Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-16 / 113. szám
Döntés után GERARD OSK Az Átlaghallgató saját otthonában és saját közönségének — ez egy személyből. a feleségéből állt — kihirdette a tévé III. karmesterversenyének a végén a döntést: Oskamp nyerte ezt a versenyt és Kozsuharov vesztette el. És miyel a második helyezettről így nyilat, koztam, a döntést indokolnom is kellett. A közönségemnek Richter volt az igazi. Kozsuharov a döntőig egyértelműen az élen állt. Nemcsak a hivatalos zsűrinél, nálam is. Bár nekem ma is ügy tűnik, hogy ez a fiatalember az egész mezőny legnagyobb egyénisége és ha valakiben átütőerő, elgondolás. a zene értése és szeie- tete létezik, akkor benne van. Több mint Oskampban vagy Richterben, .ebben a bájos és igazán rokonszenves fiatalemberben. No, de Kozsuharovról lenne szó! Ez a kai-mester érezte a nagy felelősséget és tudta, hogy a trófea, a nagy lehetőség közelébe jutott. Tudták ezt azok is — a közönség. a tévések es mindenki, akinek az ügyben tenni- és nyüzsögnivalója volt —, hogy ez az ideges, kissé hűvös, céltudatos egyéniség mekkora erőt képvisel, mennyire a jövő embere. Nyüzsögtek is körülötte, zaj- és fényzörejek vették el az idejét és koptatták energiáját, önfegyelmét. Elképzelem, amint a reggeli feltálalásánál a pincér autógrammot kért tőle, amikor ő mér régen zenében gondolkodott és azt sem tudta, hogy a reggeli árát levában vagy forintban kell-e kifizetnie. Ki kell-e egyáltalán fizetnie? És Kozsuharov egyre idegesebb. haragosabb és hara- pósabb tónusban jelentkezett a világ előtt. Már ahol őt ezekben a napokban látták. HANS RICHTER Bár csökkent, mégis. ; Kétszeres túljelenlkezés az egyetemekre Az idén a felvehetők kétszerese — harmincháromezer fiatal — jelentkezett az egyetemek és főiskolák nappali tagozatára, kétezerrel kevesebb, mint tavaly. A csökkenés összefüggésben van azzal, hogy az idén kevesebben érettségiznek a középiskolákban. A kétszeres jelentkezési arány a legjobbak számára reális felvételi esélyt, a felső- oktatási intézmények számá- ra pedig kedvező lehetőséget biztosítanak a legalkalmasabbak kiválasztására, de a különböző intézmények és szakok között rendkívül nagy a szóródás. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karára például a tavalyi ötszörössel szemben az idén a felvehetők 4,5-szerese jelentkezett, de még ez is túl sok. A bölcsészkarok közül Debrecenbe a jelentkezők száma a felvehetők háromszorosa. Reálisabbak az esélyei azoknak, akik a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarára nyújtották be kérelmüket, itt valamivel több mint kétszeres a túljelentkezés. Rendkívül nagy a vonzóerejük az állam- és jogtudományi karoknak is, háromhárom és félszer többen pályáznak, mint ahány fiatalt fel lehet venni. A korábbi évekhez hasonlóan, mérsékeltebb viszont az érdeklődés a természettudományi karok iránt. Bár a fővárosnak nagy vonzereje van, ám a budapesti TTK-re még így is csupán kétszeres a túljelentkezés. Szegedre és Debrecenbe másfélszeres. Az előző évhez képest némileg csökkent a tanárképző főiskolák iránti érdeklődés, a tavalyi két és félszeres túljelentkezéssel szemben ez év198(1. május 16., péntek ben minden helyre átlagban ketten nyújtották be pályázatukat. Jelentős eltérések vannak az intézmények között; az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola budapesti kihelyezett tagozatára például a felyehetőknek csaknem a háromszorosa pályázott, s magas a túljelentkezés — két és félszeres — Pécsett is. A kiválasztás szempontjából továbbra is gondot jelent, hogy a tanítóképző fő- iskolákra pályázók száma csupán a fel vehetőknek alig több mint másfélszerese. Ki-, vétel a jó hírű szombathelyi tanárképző főiskola tanítóképző tagozata, ahol különösen sokan szeretnének tovább ’.anulni. Az előző évekhez hasonlóan alakult az óvónőképző intézetekbe jelentkezők aránya: 625 helyre 1047 fiatal pályázott. Az utolsó három óv orvos- egyetemi jelentkez oi statisztikája arról tanúskodik, hogy a fiatalok reálisabban ítélik meg esélyeiket. Az általános - orvoskarok közül az idén is a budapesti a legostromlot- tabb, itt a túljelentkezés „csak” mintegy háromszoros, már második éve tapasztalható, hogy mind többen kívánnak továbbtanulni a fogorvostudományi karokon. A Debreceni Orvostudományi Egyetem fogorvostudományi kara felvételi vizsgáin például a felvehetők négy és félszerese jelenik majd meg, igaz, a felvételi keretszám viszonylag alacsony. A kívánatosnál mérsékeltebb az érdeklődés a műszaki pályák iránt. Még a legismertebb intézménybe, a Budapesti Műszaki Egyetemre is a felvehetőknek csak alig több mint másfélszerese jelentkezett. Őrzi viszont népszerűségét az építészmérnöki kar, a száz új elsőévest 245 pályázó közül választhatják ki. Változatlanul sokan szeretnének bekerülni a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karára. (MTI) Feltűnt ez természetesen a tévés stábnak is, hiszen a kamera emberei akkor is ott vannak mindenütt, amikor felvevőgép éppen nyugalmi helyzetben várja az értékes pillanatokat, fegyelmezett, csaknem személytelen jelenlétükkel mindent teljesítettek, amit a karmesterek tőlük kértek. Kozsuharov is kért, kapott is mindent a zenészektől. A döntőben aztán nyilvánvalóvá vált, hogy ez a fiatalember nemcsak a zenére, hanem önmagára összpontosított és ott is úgy és azzal, hogy a benne munkáló elképzeléseket türelmetlenül, feszes sürgetésekkel, az arcon kifeslő enyhe haraggal számon kérte, méltatlankodva azon, hogy a tört németséggel előadott, sokszor a szakmabelinek is nehezen megfogható utasítást nem azonnal és nem abban a kifinomított formában hozták neki ahogyan ő, a karmester- azt ei képzel te. Az opera színpadán is ke- délytelenül fogadta azt, amit neki adtak. Liszt Les prelu- des-jét is zaklatottan kezdte vezényelni, csak akkor mutatta meg igazán képességeit. amikor a mű himfikus fináléjában azt az erőt kellett kihoznia a zenekarból, amely az ő világa. Nehezen viselte el a vesztést. Hányán örültek volna — az ő helyén?! Nem irigyeltem a tévés riporter Szegvári Katit, amikor neki kellett érdeklődnie Kozsuharovnál a vezénylés utáni hangulatáról. Kozsuharov nem tagadta meg magát, de azt sem mondta ki igazán, amit érzett: Mann kann besser sein ... Az ember tud jobb is lenni. Az általános alany azonban csak tompította azt a véleményét, annak élét, hogy nem Oskamp • nyerte meg ezt a versenyt, hanem ő vesztette ed. JVAM KOZSUHAROV (Rajzok: Dr. Szemes Varga Béla) Az Átlaghallgató még azt is hozzáteszi ehhez a döntési indokláshoz: a tudáson az észen és a zenén túl van a szív is. És az élethez, így a művészethez is sok tü. lelem és nagy humorérzék is szükséges. Kell nevetni! Farkas András Tv-iilmfesztivál kezdődött Csütörtökön Miskolcon megnyílt a huszadik tévé- film-fesztivál. Az üdvözlő beszédeket Balogh Mária, a fesztivál igazgatója és Rózsa Kálmán, a miskolci városi tanács elnöke mondta el. A fesztivál zsűrijének elnöke Dobozy Imre, Kossuth- díjas író, a Magyar írószövetség elnöke. A május 21- ig tartó fesztiválnak a verseny filmek vetítésén kívül még 40 rendezvénye lesz Miskolcon és a megye mintegy húsz más településén. A motoros sámli Szerkentyű, herkentyű, csodabogár! Még kitalálni sem í lehetett könnyű, hát még feltalálni ezt a masinát, amelynek egyetlen darabját Budapesten lehet látni, és amely ámulatr ba, sőt mi több, gondolkodóba ejti az embert. — Mi is ez tulajdonképpen? !v — Ez, kérem, egy gyomláló sámli. * Nézem az értelmező szótárt, keresem a szakirodalomban, sehol egy betű sincs a gyomláló sámliról. — Ezt, kérem, én találtam fel és azért hoztam ide a szerkesztőségbe, hogy saját szemükkel lássák, propagálják: Bámulgatjuk, nézegetjük, miközben magunkban morfondírozunk. — Sámlinak sámli, motornak motor, tehát mi tagadás, az elnevezés igaz. Ez, kérem, egy valódi motoros sámli! Az ülesik alatt az öklömnyi motor, a benzintánk, miegyebek, aprócska kerekek a sámli alatt, amelyek motormeghajtásra gurulgatnak az ágyások barázdáiban. — Nos, mit szól hozzá? Húzogatom a nyakam, lesek hol erre, hol amarra, mint a vett malac — ahogyan mondani szokás. — Mások is bámulják, de első pillantásra még nem nyilvánítanak véleményt. — Ügy kérem! Hallgat mindenki! Aztán jönnek a kifogások. Sajnos, ez a nagy feltalálások sorsa! Így volt ez az első telefonnál, az első vonatnál Angliában, amely mély felháborodást váltott ki a lakosság körében. — Nem kell! — Tüntettek a lakosok. Beszennyezi a levegőt. elüti a sínek mentén legelésző teheneinket és íme. kérem, hol tartunk ma? Szállítmányaink jelentős részét, legolcsóbban a vonat viszi. Persze önök sem fogják ma még fel a gyomláló sámli jelentőségét, látom az arcukon, hogy kételkednek, hallgatnak, csodálják, de szólni nem mernek. Bezzeg majd kétezerben — amikor én már nem leszek az élők sorában —, ünnepelni fogják a feltalálót... Valamit tényleg mégiscsak mondani illene, ezért elhangzik az első kérdés: — Mit tud az a gyomláló sámli? Gyomlál? — Nem, kérem! A sámli nem gyomlál! A sámli motormeghajtásra megy a barázdában, és ön gyomlál majd. önnön kezével éppen úgy, mint eddig, csak. .. — Csak? — JÉsak ülve gyomlál! .— Szóval, ülve? Akkor miért nem teszi meg egy rendes sámli? — Hangos kacaj, rejtett gúny az arcon. — Látja, uram! Ez az, amit ön még nem ért, hogy is mondjam, nem képes felfogni. A sámlit ugyanis már évezredekkel ezelőtt feltalálták, de ez nem egy egyszerű, közönséges sámli. Ez egy motoros sámli, szóval, hogy is mondjam, a technika világában egy nagyszerű felfedezés a hobbizó huszadik századbeli ember számára. — Igen, igen! Tehát ülök a sámlin, berántom magam alatt a motort és gyomlálok, miközben a sámli lassacskán tovább mo?og. .. — Bravó, uram! Így nagyszerű! Ön, látom, mégis megérti a kort. Az ember nem teszi-veszi a sámlit, hanem a sámlival együtt kerekeken gurul, miközben dolgozik, gyomlál, vagy mondjuk sóskát, borsót szed... — Tehát teljes kényelem és van helyette benzinbűz, meg motorzúgás? Kacagás. — Mondja csak. kérem, bátran! Felkészültem -az ellenvetésekre is. A sámli büdö6, zajos, drága az üzemanyag... — Magának van hétvégi kertecskéje? — Miért ne lenne? — Mozgás, hajlongás, erőkifejtés — mit szól ezekhez? — Semmit, kérem! Én nem szóltam, hanem csináltam egv motoros gyomláló sámlit, amelyet elterjesztek majd az , egész világon! — Én ebben nem vagyok biztos. De ha megígértem, meg is teszem. Ezennel bemutatom olvasóinknak a motoros sámlit. .. Szalay István Szántó Péter: Ez csak egy rock’n’roll i. Külön bejáratú, szigorúan egyszemélyes hétvégemet elcserélném bármi másra. Minden jobb, mint itt ülnöm az ágy szélén, várva, hogy nekem ugrik a szombat-vasárnap. Ha nem lennék a helyemben, bizisten nem cserélnék velem. Ülőik az ágyam szélén, és vakarom a talpam. Tulajdonképp az egyetlen dolog, amit az emberekről biztosan tudok, az, hogy változnak. így, talpvakarás közben jutnak eszembe az ilyen nagy gondolataim. Néha kapcsolatosak a talpvakarással, néha meg még bölcsebbek. Például, hogy jobb szépnek lenni, mint okosnak. De azért okosnak sokkal jobb lenni, mint jónak: Csak legalább ne lenne szabad szombat a gimnáziumban. A földszintről dögös zene szól, lebattyogok. Apa persze már megint nincs itthon, miért is lenne? A nagvszo- ba hatalmas tükre előtt a kishúgom áll, és önfeledten táncol. Rövid, fekete haja van és kék szeme. Tizenöt éves, pici. de formás, kipirulva bámulja önmaga tükörképét. — Mi a reggeli? — kiá- kogom. Oda se neki. Emeltebb hangon közlöm, hogy enni szeretnék — Minek? — néz v«a»za a válla fölött. — Már tegnap Is ettél. Eliszkol a tükör elől, de azért halálos biztonsággal fenéken billentem. Erre ő hozzám vágja a díszpárnát. Megkezdjük a reggeli mutatványt: én kergetem, ő szalad és vihog, közben ilyeneket ordít: — Emberek, segítség. megjött a bátyám a sittről! A szomszédok — finom, elegáns emberek, mélyen felháborodva az időkön, s erkölcsökön — mindent hallanak, s alighanem ráncolják a szemöldjeiket. A húgom sarokba szorít, éis felszólít, hogy mindenféle" hülyének nevezzem magam. Hirtelen elpirul, tudom, hogy valami disznósá- got akar kérdezni. — Csak nyugodtan! — biztatom. Kék szeme gyanúsan csillog: — Hát te hülye vagy! Nem is akarok kérdezni. — Dehogynem! Mikor vörös vagy és bandzsítasz, mindig valami disznóság jut az eszedbe. Durcásan hátat fordít: — Csak azt akartam tudni... — Hogy?... Rám néz, mintha mérlegelné, hány darab konyhakés fér el bennem. — Mit hogy ? — Hát amit kérdeztél! — Mit kérdeztem? — Kérdeztél egyáltalán valamit? Kreiss Gábor | foto- grafikája Nevetünk, és újra bekapcsolja a lemezjátszót. — Egyébként Rolling Stones. Az a címe, hogy It’s only rock’n’roll. Ez csak egy rock’n’roll. — Nagyon klassz ez az akkordbontás — bólintok — H. Cisz. D. — H. Cisz. D. . . — néz Eszti bizonytalanul, aztán kirobban belőle a nevetés. — öregem, te olyan hülye vagy! És én még azt hittem, hagy ez csak egy rock’n’ roll, közben pedig H Cisz, D! Eltervezzük, hogy lecsót csinálunk ebédre, de rögtön az elején ös>zeve.s/.Uink, mert szerintem szalonnával kell csinálni. Mind a ketten jobban értünk hozzá, mint általában, az anyátlan kölykök. Szerintem kell szalonna, Eszti látszólag megnyugszik, aztán az első adandó, alkalommal rám keni a paradicsompürét. Rántottét ebédelünk. Délután Bélával találkozom. Mászunk, nézünk magunk elé, néha észreveszünk valakit, .de inkább a csuda tudja, mit látunk. Ha szembejönne egy busz. és megemelné a kalapját, az talán érdekes lenne. (Folytatjuk^
