Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
A kongresszusról jelentjük (Folytatás a 2. oldalról) Elvtársak! Mind az 57 felszólaló tiszteletre méltó alapállásból, meggyőző erővel beszélt. Minden felszólaló gazdagította a kongresz- szust, de ha megengedik, néhányukat külön is megemlítem. Azt hiszem, mindannyiunk számára élmény volt az ajkai üveggyárból jött elvtársnő, a pécsi egyetemi. hallgatónő, a budapesti tudományos kutató és a többi elvtársnő felszólalása. Ügy tűnik, hogy kiállásban, elvi szilárdságban, szókimondásban és politikai bátorságban — itt most elnézést kérek férfitársaimtól — az elvtárs nők vitték el a pálmát. Ez az igazság. Ezt az egész ország látta és hal- -lotta. Valamit röviden az idősebbekről. A nyugdíjasok helyzete, nagy társadalmi kérdés. Erről szó volt a Központi Bizottság beszámolójában, szó lesz a kongresszus határozataiban is. Lankadatlan erőfeszítés kell az időskorúak, a nyugdíjasok. különösen a régi, alacsony nyugdíj úak helyzetének javításáért. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam meg: végtelenül örülök Andrásfi elvtárs felszólalásának. Láttam, mindenki a hatása alá került. Szavai nélkül szegényebb lett volna a kongresz- szusunk. Egy nemzedék nevében szólt, az idős, veterán kommunisták hangját hallatta. Nekem végtelenül imponált és én ezt tartom példás, a kommunistákra jellemző magatartásnak. Gondoljanak csak vissza, hogy miről beszél. Elmondta, hogy volt főispán, nagykövet, sok kitüntetésben is részesült, és most nem szé- gyelli, hanem büszke rá, hogy egy körzeti alapszervezetben párttitkár. (Taps.) Ez azt mutatja, hogy az igazi kommunista nem ismeri a rangkórságot, csak az ügyet, amit szolgál, ameddig az erejéből telik. (Taps.) Én is megragadom most az alkalmat és nagyon köszönöm, az idősebb kommunista nemzedéknek ezt a magatartást, azt, hogy az ügy szolgálata vezeti őket. Az ifjúságról viszont szinte minden felszólaló beszélt. Azt hiszem, ez először is annak tulajdonítható, hogy a párttagság és az egész társadalom felismeri az ifjúság szerepének rendkívüli fontosságát. Másodszor, mintha lelkiisme- ret-furdalásunk is lenne, hogy az ifjúság nevelése tekintetében nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Mély meggyőződéssel egyetértek a felszólalókkal abban is, hogy a pártnak a szocialista forradalomnak van utánpótlása. És jó utánpótlása van! Ennek a nagyszerű érzésnek ösztönöznie is kell bennünket, hogy még céltudatosabban és igényesebben foglalkozzunk az ifjúsággal. A fiatalokról szólva hangsúlyoznunk kell a család nagy szerepét is. Legalább azt az egyet kérjük a szülőktől : ne tegyék tönkre a saját gyereküket azzal, hogy mindent, amit szeme-szá.ia megkíván, kétszeresen is megadnak neki. de még az elemi, kis kötelességek teljesítését sem várják e! tőle. Az egyik felsőoktatási intézmény rektorától hallottuk itt, hogy a fiataloknak tu- laídonképpen semmit se adjunk ingyen. Idejében szoktassuk hozzá őket: valamit nekik is adniuk kell, legalább tisztessége s magatartást, tanulást, hogy megkapták azt, ami a társadalom- tél és a családtól tér nekik. Ami a pártot illeti, az ifjúságnak forradalmi eszmét, vezérlő életcélt kell adnia. Ez a cél a szocializmus. Ezenkívül konkrét feladatokat is adni kell nekik. Sokszor említettem: a legjobb pedagógia a példamutatás. Ezt most kiegészítem: a feladat is az. A feladat bizalmat fejez ki. A mi fiataljaink sok mindenért morgolódnak, néha olyasmiért is, amiben nincs igazuk. Ez természetes, a korral jár. De a legkomolyabb és a legáltalánosabb panaszuk, hogy a szünidőben munkát vállalnak — és nemcsak almaszedés vagy szüret van —, nem bíznak rájuk komoly munkát. Ezen változtatni kell. Vezérlő eszmét, életcélt kell adni az ifjúságnak. De annál nemesebb célt, mint a szocializmus, nem tudunk ajánlani. S annál sem tudunk jobbat, mint a közösséggel együtt végzett, tisztességes munka. A múltkoriban Bábolnán jártam, s feltűnt nekem két dolog. Az egyik: délelőtt 11 órakor értünk-, a nagyközségbe. Nézem az utcát, az üzleteket — egy teremtett lélek sem látható sehol. Bábolnán három és fél ezer ember él, ötezer ember dol- ' gozik, de ebben a nagyközségben délelőtt utcán sétáló, lötyögő embert — se öreget, se fiatalt — nem lehet látni. (Taps). És mégis jól érzik magukat az emberek, mert aki jól dolgozik, az jól keres, az jól él. Talán ebből is lehet valamit tanulni. A másik: a házigazda üdvözölt a vezérkarával. Nézem őket, hát, elvtársaim, meg kell mondanom, a „veterán” a vezérigazgató volt, a vezérkar tagjainak — igazgatóknak és hasonló beosztásúnknak a legöregebbje 43 éves, a legfiatalabbja 37 éves. Ez is tanulságos volt: fl fiatalokra, a fiatal emberekre kell építeni/ Őket külön is fűti az az ambíció, hogy megmutassák: jobban meg tudják csinálni. Engedjük hát, hogy megmutassák, mit tudnak. (Taps). Van az irányelvek vitájának egy általános tapasztalata, amit ez a kongresszus megerősített. Ezért kérik tőlünk az emberek, hagyjuk már békén őket a nehézségek felsorolásával, a nyersanyagproblémákkal, az árrobbanással, a kedvezőtlen világpiaci árakkal. Hadd fűzzem hozzá: az igazgatók is hagyják abba a számitga- t-ást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyereségük. A nemzetközi gazdasági környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, igy kell élni, dolgozni és boldogulni. Az üzemek igazgatóit pedig külön. kérem, hogy számítsanak rá: jövőre sem lesz kevesebb az elvonás. (Derültség). Ha jól teljesítik az idei tervet, akkor ennyi marad, ha nem jól teljesítik, lehet, hogy még szigorúbb lesz. Néha elgondolkodom rajta: miért megy olyan nehézkesen egy-egy határozat végrehajtása? Csak azzal ' vigasztalódhatom. hogy a bibliai legenda szerint Mózes már évezredekkel ezelőtt átvette a tízparancsolatot — talán ez volt az első „párthatározat” —, de a végrehajtása még mindig csak folyamatban van. (Nagy taps, derültség.) A szükség is szőrit minket, hogy egy kicsit nagyobb tempóban dolgozzunk. Kongresszusunkon a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozók mondtak véleményt. arról, hogy mit kell tenni a munka jobb megszervezéséért, a jobb munka- feltételek megteremtéséért. Sokan beszéltek róla, a kormány álláspontját is hallottuk erről, és most. a kongresszuson, korábban nem ismert, nagyszerű emberek is kiieatetós » ttolernea-yukeü akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A mi célunk a hatékonyság és a minőség javítása, a takarékosság. A fiktív számolgatások helyett a valódi költségeket kell számolni, meg a valódi nemzetközi árat, vagyis azt, hogy mit mennyiért tudunk beszerezni és mennyiért tudunk eladni. Ennek a követelménynek Kell eleget tenni. Teljes mértékben csatlakozom ahhoz a kongresszusunkon végig uralkodó igényhez, hogy a pártnak teljes erejével támogatnia kelj a kezdeményező kollektívákat és a kezdeményező vezetőket. (Taps.) A termelői és a fogyasztói árak összefüggéséütem csökkenése is igy, ösztönzően hat majd. Most kevesebb beruházó nyüzsög az építőipari vállalatok háza táján. Azután meglehet, néha a kooperálóknál is rendeléshiány mutatkozik. A kereskedelemben sem mindig jönnek sűrű, tömött sorokban a vevők. A vendéglátóipar bizonyos osztályú üzleteiben már mostanában is üresség támadt. Mindez ösztönözni fog az igazi gazdasági munkára. Az árakat is be kell szabályozni, ,és még olyasmi is előfordulhat — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fogyasztói árak nemcsak emeível kapcsolatos konkrét kérdéseket meg kell vizsgálni, magán az árrendszeren azonban nem kívánunk változtatni. Ami pedig a fogyasztói árakat illeti: bizonyos alapvető közszükségleti cikkek árának megállapítása továbbra is központi kézben van, de ezeknél is szerves kapcsolatnak kett lennie a termelői és a fogyasztói árak között. Máskülönben képtelenek lennénk a vásárlóerőhöz megfelelő fogyasztási alapot teremteni, pedig ez szintén óriási vívmányunk, amelyet meg kell őrizni. A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükség- szerű realitás, és nem öröm számunkra. Ugyanakkor lehetőséget ad és serkent arra. hogy javítsunk a . munka minőségén. Sem a szabályozórendszer. sem pedig a csökkent, fejlődési ütem senkinek a dolgát sem végzi el automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartalékainkat. Nekem mondhatnak a kereskedelemről bármit, egy régi, még gyerekkoromból való megfigyelésem igazsága egész életemben végigkísér: ha kevés a hús, a vevő köszön. ha sok a hús, a hentes köszön! A fejlődési kedvek, hanem lefelé is mennek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsületesen és jól dolgozunk. Általános tendencia persze nem lehet, mert a nyersanyag, az energia drágul. A fejlődési ütem csökkenése és bizonyos feszítések megszűnése jó irányba fogja majd befolyásolni a vállalatokat, az ágazatokat és az embereket. Az életszínvonallal kapcsolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszámolójában mondtunk: a fő erőnket az elért, eredmények megszilárdítására kell fordítani. Bizonyos szerény fejlődés lesz, de a további fejlődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószínűleg nem lesz „össznépi” egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. Ezt is oda sorolom, elvtársak. ahová jó szó kell, amiért agitálni kell, politikai munkát kell végezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előre halad, úgy emel kedik rendszeresen a do! gozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is. a munkáját is. a keresetét is becsülni. Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban és legyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. Ennek a törekvésünknek a része az is, hogy — amint a beszámoló is említette — határozottabban és keményebben kell fellépni a közvagyon kárositói és az élősdiek ellen. Mi a beszámolóban azt mondtuk: a munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre odafigyeltek az emberek, s őszinte rakonszenvvel fogadták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kongresszussal kapcsolatban is felemlegette, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen-olyan gazdaságpolitikája, irányítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapitalista módszereket, ők így „dicsérnek” minket. Éh erre a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapitalista módszerek, ezek szocialista módszerek. Először is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára takarékoskodnak-e, vagy a nép javára. Ha a munkás a burzsuj javára kénytelen takarékoskodni, az a burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára takarékoskodik, az szocialista módszer. Ha kiszámítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az. hogy jó minőségű munkát kell végezni — szerintem ez a szocializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistának termelem-e a jót, a jobbat, vagy a szocialista .rendszernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel takarékoskodni — forradalmi. szocialista kötelesség, a szocialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fizetési mérleg helyzetével, amivel most nem dicsekedhetünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység —, hogy tavaly, sok év után először, javítottunk rajta egy kicsit, és már ezt is becsülni kell. Szerintem ezek a szocialista normák akkor is megmaradnak, amikor a nemzetközi fizetési mérleg tovább fog javulni. örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek részéről — szóba került a közoktatás, a képzés, a kultúra, az emberi tényezők szerepe. Gazdasági céljaink eléréséhez nagyobb tudású szakemberekre és szinte folyamatos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dolgozóit, a kultúra képviselőit. A tegnapi szüTasko Mihály, Virm Ráfüly es KhűmMSc Gyér Endre az éles iereanfaen J net ben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszusunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt vannak a pártonkívüli szövetségeseink. barátaink. Összetartozunk! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, a gondjaink is egyek. Elvtársak! A feladatok nagyok, de a.ki a kongresszus munkáját figyelemmel követte, és a határozati javaslatot ismeri, vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem világosak is. Már ez is jó indítás a munkához. Megítélésem szerint a beszámolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítették ki a vitában. Ez is egységes gondolkodásunk«!, pártunk erejét, alkotóképes - ségét, a rendelkezésre álló erőt, és a már felsorakozott és idáig jutott utánpótlás tettrekészsegét mutatja. A pártban egység van. a nép egyetért velünk és kész támogatni ennek a kongresszusnak a vonalát. Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutassanak példát, mert az önök szavának különleges súlya lesz az emberek szemében. hiszen a határozatot is önök hozzák. A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tett- rekésziség él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert. a tettek alá fogják támasztani optimizmusunkat. Mi, kommunisták, eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimista. Ezt a világnézetet választottuk. Tiszteletreméltó korelnökünk, Hunya elvtárs mindnyájunkat megelőzött, ő hatvanhárom éve tagja a pártnak. a legfiatalabb küldött meg alig több mint egy éve. A kommunista mindig bízik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallóktól. Persze születésekor senki nem hozza a kezében a párttagsági könyvet. A pár- tonkívüli csak később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, szeretném, ha a családom boldog lenne, de nem, a másik dolgozó letaposása, kizsákmányolása árán, nem a ki- zsákmányolónak való hízelgéssel és nem talpnyalással szeretnék boldog lenni, hanem a saját munkámmal, a saját jogom,on és a saját rendszeremben, osztályos társammal együtt! A kommunista akarja, ami az élet tői jár neki. de azt munka yal. osztályos társaival együtt akarja. Ügy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorúságban és elnyomásban élnek. Ez a kommunista sajátosság, ezt kell megőriznünk. A kommunista az eszmében hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész cselekedni. Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk. És, ha önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a végrehajtásban is! (Nagy taps.) Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal következett. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresx- szusa egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár János vitaösszefoglalóját. Ueyanesu - egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot az előterjesztett módosításokkal, valamint a Központi Ellenőrző (Folytatás a 4. oldalon) 1989. m&eems 38.- p&ntek
