Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
Valahol Szibériában A világkiállítások történetéből Elképzelés és a valóság 1939-ben 60 millió amerikai csodálta meg a várható jövő képét két nagy kiállításon: New Yorkban és San Franciscóban. Most, 40 év távlatából már meg tudjuk ítélni, hogy az akkori „víziók” mennyiben voltak helyesek vagy tévesek. Egynémely prognózis meglepően pontosnak bizonyult. Annyi azonban bizonyos, hogy a mai világ már nem nagyon emlékszik az 1939. évi álmokra. A jövőre vonatkozó jóslatok ugyanis a két kiállításon vagy túl sokat, vagy túl keveset ígértek. Az akkor elképzelt jövőbeni világban nem voltak zsúfolt városnegyedek, közlekedési dugók, „az agyak és a szívek együttes erőfeszítésével felépített új tökéletes világ volt” — amint ezt akkor az Egyesült Államok egyik népszerű rádiókommentátora közölte a New York-i ,,demokrácia várost" meglátogató milliókkal. Az új világot valamilyen fantasztikus parancsomnak képzelték, amelyben osztály nélküli társadalom él, és amelyben nincsenek társadalmi feszültségek és nincs gyűlölködés a népek között. A jövő- városaiban 500 méter magas lakóépületek és irodaházak emelkedtek, amelyeket kristálytiszta levegő vett körül. Az elképzelések szerint „a folyékony levegő” alkotta az új energiaipar alapját, amely nem szennyezi a természetes környezetet. A tömegközlekedés problémái akkor különösen érdekeltek mindenkit, mivel az utazás lehetővé tette, hogy az emberek elmeneküljenek a túlnépesedett városokból. A gépkocsi — az amerikaiak által a legtöbbre becsült vagyontárgy — megerősítette pozícióját. A jövő hétsávos autósztrádáira klimatizált olcsó gép- képzellek, amelyek óránként 160 kilométeres sebességgel tudnak haladni az ellenőrző tornyokból központilag irányított forgalomban. New Yorkban egy 8 hektáros területen mozdonyokat és vonatokat állítottak ki — a látogatók közül alighanem senki nem. hitte, hogy a vasút túléli a krízist. A nyugati parton létesített kiállítás látogatói megnézhették a China Clipper típusú 4 motoros utasszállító hidroplán startját, amely messze kirepült a Csendesóceán fölé. Akkor még csak kevesen gondolták, hogy 20 évvel később már az egész világ fővárosait repülőgép- vonalak kötik össze. A kiállításon már rakétákat is láthattak a nézők, de az űrutazások konkrétabb részletei akkor még inkább tudo- mányos-fántasztikus ötletnek tűntek, nem pedig megoldható technikai problémának. Akkor még álmában sem mert senki gondolni arra, hogy 30 évvel később az ember megteszi az első lépéseket a Holdon. Legfeljebb arra számítottak, hogy olyan teleszkópot fognak készíteni, amely 100-szor pontosabban fogja mutatni a Hold képét, mint azok' a teleszkópok. amelyeket 1939- ben használtak. A hírközlés területén viszont nagy haladásra számítottak. de azt hitték, hogy ebben a folyamatban a rádió és az újság fogja a főszerepet játszani. A televíziót 1939-ben inkább valamiféle érdekességnek tartották, nem pedig az élet lényeges elemének. ..Ezt soha senki nem fogja elfogadni” — jósolta . a televízióról a Harvard Egyetem egyik professzora —. „mivel a televíziót sötét szobában kell nézni és .teljesen leköti a figyelmet." Akkor még nem látták előre a televízió fejlődését, mint ahogy az újság hanyatlásai sem. Humorszolgálat Az étterem egyik vendége, aki kutyáját is magával hozta, virslit rendel. A virsli véletlenül leesik a földre. A kutya ráveti magát. A vendég felkiált; „A virslim, a virslim’” Az étterem tulajdonosa megnyugtatóan közli: „Nincs semmi baj. idejében rátétté m a lábam”! ★ Az1 aga kérdi gyermekétől: ,.Kit tartasz kedvesebbnek, Paula nénit vagy Fridolin bácsit?” Trine így válaszol: ..Ezt csak karácsony után tudom megmondani”! ★ Egy közismerten fösvény férfi vendégét bevezeti a zeneszobába. A vendég körülnéz és mondja: „De hiszen itt egyetlen hangszer sincs!” A fösvény erre: „Nem tesz semmit. Itt lehet a legjobban hallani a szomszéd rádiójából a zenét”. Fritz az órán most tanulta meg, hogy a Föld forog. A tanár az iskola befejezte, vei a lépcsőn találja és kérdezi tőle: „Miért ülsz még mindig itt? Vársz talán valakit?” Fritz: „Várom, amíg a házunk elmegy mellettem”. Mi a különbség a bankrabló és a profi labdarúgó- sztár között? A bankrabló ezt mondja: „Ide a pénzt, vagy lövök!” A profi labdarúgósztár ezt mondja: „Ide a pénzt, vagy nem lövök!” ★ — Az én titkárnőmnek két kiváló tulajdonsága van — mondja az igazgató. — Az egyik: nem érti azt, amit diktálok n ’ki. A másik: nem emlékszik arra, amit leírt! A hadnagy a hadászati taktikáról beszél az újoncoknak. Ellenőrizni akarja, hogy mindent jól megértettek-e és ezért megkérdezi az egyik katonától: — Mit csinál, ha azt akarja, hogy az ellenség, ne tudja igénybe venni a vonatokat? —- Elégetem az összes útlevelet — hangzik a válasz. Csak nehezen tudtam felfurakodni a villamosba. Akadályozott az aktatáskám, amelyet puk- kadásig tömtem jó hurbanovi sörrel, amit olyan ritkán lehet Pozsonyban kapni. És ki az, aki éppen mellém kerül a tolongásban? Vse- tecnik, a szomszéd. — Á, látom vásároltunk, vásároltunk — irányul felém a szomszédi érdeklődés. — És. mi jót vettünk? ■— kezdi nézegetni a tele aktatáskát. Ha most bevallom neki, hogy sört viszek, halálomig azt fogja rólam gondolni, hogy utcai korhely vagyok. — Ó. semmiség — próbáltam elterelni az aktatáskáról a figyelmet. de Vsetec- nik már kinyújtotta hosszú kezét és felemelte az aktatáskámat. — Megengedi? Hűha. milyen nehéz. Mint a só! Mi van benne? Kaptam az ötleten. — Eltalálta. Só. — Hogyhogy? Eny- nyi? Talán csaknem mondják azt, hogy ném lesz? Ha már az ember egyszer elkezd hazudni. akkor folytatnia kell. — Maga ni-g nem hallotta? — Takács Imre: Ms§isméiÉ ünnep A gyémántfényű Nap ideragyog. Elúsztak a hab-tclhő-komondorok. A Napba belenézni most veszélyes. Lett a tél az ünnepek után fényes. Átkelek a félkész lakótelepen toronyiránt. Olyan az ég, mint nyáron. A bitleg szél olyan, mint februárban. A magas házak között az éles árnyékok őrzik a föld fagyát A napos részeken pedig a cipőm talpára ragad az ujjnyi sár. Itt jég a tócsán, itt fehér zúzmara a drótszálakon, az elhagyott bctonvas-darabokoiv a tört deszkákon, a széllel idevándorolt hulladékon — ott pedig a föltúrt kertföldek tavaszi csillogása. Kinyitanák egy ablakot, és a Nap ^ tükörfénye > áteikkan a majdani parkok térségein > Az építőipar tatárjárása után majd kinő > a fű, J de először is a gaz, ha tavaszodik. ; APÁM. NÉHAI TAKÁCS JÓZSEF: Ila valamit csinálni akarunk, először rontani kell. { (Nem szépen szétszedegetni, de rontani.) \ Az emeleteken kisbabák játszogatnak a meleg padion Majd este — a világító ablakaival *— szép £ lesz a szikla-szurdok. A gyerekek máris humanizálják a betonszögleteket: rendeznek a magasságból ledobált fákból új karácsonyt. ANEKDOTAZÓ AUTOMATA /ir t/dé&SÜ-í 'ifr'éíiy<K mmdewfelői He „ragozzunk” feleslegesen! Módfelett kellemes meglepetés ért egy svéd autó- tulajdonost. amikor Umea egyik parkolójában egy koronáért parkolójegyet akart váltani. Az automata az érem bedobására valóságos pénzesővel reagált és szünet nélkül köpködte ki a koronákat. Egy járókelő aki tanúja volt az automata nagyvonalú adományának, értesítette a rendőrséget, de az későn érkezett a helyszínre. Az autós addigra eltűnt „kincsével”. SZÖKÉSI KÍSÉRLET A spanyolországi Palma de Mallorcában egy asszony gyanús lépcsőházi zajok hallatán kinyitotta első emeleti lakásának ajtaját — és visszahőkölt Az ajtóban egy jól megtermett, lihegő ökör állt. Az állat a városi vágóhídról tört ki és a, házba „menekült”. A mészárosnak csak fáradsággal sikerült levonszolnia a lépcsőn. CSALÁDI HAGYOMÁNY Egy Worcester! (Nagy- Britannia) 83 éves asszonynak életében harmadszor Á SÓ kérdeztem tőle. — Nem lesz só. Ezért összevásároltam egy kisebb készletet. — Ne mondja ... Igazán? Látja, nekem is vennem kellene, hiszen éppen most fogyott ki nálunk. A szemem sarkából láttam,, hogy két nő, akik a közelünkben voltak és hallották a beszélgetésünket, jelentőségteljesen néznek egymásra. De akkor ennek még nem tulajdonítottam fontosságot. Egy hét múlva, amikor kiürült nálunk a sótartó, a reggeli vásárláskor akartam venni egy kiló sót is. — Hol tartják a sót? — kérdeztem gyanútlanul az eladónőt. — Micsoda? Sót akar venni? Már több napja nincsen sónk. Az emberek felvásárolták. Nincs. — De hisz ez lehetetlen. Hogyhogy nincs sójuk? ,— Ügy, hogy nincs. Az emberek megbokrosodtak. Nekem is csak alig sikerült megmentenem néhány csomagot magamnak és a családomnak — világosított fel az eladónő. Én azonban nem adtam fel a reményt és végigjártam még fiéhány üzletet. Mindenütt más volt a reakció. — Még mit nem akar! Hát, toronyóra lánccal nem kéne? — Tegnapelőtt még volt elég Sónk. Akkor kellett volna jönnie. Mi arról nem tehetünk, hogy késve jött. — Nekem a szomszédasszonyom hozott egy kiló sót Zá- horská Bystricából... — A piacon 200 koronáért adtak egy kilót . . . — A sóbányák leégtek ... — Külföldről már nem kapunk több sót... — Exportáltuk devizáért . .. — Az állatkert felvásárolta. hogy lelegyen a tátrai zer- géknek,.. ■ - . volt dolga ikrekkel. Maga is ikreket hozott a világra és ' ugyancsak ikrek nagyanyja, sőt ükanyja is lett. IDEGEK dolga Enkenbachban (NSZK) két rabló megtámadott egy ■éttermet, a tulajdonost pisztollyal a napi bevétel — ösz_ . szesen 1100 márka — átadá- • sara kényszerítették, ezt kö- * vetően bezárták konyha-" ba és futásnak eredtek. Amikor' a megrabólt kisza- ' baditQtta magát és vissza- ' tért a vendégfogadóba, alig ' akart' hinni a szemének: a pulton ott hevert az 1100 márka. A tettesek a fnágy izgalomban nyilván .ottfelejtették. SZOKATLAN AUKCIÓ A nyugatnémet Ba/reuth- ban furcsa aukciót szerveztek, amilyen eddig még nem volt a világon: a vásárlóknak különböző századokból és országokból származó éjjeli edényeket kínáltak. A nagy . érdeklődést tanúsítja az a tény. hogy a kiállított tárgyakat több mint 20 ezer dollárért adták el. — A víz elöntötte í a raktárakat... Amikor láttam, ] hogy már az üzemig étteremben is üresek< az asztalon a sótar- í tök, megértettem, í hogy a helyzet szélyessé vált. veEmberek —í szólaltam meg — ne bolondozzatok. ) Mindez azért van,< mert a táskámbaní sör volt és nem só...) Mert a villamosoni két nő kihallgatott] bennünket... De hi- < szén só elég van és) nemsokára lesz! Ne'; csináljatok pánikot! ) — Megbolondultj — konstatálta a köz-: vélemény és Vsetec-t nik szomszéd mégi hozzátette, hogy öl már régen mondta, hogy valami nincs rendben.., Holnap elmegyek5 és megvizsgáltatom] magam a pszichiá-\ terrel — gondoltam; magambanDe mosti még autóba ülök és] elmegyek a szomszéd< járásba. Csak egyl pár órára. Sót veszek. Gabriel Hocman (Fordította: í Lipcsey Lászióné Nem véletlenül tettük idézőjelbe a felszólító módú címbeli igealakot. Ugyanis nem arra utal, hogy valamely Igén vagy névszón ragokkal jelölünk meg bizonyos mondattani viszonyokat, hanem egészen szokatlan és sajátos szerepet vállal az alábbi szövegrészietekben: „Tovább nem is tagozom a hibákat”. — „Abba kell hagynunk az érvek tovább ragozását”. — „Ne ragozzuk végsőkig a bajainkat”. — „Sok a gond a szolgáltatással, kevés a . jó szakember. de nem ragozom tovább a hiányosságokat” stb., stb. Példáinkat elsősorban az újságok közleményeiből válogattuk. Ide pedig úgy kerültek, hogy az értekezleteken elhangzó élőszóbeli megnyilatkozásokat vetette papírra az újságíró. Két okból is rostára kell tennünk a ragoz igének ilyen fel- használását. Először azért, mert az olvasó elbizonytalanodik, illetőleg nem is érti, mi az ige használati értéke. Másodszor azért, mert sok jó magyar szó és nyelvi forma nem juthat miatta nyelvi szerephez. Valóban, ezeknek a rokon értelmű szavaknak, ' kifejezéseknek a helyét bitorolja: sorol, elsorol, felsorol, elősorol: sorjáz, sorakoztat, előszámlál, sorra vesz, soroz, . felsorakoztat, sorjában elmond, előad valamit stb. Lapunk hasábjain is olvashattunk olyan szöveg- részleteket, amelyekben a ragoz szóalak e nyelvi formákat iktatja ki nyelvhasználatunkból: fokoz, felfokoz, növel, erősít, bővít, tágít, kiterjeszt, hatványoz, nagyobbá tesz stb. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés: van-e elfogadható magyarázat erre a legújabb nyelvi jelenségre? Elfogadható nincs, de valószínűsíthető, talán. Éppen napjainkban költőink a rag és ragoz szavak jelentéstartalmát és használati értékét sajátos poétikai jelleggel ruházzák fel, s kulcsszóként illesztik bele a versek nyelvi szövetébe. Erről bizonykodnak ezek a versrészletek is: „Ragok, jelek, képzők özönlenek” ■ (Rózsa Endre: Nyelvtani ősz). — „Ragozhatom a létigét, / létem hamleti szélinél. / Ragozhatom: meghalni nem lehet!” (Utassy .József: öszvilág).—• „Itt fog átmenni az autó / Ragozások alul- és felüljáróin” (Somlyó György: Harmadik mese a relativitásról,). Ezekben a versbeli beszéd hel y zetekben stilisztikai és hangulati értéket fejeznek ki a rag és ragoz szóalakok. Az újságok lapjairól idézett mondatokban azon bau ezt a szerepét sem tölthetik be. Dr. Bakos József
