Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
Kongresszustól kongresszusig (1.) A gyarapodás változó sorrendje Ma kezdődő cikksoroza-' tunk felcíme — Kongresz- szustól kongresszusig — öt esztendőt fog át. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa 1975. március 17—22. között tanácskozott, a XII. kongresszus pedig az idén március 24-én kezdi meg munkáját. Fél évtized a társadalmi-gazdasági fejlődésben, már jelentősebb időszak, azaz: van. miről mérleget készíteni, van mit ösz- szegezni. Ahogy azt az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a XII. kongresz- szusra megállapítják: „Az elmúlt öt esztendőben pártunknak, népünknek bonyolultabb és nehezebb helyzetben kellett dolgoznia. Ennek ellenére az elért eredmények jelentősek”. Túl a 10,7 millión Négy év alatt, 1976. és 1979 között másfél százalékkal gyarapodott az ország lakossága, s túlhaladta a 10,7 milliót. A növekedés mértéke lassúbb, mint volt az azt megelőző négy esztendőben, s ez elsősorban az élveszüle- tések számának viszonylagos csökkenésére vezethető visz- sza. A legnépesebb megye Pest, majd Borsod-Abaúj- Zemplén, Szabolcs-Szatmár a sorrend — ez volt 1975-ben is —, míg legkevesebben Nógrád, Tolna, Vas megyében élnek. A lakosság gyarapodása a két kongresszus közötti időszakban Pest, Fejér és Győr-Sopron megyében bizonyult a leggyorsabbnak. ugyanakkor Békés megyében néhány tized százalékkal csökkent a népesség. Érdekes képet mutat a megyeszékhelyeken élők számának alakulása. A népességmozgás irányai bonyolult tényezők hatására változnak, de szembetűnő a nagyobb városok lakosságának gyors bővülése, valamint a kisebb községekben élők számának folyamatos mérséklődése. Hullámzó haladás Tavaly az esztendő végén 16—17 százalékkal volt nagyobb a nemzeti jövedelem, mint a XI. kongresszus évében, 1975-ben. Növekedésének évenkénti átlaga szerényebb, mint az évtized elejének négy esztendejéé A létrehozott új érték emelkedése 1,5 és nyolc százalék között ingadozott az 1976— 1979-es tervszakaszban. Az 1977-es év kiemelkedő nyolc- százalékos nemzetijövedelemnövekedést értékelve ugyanakkor már figyelembe kell venni a közben fölhalmozódott feszültségeket, a költség- vetés nehezedő terheit, a népgazdasági egyensúly kedvezőtlen alakulását. Ami mindezek ellenére egyértelmű pozitívum: a két kongresszus közötti fél évtizedben a nemzeti jövedelem gyarapodását teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte. Folyó áron 1979-ben a nemzeti jövedelem értéke 140 milliárd forinttal volt nagyobb, mint 1975-ben, s megtermelésében a fontossági sorrend élén változatlanul az ipar áll, sőt, tovább növelte részesedését. Ami a létrehozott új érték felhasználását illeti, itt sok gondot okozott a készletfelhalmozás egészségtelen arányú növekeTavasz a kistermelőknél Az utóbbi esztendőkben nemcsali az áruellátás biztos támaszai, segítői voltak a megyei szakcsoportok — tevékenységük még .a külkereskedelmiből is részt követelt magának. Füzesabony környékén ez idő tájt 18 különféle kistermelői szakcsoport működik, ahol a közelmúltban tartott zárszámadásukon megállapították, hogy tovább növelték a közös alapokat és eredményes esztendő áll mögöttük. Csak egyetlen adat: a múlt évben 41' millió forint értékű árut termelt a másfél ezres tagság. A három legjelentősebb — a szihalmi, a poroszlói és a füzesabonyi — sertéstenyésztő szakcsoport 900 tonnányi sertést hizlalt, 26 millió forint értékben. Idei tervüket további egy tonnával megtoldották, így feltehetően jut elegendő hús a feldolgozó üzemeknek és a boltoknak. Az ország mezőgazdasági exporttermékei közül az élő nyúl az egyik, amely rendkívül kedvező áron kerül a külhoni piacokra. Kis híján 90 tonna nyplat adtak át az erre szakosodott tagok, akiknek idei terve már meghaladja a 100 tonnát. Poroszlón és Füzesabonyban a méhészek 50 tonna mézet értékesítettek, a galambtenyésztők pedig múlt évi eredményeiket túlszárnyalva, 30 mázsa húsgalamb átadását tervezik. A három zöldségtermesztő szakcsoporttól másfél millió forint értékű termék jutott a piacokra. A helyi áfész számtalan kedvezménnyel segíti e kollektívák munkáját. Az eredményesebb gazdálkodás érdekében szakmai előadásokat szerveztek, gondoskodtak a táp- és takarmány-, valamint vetőmagellátásról és szerződésekkel biztosították a megtermelt áruk majdani értékesítését. Olcsóbban jutnak fóliához a zöldségkertészek is, akik már hozzá is láttak K sátrak felállításához, az első primőrök palántázásához. Rövidesen szabad levegőre kerülnek a naposbarorhfik is. Az elképzelések szerint nyolcezer liba, 11 és fél ezer kacsa, továbbá 130 ezer naposcsibe nevelkedik az idén a kistermelőknél. dése — főként 1978-ban — valamint a beruházásoknak a tervezettet jóval meghaladó mértéke. Mivel a termelési ráfordítások az indokolhatónál gyorsabban emelkedtek, végül is az egységnyi erőforrásra jutó nemzeti jövedelem — ami valójában a hatékonyság fő mutatója — az 1976 és 1979 közötti időszakban átlagosain két százalékkal lett nagyobb. Számítások szerint ennek a kétszerese felelne meg a kivá-' natos mértéknek. Mindezek ismeretében érthetővé válik, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiben így fogalmaz: „A tervező- munkában azzal kell számolni, hogy. a nemzeti jövedelem — a VI. népgazdasági terv idején, 1981. és 1985. között — a korábbi időszakhoz képest mérsékeltebben növekedhet. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék. A nemzeti jövedelem felhasználása legyen összhangban a gazdasági fejlődés belső- és külső feltételeivel, az egyensúly követelményeivel”. Közös haszon Négy év alatt majdnem 800 milliárd forintot költöttünk beruházási célokra. A népgazdaság anyagi és nem anyagi ágaiban folyamatosan emelkedett az így elköltött pénz. Az állóeszközvagyon ötödével volt nagyobb 1979 végén, mint 1975-ben. Ezekben az években az ország egész lakosságát gyarapító létesítmények sora készült el. mint amilyen például a 750 kilovoltos távvezeték, a Testvériség gázvezeték. a Gyulai Húskombinát, a Hajdúsági Cukorgyár, a Borsod* Vegyíkombinát új pvc-gyára. a kőolaj- és föld- gázvezeték bővítése Szeged térségében, s olyan, kisebb súlyúnak tűnő tényezőkről sem szabad elfeledkezni, mint évente négy és fél ezer traktor, vagy 2 ezer gabona- kombájn szolgálatba állítása a mezőgazdaságban. Mészáros Ottó (Következik: Amennyit megtermelünk) Ez a nyolcszáz lelket számláló kis község Eger vonzás- körzetében terül el. Ahogy mondják: barátságos és csendes vidék, még a távolsági járatok zaja sem veri fel, mert a forgalom inkább a szomszédos Egerszalókon és Kerecsenden megy át. Ez a két, úgynevezett „alsóbbrendű településközpont” egyenlő távolságra van tőle, ezért a falu — tréfásan szólva — kicsit úgy járt, mint a szólásbeli Buridán szamara, amikor éhen halt, mert nem tudott választani az előtte levő szénaboglyák közül. (Persze ez a választás jelen esetben nem a falu lakóin múlott.) Az összevonási törekvések idején a tsz központja Egerszalókra került, közigazgatásilag pedig Ke- recsendhez csatolták a települést. Az itteniek ezért aztán kissé úgy érzik, se ide, se oda nem tartoznak. Előbb a kerecsendi közös községi tanácson érdeklődtünk Demjén sorsa felöl. Kérdéseinkre Szucsik István- né, a vb-titkár válaszolt. — Ogy érezzük, hogy végül is jól bevált a közös községi tanács működése. Kezdjük mindjárt onnan, hogy a dem,jeni tanács épületét más célokra lehetett fölhasználni: a falubeliek nem csekély társadalmi mun» kájával óvodát hoztak létre benne. Az üzlethálózatuk is sokat fejlődött az utóbbi években: 1978 decemberében új ABC-kisáruházat adhattunk át, majd 1979 júliusában egy átalakított'italboltot. Hatékonynak, jónak érezzük a közös tanács működését. — Milyen ma Demjén arculata, hova járnak az itt élők dolgozni? — Egy részük a tsz tagja, mások a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál dolgoznak a falu határában, s egyre többen járnak Egerbe különböző vállalatokhoz. Az elvándorlás megállt, sőt — úgy tűnik — egy'visszafelé áramlás is megindult, néhányan a városból már hazaköltöztek. Az emberek lassan rájönnek a falusi életforma előnyeire. — Ügy tudom, nem olyan régen falugyűlés volt itt is. Milyen problémák vetődtek fel? — A február 11-én megtartott gyűlésen számos gond felvetődött, s legtöbbjével mi már régebben is számoltunk. Rossz a falu ivóvize, szükséges lesz kiépíteni a hálózatot, ezenkívül a belvíz elvezetése sem megoldott. Ezek a közművesítési feladatok rfem csekély erőfeszítést fognak követelni mindany- nyiunktól. A közlekedésben sokan találtak kifogásolnivalót. Kevés a busz, jó lenne ha érintené távolsági járat is a falut. Különösen az ünnepnapi közlekedés nem megoldott. Azt hiszem, ha ezeket a problémákat megoldanánk, még szívesebben jönnének vissza, vagy maradnának itt a fiatalok, s meg lehetne állítani ennek a szép falunak az elöregedését, s megakadályozni kihalását. Demjén valóban olyan szép. mint ahogy leírták: gondosan rendben tartott házak sorakoznak utcáin és végtelen csend, nyugalom honol. Persze, ami a városi embernek vonzó és szép, lehet. hogy a helybelinek zavaró. Ungi Jánosék tanúsítják: 0 raktár is munkahely Jobbról, balról üvegek, dobozok. Bab, lecsó, zakuszka, paradicsom, uborka. A raktár következő termében két olasz szalag, gyors kezű, fürge pillantású fiatal asszonyokkal. Címkéznek, dobozolnak. hogy mielőbb szállításra kész legyen a gyár megannyi exportcikke. A parancsnok apró termetű férfiú: Ungi János. Aki már ujjún érezheti a jubileumi aranygyűrűt, hiszen negyed százada irányítja a három különböző helyen levő készáruraktárt, illetve az itt dolgozó nyolcvan munkás tevékenységét. Időnként meg kell állnunk. Targoncák zümmögnek végig a konzervfalak között, hogy az átvevő Kerek Istvánná keze alá szállítsák a raktározásra, majd expediálásra kész cikkeket. Hogy mi gyülemlik -itt össze szezonnyitástól zárásig? Az „Ungi-raktár” teljesítménye február végén 500 vagon zöldborsó, 200 vagon fokhagymás uborka. 196 vagon vegyes vágott, 250 vagon kilós paradicsom, hogy a legfontosabb tételeket említsük. Májusban kezdték, de még mindig van csomagolnivaló. A natúrlecsó például a tavaszt várja, akkor lesz igazán cikk... Eredménytelen pályázat Raktár. hajlamos E az szó hallatén ember holmi semmittevés színhelyeként elelkönyvelni a visszhangos csarnokokat. Pedig már az eddig lejegyzettek is érzékeltetik, hogy az itt dolgozóknak konzerv hegyeket kell megmozgatniuk szezonról szezonra, tavasztól új tavaszig. Különösen az ötkilós, üveges uborka veszi igénybe az asszonyokat. Címkézését, csomagolását mindmáig nem tudták gépesíteni, bár újítási pályázatot hirdetett a gyár. s ha valaki teljesíteni akarja a normát, műszakonként százmázsányi árut kell leemelnie a raklapokról. Bakos Tiborné, György Istvánná mégis ezt szereti csinálni. Hogy miért? Az ötkilós üvegekkel jobban tudnak keresni. Jobb a bére, továbbá mindenki egyénileg végzi a dolgát. Kis falapáttal fölkeni az üvegekre a címkét, aztán mindet nagy papírdobozba szortírozza. Ha jobban megszalad. a munka, ha gyorsan kell nagyobb mennyiségű árut kiszállítani, s emiatt nyújtott műszakban dolgoznak, társaikkal együtt háromezer forint felett van a havi jövedelmük. Ami persze nem sok! De mindenki ismeri a konzerviparra jellemző bérszintet. Ezt mindmáig nem sikerült a többi iparággal kiegyensúlyozni. Szabad ég alatt Ungi János rendelkezése alá tartozik a hordós áru is, ami alatt a jobbára Közel- Keletfe utazó paradicsomsűrítményt kell érteni. Akikitt dolgoznak, szintén megemle- . getik a magyarok istenét nyári és téli exportálások idején. Forró napsütésben, máskor tizenöt fokos hidegben, , szabad ég alatt súrolja a megtöltött hordókat Telek Lajosné, Bállá Sándor- né, hogy ezt követően a fémpántot húzza meg rajtuk, mielőtt az Irak .felé tartó kamionokba raknák őket, A raktárfőnökség ezért örül az időnként kívülről érkező segítségnek. Ilyen volt tavaly a KISZ Központi Bizottsága által szervezett építőtábor, amelynek szárnál több ifjú lakója könnyített a munkaerőhiányon. S áz ilyesféle támogatás télvíz ideién sem marad el. Aznap, amikor a raktárban jártunk, délután 2 órakor a Damjanich Szakmunkásképző Intézet ötven növendéke sorolt be a szalagok, a dobozolóasztalok mellé. Március 21-én pedig Aszódról, a gimnáziumból várnak százötven dolgos kezű fiatalt, akik hatvani keresményükkel támogatják a gyermekintézmények javát, szolgáló országos akciót, a Sziklai-brigád mozgalhiát. Átszervezések Említettük a munkaerőhiányt, mint a viszonylag gyengébb bérezés függvényét, s mint amely szükségessé teszi. olykor a társadalmi segítség igénybevételét. Nos, a hiány megszüntetése, csökkentése végett belső intézkedéseket is megvalósítottak Ungi Jánosék a közelmúltban. Az itt dolgozók többségével egyetértésben például egyre csökkentették a készáruátvevők számát, az adminisztrációban munkálkodók tennivalóit pedig átprofilírozták. Példaként Hegedűs Zoltánnét említjük, aki az egymüszakos raktárban délelőtt 11 óráig a szalagoknál áll helyt, hogy azt követően délután fél 4-ig készárut könyveljen, beírja a dolgozók teljesítményét, előkészítse az új munkalapokat, vagy éppen bért fizessen. Kezdetben nem lelkesedett munkakörének megváltoztatásáért. Később viszont megértette. hogy hetven fizikai munkáshoz viszonyítva aránytalanul sok hat-nyolc irányító, hivatali >beosztós- han lévő dolgozó. Egyébként a gyárban most összevont raktári adminisztrációt terveznek, központi könyveléssel. S remélhetőleg az ésszerű munkaerőátcsoportosítás kiterjed az üzem egészére. Igazi eredményre csak ez esetben lehet számítani. A községi tanács társadalmi elnökhelyettese Homon- nai József, akit Demjén egyik legjobb ismerőiéként tartanak számon. Lakóhelyén kerestük meg őt, hogy megkérdezzük a kis község gondjairól. Kerecsenden úgy jnondják: a legkisebb döntést sem hozzák megkérdezése nélkül a falu' il kapcsolatban. — Azt itt élők úgy érzik, kettészakították őket és a falu lakóit is nehezebben lehet szervezni, mint régebben. Persze az jó volt, hogy kaptunk óvodát, meg más előnyei is vannak ennek, de mégis ezt érzik a falubeliek. — Miben nyilanul meg ez a megosztottság? — Mivel a falu körüli földek már Egerszalókhoz tartoznak, gazdaságilag hozzá kapcsolódunk: a tsz-tagok odajárnak munkáért, meg ügyeiket intézni. De nem ez voltaképpen a baj, hanem az, hogy a nevünk valahogy eltűnt. Nemrég például az jelent meg az újságban, hogy az egerszalóki tsz Ke- recsend határában telepít szőlőt. Hát mi, közben hova lettünk? Pedig a mi asszonyaink művelik meg nagyrészt a szalóki szőlőket is. A tanácsunk, meg az iskola felső tagozata pedig Kere- csendre került. Hivatalos ügyeinkben oda kell járni. Inkább az iskolával van a baj: zsúfolt az ottani épület, s nincs is kilátás a bővítésére. Persze nem olyan súlyos a helyzet, sokan máshol dolgoznak, nem a termelőszövetkezetben, s ha a közlekedésünk jobb lesz, s bekötik a házakba a vizet, vonzóbbá válik Demjén is, s a fiatalok szívesebben maradnak itt. Az útjaink jók. Talán csak a Táncsics utcában kéne sürgősen rendbe hozni a burkolatot, mivel a tsz járművei is azon haladnak, és a temetőnkhöz is utat kellene építeni. — Es érzése? a kettészakítottság — Nemcsak anyagi kérdés számunkra a felemelkedés. Kicsik vagyunk, valahová tartozni kell, de mégis furcsa a mi kettéosztottságunk. A szemléleten kellene elsősorban változtatni: falunk nevét, becsületét kellene helyreállítani, hogy azért egy kicsit büszkék lehessenek az emberek arra, hogy demjéniek. Az összevonások szükségességét Demjénbén is csak kevesen vonják kétségbe: valahová — nagyobb termelési, közigazgatási egységbe — tartozni több lehetőséget is, nagyobb perspektívát jelenthet. Elvileg. A gyakorlat azonban azt példázza, hogy mégis árván érzik magukat: talán lett volna más megol~ dás is. Jobban kellett volna figyelni a falu helyzetére. Vagy ha már így alakultak a körülmények — valószínűleg ésszerű szempontok alapján —- érdemes megvizsgálni, hogyan találhatja meg a gondok ellenere ez a falu sajátos arculatát. szép Gábor László Moldvay Győző SwMSj& 1980, március 4„ kedd 4 fi „kettéosztott” falu
