Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-30 / 100. szám
Kocsis Albert és az Egri Szimfonikusok A Megyei Művelődési Központ .dísztermében adott hangversenyt hétfőn este az Egri Szimfonikus Zenekar. Az együttes hagyományai szerint ezt a tavaszi mű' sort 'is azokból a számokból állították össze, amelyek az egri zenekar törekvéseit, zenei érdeklődését bizonyítják. A három mű valóban atka'más arra. hogy az együttes rokonszenvet ébresszen még a iránt. A tavaszi hangulatot. az életörömöt és a zenei vidámságot meg lehet teremteni Mozart zenéjével, hiszen a Szöktetés a szeráj' ból nyitánya bölcs és önfeledt játék, játszadozás és kitárulkozás. S mintha csak ennek az önfeledt zenélésnek. a muzsikában való jókedvű feloldódásnak az ellentétele. ellentétpárja, len" ne, felhangzott ezen az estén Schubert befejezetlen szimfóniája is. A kettő között pedig Kocsis Albert adta elő Mendelssohn e-moll hegedűversenyét. Ennek' a. nagyon sikeres és forró hangulatban véget . ért koncertnek a méltatását talán azzal érzékeltet' nénk leginkább, hogy Kocsis Albert ,,ráadott”. De nem úgy egyszerűen eljátszott valamit, hanem előtte néhány mondattal visszaemlékezett arra a beszélgetésre, amelyet az egri fiatalokkal folytatott. Mert ő hazajár Ide és a muzsika lényegéről és szeretetéről igyekszik meggyőzni „földijeit”. Az embernek is nagyszerű művész a ráadással is. Mendelssohn mézédes dallamaival iá azt akarta elhitetni hallgatóságával, hogy csak oda kell hallgatni, fülünkkel és eszünkkel egyaránt. A zenében éppen az a csodálatos, hatása ezért marad sokáig eleven a közönségben, mert a dallam, ez a köznapi logikával utói nem érhető forma minden Automatikus rádióközvetítö központ A rádió- és televízióközvetítések hangminőségének javítására a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon Siemens gyártmányú automatikus rádióközvetítő központot helyezett üzembe kedden a posíá. A legkorszerűbb mechanikus elemekből épült, elektronikus vezérlésű központberendezés segítségével a korábbinál több,. egyidőben 80, sztereo minőségű rádió- vágy televízió-hangközvetítés továbbítható. Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb rádióközpontja biztosítja majd a nyári olimpiai játékok közvetítésének lebonyolítását. szenvedélyt, minden érzelmet. annak legbelsőbb tar' talmát képes hordozni. És annyiszor, ahányszor valaki azt megszól,aitatja. Az e-moll hegedűverseny ezit a fiatalokkal vegyes közönséget is lebilincselte. Igaz, ilyen kitűnő hangulatban az utóbbi időkben ritkán hallottuk játszani Kocsis Albertet. Ügy tűnik, hogy a művész és az egri együttes jó kapcsolatán túl ehhez a sikerhez és muzsikáláshoz a vendégkarmester, Alfred Mayer (Ausztria) is\ jelentősen hozzájárult. Már a Mozart'nyitánynál érezni lehetett. hogy a karmester egyénisége és a zenekar lélektani tájoltsága közelítik egymást. Mozart örökzöld melódiáinál viszonylag könnyebb feladatot kellett megoldania. A befejezetlen szimfóniánál azonban a .soksok e'lentétes indulat, a hányatott sorsú zenész kétségbeesett . panasz,kodása önmagáról, drámai effektusokban tör ki. hogy aztán kinyújtsa a kezét a zenében is a remény, a vigasztalás után. Ezt a belső harcot, ezt a tragikus vergődést a fúvósok tóján kutatta intenzíven a karmester, értékes muzsikálásra fogva ezzel az Egri Szimfonikusokat. Ezzel a tavaszi koncerttel az Egri Szimfonikus Zenekar — karmestere Farkas István — újra meghódította közönségét. Az idényben most már egymást követő hangversenyek gyorsuló galoppjában is pótszékes házat vonzottak az egri rendezvények. Farkas András Lenin születésének, évfordulója ismét alkalmat adott alakjának megidézésére és feleletet arra a kérdésre, hogyan élnek eszméi, eszme- rendszere, mindenre kiterjedő okossága, szervezőképessége a ma emberének szívében és tudatában. Két műsor vonalai is ösz- szetartottak ezen a napon „Az^emlékmű” és a „Lenin — 1980”. Gábor László és Varga Imre. a mohácsi Lenin-em- lékmű alkotója egy nagyközség életének tükrében keltette életre a szobrot. Azt akarta ábrázolni, ahogyan köztünk él, ahogyan egy lépcsőre lépve, felénk jön. A szobrot megszerették a mohácsiak, hozzátartozik életükhöz, kapcsolatban van az itteniekkel és az ideérkező idegenekkel. Amikor reggelenként, amikor még nem nyitottak ki az üzletek, leülnek lépcsőire falatozni, hát- ra-hátra tekintenek, komáz- nak velük. Játszó gyerekek labdája * lábaihoz gurul, felszaladnak érte. Idegenek megcsodálják arányait, a fel- magasodó zászlót, eszméi győzelmének jelképét. „Szerette a gyerekeket és szegényeket”, „nagy költő volt”, „nagy harcos volt” — mondják. Régen az emberiség és egy-egy nemzet kimagasló alakjait piedasztálokon ábrázolták, ezzel is hangsúlyozva személyiségük nagyságát. Ezzel magányos alakokká váltak, bezárkózva koruk és, tetteik elefántcsonttornyába. Varga Imre az élő, politizáló, agitáló, eszméi igazságát hirdető, az emberiséget is vállaló Lenint ábrázolta, aki közénk jön, mert szeretné, ha eszméit mindenki megértené. (Hasonló a városligeti Lenin-szobor megoldása is. Pátzay Pál sem az államférfit, hanem az embert akarta megmutatni, aki szétnéz Pesten. Endrey Grünwald Mihály a színész, a történész, a filozófus, a mérnök és az író vallomásaiból formált élő Lenin-képet. Kinek mit jelent ma Lenin és hogyan változott a róla alkotott kép 1924. óta? Mindenki utalt fantasztikus munkabírására, elméleti munkáinak, cikkeinek. leveleinek tömegére. Ha kellett, államférfi, ha kellett, politikus, ha kellett, szociológus, ha kellett, a párt ve-1 zetője volt. Megalkotott egy eszmerendszert, a szocialista forradalom és társadalom, gazdaság felépítésének rendszerét, de gondoskodott is arról, hogy ezek a tanítások eljussanak a legszélesebb tömegekhez. A két dekrétumot e.l kellett juttatni az ország minden részébe, olyan viszonyok között, amikor nem voltak tömegtájékoztató eszközök, az ország közigazgatása, vasúthálózata szétdúlva, Pétervárott összeszedette az összes falinaptárakat. A hazatérő katonák a dekrétumok szövegét a hátizsák legaljára tették, s-a falinaptárak; kerültek legfelülre, így kéznél voltak, hogy cigaretta- papírként kitartsanak a hosszú úton. Olyan teoretikus volt, aki a mindennapok apró jelenségeitől képes volt eljutni az általánosig. Ügy látta, hogy a szocialista forradalom győzelmével lezárult az emberiség történetének egy korszaka, és hirdette, hogy a jövőben nem a politikának, hanem a gazdaságnak, a szocialista centralizmus demokratizmusának és a kultúrának lesz döntő szerepe. „A kultúrát nem a művészettel, nem, az irodalommal, nem a szokásos kultúra fogalommal azonosította, hanem a termelés, a kereskedelem, az emberi érintkezés kultüráltságával., Majd később így: „A politikát kétségtelenül megtanultuk, itt már nem lehet rászedni bennünket, ezen a téren megvan a bázisunk, de a gazdasággal rosszul állunk. Szólaltassanak meg minél több mérnököt és ag ronómust, tanuljanak tőlük. A kongresszusok és értekezletek a gazdasági sikerek ellenőrzésének szerve: legyenek, olyan szervek, amelyekben igazán megtanulhatják a gazdasági építést”. Senki nem értette nála jobban, hogy mindennap új, más világra érkezünk, de ebben a világban is látni kell tennivalóinkat. A keddi emlékműsorok legfőbb tanulsága is az volt hogy a történelem folyamat, haladás, és hogy a kor ismerete nélkül nem lehet politikát csinálni. A vallomások, egy-egy gondolatsor felidézése alkalmas volt arra, hogy a Lenin-kép új színekkel gazdagodjék, élővé tegyenek és felidézzenek korábbi ítéleteket, már hallott, de újra és újra érvényes tanácsokat, most Krupszkája kérését, ami Lenin halála után egy nappal jelent meg a Pravdában: „ ... Gondoljatok arra, hogy milyen szegény még országunk, és mennyi még a tennivaló. Ha tisztelni akarjátok Iljics nevét, építsetek bölcsődéket, óvodákat, lakóházakat, iskolákat, könyvtárakat, gyógyszertárakat, kórházakat, gyermekotthonokat. És mindenekelőtt életetekkel kövessétek Iljics elveit”. Ebergényi Tibor Takács Klára kapta az idei Székely Mihálr-emlékplakettet 4A/PKJE7 PLATONOV: Ay. Állami Operaház vörös szalonjában kedden Mihály András, a társulat igazgatója adta át Takács Klárának, a Dalszínház Liszt-díjas énekesnőjének az idei Székely Mihály-em lékplakettet. A Fészek Művészklub rangos alapítványával — CsilMájus 15. és 21. között — immár huszadik alkalommal — rendezik meg a miskolci tv-filmfesztivált. Az egyhetes, program során öt kategóriában 42 műsorfilmet és 21 híradófilmet vetítenek majd a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának miskolci székhazában berendezett fesztiválpalotában — tájékoztatták kedden az újságírókat a Magyar Televízióban. lag István szobrászművész Székely Mihályt ábrázoló plakettjével — 1964. óta évről évre olyan fiatal művészeket jutalmaznak, akik kiemelkedő művészi teljesítményükkel érdemelték ki a közönség és a szakemberek elismerését. A rendezvény — a mintegy 25 órás vetítési -időn túl — gazdag programmal várja mind az alkotokat, mind pedig a közönséget. Borsod megye 24 települését kapcsolják be a vetítésekbe, az alkotók és a közönség találkozóinak sorozatába. A fesztivál ideje alatt nyolc szakmai ankétot rendeznek. 1. A háború a'att történt. Kórházban feküdtem, egy falusi ház tágas szobájában, a ház pedig a tóparton állt, Minszk közelében. Mellettem egy sebesült harckocsizó feküdt, Ivan Firszovics Szilin törzsőrmester. Mellét ütötte át a golyó; úgy rémlett neki, hogy a külső levegő a seben keresztül egészen a szívéig hatol, és Szilin állandóan didergett. Az első napokban a láztól félrebeszélt vagy ájultan szender- gett, hozzám nemigen szólt. Csak egyet kérdezett: honnan vágyók és hová valósi — majd elhallgatott. Bizonyára meg akarta tudni, nem va- gyok-e a földije, a távoli rokona. Ezt arra az esetre kellett tudnia, ha meghal, hogy' én hazatérve beszéljek róla a családtagjainak és a sze. retteinek. Én azonban Szilin- tpl messze-távol születtem. — Nem, te vagy jó! —sóhajtott Szilin. . Nem. vagyok jó — mondtam. Egy hét múlva Ivan Firszovics jobban lett; könnyebben lélegzett, arcáról eltűnt a halálos sápadtság. Most már jobban hasonlított önmagához, és láttam az életerőtől felcsillanó szürke szemét, a megnyerő, himlőhelyes, széles arcát, amely olyan lágy volt, akár a felszántott föld. — Nem alszol? — kérdezte. — Nem. Miért? — Csak. Semmi kedvem meghalni. — Nem is fogunk meghalni. — Meghalni meghalunk-— felelte Ivan Szilin —, már hogyne? Csak nem mostanában. — Hát aztán! — válaszoltam. — Ha nem mostanában — az nem baj. — Baj! Miért ne volna baj! — mondta Szilin. — Én sohasem akarok meghalni! Ha száz évig élek — akkor se lesz kedvem, meg neked se! — Százhatvan éves - koromban talán kedvem szoty- tyan. — Mesebeszéd. Megint hosszabbítást kérnél, megint számlálnád a cseppeket vagy az érverésedet. — Ki tudja... — Hogyhogy ki tudja? — Ivan Firszovics megharagudott. — Hát én tudom! Nekem az anyám, az édesanyám megtiltotta, hogy valaha is meghaljak! És mi minden történt velem — másvalakiből már régen elszállt volna a lélek, és belőlem is majdnem — hányszor véreztem el már szinte teljesen, de legvégül mégis összeszedtem azt, ami belőlem megmaradt, haragra gerjedten, féltőn vigyáztam arra az egyetlen éltető vér- cseppre — és attól megint átmelegedtem, lélegzethez jutottam. És lám, élek és élni fogok, bár keresztül-ka- sui átjárt a golyó, két lyukat hagyott a tüdőmben, nehéz a lélegzetem, fázom. .. És Szilin elmesélte az életét, hogy mi történt vele. — Attól a reggeltől fogva emlékszem az életemre, ami. kor anyámhoz simulva, felébredtem. Mindig az anyám mellett aludtam, szobánkban vaságy volt és faasztal meg két zsámoly. Apám nem élt, régen meghalt, egyáltalán nem emlékszem rá. Anyámmal ketten maradtunk a világon, úgy vágtunk neki az életnek. Ez még a forradalom előtt volt. Olyan szegényen é’tünk, amilyent ma csak álmában lát az ember. .. semmink se volt, semmiből se elegendő — se kenyér, se krumpli, se téli tüzelő, se petróleum a világításhoz, se ruhanemű, és a házigazda ki akart dobni a szobából, mert anyám nem tudott fizetni érte havi egy rubelt. Anyám napszámba járt, és mindenféle munkát elvégzett, amivel megbízták: fehérneműt mosott, padlót súrolt, fát hasogatott, haldoklók mellett virrasztóit, mint most mimellettünk. .. Mindent elvállalt, csak táplálni tudjon engem valamivel, csak felneveljen, ő pedig aztán meghalhat Hát, lehetett is élni abban a gonosz életben! Mérgelődni kellett, haragra gyűlni az egész népnek — ez meg is történt később, akkor meg csak kínlódtunk... De hát folyton másról mesélek! A szívemről akarok mesélni neked, hogy mit érzett. Sokat nem beszélhetek, kifogy belőlem a szusz... A koplalástól lassan nőttem, sokáig kicsi maradtam. Emlékszem, hogyan bánkódtam, amikor anyám dolgozni ment; estéig búslakodtam utána és sírtam. És bárhol voltam is, mindig mielőbb hgzaszalad- tam — egykori pajtásaimmal is rövid ideig , játszottam, eluntam magám, kenyérért mentem a boltba, visszafelé is futottam, egyetlen darabkát se csíptem le a kenyérből, az egészet épségben vittem haza. Este pedig boldog voltam. Anyám lefektetett aludni, és ő maga is mellém feküdt; mindig fáradt volt, nem tudott mellettem ülni és beszélgetni. És én aludtam, anyámhoz simulva, édesen aludtam, ez volt az én időm. Senkim, semmim nem volt a világon, minden idegen körülöttünk’ egyetlen játékszerem sem akadt; emlékszem valamilyen üres hólyagra, amelyet az udvarban találtam, meg egy lerágott, törött fakanálra — 'nem játszottam velük, hanem a kezemben tartottam, ide-oda rakosgattam, és gondolkodtam valamin. Csak az egyetlen édesanyám létezett. Én hozzásimultam, csókoltam a testén levő inget, és simogattam az ingét, egész életemben emlékszem a meleg szagára, ez a szag nekem a legtisztább, legkellemesebb illat,.. Te bizonyára nem érted ezt? — Nem — felelte. — Az én anyám meghalt a születésemkor, semmit se tudok róla, apámra se emlékszem — Rossz. Rossz neked! — mondta Ivan Firszovics. — Aki nem emlékszik se apjára, se anyjára, abból jó- katona is ritkán lesz; megfigyeltem én ezt. A katona sebesült, beteg melle zihált, majd újra az életéről kezdett beszélni. — Reggel anyám korán kelt, én meg az ingébe kapaszkodtam, nem engedtem el magamtól. Anyám sajnált, és hogy ne hiányozzon nekem annyira, amikor nincs otthon, odaadta a testén viselt ingét, az pedig egy volt. És amikor féltem vagyünat- koztam, magamhoz szorítottam az anyai inget, és csókolgattam — akkor szinte magam mellett éreztem az anyámat és megkönnyebbültem. Anyám inge vászonból készült, s akármennyit nyűt- tem is, mégis ép maradt... (Folytatjuk) / (MTI) MUNKA ÉS SZÓRAKOZÁS • • Ot ország diákjai az egri építőtáborban Bár még csak április utolsó napjaiban járunk, az egri tanárképző főiskola diákjai már megkezdték a hagyományos nemzetközi építőtábor szervezését. Az alapos előkészítés — vallják ugyanis — elengédhetetlen feltétele a későbbi jó munkának, jó táborozásnak. Idén négy országból várnak hallgatókat. Velika Trnovoból, Erfurtból, Krakkóból és Banska BySt- ricából húsz-húsz jelentkezőt. A bolgár, lengyel', német és szlovák fiatalok jú_ nus 30-tól július 20-ig lesznek Egerben,- majd egyhetes országjáró körútra indulnak. Július 6-án érkeznek a magyar főiskolások, egyete" QJImüjsm 1980. április 30„ szerda misták. A három, két-két hetes turnusban a Budapesti Műszaki Egyetem, a Szegedi József Attila Tudomány- egyetem, a Kecskeméti Óvónőképző, a Miskolci Nehézipari Egyetem, a Pécsi Tanárképző, a Budapesti Orvostudományi és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diákjai dolgoznak, s' nyaralnak majd. Munkát a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, a borkombinát — s idén először — .az Egri Csillagok Tsz biztosít. A nyár végéin lesznek Egerben a gólyák, akik a munka és szórakozás mellet* megismerkednek a leendő alma materrel is. A jó szabad idős programok persze nem hiányoznak majd egyik csoport életéből sem. A városnéző séták. a strandolás, mozilátogatás, diszkózás mellett módjuk lesz a táborozóknak az Agria-rendezvényeket is megtekinteni. Sajtótájékoztató a miskolci tv-f i I mf eszti vá I ról tWSÄl