Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

Aíiol nevelésből jelesre vizsgáztak Számvetés a hevesi körzeti iskolában '..Aki erre jár, megcsodálja ezt a szemet gyönyörködtető épülettömböt, ahol ötszáz- heiven tanulóval majd nyolc­van nevelő foglalkozik nap .mint nap. Ml, akik valaha sokkal kedvezőtlenebb kö­rülmények között tevékeny­kedtünk, szintén büszkék vagyunk rá. Itt valóban min­den megtalálható, ami az eredményes nevelö-oklató munkához szükséges. Tan­termeink tágasak, világosak, a százhúsz személyes diák­otthonból a ' kényelem sem­milyen kelléke sem hiányzik. Egyetlen nagyközségben nincs ilyen tornacsarnok, mint nálunk. A pedagógusok szemléltetőeszközök regi­mentjéből választhatják ki az alkalomhoz legjobban il­lőket. Hatezer kötetes könyv­tárunkban rendszeresen tart­hatnak humán és reál órá­kat, megismertetve a diáko­kat a katalógusok kezelésé­nek fortélyaival, a lexikonok használatának . szabályaival így a fiatalok ízelítőt kap­hatnak a kutató, a felfedező tevékenység mással aligha pótolható öröméből. Elsajá­títják az egyéni eligazodás készségét, s képesek lesznek arra, hogy megkülönböztes­sék a fontosat a kevésbé lé­nyegestől. — Arra már kezdetben rá­jöttünk, hogy sokat várnak tőlünk, s bizonyítanunk kell rátermettségünket. Túlzás nélkül állíthatom, hogy va- lószerűen ítéltük meg a helyzetet, azaz sem le, ’ sem fel nem értékeltük feladata­ink nagyságát. Szép. külde­tést kellett — a tennivalók ma is ugyanazok, mint ré­gen — teljesítenünk. Ide olyan helyről is jöttek fiúk- lányok — elsősorban a He­ves környéki tanyákra gon­dolok —, ahol nem volt gya­korlati foglalkozás, nem ta­nultak orosz nyelvet. Rá­adásul képesítés nélküli ne­velőik lelkesedése a legtöbb­ször nem pótolta a felké­szültség hiányát. Más szóval: sok hátrányos helyzetű — köztük cigány származásúak is akadtak — gyerek érke­zeit hozzánk. Mi segítettük őket abban, hogy minél ha­marabb behozzák lemaradá­sukat. s legalább megközelí­tően azonos feltételek mel­lett vegyék fel a versenyt jóval kedvezőbb körülmé­nyek között felnőtt társaik­kal. Sejtettük: sikereket csak akkor érhetünk el, ha nem maradunk magunkra, "hanem a szülők személyében igazi szövetségeseket szerzünk. Ez bizony nem ment máról hol­napra, mert olyanok is akadtak, akik egyáltalán nem lelkendeztek a körzete­sítésért. Nem nyugodhattunk bele az ellenőrzésbe, s- té­nyekkel érvelve,. eredménye­ket felsorakoztatva szereztük meg a szimpátiát. Akárcsak régebben, most is állandó kapcsolattartásra törek­szünk, félesztendőnként min­den helységbe eljutunk, s ott értekezleteken tájékoz­tatjuk az apukákat és anyu­kákat. A tarnaszentmiklósi megbeszélés után odajött az egyik férfi, s ezt mondta: „Köszönöm, amit a fiamért tettek, nem hittem volna, hogy ennyire boldogulnak vele. Az igazság az, hogy azért tiltakoztam, hogy He­vesi-e menjen.” Jó érzés az elismerő szavakat hallani, mert arról győznek meg bennünket, hogy nemcsak jó úton indultunk el, hanem azon is Haladunk. 2 — A cél érdekében termé­szetesen minden bevált, vagy annak ígérkező módszert hadba vetettünk. Rendszere­sen felmérjük az ide érke­zők tudásszintjét, mert csak így állapíthatjuk meg, hogy ki, milyen segítséget igényel. Ennek ismeretében fogha­tunk hozzá a differenciált korrepetáláshoz. Nemcsak a leggyengébbekkel törődünk, hanem azt is szorgalmazzuk, hogy a közepesekből jók, a jókból pedig jelesek legye­nek. Az iskolában és a di­ákotthonban tizenöt külön­féle szakkör működik, azaz bőven adódik választási le­hetőség. Délutánonként is szigorú tanulási rendet sza­bunk meg, tanítványaink ezt megszokták, természetesnek tartják. Persze azért jut idő önfeledt játékra, sportra, es­ti tévénézésre is, A közössé­gi nevelés nem okoz különö­sebb gondot, mert a diákok zöme jóérzésű, szinte majd mindenki megérti, -hogy itt minden az ő érdekében tör­ténik. A tőlünk távozóknak igyekszünk valóban kama­toztatható útravalót adni. A középiskolákba ' jelentke­zőknek például —, s ez mór hagyomány nálunk — mate­matikából, oroszból és ma­gyarból előkészítő foglalko­zásokat szerveztünk. Azt akarjuk, hogy könnyebben vegyék az akadályokat, s a két iskolatípus közti átmenet időszaka ne okozzon különö­sebb nehézségeket számukra. 3 — Biztató az, hogy fára­dozásunk nem volt hiába. Neveltjeink a nagyközségi, a járási tanulmányi versenye­ken, vetélkedőkön folyvást jól szerepelnek. Emellett ja-, vul az egyes tantárgyak át­lageredménye. A szakrend­szerű oktatás teljessé vált, a. tankötelezettségi törvényt 99 százalékban teljesítettük. Az is "érdekelt bennünket, hogy a továbbtanulók — ötven százaléknál valamennyivel többen pályáznak szakmun­kásképzőbe — miként áll­nak helyt. Információkat ké­rünk az oktatási intézmé-. nyéktől: eddig csak kedvező híreket kaptunk: volt diák­jaink nem torpannak meg, veszik az akadályokat, a pe­dagógusok elégedettek szor­galmukkal, s jónak minősí­tik felkészültségüket. — A tantestület számára ennél nagyobb öröm aligha létezik. A sikerélmény a kollégákat arra ösztönzi, hogy a mércét az eddiginél is magasbbra emeljék, az­az többet követeljenek ön- maguktól, mint korábban. A vezetés számíthat az önálló párt- és a KISZ-szervezet tárfiogatására. Az előbbi tag­jai például megvizsgálták azt, hogy milyen szintű ná­lunk a világnézeti nevelés, s arra is választ keresek, hogy miként tevékenykednek nap mint nap az iskolai munka- közösségek. Mindkét alka­lommal életképes javaslatok sorával rukkoltak ki. Ezt kö­vetően aztán mindent meg­lettünk azért, hogy mara­déktalanul valóra is váltsuk őket. Túlzás nélkül mondha­tom, hogy igazi, alkotó kol­lektíva formálódott. Kö­rünkben nem burjánozhat el a torzsalkodás, az intrika, a sáakmai' féltékenykedés, ne­künk csak egy a foptos —, s ezért nyújtja képességei legjavát1 mindenki —, hogy tudásban és emberségben gyarapodjanak fiaink, lá­nyaink. ök, akik zavartan, riadtan nyitják először az ajtót, ők, akik, ismeretekkel felvértezve távoznak tőlünk. Szeretnénk, ha nevelésükből, szellemük és jellemük for­málásából mindig jelesre vizsgáznánk ...” Elmondta: Barcsik János igazgató Lejegyezte: Pécsi István 9. — Megijedt. A pincébe bújt. Nem akar feljönni — mondta gyorsan Marja Tro­fimovna. — Mondom neki, gyere fel. de ö bebújt a sa­rokba és nem jön. Kicsi meg. mindössze ötéves. Amikor fölemelték a pin­ce tetejét " és szólították, Szemjon már nem félt. Aludt és evett, és mór nem is volt olyan szörnyű, mint azelőtt. A szobában egy tiszt és fekete egyenruhás katonák álltak. A tiszttel és a kato­nákkal ment el Szemjon a nagyapja házához. A tor­nácnál feküdtek a halott németek. együtt a három katona, ponyvával letakarva; külön a tiszt, és ott volt le- takai'atlanul, ég felé mere­dő szakállal Szemjon nagy­apja is. Ugyanitt állt Tro­fim is. QJtmjsm 1950. április 10., szerda Az egyik tiszt a házból kihozott szék re ült, és meg­kezdte Trofim kihallgatását. Még ma is, huszonöt év tá­volából, Szemjon minden kérdést és ,Trofim minden válaszát el tudja ismételni. A tiszt nagyapja felálló'sza­kállára mutatva megkérdez­te: — Ez Kirill Grebnyev? — Ű maga — válaszolta - Trofim, s kezét mereven tartotta az oldala mellett. — Volt tudomása arról, hogy Kirill Grebnyevnek szándékában áll német tisz­tet és német katonákat .megölni? — kérdezte tem­pósan a tiszt. — Vajon ki beszél előre az ilyen szándékáról? — fe­lelte Trofim. — Ne filozofáljon! — . mondta a tiszt. — Én kér­dezek, maga válaszol. Igen, vagy nem, igen vagy nem — ennyi legyen a válasz. — Nem — felelte Trofim. — Régóta ismeri Kirill ' Grebnyevet? — kérdezte a tiszt. ; — Mar hogyne ismerném, Az öcsém. Együtt nőttünk fel. — Ismétlem: a válasz igen vagy nem — figyel­meztette újra a tiszt. — Igen — felelte Trofim. — Kirill Grebnyev az orosz cári hadsereg katoná­ja volt? — kérdezte a tiszt. — Igen — felelte Trofim. Zászlós. Ma hadnagynak mondanák. A _ forradalom után pedig a Vörös Hadse­regben szolgált. — Kirill Grebnyev kulák- listára került, és harminc­ban Szibériába került. Pon­tosak az adataim? — Pontosak — erősítette meg Trofim. — Nem akart belépni a kolhozba. Erős volt á gazdasága. Hat lány, volt elég munkáskéz otthon. Mellettük Marja Tuofi- movna sírt. A tisztek néme­tül beszélték, és indulni ké­szültek. Sáemjont és Trofi- mot lánctalpas páncélautóba ültették, felrakták a halot­takat. és elindultak a vó- x-osba. Marja Trofimovna a faluban maradt. Az utasok aludtak. A fér­fiak közül néha előrejőtt 4 Egy képzelt és egy valóságos utazás emlékkepéi jelentek me» a „Kötődé­sem a tájhoz” és a ,,Z ü - rich óváros” című mű­sorokban. Ezek a kalando­zások a múltban és a jelen­ben sokszor közelebb hoznak az idegenhez egy tájat? vá­rost, mint -a legnagyobb gonddal és körültekintéssel szerkesztett tanulmányok és nemegyszer bizonyságai an­nak, hogy az ember és táj legalább annyira összefügg­nek egymással, mint az em­ber és kora. Keresztúry Dezső a Balaton-vidékről beszélt Mindnyájunk kincse a víz, de a Balatont nemcsak ez jelenti, hanem az ég, a lég­kör, szél járás, színek és a mögöttes vidék, a Bakony, a volt somogyi erdők. Az észa­ki. part masa a történelem. Jó volt hallani Illyés Gyula megjegyzését: „Ha az északi part faluneveit felsoroljuk, az olyan, mint egy honfog­lalás kori névsorolvasás”, Tihanyban őrződött meg az első igazi királysír, az Ala­pítólevél őrzi az első ma-- gyar szórványneveket és né­hány, latin mondátokba ágyazott magyar szókapcso­latot. A somogyi part sem csak kanászokat adott a ha­zának. Somogybán élt Ber­zsenyi. Mintha ő érezte vol­na meg először (Janus Pan­nonius után) „hogy a pan­non tóinak a szellemében van valami, amit csak antik formában lehet kifejezni”. Ezek a hagyományok élnek tovább a „Dunántúli hexa­meterekben”. De szólt a panasz is az elpusztult szőlőkről, a bada­csonyi sivár tájról, elhagyott présházakról, az északi part szennyezett vizéről, a tóba mosódó földről és vegysze­rekről, a zalai vágóhidak melléktermékéről. A hegy­vidéken ma már csak né­hány mániákus foglalkozik a szőlővel. Az odasodródott középnemzedék nem érti a Balaton világát s csak öre­gek teszik meg, ha a déli part selymes homok iában követ vaev korhadt tuskóda- rabot találnak, azt kiviszik a partra. A fiatalok?. Van hír arról. hogy Füreden az ifjak az­zal kedveskednek a kislány­nak, hogy fiatal fák koroná­ját letörik és azt tűzik a rácsos kerítésre. Pedig itt minden fa, minden présház,, minden növény olyan, amit szeretni lehet.' A haza egy darabja, érdemes a véde­lemre. Zürich életét is a tó szabályozza. De mintha ott nagyobb gonddal őriznék a tájat, pedig az őslakosság száma alig több mint százöt­venezer. Igaz, él itt még 74 ezer idegen is, emigrán­sok, vengédmunkások, al­valaki az ajtóhoz dohányoz­ni. Szemjon anélkül, hogy hátrafordult volna, meg tud­ta állapítani, ki jött éppen oda. A bányamérnöknek gázöngyújtója volt. Csendes sistergéssel lobbant föl a lángcsóva, a mérnök min­den alkalommal megrettent a vakító fénytől; nemreg vehette az öngyújtót — még nem szokta meg. Az öregúr ügyesen gyújtott rá. a te­nyerében tartva az égő gyu­fát, és mielőtt leszívta vol­na a füstöt, előbb mindig mélyet lélegzett. A hadnagy öngyújtójának fémje csillo­gott, de a lángot Szemjon sosem látta: egészen leha­jolt a padlóig, mintegy a testével fogta fel a fényt. Az öngyújtó csattanásából Szemjon kitalálta, hogy a hadnagy van ott. — Nem tud aludni? — Nem tudok — mondta a hadnagy. — Kissé fölborí­tottam a napirendemet, aludtam egy keveset az ál­lomáson. i — Figyeljen csak! — mondta Szemjon. — Maga szerint lesz háború? Maguk katonák, biztos jobban tud­ják. !— Katonát ilyesmiről fag­gatni majdnem értelmetlen dolog — mondta a had­nagy. — Nekünk mindig készen kell állnunk. — Az apám ' katona volt — mondta Szemjon. — Egész életében készülj aka­démián tanult,. és a háború első napján elesett. (Folytatjuk) v kalmi letelepülők, de ezek nagyobb része is lassan zü- richivé válik, átvéve a vá­roslakók természetszeretetét, és életmódját. Ez a táj is őriz római őrtornyokat, le­gendákat őskeresztény már­tírokról, újjávarázsolt közép­kori lakóházakat, a Limmat- rakpart és a Rám! utca által határolt részen szabók, pé­kek, lakatosok, aranyozok, ötvösök székházait. Számta­lan emléktábla őrzi a város vendégeinek nevét, köztük Leninét is, aki 1916-ban itt élt néhány hétig. A bank­negyed szentélyei, a Bahn­hofstrasse elegáns üzletei, a tiszta utcák azonban csak külsőség. A mélységben gon­dok is húzódnak. A Hirs­chraben középkori házaiban pornoklubok, go-go bárok, sexbutikok nyíltak, korunk sexiparának -nem túlságosan szívderítő kirakatai, a XX. századi leánykereskedelem változatai. A „Szórakozó Euró- p a’’ sorozat keretében Zol­tán Péter mutatta be ezt az etnikailag . is sokszínű várost, amelyben a múlt em­lékeinek megbecsülése mel­lett izzik a jelen. És ha a ^ körkép teljes is volt, megér­te volna utalni a Tonhalle vagy az Operaház műsoraira,, Dürren mattra, akinek leg­több drámáját a városi szín­ház mutatta be. Chagall, üvegablakai, mellett Variin képeinek színgazdagsága in- - kább zürichi jelen, mint a. borhajó a Bürkli téren. Nem, hiszem, hogy a hegyeket, er­dei utakat, túrákat kedvelő ' puritán zürichiek büszkék lennének az európai porno- ipar náluk is meghonosodó intézményeire s- szórakozá­suk egyik formája ez lenne. A rádiós táj- és életképek akkor válnak igazán élővé, ha szándékaikban feltétele­zik egyrészt azt, hogy isme­retlen országot, várost mu­tatnak be, másrészt a hall­gató által már megismert tá­jat hoznak látótávolságba, tehát, amikor két szubjektív élmény képei fedik egymást így mélyülnek el a hallga­tó korábbi élményei és gaz­dagodnak tapasztalatai, ami­kor szinte együtt tesz uta­zást a lírikussal és a fárad­hatatlan riporterrel. Ebergcnyi Tibor Szeptembertől 4700 új pedagógus Lezárult a pályázatok szakasza Megközelítően 4700 peda­gógus végez az idén a képző intézmények nappali tagoza­tán. Közülük 600 fiatal kö­telezte el magát korábban társadalmi szerződéssel egy- egy megyéhez, iskolához, a többiek számára a, nápokban zárult az első munkahely megválasztásának időszaka. A felsőfokú intézményekben az idén több mint félezer óvónő, csaknem 1100 tanító, több mint 1200 általános is­kolai tanár, 84 gyógypedagó­gus, 170 zenetanár és 990 kö­zépiskolai tanár fejezi be ta­nulmányait, illetve jogosult pályázatra. Az Oktatási Minisztérium az immár négyéves gyakor­latnak megfelelően ismét külön-külön füzetekben je­lentette meg a különböző tí­pusú intézményekben végző pedagógusoknak az állások jegyzékét. Választásra, dön­tésre három hét állt a ren­delkezésükre. A pályakezdők számára átlagban több mint 120 százalékos volt az állás- kínálat, s minden végzős egyidejűleg három helyre pá­lyázhatott. A keretszámok megállapításánál a miniszté­riumban mindenekelőtt az egyes területek munkaerő­gondjait vették figyelembe, ám tájékozódtak a fiatalok elképzeléseiről is. A főváros pedagógus mun­kaerőgondjain enyhítendő, Budapesten az idén a pálya­kezdők mintegy 20 százalé­ka helyezkedhet el, s ennél is magasabb arányban vár­nak a fővárosi iskolák taní­tókat. Ezt követően a leg­több pályakezdő Pest, Sza- bolcs-Szatmái', Borsod-Abaúj -Zemplén, Szolnok, Fejér és Hajdú-Bihar megyében ta­lálhat iskolára. Szabolcs- Szatmárba különösen sok általános iskolai tanárt vár­nak. A hallgatók pályázatait a felsőoktatási intézmények ezekben a napokban továb­bítják a munkahelyekre, ahol azokat május 5-ig bí­rálják el. A döntésről érte­sítik az érdekelteket, maid május 20-ig a munkaszerző­déseket is megkötik. Ezt kö­vetően a megyei művelődési osztályok, Budapesten pedig a Fővárosi Pályaválasztási Intézet gondoskodik a meg­hirdetett, de betöltetlenül maradt munkahelyek nyil­vántartásáról. Az „első ne­kifutásra” valamilyen ok miatt sikertelenül pályázók­nak az elhelyezkedésben is segítenek. (MTI) Elektronikus zenei stúdió A Magyar Rádióban üzembe helyezték Magyarország első elektronikus zenei stúdióját. A hangmérnökök ezentúl ilyen korszerű berendezésen, szintetizátoron, új típusú BEAG ke­verőasztalon *i—— a tizenhat sávos magnetofonon — készíthe­tik a hangjátékok zenei anyagát, a televízió és a film kísérő, aláfestő zenei motívumait. (MTI fotó —S. Várkonyi Péter felv, — KS) " V » 4

Next

/
Thumbnails
Contents