Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

* A Heves megyei Polgári Védelmi Parancsnokság híradója *

1980.

május

Környezetvédelem és a polgári védelem

TÁJVÉDELEM: Az előzőekben áttekintettük röviden azokat a környezetvédelmi részterületeket. amelyek az ember szempontjából a földi élet szemszögéből meghatározó jelentőségűek. Az ember, a növény- és állatvilág természetes környezetét legjobban védett tájak, természetvédelmi területek biztosítják. Ezek a területek még legkevésbé viselik magukon a beavatkozások nyomait, illetve védelem alá helyezésükkel hosszú időre biztosítható a növénytársulások és az ott élő állatok háborítatlansága.

Ezeken a területeken a tudományos kutatás még számos lehetőséget kap természetes környezeti megfigyelésekre. A tájvédelem egyik legjellegzetesebb védelmi formája a nemzeti park. A világon több mint 1000 nemzeti park van 200 millió hektárnál nagyobb kiterjedésben. Hazánkban három nemzeti park található. (Hortobágyi, Kiskunsági, Bükki Nemzeti Park.) Területük 121,4 ezer hektár, az ország természetvédelmi területeinek 53%-a. Nemzeti parkjaink és tájvédelmi területeink olyan megkülönböztető erejűek, olyan különleges értékeket tartalmaznak, amelyek a Kárpát-medence jellegzetes szikes és homokpusztáit, homokbuekákvo- nulatait, szikes tavak, mocsarak stb. egy-egy különleges értékét jelentik. Ezeken a területeken minden olyan beavatkozást el kell kerülni, amely' a védett területek természeti egyensúlyát veszélyeztetheti.

A védett területek védel- me, az egyedi védelmet igénylő természetvédelmi értékekkel együtt azt a célt szolgálja, hogy kultúrtörténeti jelentőségükön túl a védett értékek a tájra jellemző növényi és állati faj- fenntartást biztosítsák és megőrizzék az utókor számára. Ezért az ilyen területek körzetében fokozott jelentősége van a szennyező hatások megakadályozásának vagy csökkentésének. Ezek a területek olyan mintaterületként szolgálnak, amelyek a gyakorlati környezetvédelem módszereinek kipróbálását is lehetővé

A CSEND VÉDELME:

Korunkban a zaj elleni küzdelem környezetvédelmi problémaként vetődik fel. A zajártalom elsősorban a nagyvárosokban élőkre, a zajos üzemekben dolgozókra jelent veszélyt. Mint ismeretes. a fül érzékeny műszerként a. suttogó beszédtől a sugárhajtású repülőgépmotorig képes érzékelni és közvetíteni a külvilág üzeneteit. De erős túlterhelés esetén a hallásromlás is bekövetkezhet. Legnagyobb problémát a hirtelen fellépő zajhatások pl. légkalapács, zuhanó vaslemez okozhatja, de az állandó, tartós, még a fájdalomküszöb alatt levő zajok is, mint, pl. a szövőgép állandó zaja, állandó szegecselés, hangerősítőből áradó beatzene ritmusa is okozhat halláskárosodást. A nagyvárosok közlekedési zaja is kedvezőtlenül hat hallásunkra. A túlzott zajártalom gyulladás előidézője is lehet, de károsítja az idegrendszert is. A városi ember idegessége elsősorban a zajhatásokra vezethető vissza. Egészségűid statisztikák bizonyítják, hogy olyan betegségek jelen. meg tömegesen a világul.

városokban, amelyek vidéken nem fenyegetik az embereket olyan gyakran. Ideges tünetek, szívpanaszok, magas vérnyomás, ingerültség, szorongó, rossz közérzet jelentkezhet. amelyet civilizációs ártalomként szoktunk emlegetni.

A sok várakozás, •* üzletek zsúfoltsága, mindennapi bosszúságok csökkentik az idegrendszer teherbíróképességét. Az ember sokat tud tenni az idegrendszeri, káros hatások csökkentésére, részben önfegyelemmel, részben olyan kikapcsolódás keresésével. amely elősegíti az ideg- rendszer regenerálódását. Tudatos tevékenység, mint pl. a lakóterület, közlekedési utak fásítása csökkentik a zajhatásokat. Az igazi felüdülést azonban az erdei kirándulások. a sport, a környezetváltozás jelentheti. Korunk embere alkalmazkodóképességével bizonyította, hogy jelentős zajártalmat is képes elviselni, azonban a tartós megterhelésektől mindenképpen óvakodni keli. A csend védelme a lakásokban, lakóterületeken különleges jelentőséggel bír. Az épületek tervezése, elhelyezése, a zöldfelület célszerű alakítása, a zajhatások csökkentését, a csend védelmét szolgálja, csökkentve az ember idegi megterhelését.

SUGÁRZÁS ELLENI VÉDELEM:

Az előzőekben már utaltam arra, hogy az atomrob- bantások során keletkező bomlástermékek a levegő aerosol részecskéihez tapadva nagy távolságokra eljutva fejthetik ki káros hatásaikat az élő szervezetre. Hasonlóan nagy veszélyt rejt magában az ultraibolya-sugárzás növekedése, amennyiben az ózonpajzs védelmét nem biztosítjuk. Ezek a felismerések már nemzetközi méretű összefogás . szükségességét vetik fel, mert a szuperszonikus gépek üzemeltetése, az atomrobbanlá- .sok, az atomháború elkerülése csak nemzetközi összefogással biztosítható. Az emberre és más élőlényekre a sugárzás azért is veszélyes. mert többnyire csak később észlelhető. A sugárveszélyes helyen dolgozók rendszeres ellenőrzése megoldott. A békés célú sugárzóanyag.felhasználás csalt rendkívüli katasztrófa esetén jelent veszélyt az emberre, viszont egy nukleáris háború már a földi élet megsemmisítését jelentheti. Ezért elkerülésük az emberiség alapvető érdeke.

TELEPÜLÉS- ÉS KÖR NYEZETVÉDELEM:

A bevezető részben és később már utalás történt az ember települési környezetében jelentkező ártalmakról. Most részletesebben tekintsük át ezeket. A települési környezet alatt az ember tartózkodására szolgáló területeket értjük. Ezek a lakó-. üdülő-, intézményi és egyéb tartózkodásra szolgáló területeket jelentik. A települési környezetvédelem mindazokat a fogalmakat tartalmazza, amelyek az ember számára kedvező feltételeket teremt a regenerálódásra. Ezért fontos, hogy káros mértékű levegő-, víz- szennyezés, zajhatás, sugárzás (radioaktív és hó stb.) ezeken a területeken ne lépjen fel. A gazdag természeti kincseket tartalmazó területeken a bányászat, a kapcsolódó ipái- városi települései-: kialakítását eredményezi, amely a különböző hatások káros következményeiként egészségromlást is előidézhetnek. Énnek felismerése kapcsán az utóbbi időben mái- jelentős eredmények születtek a kedvezőtlen hatások kiszűrésére. Településeink körzetében levő ipari üzemeink erőfeszítései lassú előrelépést jelentenek a szennyezőhatások csökkentésében.

Az emberre kóros hatást kifejtő ún. civilizációs ártalmak csökkentése a lakóterületek helyes megválasztásával, kedvező telepítési adottságok kihasználásával elérhető. Gondos és átgondolt tervezéssel védőterületek, véderdők biztosításával megoldható, hogy az emberi tartózkodásra alkalmas területeken minimális hatások érjék az embert. Az urbani- 'zálódás egyik legnagyobb gondja a keletkezett háztartási és ipari hulladék elhelyezése, esetleg megsemmisítése. A háztartási hulladék egy részét elégítik, másik részét hulladéklerakó helyekre szállítják. Ezek a megoldások csak rész- megoldások, mert újabb környezetkárosító hatásokat eredményeznek. A szemét égetése nehézfémsók és más anyagok légtérbe jutását eredményezik, a hulladékelhelyezés — főleg a gondatlan össze-vissza kialakított lerakások — vízszennyezést idézhet elő.

Fontossága ennek a gyűjtési formának nagy, mivel túl azon. hogy lehetővé teszi kevésbé költséges újrahasznosítást, csökkenti a hulladékelhelyezési gondokat, és felhasználás esetén közvetlenül is csökkenti a víz- és levegőszennyezést. A települések védelmét biztosítják azok a töltések, amelyek az árvizek ellen védekeznek. Az árvizek okozta káros hatások között az ivóvíz átmeneti szennyezését, a kultúrtörténti értékek károsodását emelném lei.

A környezetvédelem különböző részterületeit elemezve több esetben észlelhető volt. hogy ez a tevékenység mennyire összetett, és egy-egy károsító hatás milyen láncreakciót idézhet elő. Ezért nagyon fontos jelentősége van a céltudatosságnak, az összefüggések vizsgálatának a környezet- védelemben.

(Folytatjuk)

Bodó Mihály környezet- és természetvédelmi titkár

(

Az atomenergia es a radioaktív sugárzás békés fel- használásában világszerte nagy eredményeket értek el. amelyek során a tudományos kutatómunkában, gyógyászatban. az iparban, a mezőgazdaságban, eredményesen használják fel, illetve alkalmazzák a magreakció során felszabaduló energiát és a különböző fajta sugárzósokat.

A magreakció során felszabaduló energia és a létrejövő sugárzás azonban nemcsak békés célokra használható fel, hanem, mint az ismert is, a legnagyobb hatású f egy ve fajták közé tartozik. A ke. tábor békés egymás mellett élése, valamint a békés pozícióit erősítő különböző jellegű megállapodások nem jelentik azt, hogy egy esetleges háború kitörése, megakadályozása érdekében máj- minden intézkedés megtörtént. Ilyen körülmények között nem mondhatunk le a felkészülés legalapvetőbb módjairól, arról, hogy felmérjük lehetőségünket és meghatározzuk azokat a tennivalókat, amelyeket adott esetben végre kell hajtani védelmünk érdekében.

A kiszóródás a nukleáris fegyver földi és alacsony légi robbanása következtében, a robbanást követően kialakuló „gombafelhö”-ben levő radioaktív és radioaktívvá vált anyagok hosszabb, rövi- debb idő alatt történő kihűl-, lásából ered.

— A kihulló por, mint az előzőekben említettük, radioaktív sugárzó anyag, amely nagy kiterjedésű sugárszennyezett területet hoz létre és szennyezheti a szabadban tartózkodó lakosságot, állatállományt, valamint szennyezheti a növényeket és a különböző építményeket, anyagokat, eszközöket. A szennyeződés a testszövetekben a sugárzás hatására su- gársérülést okoz, és különböző fokú sugárbetegség alakulhat ki. A szervezetbe .étkezes útján bejutott radioaktív porok is súlyos sugár- belegséghez vezethetnek. A védekezés tekintetében tehát kettős feladattal állunk szemben. Egyrészt megfelelő határoló szerkezet, anyag alkalmazásával megfelelően le kell csökkenteni a sugárzás intenzitását, másrészt meg kell akadályozni a sugárzó anyagi részecskék bejutását a szervezetbe.

Következésképpen huzamosabb Ideig védett helyen kell tartózkodni. A kiszóródás elleni védőlélesítmények építészeti követélményeinél a következő irányelveket kell betartani: — a védelem céljára kijelölt meglevő védelmi adottságok, felhasználásával, illelve új létesítmény építésével biztosítható, hogy a védőszerkezetek a radioaktív sugárzást 1,100-ad részére csökkentsék;

— a bejárásoknál és egyéb nyílásoknál törekedni kell arra, hogy a különböző lezáró szerkezetek olyan kialakításúak legyenek, hogy. a szálló porok behatását kizárják.

— a tartózkodó tereket úgy kell kijelölni, illetve kialakítani és berendezni, hogy azok a huzamos benttartózkodás- ra, pihenésre is alkalmasak legyenek.

A védőlétesítmények telepítése és kiválasztása ■ szempontjából a különböző létesítményeket két fő védelmi csoportba sorolhatjuk:

— épület alatt,, illetve épületekben telepített és

— épületen kívül meglevő

adottságok felhasználásával,

vagy kis létesítmények építésével kialakított kiszóródás elleni v é d ő 1 é t esi t m éh y ek.

A védőlétesítmények befogadóképessége szempontjából megkülönböztetünk: — kis befogadóképességű, (4—6 fős) úgynevezett családi óvóhelyeket, .melyeket szétszórt beépítettségű, gyéren lakott települések esetében célszerű kialakítani. — nagy befogadóképességű csoportos óvóhelyeket, melyeket sűrűn lakott településeknél, üzemeknél előnyös kialakítani. Az óvóhelyek nagyságát a várható huzamosabb ideig való benttartózkodásra tekintettel úgy kell megállapítani, hogy egy fő részére

kb. 2 m- alapterületet kell számítani.

Az utóbbi csoportba tartozó védőlétesítmények befogadóképességének felső határa védelmi célra felhasználható, nagy légterű és alapterületű adottságok (barlangok, borospincék, tárólóhelyek stb.) esetében nincs megszabva. Újonnan kialakítandó védőlétesítményeknél azonban a befogadóképesség nem haladhatja meg a, 130 főt, A védőlétesítmények kijelölésénél alapvető jelentőségű a meglevő 'védelmi célra felhasználható helyi lehetőségek körültekintő vizsgálata és aíjok felhasználása. A gazdaságdsság és a helyi lehetőségek . figyélembevétele mellett a gyors kivitelezhetőség, az egyszerű és különösebb építőmesteri szakértelem nélküli megoldások és szerkezetek alkalmazásának lehetősége is döntő jelentőségű. Cikkünk első részében a kis befogadóképességű különböző védőlétesítményeket, azok kialakításának módját ismertetjük. A közölt anyag azonban természetesen nem törekedhet a teljességre, mert hiszen a megoldások, a rendelkezésre álló és felhasználható, átalakítható létesítmények. az alkalmazásra kerülő építési anyagok stb. any- nyira sokfélék, hogy minden változatuk a jelen anyagban közlésre nem kerülhet. Mindenesetre a közölt típusok, valamint az előző részben meghatározottak alapján a felhasználó kap annyi szempontot, hogy adott esetben akár saját maga is kidolgozhat újabb megoldásokat és a kiszóródás elleni védelmet maga és családja részére saját erőből megépítheti.

Épület alatti védölétesít- mények kialakítása: Kiszóródás elleni védőlétesítmény építése mindenkor az alápincézett vagy alaprajzzal rendelkező épületben a legegyszerűbb és a leggazdaságosabb. Legelőnyösebb, ha a

pince feletti födém alsó síkja a környező talajszinttel egy síkban, vagy annál mélyebben van. Ebben az esetben a feladat csak a nyílások megfelelő elzárása és a bejárat sugárvédelmének kialakítása.

Talajszintről részben kiemelkedő pince esetén a határoló fal mellett leülepedett sugárzó anyag már veszélyt jelenthet.

Elvégzendő munkák: 1. A szabadba nyíló .pinceablak befalazása, vagy homokzsákokkal való betömése. 2. Vékony (.‘38 cm-nél vékonyabb) falak esetében a pince talajszint fölé nyíló szakasza mellett a földfeltöltés készítése a födém magasságáig öO cm koronaszélességgel, 1:1,5 rézsüvei. 3. A pince bejárati ajtajának kátránylemezzel, fóliával való bevonása, külső' és belső függöny elhelyezése. 4. Az óvóhely berendezése.

Lakóépületekben kialakítható védőlétesítmények:

Amennyiben az épület nincsen alápincézve és a beépítés jellege, magas talajvíz vagy egyéb okok folytán épületen kívüli típust nem lehet építeni, a kiszóródás elleni védelmet nyújtó helyiséget vagy teret az épüle- • ten belül kell kialakítani. Tegyünk azonban különbséget a földszintes és több emeletes épület között. a) Földszintes épületben kialakított védölétesítmény: védelem szempontjából főleg a külső határfal és a födém érzékeny a sugárhatással szemben. Ennek megfelelően három traktusos (épületrészes) épület esetén a középső traktus egy kisebb helyisége lesz a legalkalmasabb. Ebben az esetben elegendő a külső falak, ajtó, ablak nyílásait megfelelően lezárni, árnyékolni.

Hátrányosabb és általában a gyakoribb a kéttraktusos, vagy különösen falusias jellegű épületek esetében az egymenetes épületi-endszer. Ilyen épületnél különös gonddal kell mégvizsgálni a határoló falak szerkezetéi, anyagát. vastagságát és földszint, padiószint-kiemelkedését

Vékony falú épületnél legegyszerűbb megoldás a szoba belső része felé egy külön leárnyékolt, védett tér kialakítása, vagy nagy tömegű ‘ bútorok, szekrények, szőnyegek, könyvek, megfelelő átcsoportosításával és felhasználásával.

b) Több emeletes épületben a védőlétesítmény kialakításával a következőt keli figyelembe venni.

A kihulló sugárzó szilárd részecskék (porszemek) elsősorban a vízszintes felületeken ülepednek. Ennek megfelelően legnagyobb tömegben a talajszinten, a lapos tetőkön, a teraszokon fognak azok lerakódni. Következésképpen nem alkalmasak a földszint, a legfelső emelet és a vízszintesen kiugi'ó épületrészekkel, tei'aszokkal határos helyiségek. Közbeeső emeleteken az előzőek szerint már jól felhasználhatók és kialakíthatók.

Épületen kívüli kisz&ródás elleni védölétesiUnények:

Városok külső övezeteiben, községekben gyakori a verem. a pince. A feladat mindössze az, hogy megvizsgáljuk, hogy a feltöltés vastagsága eléri-e a szükséges 50—60 cm-t; és biztosítsuk, hogy a szabadba vezető nyílásokon keresztül minél kevesebb rádioaktív por juthasson' a tartózkodó helyiségekbe.

Kökény István ér-yy.

Radioaktív kiszóródás elleni védelem

Radioaktiv porok bejutásának megakadályozása fólialakarás

sál