Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

Tolerancia és a képernyő

TOLEflÄNS: más, a miénkkel ellenkező véleménynek, .. meggyőződésnek tiszteiéiben tartása. Türelmes- bég. Ez a tolerancia. A toleráns ember ebből adódóan az, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy türelmes legyen mások és mások és más véleménye iránt. Valljuk be őszintén, még a szívünkre sem kell tenni a kezünket, ez az, a furcsa nevű erény, - amelyet a legkevesebbszer és a legkisebb mértékben gyakorolunk.

Akár jelmondattá is deklarálhatnánk: mérvadó, egyedül hiteles és igaz1 vélemény csakis az enyém lehet. Ha van más vélemény, akkor ez természetesen az előzőből adódóan nem lehet igaz vélemény. Ha mégis igaz lenne, akkor az meg nem vélemény.

Nem óhajtok most sem az etikai, sem a társadalmi együttélés szabályrendszere, vagy akár a társadalom-pszichológia oldaláról kiindulva elmélkelni e rovat keretein belül a vélemények kölcsönös tiszteletben tartásának szükségességéről. Ám, ■ úgy vélem, a televízió iránt — mint készülék és mint szervezet iránt egyaránt —, és nem utolsósorban egymás iránt kellene és szükségeltetne több tolerancia, — a képernyő előtt Is. Jómagámra is gondolva.

És a Suli-buli ürügyén. Meg a Napóleon és a szerelmei miatt. Aztán San Francisco utcáin is szükség van türelemre. És még sorolhatnám az esti, a késő délutáni televíziós műsorokat, amelyeket egy-egy szű- kebb réteg feldicsér, egy másik és talán sokkal szélesebb réteg a poklok mélységes fenekére küld. A rétegműsorokról van szó, s nemcsak a rétegműsorokról, oly értelemben, hogy azok ^milyen társadalmi rétegnek szólóak, hanem oly értelemben is, hogy milyen' ízlés és kor rétegének készültek. A 40x60-as méretű képernyő, mégha „nagy” is a jelzője, valójában kicsi csatatér csupán az ízlések tusá- jában. Jobban alkalmas arra, hogy békés egymás mel- lettiségben, vagy hogy inkább békés egymásutániságban töltsük előtte időnket.

AZ EMLÍTETT SULI-BULI, mint sorozat, teljes értetlenséget váltott ki belőlem, Már-már harciasán kardot és vértet, azaz tollat és papírt dagadtam, hogy megvívjak ezzel ' a „buli”-val, amikor más, fiadat és még fiatalabb körökben arról értesültem, hogy „irtó klassz”.« ez az egész, az ötlet, a kivitelezés, meg

Gondolom, nem volt szükség különösebb toleranciára egymás iránt és miatt A két Bolyai című tévéjáték bemutatóján. A Németh László drámájából készült és Ádám Ottó rendezte alkotás igazán nagy és drámai pillanatokat szerzett a nézőknek. Képünkön Bessenyei Ferenc, az „egyik” Bolyai.

minden. Toliam megadóan letettem, mert be kellett látnom, hogy nem nekem ..szólt” a tévé, vagy ha nekem is. hát akkor nekem nem volt fülem, hogy meghalljam a szót, szemem, meglátni ezt az újat, érdekeset. A Napóleon szerel- mei-ve 1 meg úgy voltam. — vagyok —, hogy a történelemről szóló csacskaságok oly sorozata került általuk és Ian Holm. mint Napóleon jóvoltából a képernyőre. amely méltán váltja ki a történészek mély felháborodását.

Csakhogy: tetszik. Igen soknak. Ami ugyan önmagában véve még nem érték és mérték, mert nem mindenkor a tetszés! index adja meg egy mű valós érté,ket, de ezt figyelembe nem venni aligha lenne bölcs dolog. Bele ’"kell nyugodnunk, hogy a tévé előtt ülő széles tömegek számára — bízom benne, hogy valóban így is van — inkább a történelemből szóló érdekes mese ez a sorozat, mintsem a történelemről szóló epizódfüzér, hogy a Napóleon és a szerelem „hősei” nem a történelem, hanem Philip Mackie író és a rendező Jonathan Alwy igazságát, pontosabban igaznak vélt shovv-állóspontját képviselik egy csipetnyi só, azazhogy történelmi hitelesség nélkül. S hogy ezt mind tudja, de legalábbis sejti és úgy nézi a „kalandokat” a néző.

Türelem és megértés tehát e sorozat és más ugyanilyen. vagy kevésbé csacska sorozat lelkes nézői iránt.

Legfeljebb az lenne hasznos, ha ugyanilyen türelemmel tűnődnének el a történészek és forgatókönyvírók, a rendezők és a dramaturgok : mi lenne, ha a történelem nagyjairól, sorozatban, „köznyelvi” szinten is készülnének effajta sorozatok? Mert a toleranciára igen nagy szükség van az élet minden területén, de még nagyobb szükség van az élet és a belőle fakadó történelem igazságaira is.

NOS. NEM ÓHAJTOK, a

valóság s annak képi, sőt képernyői mása közti viszony fölött meditálni. Legyünk megértőek egymás és egymás műsorai iránt. Legyünk megértőek például az állandóan San Francisco háztetőin lövöldöző banditák és a. rendőrök iránt, a libanoni cédrusok műelemzése iránt, — mert van kapcsoló is készüléken, amellyel nemcsak be, de ki is lehet kapcsolni a televíziót. Csak a kongresszuson egységes a televízió nézőtábora az érdeklődési és az elismerési indexe? tekintve. De hát kongresszus csak ötévenként van. S fél évtizedig meg kell férnünk azon nagy. azazhogy kis helyen békésen, de vitázva, amélyet úgy hív-- nak, hogy — képernyő.

Gyurkó Géza

8.

Néhány nap múlva egy teherautó jött a faluba, egy tiszt és három katona ült rajta. A tiszt bement a házba, sokáig böngészte a listákat, aztán a nagyapjára ordított :

— Részeg disznó! Ha két óra múlva nem lesz meg a gyapjú, levágom a szakálladat.

— Lehet, hogy ő... az anyádat? — kérdezte nagyapa, amikor a tiszt elment.

— Az kövér volt — válaszolt Szemjon.

— Na és, mi a különbség? — mondta maga elé a nagyapja. Frissen mosott, tiszta inget vett fel, és magához vette a géppisztolyát. Cset- tintett egyet a závárral, kinyitotta a dobtárat, megszámolta a töltényeket és odaintette magához Szemjont.

— Marja Trofimovnánál fogsz lakni. Ha történne valami. Megértetted?

— Értettem.

— Ne gyere utánam! ,

De Szemjon a kerítés mellett lopakodva követte. A

MSnűiüui

MIAU. április 15., kedd

nagyapja a teherautóhoz ment,- levette a válláról a géppisztolyt, és elkezdett lőni.

Az egyik katona rögtön elesett, a másik a hűtő mögé igyekezett bújni, de nem sikerült neki, a kerék mellett esett el, a harmadik megpróbálta kivenni az autóból a puskáját. Nagyapa közel ment hozzá, és közvetlen közelről egy tölténnyel lelőtte.

A tisz a tanácsházáról rohant ki pisztollyal a kezében. Nagyapja felemelte a géppisztolyt, és Szemjon meghallotta, hogy üresen csattan a závár.

Eldobta a géppisztolyt, a pisztolyát, próbálta a tokjából kirántani, de a tiszt megelőzte. Nagyapja térdre esett.

A tiszt még egyszer lőtt. A nagyapja az oldalára dőlt, majd nehezen felemelkedett, a keréknek támaszkodott, behajlította bal kez.ét és rrv 'támasztotta rajta a pisztolyát. A tiszt újabb három golyót lőtt ki, kiabálni kezdett, és a tanácsháza felé rohant, ekkor dördült a nagyapja lövése.

A faluban egyszerre minden elcsendesedett.

A reflektorok fénye megvilágította a cölöpkerítést. A sötétből egy cementszürke

katona alakja bontakozott ki, géppisztoly lapult a cement sátorlapköpeny alatt. Közös sír. Grodno alatt ugyanilyen cementkatona áll. A talapzaton, a csizmája alatt, egy bronz emléktábla. Százhúsz bronz-név sorakozik rajta. Felülről az első az apja — Buszlajev. ö volt a rangidős, ezért őt illette az első hely. Három évvel ezelőtt járt ott Szemjon.

Kis városka, új, cseréptetős iskolával, oszlopokkal díszített klubbal, és egy régi katolikus templommal.

Karcolások, a gyorstüzelő légvédelmi ágyú lövedékeinek nyomai. A templom az egyetlen, ami még emlékeztet a háborúra.

Jóllakott tehenek jöttek hazafelé a legelőről. Az utcákon biciklis gyerekek ker- getőztek. Buszlajev leült a szobornál, rágyújtott. Nagyon szerette volna, ha valaki odamegy az emlékműhöz. Elmesélhetné, hogy az apja is itt fekszik, Buszlajev ezi-edkomisszár.

Ezen az estén gondolta először végig igazán, hányán is halhattak meg a háborúban, és ő maga is hány halált látott. Ismét felelevenedett az a nap, amikor a nagyapja megölte a németeket. Ez az esemény külöHej járomszög, járomszög,..

Kórustalálkozó Sarudon

a szavalóverseny

A színpadon a gyüngyösoroszi népdalkórus

Tizenhárom helység dalosainak részvételével tartottak vasárnap minősítő bemutatót Sarudon. A helybeliek hagy érdeklődése mellett fellépő népdalkórusokat Perlstein Klára, a Népművelési Intézet csoportvezetőjének elnökletével zsűri minősítette. Ez a körülmény fesztiválhangulatot teremtett a színpadon és a nézőtéren. A kórustalálkozó jó hangulatához az is hozzájárult, hogy végre napsütés, igazi tavasz volt a Tisza mentén.

Ahogy megyénkben, úgy országosan is megrendezték a József Attila szavalóversenyt, amelyet a nagy magyar proletárköltő, születésének 75. évfordulója tiszteletére hirdettek meg. Az országos döntő résztvevői vasárnap megkoszorúzták a költő budapesti Gát utcai szülőházát jelölő emléktáblát, s ezután hirdették ki a Budapesti Művelődési Központban — ünnepélyes keretek között — a szavalóverseny eredményét.

A nyerteseknek Köpf Lászlóné, a KISZ-tkb titkára nyújtotta át a jutalmakat és okleveleket. Az ünnepségen Hanga Mária, oktatási miniszterhelyettes köszöntötte a sikeres versenyzőket. Hangsúlyozta: tízezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik a verseny keretében újra és újra felfedezték maguknak, iskolájuknak, osztálytársaiknak József Attila mához is szóló gondolatait.

Nagy sikerű fellépésük után a kömlőiek egy csoportja

(Fotó: Pilisy Elemér)

A „Damjanich

április-köszöntője

MSZBT-tagcsoport a hatvani szakmunkásképzőbei

nősen élénken maradt meg az emlékezetében.

... Erősen sütött a nap. Szemjon füle először bedugult a lövésektől, aztán egy agyonrémült kölyökkutya szűkölését hallotta, majd váratlanul harsányat kukorékolt egy kakas. Még sokáig kuporgott a kerítés tövében — félt hazamenni. Sehogyan sem bírta rászánni magát, hogy felálljon és elinduljon.

A nagyapja bátyja, Trofim bácsi kúszott oda hozzá, és együtt futottak Marja Trofimovna házáig, Trofim lánya portájáig.

Marja Trofimovna a pincében bújtatta el Szemjont, a savanyú káposztás hordó mögé. Még ma is emlékszik ennek a pincének a szagára. Rohadt, tavalyi krumplitól és erős, majdnem ecetszerű káposztaszagtól bűzlött.

Szemjon nagyon éhes volt. Köcsögből tejet ivott és szalonnát rágcsált. A szalonna annyira sós volt, hogy annak is egy életre a szájában maradt az íze. Még mpst is, ha szalonnát eszik, a pincei szalonna jut az eszébe.

Aztán németek jöttek a faluba. Élesen csikordultak a motorbiciklik, és még valami feldübörgött, valami, ami Szemjont a traktorzúgásra emlékeztette.

Nem rögtön jöttek Marja Trofimovna házába, még aludt is előtte egy keveset, s csak egy kimért férfihangra ébredt fel.

, — Hol van a fiú, Kirill unokája?

(Folytatjuk)

Szinte az ünnep előestéjén történt! A Damjanich Szakmunkásképző Intézet felsorakőzott diákjainak, tanárainak fülében még a Himnusz csengett, amikor Békési János, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság hatvani szervezője átnyújtotta Ambruzs Sándor igazgatónak a tagcsoport alapító oklevelét.

— A városban immár a nyolcadik MSZBT-csopor- tot bocsátottuk szárnyra a frissen írt alapítólevéllel, s igen örülök, hogy ez éppen a szakmunkásképző nevéhez, az itt tanuló csaknem ezer fiatal é$ száznál több tanár, szakoktató tevékenységéhez kapcsolódik — jegyezte meg Békési János, aki ez alkalommal a Szovjetunió köztársaságait bemutató fotókiállítást is telepített az iskolába. — A magyar és szovjet nép közötti baráti szálakat ugyanis már régen szövögetjük az intézet vezetőivel. Hegyi Ferenc könyvtáros például évek óta sikerrel terjeszti a szovjet irodalmat, rendszeresen vetít szovjet szakmai, művészeti filmeket. Mindig lelkes előmozdítója az évente rendezett „Ki tud többet a Szovjetunióról?” című vetélkedőnek. amely szinte az egész iskolát átfogja, s szerepe van abban, hogy az ifjúmunkások KlSZ-szerveze- te éppen most nyerte el másodszor a KISZ Központi Bizottságának kitüntető zászlaját.

Megtudtuk ez alkalommal azt is, hogy az intézetben száznál több előfizetője van a „Szovjetunió” című képes folyóiratnak, amely hatásosan segíti ezt az emberformáló munkát. Sportvonatkozásban , pedig Várhelyi

István testnevelő tanár fűzte szorosra az iskola kapcsolatait egy közelben állomásozó szovjet alakulattal, rendszeressé téve az egymás közötti röplabda-, teremfocimérkőzéseket, különböző versenyeiket. A diákcsoportok évek óta visszatérő látogatói Budapesten a Szovjet Kultúra Házának, onnan vendégelőadók járnak Hatvanba, s évente hat-nyolc nevelő, tanuló utazik a testvéri országba, amihez mindig nyújt anyagi támogatást a szakmunkásképző intézet.

— Az MSZBT nyolcadik hatvani tagcsoportjának egyébként Horváth Ferenc- né nevelési igazgatóhelyettes lett az elnöke, s mint e tisztség viselője, most már szervezettebb keretek között munkálkodhat a mozgalmi élet kiteljesítésén, hatékonyságának fokozásán — mon-. dotta Ambruzs Sándor. — Hogy mit lehet még hozzáadni az eddigiekhez? Véleményem "szerint elsősorban az arányokra kgll figyelnie a tagcsoport vezetőségének. Több kollégát, fiatalt vonhatnának a szovjet élet, a szovjet tudomány, kultúra hatósugarába. Szélesíthetnék a kapcsolatot a zene, a képzőművészet, a költészet fölkarolásával. S arra is gondolhatnak, hogy a legfogékonyabb, legérdeklődőbb ifjúmunkások részére intenzív , orosz nyelvtanfolyamot szervezzünk az iskolában. Szükséges audiovizuális fölszerelésünk már van e munkához, csupán a toborzásra kell jelt adni...

• Hisszük, ahol annyi szép eredmény «született a közelmúltban, ott az MSZBT ilyen törekvése sem vallhAt kudarcot.

(moldvay) ,