Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

II meggyőzés erejével PARTUNK ELTI JELEN­TŐSÉGŰ GYAKORLATA, hogy politikai törekvéseit a meggyőzés eszközeivel igyekszik elfogadtatni, s ez a jövőben sem lesz más­ként, „Politikánk megvaló­sítását továbbra is építsük az emberek meggyőzésére” — hívta fel a párt minden szervezetét és tagját a XII. kongresszuson mondott vita­összefoglalójában Kádár Já­nos. Figyelmet érdemlő gondolatmenettel támasz­totta alá ezt, mondván: „ ... van erőnk, biztosítani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom: ne ez­zel az erővel, hanem elsősor­ban politikával és meggyőző munkával biztosítsuk társa­dalmunk rendjét. Higgyék el, ma is érvényes tapaszta­lat, amire az egykori illegá­lis munkában tettünk szert, hogv igazán szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Azt, amit egy meggyőződéses ember a jó ügy érdekében teljesíteni tud, ugyanazt semmiféle pa­rancsszóra, eligazításra, még kevésbé fenyegetésre nem fogja teljesíteni”. Több évtizedes történelmi tapasztalatra épülnek ezek a megállapítások. Olyan ta­pasztalatokra, amelyeket a kommunisták idősebb nem­zedékei közvetlenül érzékel­tek, átéltek, de amelyek a párttagság mind nagyobb többségét kitevő ifjabb ge­nerációk számára jobbára már csak a könyvek lapjai­ról ismertek. Érdemes • hát röviden felidézni őket. Az ellenforradalmi rend­szer által föld alá szorított kommunisták számára a dolog természetéből adódóan nem volt, nem lehetett más eszköz az emberek megnye­résére, eszméik terjesztésére, mint a meggyőző, érvelő, felvilágosító szó. A felsza­badulás után az illegalitás­ból kilépő kommunista párt ezekre a hagyományokra tá­maszkodva indult • küzde­lembe a dolgozók széles tö­megei eszének és szívének megnyeréséért. Hogy a koa­líciós időszak többpártrend­szerének viszonyai, között a kommunistáknak viszonylag rövid idő alatt sikerült a munkásosztály túlnyomó többségét, a dolgozó töme­gek számottevő részét fel­sorakoztatni politikai céljaik támogatására, az mindenek­előtt a párt helyes politiká­jának és okos munkamód­szereinek volt köszönhető. Annak, hogy a kommunis­ták szavaikkal és cselekede­teikkel, személyes példájuk­kal és áldozatvállalásukkal meg tudták nyerni az em­berek bizalmát. E politika eredményeként meggyőző­déses emberek sokasága te­remtette meg a' munkásha­talmat s kezdett hozzá az új társadalom építéséhez. TUDJUK, ez a jó irányú folyamat hamar megtört. Az akkori nemzetközi és hazai viszonyok közepette szükség­szerűen kiéleződtek bizonyos belső feszültségek, ám dön­tő szerepe mindebben az akkori pártvezetés súlyosan hibás gyakorlatának volt. A feszültségeket irreális, át nem gondolt törekvések he­vítették izzásig, s a hatalom birtokában, egyedüli kor­mányzó pártként a félelem légkörének meghonosításával váltva fel azt. Tragikus kö­vetkezményei támadtak mind ennek: amilyen gyorsan si­került a megelőző időszak­ban megnyerni az emberek millióinak bizalmát, támoga­tását. ugyanolyan hamar rendült meg ez a bizalom. A szocializmussal szembefor­duló erők számára alkalmas talajt nyújtva ellenforradal­mi kísérletük megszervezésé­hez. E KÍSÉRLET leverése után a Magyar Szocialista Mun­káspárt igen súlyos helyzet­ben élesztette fel újra a ko­rábbi munkastílust. Nem ha­bozott élni a hatalmi esz­közökkel a szocializmus el­lenségeivel szemben, de a tömegeket nem erőszakkal, parancsszóval, hanem vitá­ban, érvekkel, s az ehhez fe­dezetet nyújtó átgondolt po­litikával törekedett meg­nyerni, bizalmukat visszasze­rezni, a revizionista, ellen- forradalmi propaganda által keltett eszmei zűrzavart el­oszlatni. Aki átélte ezeket az időket, emlékezhet rá, mennyi türelmet, kitartást, állhatatosságot követelt ak­kor ez a feladat. De ,a párt- szervezetek. a párttagok vál­lalták, mert az átélt esemé­nyek mindennél meggyőzőb­ben tanúsították, hogy csak ez a módszer lehet hatásos, csak ez vezethet célhoz. S valóban, viszonylag rövid idő alatt az MSZMP politi­kája és munkamódszere ré­vén végbe tudta vinni a po­litikai konszolidációt, erős, a nép bizalmára épülő, annak Felújított tisztaság Akár több száz oldalas albumot lehetne összeállí­tani azokból az újságokban megjelent riportokból, glosszákból, rádió- és te­levíziós felvételek anyagá­ból, amelyek lakókörnyeze­tünk tisztaságának megóvá­sára szólítottak és szólíta­nak csatasorba mindenkit. Ezeknek először többnyire meg is lett a foganatjuk, később azonban csillapult a lelkesedés, és maradt minden a régiben: elszórt cigarettavégek, papirgom- bócok az utcákon, tereken, a letaposott, kikoptatott fü­vű parkokban. Emlékszem, gimnazista korunkban többször is kivonultunk szerszámainkkal, hogy csi- nosabbá tegyük környeze­tünket. Ezt, amennyire tő­lünk tellett, sikerült is megvalósítanunk. Pár hó­nap vagy hét múlva már csak azt konstatálhattuk: munkánknak nincs semmi látszatja. ■ ■ Bár a fentebb megraj­zolt kép elsősorban a vá­rosokra illik, megyénk n'm egy községében súlyos problémát jelent ma is a hulladék elszállítása, sőt van olyan helység, ahol nemcsak a 1.aluszélen, ha­nem minden utcavégen egy-egy kisebb szemétdomb „díszeleg”. Környezetünk tisztán tartása tehát örök­ké napirenden lévő gon­dunk! Kísérletek, kezdeménye­r,_7. nsUin íe <?r>pir> számmal voltak. Gondol­junk csak az immár ha­gyományos lakóhelyszépí-] tési és virágosítási verse-; nyekre, a szinte minde­nütt megtalálható szemét-1 tároló ládikákra, vagy a j már említett parkosítási ] akciókra. Az idén további S kezdeményezések láttaki napvilágot. Az első köve-] tésre érdemes példát Bu­dapesten láthattuk, ahol aJ vissza nem váltható üve- > gek tárolására állítottak feli konténereket a városban.] Megyénkben a márciusi ] tisztasági hónap keretében í indult a Tiszta, kulturált) környezetünkért elnevezé-l sű mozgalom, melynek] eredményei máris mutat- < koznak. Általános és közép-1 iskolásokat, dolgozó KISZ-] es fiatalokat vontak be a l zöldterületek kialakítási] munkáiba, a parkok csino-] sításába, az utcák, terek] rendben tartásába; minden j intézménynek megvolt és> megvan a maga területe, s amelynek tisztán tartásáért] felelős. A szervezők elkép- í zelései szerint ez a társa-] dalmi munka és egyben fe- s lelösség nem egy-egy nap- > ra szól. hanem az elkövet- I kező időszakokra is, a fo- ] lyamatosság biztosítása ér- j dekében. Természetesen ezek az < ötletek, akciók csak akkor ! hozhatják meg a várt ered- ményt, ha hozzájuk társul; a legelemibb szabályok j megtartása környezetünk tisztaságának megőrzése ArcfoVnhen — mindnyá­junk részéről. (szalay) támogatását élvező hatalmat tudott teremteni. Ma sincsen ez másképpen. S a párt ez irányú történel­mi tapasztalatait épp ezért érdemes felidézni, mert — mint Kádár János is utalt rá említett beszédében —, a hatalom birtokában a kor­mányzó pártot mindig fe­nyegetheti az elbizakodottság veszélye. Megkísértheti a kommunistákat az az érzés, hogy ilyen körülmények kö­zött kisebb a szüksége az állandó párbeszédnek, a tü­relmes érvelésnek. Különösen fokozódhat ez az érzés, ami­kor a nehezebb ‘ nem­zetközi, gazdasági kö­rülmények között természet­szerűen nő a megválaszolásra váró kérdések száma, erő­sebb az aggodalom, több az ellenvetés. Ilyenkor mindig fennáll a veszélye, hogy egyes párttagok türelmüket vesztve letorkollják a velük vitába szállót, érveik folytán megpróbálják belefojtani a szót, vagy érdemi polémia helyett „címkéket” ragaszta­nak rá. Ezzel azonban csak látszateredményeket lehet el­érni. Ha azt akarjuk, hogy az emberek miként eddig, ezután is, meggyőződéssel kövessék a pártot, akkor mindig szem előtt kell tar­tanunk, hogy a meggyőződés csakis meggyőzéssel alakít­ható ki és őrizhető meg. A meggyőző munka ered­ményességének természete­sen megvannak a maga fel­tételed. Alapfeltétele a társa­dalmi fejlődés szükségleteit kifejező, a munkásosztály, a nép érdekeit megtestesítő, az emberek mindennapi szük­ségleteire figyelmet fordító politika. Amely egyértelmű és világos, elvi és rugalmas, nem szakad el a jnindenna- pi realitásoktól, nem tűz ki követhetetlen célokat, de nem is tér ki a megérett kérdések megoldása elől. Mint a XII. kongresszus ha­tározata is tanúsítja, párt­tunk rendelkezik ilyen poli­tikai irányvonallal. S ennek birtokában — ez is feltétele a meggyőző szó hitelének — a kedvezőtlen, nem örven­detes jelenségekről sem fél nyíltan szólni. Tények tanú­sítják: az emberek hajlan­dók elfogadni a magyaráza­tot adó felvilágosítást még az életviszonyaikat kedvezőt­lenül érintő esetekben is, ha tudják, hogy a párt reálisan tárja fel a helyzetet, s van határozott elgondolása a ki­vezető útról, a további te­endőkről. A XII. KONGRESSZUS MEGERŐSÍTETTE, hogy po­litikájának alakításában és megvalósításában a párt épít a tömegek tapasztalatára, vé­leményére, cselekvő támoga­tására. E törekvés érvénye­sítésében ezután is múlha­tatlanul szükséges élni a kölcsönös bizalmat fenntartó, megóvó politikai módszer, a meggyőzés eszközével. Gyenes László A selyp! medence ellátási gondjai lUlunkásszöivetkexcst születőben Vásárlók, árudák, kereske­dők. ügyintézők. Selypi me­dence, 1980 áprilisa. Virág István apci nyugdíjas: Vegyi cikkeket akartam venni, de kicsi a választék... Bajzáth Kálmán selypi ínyenc: Sze­retem a hasamat, magam főzök ételkülönlegességeket, csak éppen gyakorta hiány­cikk a töltelékáru, a belső­ség. ■. Nagy Gyula körzeti áfész-elnökhelyettes: Petőfi- bánya üzlethálózata szinte egyidős a lakóteleppel, ért­hető a morgolódás, a fejlesz­tés igénye... Hepp Gyuláné lőrinci eladó: Igen, a város­sal nem tudunk versenyezni, emiatt nemcsak Hatvanba, hanem még Pestre is fel­utaznak az igényesebb vá­sárlók, hogy válogathassa­nak ..... A selypi ABC-ben Űj üzlet, de már kinőtte ruháját. Nemcsak a kun­csaftok mondják, ezt vallja Mester János boltvezető is. — Tavaly januárban alig egymilliót forgalmaztunk, a decemberi bevétel viszont már megközelítette a két­millió forintot. Ehhez két­ségtelenül hozzájárul a vi­szonylag bő választék, több új áru meghonosodása, s hogy mind a tízen kitesz- sziik a lelkünket a vásárló­kért. Hetente 450 kiló tőke­húst. 300 kiló töltelékárut mérünk ki, ami általában kielégíti vevőkörünket. Hal­lal bővítettük cikklistánkat, hűtőláncunk lehetővé teszi most már a legkülönbözőbb tejtermékek árusítását, utóbb sokat javult a hatvani kenyér, s mi mindig készü­lünk a szezonjellegű beszer­zésre. Most például, hogy ki­nyílt a határ, s naponta be­népesülnek a kiskertek, ahol munka közben jólesik egy kis' falátozás, Sláger ismét a szalonná. Legalább 350 ki-~ lónyit eladlak havonta. Hús­vét táján, karácsony előtt játékkal, ajándék porcelán­nal töltjük fel a raktárkész­letet. Ami a kapacitásunkat illeti? A kisáruház úgy épült, hogy bármikor bővíthető. Csak egyelőre nincs rá fo­rint! Lőrinci panasz Hepp Gyuláné eladó a nyári gyermekpapucsok között válogat,' A Lőrinci Egyesült / Kör­zeti ÁFÉSZ jelenleg 37 kis­kereskedelmi üzletet, 17 ven­déglőt. italmérést. 5 gázcse­retelepet, 3 fütőolajkutat üzemeltet, s tagjainak száma 4300. Múlt évben 160 millió forint árubevételre tettek szert, s kereskedelmi hálóza­tuk húszezer ember igényét igyekszik kielégíteni. Szak­boltjaik közül a lőrinci ve­gyes ruházati üzletben Mol­nár Jánosnéval váltottunk szót. Téma: a választékhiány. — Havonta félmilliót for­galmazunk, s gyakorlatilag mi biztosítjuk az egész nagy­község ellátását. Női, férfi­ruházati cikkel Egerből a RÖVIKÖT, cipővel a pesti Corso Nagykereskedelmi Vál­lalat lát el bennünket. Pon­tosain szállítanak, csak per­sze szűk skálán, elismerem. De még így sem tudunk kel­lő forgási sebességet tartani, ezért a fejünk felett lóg ál­landóan a büntető kamat ve­szélye — mondja lendület­tel. — Mást nem tehetünk, tovább szűkítjük az árukész­letet. ami újabb ellátási gon­dot okoz... Az elnök válaszol Az észrevételek, megjegy­zések nyomán Varga András igazgatósági elnökkel beszél­getünk a körzeti áfész köz­pontjában. Szóba kerül a je­len mellett a jövendő is, kü­lönös tekintettel a most szer­veződő munkásszövetkezetre. Amit leginkább panaszol: a hatvani kenyérgyár minden reggel időben ellátja áruval saját két boltját Apcon, Lő­rinciben, az áfész-üzletekbe viszont gyakorta csak ebéd után érkezik friss kenyér, megbolygatva a közhangula­tot. A húsellátás, a töltelék­áru, a különböző szaküzle­tek szűk cikklistája dolgában elhangzott észrevételekkel kapcsolatban viszont céltuda­A több mint ötmillió forintért épült selypi ABC-áruház. (Fotó: Szabó Sándor.) tos törekvéseikre apellál Sertéshizlaló szakcsoportjuk­ra, amely tavaly is hatszáz leadott jószág húsával bőví­tette a vágóhídi keretet. S a különböző termelőszövetke­zeteket, partnervállalatokat említi, amelyekkel együtt­működve utóbb már megfe­lelő szintre emelkedett Lő­rinci és a többi község alap­ellátása. Hogy Hatvanba, Gyöngyösre, Pestre járnak az emberek egyéb cikkekért? És választékot követelnek? Ez természetes jelenség, s min­dig jellemzője marad egy- egy nagyobb település von­záskörzetében a falusi ke­reskedelemnek. Fejlesztés összefogással — Ez azonban nem any- nyit jelent, hogy lemonda­nánk a lehetőségek kihasz­nálásáról — jegyzi meg Var­ga András. — Vagyis min­dent megteszünk azért, hogy a selypi medence települé­seinek kereskedelmi színvo­nalát növeljük, éspedig a legsajátosabb módszerekkel. A korábban emlegetett mun- kásszövetkezetet például azért igyekszünk megszer­vezni, egyetértésben a nagy­községi pártbizottsággal, ta­náccsal, üzemi szakszerveze­ti bizottságokkal, hogy Fető- fibánya végre korszerű, nagy ABC-áruházhoz jusson. A mi alapunk kevés, az ál­lam sem tud úgy dotálni, mint eddig, viszont ha a Lő­rincit körülvevő gyárak, üze­mek munkásai összefognak, együttesen elérhetővé válik a cél. Persze nem szabad el­sietni a dolgot, hiszen több szá^. vagy ezer munkás ‘ kö­telező részjegyéről, illetve célrészjegyéről lesz szó. s végső összegében millió fo­rintokról. De értelmes agitá- ciós munka, nyomán nem­csak a most tervünkben sze­replő áruházat tudjuk föl­építeni. hanem szaküzlet­hálózatunk is gazdagodhat, erősödhet. Mivel munkások, kétkezi dolgozók ezreinek el­látását jelenti ez az akció, mi sem csupán üzletpolitikát, hanem általános lakossági érdeket látunk benne, ezért fokozott figyelmet kap a fo­gyasztási szövetkezet idei munkájában. Moldvay Győző 1980. április 20., vasárnap L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents