Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-04 / 102. szám
mAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA Egy szál ; virággal * Éyáájus a termékenység ígérete, bizonyára nem véletlen, hogy egyik napja az anyák ünnepe. Az óvodások apró, ügyes rajzocskáikkal, a nagyobbak egy szál virággal, a maguk is felnőttkorban járók szót-lan öleléssel életüket köszönik meg ezen a napon. Nincs költő, aki ne próbálkozott volna rímekbe szedni az anyaság dicséretét, s festő, akit ne ihletett volna alkotásra a csodás misztérium, az anyaság. Az életadás. és az anya fogalma egyet jelent az emberi érzelmekben, s nem véletlenül, hiszen attól a naptól, amikor a csecsemő felsír az életbelépését jelezve, amíg csak ki nem alszik élete gyertyája, az anya gondoskodása kíséri — ha utóbb már csupán örökségképpen is. De ezek nagy szavak. Az anyaság pedig tettek, naponta aprópénzre váltott tettek sorozata. Évente egyszer meleg szavakkal köszöntjük az anyákat, a szürke hétköznapokon pedig szó nélkül megyünk el áldozatos munkájuk mellett. Ritkán jut eszünkbe, a másik gép mellett álló szaktársnőről, a gyorsíró irónját állandóan kézben tartó adminisztrátorról, a gyermekeink egészsége felett őrködő orvosról, vagy a csemetéinket a tudomány különböző fokaira segítő pedagógusról, hogy az maga is anya. Az élet rendjének tartjuk — mint ahogy az is — kettős megterhelésüket. A társadalom, a közösség szempontjából oly sokszor hangsúlyozott fontosságú termelés terhét, a nem kevésbé fontos, de jóval kevesebbet emlegetett, elismert családi munka terheit hordozzák vállaikon. A gyermek nevelését, a család gondozását a közvéleményben még nem szokás úgy számon tartani, ahogy azt fontossága diktálná. Pedig a társadalom legkisebb egységében a családban, óriási szerepük van az anyáknak, a gyermekek emberré formálásában tetteiket nem pótolhatja semmi. Társadalmi rendünk megbecsüli az anyákat. A rendeletek sora igyekszik, soha korábban nem tapasztalt méretekben enyhíteni a kettős terhelést. Példa erre a gyestől, és a gyermekápolási táppénztől az emelkedő családi pótlékig sok minden. E nagyszerű gondoskodás mellé kívánkozna, hogy a hétköznapokon az emberek egymás között is jobban ismerjék el az anyaságot. V an egy japán közmondás, amely szerint az anyánknak soha meg nem hálálhatjuk, amit értünk tett. Ezt. az adósságát az ember csak utódainál ló- hatja le. Csodálatos igazság, s talán az anyák érzik ezt legjobban. Köszön t- s-ük hát őket egy-egy szál virággal, arra gondolva, ők azok, akik a legtöbbet teszik a jövőért. Életet adnak, új nemzedéket nevelnek, s szívük minden óhajával kívánják, azok, alakét élettel ajándékoztak meg, azt békében és nyugalomban tölthessék el. Május 1. A nagy tavaszi seregszemle Beszámolónk a hazai és a megyei ünnepségekről A nagygyűlés szónoka: űr. Trethon Ferenc, munkaügy! miniszter Kellemes napsütés, igazi tavaszi nap: az időjárás országszerte kegyeibe fogadta május 1. ünneplőit. Annyi esős, hűvös hét után — sajnos, csak rövid időre — végre előbújt a felhők mögül a nap, s egyszeriben vidám hangulatot teremtett. A kedvelt kirándulóhelyek felé autó- karavánok vették az irányt, a zászlódíszbe öltözött városokban és falvakban felvonulásra, ünnepi programra készültek az emberek. A meleg kabátok helyett könnyű öltözékekben sétáltak a pihenő, szórakozó dolgozók, any- nyira várt fagylaltozással, szabadtéri labdázással töltötték az idejüket az apróságok. Hazánkban mindenütt erőt és bizakodást sugárzó, vidámságot árasztó seregszemlével köszöntötték május nagy napját, a proletár nemzetköziség és a szolidaritás világméretű ünnepét. A meg-meg- élénkülö szélben frissen lobogtak a nemzetiszínű és a vörös lobogók, politikánk lényegét összegző jelmondatok díszelegtek a középületeken elhelyezett transzparenseken, s a felvonulók ízléses dekorációjú tábláin. Békében, jókedvűen ünnepelt az ország — s szűkebb hazánk — népe, ifjúsága, sok-sok dolgozókollektívája. Az ünnepi megemlékezéseket, nagygyűléseket követően mindenütt színpompás majálisok, egész napos sport- és kulturális szemlék, rendezvények, este számos helyen utcabálok követték. Az ünnepi eseményekről számolnak be a továbbiakban munkatársaink, tudósítóink. A legimpozánsabb ünnepi seregszemlére ezúttal is a fővárosban került sor. A Felvonulási téren a népköztársaság címerével ékesített márvány burkolatú dísz- emelvényen néhány perccel 10 óra előtt foglalták el helyüket a párt. és kormány vezetői: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Ben- ke Valéria, Gáspár Sándor, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, Óvári ftjiklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, továbbá a főváros párt-, és tanácsi vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a munkásme‘galom veterán harcosai, a kitüntetett szoüzemük,' intézményük termékeinek kicsinyített mását hozták magukkal és teherautók hátán impozáns, színes makettek utaztak. A feliratok között újra meg újra feltűnt a „Békét és biztonságot a világnak!” mélyről fakadó követelése. A budapesti dolgozók negyedmilliós seregszemléjén — amely az Internacionálé hangjaival ért véget — nyilatkozatot adott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki Gáspár Sándorral, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárával, a Szak- szervezeti Világszövetség elnökével együtt a Felvonulási téren fogadta azokat a külföldi szakszervezeti vezetőket, akik 33 országból és a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében vettek részt a budapesti ünnepségen. A boklogi ncpi együttes a hatvani szabadtéri színpadon cialista brigádok és a termelésben élenjáró munkás- kollektívák képviselői. Több száz budapesti úttörő köszöntötte virágcsokrokkal a neves közéleti személyiségeket, valamint a világ négy tájáról érkezett külföldi, szakszervezeti delegációkat, a munkásmozgalom veteren- jait. Pontosan 10 órakor har- santak fel az ünnepség kezdetét jelző fanfárok, s a tér közepén megelevenedett, elindult a nemzetköziség gondolatát szimbolizáló zászlósor. Szín pompás élőkép után kilenc oszlopban indultak el a zászlókat, transzparenseket, májusiakat magasba emelő budapestiek, A főváros kerületeinek dolgozó lakosságát képviselők menetének élén a „kiváló” címmel és oklevéllel kitüntetett gyárak, brigádok képviselői, valamint a városrészek párt-, állami és társadalmi vezetői haladtak. Munkások, szövetkezeti dolgozók, értelmiségiek, gyáruk, Kádár János május 1-i nyilatkozata — Nagy élmény a Magyar Népköztársaság fővárosának, Budapest dolgozóinak május 1-i felvonulása, amelyen körülbelül negyedmillió ember vesz részt; nők és férfiak, idősek, fiatalok és gyerekek. Sok külföldi vendégünk is van, összesen 33 országból jöttek el barátaink. A rádió és televízió jóvoltából — itthon és külföldön — milliók kísérhetik figyelemmel seregszemlénket.. Aki itt van, az érzi, aki nézi, láthatja, hogy ez a felvonulás lelkes, egységes, jó hangulatú, mondhatnám, családias. — Mi érződik ezen a felvonuláson? Mindenekelőtt az idei tavasz nagy politikai programsorozata. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt megtartotta XII. kongresszusát, népünk megünnepelte április 4-ét, az új világ születésének 35. évfordulóját, a kiválóan dolgozó vállalatok átvették megérdemelt kitüntetéseiket, .s, meg- . kezdődtek a képviselő- és- tanácstagválasztások előkészületei. — Most május 1-ét ünnepeljük. Érződik: pártunk és népünk egységes, céljaiban bizakodó, tudatában van annak, hogy ha a munkát „megfogjuk”, ha sorainkat szorosabbra zárjuk, akkor eredményesen megoldjuk a szocialista társadalom építésének soron következő feladatait. Meggyőző bizonyítéka ennek ez a felvonulás is, s hiszem, hogy hazánk más városaiban, falvaiban is ugyanilyen hangulatban ünnepelnek. — Május elseje hagyományosan a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának napja. Most már talán több is ennél, hiszen a földkerekség egynegyedén a szocializmust építik; május elseje Az ünneplő tömeg az egri Dobó (erén ma már a népek barátságának ügnepe is. Május eise- vjénék természetesen mindig volt, most is, van központi harci célja. Ez az idén világszerte: küzdelem az enyhülésért,. á békéért, hiszen az élet, . a társadalmi haladás, a nemzetek _ .szabadságtörekvéseinek legelemibb feltétele,' a béke, az, hogy megakadályozzuk egy új világháború ■ kirobbantását, hogy tért hódítson az enyhülés folyamata. ‘ — Mi. magyar dolgozók itt is a békéért, az enyhülésért emeljük fel szavunkat, ugyanúgy, mint barátaink, küzdötársaink világszerte. A közelmúltban Párizsban 22 európai kommunista és munkáspárt megbeszélést tartott, amelynek egyetlen témája volt: valamennyi békeszerető erő fogjon össze és küzdjön az enyhülésért, a béke és biztonság megszilárdításáért Európában és az egész világon. Mi, magyar kommunisták — egész dolgozó népünk —, e tanácskozás szellemében teszünk meg • mindent az európai béke és biztonság megszilárdításáért, a világbékéért. E célt szolgálja pártunk a maga mozgalmi munkájával, szocialista államunk a külpolitika eszközeivel. Tükröződik ez a felvonuláson látható-hallható jelszavakban is. Én is ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal köszöntőm munkásosztályunkat, népünket e nagy napon, május elsején. S köszöntjük innen barátainkat, a szocializmust építő - népeket, a haladásért és a békéért küzdő valamennyi embert a világon. Országszerte sok helyen ünnepeltek színes felvonulásokkal. majálisokkal. Az események sokaságával köszöntötték a 36. szabad május 1-ét a zászlódíszbe öltözött városok és falvak. Látványos ünnepségre került sor egyebek között Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Misl (Folytatás a 3. oldalon,) XXXI. évfolyam, 102. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1980. május 4„ vasárnap
