Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
<v v ' A kollégium épülete Az erdők munkásai lesznek... Látogatóban a mátrafüredi szakmunkásképző intézet diákotthonában Iskola és kollégium aligha lehet festőibb környezetben, mint a mátrafüredi erdőgazdasági szakmunkásképző intézet és diákotthona. Viszonylag közel esnek a Mátra kékellő csúcsai a dombokat pedig üdülök, víkendhá- zak népesítik be. Mások szabadságuk»* töltik itt. pihenni jönm 'e egy vagy kit hétre. A. u tanuló kilencven 'diák azonban minden esztendőben tíz hónapon át * csodálhatja a bőkezű természet önzetlen ajándékát, a megannyi őszi. téli/ tavaszi és nyári látnivalót. Számos kedvezmény Nékám Alajos, otthonvezető így mutatja be az általa irányított intézményt. — Az igazság az, hogy a fiatalok nem nagyon rajonganak ezért a pályáért. így aztán az utánpótlás biztosítása évről évre nem kis gondot jelent. Többségében azok jönnek hozzánk az ország hét megyéjéből — Pestből. Nóg- rádból. Hevesből. Borsodból, Szabolcs-Szatmárból. Hajdú- Biharból ós Szolnokból —, akiket nem vettek fel az erdészeti szakközépiskolákba. A tartózkodás oka elsősorban az. hogy nem ismerik a lehetőségeket. s azt hiszik, hogy erdőgazdasági szakmunkásként kizárólag fát vágnak majd. Nos. egyáltalán nem erről van szó. hiszen motorfűrészkezelői, t rak törés hidraulikus daruvezetői, valamint növényvédelmi képesítést is kapnak, s leendő feladatkörük alaDvetően különbözik a hnidani erdei emberekétől. akiknek egész élete fizikai megerőltetések sorozata volt. Emellett az is tény hogy a legszorgalmasabbak idővel levelező tagozaton megszerezhetik az érettségi bizonyítványt, s kellő gyakorlati tájékozottság birtokában technikusokká js • válhatnak. Mindezt azért említettem, hogy érzékeltessem: az utak innen is felfelé vezetnek. A beszélgetés során arra is fény ' derül, hogy számos kedvezmény várja itt az ifjakat. — A szállásért és az ellátásért mindössze havi 210 forintot fizetnek. Ez egyáltalán nem nagy összeg, hiszen nemcsak tanulmányi, hanem társadalmi ösztöndíjat is kapnak. Az utóbbit azért adják a termelőszövetkezetek és az erdőgazdaságok. hogy lekössék a majdani pályakezdőket. A cégek — s ez igen helyes — feltételekhez kötik az anyagi támogatást. Ha valaki megbukik. akkor addig visszavonják. amíg be nem hozta lemaradását. Ezen felül a természetbeni juttatások — a tűzifa és a munkaruha — sem maradnak el. Az viszont kissé fura. hogy az állam- túlontúl is bőkezű, s a bukottaknak is kínálja az ösztöndíjat. Ök másodévesként havi 200, harmadikosként 250 forintot vehetnek fel. Ez kissé meglepő — s a minisztériumi rendelkezést joggal lehet következetlenséggel vádolni —, ugyanis a sikertelenségért minden jár, csak elismerés nem! Jó légkör A gyerekek is arról győznek meg bennünket, hogy jól érzik magukat, s otthonra leltek. Az ónodi Pápai Imre egyúttal hajdani pályaválasztását is magyarázza. — Apám mezőőr, s igen sokszor jártam vele az erdőt, akkor határoztam el, hogy egész életemben szabad levegőn dolgozom majd. A szakközépbe nem .juthattam be. itt azonban hamar beilleszkedtem, megszoktam a kötöttségeket. Annak mindannyian örülünk, hogy a diáktanács révén mi is hangot adhatunk elképzeléseinknek, s a nevelők ezeket figyelembe is veszik. Átlag- eredményem 4.2, ezért feltétlenül tovább szeletnek tanulni, s az érettségit követően a technikusi minősítő vizsgával is megpróbálkozom majd. Mészáros Tibor nagvrédei, ám a napi bejárást nem vállalta, inkább ideköltözött. — Én a helyi termelőszövetkezettel kötöttem szerződést, ezért, ha végzek, ott helyezkedem el. Remélem, gépre tesznek, mert ez tetszene leginkább. Abban is bízom, hogy beiratkozhatok a szakközépiskola levelező tagozatára, s valamikor technikus leszek majd. Örömeikről, gondjaikról ’ őszintén szólnak, nem rejtve véka alá kritikai megjegyzéseiket sem. — Sok n kötött program. Kimenő idején általában nincs hová mennünk, így aztán unatkozunk. Több kiállítást. színházi előadást szeretnénk megnézni mint eddig. Ez egészséges óhaj. de, -hát első mégiscsak a tanulás, s e téren jó néhányan nem jeleskednek. Különösképp a közismereti tárgyakkal boldogulnak nehezen. Ne gondoljunk valami különös okra, mindössze arról van szó, hogy nem nagy türelemmel forgatják a könyveket, pedig módjuk és idejük lenne ró. Az épület — bár erdőgazdasági irodaháznak, s nem kollégiumnak készült — vonzó küllemű, a szobák ugyan zsúfoltak, de mindegyik rendszereiéiről árulkodik. Sokkal kedvezőtlenebbek a viszonyok a szomszédos iskolában, amely csak részben szolgálja az oktatást, hiszen nyaranta városi úttörőtábor, s lényegében ennek is készült. A nevelés varázsa Az elsősök tartózkodóan érkeznek s rendre, higiéniára kell szoktatni őket, Akadnak rakoncátlanok is, akik engedély nélkül mennek haza, akik verekedést provokálnak. akik szívesen keresik fel a számukra joggal tiltott szórakozóhelyeket, mint például az Avar Szálló olcsó nak nem éppen nevezhető presszóját. Van dolguk a nevelőknek, de ők bizakodók. A magyar —történelem szakos Kakuk Imre mások véleményét is tolmácsolja. — Az a jó, ha forró* helyzetek adódnak, s ha ilyenkor megtaláljuk a kiutat, elégedettek lehetünk. No. nem sokáig. csak addig, amíg jön a következő erőpróba. Bossza.nkodásra mindig van ok, de az megnyugvással tölt el mindannyiunkat. hogy távlati céljainkat csak elérjük. Itt a fiúk nyolcvanöt, kilencven százaléka tiszteiettudóvá. fegyel• mezetté formálódik, azaz olyan útravalót k.ap, amelyet később busásan kamatoztathat. nemcsak a maga javára, hanem mások hasznára is. Pécsi István Öröm Az örömet valami kiváltja bennünk. Az örömök kellémeS- sé teszik az életet, boldoggá az embert. Miért van mégis, hogy egyik ember kevesebbet örül. mint a másik, vagy hogy nem egyformán ér bennünket az öröm? — Mi a véleménye? — Szerencse dolga! Vannak szerencsés emberek, akik mindig az élet napos oldalán járnak, örülhetnek. Vannak viszont... — És te mit válaszolsz? — Vannak nehéz sorsú emberek, akikre az élet esőstől méri a bajt, például a betegek, elrontott életűek. Ennek ellenére azt mondanám, hogy legtöbb ember nem tud örülni. Pontosabban, figyelmetlenül, érzéketlenül megy el sok olyan apróság mellett, aminek örülni kellene. A beszélgetők közül ketten, hárman is szólni szeretnének, egymás szavába vágnak: Az emberek egy része mindig túl sokat, mindig túl nagy dolgokat remél, és miútán ezek ritkábban fordulnak élő, kevés az örömük. , — Lottóötösre gondol? — Például. Vagy valamilyen nagy szerencsére! Szóval, a kis örömöket elhanyagolják. A beszélgetők többnyire fiatalok, így magas hőfokú a légkör. — Én például örülök a tavasznak, a virágzó fáknak, a napsugárnak, örültem az első barkának, de ugyanígy örült neki az anyám is. Apámmal nem lehetett bírni, amikor megvettem neki az új pipát. Érti már? Persze, hogy értem, de úgy teszek, mintha nem érteném. — Vannak savanyú emberek! Róluk mi a véleményük? — ök szerintem boldogtalanok, és nem tudnak örülni az örülnivalónak. Valaki közbeszól, — Az örömet meg lehet nyújtani is. A várakozás időszaka, az izgalom már önmagában is bizonyos örömöt jelenthet. — Mire gondol? — Vasárnap egy kedves társasággal kirándulni, hosszú túrára megyünk. Én ennek már előre örülök! Izgalommal várom a vasárnapot, tervezgetek, számítgatok. Megint mindenáron beszélni akar valaki: — Vannak életünkben természetesen nagyobb örömök is. A célok, a vágyak elérése mindig örömmel jár: felvettek az egyetemre, felépült a házam, megjött a Zsiguli-kiutalásom, felemelték a fizetésemet. Ezek a kötelező örömök! De most a kis örömökről beszélgetünk, a gyakorlatról. Azokról, amelyeket meg kell látni, észre kell venni , és nem szabad elmenni mellettük morcosán, érzéketlenül.' A gyerekek millió örömét szereznek nap mint nap. A lépésükkel, az első gügyögő szóval, a kedveskedésükkel, sokszor még a pajkossá- gukkal is boldoggá tehetik a szülőket, a nagypapákat. ■v Most például milyen örömre számít? Mondjuk a közeli jövőben? — Várom a nyarat! Van egy lány..; Öröm! Egyetlen rövid szócska, és mégis milyen sokat jelent! Az életet, a boldogságot. Sok örömet kínál az élet, csak észre kell venni... Szalay István OJÍ3MEM lflfiO. április 25., péntek Pillanatkép (Fotó: az egyik szobából Szántó György) Valern Csemi 17. Millió ilyen lány nő fel és lesz felnőtt. És milliók beszélnek a cuccok- ról, a mini-, a midi- és a maxiszoknyákról, kilencre járnak dolgozni, és hatkor végeznek, moziba járnak és kávéházban üldögélnek, ügyetlenül táncolnak, és nem főznek túl jól. Annyi baj legyen, lesz majd helyette más. Elképzelte, hogy fog Natasáénak telefonálni, ha hazaérkezik, és az egész lakás azt fogja hallgatni, hogyan üdvözli az ünnep alkalmából. A lakásukban egy magányos öregember is lakik. Minden este gratulál valakinek a születésnapjára. A lényegesebb dátumokat egy nagy ■ raktárosi könyvbe jegyezte be. Megbízható, mindenre emlékező barát ez az öregember. A szeme fáj, az orvosok eltiltották a tévézéstől és a mozitól. Az öreg minden este leül a telefon mellé a raktárosi könyvvel, és gratulál valakinek. Lehetséges, hogy úgy van: „ha nem vagy biztos a' dolgodban — ne vedd meg". De hisz ő nem kételkedett, inkább benne kezdtek kételkedni. Egy emelkedő következett, talán a leghosszabb az egész útvonalon. Szemjon sebességet váltott és hallgatta a motorzúgást, A motor egyenletesen. nehezen dolgozott. Az emelkedő csúcsán ismét sebességet váltott, most lefelé ereszkedett. Egy kanyar kő-. vetkezett, itt meglátott egy személyautót, meg négy embert. Az egyik világító rendőrbotot emelt a magasba. A lejtő még nem ért véget, szabálysértés lenne it.t megállni, ezt még az újdonsült sofőrök is tudják. Lemegyek a lejtő végéig, és majd ott megállók — határozott Szemjon, de a rendőrbotos férfi még közelebb lépett az út széléhez. Nem lehetett kikerülni, annál is kevésbé, mert a másik három, egymástól néhány lépésre állva, az egész utat elzárta. Terpeszállásban állnak, mint a külföldi filmekben a rendőrök. A bot fénysávjai figyelmeztetően villognak, és Szemjon fékezni kezdett. A botos férfi rendőrsapkát és harmattól csillogó köpenyt viselt. — Nyisd ki az ajtót — utasította a rendőr. Szemjon meglátta a századosi rangjelzést a váll-lap- ján. — Az iratokat, a menetlevelet. a kulcsot! — követelte a százados. A kulcs vajon miért kell neki. töprengett Szemjon. de azért odanyújtotta az igazolványát. a menetlevelet és' a kulcsot is. A sokéves sofőri munka közben megtanulta, hogy rendőrtől nem szokás kérdezni. Három rendőr gyorsan végigment a buszon és szem- ügyre vette az utasokat. Az egyikőjük visszajött, a vezetőfülke mellett megállt, a másik kettő meg az iratokat kezdte ellenőrizni. Keresnek valakit. Lehet, hogy megszökött egy bűnöző. Az esti újságban mindig elolvasta a bűneseteket. Melyik utasról lehet szó, törte a fejét. Talán a kövér férfi, a tanárnő szomszédja? De rögtön el is szégyellt« magát, amiért rosszat gondolt egy emberről, pusztán azért, mert az is mérnökjelvényt visel, mint az a másik férfi. — Elnézést, de ... ■— szólt megütközve egy asszony az utasok közül. — Hallgasson! — parancsolt rá az egyik. Lehet, hogy akit köröznek, fegyvert visel. És ha lövöldözni kezd? Szemjon elhatározta, hogy figyelmezteti a századost. A fülkénél álló rendőr miatt nem láthatta, mi történik az utastérben. Megpróbált megfordulni, de a százados nyomban rári- pakodott: — Ne mozduljon! Szemjon lenézett a századosra és elcsodálkozott — a szokásos kék rendőrségi váll-lap helyett bordót viselt, ilyent a hadseregben hordanak. Mint mindenki, aki már leszolgálta a katonaidejét, Szemjon is jól ismerte a rangjelzéseket. a paszományokat és a fegyvernemi jelzéseket. Nem mintha folyton a változásukat figyelte volna, de érdekelte, hogv volt ez, amikor még ő szolgált, és mit változott. - a férfiak eziránt sosem közömbösek. Moszkvában a rendőrség új egyenruhát kapott, ' de egyáltalán nem ilyent. Szerette volna, de mégsem merte megkérdezni, hogy miért bordó váll-lapos a ruhája, de abban a pillanatban meglátta a pisztoly sötét csövét. — Ha már ilyen találékony vagy — mondta a százados —, akkor tartsd a szád. Szemjon nem látta a szemét. Mélyen a fejébe húzta a sapkáját, de a hangja nagyon fiatalosan csengett. Szemjon szemügyre vette sovány nyakát, vékony vállát, a pisztoly csöve remegett, a vezetőfülke magas, ezért felfelé kellett tartania a revolvert és hamar elfáradt a keze. Fiatalok, futott át Szemjon agyán, túl sok rablásról szóló filmet nézhettek meg. — Hagyjátok abba. fiúk — mondta olyan nyugodtan, ahogyan csak tudta. — Nem asszátok meg szárazon. — De még mennyire meg- ússzuk — vágta rá. Ezt kár volt mondanod, gondolta Szemjon, a hallgatás az igazán félelmetes, amíg az ember nem tudja, mekkora a veszély. A hangjából ' ítélve ez a „veszély'’ mindössze tizenhét esztendő, lehetett.. — Ne mozduljanak parancsolták a rablók az utastérben. Az első üléseken a félelemtől megdermedt asszonyok maguk nyújtották oda a táskájukat. A legközelebbi falu úgy tizenöt kilométer ide. Tizenöt perc alatt odaérne. Még meg kell találni a tanácsházát, vagy a kolhozirodát, ahonnan telefonálni lehet. ‘ * (Folytatjuk]
