Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

Bclsmlok. kvártélya „Van egy fantasztikus ötlete...?” <Sí KÉPERNYŐ EL0TT Hűtlen asszonyok Nem titkolom, szeretem Krúdyt. A novellakezdő mondatai miatt. Ahogyan • atmoszférát teremt. Aho­gyan azt a bizonyos holdvi­lágos éjszakát, az álmodo­záshoz és a sors elrontásá­hoz, vagy megdicsőitéséhez szükséges éjfélközeli pilla­natokat a szívünkbe tudja lopni. Néha úgy vagyunk magunk is, mikor Krúdy- szöveget olvasunk, hogy sze- rétnérk kilépni az olvasó­lámpa fényívéből és hozzá­szegődni. Az átszúrt ^ szív az éjszakai ködlovagok, ahogyan Krúdy összeírta őket, együtt is laktak volna. Egy nagy bérházban, a gangon lótva-futva egymás elől és egymás után. Ez a színtér megfelel mindannak, amit a Krúdy-hősök kör­nyezetéről, hazájukról az ol­vasó feltételez. De ezek a novellahősök, akiket az író kedélyesen és színesen kö­rülmagyaráz gyönyörűen in­dázó mondataival, a megje­lenítő szöveg' bevezetése nélkül mondják nekünk és egymásnak világmegváltó és önigazoló mondókáikat, hogy aztán egy-egy kocsmai viga- dás, egy-egy éjszakai hangu­lat felismerhetővé tegye az arcéleket. A férfiakét, akik hősé't és mindazt, amit ő írt és megélt, erősen a megpró­báltatás alulnézetében szémléltette. A szereplőgárda megtette a magáét. Kitűnően. Ewa Wisnyew&ka, Magda \Voj- czik, Szegedi Erika, Kiss Mari, Cobbi Hilda, Kovács Mária, Lázár Kati, a férfi­ak közül Kozák András, Bencze Ferenc, Bessenyei Ferenc, Garas Dezső, Hau- mann Péter azt adták, amit az írásokból a rendező ki­olvasott. A kacskaringós, a kanyargós, a hosszú és mégis olyan üde mondatok zené­je nélkül. Hetven percnyi időt vett igénybe az az ötlet, hogy a tévé ismét egy új • formával igyekszik bekapcsolni a né­zőket a tévézésbe. Ha vala­kinek van egy fantasztikus, vagy annak hitt ö'lete, meg­telefonálhatja, megírhatja, közvetlenül a tévéseknek mondhatja. Mustrának, il­letve mintának most a tévé két házigazdája, Kállai Ist­ván és Sugár András olyan kollekciót mutatott be, ami­ket írók írtak meg azokból az öletekből, amiket nekik küldtek vagy adták át ba­rátaik, ellenségeik. Mert né­ha ez a kettő megy. Az öt­let „hirtelen támadt gondo­lat” — mondja az Értelme­ző Szótár. Ebben a hirte­lenség. a szellemesség, a meghökkentés az, amire fel­kapjuk a fejünket. Egy vil­lanás tehát, amiért az em­ber lelkesedik. Ilyen villanás ebben a műsorban, ama bizonyos egy mondatban, Vagy csak egy szóban felröppenthető fantasztikus ötlet volt, nem is egy. A feldolgozási mód. ahogyan a képernyő­re vitték ezeket az ötlete­ket, változatosak voltak, itt- ott frissek. Néhol azonban a kabaréstílus csábított, mint az Abody-tréfában. Jó­kedv címén. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen szellemet csalogatnak ki a rendezők-szerkesztők a közönség palackjából, hiszen ilyenkor a fantasztikus ötlet címén ‘ a fantaszták, a nyil­vánosságot minden áron kergetők sioktak a legha­marabb beleesni a hívás csapdájába. A kéthavonkén­ti megjelenése ennek a mű­sornak — úgy tűnik — nem­csak technikai kérdés. És egy mondat erejéig szólnunk kell a vasárnap es­te vetített olasz filmről, a Hűtlen asszonyokról. Most épp oly frissen hatott, mint akkor, amikor először láttuk a magyar mozikban. Örök darab. Farkas András Jelenet a Hűtlen szerenádját így kezdi: „Az^ utcán éjféltájban, tompán, hosszasan üvöltött- valaki, majd csendes hörgés követ­kezett, mint mikor az ol­dalba lőtt farkas a vért hányja.” Szindbád ilyenkor "természetesen madame Nagy-kesztyűnél' tölti az éj­szakát, ahol a lányok, óh, Istenem, a lányok í... Amikor tehát a képernyő elé leültem, ezt a Krúdyt , vártam, Szindbádot, aki mindig és mindenütt ott van, ahol a bohémek és a korhelyek egymás mellé il­lesztik a költészet és a romlás pillanatait. A novel­lák hőseit vártam magam elé. hiszen ezek a bölcsel- kedő, itt-ott megőrülő, de mindenképpen az éjszakai társadalom vitatható mora- 1 istái, akik majd a Krúdy- mondatokban oly 'elevenen és megmásíthalatlanul élő zenét is elhozzák nekem. A képek nyelvén ez a világ nem úgy jött vissza, nem úgy szólt, mint ahogyan azt reméltem. Horváth Z. Gergely Krú- dyádája kivonat, sűrítmény, eliátszadozás azzal a bohó- kás gondolattal, hogy ezek asszonyokból valahogyan és valameddig együtt éltek a kocsmai asz­talok mellett, hiszen a csa­ládi boldogság és a sikerrel egybekötött hatalom helyett ezt keresték. Mindenki másképp látja, érzi, hallja a regények, no­vellák mondatait, mást érez ki belőlük, másképpen hall­ja meg a hangsúlyokat, nem is beszélve ,az elmúlt érzelmekről, amiket színe- sen-szivárványosan úgy min­táz meg magának minden­ki, mint egyedi darabot. Ezek a hősök itt jobbára csak korhelyek, az értelem minden megerőltetése nél­kül vannak, egyik szamár­ságból átvonulnak a másik­ba, lebegnek olyan fátyolo­sán, elmosódottan, mint az őszi felhő, ha már nagyon esni készül. És mégis hi­ányzott ezekből a képsorok­ból az a hangulat, az a fénybe áztatott köd, ami nélkül ezek az alakok nem is Szindbád barátai. A té- véfllm írója és rendezője hivatkozik arra, hogy bele­lapozott az író lánya által írott életírásba is. Talán ez okból- lett ez a film kemé­nyebb fogaimazású, hiszen a család Krúdyt, az1 éjszakák A vidéki könyvcilátásról Az ország lakosságának csaknem 10 százalékáról, mintegy 4 millió, vidéken elő ember könyvellátásáról gondoskodik a szövetkezetek 102 könyvüzlete és mintegy 5000 bizományosa. A szövet­kezeti könyvforgalom része­sedése a teljes értékesítés­ből évről évre nő, míg 1975- ben az összes eladott kötet 13.2 százaléka, addig tavaly már 14.1 százaléka az áfész- üzletekben, illetve- a szövet­kezeti könyvbizományosok közreműködésével talált gazdára. Jelentős a forgalom emelkedése is: míg az álla­mi terjesztés tavaly 7—8 százalékkal növelte az ér­tékesítést. addig a szövet­kezeti hálózat 13 százalékkal tetézte forgalmát — mon­dották egyebek között ked­den a Zeneművészek Klub­jában, a szövetkezeti könyv- terjesztés tavalyi eredmé­nyeiről és feladatairól tartott sajtótájékoztatón. i' 1980. március 12-. szerda . 1. A házak a hegy lejtőjén úgy tapadtak egymáshoz, mint a méhsejtek.' A tetőket helyenként még hó borítot­ta. Néhány helyen füstölt a kémény, a kutyák ugattak, ahogy a torkukon kifért.' Merdan a hegyen állít. Amíg felfelé kapaszkodott, felverte a hegy csendjét, kiabált, fütyült, énekelt, de most némán állt, és a falut nézte. A nővére kéményéből gomolygó füstöt azonnal fel­ismerte a többi között, csak a kutyája hangját nem hal­lotta, pedig már leszállt az este. és a falu kutyái, örö­mükben. vagy félelmükben, úgy ugattak, hogy majd megszakadtak belé, és p hangjuk messzire elhallat­szott. Merdannak elment á kedve, és ahogy a falu felé haladt, gondolatban már ösz- sze is szidta a kutyáját. * Azerbajdzsán tfő, r Ogy képzelte, hogy ha ő másfél hónapig nincs a fa­luban, ez alatt a kutyájának nagyon hangosan kell ugat­nia. Olyan erővel, hogy min­den más kutyát túlszárnyal­jon, hogy az a piszok fajzat Bilendar Szetteroglu minden este . hallja a hangját, hogy az átkozott egy percre se fe­lejtse el Merdarü, aki -ugyan most nincs a f'Jubain, de él és virul, rendben van a szé­nája, és mindenképpen visz- szajön. Merdan felelősségtel­jes feladatot bízott a kutyá­jára és biztos volt benne, hogy az ^megérti, mennyire fontos neki a dolog. A kutya nem ugatott. De bármennyire is porba súj­totta Merdant az eb árulása, ahogy közelebb ért. és köz­vetlen mgga előtt megpillan­totta a hegyoldalhoz'tapasz­tott házakat, a szíve körül valami melegséget érzett. Üvölteni szeretett volna örö­meben. de nem üvöltött. Jó lett volna hangosan, nagyon hangosan fütyülni, i. De ezt Nehéz érettség Avagy: mi kell ahhoz* Szalmásy György, az intézmény új igazgatója bizakodó (Fotó: Szabó Sándor) Amikor egyiík este beko­pogtattunk Szalmásy György igazgató ajtajúin, 'nehezen szánta el magát, hogy' a vas­utasok új-hatvani művelődé­si házáról nyilatkozzék. — Nehéz örökséget vettem át elődeimtől, akik hatvan esztendeig napi munkájuk után törődhettek estak a tnű" velődéssel. Éppen ezért .nem is okolhattam őket amiatt,, hogy "évtizedről évtizedre jobban Visszaesett a munka, elnéptelenedett a Mészáros Lázár, utcai épület. Nem volt ez annyira tetszetős, barát­ságos sem, hogy ide húzza az embereket. Pedig ezrekre rúg a csomópont dolgozóinak száma, s korábban az egész városrész előtt nyitva álltak termeink. Éppen ezért, ami- ’ kor tavaly ősszel átvettem itt főállásban- az irányítást, az első heteket, hónapokat az ismerkedésnek Szánjaim. Ki­mentem a munkahelyekre, gyűjtöttem a kívánságokat, majd kialakítottam magam­ban egy haditervet. Kezdem a ‘kiscsoportokkal, szakkörök­kel, -aztán jöhetnek a na­gyobb rendezvények, az igé­nyesebb megmozdulások... Fordítva kellett volna Most, a kezdeti időszak le­zártával, számvetést készí­tett az új igazgató, s- bátran szembenézhet önmagával, ki­tapintotta a terv gyengéit. Rájött, hogy a felmérés nyo­mán fordítva kellett volna > se tette, ehelyett lelkesen el­saayalta azt a saját költésű négysoros versikét, amelyet akkoriban a klub ajtajára, a tehénistálló oszlopára és az elhagyott mecset bejáratának "az árkádjára is felírt: De szép falu ez a csodás Buzbulák, Virágzik itt tavasszal a guzgulág,1 Csak az a baj, hogy él itt egy nagy szamár. Az a bolond Szetteroglu Bilendar. Bilendar a majorság veze­tője volt, és háza ott állt a falu legszélén, minden ház­nál magasabban, és az ő ké­ménye is füstölt. Megint el­mondta a versikét. és ismét nagyon kellemetlenül érezte magát. De nem azért, ‘mert kimondta a gyűlölt nevet, é.s nem is azért, mert meglátta a házát, hanem azért, mert a kutyájának is ezt a nevet kellett" adnia.. . A kutya csak hallgat, nem ugat. Merdan nem nyitotta ki mindjárt a kiskaput, először könnyedén megcsörrentette a vaskarikát. Semmi nesz. mintha nem is volna kutya az udvaron. Óvatosan kis rést nyitóit rajta, a' kapu megnvikordult. Megint csend. Merdan teljes erőből a ka­puba rúgott, hogy maid ki­szakadt a sarokvas, és be­lHelyesen: guzgulági — sóska (azerb.) iogy a „Dali”-ból ismét „ kezdeni a dolgokat, meg az­tán figyelmen kívül hagyott egy fontos tényezőt: az új program, az új tartalom nem jelentkezett hozzá illő kön­tösben! Ami alatt az épület elhanyagoltságát,' a termek, klubszobák sivárságát kell értenünk. Ki hagyja ott a tévéfotelt egy vaslábé, ke­mény" hátú, nyikorgó szé­kért? Barátja rexasztalét az itt található zsíros kártyáért? A munkahelyi klub kis csil­lagászati távcsövét, néhány agyonolvasott szakmunkáért? S ekkor Szalmásy György megkereste a csomópont párt- bizottságának titkárát. Szelei Lászlót, hogy segítséget kér­jen tőle. Mindent kiterege­tett. Kudarcot, új elképzelést. S az eszmecsere nyomán szé­les körű összefogás alakult ki vasúti berkekben annak ér­dekében, hogy a „Dali”-ból — ma máir csak így emlege­tik a házat — Liszt* Ferenc Művelődési Otthon legyen. Maga Szelei László vállalta, hogy a szakszervezeti és szakmai vezetéssel egyetér­tésben kérelmet szerkeszt m.a.gasab.j fórumokhoz. A be­advány jó másfél hónapja el­ment több helyre, most vár­ják, hogy kellő anyagi támo­gatás származzék belőle. Fiatalokra építve — Természetesen 'a vára­kozás nem ölbe tett kezet, je­lent — jegyzi ipeg később- a deres hajú igazgató. '— Az év első hónapjaiban több mű­sort rendeztünk, ami meg­mozgatta nem csupán a vas­utas társadalmat, hanem az egész környéket. Volt egy telt házas vidám estünk Ki- bédy Ervinnel, Hlatki Lász­lóval, a fáradhatatlan Ángyán Jenő szép érdeklődés mellett dirigálta zenekarunk opera­estjét, s elkapkodták a je­gyeket a hétfői beatkcuncert- re. Ez a mozgolódás, a mű­sorok sikere úgy tűnik, való­ban kezdi fölkelteni az ér- • deklödést a vasutasok ott~ hana iránt. A vontatási fő­nökség például máir újra itt rendezi. nőnapi ünnepséget, amire kis irodalmi színpa­dunk alkalomhoz illő műsor­ral készült fel. S egyre több külső szerv, intézmény for- 'dul hozzánk, hogy műsorai­ra, rendezvényeire igénybe vegye termeinket.... Ugyan­ekkor nagyon örülök, hogy a városrész iskoláival sike­rült munkakepcsotatot te­remtenünk- " Különösein a vasútforgalrni szakközépisko­la fiatalsága fontos számunk­ment az udvarra. Körülné­zett, á kutya sehol sem volt. — Dzsulbarsz! Dzsulbarsz! Paíiaszos vinnyogást hal­lott, mintha egy kölyökkutya panaszkodna. Talán a tornác a-lól jött. ahol a szénát tar­tották. Tavaly nyáron az. unokaöccse lekaszálta a fü­vet. és a tornác ' alá tette. Merdan bebújt és a félho­mályban nagy nehezep fel­fedezte a kutyát. Ijesztően sovány volt, panaszosan vinnyogott a sarokban, és megpróbált odamászni hoz­zá. A nyakán lánc lógott, végét a tornác tartógerendá­jához kötötték. — Dzsulbarsz! Te vagy az? Merdannak a lélegzete is. elakadt, a keze remegett. Fogcsikorgatva, teljes # ereié­ből a homlokára • vágóit, minden elsötétült-, a szeme előtt, és kibuggyant a köny- nye. A láncot levette, s a ku-" tyát ölbe vette. Erősen a tyúkól ajtajába rúgott, a ' tvúkok kodácso'va felrebben­tek. Tehát a tyúkok a helyü­kön vapnak, a fiú nemrég járhatott itt. A nővére is itt lehetett, az udvar tiszta, szé­pen ki van takarítva .. De hát mi az ördögöt csinálhat­tak a kutvájával ezek a nyo- mo>-i'itak? . Ölében a kutyával Merdan lehajolt, az ablakkeret alatti résből elővette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Először a tornácon akarta hagyni a Liszt Ferenc” legyen ra. Hiszen ők adják a vasút," a szakma utánpótlását, rájuk építve programjainkat, vég* érvényesen ide szoktathatjuk őket. Beindított műszaki szakkörünk iránt a Rákóczi , úti általános iskola tanúsított érdeklődést. ami viszont azért jó. mert a gyermekekben föl­kelti a pálya iránti vonzal­mat. Van aztán csillagászati körünk, itt működik a város igen erős méhészszakcsoport-' ja, s mint ma is: nyugdíja­sainkat naponta fogadják faiak! * " I Jó az öreg a háznál f Ezt a megjegyzést Teliér Sándorral kapcsolatiban tette Szalmásy György, s arra cél­zott, hogy az egykori társa­dalmi, tiszteletdíjas igazgató■ gyakorta segíti, gondjai megr oldását. Igaz, csak a nyug­díjasok elnökeként hivata- losikodik a házban, de bő élettapasztalattal a háta mö­gött, kritikus helyzetekben leginkább fején, találja a szö­get Vonatkozik ez emberek,' helyzetek megítélésére éppen úgy, mint jóindulatú ötletei­re. A hármas fogatot Sasvári Béla kereskedelmi főnökhe- lyettes. a ház mindenható gazdasági vezetője egészíti ki. Az 570 ezer forintos költség- vetésen belül ő tudja fillér­re, hogy miben meddig me- : hét el az igazgató. Neki szá­mol el éven,te az itt működő < áfész-büfé is, amely 100 ezer-) forint jutalékot jelent. Per-" sze, kell ez a pénz! Különö­sen, ha néhány hónapon be­lül valóra váltják több élet­re való kezdeményezésüket! Hatvannak e pillanatban — sőt hosszú távon 1 — nincs színházterme, egyedül ez az épület és színpada alkalmas ilyen produkciók fogadásra. Ezért indítottak tapogatózó tárgyalást például a Népszín­házzal, ezért a Mikroszkóp Színpaddal, a, szolnoki Szig­ligeti Színházzal. Majd a Gyöngyösi Játékszínnel kí­vánnak kapcsolatot teremte­ni. A cél: rendszeres színház, élőben, egyenesben, aminek varázsát nem kelti a film. a televízió. Terveznek továbbá fórumműsorokpt, az asszo­nyok szabás-varrás tanfo­lyamért kilincselnek. S ha áz SZMT is úgy akarja ;— pénz­ről van szó! — beszerzik a fotó- és csillagászati szakkö­rök, valamint az ifjúsági klub felszerelését. Ami nél­kül minden csupa ábránd.. J Moldvay Győző kutyát, de ott hideg a padló. ..Nem lehet, megfagysz, úgy­is reszketsz'. . . Mi van veled, Dzsulbarsz? Másfél hónapig sem tudtad tartani magad nélkülem? Hát1 akkor én mit szóljak," nyolcéves korom óta így vagyok, apa nélkül, anya nélkül? Ezt nem vártam tő­led, sehogyse vártam. .. Azt mondod, láncra kötöttek. No és? Mégis tarlanod kellett volna magadat, csak azért is! De minek kötött az osz­lophoz ez a büdös kölyök?... No jó. ezért majd számolok veto, csak kerüljön elő a gaz­fickó.'”. i A ház tiszta volt, barát­ságos. A kemencét is több­ször befütötték-, fát is készí­tettek be. A kutyának a ke­mence mellett vackolt meg. egy régi pokrócon. ..Feküdj csak itt. itt mégiscsak mele­gebb van. .Meggyújtotta a lámpát, de rögtön el is ol­totta, ne tudják meg mind­járt. hogy hazajött, s neta­lán még átszalad a nővére. Pedig egész úton csak azon járt az esze, hogy ezt az éj­szakát nyugodtam végigalhas- ■ sa a saját ágyán, mindenfé­le ma'gyarázkodás nélkül. De még a nővéré megjelenésé­nél is jobban félt attól, hogy az unokaöccse jön át. Ha meglátja a fényt, átszalad, ő meg elsq dühében még agyon találja csapni... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents