judit érdeme nem­csak ebben a tárlatban mér­hető és jegyezhető fel. Nem is csak abban a jelentős munkában, hogy a Mátra vidékén jóvad túl, az Ipoly és a Tisiza által határolt te­rületen vándorolva. Boldog­tól, Tiszai üredig el.eljutva mintegy 250 palóc díszítő motívumot gyűjtött össze és használt fel ízléses munkái­hoz. hanem abban is, hogy ezeket a motívumokat a ma megszerezhető textilfajtákra rátelepíti. Ezek az apró kis vonalak, vonalegyüttesek, ezek a kék és piros elemek leped öv égeken, sátor lepedő­kön, térítőkön, koraakendő- kön, ingv áldakon, blúzo­kon. ruhákon, játékbabákon, párnákon láthatók, és gyö­nyörködtetik a szemet, em­lékeztetnek arra, hogy a fa­lusi viliág nemcsak énekszó­tól volt hangos annak ide­jén, nemcsak balladák" si­rattak el nagy szerelmeket, de az öltözködésben is volt művészi ízlés, a használati tárgyaikban, ruhadarabjaik­ban is megnyilvánult az a palóc sajátosság, amit jobb szó híján népiéleknek nevez­hetünk. A fehér vagy nyers alapon kék és piros motí­vumsorok fürgén kúsznak a lepedő, a párna egyik végé­től a másikig és arra inger­ük a szemet, hogy ezt a fi­nom kis vonal rendet meg­kutassuk, végigelemezzük, mennyi apró lelemény és já­tékosság rejlik az egyes for­mák, vonalak összehímzósé- ben, tagolásában, ritmusá­ban. Ha a recski vagdalá- sosi melléképzeljük a tőle nem messze látható boldogi fehérhímzésnek, vagy ha szembeállítjuk a bélapátfalvi fehérhímzéseket a tiszafüre­di keresztszemes aranysár­ga hímzéssel, rögtön kitet­szik, hogy ezekben a népi munkákban mindenütt fel­lelhető az a sajátosság, amit az egyes vidékeken, falvak­ban még a vezérlő palóc- motívumanyag összefogó ere­jének is ellenállva a teremtő képzelet, az egyéni látásmód kigondolt, megteremtett és átadományozott. A függönymegoldások, a modem mai rühákra ráhím- zett minták is bizonyítják, hogy ezeknek a népi motí­vumoknak a továbbélését biztosítani lehet. A kiállítás anyaga 65 hímzésből áll, ezek. közül 45 Erdész Judit alkotása. Hat­évi gyűjtőmunkája nemcsak az általa készített komáikén, dőkön, sátorlepedőkön, a szakácskákon, ezeken a múltban használt és ma is hasznos textíliákon követhe­tő. de érdemes felfigyelni azokra a hímzésekre is, ame­lyeket az Erdész Judit által vezetett szakkörökben készí­tetitek Egercsehiben. Bél­apátfalván és Egerbaiktán. A 20 szakköri munkából ki­emelnénk BuzöíI< Joachimne, Ökrös ■ Imréné, özv. Jakab Dezsöné és Erős Istvánná darabjait. A népművelési szakembe- rek számon tartják a népi művészet megnyilvánulásait, s azok mondották el a meg. nyitón, hogy ilyen egységes és kizárólag a palóc népi művészetet bemutató kiállí­tás húsz esztendeje nem volt- Egerben. És az országban ? A kiállítás hangulatát emelte, hogy iskolás korú énekkar palóc énekeket adott elő, Fajcsák Attila né­pi hangszerén a palóc vidék dalat szólaltatta meg, míg Pallagi Pál egy ballada pa­lóc változatát adta elő cite- rakísérettel­Erdész Judit nemcsak azt látta jónak, hogy a tükrös guzsajt és a rokkát odaál­lítsa emlékeztetőül a kiállí­tott hímzések mellé, hanem azt is. ho-gy egy idézettel a nagy palócot, Mikszáth Kál­mánt idézze, aki bizonyára jókedvűen vett volna egyet a moLnárkalácsból vagy a palóc görhéből, amelyet oda- készítebt a kisasztalkára a vendégkönyv mellé. Ám ez a kiállítás nem elsősorban a remek háziasszonyi körítés miatt jó és értékes! Farkas András Megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák A magyar nyelv és iro­dalom tételeinek kidolgozá­sával hétfőn reggel meg­kezdődtek a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban az írásbeli érettségi vizsgák. Az érettségi tételeket — először a hazai oktatásügy történetében — a rádióból tudták meg az érdekeltek. A Reggeli Krónika munkatársai előbb fölolvasták a tételeket, Régi idők parlamentje 2. FESTEN VAGY BUDÁN? A Baeh-korszak esztendei­ben Ferenc József nem hív­ta össze az országgyűlést, 1860 októberében azonban a nemzetközi helyzet változása miatt arra kényszerült, hogy közeledést keressen a ma­gyar uralkodóosztályokkal. Az „októberi diploma” úgy intézkedett, hogy á képvise­lők 1861. április 2-án Budán gyűljenek össze. Ez a döntés azt jelentette, hogy a császár nem ismeri él 1848 egyik vívmányát, az országgyűlés pesti színhe­lyét. 1861. január 16-án Pest szabad királyi város közgyű­lésén Rottenbiller Lipót fő­polgármester felhívta a köz­gyűlés figyelmét a közelgő országgyűlésre, és" egyúttal bizottság kinevezését java­solta, amelynek feladata len­ne az országgyűlési termek­nek alkalmas helyiségeket megtekinteni, a szükséges építkezési vagy átalakítási költségekkel kapcsolatos ter­veket elkészíttetni. Ezen a közgyűlésen felterjesztéssel fordultak a Helytartótanács­hoz, hogy az 1848. IV. te. alapján az országgyűléseket ne Budán, hanem Pesten tartsák meg, ahogy azt a tör­vény kötelezően előírta. A Helytartótanács vála­szul arra hivatkozott, hogy az. Országgyűlést megfelelő épület hiányában nem lehet megtartani, és mert „miután a Lánchíd építésével Buda­pest egybeforrt és Budán a törvényhozás kellékeinek megfelelő helyiséggel ellátott Országház van, mindaddig, amíg a közóhaj nyomán egy új Országház iránt gondos­kodva lenne. Buda a tör­vényhozás legillőbb székhe­lyének tekintendő”. Pest város közgyűlése ha­talmas energiával látott hoz­1980. május 20., kedd tusában feloszlatta az or­szággyűlést. amely összesen öt hónapig működött. Leg­közelebb —, amikor Auszt­ria ismét bajba került — Ferenc József 1865-ben kény­szerült a magyar országgyű­lés összehívására. Ismét megkezdődött a ta­nácskozás az ideiglenes kép­viselőház felépítésének ügyé­ben. Kimondták, hogy az akkori Főherceg Sándor ut­cában (ma: Bródy Sándor utca) álló szekerész pótlak­tanya lebontása után ezen a telken kell az ideiglenes képviselőházat felépíteni, ad­dig a Múzeum nagyterme ad újra ideiglenes otthont a felsőháznak. Ybl Miklós hu­szonegy nap alatt elkészí­tette a terveket, amelyet Fe­renc József is jóváhagyott. Augusztus 9-én jelölték ki az ideiglenes országház he­lyét, augusztus 30-án Bécsbe terjesztették fel jóváhagyás­ra a tervet, s szeptember 11- én már el is kezdték a lak­tanya bontását. A Hazánk, s a Külföld című lap 1865. október 15-i számában be­számolt arról, hogy a képvi- selóház építése nagy iram­ban halad és két hét múlva tető alá juthat. A bokréta­ünnepélyt november 4-én tartották. Idézzük az egyko­ri lapok tudósításait az ün­nepélyről : „Zászlók lobogtak, tarack kok durrogtak, zene hangzott az állványon, poharakat kö­szöntöttek a Hazáért, De­ákért. az építési bizottságért, a tervezőért, stb. Nagy kö­zönség állta az utcát alól, mely éljenekkel kísérte a kö­szöntéseket”. Ybl Miklós december 9-re vállalta a teljesen kész épü­let átadását. A hamarmun- kának azonban ez esetben is meglettek a következményei. December 10-én. amikor az országgyűlést megnyitották, az új épület ugyan készen állt, de azt nyirkossága és a berendezés hiánya miatt a Az Ybl-féle ideiglenes parlamenti épület képviselők használni nem tudták, s a Nemzeti Múze­um nagytermében gyűltek össze. Közben kínos incidens zajlott le az üllői úton. Ybl Miklós lakásának ablakait a munkanélküli asztaloslegé­nyek beverték, így tiltakoz­va az ellen, hogy az építész a képviselőház asztalosmun­káit nem magyar iparosok­tól, hanem bécsiektől ren­delte meg. A lapok ezért Yblt magyartalannak bélye­gezték, s egyben siránkoztak afelett, hogy az új Ország­ház építésénél alaposan túl­lépték a költségvetést, 150 ezer forint helyett 205 ezer forintot költöttek el. Ybl az 50 ezer légköbmé­teres épületet 100 nap alatt befejezte. Hatalmas teljesít­mény volt ez, s a sajtó ára­dozva dicsérte ezt a gyorsa­ságot, 1866. április 11-én át­adták a kész épületet, s há­rom nappal később, április 14-én Szentiványi Károly, a Ház akkori elnöke mór eb­ben a teremben üdvözölte rövid beszédében a képvise­lőket. Azt kívánta, hogy „az amott megkezdett munkál­kodás itt célt érjen, s az ez ideiglenes Házban hozott törvények a haza állandó boldogságára váljanak”. Az elnök szavait azonban alig lehetett hallani: a te­remnek nagyon rossz volt az akusztikája. Több képviselő ezt hamarosan szóvá is' tet­te. Elhangzott a javaslat, hogy a képviselöház vagy menjen vissza a Múzeumba, vagy alakítsák át a termet, mert különben a tanácsko­zást lehetetlen figyelemmel kísérni. A javaslatot meg­szavazták, Ybl pedig hozzá­látott az átalakításhoz. A helyzet azonban nem sokat javult. 1867 júliusában újabb átalakítást kezdtek, amely mintegy négy hónapig tar­tott, vagyis tovább, mint az eredeti építkezés. A toldoz- gatás azonban nem sokat használt. 1888-ban írta Mik­száth Kálmán, hogy „ha esős idő van odakünn, a buffetbe becsurog ... Mikor a Sándor utcában sebesen hajt vala­melyik fiáker, megrend Pé- chy (elnöki alatt a kathedra, az ablakok rezegnek az épü­letben, s a bolthajtásról hul­lani kezd a vakolat... A ház hivatalnokait mindenféle rossz jelek gyötrik. Egy éj­jel nagyot pattant a fal és megrepedt kívül a kert fe­lől. Egy idő óta észrevették a bentlakók, hogy egyetlen patkány sem mutatkozik az épületben ... száz szónak egy a vége, az ideiglenes or­szágházat nem lehet tovább használni”. De még vagv másfél évti­zedig használták. Akkor ké­szül! csak el az új épület, a mai Országház. (Folytatjuk) Pásztor Imre majd lassan, tollbamondas- szerűen diktálták le az osz­tálytermekben ülő fiatalok­nak. A stúdióban felnyitott borítékból először a gimna­zisták számára készített fel­adatokat ismertették: 1. „... megint élek, kiáltok másért: ember az embertelenségben." Ady Endre költészete az el­ső világháború idején. 2. Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájának elemzése. 3. Berzsenyi Pártiéi Levél­töredék baráinémhot és Rád- nóta Miklós Levél a hitves­hez, című versének összeha­sonlító elemzése. A szakközépiskolás tanu­lók is három tétel közül vá­laszthattak : 1. „Ügy kell öt szeretni, hogy föllángoljon tőle is­meretien pora” (Ady Endre) Petőfi Sándor költészete 1846-tól 1849-ig. 2. Sánta Ferenc Sokan vol­tunk című novellájának elemzése. 3. ,,Ha féltem is, ha a he­lyemet megálltam — születtem, elvegyültem és kiváltam. József Attila Tiszta szív­vel és Születésnapomra című versének összehasonlító elemzése. Az írásbeli érettségik a gimnáziumokban ma, kedden a matematikával, a szakkö­zépiskolákban a szakmai el­méleti tárggyal folytatódnak, A szóbeli érettségi vizsgák június 9-től 22-ig tartanak. MAJÁLIS A TÉREN Félidőben a miskolci tv-fesztivál Félidejéhez érkezett va­sárnap a 20. miskolci tv­fesztivál. A rendez^ny ki­emelkedő eseménye volt a majális, amelyet a Sport, csarnok előtti téren tartot­tak meg. Az ország külön­böző vidékeiről érkezett kis- iparosok és népművészek ál. lították ki termékeiket. A majális keretében került sor a „Fórumra”, ezen Grósz Károly, a Központi Bizott­ság tagja, a Bo sód megyei pártbizottság első titkára, Rózsa Kálmán, Miskolc ta­nácselnöke, valamint Megye­ri Károly, a tv elnökhelyet, tese és Chrudinák Alajos, a tv osztályvezetője válaszolt a kérdésekre. A nagy sikerű majálist követően folytatódtak a ve­títések. Vasárnap estig már 30 versenyfilm került a kö­zönség elé. de mégis találó megfogal­mazást illeti: egy az egyben. Nemcsak Tolsztoj és regé­nyének nagysága okán lehe­tetlen ez, de a műfajok alapvető különbözősége és az ebből adódó — egyszerű­en — technikai másságok okán is. Az iménti kijelen­tés, miszerint eleve remény­telen egy ilyen vállalkozás, természetszerűleg nem jelen­ti és nem is jelentheti azt, hogy akármely nagy regény tévéváltozatának bemutatá­sáról eleve le kellene mon­dani. A televízió, ha tisztá­ban van saját lehetőségeivel, és egyben feladataival, kell, hogy vállalkozzék a klasszi­kusok bemutatására is, — a lehető legtisztességesebb körülmények és a legkevés­bé fárasztó eszközök segít­ségével. A könyv, ha f árasét, lete­hető. A képernyő nem. A* könyvben egy nekem neraí tetsző, számomra unalmasé nak tűnő rósz kihagyható, a képernyőn nem lehet unal­mas és kihagyható réssáet. Az Anna Karenina, ez a tízrészes angol tévéfilm-vál- tozat, Basil Coleman rende­ző és az alkalmazó Donald Wilson közös munkája — el ne kiabáljuk — ügy tűnik, korrekt, az adott lehetősége­ken belül nem a regén vhez, de a tolsztoji szándékhoz közelítően igyekszik képer­nyőre vinni a világhírű re­gényt AZ F.I^Ö RÍTT RÉSZ megtekintése után nemcsak érdeklődve, de bizakodva, sót bizalommal tekintünk az egész elé, mert színészi játékban is lényegesen fe­lülemelkedni látszik e so­rozat az eleddig látott tár­saikhoz képest. Gvurkó Géza za, nogy renaKivui rovia rao alatt otthont teremtsen az országgyűlésnek, s 1861. feb­ruár 1-én a főrendiház ülé­seinek színhelyéül a Nemzeti Múzeum nagytermét, míg a képviselőház számára a Nem­zeti Lovarda átalakított épü­letét javasolta. A császár azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a/, országgyűlés Budán üljön össze. Országos felhá­borodás támadt, s a tiltako­zások eredményeként végül is Ferenc József kompro­misszumos megoldást foga­dott el: az országgyűlést a budai királyi palotában nyi­tották meg 1861, április 6- án, és még aznap délután a képviselők testületé a Nem­zeti Múzeum nagytermében meg is tartotta első ülését. A második ülésen már egy ide­iglenes képviselőhéz építésé­ről tárgyaltak. Egy bizottsá­got alakítottak, a szükséges temek és költségvetések el­kerítésére. A bizottsághoz Ybl Miklós három tervet is benyújtott. Hat hét alatt vállalkozott volna arra, hogy fából felépít egy megfelelő épületet. Ybl másik elkép­zelése szerint a Nemzeti Múzeumhoz építették volna hozzá a képviselőház tanács­kozótermét, míg a felsőház a Nemzeti Múzeum nagyter­mében maradt volna. Har­madik lehetőségként Ybl a Nemzeti Lovardát alakítot­ta volna át képviselőházzá. Egyik terv sem valósult meg, de Ganz Ábrahám vas­gyártulajdonosnak a három hónap alatt vasból felépíten­dő képviselőház terve sem. ö tanácskozótermet, hat bi­zottsági termet és mellékhe­lyiségeket tervezett. Más ja­vaslatok is szóba kerültek, de Deák Ferenc indítványá­ra az Országház építésének vitáját félbeszakították ad­dig, amíg válasz nem érke­zett arra a feliratra, amely­ben az országgyűlés kérte az uralkodót az 1848-as törvé­nyek visszaállítására. Ferenc József válaszul 1861 augusz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents