Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

Akiket forró szenvedély hevít Levél közművelődig ügyben ÁMadách és a Postás is m ma /on Tahir Szabirovics, a filo- ' zófiai tudományok kandidá­tusa, fura álmot látott. Ami. kor felébredt, szokásához híven értékelte álmát és fe­udális csökevénynek minő­sítette. Tahir Szabirovics háremről álmodott. Feltor­nyozott párnákon ült egy ár­nyas udvar közepén, körötte áttetsző lenge ruhákban cso­daszép hurik serege. Tahir Szabirovics azonban még ál­mában is állhatatos férfiú volt. Zordan megfenyegette uiiával a csáblánvokat: „Kedves huri elvtársnők! Az olasz filrrtekben hamar eljár a szájuk es a kezük az embereknek. A szenvedé- lyek hamar felizzanak, a íorróvérűek elhamarkodott­ságával rohannak, rohamoz­nak céljaik felé. Ebben az olasz filmben azonban minden mintha cá­folná az általános hiedelmet az olasz vérmérsékletről. Virginia és Casimoro — mindketten házasok, két- két gyermekük van — oda­vannak egymásért, a vágyak betetőzése azonban valami­lyen szerencsétlen közjáték folytán mindig elmarad. De azért van forgatókönyvírói lelemény és jó néhány szel­lemes ötlet, hogy Virginia férje és Casimoro felesége szinte a két epekedő szeme, láttára habarodnak egymás­ba és élvezik a frissen fel­fedezett szerelmet, amilyen­ről Virginia és Casimoro csak álmodozik. S miután mindig is kell lennie egy Mefisztónak, aki haszonért egymás elleni harcba gabalyítja a szerel­meseket, minden kiderül. Jönne is a vérbosszú, de egy vígjátékban ez képtelenség Giorgio Capitani ■ filmje nem szépíti a munkáskör­nyezetet, realista eszközök­kel ábrázolja azt a világot. Ott, valahol Milánó közelé­ben. kerékpáron jutnak el a gyerekek az iskolába, a szü­lők a komphoz, hogy a Pón Vasórnop délelőtt: „Harlekinék” és a Hatvani Vasárnap délelőtt 10 óra­kor érdekes foglalkozásuk lesz a galéria gyermekszak­köri tagjainak. Demeter Zsu­zsa vezetésével az egri Har­lekin bábegyültes kis stábja látogat el hozzájuk, hogy megismertesse velük a báb­készítés alapvető módszere­it. s némi- ízelítőt nyújtson a műfajból. Fél 12 órakor — ezúttal a gyári művelődési házban — nyílik meg a’ Hat- vatti Galéria idei második kiállítása, amelyen Zombori László festőművész mutatko­zik be alkotásaival. A mű­át a városi munkahelyre ér­kezhessenek. A társadalmi háttér ehhez a vígsághoz a két zsúfolt, csaknem nyomo­rúságosán régimódi családi fészek az öreg házban, ahol az egyetlen nagyzási hóbort a televízión kívül a telefon. S ki hinné, ezzel a telefon­nal kezdődik el a baj. És mennyi minden ötlet elfér egy vacak kis telefonálás­ban, ha a jelenetet nemcsak elképzelik, de meg is írják. Ez a film onnan kapja rit­musát, derűjét és jobbik irányú hatását — és itt nem az igazán bőséges és nevet­séges ágyjelenetekre gondo­lunk! —, hogy az események logikáját a végső mondani­való szemszögéből állítja fel. Nagy adagot fecsegnek a házasságról, annak válságá­ról, felkérdezik a leckét a falusi paptól, az ügyvédtől, a jósló asszonyok tói a játék hősei. Csak maguktól nem. Mert elvakult dühükben, megsértettségükben, a férfiak felszarvazottságuk okából: tudják az ősi kötelességet: bosszút kell állni, meg kell ölni a másikat azzal együtt, akivel a bűnt elkövették, akivel a szégyent okozták. És a film alkotói minden apró jelenetben megtalálják azt a kis kiutat, amellyel zátonyra futattják a szándé­kot. az elvakult cselekvést. Mintha azt mondanák: a mai olasz már ne ragasz­a Zombori-lárlat Galériában vész rendszeres szereplője a galéria országos seregszem­léinek, önálló tárlata azon­ban csak most nyílik, még­pedig olyan formában, hogy az anyag egy részét később ifjúmunkás környezetben, a Damjanich Szakmunkáskép­ző Intézet klubtermében is közönség elé viszik. Zombori László tárlatát Bányainé Bir- kás Mária dr., Szeged város Tanácsának elnökhelyettese nyitja meg. s az ünnepségen a hatvani népdalkor műkö­dik közre. Timur Zülfikarov*: Á tudós meg a hurik greskq:­Hiába strapálják magukat, úgyse érnek velem célt. Tör­vényes hitvesem van, nem szokásom hárembe járni...” Délelőtt előadást tarlóit a főiskolán, amelyben ez al­kalommal még élesebben tá­madta a feudális csökevé- nyeket, mint máskor. Éjsza­ka azonban újból a hurikról álmodott. Ismét a párnákon terpeszkedett, újra csábos mosolyú lányok ingerkedték vele. És az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy ezút­tal jóval merészebbek vol­tak. A harmadik éjszakán már teljesen elszemtelenedlek. . Rángatták Tahir Szabiro­vics ruhaujját, csalogatták a hárembe. A filozófiai tudo­mányok kandidátusa érezte: a hurik felül is kerekedhet­nek. Reggel elment az orvos­hoz. — Fogytán az erőm! — panaszkodott. — Egy-két csábmosoly. és menthetetle­nül bevonszolnak a hárembe. Kérem, segítsen. Nem aka­rom megcsalni a hitvese­met még álmomban sem. ■ Pláne egy feudális hárem­ben. .. ..Bárcsak nekem lennének ilyen álmaim!” — dünnyö- gött magában az orvos, és nyugtatót írt fel Tahir Sza- birovicsnak. Ám a gyógyszer sem se­gített. Amint lehunyta a sze­mét, a hurik nyomban meg­jelentek. Szoros gyűrűt von­tak köré. megragadták ke­zét, lábát és beemelték a hárembe. Tahir Szabirovics hősiesen igyekezett ellenáll- ni. az egyiknek még az uj- $. ját is mégharaota. Hanem az. erők egyenlőtlenek vol­tak. A fé'elemtöl szinte eszét vesztve fel üvöltött: — Drága teleségem! Se- • pits! Nem alwrolc a hárem­be menni! Nem szabad! Nincs hozzá jogom! Olyan kétségbeesetten ki-y. áltozott, hogy felébredt asa- y ját hangjára. Hű felesége, Szaida aggódva hajolt fölé: — Mi van magával? Bán­totta valaki? — Lenge öltözékű hurik bevonszoltak egy hárembe! De te tudod, Szaida, hogy és nem mehetek egy feudá­lis hárembel — Nyugodjon meg. csak álom az egész! Az álomban minden lehetséges — csilla- pítgatta jámbor felesége. — Tehát nincs ellene ki­fogásod? Megengeded? — , vidult fel a filozófus. —■ Szeretnék egy kicsit köze­lebbről megismerkedni egy ilyen hárem életével. Szük­ségem lenne rá .a doktori disszertációmhoz. Csak meg ne tudja senki, hogy ilyen helyekre járok. — Hát persze hogy meg­engedem — mosolygott Szaida. Tahir Szabirovics nyílse­besen kipattant az ágyból, odarohant a szekrényhez, magára kapta vadonatúj sö­tétkék öltönyét, fényes lakk- csizmáját, fejébe csapta dí­szes fergánai tübetejkéjét. — Elegánsnak kell lennem, nehogy elriasszam a huri- kat! — rikkantotta, és ru­hástul beugró* t az ágyba. Lehunyta a szemét. Földön­túli mosoly ült az arcára, álmában kéjesen csettintett a nyelvével. . Azonban nem álmodott többé hurikról és háremről, se ezen az éjszakán, se a következőn. De még hátra­levő életének többi éjszaká­ján sem... Oroszból fordította: 1 Zahemszky László ^ Agrár filmek a vásznon kodjék azokhoz a beidegződé­sekhez, amelyek évszázado­kig gyötörték, különösen az olasz Dél fiataljait, hogy ugyanis a házasságtörönek az életével kell fizetnie bű­néért. Ennek a felszarvazó ke­resztbej átéknak nem árt a megszerkesztettség, az, hogy a találkozások és a bujká­lások rendszere egy csomó véletlent söpör elénk. A megismert figurák annyira jellegzetesek és annyira színpadias cselekményt vo­nultatnak elénk, hogy igazán nem is tudjuk komolyan venni ezeket az esendő kis­embereket. A rendező és a forgató­könyvíró — Luciano Vin- cenzoni és Nicola Badalucco — komolyan vették a témát. Ezért az apró históriától tel­jesen függetlenül snittekben hoznak egy szerelmi román­cot a képsorok közé: egy fiatal pár — lány és fiú — valahol a téren, utcán, az étteremben mindig ott van. csókolózik, míg a végén a nézőnek szegezve a kérdést a házasságról, meg is vála­szolja: a házasságnál jobb intézmény ma sincs, ha az a házasság jó. Lehet vitat­kozni. lehet hadakozni, le­het ölre menni, tévedni, az. egekre kiáltani, az ember társra vágyik. No, hogv az milyen? Ez itt a kérdés. És ez már nemcsak szex! A két házaspárt négy ki­tűnő színész, Jane Birkin, Milena Banotti. Cochi Pon- zoni és Aldo Maccione ala­kítja. Roberto Gerardi ope­ratőr i látásmódja érzékeny a pasztellszínek irán.t. Az arcból jól olvassa ki 'a ko­mikumot. Piero Umiliani ze­néje a lírai részeket emeli meg hatásukban. Farkas András Kedvem szerint úgy mon­danám, hogy már majdnem olyan kényelmes, mint a te­levízió. Vagyis, semmi fá­radságot nem kíván, csak oda kell telepednem a ruga­nyos, párnázott fotelba és hagyni magam — szórakoz­tatni, művelteim. Igaz, ide lezser öltözék, otthonka és pizsama nem illik. Mert ez mégiscsak a gyöngyösi Mát­ra Művelődési Központ szín­házterme. Ide várják mosta­nában elég gyakran a ked­ves nézőt, méghozzá válto­zatos és gazdag programmal. Mert tessék elképzelni! Február 2í)-én A doktor úr című Molnár Ferenc bohóza­tot láthatom, rá három nap­ra pedig Gershwin melódiáit hallgathatom Az egyik nap színházi előadás, a másik nap pedig hangverseny. A szín­házból olyan remek gárdát kapok, mint amilyen Piros Ildikó, Békés Itala, Márkus László, Zenthe Ferenc, Hau- mann Péter, hogy még a színlap alján is Basilides Zoltán, vagy Garics János neve lepjen meg. A Madách Színház gárdája Gyöngyö­sön. Jó, nem kell leme^e- vedni: tudom, kicsi a világ, benne szép hazánk még ki­sebb területet foglal el & Budapest innen, a Mátra al­járól manapság már csak egy sóhajtásnyi időre esik az .autópálya jóvoltából. Per­sze, csúcsforgalmon kívül. De akkor is. Még' néhány évvel ezelőtt is mennyi időbe, energiába, mászkálásba, miegyébbe ke­rült volna, hogy erre az elő­adásra elsősorban is jegyet szerezhessek, másodsorban pedig feljuthassak és vissza- bumlizhassak ebbe a kedves kis „vidéki” városba. Ehe­lyett? Ma? Vészek egy bérletet és kész. Tapsolhatok Márkus­nak, derülhetek Haumamn Péter játékosságán és kar­Akár az elmúlt hetekben zajlott mezőgazdasági könyv­hónap záróeseményének is tekinthető az a filmbemuta­tó. amit tegnap délelőtt tar­tottak Egerben a Vörös Csil­lag moziban. A mezőgazda- sági ismeretterjesztés és tá­jékoztatás e jelentős esemé­nyét Várallyai János, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, mint házigazda. A ta­nács mellett az agrártudo­mányi egyesület Heves me­gyei szervezetének ifjúsági bizottsága szervezte a ren­dezvényt, válogatta a bemu­tatott filmeket. OSMMM ÜI8I1. március 8., szombat A megnyitót követően el­sőként a nagyüzemi sertés- tenyésztésről, majd a juh- tartás legújabb módszereiről láthattak filmet az összese- reglett megyei szakemberek. A mai energiaszegény világ­ban különösen érdekes volt az a bemutató, ami a gaz­daságos üzemelésű mezőgaz­dasági gépekről, illetve üzembentartás szervezésé­ről készült a Békéscsabai Állami Gazdaságban, Való­jában ehhez a témakörhöz kapcsolódott az a film Is, melyben a földeken dolgozó gépek tárolásáról volt szó. Nem csak üzemanyaggal, hanem másodpercekkel is takarékoskodni kell — erről szól! a programsorozat talán egyik legizgalmasabb filmje: A levetített 13 film közül nem egv hasznos ötletet, ta­nácsot ado‘1 a szakemberek­nek a melléktermék-haszno­sítással, és a terménytáro­lással kapcsolatban is. *Tadzsik író A doktor úr, Márkus László, elragadtatással ecseteli a leg­utóbbi tárgyaláson elért sikere it ügyvédbojtárjának. (Fotó: Szabó Sándor) nyújtásnyi távolságból néz­hetem Piros Ildikót. Jó, igaz, valóban nem történt csoda, és kicsi a világ, és Gyön­gyös és Pest...! De akkor is, ezzel együtt is. Ha ezt a tényt nem értékelném kel­lően, akkor a magyar szín­játszást általában, a Madách társulatát konkrétan: kicsi- nyellném le. Mert a tény az tény marad, akár a Mátra lábától, akár a fővárosból is nézem. Vagy a másik: a Postás Szimfonikus Zenekar hang­versenye, amely a Kék rap­szódiát, a Porgy and Besst, az Egy amerikai Párizsbant és a Grand Canyont, Grófé szvitjét hozta el a már előbb említett kényelmes fotelso­rok közé. Akárhogy nézem, mind a két alkalom, méghozzá egy­mástól csupán háromnapnyi -------------------------------------------~ N emzetközi kisgrafika kiállítás Pécsett A nőnap tiszteletére nem­zetközi kisgrafika kiállítás nyílt pénteken Pécsett. A be­mutatott ex librisek és al­kalmi grafikák mindegyike nőkkel kapcsolatos témát ábrázol. A kisgrafika bará­tok klubja vándorkiállítás­ként indította útjára a kol­lekciót: üzemekben, intéz­ményekben, művelődési há­zakban láthatják az érdeklő­dők a következő napok, he­tek során. A több mint más­fél száz kisgrafika alkotói ju­goszláv, magyar, osztrák, ro­mán és szovjet művészek. Érdekessége a kiállított la- ' póknak, hogy különböző — szám szerint tizenöt féle — sokszorosítási eljárással ké­szültek. távolságra, engem fel lelkesít. Nem szégyellem és nem is tagadom. Ugyanis arra a végkövetkeztetésre kell jut­nom, hogy az utóbbi hóna­pokban Gyöngyösön pezsgő, magas színvonalú kulturális élet alakult ki — a vendég- művészek jóvoltából. Helybe hozzák ezek az együttesek, előadók a közművelődés le­hetőségét, amit csak fogadni, befogadni'kell. A teljesség megkívánja, hogy az előbbiekhez hozzá­tegyük: vannak, akiknek au­tóba, autóbuszba kell ülniük _ azért, hogy ezeket az előadá- * sokat megnézhessék — de: Nagyrédén, Gyöngyöspatán és Abasáron ülnek be a buszba. Hány percig tart az útjuk? Még egy cigarettát! sem tudnak elszívni nyugod­tan ennyi idő alatt. És akkor még nincs vége. Március 12-én Arbuzov Ké­sei találkozása — Tolna y Klárival és Mensáros László­val, majd a hónap vége felé* Bródy Tanítónője. Ezt már a. Népszínház gárdája játssza. Rá harmadik napra ismét s»> szolnokiak következnek Hő­sek Svejkjével. Aki erre azt mondja. hogT nehéz válogatni — elhiszem neki. .. .és mennyivel többet ér*» — valóban: érték szerint —-, hogy a „bőség zavara” okoz­hat gondot. De hát ez nem gond, mégsem. G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents