Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-26 / 72. szám

Egy este ez amatőr rádiósoknál

Amikor az ember a Magyar Honvédelmi Szövetség egri lőteréhez közeledve megpillantja a kétszintes faházat, az az első benyomása, hogy egy hétvégi pihenőt lát. Nem is gondolná, hogy ezen a helyen komoly munka folyik, innen a föld legtávolabbi pontja is egyköny- nyen elérhető.

— Ez a HG6V megyei rádiós versenyállomás — mutatja be Pankaczy József, az MHSZ egri városi rádiós-, klubjának ügyvezető titkára —, az elmúlt eszténdő októberében készült el, nagyrészt a helyi amatőr rádiósok által végzett társadalmi munkában. Egyébként az első két betű Magyarországot jelzi, a hatos szárft a körzetet, a V betű pedig azt, hogy Csépányi Jenő vezette csoport dolgozik itt.

Az országban három helyen — Budapesten, Kecskeméten és megyeszékhelyünkön — működik ilyen állomás, közülük a legeredményesebben jelenleg az 'egri. Ennek bizonyítéka az a számos 'siker, amelyet tavaly értek el, a különböző versenyeken szűkebb pátriánk amatőr rádiósai: Csépányi Jenőt az év legjobbjává választották ebben a sportágban, a fasizmus felett aratott győzelem évfordulójára rendezett URH—34 elnevezésű nemzetközi versenyen a csehszlovák csapat mögött a második helyen végeztek, nyolc más versenyen pedig a legjobbnak bizonyultak. Különösen büszkék a Magyar Rádiós Amatőr Szövetség fennállásának 50. évfordulójára kiírt HA— DX versenyen elért első helyezésükre. Az ultrarövid- hullámú rekordot is sikerült megjavítaniuk: a múlt év augusztusában csaknem 1830 kilométeres távolságban — az Angliától keletre fekvő Scilly-szigetekre települt rádiós expedícióval — teremtettek összeköttetést. Júliusban Eger volt a színhelye. az első ízben megrendezett országos rádiós bajnokságnak, amelyben először mérték össze tudásukat, ügyességüket az ország legjobb rádióiránymérői, többtusázói és gyorstávirászai.

Az állomás épületében először az emeleten levő ultrarövidhullámú szobába vezet utunk, ahol a csoport vezetője éppen a Kékestetőn állomásozó URH-rádió- sokkal beszélget. A „szolgálatban levő” Demeter Ferenc büszkén mutatja meg a japán gyártmányú berendezéseket, mint mondja: ezekkel öröm dolgozni. Nem zavarjuk tovább a munkájában, ehelyett a földszinti rövidhullámú adó-vevőkkel felszerelt helyiséget keressük fel. Amikor belépünk, Simon László, a rövidhullámú szakosztály vezetője éppen egy jugoszláv állomás rádiósával vált szót — angolul. Azután húsz másodpercenként követik egymást a partnerek Lengyelországból, Csehszlovákiából, Spanyolországból. Laci közben szorgalmasan jegyzi a naplójába a hívójeleket, ’ a klub titkára pedig addig tavalyi munkájukról beszél:

— Elmúlt évi teljesítményeik közül kiemelkedik az a 48 órás verseny, amelyen 3648 összeköttetést sikerült a csapatnak létrehoznia, s 600 ezer ponttal szárnyalták túl az Európa-rekordot. Külön elismerés volt, hogy Lacit felvették a legpoptosabb, legszebben dolgozó amatőr Rádiósok nemzetközi névsorába.

Ezután Simon László veszi át a szót:

— Hét, évvel ezelőtt kezdtem a rádiózást, a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában iratkoztam be a rádióamatőr-tanfolyamra. Majd egyéves tanulás után rá, MpnuhHa,

19S0, maetttts 26., szerda

dió- és •' elektrotechnikából, mozgalmi és forgalmi ismeretekből, valamint angol nyelvből tettem vizsgát.

— A felsoroltakon túl mi szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a sportot válassza?

— Mindenekelőtt jó technikai érzék, nagy-nagy kitartás és megfelelő állóképesség. Egy-egy versenyen ugyanis, amikor az a tét, hogy hány állomással tudunk összeköttetést teremteni, bizony éjjel-nappal a készülékek mellett kell ülnünk. Persze, bizonyos fanatizmus is kell hozzá. Mindenesetre, úgy érzem, feltétlenül megéri, mert önbecsülést, maga- biztosságot ad az embernek.

— Hogyan történik a kapcsolatfelvétel?

— Először is egy meghatározott hullámsávot választunk, általános hívást adunk, s várjuk, hogy jelentkezzenek a partnerek. Ha ez megtörtént, ő bemondja a hívójelét, majd én is közlöm a sajátomat, ezzel létrejön a kapcsolat. Szükséges azonban megjegyezni, hogy elvilég nincs biztos, előre megbeszélt kapcsolat, az ösz- szeköttetés létrejötte legtöbbször a véletlenen, és persze a kezelő ügyességén múlik.

— Melyek voltak eddig a legérdekesebb összekötteté-> sek?

— Egy alkalommal a híres tengerkutató, Cousteau kapitány rádiós csoportjával léptünk kapcsolatba, amikor a Galapagos-szigeteken éppen a teknőcök vándorlását filmezték. De társalogtunk már új-zélandi amatőr rádiósokkal is. a múlt évben november 7-én pedig a cse- hokszáriakat köszöntöttük a NOSZF évfordulóján.

Szóba kerülnek a versenyek is. Pap László, aki már veteránnak számít a rádióamatőrök között, a felkészülésről. a versenyek lebonyolításáról beszél:

— A versenyek előtt már egy-két héttel megkezdjük az intenzív felkészülést. Ez főként a kellő gyakorlat, rutin szinten tartásához szükséges. De kell a jó kondíció is, hiszen egy kétnapos rendezvényen jobban elfárad az ember, mintha fizikai munkát végezne. A „fóniávál” dolgozó rádiós például csak addig pihen, arhíg a partner beszél. Maximális teljesítmény csupán 4—5 óra hosz- szat várható a legjobbaktól is, ezért nagyon fontos a csapatmunka. Rendszerint ketten-ketten váltjuk egymást.

Beszélgető partnereink jól megérdemelt pihenőjükre térnek, a gépek azonban nem állnak. A klub egyik aktív női tagja Kassai Katalin érkezik, s kísérli meg a kapcsolatteremtést a világ rádiósaival. Amíg ő „társalkodók” után kutat az éterben, addig Pankaczy József az idei terveket sorolja: — Mindenekelőtt gondolnunk kell a megfelelő utánpótlás biztosítására. A Gárdonyi Géza Gimnáziumból és a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolából vizsgát tett nyolc fiatalból szeretnénk egy-egy csapatot felkészíteni a rádiós többtu- saversenyekre. Emellett a tanév elején a megyei úttörőházban rádióforgalmazási szakkört is indítottunk, • a gyerekek egész jól haladnak az ismeretek elsajátításában, már valamennyien tudnák például morzézni. Célkitűzésünk még: a forgalmazási tevékenységben tíz, a több- tusában öt és a rádióirány- mérésben ugyancsak öt első és másodosztályú minősítés megszerzése, ez kétszerese lenne az előző évinek. Örülnénk. ha helyiséggondjaink is megoldódnának, a jelenlegiek ugyanis bizony meglehetősen szűkösek. Végül, dédelgetett tervünk, vágyunk újra megismételni tavalyi eredményeinket.

Ehhez pedig, ha nem is az éter hullámain, de sza7 vakban kívánunk sok sikert!

Szalay Zoltán

Segítettek az ütemek is:

Könyvtárfejlesztés közös erővel

A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban a nappali tagozaton és a dolgozók iskolájában csaknem 900-an tanulnak. Az intézmény mintegy tízezer kötetes könyvtári állományának helyes tárolása sok gondot okozott eddig. A helyi üzemek és vállalatok szocialista brigádjai — ismerve a gimnázium problémáját — kijzös erővel újjá, tetszetőssé és hasznossá „varázsolták” a tanulók tudása gyarapításának oly fontos létesítményét.

A váltógyár dolgozói a könyvek szakszerű tárolásának a gondjait oldották meg az ide beépített praktikus Iíexion- Salgó elemekkel. Banka Alajosné, a könyvtár vezetője Laczik Szabolcsnak nyújt át matematika szakkönyvet.

Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat egyik szocialista’brigádja a folyóiratolvasó kovácsoltvas polcait készítette el. Urbán Zsuzsa és diáktársai szívesen töltik az óraközi szüneteket az újságok böngészésével. (Fotó: Szabó Sándor)

Suli-buli

húsvétkor

Suli-buli címmel hatré- szes filmsorozat sugárzása kezdődik a televízióban húsvétkor. A fiatalabb és idősebb korosztálynak egyaránt szóló szórakoztató program főszereplői tízéves érettségi találkozójukat ünnepük. A résztvevők nosztalgiával idézik diákéveiket, egykori ’ csinytevéseiket, a közös kirándulásokat, az érdekes kémiai kísérleteket, valamint a rendhagyó érettségi vizsgát. -A befejező részben már a felnőttélet küszöbén álló, volt diákokkal találkoznak a nézők, akik a pályaválasztás nehézségéivel kerültek szembe.

A játékot pixillációs technikával rögzítették filmszalagra. Ezt a módszert Kanadában dolgozták ki, s tanulmányfilmek készítésére használták. Varsányi Ferenc, a Suli-buli rendezője most burleszkfilm forgatásénál alkalmazta. ,

1.

a

z egypetéjű ikrek — Medve János és Ferenc — tökéletesen egyformák voltak. Ennek ellenére Jánost Nagy medvének. Ferencet Kismedvének hívták pajtásaik. 1928-ban születtek, tehát 1944 elején, mikor leventébe kezdtek . járni, ‘ alig múltak tizenhat évesék. Apjuk, idősebb Medve János a Láng Gépgyárban volt lakatos, anyjuk, született Molnár Gizella a Weil-féle Szőrmegyárban takarítónő. A Göncöl utca egyik soklakásos földszinti házában laktak, egyszoba-konyhás Lakásban. Az idősebb Medve műhelybizalmi volt, a Szociáldemokrata Párt tagja. Barátja és 'lakószomszédja, Laczkó Bertalan már 1943- ban bekapcsolta a kommunista mozgalomba, de erről még Medvéné se tudott.

Jancsi hároméves korában megbetegedett; kiderült, hogy kanyarós. Feri mar hetek óta anyai nagyanyjánál volt Apostagon, de ugyanaznap rajta is jelentkezőitek a kiütések. Iskolába a Váci útra jártaik- Az 1939-es tanév karácsonyi szünetében Nagymedve a felöntött iskolaudvar jegén korcsolyázott a Laczkó bácsitód kapott korcsolyával. Elesett és kificamította a bokáját. Kismedve nem ment haza vele; fölcsa- tolta a korcsolyát; öt perc múlva ő is elesett és ő is kificamította a bokáját.

Legjobb barátjuk Szász . Józsi volt. velük egyidős, de náluk fél fejjel nagyobb fiú. Hármasban jártak a Nyugati pályaudvarra szenet lopni. Apjuk nem tudott a hasznos csínyről. anyjuk igen, de elnézte.

Egy nap az Aréna út környékén lógtak: az ikrek és Józsi. Az egyik házba éppen

tüzelőfát hordtak. Mint mindig, most is náluk volt a zsák. megtömték, s már indultak. amikor egy rendőr észrevette őket. Megbújtak a Szépművészeti Múzeum kertjében, aztán eldobták a zsákmányt, s a rácsokon kibe ugrálva, háromfelé sza1944-ben azt tanácsolta az ikreknek: ha mint leventéket el akarnák vinni őket, szökjenek meg. Ő szerez iratokat; középiskolás diákokat csinál belőlük.

1944. október 15-én, a délutáni foglalkozáson — az Andrássy-laktanyóban —

Nemes György*:

Két tojás

•1910; március 2(j-án született, írásával kószimtjüK az írót 10. születésnapján.

ladtak. Jancsi belerohant a rendőr karjaiba, erre Feri odasomfordált. Mindketten egy-egy pofont kaptak, s rájuk parancsoltak: szedjék össze a fát és vigyék be az őrszobára. Ott nekik kellett a fával befűteniök a kályhába. Mielőtt elengedték őket, búcsúzóul Feri még kapott egy pofont.

— Én is kérek — állt oda Jancsi a rendőr elé. Megkapta.

2.

1942-ben Medve János egy büntetőszázaddal a keleti front felé vonatozott. Felesége a két gyereket Szász bácsi (Józsi apja) lakatosműhelyébe adta be tanonc- nak. Józsi húga, Étiké gyakran hozta apjának az ebédet. Az ikrek szerelmesek lettek bele. De megtárgyalták: Étikén nem lehet megosztozni, ezért esküt tettek, hogy mindketten lemondanak róla. Egy borotvapengével belevágtak kisujjuk hegyébe, s a : kibuggyanó vért egy bádog doboztetőbe fogták föl. Ez volt az eskü hitele.

3.

Apjuk századából többen hazajöttek. Medvéről nem érkezett hír. Föltehető, hogy szovjet hadifogságba esett. Laczkó bácsi, akit béna íobb lába miatt wem hívtak be,

egyszerre bezárták a kapukat, s közölték a leventékkel: mától kezdve a királyi magyar honvédség tagjai, s föleskették őket Szálasira. Valódi puskára cserélték ki a fapuskát. Senki se mehetett haza, Jancsi és Feri se tudta értesíteni az anyját. Még éjszaka, az újpesti vasúti hídon át, kerülővel, elindították őket Óbudára. A Bécsi úti téglagyár Petényi úti szárnyában szállásolták el őket.

4.

Másnap hajnalban egy ár- pádsávos fiatal hadnagy (civilben az egyik kerületi elöljárósági hivatalnoka) állt eléjük.

— Fiuk, magyar leventék! A judeo-bolsevista banda tanácsára Horthy, az áruló ott akarta hagyni nagysz/övetsé- gesünket, a német bajtársakat. Egyedül vagyunk, senkiben se bizhatunk. A katonák Horthyra esküdtek föl annak idején. Ti szüzek vagytok, a Nemzetvezetö mocsoktalan csapata. Most bebizonyíthatjátok hűségeteket. Ez lesz a tűzkeresztségetek.

Nyilas - pártszolgálatos felügyelete alatt férfiak, nők érkeztek; azonnal a fal mellett sorakoztatták föl őket. Riadtak, bizonytalanok, értedének, hunyorgók voltak. Négyes sorokban állították föl velük szemben a leventéket. A vezényszóra a kivég- j zendőknek csak egy része esett össze. Előre lépett a következő négyes leventecsoport: ők is lőttek. Jancsi és Feri a negyedik sorban állt. Mikor ők lőttek, már az is térdre hullott volt, aki előbb még állva fogadta a sortüzet.

Egy másik udvarra vonultak át a gyerekek. Feri a földre ült és hányt. Jancsi' melléje . kuporodott, hogy megvigasztalja, de neki is hánynia kellett. Nem tudták: ők is élőkre lőttek-e

vagy már csak halottakra.

5.

Később megjelent közöttük a hadnagy.

— Fiúk! Most már igazi katonák vagytok, felnőtté váltatok. A Nemzetvezetö új feladattal bíz meg benneteket. Ti vagytok a Kárpát— Duna—Nagyhaza jövendő hősei. 'Az előbbiek zsidók voltak. De akikre most kerül sor, még rosszabbak: < árulók. A Nemzetvezető úgy döntött, hogy megtizedeljük őket. Tudjátok, mi a megtizedelés?

■— Igen — felelték a buzgóbbak.

— Halljuk! ,

— Ha a felsorakoztatott kivégzendök közül minden tizediket kiállítjuk — mondta a legeslegbuzgóbb fiú.

— Helyes. És mit teszünk ezután?

— Ezeket agyonlőjük.

• — Kiket?

— Akiket kiállítottunk.

— Barom! Ez: így volt régen. Mi megváltoztattuk a szabályt. Mi őket engedjük el, és a többi kilencet lőjük agyon. Föl! — kiáltotta el magát, s a gyerekek fölálltak.

6.

. Az új csoport — r csupa férfi — a másik udvaron sorakozott föl. Minden tizediket előre léptették, s elvezették. Szemükben rémület

ült, a többiek föllélegeztek. Előttük fölállt a leventeosz- tág. Elhangzott a vezényszó. Jancsi és Feri is elsütötte a fegyverét, de anélkül, hogy megbeszélték volna, körülbelül két méterrel a kivégzendők feje fölé céloztak. A hadnagy észrevette.

— Te meg te kiálltok — s oldalra tereitette őket.

Jancsi és Feri lehajtott fejjel megállt a fal előtt. Fegyverüket leengedték, s megfogták egymás kezét. Foguk vacogott és sírni kezdtek. A hadnagy néhány szót váltott egy géppisztolyos őrmesterrel. Az odament hozzájuk és elvette a fegyverüket. Akkor elébük lépett a hadnagy.

— Ti miért lőttetek a fejek fölé?

A két fiú hallgatott.

— Értem. De nincs semmi baj: Ügy látszik, még nagyon fiatalok vagytok. Nektek még nem megy az éleslövészet. Más dolgunk van, de egy kis gyakorlásra még van idő.

Hátralépett és magához hívta Jancsit. Kezébe adta az egyik fegyvert,

— Az ott, úgy látom, az ikertestvéred. Olyanok vagytok mint két tojás. Céloztál már a vurstliban táncoló tojásra? Ez könnyebb, mert nem táncol. Tessék! A vezényszóra eltalálod a tojást.

A vezényszóra Jancsi Feri feje fölé lőtt két méterrel.

— Ejnye. Ezt még gyako-t rolni kell. Na, állj csak most te oda.

Magához intette Ferit, s most az ő kezébe adta a fegyvert. A vezényszóra Fe- .ri Jancsi feje fölé lőtt két méterrel.,

— Ejnye. Ez, úgy látszik, nem megy. Na, sétálj csak te is a testvéred mellé.

Elvette Feritől a fegyvert. Intett az, őrmesternek, az fölkapta géppisztolyát, s egv rövid sorozattal lekaszálta Nagym.edvet és Kismedvét. ,