Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-04 / 102. szám

mAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA Egy szál ; virággal * Éyáájus a termékenység ígérete, bizonyára nem véletlen, hogy egyik napja az anyák ünnepe. Az óvodások apró, ügyes raj­zocskáikkal, a nagyobbak egy szál virággal, a maguk is felnőttkorban járók szót-lan öleléssel életüket köszönik meg ezen a na­pon. Nincs költő, aki ne pró­bálkozott volna rímekbe szedni az anyaság dicsére­tét, s festő, akit ne ihletett volna alkotásra a csodás misztérium, az anyaság. Az életadás. és az anya fogal­ma egyet jelent az emberi érzelmekben, s nem vélet­lenül, hiszen attól a nap­tól, amikor a csecsemő fel­sír az életbelépését jelezve, amíg csak ki nem alszik élete gyertyája, az anya gondoskodása kíséri — ha utóbb már csupán örökség­képpen is. De ezek nagy szavak. Az anyaság pedig tettek, naponta aprópénzre váltott tettek sorozata. Évente egyszer meleg szavakkal köszöntjük az anyákat, a szürke hétköz­napokon pedig szó nélkül megyünk el áldozatos mun­kájuk mellett. Ritkán jut eszünkbe, a másik gép mellett álló szaktársnőről, a gyorsíró irónját állan­dóan kézben tartó admi­nisztrátorról, a gyerme­keink egészsége felett őr­ködő orvosról, vagy a cse­metéinket a tudomány kü­lönböző fokaira segítő pe­dagógusról, hogy az maga is anya. Az élet rendjének tartjuk — mint ahogy az is — kettős megterhelésü­ket. A társadalom, a kö­zösség szempontjából oly sokszor hangsúlyozott fon­tosságú termelés terhét, a nem kevésbé fontos, de jó­val kevesebbet emlegetett, elismert családi munka ter­heit hordozzák vállaikon. A gyermek nevelését, a család gondozását a közvé­leményben még nem szo­kás úgy számon tartani, ahogy azt fontossága dik­tálná. Pedig a társadalom legkisebb egységében a családban, óriási szerepük van az anyáknak, a gyer­mekek emberré formálásá­ban tetteiket nem pótol­hatja semmi. Társadalmi rendünk meg­becsüli az anyákat. A ren­deletek sora igyekszik, so­ha korábban nem tapasz­talt méretekben enyhíteni a kettős terhelést. Példa er­re a gyestől, és a gyer­mekápolási táppénztől az emelkedő családi pótlékig sok minden. E nagyszerű gondoskodás mellé kíván­kozna, hogy a hétközna­pokon az emberek egymás között is jobban ismerjék el az anyaságot. V an egy japán közmon­dás, amely szerint az anyánknak soha meg nem hálálhatjuk, amit értünk tett. Ezt. az adósságát az ember csak utódainál ló- hatja le. Csodálatos igaz­ság, s talán az anyák ér­zik ezt legjobban. Köszön t- s-ük hát őket egy-egy szál virággal, arra gondolva, ők azok, akik a legtöbbet te­szik a jövőért. Életet ad­nak, új nemzedéket nevel­nek, s szívük minden óha­jával kívánják, azok, ala­két élettel ajándékoztak meg, azt békében és nyu­galomban tölthessék el. Május 1. A nagy tavaszi seregszemle Beszámolónk a hazai és a megyei ünnepségekről A nagygyűlés szónoka: űr. Trethon Ferenc, munkaügy! miniszter Kellemes napsütés, igazi tavaszi nap: az időjárás or­szágszerte kegyeibe fogadta május 1. ünneplőit. Annyi esős, hűvös hét után — sajnos, csak rövid időre — végre előbújt a felhők mögül a nap, s egyszeriben vidám han­gulatot teremtett. A kedvelt kirándulóhelyek felé autó- karavánok vették az irányt, a zászlódíszbe öltözött vá­rosokban és falvakban felvonulásra, ünnepi programra készültek az emberek. A meleg kabátok helyett könnyű öltözékekben sétáltak a pihenő, szórakozó dolgozók, any- nyira várt fagylaltozással, szabadtéri labdázással töltöt­ték az idejüket az apróságok. Hazánkban mindenütt erőt és bizakodást sugárzó, vidámságot árasztó seregszemlével köszöntötték május nagy napját, a proletár nemzetközi­ség és a szolidaritás világméretű ünnepét. A meg-meg- élénkülö szélben frissen lobogtak a nemzetiszínű és a vörös lobogók, politikánk lényegét összegző jelmondatok díszelegtek a középületeken elhelyezett transzparenseken, s a felvonulók ízléses dekorációjú tábláin. Békében, jókedvűen ünnepelt az ország — s szűkebb hazánk — népe, ifjúsága, sok-sok dolgozókollektívája. Az ünnepi megemlékezéseket, nagygyűléseket követően min­denütt színpompás majálisok, egész napos sport- és kul­turális szemlék, rendezvények, este számos helyen utca­bálok követték. Az ünnepi eseményekről számolnak be a továbbiakban munkatársaink, tudósítóink. A legimpozánsabb ünnepi seregszemlére ezúttal is a fő­városban került sor. A Fel­vonulási téren a népköztár­saság címerével ékesített márvány burkolatú dísz- emelvényen néhány perccel 10 óra előtt foglalták el he­lyüket a párt. és kormány vezetői: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Ben- ke Valéria, Gáspár Sándor, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári ftjiklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Brutyó János, a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, továbbá a főváros párt-, és tanácsi ve­zetői, a társadalmi és tö­megszervezetek képviselői, a munkásme‘galom veterán harcosai, a kitüntetett szo­üzemük,' intézményük ter­mékeinek kicsinyített mását hozták magukkal és teher­autók hátán impozáns, szí­nes makettek utaztak. A fel­iratok között újra meg újra feltűnt a „Békét és bizton­ságot a világnak!” mélyről fakadó követelése. A budapesti dolgozók ne­gyedmilliós seregszemléjén — amely az Internacionálé hangjaival ért véget — nyi­latkozatot adott Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki Gáspár Sándorral, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárával, a Szak- szervezeti Világszövetség el­nökével együtt a Felvonulá­si téren fogadta azokat a külföldi szakszervezeti ve­zetőket, akik 33 országból és a Szakszervezeti Világszövet­ség képviseletében vettek részt a budapesti ünnepsé­gen. A boklogi ncpi együttes a hatvani szabadtéri színpadon cialista brigádok és a ter­melésben élenjáró munkás- kollektívák képviselői. Több száz budapesti úttörő kö­szöntötte virágcsokrokkal a neves közéleti személyisége­ket, valamint a világ négy tájáról érkezett külföldi, szakszervezeti delegációkat, a munkásmozgalom veteren- jait. Pontosan 10 órakor har- santak fel az ünnepség kez­detét jelző fanfárok, s a tér közepén megelevenedett, el­indult a nemzetköziség gon­dolatát szimbolizáló zászló­sor. Szín pompás élőkép után kilenc oszlopban indultak el a zászlókat, transzparense­ket, májusiakat magasba emelő budapestiek, A fővá­ros kerületeinek dolgozó la­kosságát képviselők meneté­nek élén a „kiváló” címmel és oklevéllel kitüntetett gyá­rak, brigádok képvise­lői, valamint a város­részek párt-, állami és társadalmi vezetői haladtak. Munkások, szövetkezeti dol­gozók, értelmiségiek, gyáruk, Kádár János május 1-i nyilatkozata — Nagy élmény a Magyar Népköztársaság fővárosának, Budapest dolgozóinak május 1-i felvonulása, amelyen kö­rülbelül negyedmillió ember vesz részt; nők és férfiak, idősek, fiatalok és gyerekek. Sok külföldi vendégünk is van, összesen 33 országból jöttek el barátaink. A rádió és televízió jóvoltából — itthon és külföldön — mil­liók kísérhetik figyelemmel seregszemlénket.. Aki itt van, az érzi, aki nézi, láthatja, hogy ez a felvonulás lelkes, egységes, jó hangulatú, mondhatnám, családias. — Mi érződik ezen a fel­vonuláson? Mindenekelőtt az idei tavasz nagy politikai programsorozata. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt megtartotta XII. kong­resszusát, népünk megünne­pelte április 4-ét, az új vi­lág születésének 35. évfordu­lóját, a kiválóan dolgozó vállalatok átvették megérde­melt kitüntetéseiket, .s, meg- . kezdődtek a képviselő- és- tanácstagválasztások előké­születei. — Most május 1-ét ünne­peljük. Érződik: pártunk és népünk egységes, céljaiban bizakodó, tudatában van an­nak, hogy ha a munkát „megfogjuk”, ha sorainkat szorosabbra zárjuk, akkor eredményesen megoldjuk a szocialista társadalom építé­sének soron következő fel­adatait. Meggyőző bizonyíté­ka ennek ez a felvonulás is, s hiszem, hogy hazánk más városaiban, falvaiban is ugyanilyen hangulatban ün­nepelnek. — Május elseje hagyomá­nyosan a nemzetközi mun­kásosztály szolidaritásának napja. Most már talán több is ennél, hiszen a földkerek­ség egynegyedén a szocializ­must építik; május elseje Az ünneplő tömeg az egri Dobó (erén ma már a népek barátságá­nak ügnepe is. Május eise- vjénék természetesen mindig volt, most is, van központi harci célja. Ez az idén világszerte: küzdelem az enyhülésért,. á békéért, hiszen az élet, . a társadalmi haladás, a nem­zetek _ .szabadságtörekvései­nek legelemibb feltétele,' a béke, az, hogy megakadályoz­zuk egy új világháború ■ ki­robbantását, hogy tért hódít­son az enyhülés folyamata. ‘ — Mi. magyar dolgozók itt is a békéért, az enyhülé­sért emeljük fel szavunkat, ugyanúgy, mint barátaink, küzdötársaink világszerte. A közelmúltban Párizsban 22 európai kommunista és mun­káspárt megbeszélést tartott, amelynek egyetlen témája volt: valamennyi békeszere­tő erő fogjon össze és küzd­jön az enyhülésért, a béke és biztonság megszilárdítá­sáért Európában és az egész világon. Mi, magyar kom­munisták — egész dolgozó népünk —, e tanácskozás szellemében teszünk meg • mindent az európai béke és biztonság megszilárdításáért, a világbékéért. E célt szolgálja pártunk a maga mozgalmi munkájával, szocialista államunk a kül­politika eszközeivel. Tükrö­ződik ez a felvonuláson lát­ható-hallható jelszavakban is. Én is ezekkel az érzések­kel, gondolatokkal köszön­tőm munkásosztályunkat, népünket e nagy napon, má­jus elsején. S köszöntjük in­nen barátainkat, a szocia­lizmust építő - népeket, a ha­ladásért és a békéért küzdő valamennyi embert a vilá­gon. Országszerte sok helyen ünnepeltek színes felvonulá­sokkal. majálisokkal. Az ese­mények sokaságával köszön­tötték a 36. szabad május 1-ét a zászlódíszbe öltözött városok és falvak. Látvá­nyos ünnepségre került sor egyebek között Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Mis­l (Folytatás a 3. oldalon,) XXXI. évfolyam, 102. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. május 4„ vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents