Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

i

Segítenek a műszerek is

Harc az életért

A gyöngyösi városi tanács Bugát Pál Kórházában tavaly a Heves megyei tanács anyagi támogatásával hozták létre a sebészeti osztályon az intenzív részleget. Csaknem egymillió forintért vásároltak korszerű gyógyászati segédeszközöket, így a súlyosabb betegeket megkímélik a szállítástól és azonnal magas szintű egészségügyi ellátásban részesíthetik.

Ceékmány József né és Karnok Anna asszisztensnők vérvizs gálatol végeznek a korszerű Astrup-készüléken.

l»r. Neidermüller Ferenc osztályvezető főorvos délelőtti vizitet tart az, intenzív részleg egyik betegénél.

(Fotó: Szabó Sándor)

Egy békés, szép este örömében osztozunk

Magyar zenei napok az NDK-ban

A közönség hosszan tartó ismételt el ismerő tapsa ieley‘e a köztársasági palota több ezres nagytermében — Berlin legrangosabb előadótermében — a magyar 7?nt,; napok nvitó estjének, az Állami Hangverseny ZépeVnv ^ n P'-ífjió é* a

víz'ó Énekkara keddi koncertjének egyértelmű sikerét.

Hons Joachim Hoffmann, az NDK kulturális minisztere. a hangversenyt kővetően kiemelte, hogy a mostani ünnepi eseménysorozat „jó hagyományok folytaiéeíMnmsm

1950. április 34., csütörtök

sa az NDK—magyar kulturális kapcsolatokiban, amelyekben évről évre nagy a haladás1’. A művészet, a művészek, a népek közös felelősségére utalva hozzáfűzte: „Egy békés, szép este örömében osztozunk, mégis eszünkbe ötlik korunk nagy kérdése, a béke. A béke üzenetét tolmácsoljuk a művészettel, a' zenével, a kultúrával”Dr. Tóth Dezső miniszterhelyettes, a zenei napokon részt vevő magyar küldöttség vezetője hangoztatta: „Ezek a szép zenés estek nemcsak kifejezik, hanem erősítik barátságunkat és együttműködésünket. örülünk, hogy már az első esten vendéglátóink ilyen meleg elismerésében lehetett részünk.- Ez kötelezi •művészeinkét a méltó folytatásra”.

Tiry Péter és Yintmer Ratal hatvani bemutatkozása

A Hatvani Galéria — eredeti programjának megfelelően — minden évben rendszeresen bemutat két-három olyan fiatal képzőművészt, akik alig egy-két éve végezték el a Képzőművészeti Főiskolát. Most két alapvetően különböző alkotói programmal dolgozó fiatal kiállítását fogadták. Kettejük közptt az összefüggő kapocs legfeljebb a személyes barátság, illetve a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött közös esztendők, amelyek alatt Kokas Ignác iránymutatását, tanítását együtt hasznosíthatták. Ez utóbbi — jellemzően a mesterre — nem nyomta rá meghatározó erővel bélyegét a két induló művész munkásságára.

Vimmer Katalin esetében ez teljesen természetes, hiszen az ö érdeklődése, önmaga elé tűzött művészi programja, mely az itt bemutatott műveken is érződik: a finom rajz apró lehetőségeinek kiaknázásával alkalmazott művészetet teremteni, magas szintű illusztrációkat készíteni. A mindent leképezni tudás öröme érződik Vimmer Katalin rajzain. A virágok, a lepkék, a madarak a legnagyobb művész, a természet által kialakított mesteri formájuk hű felidézésével kelnek életre lapjain, változatosságuk. színeik ugyanakkor az élet sokszínűségét érzékeltetik. A természet csodáinak elemei tiszteletét rácsodál kossás követi, majd a művek szerkesztésénél a természeti elemek természeti törvényeknek hátat fordító, merész párosítása; illetve összekomponálása lendíti át őket az „egyszerű” (idézőjelben értett egyszerű) mes- terraizokon, s teszi ezáltal a kiállításon látható lapokat meseszerűen széppé és szuverén műtárgyakká.

Tiry Páter az előzőekben vázolt alkotási, metódussal gyökeresen ellenkező úton jár. Az ő műveinél az első, ami a néző figyelmét megragadja az a vizuális összhatás, amelyet eey-egy festmény teljességében kifejt, így érthető, hogy a .csak néhány szín felhasználásával készülő, az adott színeknek szürkés, tompa árnyalataival operáló alkotások printer élményként egy, a pozitív érzelmi asszociációkat nélkülöző reakciót keltenek a nézőben. Itt nem találhatók meg az örömök, a vidámság, a jókedv, a felsza- bítfjultság apró mozzanatai. Nyilván azért van ez így, mert Tiry Péter nem él a kifejezésnek azon formáival, amelyekkel ezek elmondhatók lennének. A nagyobb gesztusok kifejezési lehetőségei izgatják, s ennek szolgálatába állítja a festményein alkalmazott applikációkat is. Ezek a festői eszközök pedig a tér szabad értelmezéséhez, s ezáltal a hagyományos perspektíva megszüntetéséhez vezetnek. Mindezek következtében az egyes művek alapindítása marad mindvégig meghatározó TJry Péter kiállított műveinél.

Mindkét alkotó a harmincon innen van még, s tulajdonképpen egy éve dolgoznak a főiskola kötöttségeitől is mentesen, a néha zavarba ejtően nagy szabadságot biztosító pályán. így a művek meghatározója leginkább is az iskola és az # életnek egy töredéke, amely eddig osztályrészükül juthatott. Tematikai, érzelmi gazdagodás várható tehát művészetükben az eljövendő években. S az itt, Hatvanban bemutatott alkotások mindenképpen két ígéretes indulást bizonyítanak, miközben élménydús perceket biztosítanak az érdeklődő tárlatlátogatóknak.

Chikán Bálint

Mint a dióból

Ezt a szerződést nem kellett ratifikálni, parlament elé vinni, de máris eleven, ható erő, s kölcsönösen javára van a hatvani József Attila Ifjúsági Otthonnak, valamint a partner jászberényi tanítóképző főiskola diákjainak.

Mi a megállapodás lényege? Sütő János igazgató szerint azért került sor a jászberényiekkel fölvett kapcsolatra, hogy a fiatal pedagógusjelöltek, el-ellátogatva Hatvanba, megismerkedhessenek a gyermekvédelmi mun- , kával, tanáraik pedig folyamatosan felmérjék az otthon- ; lakók személyiségének jellemzőit, így támogatva az intézet nevelöm-unkáját. A „prépák” igen hamar .megbarát- '/ koztak a Hatvanban élő, magukra maradott fiatalokkal. Ittlétük alkalmával bekapcsolódtak egy-egy kisebb kő- } zösség esti foglalkozásaiba, s igyekeztek olyasféle etikai kérdésekről vitát indítani, amelyek jó irányba fejleszt- t hetik az ifjakat.

Egy hónap nem nagy idő. Viszont a találkozók folyamata, a módszerek finomodása, fejlődése hosszabb távon ' döntő eredményeket hozhat. Ezt fejtegették legutóbb a - szomszéd város diákjaival Hatvanba érkezett tanárok.

S hozzátették azt is, hogy a kapcsolatot érdemes bővíteni, az nem korlátozódhat tanóraszerű foglalkozásokra, pszichikai megfigyelésekre. A lelkileg sérült fiatal job- / bára zárkózott, 'magával foglalkozó, töprengő alkat. Olyan, mint a dióbél, amit csonthéj foglal magába. Ezt feltörni : a tóvábbi fontos lépés.

Persze a szerződéskötés óta eltelt idő már e tekintetben is példákat produkált. A héten Hatvanba látogató > jászberényi tanítóképzősök — szinte az országos esemé- \ nyékhez kapcsolódva — József Attila-enúékműsort mu- tattak be vendéglátóiknak. Egyszerű, célratörő kísérő- ( szövegbe ágyazva szólaltak -meg a szebbnél szebb költemények, híven idézve a nehéz sorsú poéta életének dön- / tő sorsfordulóit, a művészetében föllelhető proletár sőrs- \ közösséget.

S lesz hasonló folytatás. De tervezik már az otthon-y lakók viszontlátogatását. Nem városnéző buszkirándulásra készülnek a hatvaniak, hanem a tanítóképzősök is-} kólái életével szeretnének megismerkedni. így mélyül } igazán a barátság. Így táplálkozik a belső mag, hogy va- ■; lóban kitörjön csontburkából, és társadalmunk életének '/ áramkörébe kapcsolja azokat, akikről sokféle igaztalan mendemonda kering. }

(m. gy.)

Ma: Búcsúvacsora

Folytatódik a monodrásnaszemle Gyöngyösön

Mint hírül adtuk, kedden ünnepélyesen megkezdődött az első országos monodrá- maszemle Gyöngyösön. A

nagyszabású programsorozatnak a járási Mátra Művelődési Központ ad otthont egy héten keresztül. A .színházkedvelő gyöngyösi közönség ez idő alatt. nyolc monodrámával ismerkedhet meg — a hazai termés legjavával.

Az úttörő kezdemenyezest

már az első két napon is nagy érdeklődés kísérte, amikor is Bdnfi György, Szirtes Tamás rendezésében bemutatta Nemeskürty István átírásában a Noé galambját, Csernus Mariann Jászai Mari naplójának leg- megrasadóbb részleteit, illetőleg Sinkovits Imre a Maróit Lajos írta darabot, melynek címe A szám,kivetett, rendezője pedig Vadász llovsi.

Ma hét órától kerül sorra

Milenko Vucelic Rúcsúva- csora című írásának bemutatója. . A monodrámát, amelyben egy belgrádi nagy- üzem munkásnőjének sorsa elevenedik meg — Sütő Irén érdemes művész adja elő. A rendező Karinthy Márton.

Pénteken pedig Pécsi Ildikó érdemes művész lép a pódiumra. Műsorának cíit)£ 1 Amherst szépe. A darabot William Luce írta, rendezte Bencze Zsuzsa.

16.

Szeretett éjszaka vezetni. Nem porzik az út, nem dudálnak az előzni akaró autók, nincsenek kerékpárosok, lovas kocsik, rendőrsípolás, iskolások, felemelt karú gyalogosok, akik mindig egyet akartak: hogy felvegye őket. Éjszaka a levegő is tiszta, friss, mentes a benzingőz és a por keverékétől, éjszaka a fáradtság is nehezebben vett erőt rajta. Nyáron, amikor a felhevült aszfalt-, vas- és porszag töltötte meg a szobáját, szeretett volna már minél előbb á volánnál ülni.

— Egy fél óra múlva leszállók — jegyezte meg a hadnagy.

— Pihenjen jól — fordult hozzá Szem jón.

— Köszönöm — mondta a hadnagy. — Pihenés nem lesz! — Tatarozni kell a házat, meg tűzifáról is kell gondoskodnom télre. Aztán meg. a szabadság után elutazom ... — a hadnagy elhallgatott.. láthatóan úgy találta. hogy ez szolgálati titok — egyszóval elutazom messzire. Maga volt katona? Biztosan még harcolt is.

— Nem. hova gondol. A háború alatt csak ötéves voltam.

— Bocsásson JüíO ■— mondta a hadlííííy. — Már olyan ...

— Milyen? — kérdezte Szemjon. — Meglett férfi?

— Tulajdonképpen igen —

vallotta be a hadnagy. — Régen volt katona?

— Tíz éve.

— Azóta minden megváltozott. A technika például. A technikával mindig érdekes foglalkozni. Maga sofőr, bizonyára szeret mindenfelé utazgatni.

— Igen, szeretek — mondta Szemjon.

Ránézett a sebességmérőre: kilencven kilométeres sebességgel ment. Szemjon könnyűnek érezte magát, úgy .tűnt, mintha ő maga száguldana. mint gyerekkorában, amikor fut az ember, és nem is érzi a - testét, csak fut, és örökké futni szeretne.

Megjegyezte azt a pillanatot, amikor elfogta valami rossz érzés. Még neng tudatosodott benne, hogy miért, de csökkentette a sebességet. Számba vett minden lehetőt, amelyek óvatosságra inthetnek, eszébe jutott: hamarosan vasúti átjáró következik. Mellette az állomás, amelyen a tehervagonokat szortírozzák, az átjárói gyakran lezárják, s ez mindig ront a kedvén.

Amikor meglátta a felemelt sorompót, felvidult.

Az autóbusz meglódult, átgördült a töltésen, majd fokozva a sebességet, továbbsuhant. Szemjon tudta, hogy ez a nyugtalanság hamarosan .elmúlik, de mégsem múlt el; rájött, hogy ezzel a nyugtalanító érzéssel vezet már néhány napja, elég bármi kis apróság és máris visszatérnek kínzó gondolatai.

Akkor kezdődött, amikor leendő apósa, az öreg Prihogyko megmondta neki, .hogy ismét náluk járt a mérnök. Szem- jon szerette volna, ha a mérnök ellenszenves, fösvény, gyáva vagy legalább beteg lenne..

Nataska a könyvtárban ismerkedett meg a mérnökkel, ahol az a kandidátusi disz- szertációját írta. Szemjon látta néhány . alkalommal. Egyenes tartású. magas,, nyugodt ember, tudta, hogy mit akar. A főiskola elvégzése után északra ment dolgozni, anyagot gyűjtött a disszertációjához és pénzt egy szövetkezeti lakáshoz.

Először Szemjon azt akarta neki tanácsolni, hogy kopjon le. nagyon korrekten tanácsolni. de amikor jobban megnézte, megértette: az ilyehnek értelmetlen dolog tanácsot, adni, nyugodtan, intelligensen figyelnek, de ügyet sem vetnek a tanácsra. A mérnök virágot éis színházjegyet hozott, nem titkolta, hogy Nataska tetszik neki. Amikor egyszer a lány lakásán találkoztak, a

mérnök nem keresett valami jó ürügyet arra. hogy eltávozzék. hanem úgy, hármasban ülték végig az estét, végül Szemjonnal együtt ment el. A mérnök nem tartotta szükségesnek, hogy beszélgessenek, amíg a metrón együtt Utaztak, és amikor leszállt, kezet sem nyújtott Szemjonnak, csak' feléje biccentett. Az ilyen típusú sportolók, gondolta Szemjon. soha sem adják fel a küzdelmet.

Az első évben Nataska anyja kérdezgette Szemjont a terveiről, gondol-e továbbtanulásra. nvilvánvalóan nem nagyon lelkesítette egy sofőr vő. hát nem nagyon kedvelték egymást, most pedig az asszony nem is titkolta, tetszik neki a mérnök. <5 tanácsolta Nataskának, „cserélje fel a lemezt”.

Szemjon hirtelen rádöbbent. hogy talán elveszítheti Natasáét, ilyen konkrétan most, először gondolt erre. Eszébe jutott, hogy mosolyog a lány, épp úgy, mint az anyja. Kötényt visel, mint az apyja. a haját is úgy igazítja meg, mint az anyja. H't valamiről mesélnék neki, épp úgy hallgatja, mint az öreg Prihogyko, csukott szemmel. És ha beszél, keny- nyedén elnyújtja a szavakat. Szerafima beszél így, a lép- csőházbeli nyugdíjas szomszédasszony. Nataska gyermekkorában tőle vett zongoraórákat. Natasáéból nem lett zongoraművésznő. A szakiskolán könyvtárosi oklevelet szerzett, és egy kutatóintézetben lett könyvtáros — a műszaki könyvtárakban magasabb a fizetés. Nincs benne semmi rendkívüli — győzte meg magát Szemjon.

(Folytatjuk)

\