Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
NÉGY ORSZÁGON ÁT ISMERKEDÉS SZŐKÉBB HAZÁNKKAL (Folytatás az 1. oldalról.) előirányozza a műszaki alapok korszerűsítését. , A KGST és szakosított szervei tevékenysége, a tagállamok együttműködése rendkívüli mértékben kiszé, lefedett az elmúlt időszakban. A végrehajtó bizottság most intézkedéseket hozott arról, hogy ezt a magasabb színvonalú, kiszélesedett együttműködést megfelelő tájékoztatási munkával ismertessék. A KGST és tagállamainak szakértői ez év márciusában az EGK szakértőivel együtt szerkesztőbizottsági ülést tartottak a két szervezet közötti megállapodás tervezetének kidolgozására, A KGST VB-iilés Moszkvában Testvérmegyéink delegációi Poroszlón és Detkeu végrehajtó bizottság az erről szóló jelentést meghallgatva ismét megerősítette: a KGST kész folytatni a konstruktív tárgyalásokat az EGK-val az elvi kérdések kölcsönösen elfogadható megoldásának kidolgozására, olyan megállapodás megkötésére, amely a helsinki záróokmány szellemének megfelelően segítené elő az egyenjogú és kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági együttműködés erősítését mind a KGST és az EGK tagállamai, mind pedig a két szervezet között. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az EGK tegyen megfelelő válaszlépéseket. Kétarcú-e Krakkó? A hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre megyénkbe érkezett csuvas és targovistei delegáció tagjai április 4-én szű- kebb hazánkkal ismerkedtek. A szovjet pártküldött- ség — élén Petrov Alek- szandrov Petroviccsal, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának titkárával — a füzesabonyi járásba látogatott. A járási székhelyen Antal Lajos, az MSZMP Füzesabonyi járási Bizottságának első titkára fogadta a kedves vendégeket, majd kalauzolta őket a településen. A séta során a testvérnép küldöttei — több más mellett — megtekintették a helyi ÁFÉSZ-áruházat, s elismeréssel adóztak a szövetkezeti kereskedelem munkájának. Ezután a küldöttség Bóta Albertnak, az MSZMP Heves megyei Oktatási Igazgatósága vezetőjének, illetve Holló Endrének, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjének társaságában — Poroszlóra utazott, ahol felkereste a helyi Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet. Poroszlón Tóth Mihály, a tsz elnöke és Tóth Miklós, a községi pártbizottság titkára köszöntötte a kedves vendégeket. A szövetkezet elnöke üdvözlő szavaiban elmondta, hogy a testvéri néphez szoros kapcsolat fűzi a helybelieket, öt esztendeje teremtettek kapcsolatot a gnozdejczi tsz-sze l, s vették fel a Magyar—Szovjet Barátság nevet. Ezután a közös gazdaság elnöke a Tisza jobb partján elterülő szövetkezetről, ■ illetve az Üjlő- rincfalvával közös település 4500 lakójának mindennapi munkájáról, életéről tájékoztatta a látogatókat. Szólt az eredményekről, gondokról és a feladatokról, a nagyközség felszabadulása óta elért eredményekről, a tsz sikereiről. Hangsúlyozta a szövetkezeti munkaverseny jelentőségét, s hangot adott annak, hogy a tsz 11 szocialista brigádja a munka minőségének javításával, valamennyi üzemágának nyereségessé tételével iparkodik még jobb teljesítményeket elérni. Petrov Alekszandrov Petrovics, a delegáció vezetője elismeréssel méltatta a közös gazdaság sikereit, és megelégedettséggel szólt arról, hogy a kapcsolatok erősödnek. Egyszersmind annak a kívánságuknak is hangot adott, hogy a barátság ne- csak a „fehér asztal” mellett szövődjék, virágozzék tovább, hanem a jövőben egyre inkább a tapasztalatokat is hasznosítsa. Gyümölcsözőbben elemezze a hibákat és az erényeket, hatékonyabban segítse a fejlődést. Ezután őszinte szavakkal szólt mindennapi gondjaikról, ismertette törekvéseiket. Hangot adott többi között annak, hogy mezőgazdaságuk a korábbi kedA csuvas vendégek Poroszlón a Tlsza-parton (Fotó: Szántó György) kr Szovjet és a bolgár testvérmegyéink küldöttei Heves megyei programjuk befejeztével — április 5-én, szombaton —, rövid budapesti városnézés után elutaztak hazánkból. A két pártdelegáció tagjait a Eeri- hegyi repülőtéren a vendéglátók nevében dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára búcsúztatta, s kívánt jó utat, eredményes munkát a legközelebbi találkozásig. 1980. április 6., vasárnap Háromféle ember van: olyan, aki már volt, aki most van ott, s olyan, aki majd megy Krakkóba. Ez a .város mélyen bevéste nevét Európa történetébe azzal is, hogy helyt adott egyetemeknek, helyt a művészeteknek, helyet, a foi'radalomnak, s benne helyet éveken át Leninnek, s azzal is, hogy helyt ad a modern iparnak. Mindenki úgy véli, aki itt járt, hogy mindent tud Krakkóról. Hiszen olyannyira ismert csodás főterével, a Visztula tiszta vizében vöröstéglás falaival fürdő Wawel képével, az óváros utcáival, évszázados házsoraival, — egész atmoszférájával. Krakkó csak önmagához hasonlítható. Írók, képzőművészek, színészek — újságírók vagy négyszázan —, közgazdászok, műszaki szakemberek fellegvára. Televíziója és rádiója van. Hétszázezer lakosa. S annyi gondja, hogy csak győzze. — Kis vajdaság a mienk, az egész ország területének egy százaléka. A népességnek alig három százaléka él itt, de az ország termelésének mégis öt százalékát adjuk... Ez az egyik gond — mondja Jan Gizelah, a vajdaság pártbizottságának a titkára ___ — Ügy értem — teszi hozzá a csodálkozó tekintetekre —, hogy ez öt százalék elsősorban iparunk termelése és ez igen nagy felelősséget ró ránk.... A másik — sóhajt — a csodálatosan szép Krakkó. Mint város. Mint ősi város. De renoválni is kell az egészet, úgy ahogy van, mert elöregedett. A mi városunk ugyan, de az évi kétmillió turistáé is ... Csakhogy ennek a történelmi városnak bonyolult és drága dolog a rekonstrukciója... Egy-egy sok évszázados épület helyrehozatala 20—60 millió zlotyi! És mi, állami erőkből jelenleg csak félmilliár- dot tudunk fordítani a városra. Ebben a tempóban húsz esztendő is eltelne, míg végeznénk ... Szerencsére nemcsak a krakkóiak, hanem az egész ország összefogott, pénzt gyűjt és ajánl fel munkát is az ősi város gyors rekonstruálásához — bizakodik és nyilvánvalóan nem alaptalanul Jan Gizelah ... Hiszen a Wawel, Krakkó egyik jelképe, már visszanyerte régi arculatát, az idelátogató turisták tíz- és százezrei tanúsíthatják, hogy nemcsak arculatát, de a hangulatát is ... Nos, tehát ez Krakkó: a műemlék város. Nos, nem ez Krakkó, mert ez csak egyik, bár kétségkívül a legismertebb arca. Jan Gizelah már utalt rá, hogy az ország legkisebb vajdasága adja az immáron negyvenmillió lakost számláló Lengyelország ipari termelésének öt százalékát. A számok önmagukban is sokat kifejeznek: 150 ezer ember dolgozik itt az üzemekben, s ebből egyedül Nowa Hutában, a máig is legjelentősebb vaskohászati üzemek egyikében, kereken 40 ezer ember. A gyár méreteire jellemző, hogy belső vasúti sínhálózata meghaladja a 300 kilométert, hogy Jan Gizelah: ... az egész ország összefog Krakkóért ha a sok erőfeszítés miatt mind kisebb mennyiségben is, de még mindig 80 négyzetkilométeres körzetben mutatható ki a kohók okozta légszennyeződés, hogy az üzemi konyháin 20 ezer adagot adnak ki mindennap, s hogy 30 négyzetkilométernyi területet foglal maga a gyár...Nem kell már több adat, csak egyetlen egy még, a részletek nélkül: az utóbbi években az évtized ezelőtti másfél millió tonnás acél- termelését 6,5 millió tonnára növelte Nowa Huta. Majdnem az egyharmada ez a lengyel acélipar teljes évi produktumának. Nem okozok azzal — gondolom — meglepetést az olvasónak, hogyha töredelmesen bevallom: nem sokat értek az acélöntés fortélyaihoz. Legyen az akár a legkorszerűbb konverteres is. S bár Jan Kosiczek főmérnök, aki szíves kalauzunk és informátorunk volt az üzemet járván, még azokat a kémiai folyamatokat is részletesen elmondta, amelyek ezekben a konverterekben lezajlanak, — nem lettem okosabb, mint ama hajdú, aki harangot akart önteni. De, hogy e kohók látványnak félelmetesek, hogy az itt dolgozó kohászok munkája mélységesen tiszteletet keltő és, hogy a kokilláktól a hőség, a kohóhoz nem szokott civilt ugyancsak messzire zavaró, — az minden kémiai képlet nélkül is világossá tette: egész embert kívánó és próbáló munka ez. — ... és kitűnően megfizetjük — mondja a főmérnök, maga köré gyűjtve a különböző nemzetek újságíróit, mint kotlós a csibéit, egyedül el ne téoferegjenek még a kokillák,, konverterek közelébe se. — Nemcsak a másfél ezer technikus, de például itt, a konverternél dolgozó öntő is megkeresi a havi 12—13 ezer zlotyiját, s még úgy is, hogy hétezer, könnyebb és ezért viszonylag alacsonyabb bért kapó nő is dolgozik a gyárban, még így is négy és fél ezer zloty itt az átlagkereset... — Akkor aztán nincs is munkaerőgondjuk.... — jegyzem meg kissé irigykedve ... . — Ne gondolja. Van bizony. Pedig itt nálunk még viszonylag gyorsan lakást is kap az új munkás,.. De aztán, hogy megkapta, beköltözött, továbbáll. Nem más városba, csak egy itteni másik üzembe... Sajnos Nowa Huta ebből a szempontból nemcsak vonzó az ország más részein élő emberek számára de aztán ugródeszka is ... Nem könnyű itt a munka. Néha bizony emberfeletti is — indul tovább a főmérnök, hogy sorra mutassa az új üzemcsarnokokat, a hideghengerdét, az automatizált szovjet, nyugatnémet, japán gépsorokat ... — Nincs megállás. Saját fejlesztés, licenc, gépvásárlás ... Lengyelország a kilencedik helyen áll a világon az acéltermelésben . . . És, ha meg akarja őrizni ezt a helyét, ha lépést akar tartani a növekvő igényekkel, akkor fejlődnie kell. Szakadatlanul ... Amikor a tizes évek elején Párizsból ide Krakkóba költözött Lenin, azt írta, tette ezt azért, mert így „ .. . közelebb legyek Péter- várhoz . . . ”, Szállást, munkát a helyei, a politikai foglyok megsegítésére alakult lengyel hazafiakból, jobbára értelmiségiekből álló szervezet biztosított a számára. Munkásosztálya e városnak, amely pedig a helybéli Lenin múzeum adatai szerint is az akkori Európa „modem” centruma meglehetősen gyér számú volt. Elsősorban a felszabadulás óta eltelt évtizedek, a lengyel gazdaság dinamikus fejlődése hozta meg az ősi Városban a munkások létszámának szinte robbanás- szerű gyarapodását. Kétarcú lett Krakkó? Szó sincs róla. Krakkó ősi arcának megőrzéséért éppen az új arcot formáló munkásosztály sok tízezres serege teszi a legtöbbet. Pénzzel is, társadalmi összefogással is. Krakkónak immár nemcsak a Wawel, vagy a városház. tér a jellegzetessége, de Nowa Huta monumentális gyártömbje is. Gyurkó Géza (Folytatjuk) Pethes István köszönti a bolgár vendegeket (Fotó: Perl Márton) vezótlen évek után — kellő felkészüléssel — most eredményesebb esztendőnek néz elébe. Tóth Mihály — válaszában az együttműködés erősítését szorgalmazta, s arra kérte a kedves vendégeket, hogy szakmai delegációjuk legközelebb a mezőgazdaság fő szezonjában tanulmányozhassa a poroszlói munkát, találkozhasson ismét a szövetkezetiekkel. A küldöttség ezután a környékkel ismerkedett: megtekintették a Tiszát, és stílszerűen — szövetkezeti halfinomságokból készített ebéd után búcsúzott el vendéglátóitól. ★ A bolgár testvérmegye pártküldöttségének két tagja — Ivan Kolev Ivanov, a BKP Targoviste megyei Bizottságának titkára és Pavel Kolev Pavlov, a Bolgár— Magyar Barátság Agráripari Egyesülés elnöke — Somodi Lajosnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének kíséretében Detkre látogatott. A Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet központjában a targovistei vendégeket Pethes István, a gyöngyösi járási pártbizottság első titkára, illetve Szekszius Mihály, a járási hivatal elnöke köszönötte, majd Szabó Imre, a közös gazdaság elnöke adott tájékoztatást a hétezer hektáros, több mint ezer tagot számláló szövetkezet munkájáról. Mint megemlítette, hat esztendővel ezelőtt vették fel a Magyar—Bolgár Barátság nevet — erre a tagság azóta is büszke —, s ez alatt az idő alatt több delegációcserére került sor az együttműködés kapcsán. Kedves pillanata volt a beszélgetésnek, amikor Szabó Imre megemlítette, hogy Bulgáriában járva, sok érdekes dolgot látott a targovistei Vodica község szövetkezetében. — Hiszen én is vodicai vagyok — szólt közbe nagy örömmel Ivan Kolev Ivanov, sámáris kérdések zömét tette fel a detki szövetkezet elnökének, hogy kivel talál-' kozott, mire emlékezik szívesen az ottani vendégségből. Ez a valóban közös emlékfüzér meghatározta az ismerkedés, a társalgás hangulatát. A barátkozás óráiban még az is kiderült, hogy a bolgár delegáció másik tagjának, Pavel Kolev Pav- lovnak a felesége egy évvel ezelőtt járt a detkieknél, s azóta is emlegeti a szíves fogadtatást, az ott látottakat. Ezek után nem volt nehéz bemutatni a termelőszövetkezetet, bár Szabó Imrének, s a vendéglátó járási vezetőknek a kérdések özönére kellett válaszolniuk. A targovistei küldöttek hasonló részletességgel adtak számot otthoni munkájukról. Megemlítették például, hogy Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából vette fel az agráripari egyesülés a Bolgár- Magyar Barátság nevet. — Erre az eseményre március 27-én Bíró Józsefnek, Magyarország szófiai nagykövetének jelenlétében került sor. Azért március végén — újságolta az egyesülés elnöke —, hogy Heves megyébe érkezve, a jubileumi ünnepségen már említést tehessünk a 4500 embert foglalkoztató kombinát névadójáról. A továbbiakban arról esett szó, hogy szorosabbra kellene — és lehetne — fűzni a két mezőgazdasági nagyüzem szakembereinek kapcsolatát, bővíteni kívánják majd a tapasztalatcserén részt vevő delegációk számát. Bolgár vendégeink tájékoztatása szerint főként a kukorica, a szója és a különféle virágok termesztésével kapcsolatos ismereteiket szeretnék bővíteni a detki tapasztalatok alapján. Erre már ezen a látogatáson is sort kerítettek a vendéglátók: a targovistei szakembereknek levetítették a gazdaság . munkájáról készített kisfilmet, majd a szövetkezet termékeiből mutattak be néhányat, illetve a közös gazdaság üzlethálózatával ismerkedtek. A targovistei delegáció tagjai — közöset! a Poroszlóról érkezett csuvas küldöttség tagjaival — a délutáni órákban részt vettek a kékestetői ifjúsági nagygyűlésen.
