Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-10 / 83. szám
MA ESTE PREMIER A kutya testamentuma Egerben Újlaki Dcnes, Vitéz László, Fehér Tibor, Simon György, Ittes József és Mátyás Jenő a komédia egyik jelenetében. (Fotó: Szántó György) Dél-Amerikaból indulva, európai sikersorozat után ért el hozzánk is Ariano Vilar Suassuna. brazil író különleges színházi élményt kínáló komédiája. Bármilyen jelentős is á siker, amelyet A kutya testamentuma aratott, a szerzőt mégis be kell mutatni az olvasónak. Ariano Suassuna 1927-ben született Brazília északkeleti vidékén. Paraibában. Jogot végzett, de már egyetemista korában díjnyertes színdarabot írt. Ettől kedzve írói és tudományos pályája szinte párhuzamosan haladt. Már a recifei egyetem esztétika- és f'ilozófiatanára, amikor megírja mindeddig legnar gyobb hatású művét, A kutya testamentumát. ★ Magyarországon a kaposvári Csíki Gergely Színház mutatta be először a darabot. majd Budapesten a József Attila Színház, s ezzel egyidőben a szolnoki Szigli-. geti Színház is műsorára tűzte a komédiát. Az íróval ellentétben, a darab rendezőjét már nem kell bemutatni az olvasónak, hiszen számos egri siker fűződik Bor József nevéhez. Mint a szolnoki színház rendezője, rendszeresen vendégeskedik Egerben és Miskolcon, ahol jó ízléssel állította színpadra a nagyoperetteket. Legutóbb Győrbe szerződött, ahol operákat rendez, a nagy sikerű Holdbéli csónakos-t és a Don Pasquale-t, most pedig ismét mint vendég, az egri színház űj, zenés • bemutatóját „vezényli”. ★ A rendező így ajánlja a néző figyelmébe a brazil író komédiáját: Anna Karenina tízszer Május közepétől újabb, tízrészes filmsorozatot vetít a Magyar Televízió. Az angol BBC televíziós társaság munkatársai — Basil Coleman rendezésében — tíz részben dolgozták fel Lev Tolsztoj Anna Karenina című világhírű regényét, s az egyes epizódokat kedd esténként veiítik. Háromrészes szovjet filmsorozatot is bemutat a televízió: május 23-tól, három egymás utáni péntek este kerül képernyőre Konsztan- tyin Fegyin Az első örömök című regényének feldolgozása. A trilógia egy Volga menti város századeleji életéről szól. körképet festve az 1905—1917. közötti Oroszországról. (MTI) 1980. április 10., csütörtök — A darab egy brazil népi románc témájának feldolgozása. A groteszk történetben pénzsóvár papok vállalkoznak egy kutya egyházi szertartással való eltemetésére, mégpedig azért, mert a nevezetes eb végrendeletében tekintélyes summát hagyott az egyházra. Színre lép a bizarr cselekményben a furfangos brazil népi hős, Gril- ló, kedvesen esetlen barátjával. Chicóval együtt. Ök bonyolítják a mozgalmas cselekményt, amelynek a végén afféle népmeséi igazságszolgáltatásra kerül sor. Ennél többet nem szabad elárulni a darabról, inkább arról még néhány szót, hogy mi indokolja e komédia iránt világszerte feltámadt érdeklődést. Nem kis része van a sikerben a darab egzotikumának, a dél-amerikai vib- rálóan színes környezetnek, a szenvedélyeket felfűtő for- i‘ó atmoszférának, de , éjtől még kuriózum is maradhatna a színpadi mű. A művészi hatás sokkal fontosabb tényezője, hogy a szerző egyetemes felkészültségű, humanista elkötelezettségű író, aki a hitelesen nemzeti „hőseiben” a brazil egyedi sajátosságok mellett, az általános emberi tulajdonságokat juttatja — mindenütt félreértés nélkül értelmezhető módon — kifejezésre. ★ Zenészek jönnek, s hangos kiáltozással színpadra vonul egy vándorkomédiás társulat, és a samba meg a rumba ütemére produkálják magukat a nézők előtt. Aztán kiperdül a bohóc, aki a szerző képviseletében közli a nagyérdeművel: — A kutya testamentuma! Igazságszolgáltatás a csirkefogók felett! Pap es püspök, rabló és polgár, ma mind a végső ítélőszék elé áll! Igen erkölcsös história!... Az irgalom és könyörületessé g diadala! A kutya testamentuma! ... És megkezdődik a játék, a zenés komédia, amelynek szerepeit Maár Ági, Vitéz László, Újlaki Dénes, Fehér Tibor, Sallós Gábor, Horváth Zsuzsa, Ábrahám István, Lenkey Edit, Simon György, Daridai Róbert, Palóciy Frigyes. Mátyás Jenő és Ittes József játssza. Bemutató ma este, a Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz) Lesz-e több olvasó? Töprengés egy új közművelődési formáról Arról soha nem feledkezünk meg, hogy elmondjuk: hazánkban, ha lassan is, de évről évre nő a könyvbarátok száma. Ez valóban örvendetes. de az is tény, hogy a lakosság egy részét szinte lehetetlen megnyerni a nemes ügy számára. Olvasnak a diákok, az értékes műveket forgatják a nyugdíjasok, de a ma felnőttéinek jelentős hányada nem jut el a Szép megérzéséig és értéséig. A kenyérkeresettel járó gond mellett eszükbe sem jut az, hogy felkeressék valamelyik bibliotékát. Őket kár lenne leírni, róluk vétek lemondani, épp ezért érdemes keresni — vállalva a tévedések jogát is — a kiutat. Művelődő közösségek Az utóbbi időben felvetődött egy ötlet, a könyvtárak körül alakuló, azokhoz valamilyen módon kötődő művelődő közösségek gondolata. A témát felkarolta a Hazafias Népfront, s megvitatására országos tanácsának titkársága értekezletet hívott össze. Ezen a február eleji rendezvényen csak nagyjából tisztázták az alapvető elképzeléseket. Arra viszont mindenképpen jó volt ez az összejövetel. hogy a résztvevők beszámoljanak tapasztalataikról, s némiképp segítsék az egységes értelmezést. Néhány helyütt mór szép eredményeket értek él. Hortobágy tizenkét községében már nefncsak megszerveződtek, működnék ezek a csoportok, hanem odáig fejlődtek, hogy a falvak közéletének irányításából is részt kérnek. Szolnok megyében még csak az alkalomszerű programoknál tartanak. A vetélkedőkre való felkészüléshez rendszeres segítséget kérnek a szocialista brigádok tagjai. Emellett bevált a krónikaírok, a gyesen levő kismamák köre, valamint az Üj Tükör klub is. Az edelényiek az emberek valós igényeire hivatkoznak. A mai felnőttek szülei még el-eljártak a fonóházakba, s ott hasznosan és kellemesen töltötték el az időt. Fiaik, unokáik viszont készséggel csatlakoznak a könyvbarátokhoz. Még tovább jutottak Lakitelken. Az itteni csoport a dal és a népművészet őszinte kedvelője is. 1975 óta több mint hetvenöt szervezett rendezvényük volt. Nemcsak írókat hívtak meg, hanem élsportolókat, geneti- kusokat, pszichológusokat is. Kiállításokat rendeznek, kialakították népi játékkészítő szakkörüket és színjátszó részlegüket is. Szabad idejükben járják az országot, de beutazták már a környező államokat, s eljutottak még Észak-Olaszországba is. A régi magyar nyelvemlékekről szóló előadás után például elmentek megnézni a tihanyi apátság alapító levelét. A Hajdú megyei Fülöp község lakóinak sem kell szerénykedniük. A községi könyvtárban még kályha sem volt, amíg kölcsön nem kérték egyet, mégis negyventagú kollektíva toborzódott. A gárda ma is összetart, versengésekbe neveznek be, pályázatokat írnak közösen, megismerik hazánk legjelentősebb műemlékeit. Megyénk is felzárkózik Megnyugtató az. hogy nem-. csak másutt dicsekedhetnek kezdeti sikerekkel. hanem szükebb hazánkban is. Ez derült ki azon az olvasómozgalmi munkacsoport-értekezleten. amelyet a népfront hívott össze .március elején. Erről nem hiányoztak a megyei, a járási, a városi könyvtárak vezetői, módszer- tanosok, a különböző szintű tanácsok közművelődési előadói és a kisközösség-vezetők sem. Egy 1979-ben végzett felmérés szerint negyvenkilenc kifejezetten könyvtári csoport működik nálunk. Ez Valem Csemi 4. A hadnagy odament a vezetőfülkéhez, amely Szem- jont elválasztotta az utasoktól. Néhány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart valamit, de nehezen szánta rá magát. — Szabad a buszban dohányozni? — kérdezte végül is.. — Az utasoktól függ ... — Óvatos leszek — ígérte. A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolások: a tenyerébe rejtette. Gyorsan leszívta a füstöt, lehajolt, s igyekezett a maradékot az ajtó résén át kifújni, közben pedig az utasokra pillantott, felkészült rá, hogy az első megjegyzésre elnyomja a cigarettát. Még az utazás legelején tartottak, az utasok jó hangulatban voltak, senki sem tett megjegyzést. — Szabadságra? — kérdezte Szemjon. — Szabadságra. — Régóta szolgál? — kérdezte Szemjon a hadnagyot, bár majdnem biztos volt abban, hogy egyáltalán nem régen szolgál. A hadnagyon vadonatúj, tökéletesen rászabott egyenruha feszült, látszott, hogy olyan szabó varrta, aki azelőtt százával varrt hasonlókat a főiskola többi végzősének. — Nemrég végeztem a főiskolát. — A hadnagy elmosolyodott. — Valójában még nem is szolgáltam sehol. A hadnagy alig múlhatott húszéves. A háború utál) születhetett. Szemjon arra gondolt, hogy egyre kevesebb olyan tiszt marad már a hadseregben, aki közelről ismeri, mi is a háború, amikor lőnek az emberre, és Tneg akarják ölni, és ő is lő, hogy öljön. Igaz, hogy a hadnagy katona, gondolta Szemjon, de csak lőkiképzésen vesz részt, és mint egykor az iskolában, osztályzatot kap rá. Szemjon a másik hadnagyra gondolt, arra. akit a háború alatt' ismert meg. Az sem lehetett sokkal több húsznál. ... A hadnagy felsorakoztatta a katonákat, A kertek alól már hallani lehetett a harckocsik dübörgését. — Németek ... A katonák elsápadtak, de továbbra is menetoszlopban maradtak. A hadnagy tétovázott. Az asszonyok tolongtak körülötte. És sírtak. A hadnagy a háborús törvényekről beszélt, amelyek tiltják, hogy asszonyokat és gyerekeket bántsanak. Majd levette a tányérsapkáját, és ő maga is beismerte: — Bocsássatok meg. Nem tudok rajtatok segíteni. Tartsatok ki. Néhány nap múlva elkergetjük őket. Ígérem nektek. A hadnagy vezényelt, a menetoszlop megfordult és elindult az erdő felé. — Gyorsabban! — kiáltott rájuk az egyik asszony. A motor dübörgése már a szomszéd utcából hallatszott. A hadnagy tempósan, kimérten lépdelt. — Egy ... egy ..., egy, kettő, három — vezényelt a hadnagy; a szavakat elnyújtotta. i A katonák gyakran oldalra lestek, de engedelmeskedtek a parancsnak, s lassan, nyugodtan, sőt kissé imbo- lyogya mentek. Még elrejtőzni sem érkeztek az erdőben, amikor a falu terén már megjelent egy oldalkocsis motorkerékpár. A motoros néhány kört leírt a téren és továbbrobogott. Megállás nélkül dügörögtek a tankok az utcán: foltosak, a törzsükön sárral keveredett olaj. Szemjon magában eldöntötte, hogy a mi tankjaink szebbek. mert ő‘ azokat mindig zöldnek és tisztának látta. És ez megnyugtatta őt. Az asszonyok összetanakodtak és végül úgy döntöttek. hogy csoportokra oszlanak; a hatalmas szekér magára vonta volna a figyelmet. Az anyja hajnalban felkeltette Szemjont, ekkor már csak ketten folytatták az utat. Mellettük autók robogtak el, a németek szájharmonikáztak, melegen tűzött a nap, és minden olyan vidámnak tűnt. Amíg Szemjon beért az étkezdébe, volt érkezése kiszámolni a műszakbeosztást. Eszerint Aszja volt szolgálatban, égy kis hirtelenszőke teremtés, mindenki kislánynak gondolta, pedig valójában hárminckilenc éves és már nagymama. — Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, amikor Szemjon belépett. Aszjar vidám kedvében volt. Itt mindig kedvesen fogadták Szemjont. Visszafelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az útvonalra került, rítusként ragaszkodott ehhez. A falu szélén, egy öregembertől vette a körtét, az öreg ismerte a körte tartósításának egy különleges titkát, szürettől szüretig eltartott nála a körte. Az öregnek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklődött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem fordult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szemjon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egy-egy körte. — Egy bifszteket? — kérdezte Aszja. — Hamburgi módra — mondta Szemjon. — Megtaníthatnál, hogy kell készíteni — mondta Aszja. — Én magam sem tudom. — Még nem nősültél meg? — kérdezte Aszja. — Hamarosan. — Csak mondd meg mikor, sülünk egy tortát. — Megmondom.. (Folytatjuk) kedvezőnek mondható, de a dolognak csak egyik oldalára utal. Néhol ugyanis komoly nehézségekkel birkóznak nap mint nap. Horton 1968-ban jött létre a könyv- barátklub. Ez tízéves fennállás után megszűnt, mert nem akadt olyan szerv, amely finanszírozta volna fenntartásának költségeit. Annak ellenére. hogy nem százezrekről, hanem meglehetősen szerény összegről volt szó. Mindenki hangsúlyozta,' hogy a bibliotékák valóban színhelyei lehetnek nemcsak az egyéni, hanem a csoportos művelődésnek is. Nagyszerűen beváltak például az itt tartott irodalom-történelemórák, amelyek keretében a fiatalok elsajátították a katalógusok, a lexikonok kezelésének fortélyait, s ízelítőt kaptak az önálló búvárkodás semmivel sem pótolható öröméből. A munkahelyek még nem érdeklődőek, velük nem formálódott olyan gyümölcsöző kapcsolat, mint >' az oktatási intézményekkel. Ennek érdekében a maga eszközeivel igen sokat tehetne a tömegeket mozgósító népfrontmozgalom. Jó néhányan — s nagyon indokoltan — azt is felvetették, hogy számos módozattal lehetne megpróbálkozni. A művelődési házakban tevékenykedő kiscsoportok tagjai rendszeresen kutathatná-* nak a könyvtárakban. Ehhez semmi más nem szükséges, csak a kezdeményező kedv. Természetesen alakulhatnak közvetlenül kötődő csoportok is. Egy biztos, hogy a sikeres munkálkodás tárgyi és személyi feltételeit előbb meg kell teremteni, mert ha ezek hiányoznak, akkor a legjobbnak tűnő ötletekből sem lesz valóság. Sokan és helyesen jelezték, hogy a direkt módszerek nem vezetnek eredményre, a kollektívák csak akkor ková- csolódhatnak igazán egésszé, ha a közvetett irányítás elve érvényesül. Merre tovább? | Tanúi vagyunk egy mozgalom kibontakozásának. A legtöbb helyütt még az első lépéseken sém jutottak túl, ezért érdemes néhány javaslattal segíteni a kibontakozást. Egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz az üdvözítő forma, mégsem szabad elvetni. mégis célszerű a mindennapi valóságba plántálni, méghozzá úgy, hogy ménét közben hajtják végre a szükséges módosításokat. Hadd érvényesüljenek maradéktalanul a helyi viszonyokból fakadó sajátosságok, mert csak így nem szenvedhet csorbát az ügy. Ide kívánkozik egv nagyon is gyakorlati jellegű megjegyzés. Ne az értelmiségiekre, ne a régi könyvrajongókra alapozzanak, mert ez a. könnyű és látszatsiker nem sokat ér. Az eddig közömbös, a teljesen érdektelen rétegeket kell megmozgatni,' azokat a felnőtteket, akik húzódoznak az olvasástól. Kár lenne megfeledkezni a szocialista brigádokról! Mindenki tudja, hogy olykorolykor mennyire sablonosak, milyen szegényesek kulturális vállalásaik. Nos, az új úton haladva ezeket is tartalmasabbakká lehetne formálni. Ha ez történne, akkor nemcsak a kölcsönzők száma gyarapodna — a statisztikai adatok elsősorban ezt jélzik — hanem az igazi olvasók tábora szélesedne.... Pécsi István t
