Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

A kongresszusról jelentjük (Folytatás a 2. oldalról) Elvtársak! Mind az 57 fel­szólaló tiszteletre méltó alapállásból, meggyőző erő­vel beszélt. Minden felszó­laló gazdagította a kongresz- szust, de ha megengedik, néhányukat külön is meg­említem. Azt hiszem, mind­annyiunk számára élmény volt az ajkai üveggyárból jött elvtársnő, a pécsi egye­temi. hallgatónő, a budapesti tudományos kutató és a töb­bi elvtársnő felszólalása. Ügy tűnik, hogy kiállásban, elvi szilárdságban, szóki­mondásban és politikai bá­torságban — itt most elné­zést kérek férfitársaimtól — az elvtárs nők vitték el a pálmát. Ez az igazság. Ezt az egész ország látta és hal- -lotta. Valamit röviden az idő­sebbekről. A nyugdíjasok helyzete, nagy társadal­mi kérdés. Erről szó volt a Központi Bizottság beszámolójában, szó lesz a kongresszus határozataiban is. Lankadatlan erőfeszítés kell az időskorúak, a nyug­díjasok. különösen a régi, alacsony nyugdíj úak helyze­tének javításáért. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam meg: végtele­nül örülök Andrásfi elvtárs felszólalásának. Láttam, mindenki a hatása alá ke­rült. Szavai nélkül szegé­nyebb lett volna a kongresz- szusunk. Egy nemzedék ne­vében szólt, az idős, veterán kommunisták hangját hal­latta. Nekem végtelenül im­ponált és én ezt tartom pél­dás, a kommunistákra jel­lemző magatartásnak. Gon­doljanak csak vissza, hogy miről beszél. Elmondta, hogy volt főispán, nagykö­vet, sok kitüntetésben is ré­szesült, és most nem szé- gyelli, hanem büszke rá, hogy egy körzeti alapszerve­zetben párttitkár. (Taps.) Ez azt mutatja, hogy az igazi kommunista nem ismeri a rangkórságot, csak az ügyet, amit szol­gál, ameddig az erejéből telik. (Taps.) Én is megragadom most az alkalmat és nagyon kö­szönöm, az idősebb kommu­nista nemzedéknek ezt a magatartást, azt, hogy az ügy szolgálata vezeti őket. Az ifjúságról viszont szin­te minden felszólaló beszélt. Azt hiszem, ez először is an­nak tulajdonítható, hogy a párttagság és az egész társadalom felismeri az ifjúság szerepének rendkí­vüli fontosságát. Másodszor, mintha lelkiisme- ret-furdalásunk is lenne, hogy az ifjúság nevelése te­kintetében nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Mély meggyőződéssel egyetértek a felszólalókkal abban is, hogy a pártnak a szocialista forradalomnak van utánpótlása. És jó után­pótlása van! Ennek a nagy­szerű érzésnek ösztönöznie is kell bennünket, hogy még céltudatosabban és igénye­sebben foglalkozzunk az if­júsággal. A fiatalokról szólva hang­súlyoznunk kell a család nagy szerepét is. Legalább azt az egyet kérjük a szü­lőktől : ne tegyék tönkre a saját gyereküket azzal, hogy mindent, amit szeme-szá.ia megkíván, kétszeresen is megadnak neki. de még az elemi, kis kötelességek teljesítését sem várják e! tőle. Az egyik felsőoktatási in­tézmény rektorától hallottuk itt, hogy a fiataloknak tu- laídonképpen semmit se ad­junk ingyen. Idejében szok­tassuk hozzá őket: valamit nekik is adniuk kell, leg­alább tisztessége s magatar­tást, tanulást, hogy megkap­ták azt, ami a társadalom- tél és a családtól tér nekik. Ami a pártot illeti, az ifjú­ságnak forradalmi eszmét, vezérlő életcélt kell adnia. Ez a cél a szocializmus. Ezenkívül konkrét feladato­kat is adni kell nekik. Sok­szor említettem: a legjobb pedagógia a példamutatás. Ezt most kiegészítem: a fel­adat is az. A feladat bizal­mat fejez ki. A mi fiataljaink sok min­denért morgolódnak, néha olyasmiért is, amiben nincs igazuk. Ez természetes, a korral jár. De a legkomo­lyabb és a legáltalánosabb panaszuk, hogy a szünidő­ben munkát vállalnak — és nemcsak almaszedés vagy szüret van —, nem bíznak rájuk komoly munkát. Ezen változtatni kell. Vezérlő eszmét, életcélt kell adni az ifjúságnak. De annál nemesebb célt, mint a szocializmus, nem tu­dunk ajánlani. S annál sem tudunk jobbat, mint a közösséggel együtt végzett, tisztességes munka. A múltkoriban Bábolnán jártam, s feltűnt nekem két dolog. Az egyik: délelőtt 11 órakor értünk-, a nagyközség­be. Nézem az utcát, az üz­leteket — egy teremtett lé­lek sem látható sehol. Bá­bolnán három és fél ezer ember él, ötezer ember dol- ' gozik, de ebben a nagyköz­ségben délelőtt utcán sétá­ló, lötyögő embert — se öre­get, se fiatalt — nem lehet látni. (Taps). És mégis jól érzik magukat az emberek, mert aki jól dolgozik, az jól keres, az jól él. Talán ebből is lehet valamit tanulni. A másik: a házigazda üd­vözölt a vezérkarával. Né­zem őket, hát, elvtársaim, meg kell mondanom, a „ve­terán” a vezérigazgató volt, a vezérkar tagjainak — igaz­gatóknak és hasonló beosz­tásúnknak a legöregebbje 43 éves, a legfiatalabbja 37 éves. Ez is tanulságos volt: fl fia­talokra, a fiatal emberekre kell építeni/ Őket külön is fűti az az ambíció, hogy megmutassák: jobban meg tudják csinálni. Engedjük hát, hogy megmutassák, mit tudnak. (Taps). Van az irányelvek vitájá­nak egy általános tapaszta­lata, amit ez a kongresszus megerősített. Ezért kérik tő­lünk az emberek, hagyjuk már békén őket a nehézsé­gek felsorolásával, a nyers­anyagproblémákkal, az ár­robbanással, a kedvezőtlen világpiaci árakkal. Hadd fűz­zem hozzá: az igazgatók is hagyják abba a számitga- t-ást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyeresé­gük. A nemzetközi gazdasá­gi környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, igy kell élni, dolgozni és boldogulni. Az üzemek igazgatóit pedig kü­lön. kérem, hogy számítsa­nak rá: jövőre sem lesz ke­vesebb az elvonás. (Derült­ség). Ha jól teljesítik az idei tervet, akkor ennyi marad, ha nem jól teljesítik, lehet, hogy még szigorúbb lesz. Néha elgondolkodom raj­ta: miért megy olyan nehéz­kesen egy-egy határozat vég­rehajtása? Csak azzal ' vi­gasztalódhatom. hogy a bibliai legenda szerint Mózes már évezredekkel ezelőtt átvette a tízparancsolatot — talán ez volt az első „párthatározat” —, de a végrehajtása még mindig csak folyamatban van. (Nagy taps, derültség.) A szükség is szőrit minket, hogy egy kicsit nagyobb tempóban dolgozzunk. Kongresszusunkon a leg­különbözőbb munkaterülete­ken dolgozók mondtak véle­ményt. arról, hogy mit kell tenni a munka jobb meg­szervezéséért, a jobb munka- feltételek megteremtéséért. Sokan beszéltek róla, a kor­mány álláspontját is hallot­tuk erről, és most. a kong­resszuson, korábban nem is­mert, nagyszerű emberek is kiieatetós » ttolernea-yukeü akik közvetlenül a termelés­ben dolgoznak. A mi célunk a hatékonyság és a minőség javítása, a takarékosság. A fiktív számolgatások helyett a valódi költségeket kell szá­molni, meg a valódi nemzet­közi árat, vagyis azt, hogy mit mennyiért tudunk besze­rezni és mennyiért tudunk eladni. Ennek a követel­ménynek Kell eleget tenni. Teljes mértékben csatlako­zom ahhoz a kongresszusun­kon végig uralkodó igény­hez, hogy a pártnak teljes erejével támogatnia kelj a kezdeményező kollektívákat és a kezdeményező vezető­ket. (Taps.) A termelői és a fogyasztói árak összefüggésé­ütem csökkenése is igy, ösz­tönzően hat majd. Most ke­vesebb beruházó nyüzsög az építőipari vállalatok háza táján. Azután meglehet, né­ha a kooperálóknál is ren­deléshiány mutatkozik. A kereskedelemben sem min­dig jönnek sűrű, tömött so­rokban a vevők. A vendég­látóipar bizonyos osztályú üzleteiben már mostanában is üresség támadt. Mindez ösztönözni fog az igazi gaz­dasági munkára. Az árakat is be kell sza­bályozni, ,és még olyasmi is előfordulhat — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fo­gyasztói árak nemcsak emeí­vel kapcsolatos konkrét kér­déseket meg kell vizsgálni, magán az árrendszeren azon­ban nem kívánunk változ­tatni. Ami pedig a fogyasz­tói árakat illeti: bizonyos alapvető közszükségleti cik­kek árának megállapítása továbbra is központi kézben van, de ezeknél is szerves kapcsolatnak kett lennie a termelői és a fogyasztói árak között. Máskülönben képte­lenek lennénk a vásárlóerő­höz megfelelő fogyasztási alapot teremteni, pedig ez szintén óriási vívmányunk, amelyet meg kell őrizni. A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükség- szerű realitás, és nem öröm számunkra. Ugyanakkor le­hetőséget ad és serkent arra. hogy javítsunk a . munka minőségén. Sem a szabályo­zórendszer. sem pedig a csökkent, fejlődési ütem sen­kinek a dolgát sem végzi el automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartalékainkat. Nekem mondhatnak a ke­reskedelemről bármit, egy ré­gi, még gyerekkoromból való megfigyelésem igazsá­ga egész életemben végigkí­sér: ha kevés a hús, a vevő köszön. ha sok a hús, a hentes köszön! A fejlődési kedvek, hanem lefelé is men­nek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsülete­sen és jól dolgozunk. Álta­lános tendencia persze nem lehet, mert a nyersanyag, az energia drágul. A fejlődési ütem csökkenése és bizonyos feszítések megszűnése jó irányba fogja majd befo­lyásolni a vállalatokat, az ágazatokat és az embereket. Az életszínvonallal kap­csolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszá­molójában mondtunk: a fő erőnket az elért, eredmények megszilárdítására kell fordí­tani. Bizonyos szerény fejlő­dés lesz, de a további fejlő­dés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószínűleg nem lesz „össznépi” egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. Ezt is oda sorolom, elvtár­sak. ahová jó szó kell, ami­ért agitálni kell, politikai munkát kell végezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mö­gött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista épí­tés előre halad, úgy emel kedik rendszeresen a do! gozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is. a munkáját is. a keresetét is becsülni. Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban és le­gyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azon­ban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dol­gozni, az csak legyen nyug­talan. Ennek a törekvésünk­nek a része az is, hogy — amint a beszámoló is emlí­tette — határozottabban és keményebben kell fellépni a közvagyon kárositói és az élősdiek ellen. Mi a beszá­molóban azt mondtuk: a munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre oda­figyeltek az emberek, s őszinte rakonszenvvel fogad­ták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kong­resszussal kapcsolatban is felemlegette, hogy a Ma­gyar Népköztársaságnak ilyen-olyan gazdaságpoliti­kája, irányítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapitalista módszereket, ők így „dicsérnek” minket. Éh erre a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapitalista módszerek, ezek szocialista módszerek. Elő­ször is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára takaré­koskodnak-e, vagy a nép ja­vára. Ha a munkás a bur­zsuj javára kénytelen ta­karékoskodni, az a burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára takarékoskodik, az szocialista módszer. Ha ki­számítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az. hogy jó minőségű munkát kell végezni — szerintem ez a szocializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistának termelem-e a jót, a jobbat, vagy a szocia­lista .rendszernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel ta­karékoskodni — forradal­mi. szocialista kötelesség, a szocialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fizetési mérleg helyzetével, amivel most nem dicseked­hetünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység —, hogy tavaly, sok év után először, javítottunk rajta egy ki­csit, és már ezt is becsülni kell. Szerintem ezek a szo­cialista normák akkor is megmaradnak, amikor a nemzetközi fizetési mérleg tovább fog javulni. örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek ré­széről — szóba került a közoktatás, a képzés, a kul­túra, az emberi tényezők szerepe. Gazdasági céljaink elérésé­hez nagyobb tudású szak­emberekre és szinte folya­matos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tu­domány dolgozóit, a kultúra képviselőit. A tegnapi szü­Tasko Mihály, Virm Ráfüly es KhűmMSc Gyér Endre az éles iereanfaen J net ben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszusun­kon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt vannak a pártonkívüli szövetségeseink. barátaink. Összetartozunk! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldo­gulunk, a gondjaink is egyek. Elvtársak! A feladatok na­gyok, de a.ki a kongresszus munkáját figyelemmel követ­te, és a határozati javasla­tot ismeri, vagy tanulmá­nyozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem világosak is. Már ez is jó indítás a munkához. Megítélésem szerint a be­számolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészí­tették ki a vitában. Ez is egységes gondolkodásunk«!, pártunk erejét, alkotóképes - ségét, a rendelkezésre álló erőt, és a már felsorakozott és idáig jutott utánpótlás tettrekészsegét mutatja. A pártban egység van. a nép egyetért velünk és kész támogatni ennek a kongresszusnak a vonalát. Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyan­ez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutassanak példát, mert az önök szavának különleges súlya lesz az emberek sze­mében. hiszen a határozatot is önök hozzák. A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tett- rekésziség él. Ez logikus kap­csolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert. a tettek alá fogják támasztani opti­mizmusunkat. Mi, kommunisták, eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimista. Ezt a világnézetet választot­tuk. Tiszteletreméltó korel­nökünk, Hunya elvtárs mind­nyájunkat megelőzött, ő hat­vanhárom éve tagja a párt­nak. a legfiatalabb küldött meg alig több mint egy éve. A kommunista mindig bí­zik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallók­tól. Persze születésekor sen­ki nem hozza a kezében a párttagsági könyvet. A pár- tonkívüli csak később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, sze­retném, ha a családom bol­dog lenne, de nem, a másik dolgozó letaposása, kizsák­mányolása árán, nem a ki- zsákmányolónak való hízel­géssel és nem talpnyalással szeretnék boldog lenni, ha­nem a saját munkámmal, a saját jogom,on és a saját rendszeremben, osztályos társammal együtt! A kom­munista akarja, ami az élet tői jár neki. de azt munka yal. osztályos társaival együtt akarja. Ügy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorúságban és elnyo­másban élnek. Ez a kom­munista sajátosság, ezt kell megőriznünk. A kommunista az eszmé­ben hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész cse­lekedni. Azt kérem: bíz­zunk és cselekedjünk. És, ha önök úgy döntenek, hogy el­fogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, ak­kor ugyanilyen egységet ta­núsítsunk a végrehajtásban is! (Nagy taps.) Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal követ­kezett. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresx- szusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszá­molóját és Kádár János vi­taösszefoglalóját. Ueyanesu - egyhangúlag elfogadta a ha­tározati javaslatot az előter­jesztett módosításokkal, va­lamint a Központi Ellenőrző (Folytatás a 4. oldalon) 1989. m&eems 38.- p&ntek

Next

/
Thumbnails
Contents