Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

\ Megyénk Kuzinciy-dijasai Hehéz szépen beszélni? Kiss Attila Ezt a riportot voltaképpen hallania kellene a * kedves olvasónak! Mert bizony szű­kében vagyunk a szép és ér­telmes beszédnek, a tisztán ejtett szónak. Ez vezette Péchy Blanka művésznőt is a Kazinczy-díj megalapítására. Évente meg­rendezik a vetélkedősoroza­tokat, amelyeknek végén az országból tíz pedagógusjelölt és tizenegynéhány középis­kolás részesülhet az elisme­résben. Az idén Heves me­gye is jeleskedett a verse­nyeken, két egri fiatalt dí­jaztak: Kiss Attilát, a Dobó István Gimnázium és Erdé­szeti Szakközépiskola elsős tanulóját és Szabó Pétert, aki a . Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola másodéves történelem—népművelés sza­kos hallgatója. Először az ifjabbat kér­deztük meg a versenyről, él­ményeiről. — Milyen érzés volt dí­jat nyerni, számított-e rá? — Nagyon meglepett a díj. hiszen tudtam és a verseny minden fordulójában figyel­meztettek is ismerőseim, hogy ne várjak semmi külö­nöset, hiszen fiatal vagyok, még, ráérek. — Ügy látszik, mégsem korra mérik, nem volt olyan ráérős. . . Hogyan zajlott le a vetélkedösorozat? — Először volt egy iskolai forduló, majd a legszebb be­szedő középiskolások megyei selejtezőn vettek részt, és ketten jutottunk végül Győr­be. Az elődöntők is hason­lóan zajlottak le, mint az országos verseny: egy sza­badon választott, és egy ott kiadott, kötelező prózát kel­lett elmondani. — Mit választott? — Csoóri Sándor: Talál­kozások az anyanyelvvel cí­mű esszéjéből mondtam el részleteket. A döntőben egyébként aktuális, évfordu­lóhoz illő feladatot kaptunk: Juhász Gyulának József At­tila első kötetéhez írott elő­szavát olvastuk föl. — Gondolom, a díj meg­szerzése volt a legnagyobb öröm. Mégis milyen élmé­nyekkel tért haza? — Kitűnő volt a találkozó megszervezése, a két nap alatt csodálatos élményekben volt részünk, többek között jártunk Pannonhalmán és láttuk a Győri Balett nagy­szerű műsorát. — A középiskolások véle­ménye szerint általában hogy beszélnek? — A zsűri megállapítása szerint a versenyzők beszé­de szebb, mint néhány év­vel ezelőtt. Különösen a hangképzés terén mutatko­zott véleményük szerint ja­vulás. Ilyen változásról azon­ban nem számolhatok be közvetlen környezetemben. Sokan igen csúnyán beszél­nek. modorosán, például a szó végeket gyakran el ha­rapják: Nagy szükség lenne a szép beszéd tanítására. Szabó Pétertől, az egri fő­iskola hallgatójától a peda­gógusjelöltek versenyéről ér­deklődtünk. A vetélkedő ná­luk kétfordulós volt: Buda­pesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen talál­koztak azok, akik legered­ményesebben szerepeltek az intézményi elődöntőkön. ' Szabó Péter (Fotó: Perl Márton, Szántó György) — Mi a véleménye erről a versenyformáról? — Nem tartom a legsze­rencsésebbnek, mivel nagyon száraz, s bár az értelmezés­re is nagy súlyt, fektettek; a lényeg az artikuláció volt. Kimondottan unalmas ez a verseny, nem szívesen mon­danak a versenyzők esszé­szerű, vagy nyelvészeti szak­szövegeket. Ha egy versmon­dó1 versenyt rendeznek, arra egy egész ország figyel. Ilyenkor viszont sokkal ki­sebb az érdeklődés. — Mégis, miért vett részt ezen a vetélkedőn? — Nagyon fontosnak, tar­tom a szép beszédet. Sza­valok, s tanáraim biztatásá­ra indultam most el. — A jövendő tanárai, a főiskolások vajon hogyan be­szélnek? — Véleményem szerint szebben, mint néhány évvel ezelőtt, a régebben divatos kapkodó, „diszkós” stílus szerencsére már tűnőben van, már kevésbé harapják le a szavak végét. De jön­nek újabb és újabb modo­rosságok. Bizonyos pózokról és beszédbeli fordulatokról úgy gondolják, hogy azok „jól állnak’’ nekik. — Hogyan lehetne megta­nítani az embereket a szép, értelmes és ízes beszédre? — - Ezt akár a főiskolán, vagy más iskolában nehezen Vizsgaidőszak az egri főiskolán „Év végi hajrában ” a kétezres diáksereg A májussal ismét elérke­zett az az időszak amikor a diákoknak számot kell ad­niuk év közben megszerzett tudásukról. A középiskolások nemsokára az érettségiztető bizottságok elé állnak, a fő­iskolákon. egyetemeken azonban már javában tart a hajrá a végső jegyekért. Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola mintegy kétezer hallgatójának május fi % ilSníiLtStl május 17., szombat-lehetne tantárgyszerűen' ta­nítani. Igaz, tanulunk első­ben egy félévig beszédműve­lést, de ez természetesen nem adhat megoldást. Na­gyobb propagandát kellene kifejteni az iskolákban, min­den tanárnak jobban kelle­ne ösztönöznie a diákokat a szép beszédre, és a televízió­ban, rádióban is jobban kel­lene ügyelni erre. Egyszóval: több figyelemmel tisztábban lehetne beszélni, s ez mind­nyájunk ügye. — Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de maga mit kíván tenni ezért, ha végez? — Népművelés szakos va­gyok, s erre a pályára sze­retnék menni. Mint mond­tam, szavalok, nagyon sze­retem az előadóművészetet. A diploma megszerzése utón szívesen vezetnék amatőr színjátszó csoportot, vagy irodalmi színpadot, hiszen véleményem szerint ez meg­felelő késztetést jelentene a fiatalok számára. Higgye el, kedves olva­sónk, ezek a fiúk valóban szépen, s ízesen beszélnek, úgy. ahogy sokszor szeret­nénk hallani másokat ma­gunk körül. S ahogy szavaik­ból kiderül, ez nem boszor­kányság. Köszönjük is a beszélge­tést és gratulálunk mind a kettőjüknek! 12-én kezdődött a vizsgaidő- szak. de csak a negyedévesek számára. A diplomát az idén június 19-ig 233 nappalis és 467 levelezős szerzi meg, az előbbiek mintegy 20 szakon. Az első-, másod- és har­madévesek számára hétfőn kezdődik el a számadás idő­szaka. A negyedévesek mel­lett ilyenkor a legdrukko- sabb még természetesen „a gólyák” társasága. Június 24- én i— ha minden sikerül — csaknem 500 nappalis és le­velezős elsőéves mondhatja majd el, hogy túljutott a ne­hezén, stabil polgára lett a pedagógusképző főiskolának. Gábor I,ász,ló AMERIKA! FILM földön Ciruteazni? A film címe — Földi űr­utazás — az a látszólagos képtelenség, amely szerint a Földön lehet űrutazást vég­rehajtani, bár ehhez a mű­velethez az Űr kell. A kor­látlan lehetőségek hazájában persze minden lehetséges —■ sugallják a film szerzői —, főként ha az elnöki székben egy olyan fölényes és ma­kacs férfi ül, mint Nixon. Mert az megint nem kétsé­ges, hogy az elnököt játszó színész az ő külsejét játssza, amikor az ünnepségen végre látjuk feltűnni. Egy testes képviselő a film elején kedélyesen és rögtön a háta mögött hólyagnak ne­vezi az alelnököt, miután nem sikerült nyilatkozatra bírnia az Államok második embe­rét az űrutazási program to­vábbi sorsát illetően. Dr. Kelloway, az űrprogram fő­nöke is az alelnöki magatar­tás ellen harcolna. De milyen eszközökkel és milyen erköl­csi meggondolások utón? Ennek a bonyolultnak lát­szó. valójában agyonegysze­rűsített hatalmi gépezetnek, egy lehetséges történeti vál­tozatnak, mint amerikai té­mának ment neki Peter Hyams, aki írta is és ren­dezte is ezt a filmet. A for­gatókönyv széteső és a mese igen csak ingatag. Sok min­Gyorsmérleg a nyolcadikosok továbbtanulásáról Az idén minden korábbi­nál több nyolcadikos kíván továbbtanulni. Hazánk álta­lános iskoláiban 120 ezer ta­nuló fejezi be júniusban alapfokú tanulmányait, csak­nem 40 ezerrel kevesebb, mint másfél évtizeddel ez­előtt. Változatlanul érvényesül az idén is az utóbbi évek egy másik tendenciája: a legnépszerűbb a szakközép- iskola. Az idén végzők a szakközépiskolák 31 ezer he­lyére pályázhattak, ám en­nél többen adtak be jelent­kezési lapot, a túljelentkezés 28 százalékos volt. A gimná­ziumokban szeptemberben 23 ezer elsőosztályos kezdheti meg tanulmányait, össze­sen mintegy 22 ezren pá­lyáztak, ez azonban országos átlag, magában foglalja azt, hogy egyes népszerű közép­iskolákba sokszoros volt a túljelentkezés, másutt pedig még fogadhatnak diákot. A lányok elsősorban gim­náziumban tanulnak tovább, országos átlagban minden negyedik leány ezt az isko­latípust jelölte meg, s na. gyón népszerű körükben a közgazdasági, az egészségügyi és az óvónői szakközépiskola is. Száz fiújelentkezőből vi­szont országos átlagban 31 szakközépiskolában, 55 pedig szakmunkásképzőben, szeret­ne tanulni.-t­den botladozik a szövegben az igen színes képeken az el­hihetőség határán innen és túl ahhoz, hogy mindazt el­higgyük, amit látunk. A nai­vitás feltételezése a nézőről mindaddig nem rossz számí­tás, amíg a művész, olyan gyorsan és olyan látszólago­san jó rendben vezeti elő trükkjeit, hogy a szemünket elkápráztatva, az agyunkat a hirtelen támadt ötletekkel elfoglalva végül is hajlandók vágyunk elfogadni az erkölcsi tanulságokat: a kis ember, az átlagember nem tud és nem is akar igazodni azokhoz a nagystilü manipulációkhoz, szélhámosságokhoz, aráikét „ott, fenn, a tetőn”, az elnöki szék körül kiagyalhatnak. Ez a film az ellenzék hang­ja, támadása, ha van ilyen a magas szintű amerikai po­litikában, a vezetői döntések és irányzatok ellen. Érdekek szólalnak meg, csak az az ér­zésünk. hogy ezek az érde­kek itt nagyon áttételesen, nagyon elleplezve és erkölcsi szólamokkal jól felöltözhetve jelentkeznek. Lehet, hogy az amerikai társadalom kiter­melheti ezeket, a szuperúj­ságírókat. akik egy-égy ho­mályos utalásból és a sze­mélyes kapcsolatok rendsze­réből mindent ki tudnak ku­tatni. Csak azért, hogy el­jussanak a szenzációig, a karrierig. Ebben a filmben ez a Caulfied nevű riporter csinált „madár.” A néző azért van, hogy odafigyeljen mindenre, amit m kép és a hang elébe tár. De azt a képtelenséget nem hisszük el, ahogyan ez a há­rom földi űrutas nekimegy a sivatagnak. Azt remélik, hogy valami kijózanító er­kölcsi tanulságot tudnak ad­ni a világnak, az elnöknek és önmaguknak, netán a rá­juk felnéző gyermekeiknek. Így, ebben a tálalásban ez a téma siralmas szellemi épít­mény, erkölcsileg is minden támaszték nélkül való. Pedig az operatőr, Bill But­ler mindent megtesz, hogy a néző eljusson arra a pontra, amelyet a rendező kijelölt számára. Néhány kitűnő epi­zód, egy-két beszédes közel- felvétel, a száguldás az autó­val és .a kétfedelű repülő­géppel — együttesen sem fe­ledteti az üresjáratokat, a la­pos és érdektelen párbeszé­deket. James Brolin, Elliott Gould. O. J. Simpson, ■ Sam. Waterston és Hal Holbrook mellett a nők. Brenda Vacca- ro, Karen Black másodlagos beosztásban igyekeztek azt elhitetni velünk, aminek a valószínűségét nyilvánvalóan egy rosszul működő kompu­terrel számíthatták ki. Farkas András Ez csak egy rock’n’roll ii. Béla nyűtt pulóverének gallérja a hasáig lóg. Olyan jóféle fekete ballO'V.-abátja van, csaknem a földig ér. — Inni kéne — dünnyögi. Nem mintha szomjas lenne, ráadásul utálja az alkoholt, de mit tegyünk egy álmos őszi szombaton, ha okosab­bat úgyse tudnánk? A presszóban uraságtól le­vetett arany tapéta, vedlett plüssfotel, bordó pincérnők. Üristen ,és még ötvenszer úristen. Itt van András és Bici is. Tonikot iszunk, tejjel és citrommal, jói összekever­ve. Gusztustalan egy lötty, az biztos, de mindenki un­dorodva nézi a szomszéd asztaloktól, ezért boldogan és jóízűen megiszom. A töb­biek is. Bici azon nyavajog, hogy kettőből bukik. — Akkor meg miért nem tanulsz? — nyögi Béla. mert pokolian unja már Bici ál­landó panaszait. — öregem, ha az apám nem nyomott volna be a gimibe. most már keresnék. — Még most is elmehetsz dolgozni. — Röhögni fogsz, most már nem. M«t mór nem szeretek.. . Megpróbálom letörölni magamról a nevetést. Köz­ben elképzeltem a monda­tainkat, amint unottan másznak át apró legyekként a műmárvány asztallapon. A fene egye meg. fél éve már. és még mindig Erzsire gondolok. — Lehet, hogyha szere­tünk valakit, akkor megvál­tozunk? — kérdezem, de szemlátomást nem értik. Megnyugtatnak, hogy hülye vagyok. Pedig Erzsit tény­leg szeretem. Szeretném. Ódalépek a telefonauto­matához. hogy lássam a be­járatot. Persze miért is jön­ne ide? Nem is merem őt tárcsázni, csak a kishúgo- mat. — A bátyádat keresem. — Nincs itthon, nem tu­dom. mikor jön meg — ha­darja egyszuszra. Mindig betojik a telefontól. Nevetni kezdek. Odaát hallgatás. — Nahát... Te hülye, te vagy az? El se tudtam kép­zelni, hogy téged keres va­laki. Apa telefonált: külön­munka. Szóval megint egye­dül vacsorázunk. Te! Ez a Jagger egv jó krapek! Behallatszik a Stones-ze- ne. A húgom hangján csak most érzem, hogy fel van dobva. — Ittál? Adja az ostobát: — ki áll itt? Tagadja, de persze hajtű­vel kinyitotta a bárt.. Este lépek be az ajtónkon. A kishúgom a tükör előtt, Kreiss Gábor foto- grafikája félig lecsúszva a fotelből. Alszik. Mellette feldőlve a palack, a szőnyeg csupa bor. Nézem, amint szuszog. Ki­csi hullámokban a haja, mint a charleston-táncosok- nak. Ha valaha egy krapek kitol vele, én úgy megverem azt a krapekot!... Viszont ahogy az emberiséget isme­rem, nagyon sokszor kell majd verekednem. Hirtelen kinyitja a sze­mét. — Szia — nyöszörgi. Aztán csak néz. le-lekop- pan a feje, de már ébren van. — Jól beszívtunk mi? — Ümm — felelem tömö­ren. — De nem ciki ugye? Belövöm a lemezjálszót. megint szól a dal. If jou really want to be my friend — ha valóban ^ bará­tom akarsz lenni. Pedig hát akarta a nyavaja. Régi-régi dal. Csak ma még kicsit itt a szomorúság. Esfztl nekem ugrik. Megragadja a kezem, és őrült gyors rockot já­runk a nagyon lassú szám­ra. — Te! — lihegi a fülem­be — ez csak egy rock’n’ roll! — Ümm! — felelem én, nem is tudja, milyen szó-, morúan > . (VÉGE)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents