Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
Á házigazda: Borsos Miklós A Borsos Múzeum tárlatvezetőjc és házigazdája köszönli a hatvani vendégeket 4 A Hatvani Galéria szervezésében Hatvan város művészet-» kedvelői rendhagyó kiránduláson vetteí: részt Győrben, az elmúlt szombaton, a Hatvani Galéria szervezésében. A két busszal induló csoporthoz Budapesten Borsos Miklós, Kossúth-díjas' szobrászművész csatlakozott, aki házigazdaként és 'mint tárlatvezető is kalauzolta a vendégeket a győri Borsos, majd a Xantus János Múzeumban. Ezt követően a galériabusz utasai a művész kíséretében megismerkedtek a város, történelmi, művészeti nevezetességeivel, majd megtekintették Győr büszkeségét, az új Kisfaludy ■Színházat. A rögtönzött művészettörté- nelóra előadója és hallgatói. (Fotó: Perl Márton) Tartalmában és külsőségeiben is "ünnepi hangversenyt adott, az Építők Heves megyei Kórusa a tanárképző főiskola dísztermében. Az alkalomnak megfelelően a nyolcvanéves Bárdos Lajost köszöntötték tizennégy művének megszólaltatásával, de ugyanennyi mű hangzott el más szerzőktől is. A hangversenyen közreműködött a Dobó Gimnázium énekkara is. A két karvezető, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György évek óta töretlen lelkesedéssel formálják az Építők Kórusát. Szervező-oktató munkásságuk eredményeképpen egyre erőteljesebb ez az éneklő közösség. Létszámuk fiatal erőkkel szaporodott1 és ez örvendetes jelenség, amikor az amatőr művész mozgalom utánpótlásvonalai nem mindig működnek kifogástalanul. Ebben a műsorban nemcsak azokat a műveket vették elő az Építők Bárdosrepertoárjukból, amikkel fesztiválokon sikert ' lehet aratni, mert technikai nehézségek nem sűrűdnek bennük; Feldolgozták és kitűnően bemutatták olyan műveit is a pátriárka korú zeneszerzőnek. mint az Ének a dalról, a Bartók emlékére, a Művész hazája című kompozíciókat, vagy éppen az I. népdalrapszódiát. A kórus műsorának első felében — és itt is csatlakoztak a dobós lányok a felnőttekhez — a kórusirodalom korábbi századai is megszólaltak: a gregoriánénekektől a Lassus-számokig. Jó ez az áttekintés más szerzőkhöz, más korokhoz. Érezni és éreztetni azt, hogy a zene valóban mindenkié és minden korban. A középkori himnusz éppúgy mint Arcadelt Ave Mariája, vagy Palestrina, Hassler dallamai. Csak az a fontos, hogyan nyúlunk hozzájuk. Mindig a művek lelkét kell megszólaltatnunk, azt a vallomást, amit a szerző az emberi hangra bízott. A gregorián-dallamokat *á maguk belső áhítatában és méltóságában kell életre keltenünk, mert ezek a dallamok az elmélkedés megtestesítői. Nem lehet egyetlen ritmust sem úgy felpörgetni, hogy a gyorsítás által ne csorbulna a dallam szépsége. Az egész műsor összességében azt bizonyítja, hogy dr. Valentin Kálmán és Ocskay György kitűnő munkát végez az egyre jobb kórusnál. A dobós » lányoknál, az ő műsorrészletükből a kánont, az Adomerus-t és a Bartók emlékére című kompozíció előadását emelnénk ki. Pánczél Éva orgánumára ezúttal is fel kell hívnunk a figyelmet. Az énekes a számára nem legkitűnőbb akusztikai körülmények között is hatásosan adott elő francia szerelmes dalokat', Kodály-műveket. ★ Az elmúlt héten, a Művelődési Központ kamaratermében Liszt-darabokat zongorázott Marik Erzsébet. A számok felsorolásából — a Petrarca-szonett. a Villa d’Esté szökőkútjai, az Obermann völgye, a Balcsillagzat, a Bagatell és a Fune- railles — nyilvánvaló, hogy Marik Erzsébet nemcsak a „virágjában” levő . Lisztet akarta közelebb hozni hallgatóságához. hanem azt a késői korszakát is* ennek áz újra és ismét és még, rriln-'N dig felfedezendő nagy ke- nésznek. ahol az ornamentika jóval kevesebb, mint a korábbi müvekben, ahol a ‘ szenvedély elcsitultával, netán kihalásával együtt a mélység, a magány, talán aj csalódottság szólal meg Liszt' utánagondoltató és érzések-, ben is követhető remeklései-1 ben. A katnaraterem és közönsége alkalmas légkört teremtett ahhoz, hogy Marik Erzsébet ezeket a vallomásszerű zongoradarabokat a maga Liszt-élményével és átélésével adja át hallgatóságának. A zongorajáték ebben az esetben is csak alk'a- , lom és lehetőség volt a művésznő számára, hogy kifejtse gondolatait, érzéseit,, amelyek Liszt zenéjéből megszületnek. Értjük, miért játszik évek óta Lisztet Marik Erzsébet: a Liszt zenéjével való eleven kapcsolatát bizonyította most is. A. kontrasztokat hangsúlyozta: a szökőkutak vízi csillogása ‘ után az Obermann völgye jött. S ha még hozzávesz- szük, hogy a műsor utolsó három száma a Lisztnél egyébként szokatlanul komor muzsika, a filozofikus magány. akkor ez azt jelenti, hogy Marik Erzsébet Liszt újabb arcát igyekszik .körülhatárolni önmaga számára. Farkas András Egy jó kezdeményezés » • < ü cflíafílmelc és az oluasőtoborzás Két új bélyeget hoz forgalomba a posta A Magyar Posta bélyeg- núzeumának 50 éves fennállására 1 forintos bélyeg készült Papp Gábor grafikusművész tervei * alapján. 412 ”00 fogazott és 5500 fogazatán példányban háromszí- hű ofszetnyomással és arany mélynyomással az Állami Nyomdában. A bélyeg' az egyik legritkább magyar fi- latéliai érdekességet, az 1921 —1925-ben kiadott 5000 koronás bélyeg tévnyomatát, a fordított Madonnát ábrázolja. Az új bélyeg árusítása április 28-án kezdődik. Felvétel a Balett Intézetbe Az idei londoni nemzetközi bélyegkiállítás alkalmából három azonos rajzú 3 forintos bélyeget és három azonos rajzú szelvényt tartalmazó 9 forintos bélyegkisívet hoz forgalomba a posta április 30-án. A kisívet Cziglényi 'Adám gráfikusművész tervei alapján. többszínű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készítették 251 300 fogazott és 8000 sorszámozott fogazatán példányban. A bélyegen az 1840-ben kiadott kétpennys angol bélyeg, mellette lovas látható. A szelvény a nemzetközi kiállítás emblémáját és London címerét ábrázolja. (MTI) Valcnt.yiJi Oerní'k: Az Állami Balett' Intézet felvételt hirdet^ olyan 10—12 éves leány- és 10—13 éves fiúgyermekek részére, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az általános Iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános és középiskola működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Az Állami Balett Intézet s/akmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje: május 2—15. A vidékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátva írásban: a budapestiek személyesen jelentkezhetnek az intézetnél (1061 Budapest, VI., Népköz- társaság útja 25.). A felvételi vizsgára jelentkezők ' budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodni. Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. QJVőmm Jteto* WH'tLs 22.. szerda 15. — Helyes — mondta Oszi- pov. — Az .ember ne hagyja bántani a feleségét. — Még nem a feleségem, de azért nem hagyom megbántani. — És te hogy élsz? — kérdezte Oszipov. —. Jól — felelte Szemjon. — Minden rendben. Ne sértődj meg, de Marija Trofimovna valami pletykát emlegetett a polgári múltadról. — Ezt szóbeszéd nélkül is tudja mindenki. — És még valami: furcsa, hogy olyan egyszerűen elengedtek abból a magas beosztásból! — Már. egy éve nyugdíjas vagyok. A szűklátókörű ember mindig megtalálja a magyarázatát a maga számára. Illegális múlt, hős, főnök, aztán hirtelen majdhogynem maga talpalja a cipőket. Tehát valami nincs rendjén, lehet, hogy az erkölcsi életével kapcsolatban merült fel valami kifogásolható? Nem, még mindig ugyanazzal a feleségével él. Akkor talán policáj korában csinált valamit? — A megfelelő tájékoztatás hiánya mindig szóbeszédre adhat alkalmat — jegyezte meg az‘igazgató. — Köpök rá. Egy félévig csak horgásztam, de nem bírtam tovább. 'Manapság csak mosolyognak a nyugdíjasokon, és senki sem gondolja, hogy mi mindig tevékeny életet éltünk,' nem birjuk a tétlenséget. Ha megtorpanunk — meghalunk. Jól talpalják nálam a cipőket? Mondd meg az igazat! — Jól — erősítette meg az igazgató. Javultak a szolgáltatások, mióta Oszipov ott dolgozik. — Ez is valami. — Az élet bonyolult — folytatta az igazgató. — Azt mondod, hogy a szűklátókörű ember! Én meg azt, hogy az emberek e.dékezőtehet- sége jó. Nemrégiben elhatároztam, hogy ellenőrzőm az elsősöket,v cigarettáznak-e az iskolában. £s tudod, mit mondtak a hátam mögött, amikor az egyik zsebéből kihúztam a cigarettát? Policáj. A fiúcska mindössze hétéves. Egy régi ismerősöm unokája. — Mi a tanulság? — kérdezte Oszipov. — Ne menj el policájnak, te csirkefogó. — Az emberek mindenre emlékeznek — mondta az igazgató. — De lehet, úgy vélik, hogy nem azért mentél oda, mert oda küldtek, ez etilt a feladatod, hanem. magadtól mentél, aztán meggondoltad magad, és megértetted, hogy mit kell tenned. — Hát. igy van ez, Sze- nya. — nevetett Oszipov. — Jegyezd meg ezt jól! — Az emberek nem felejtenek: megjegyzik a jót is, a rosszat is. — A rosszra tovább emlékeznek — mondta az igazgató. Egy ponyvával borított pótkocsi bukkant föl előttük. A fényszórók fényében egy térdelő, meggörnyedt alak látszott. A sofőr láthatóan tengelyt cserélt. Ügy elmerült a munkában, hogv a fejét sem fordította feléjük. Szemjon fékezett. Éjszaka sosem tudott csak úgy elmenni a lerobbant autók melleti. Még egészen kezdő sofőr korában alakult így a dolog. Egy útján egyszer kiestek a csapágyai, ott ült a kocsiban, majdnem sírt mérgében, hiszen csak magát hibáztathatta a'balesetért. De ekkor megállt mellette egy dömper, a vezető kiszállt és vontatókötélre vette. Szemjofi bdament a teherautóhoz. egy dízel MÁZ volt. A sofőr felegyenesedett. — Segíthetek? — kérdezte Szem ion. r — Kq&xmemti- EthíMpas-: Az egri Megyei Könyvtár az utóbbi időben számos jó ötletet valósított meg, ezek célja az volt hogy elősegítsék az olvasótoborzást, népszerűsítsék a bibliotéka különböző szolgáltatásait. . Arra is vállalkoztak az itt dolgozó munkatársak, hogy diafelvételek „hadba vetésével” ismertetik meg a könyvtárhasználat különböző lehetőségeit. A kész anyaggal felkeresték az egyes üzenteket és oktatási intézményeket. Voltak — többek között — a Gép- és Műszeripari lók magam is. — A sofőr ötvenéves múlhatott; „Nyugdíjig nem száll le a nyeregből” — gondolta Szemjon. — Mostanában kevesen állnak meg — jegyezte meg a sofőr. — Megesik, hogy egész éjszaka bütykölhetsz, senki sem fékez. Túl sokan vagyunk tán? — Kütön tantárgyat • kéne bevezetni a vezetőt vtfolyamokon a sofőrszolidaritásról — mondta Szemjon. — Embere válogatja — ellenkezett a sofőr. — Van, aki egész életében tanul, de mégsem lesz ember belőle. — Akad ilyen is — helyeselt Szemjon. — De ha egy pár cigarettát adnál — kérte a sofőr. — Az enyém elfogyott. Rosszul számítottam ki. — Szemjon kivett néhányat a dobozból. Rágyújtottak. — Maradt» neked elég? — kérdezte a sofőr. — Persze — felelte Szemjon. — Egyébként is tele a busz, az' utasok többsége cigarettázik. — Mégiscsak jó itthon élni — mondta hirtelen a sofőr. — Találkoztunk, beszélgettünk egy keveset, te is értetsz engem, én is megértelek téged, a cigarettát is megfeleztük. A háború után külföldön szolgáltam. Tudod, milyen honvágtiam volt?! .Régóta ülsz a volánnál? — Kilenc éve. Hat éve egyfolytában ezen az útvonalon. —- Ez már igen. En már a negyven felé tartok. GAZA-on kezdtem. Olyat te talán bizony múr nem is láttál. — Csak képen. Gyere, mégis segítek. ~ —_Nincs. mii. Tuperces Szakközépiskolában, a tejipari' vállalatnál, az egri katonai kollégiumban, a Megyei Művelődési Központ Felnőtt, Fiatalok Klubjában. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes volt ezzel az. újszerű megoldással próbálkozni, hiszen olyanok is közelebb kerültek az értékes művekhez, akik eddig nem rajongtak az irodalomért. Az elképzelések szerint ellátogatnak még jó néhány helyre, s a bemutatandó felvételeket a helyi igénynek megfelelően válogatják össze. munkám van még vele. Tartsd be a menetidőt — mondta a sofőr. „Egy srácnak szerencséje volt — gondolta Szemjon a sofőr, fiáról —» visszatért az apja.” A háború után még ' sokáig -csodálkozott azon, hogy más gyereknek van apja. — Minden jót, fiam! — köszönt el a sofőr. És Szem- jonnak összeszorult^ a torka ettől a megszólítástól. — Minden jót! — Szemjon odament a buszhoz. Már távolodott, amikor meghallotta a MÁZ elnyújtott búcsú-dudálását. Szemjon válaszul rövidet dudált, hogy fel ne ébressze az alvó utasokat. Mégiscsak nehéz ez a sofőrmunka — gondolja Szemjon. Eszébe jutott, egyszer télen, amikor egy nagy teljesítményű dízellel járt, Cseljabinszknál egyszerre két gumija durrant ki. Több mint negyven fok hideg volt. Ügy cserélte ki a kerekeke', hogy ötprecenként ment be melegedni a kabinba, mégis megfagytak az ujjai. Aztán leállt a motorja. és egész éjszaka a teherautó körül rohangált, hogy meg ne fagyjon. Kocsik csak reggel felé jöttek arra. egyenest a kórházba vitték. De mégis több a kellemes emlék. Néhány évig autókat szállított a gyárból a megrendelőknek. Néha megállt, a városokban, ahol még sohasem járt, bement a múzeumba, elment a piacra, moziba. Ha elálmosodott, letért az útról, felmászott a platóra és lefeküdt a ponyvára. (Folytatjuk) . Egri Ííóncertefcről Bárdos-hangverseny Liszt-zongoradarabok
