Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Az iráni hordó IRÁN LEÁLLÍTOTTA .4 JAPANS A IRÁNYULÓ olajszállítást, miután Tokió megtagadta, hogy a hor­gonként eddig fizetett 32.50 dollár helyett a Teherán által kért 35 dollárt megfizesse. Azoknak, akik nem figyelik a világpolitika összefüggéseit, ez egyszerű gazdasági hír. De csak azoknak. Irán viszonylatában ugyanis a hordó fogalmát az utóbbi időben nemcsak az olajjal kapcsolatban használja a világsajtó, hanem olyan értelemben is. hogy az ősi Perzsia földje ma­napság bizony dipiomáciai-politikai puskaporos hor­dó, amely körül a legkülönbözőbb kezek által meg- 'gyújtött kanócok sisteregnek. 'Hogy ez mennyire így van, az nyomban kiderül, ha éÉ*y pillantást vetünk arra, milyen külső és belső körülmények között zárták el a Japán felé áramló iráni olaj csapját. Először azt kell tisztáznunk, hogy Tpkro a harmincöt dolláros árra nem pénzügyi okok­ból mohdott nemet, hiszen a sokat emlegetett rot­terdami szabadpiacon egy hordó olaj ára manapság a negyven dollár felé közelít. A JAPÁN „NEM” olyan időpontban hangzott el, amikor Carter szinte az utolsó nagy választási erő­próbája. a pennsylvaniai előválasztás előtt állt, s a választási küzdelemben az iráni túszügy továbbra is az első számú kérdés. A tudatos hisztériakeltés nyo­mán a legújabb felmérés szerint 'az amerikai lakos­ság immár (kétharmada!) „hajlik” egy iráni katonai akció felé, ám Carter ezt érthető okokból szei'etné elkerülni, vagy legalábbis elodázni. Erre azonban csak úgy kerülhet sor, ha nyugat-európai és-japán szövet­ségesei a korábbinál látványosabban zárkóznak fel Washington Irán-ellenes intézkedéseihez. Ebben a helyzetben Teherán a maga szempont­jából alighanem rosszul lépett, amikor megtette azt a furcsa szívességet Tokiónak — és közvetve Washing­tonnak —, hogy lehetőséget adott Japánnak az iráni o.laj könnyű érvvel történő lemondására. Mégpedig azután, hogy a japán kormányfő tárgyalt* Mike Mans­field amerikai nagykövettel, aki — egybehangzó hí­rek szerint — felajánlotta országa segítségét Japán olajellátásában, részben alaszkai, részben szaúd" arábiai forrásból. A HELYZETET BONYOLÍTJA, hogy Iránban folytatódnak a véres egyetemi és regionális (elsősor­ban kurdisztáni) zavargások, amelyeknek hatása a közép-keleti ország jövőjére ma még felmérhetetlen. Harmat Endre Lenin születésének 110. (Folytatás az 1. oldalon) vezete. A politikai irodalom népszerűsítéséért emlékpla­kettet adományoztak Kiss Kálmánnak, a gyöngyösi já­rási pártbizottság osztályve­zetőjének. Kiváló terjesztő plakettet kapott Zsuga Imre egri, Gergely Tibor gyön­gyöspatai. valamint Prokai Mihályné egri propagandista. A Lenin születésének év­fordulóján rendezett ünnep­séget követően a résztvevők, valamint a megyeszékhely párt-, állami és tömegszer­vezeti vezetői, a város dol­gozói megkoszorúzták Mak- risz Agamemnon vörös már­ványból készült Lenin-szob- rát. A városi pártbizottság koszorúját Schmidt Rezső első titkár, valamint Kovács János titkár helyezte el a talapzaton. Az ifjúkommu­nisták nevében Rabóczky La­jos, a városi KISZ-bizottság titkára és Kása Magdolna, a városi bizottság tagja koszo­rúzott. A szervezett dolgozók koszorúját Dorkó József, az SZMT vezető titkára, vala­mint Lévai Ferenc és dr. Je­nes Pál titkárok kísérték a szobor talapzatához. Az egri városi tanács nevében dr. Varga János elnök és Berecz Sándorné párttitkár koszo- rúzótt. Elhelyezték az emlé­kezés virágait a megyeszék­hely gyáraiban, intézményei­ben dolgozó, Lenin nevét vi­selő szocialista brigádok, va­lamint az általános iskolák Lenin rajai, őrsei. A tegnapi ünnepségsorozat további részében Lenin em­lékünnepségre került sor az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, ahol a város MSZBT tagcsoportjai képvi­selőjének jelenlétében dr. Gál István főigazgató-helyettes mondott beszédet. Az emlékező, ünneplő kö­zönség ezt követően megko­szorúzta a felsőoktatási in­tézmény ’ folyosóján lévő Le­nin-doni lx>rmű vet. Megemlékeztek Vlagyimir Iljics Lenin-születésének 110. évfordulójáról kedden Eger­ben. az SZMT székhazában is. A mintegy kétszáz főnyi szakszervezeti propagandista részvételével megrendezett tanácskozáson Dorkó József, az SZMT vezető titkára tar­tott előadást a XII. párt­kongresszus határozataiból adódó szakszervezeti felada­KINA Változó utcanévtáblák tokról, maid Lévai Ferenc, a/, SZMT titkára Leninről, a nagy forradalmárról és gon­dolkodóról emlékezett meg. A tanácskozáson harminc propagandistát jutalomban részesítettek. Megemlékeztek az évfordulóról a hatvani, Lenin nevét viselő termelő- szövetkezet tagjai is. Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110. évforduló­ja alkalmából kedden koszo- rúzási ünnepség volt a szov­jet állam megalapítójának, a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő személyisé­gének budapesti szobránál, a Dózsa György úti Felvo­nulási téren. A szovjet és a magyar Himnusz hangjai után a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Budapesti Pártbizottság nevében Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára es Mé­hes Lajos, az MSZMP Bu­dapesti Bizottságának első titkára, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai ko­szorúztak. A Minisztertanács koszorúját Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, va­lamint Falu végi Lajos pénz- ügyminisztef helyezte el. MOSZKVA Ünnepi díszben, fellobo­gózott házakkal. utcákkal köszöntötte kedden a Szov­jetunió Lenin születésének 110. évfordulóját. Az ünnep előestéjén tartották meg Moszkvában a központi meg­emlékezést. amelyen Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára mondott ünnepi beszédet. Gyűléseket, meg­emlékezéseket tartottak az ország minden városában, falvában, az üzemekben, az iskolákban, az intézmények­ben is. A keddi szovjet la­pok számos cikkben, vissza­emlékezésben méltatják a kommunista párt és a szov­jet állam megteremtőjének életét, munkásságát. t Dr. Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Népköztársaság moszk­vai nagykövete kedden, I^e- nin születésének 110. évfor­dulóján megkoszorúzta a Lenin-mauzóleumot ^ Vörös téren. Hasonlóképpen rótta le kegyeletét a többi szo­cialista ország Moszkvában akkreditált nagykövete. A moszkvai városi párt­bizottság képviseletében Viktor Grisin első titkár ko- szorúzta meg a mauzóleu­mot. A moszkvai városi ta­nács. a területi pártbizott­ság és területi tanács ko­szorújának elhelyezésénél je­len voltak a moszkvai dol­gozók képviselői, a párt ve­teránjai. Megnyílt Beigrádban a szakszervezeti világkonferencia Az új-belgrádi Száva kong­resszusi központban kedden délelőtt megkezdődött a fej­lődés kérdéseivel foglalkozó szakszervezeti .világkonfe­rencia, amelyen 139 nemze­ti, regonális és nemzetközi szakszervezeti szövetség kép­viselteti magát. A magvar küldöttséget Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára vezeti. Tagja Tim- mer József, a SZOT titkára. Az értekezleten Enrique Pastörino főtitkár vezetésé­vel' részt vesznek az SZVSZ képviselői. Jelen - vannak az Afrikai Szakszervezeti Szö­vetség, az Arab Szakszerve­zeti Szövetség küldöttei, to­vábbá az ENSZ, az' UNES­CO. a FAO. az UNIDO és az aNCTAD megbízottai. A küldöttségek a világ 95 államából, köztük 11 szo­cialista országból érkeztek. A tartácskozés megnyitó ülésén az előkészítő bizott­ság nevében Joszip Franics, a Jugoszláv ■ Szaktanács tit­kára üdvözölte a megjelen­teket, majd javaslatára meg­választották a kedd délelőtti plenáris ülés elnökségét. 4 Ezt kövefően Luciano La­ma. az olasz CGIL delegá­ciójának vezetője a résztve­vők nevében együttértését és szolidaritását tolmácsolta a jugoszláv dolgozóknak^ s az egész ország népének Ti­to köztársasági elnök súlyos betegsége miatt, és elisme­rően méltatta a beteg ál­lamfő érdemeit. Ezután Tito köztársasági elnök és a jugoszláv kor­mány nevében Veszelin Gyuranovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács' elnöke köszöntötte a világértekez­letet. A plenáris ülés vitá­jában 26 küldöttség képvi­selője szólott fel ezután. Nem politizálhatnak az iráni egyetemisták Baniszadr iráni elnök ked­den a Forradalmi Tanács vezető tagjaival együtt a te- heráni egyetemhez ment —, mindössze néhány órával annak kiürítése után —, s mintegy százezres tömeg előtt mondott beszédet. Az államfő bejelentette, hogy az iráni felsőoktatási intézmé­nyekben hivatalosan meg­szűnte/.ék a politikai tevé­kenységet. s hogy a teheráni egyetem kedden ismét meg­nyitja kapuit. Baniszadr „kulturális for­radalmat” irányzott elő. Kö­zölte, hogy a Forradalmi Tanács szemináriumokat tart majd e forradalom ke­retének felvázolására és an­nak megvalósítására' a kö­vetkező tanév folyamán. Mint 'a Retuer írjei, a balol­dali diákcsoportok attól tar­tanak, hogy az egyetemek iszlámosítása a világi diáké es tanárok eltávolításához és a tananyag radikális meg­változtatásához vezet majd. Nemrég több pekingi- utca új nevet kapott.. Például a szovjet nagykövetséghez ve­zető ..Revizionizmus ellenes­ség utcája”, amely 1967-ben, a kulturális forradalom ide­jén, a szovjetellenes provo­kációk tetőzésekor kapta ezt a nevet. Egy másik átkeresz­telt utcát eddig az „Imperia- lizmus-ellenesség utcájának” hívtak, — itt jó néhány nyu­gati külképviselet található. Kellemetlen emlékek A Pekingben dolgozó dip­lomaták, újságírók úgy vé­lik: az utcanévcsere része annak az igyekezetnek, hogy megszabaduljaaak a kultu­rális forradalom maradvá­nyaitól. A táblák fölöttébb kellemetlenül emlékeztettek azokra az időkre, amikor Londont és Párizst ellensé­ges imperialista állam fővá­rosaként emlegették a hiva­talos szövegekben. Hiszen ma már félig-mecldig szövetsé­gesként néznek ezekre az or­szágokra. ahonnan Schneider —Crusot-gyártmányú légel­hárító rakétákat, vagy a ha­direpülőgépekhez Rolls-Royce motorokat rendelnek. Érdekes ezzel kapcsolatban az AFP francia hírügynök­ség értékelése: a mai pekin­gi vezetés mái- másként néz a „revíziónizmusra'’, mint a QMmsw április 23., szerda kulturális forradalom idején. Teng Hsziáo-ping például sohasem a szovjet gazdaság­vezetést, vagy a belpolitikát, hanem mindig Moszkva nem­zetközi szerepét, külpolitiká­ját támadja. A miniszter­elnök-helyettes neve egyéb­ként minden eddiginél több­ször bukkan fel a sajtóban és a rádióban. A külföldi lapok szinte csak őt idézik. Egy vizsgálat háttere Persze, a külpolitika idő­szerű problémái, bármilyen fontosak is, a pekingi hét­köznapokban sokszor máso­dik helyre szorulnak a hazai témák mögött. Ezek között a legtöbbet vitatott egy egye­lőre bizalmas pártdokumen­tum — a párt fegyelmi és ellenőrző bizottsága .ugyanis befejezte a vizsgálatot a kul­turális forradalom alatt el­követett törvénysértésekről és bűnökről. A vizsgálati je­lentés szerint feielősségrevo- nás-sorozat következik, más szóval jó néhány politikai perre számíthatunk Peking­ben az elkövetkező időben. Mostanáig csak két „ellen- forradalmi klikk” megbün­tetéséről volt szó. Az első: Lin Piao egykori honvédel­mi miniszter és csoportja, a másik: a „négyek bandája”, élén Csiang Csing asszonnyal, Mao özvegyével. Most vi­szont újabbak is szerepelnek, például a „kis négvek ban­dája”. Ez a legfelsőbb párt- vezetőségből nemrég kiebru- dalt „csoport”: Csi Teng-kuj es a nemrég még befolyásos l Varig Tung-hszing, aki ere­detileg Mao testőrségének pa­rancsnoka volt. (A jelenlegi' vezetés megbízásából ő tar­tóztatta le Csiang Csing asz- szonyt és társait, s ez utóbbi szerepét honorálták mosta­náig PB-tagsággal, párt-al- elnökséggel.) A Vang Tung- hszing elleni vádakról Hong­kongban, — ahol minden pe­kingi titok „kiszivárgott hír­ként” előbb jelenik meg —, azt mondják, hogy' ezekben csak mellékes ügy Liu Sao- csi, volt államelnök „likvi­dálása”, vagy az áll ami pén­zek herdálása. A fő ' vád: puccskísérlet szervezése a jelenlegi pártvezetés meg­buktatására. Hua és Teng csatája *’■ Ez persze fölöttébb óvatos fogalmazás. Megkerüli ugyan­is azt a lényeges kérdést, hogy a jelenlegi pártvezetés egésze, vagy egyes személyek ellen irányult-e Vang és tár­sai terve. Azaz Hua Kuo- feng, vagy Teng Hsziao-ping volt-e a célpont.1 A Hua és Teng közötti el­lentétről már jó ideje beszel­nek. Sokan azt jósolják, hogy bár Teng 1986.-ban „nyug­díjba akar vonulni idős ko­ra miatt”, előbb még megkí­sérli visszaszorítani Huát. Teng ma kétségtelenül a „négy modernizálás” vezér­alakja. A korszerűsítés egyik alapfeltétele viszont az. hogy el kell tűntetni a kulturális forradalom utolsó nyomait. I — G. M. J Szabad ipari övezetek A szabad ipari övezetek létesítésének folyamata fel­gyorsult az elmúlt években a fejlődő országokban.' A tervek szerint 1983-ra 40 országban mintegy 70 ilyen övezetet hoznak létre. A szabad ipari övezetek a nagy kikötőkhöz kötődnek, az ott már működő vámmentes övezetek tevékenységének kibővülése következtében. A vámmentes kikötőkben áruszállítás és raktározás fo­lyik illeték, vám fizetése nélkül. A szabad ipari övezetek­ben ez a tevékenység fél­kész- és készgyártmányok előállításával egészül ki. A fogadóországok a tőke­befektetések. a növekvő né­pesség számára létesítendő munkahelyek, az inon fejlő­dés remélt felnyorsv’é.sa ér­dekében számos kezdvez- ményt nyújtanak az ipari zónába települő vállalatok részére. Ez a folyamat azon- ban súlyos veszélyeket rejt magában a fogadó ország részére. Elmélyülnek a kü­lönbségek az országrészek között, amely v°m kívána­tos tömegfándorlásl idéz­het elő. Ezen túlmenően a szélied ipari övezet kikerül a nemzeti ellenül zés és v.i- - 7mi's természetes rend- . i cs az újra gyarmatosí­tás egyik formáját jelenti. \ —TERRA— * I Sportvezetők döntése: Meg kell rendezni Moszkvában az olimpiát! LAlfiSANNE; A sportágak nemzetközi szövetségei kedden egy­hangúlag úgy döntöttek, hogy az eredeti terv szerint mec kell rendezni Moszkvában a nyári olimpiai játékokat. A 26 olimpiai sportágai képviselő nemzetközi szövet­ség vezetői találkoztak a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság Lausanne-ban ülésezi végrehajtó bizottságával ét közölték, hogy teljesítik kö­telezettségeiket az olimpián és nem támogatnak semmi féle „párhuzamos vagy pót olimpiát”. Nyilatkozatuk ban tiltakoztak az ellen, hog' néhány nyugati kormány • távolmaradásra akarja kény szentem országa sportolód Elítélték á bojkottot, mint . politika eszközét. Az olimpia mellett kiálli sportvezetők között volt Fii . lop herceg, II. Erzsébet an goi királynő férje, aki ; Nemzetközi Lovas Szövetet*; elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents