Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-20 / 116. szám
A tanácsok szociálpolitikai munkája Öregek és elesettek istápolói Alig múlik ei hét, hogy ne érkeznék híradás öregek napközi otthonának megnyitásáról. Hovatovább a legtöbb faluban is lesznek ilyen intézmények —, mert emelkedik az átlagos életkor, s mert mind több társtalan, idős ember keresi a hozzá hasonlók körében magányának feloldását. Csaknem nyolcszáz ilyen otthon működik már országszerte, s a lakosság, az üzemek, vállalatok., szövetkezetek is mind több segítséget adnak továbbiak létrehozásához. Gazdáik azonban a tanácsok. Ez is része annak a kiterjedt szociálpolitikai gondoskodásnak. amiről — általában nem beszélünk. Valamiféle álszeméremből inkább hallgatunk arról, hogy vannak emberek az országban, akik szociális gondozásra szorulnak. Pedig elhallgatni ezt már csak azért sem kell —, mert a gondozást meg is kapják. Van úgy. hogy a családi viszonyok miatt szükséges a tanács közbelépése: sokgyermekes családnak nagyobb lakás kell; alkoholista apa gyermekeit gondozásba kell venni; egész életét végigdolgozta az idős asszony, s magánmunkáltatója hibájából még sincs igazolható munka- viszonya. Hosszan lehetne soroLni az eseteket, hiszen — mint a tanácsi dolgozók mondják —, minden egyes szociális ügy szinte egy regény szomorú zárófejezete. 51 ezer szociális segély Viszonylag ugyan nem sok emberről van szó, de alapelv. hogy senki sem maradhat támasz nélkül. S ahol nincs eltartásra kötelezhető hozzátartozó — a támasz: a tanács. Rendszeres szociális segélyben — hosszú évek óta szinte változatlanul — mintegy 51 ezer ember részesül. S bár a rászorulók száma alig pár száz fővel emelkedett. az ilyen célra kifizetett összeg 1970-ben 131 millió, 1978-ban pedig csaknem 400 millió forint volt. Még nagyobb mértékben emelkedett azok száma, akik szociális étkeztetésben részesülnek. A leggyakoribb: idős házastárs halála után a másik nagyon sok esetben kénytelen igénybe venni ezt a szolgálatot. S ha magától nem jelentkezik — a helyi tanács szociális előadója jár utána: van-e, aki az öregembernek, asszonynak enni adjon? Mégpedig nem népkonyhái színvonalon: általában mindenütt kulturált körülmények között, télen jól fűtött helyiségben, tiszta asztaloknál ülve fogyaszthatják el az idős emberek a meleg ételt. Elsősorban a tanácsok körültekintő, humánus tevékenységét dicséri, hogy a szociális étkeztetést igénybe vevők száma nyolc év alatt ötszörösére nőtt. De figyelmeztet is ez a szám: mind nagyobb probléma az elmagányosodás. Magyarán szólva: sok család esetében igaz a régi mondás, hogy két szülő el tud tartani akár nyolctíz gyereket is, de megannyi gyerek sem tart el egy szülőt... Sokan azok közül, akik így teljesen magukra maradtak, szociális otthonba kérik felvételüket. Igaz, hogy az otthonok befogadóképességének növekedése a tanácsok és az otthonokat fenntartó többi testület minden erőfeszítése ellenére sem tud lépést tartani az egyedül maradt öregek számának emelkedésével. Az is tény viszont, hogy akadnak öregek, akik semmiképpen sem akarnak szociális otthonba menni, bár elerőtlenedve már nem képesek magukat ellátni. Több mint 30 ezer idős férfi és nő él jelenleg szociális otthonban, s ezeknek az intézményeknek döntő többségét a tanácsok tartják fenn. Házról házra járnak Más, idős emberekről otthonukban gondoskodnak a tanácsok. A fővárosban éppúgy, mint nagyabb és kisebb városokban, sőt falvakban is házról házra járnak a szociális gondozónők, ennivalót visznek, elvégzik az idős ember körüli teendőket. Olyan ellátást természetesen nem nyújthatnak nekik, mint a szociális otthon, de szinte minden szociális nővér tapasztalja, hogy szeretetteljes türelmetlenséggel várják érkezésüket a magukra maradt öregek. Számuk 1970 óta a kétszeresére növekedett ... A tanácsok szociális tevékenységei körébe tartoznak A biztonságosabb közlekedést szolgálja Új forgalomirányító berendezés Egerből Üj típusú programozható forgalomirányító berendezés gyártását kezdték meg az egri VILATI ban. A saját fejlesztésű berendezés felvezető alkatrészek beépítésével készül, ezért Bünden eddigi konstrukciónál üzembiztosabb. Az új. forgalomirányító a menetsűrűség lös füerröen szabályozza a for- (eatmat. Ebben az évben 50 darabot készítenek az egriek belföldi piacra. Képünkön: Kun István az egyik részegység (Mnlit* közben. (Totó: Perl Marton! azok is, akik megsérültek vagy megrokkantak munka közben, s ezért nem tölthetik be korábbi munkakörü- Ket. A „megváltozott munkaképességűek munkaviszonnyal összefüggő segélye” évente több, mint százmillió forintra rúg. További 250 millió forintot kapnak a vakok. akik számára 1976-ban vezették be a személyi jára-, dék fizetését. A tanácsok gondoskodnak azokról is, akik életük végéig szenvedik a háborúban szerzett betegségüket, a világégés tette őket munka- képtelen rokkanttá. Harmincöt év telt el a második világháború befejezése óta, a természet törvénye szerint egyre csökken a számuk —. de még mindig évi 90 millió forint körül jár az az ösz- szeg, amit kifizetnek nekik. Ügyintézők kényszerhelyzetben Aligha lehet pontosan körülhatárolni. mi minden tartozik a tanácsok szociálpolitikájához. Elsőrendű felada-. tűk, hogy szemmel tartsák a „veszélyeztetett” családokat, vagyis azokat, ahol a család valamelyik tagjának alkoholizmusa vagy bűnözése miatt veszélybe kerül a többi családtag, főleg a gyerekek. De szociálpolitikai te-, vékenység az is, hogy minél több gyereket tudjanak a bölcsődében, óvodában fogadni, noha ez már a tanácsok más-más osztályaira tartozik. Még az is a s-zoci- álpolitika kőiébe tartozik, hogy minden iskolás korú gyereket beírassanak szüleik — és megtörténik, hogy az ennek elmulasztásáért feie - lés apa. a tanácstól kapott egyszeri szociális segélyből fizeti ki a büntetést. Ezt ugyan nem lehet helyeselni. — de a helyi viszonyok, az adott család helyzetének ismeretében olykor kényszer- helyzetbe kerülnek a jó szándékú tanácsi ügyintézők. A családpolitikai, szociálpolitikai tevékenységet választási ciklusonként legalább egyszer — az ide vonatkozó rendelkezések értelmében — megtárgyalja a tanács végrehajtó bizottsága. S ha csak az öt év előttivel veti össze mindazt, amit e téren tett — lesz miről beszámolnia az ülésen éppúgy, mint választóknak. (V. E.) Kinek van ennyi energiája*«. Milliókat nyerhetünk vagy veszthetünk... Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai A jóságos Iforgó-Morgót ugyan mostanában ritkábban látjuk a képernyőn, bölcs tanácsait azonban változatlanul érdemes megfogadni, megszívlelni. Mert az okos, értelmes energiagazdálkodással valóban milliókat nyerhetünk, pazarlásával pedig ugyancsak milliókat veszthetünk el. Korántsem a véletlen műve tehát, hogy napjainkban egyre többen dudolásszák a „Kinek van ennyi energiája” című új magyar „slágert”, és megsokasodtak azok a vizsgálatok is, amelyek az energia felhasználásának okos módszereit, valamint az észszerű takarékosság újabb lehetőségeit keresik országszerte. Ezt tették a közelmúltban megyénk népi ellenőrei is, amikor egy országos vizsgálat részeként felmérték Heves megye tanácsi szerveinek, ezen belül külön az egészségügyi, az oktatási és a kulturális ágazatok energiagazdálkodását. Vizsgálataik során arra igyekeztek választ kapni, hogy a tanácsi szakigazgatási szerveknél, a tanácsi üzemekben. az oktatási, a kulturális intézményekben, hogyan takarékoskodnak az energiával, milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a szükséges feltételek biztosítása mellett kevesebb összeget költsenek szénre, olajra és villamos energiára. Rendeletekből nincs hiány Hogy mennyire nemcsak az üzemek és a szövetkezetek. a kisebb s nagyobb vállalatok tartoznak az úgynevezett nagyfogyasztók közé, azt mi sem bizonyítja jobban az alábbi számoknál. Megyénk tanácsai 1978-ban 84 millió 642 ezer. 1979-beh 95 millió 199 ezer forint értékű szenet, olajat és villamos energiát használtak el. Az egészség- ügyi és a szociális ágazat több mint 25 millió forintot, a kulturális intézmények pedig nem kevesebb mint 32 millió forintot fordítottak hasonló célokra az elmúlt évben. s meghaladta az 58 millió forintot a tanácsi üzemek energiára kiadott összege is. Tetemes pénzről van tehát szó, és a jelenlegi gazdasági körülmények között különösen nagy felelősség hárul azokra, akik szervezik és irányítják az energiagazdálkodást az országban, f megyékben egyaránt. Ahogyan a népi ellenőrök megállapították: mindezt jól tudják az illetékes szervek, hatóságok is. és időben elkészítették és el is juttatták a címzettekhez azokat a rendeleteket, amelyek egyrészt a felhasználható energia fajtáját és mennyiségét szabályozzák, másrészt ötleteket, javaslatokat adtak benne a költségek ésszerű csökkenteséhez, a rosszul, vagy az egyáltalán ki sem használt lehetőségek feltárásához és ka ma tozta fásához. Ne csak szavakban és papíron Általánosítható tapasztalatként került be a népi ellenőrök jelentésébe, hogy az említett Vendeletekből megyénkben sincs hiány, ugyanakkor a változásokkal, az eredményekkel már korántsem lehetünk elégedettek. A vizsgálatba bevont tanácsi szervek és intézmények ugyan kivétel nélkül rendelkeznek már takarékossági tervekkel, de a papírra „vetett” célkitűzéseik döntő többsége formális, a tennivalók csak általánosságban vannak megfogalmazva, nincs meghatározva a végrehajtás időpontja, szinte kivétel nélkül „ismeretlen" a végrehajtásért felelős személy, fehér hollónak számít a számonkérés, a tanácsi testületek sem értékelték még eddig egyszer sem, hogy ténylegesen mi és mennyi is valósult meg az általuk megfogalmazott és parancsként kiadott rendeletekből. így aztán pontosan azt sem lehet tudni, hogy valójában mennyi is a veszteség, s mennyi lehetne a nyereség. A megyei tanácsnál ugyan nagy lendülettel látott mun.kához a jól képzett, szakemberekből álló energetikus! csapat, de aztán a gyakorlati munkában megtorpantak, jelenleg a tanácsok felügyelete alá tartozó egységek energia- gazdálkodásáról még csak megbízható adatokkal sem rendelkeznek. Ugyancsak érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartják a népi ellenőrök azt is, hogy Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és a járási hivataloknál a megyeihez hasonló szervezet a mai napig sem alakult meg, pedig szükségességét miniszteri rendelet írja elő. Az idő pénz is A megyei tanács egészség- ügyi és művelődésügyi osztályának kivételével — pedig hát ha valahol, az említett ágazatokban valóban nem könnyű szenet, villanyt, s olajat megtakarítani — nem találtak a népi ellenőrök arra sem példát, hogy anyagilag is ösztönözzék a takarékosabb gazdálkodást. A kulturális, az oktatási' intézmények fűtési rendszerének többsége elavult, az indokoltnál jóval lassúbb ütemben halad megyénkben az épületeken szükségessé vált szigetelési munkálatok végzése is. Természetesen ez is pénzbe kerül, de az ajtókon, ablakokon keresztül kiáramló meleg sem ingyen van. Summa summárum: a vizsgálat példatára egyértelműen azt bizonyítja, hogy az eddigi intézkedéseknél jóval többre, s főképpen hatékonyabb energiagazdálkodásra van szükség megyénkben is. És mielőbb, mert az idő egyben pénz is. És mi mindenre van még szükségünk az energián kívül... Koós József LELEMÉNYES BERVAIAK Saját szakembereikkel — olcsóbban (Tudósitónktól) Még egy olyan nagyvállalat, mint az egri Finomsze- relvénygyár zsebéből sem csekélység külföldi szerelőknek 10—12 ezer forint napi- díjat kifizetni. Márpedig ilyen csinos kis summa forgott kockán! A bervaiak egv stuttgarti cég osztrák leányvállalatától 1970-ben ötmillió lórin téri A1CHELIN hőkezelő kemencét vásárollak, melynek szervizmunkáiSzerdán nyílik a bemutató Megyei vállalatok a kiállítók között Átadták a tavaszi BNV díjait A Budapesti Nemzetközi Vásár idei tavaszi seregszemléjén szerdától 27 ország és Nyugat-Berlin vállalatainak termékújdonságait láthatják az érdeklődők. A magyar kiállítók között megyénk vállalatai is szerepelnek a hazai és az exportpiacra szánt termékeikkel. Legnagyobb gépipari vállalataink közül az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető és Gépgyára két berendezéssel szerepel: a szovjet exportra szánt pohárcsiszoló automatával és a vákuumszivaty- tyúval. A gépeket üzem közben is láthatják a szakemberek és az érdeklődők. Az egri Finomszerelvcny- gyár — mint ahogyan a korábbi esztendőkben is — pneumatikus automatika elemeivel. a svéd Mecman- és az NSZK-beli Leibfried-cég kooperációjában gyártott termékeivel jelentkezik a bemutatón. Ugyancsak a gyár standján láthatók a közép- és felsőoktatási intézményeknek szánt, a Pneumatik aoktat ást segftö szemléli evőeszközök, A teljes oktatási rendszert számos arab és afrikai országba exportálják. A gyár bemutatja a pótlólagos automatizáláshoz szükséges eszközeit is. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a mű- any ag a b 1 ak - g y ártó k társaságában mutatja be a termékújdonságait az építőipar standján. Itt jelentkeznek először a már redőnnyel is felszerelt műanyag ablakokkal. A felújítási programot szolgálja egy újdonságuk, amely lehetővé teszi, hogy a hagyományos, fából készült ablakkeretekre is ráépíthessek a műanyag ablakokat. Látható a vállalat mintegy 90 négyzetméternyi kiállítási területén az. energiatakarékosságot szolgáló gáztöltésű hőszigetelt üveg is. A Heves megyei Finommechanikai Vállalat a DI- MÁVAG pavilonjában mutatja be termékújdonságát., a pótlólagos automatizálást szolgáló úgynevezett sávadagoló berendezést. Ez a pneumatikuson működő gépegység nehéz fizikai munkát helyettesit. Az idén 11 terméket jutalmaztak az 1980-as tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíjával, 43-a-t pedig BNV-dijjal tüntettek ki. A díjakat hétfőn a HUNGEX- PO kongresszusi termében Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese adta át. Nagydíjat kapott a Láng Gépgyár svájci iicenc alapján készült fűtőturbinája; a „Hunor” szerszámgépvezérléses család; az Egyesült Vegyi Művek „Evipor” ha- bosító anyaga; a Hungária Műanyagfeldolgozó , Vállalat Hungisor nevű építőipari szigetelő anyaga: a Távközlési Kutató Intézet mikrohullámú spektrumanalizáto- ra; a BEAG gyár rádió- és tévéközvetítéseknél alkalmazott hanglánca: a TAURUS Gumiipari Vállalat tex- tilradiár abroncsa; a Tiszai Vegyikombinát pn betétén csomagoló-alapanyaga; a VBKM szabadtéri televíziós képernyőként is alkalmazható betűkijelzője: a BUDA- LAKK gyár Rezakri-1 zománca: es a Csepel Müvek szerszámgépgyárának fúrómaró forgacsóLogepe. ért a gyártó .9 ezer ötszáz forintnyi napidíjat kért. Az eltelt idő óta, a mai árfolyam szerint, ez az összeg már 12 ezer 500 forintra ugrott. Ráadásul az ilyen munkát a nyugati cég nem is szívesen csinálja, mert neki nem nagy üzlet... A leleményes berVaiak eredeti megoldást ötlöt.tek ki: vállalták, hogy önerőből saját maguk végzik el a javítási munkákat, hiszen, ha külföldi szakemberek jönnek, akkor is rájuk vár ez a feladat, a cég képviselői csak a»« irányítást végezték volna. A tmk-üzem Ságrári Endre nevét viselő KlSZ-alap- szervezete védnökséget vállalt a munkálatok kivitelezése felett. Jól megszervezett előkészületek után, munkába lépett kemencekőművesek, villanyszerelők, gép és a szerkezeti lakatosok összefogásával három hét leforgása alatt, határidőre végeztek a nagyjavítással. A külföldi. gépfelújítás dijának megtakarítása 301) ezer forintot jelent a gyárnak, ebből az összegből kettő E—400-as típusú esztergagépet tudnak majd hazai nagyjavításra küldeni, mivel a géppark minden darabjának javítását saját kapacitásukkal nem győzik. Eutka József tmk-irodave- zető asztala felett, a falon színes grafikonok .jelzik a tervszerű karbantartó munka ii1emez*rté!. Ríiszkén újságolja, hogy a jól bevált kezdeményezés nyomán, most svaiéi szerelők helyett, a TARM—52-es típusú automaták javításához fogtak. Simon Imre .NwüsigQ 1980. május 29,, kedd
