Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-19 / 66. szám

Egri hangversenyekről / Budapesti MAY Szimfonikusok Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zenekara Hétfőn, a' Gárdonyi Géza Színházban adott hangver­senyt a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar. Az együttest Miroslav Homert (Jugoszlávia) vezényelte. A televízió rendkívüli adásnapja és a felkínált té­véműsor sokakat otthon tar­tott, így csak fél ház élvez­te végig Brahms Hegedűver­senyét éS Schumann I. szim­fóniáját. Minden bizonnyal azoknak volt igazuk, akik ezt a pódiumról elhangzó élő muzsikát választották, még akkor is, ha az a bizonyos világbajnoki érem és a viga­dói koncert kíváncsivá is tehették a zene kedvelőit. Brahms művészetét mi, magyarok sokszor csak azon a szemüvegen keresztül lát­juk, amely a magyar vo­natkozásokat felnagyítja. A Hegedűverseny kapcsán is hajlamosak vagyunk a ma­gyar motívumokat keresni, felkutatni azokat az apró rezzenéseket, amelyek ebben a zenében a mi hazai hatá­sunkat bizonyítják. Brahms ennél másabb. Zenéjében a belső világ, a lélek bonyolult tartományaira figyel és egy­más után következő itt-ott szövevényes hangsoraiban, ebben az érdekes és unha- tatlan harmóniában kifejti azt a mondanivalót, amit egyénisége hordozott, amit a sorsa, jelleme rábízott megélni. És természetesen közölni is a világgal, hiszen a gondolkodó ember számá­ra ez az igény — törvény és kötelesség. Főként az el­ső tétel lelki kiáradása jel­lemző erre a gondolatait zenében feloldó zeneszerző­re. Schumann más világ, az I. szimfónia az örömé és a Rég köztudott dolog, hogy a látszat ellenére nem is olyan könnyű alkalmanként eldönteni, mivel foglalkozzék szabad idejében az ember, hogy az ..egyszerű" szórako­zás hasznossá is váljék szá­mára. Nos, ennek eldöntéséhez nyújt majd a jövőben segít­séget a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ, amely a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából azt vállalta, hogy az eddigi­nél is jobban segíti a mun­kások művelődését. Így olyan egy évre szóló programössze­állítást ajánl, amely lehető­vé teszi, hogy a kis kollek­tívák ízelítőt kapjanak a lommal sorra kerülő nemzet­közi iskolakupa megyei vá­logatóját.. A járási és váro­si döntőkön legjobban sze­replő gyerekek több mint félszázan álltak rajthoz az MHSZ gyakorló pályáján és vetélkedtek a KRESZ-isme- retekböl. A Heves megyei Közlekedésbiztonsági Tanács nevében Huszár Mihály r. százados, titkár üdvözölte a megyei döntő résztvevőit és kívánt sok sikert. Ügy tű­nik, valamennyi versenyző élt a jókívánsággal, mert a rendezőknek nagy gondot okozott a legjobbak kiválo­gatása a jól felkészült és jól szereplő gyerekek közül. OäMm 1U50. március 18., szerda tavaszé, a benne frissen tom­boló boldogságot az érzé­keny és végleteket kísértő idegrendszerrel önti formá­ba az alig harmincéves zeneköltő. Olykor a nagy hangtömbök a fékezhetetlen ifjúi' erő, a mámor és az öröm megdicsőítése. Ennek a műnek a hatása nem té­veszthető össze a Brahms- muzsikával és mi mégis a Hegedűversenyt tartjuk az est nagyobb nyereségének. Szenthelyi Miklós, a hang­verseny szólistája, fiatalos derűvel, a romlatlan és a még meg nem próbált mű­vész szeplőtlen hitével köz­vetítette nekünk Brahms ze­nei mondandóját. A folyton sántító hasonlatok közül egyet ideiktatva úgy tűnt, hogy ez a kitűnő előadó a maga pagyszerű technikai tudásával és átélésével elbá­jolta a hallgatóságot, épp úgy, mint mikor egy tehet­séges prózai színésznő fel­olvas egy részletet Goethe Faustjából. A csillogó elő­adás, az ártatlan, a lelki gyötrelmek megélésétől még mentes előadás csak fokozta érdeklődésünket a mű iránt. A Budapesti MÁV Szimfo­nikusok jól teljesítették fel­adatukat ezen az estén. A vendégkarmester — főképp, ha ez a találkozás egyszeri — problémát okozhat a ze­nekar számára, mert a más felfogás, a mű értelmezése, a hangsúlyi különbségek, az egyéni tempóvételek, eppen az idegi felhevülések és rit­musváltások okából zökke­nőket hozhatnak. A Hegedű- verseny első tételénél volt olyan érzésünk, hogy a kitű­nő jugoszláv dirigens, Miros­lav Hornén néhol más ár­nyalatot szeretett volna hal­művelődési központ kulturá­lis kínálatából. A munkások, szocialista brigádok részt ve­hetnek egy-egy .színházi elő­adáson, filmvetítésen, isme­retterjesztő előadáson, szó­rakoztató vetélkedőn, kiállí­táson. Ellátogathatnak egy- egy könyvtárba, múzeumba, s bekapcsolódhatnak vala­milyen szakkör munkájába is. Az újszerű sorozat célja természetesén az, hogy a benevező brigádtagok a le­hetőségeket ' megismervén, egy esztendő múltán már önállóan is biztosan választ­hassanak a különböző műve­lődési intézmények prog­ramjaiból. A lányok között Takács Hedvig, Farkas Andrea, Né­meth Erzsébet, Pari Zsu­zsanna és Czoller Sarolta bi­zonyult a legjobbnak. A fiú kerékpárosok közül Mol­nár Tamás, Péter Attila, Ludvig Zsolt, Ács István és Antal Zsolt, segédmotorosok közül Molnár Pál. Kovács Károly, Szabó Tamás, Zelei Zsolt, Sánta ■László. Csapa­tok között Hatvan város bi­zonyult a legeredményesebb­nek és ezzel elnyerte az MKBT vándorzászlaját, A nemzetközi iskolakupa országos döntőjére, Székes- fehérvárra megyénk képvi­seletében a következők Utaz­nak: Molnár Tamás porosz­lói, Péter Attila füzesabo­nyi, Takács Hedvig verpelé­ti, Farkas Andrea tárnámé­ra! pajtások, valamint Mol­nár Pál gyöngyösi. Kovács Károly és Szabó Tamás hat­vani. Zelei Zsolt egri közép- iskolások. 1 lani. A karmester tempera­mentuma, elegáns nagyvona­lúsága jól kamatozott Schumann-nál. Szombaton este, a Megyei Művelődési Központ díszter­mében a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szak- középiskola Szimfonikus Ze­nekara lépett fel. Corelli D-dúr concerto grbssójával nyitották a műsort, majd egy ritkán hallott mű, Ditters­dorf C-dúr szimfóniája, az ,,A négy korszak” hangzott fel, miután Farkas Erzsébet a művet inspiráló Ovidius verset elmondta. A barokk zeneköltészetnek ez a máso­dik. vonalbeli szerzője ele­ven muzsikát írt ebben a szimfóniában, effektusai itt- ott talán az ovidiusi sorok­nál is komorabbak. Bár az az érzésünk, hogy a debre­ceni fiatalok inkább kegye­letből nyúltak a sanyarú sor­sú mester zenéjéhez, mert Dittersdorf fénykorában Nagyváradon is szolgált. Ugyan mik lehetnek leírva 34 operájában? Erős József adta elő Haydn C-dúr oboaversenyé- hek I. tételét. A fiatal ze­nész jól intonált és a mű egyes részleteit kitűnően ér­zékeltette. A zenei derű — milyen ritka! — hangzott fel Saint- Sacns Az állatok farsangja című zoológiái fantáziájában. Ez a valódi farsangi hangu­latot árasztó, két zongorára és kamarazenekarra írt mű tizennégy témát, zenei jel­lemzést vonultat fel. Nem­csak az állatokat, az állati tulajdonságokat, hanem a korabeli zeneszerzők közül is. nem egvet megcsipkedve Dr. Sípos Sándorné és Da­rányi Lajos működtek köz­re zongorán. Itt csak né­hány tétel hangzott el, de jó lenne egyszer ezt az egész művet, a humort, a derűt komolyan véve hallani. A zenei pályára induló és kamaszkorban levő zenész­fiatalok iskolapéldát adtak a fegyelmezett zenélésből. A karmesteri feladatot ellátó Szatmári Endre joggal fo­gadta a telt ház lelkes tap­sát: a teljesítmény a tartal­mas és elmélyült zenepeda­gógiai munkát mutatta meg nekünk. hlyet is jó látni- hallani egy-egy jcenei évad­ban. Farkas András 1. ’ Mire ifjú Kásahegyi Krisz­tián elvégezte a jopl. tisz­tabari volt vele. hog' a ha­lálbüntetést nem ő lógja el­törölni. De ha már egyszer van egy diplomája, azt hasz­nálni kell. Ebben főtt most az egész család feje. Apu rögtön az elején elmagyaráz- • ta, hogy maga mellé nem veheti. A Közélet' Tisztasá­gát Őrző Szabványügyi Egye­sülés helyettes vezetőjének beosztásával sajnos ez össze­férhetetlen. Természetesen nem holmi kezdőknek való munkakörben akarja a fiát indítani. A mai világban minden tisztességes család­apa olyan kezdősebességet ad a gyermekeinek, hogy állhas­sák a versenyt azokkal is, akiket.1 netán tisztességtelen előnyökkel bocsátottak szárnyra. — Az élet zavaros. víz, fiam! — sóhajtott az atya, majd így fűzte tovább: — Tele van vérszopókkal, ra­gadozókkal. majd meglátod! Hol van az megírva, hogy mindig a tisztességesnek kell a rövidebbet húznia? !... Új­ra sóhajtott, még mélyebbet az előbbinél és felhívta Gó- thavt. Góthay Ede volt az örök rivális. Az egykori osztály­társ, kis híján Krisztián ap­ja, a zöld-pirosak elnöke, évek óta a Munkaerő Lét­szám Ésszerűségi Felügyelet egyik általános igazgatója. Csak egyetlen földünk van és erre a jövő miatt is ér­demes lenne vigyáznunk. Egyed László és tu­dósköre, a művészettörté­nész, a filozófus, a szocioló­gus ezúttal a természet és társadalom törvényszerű ösz- szefüggéseire irányította a fi­gyelmet. Se szeri, se száma azoknak a híreknek, ripor­toknak, tanulmányoknak, amelyek arra hívják fel a figyelmet — olykor enyhe iró­niával, máskor harsány szen­vedéllyel —, hogy környeze­tünk elszennyeződik. Az em­ber jelenléte következtében elkoszolódnak utcáink, te­reink, erdőségeink, ihatat­lanná válnak vizeink, füst, korom és benzingőz tölti meg városaink légterét, de lassan a világűr is össznépi szemét­dombbá válik, pedig a ter­mészetvédelem embervéde­lem is. Az életszínvonalhoz tar­tozik az is, hogy lehet-e a Dunában fürdeni. Leninváro- si fiatal mérnökök mondják el, hogy jól keresnek, szép lakásokat kaptak, autójuk is van, a munka is érdekes, csak éppen gyermekeik lég­úti megbetegedésekben szen­vednek, mert a környező gyártelepek mérgező füstjét a városra hajtja a kedvezőt­len szél A természeti kör- rv.rezet — és ebbe beletarto­zik a lakás is — rossz em­beri viszonylatokat teremt-, holott mindent megtettünk és megteszünk, hogy ez ne így legyen. Volt 100 ezer la­kásigénylő. megépítettünk 100 ezer lakást, arra gondol­ván, hogy ezzel a lakásprob­léma megszűnik. De nem ez történt: „Az építkezés irán­ti igény olyan méretű, hogy a technikai lehetőségek el­mossák az esztétikai és tár­sadalmi törvényszerűsége­ket”. Egy blokklakótelepnek csak a legritkább esetben van társadalomszervező ere­je. De nem is lehet, hiszen a szemünk láttára szemete­sednek el ezek a kerületek, a sárjielhordott lépcsőházak, az önkényesen kisajátított szárító és egyéb helyiségek hippitanyákká válnak. Szer­vezhet-e ilyen ház és ez a magatartás egészséges társa­dalmi közösségeket? Aradi Nóra példája az Akropolisz- ról és a középkori .templo­mokról inkább azt igazolta, hogy nincs is szükség ezek­re. mert az iskola, a mun­kahely, a hobbi elegendő kö­Íróasztala, gazdájára jellem­ző szerénységgel lapult meg a filoüendronok árnyékában. Kásahegyinek sokáig kellett hunyorognia, mire észrevet­te emberét — a bőr, háziszőt­tes, bronz, agancskeretes és faragott naptárak mögött. Az igazgató cuppantott még egyet a telefonkagylóba és már pattant is fel. hogy ven­dége elé siessen. Kezet ráz­tak. örültek, megütögették egymás pocakját. Kásahegyié volt a nagyobb. — Én lova­golok — jegyezte meg Gó­thay. — Fene a dolgodat, te mindig úr voltál — nevetett a másik, aztán két konyak közt eldünnyögte, micsoda faramuci helyzeteket produ­kál az élet. Épp, amikor a legnagyobb szüksége lenne egy tehetséges, fiatal diplo­másra, egy nagyon fontos munkakörbe, ippeg akkor vé­gez a fia, mert mikor végez­zen az is, apropó, a te fiad­dal mi van. de fiát a saját fiát nem veheti maga mellé az ember .hatezerért... Hat­ezerért bizony, ez egy ilyen fontos munkakör, de hát én tehetem meg a legkevésbé, és ez így is van rendjén, gondoljunk csak bele... ! A nagy rivális belegondolt, és megértette a problémát, oda-vissza. Nemsokára fel- kacskaringúzott szivarfüstje közt valami elgondolásfele.' — Persze, csak hangosan gondolkodom — dünnyögte óvatoskodva —, de talán zösségteremtő erő, amelyben szellemi kapcsolatok válnak társadalmi kapcsolatokká. Más a helyzet a falukö­zösségekkel. A falvak lakói véletlenszerűen kerültek egymás mellé és létüket gaz­dasági, anyagi erők határoz­zák meg. A falu a legszigo­rúbb munkarend és érdek- közösség törvényei szerint él és bűnösnek nyilvánítja azt, 'aki ez ellen vét. A társadal­mi változást, a humanizáló- dást sürgető embereket sok­szor kizárja köréből, elfeled­ve, hogy „az élet lényege, hogy változtatja formáját, eleven, mozog, és hogy az ember képes ezekhez a vál­tozó körülményekhez alkal­mazkodni. Hogy a magyar írók rossz kedvűek? És évek óta nem szü­letett olyan elbeszélés, no­vella, ami eredményeinknek tükre lenne? „Minden iro­dalom akkor jön létre, ami­kor rossz közérzet van”. Az ember tervez valamit, illú­ziói vannak, aztán valami mást talál magával szem­ben, s ez zűrzavart okoz. A Don Quijote is rossz közér­zet regénye, de az a Felelet is, és az lenne a baj, ha nem így volna. „Amíg nem válik érzékszervi hasznosságává az intézményrendszer, addig ál­landóan lesznek rossz köz- érzetű művek, mert minél több lehetőség van, annál in­kább termeljük magunkat kielégítetlenül újjá. Ha be kel­lene látnunk, hogy nincs több lehetőség, akkor nem is moz­dulna előre a világ és akkor járunk el ésszerűen, ha jö­vőbeli szerepből nézzük a je­lent. mert a jövőről való gondoskodás is beletartozik a humán ökológiába.” Körülbelül egy hónappal ezelőtt tudósítottunk arról, hogy az Ergi Harmonika Kvartett bemutatkozó kon­certet tart. Akkor azzal fe­jeztük be beszámolónkat, hogy jó lenne minél előbb ismét hallani ezt a kitűnő együttest. Nos, a Kovács Péter vezette zenekar újból fellép Egerben. A hangverseny március 21-én, csütörtökön este hét tudnék ajánlani neked egy tehetséges fiatalembert... No, természetesen neked kell majd meggyőződnöd róla, de azt hiszem, nem lesz kifogá­sod ... A te fiadat meg talán éppen tudnám használni, ha­sonló munkakörben, mint amiről szóltál az imént... A régi barátok széles mo­solyával váltak el, csak ami­kor magukra maradtak, tű­nődtek el kissé. Szabad stá­tusza természetesen egyikük­nek sem volt. Az volt a sze­rencse, hogy egyiküket sem ejtették fejre kiskorában . .. — Cső. hercegem! — szó­lalt meg egy széles nap­szemüveg a verőfényben szikrázó teraszon, épp abban a pillanatban, amikor a má­sik szemüveg, a., szájához emelte cinzanóját. — A tiédbe, őrgrófom' —- kiáltotta meglepett örömmel Ezzel le is zárult a sok­ágú beszélgetés, de ezen a ponton, az irodalom és köz­érzet vonatkozásában szük­ség lett volna az író jelen­létére. A Visszapillantó va- rázstükrén a múlt héten Jó­kai Mór alakja jelent meg.. Levendel, Júlia mű­sorának nem az volt a célja, hogy Jókai szerepét, Petőfi­vel való barátságát és a már­ciusi napokat mutassa fel, mégis jó érzés volt hallani' ezt a Jókai-vallomást: „Hu­szonhárom éves koromban egy év alatt csináltam forra­dalmat, háborúba mentem és- megházasodtam ...” És, bár korán elvesztette a szenve­délyes barátot, alakja, sza­vai újra és újra megjelen­nek előtte. Nem voltak belső érzelmi viharai. Boldog író volt, mert .minden időben megtalálta azt a történetet, ami önmagát és kortársait elringatta. Meséket mondott egy boldogtalan kor embe­rének és az olvasó megér­tette ezt a szándékot. A Visszapillantó jó kiegé­szítője lehetne az irodalom­óráknak, és elmélyítené a tizenévesek ismereteit, ha néhány mondatban utalna az irodalmi fejlődésfolyamat egy-egy pillanatára, ha rá­tekintene korokat mozgató eszmékre, irodalmi irányza­tokra. Jókai sem külön szi­get, voltak elődei, nem is szólva arról a hatásról, ame­lyet kortársaira gyakorolt. (Még a merőben más úton já­ró Bródy Sándor sem von­hatta ki magát hatása alól.) A mai gyerekek történelem- szemléletének legnagyobb hiányossága éppen az, hogy a művészetek fejlődését kép­telenek összefüggésekben, egy-egy korszak . gazdasági, politikai, társadalmi vetüle- teiben látni. órakor kezdődik a Megyei Művelődési Központban. A műsoron Bach, Händel, Mo­zart, Grieg, Csajkovszkij és mai szerzők művei szerepel­nek. Az érdeklődők a har­monika — e méltatlanul el­feledett hangszer — sípjain felcsendülő szviteket, korá­tokat, szólószámokat hall- gathanak majd. Az előadás előtt rövid ismertetőt és be­vezetőt mond Kátai László zeneszerző. ifjú Kásahegyi Krisztián, amikor az első szemüveg alól kinyúlt egy kéz és a szem­üveg kissé feljebb pöcdent az orron, mely a pompás ke­retet hordozta. Góthay Rudi tárult tel teljes életnagyság­ban. Krisztián gimnáziumi osztálytársa és többnyári haverja: A barátság időköz­ben ugyan elsikkadt, mert Rudi a „Közgázra” ment, és teljesen belemerült a leme­zekbe, míg Krisztián maradt a vitorlázásnál, és képes volt egész nyáron kazettás mag­nóval rongálni a dobhártyá­ját — á férfikor küszöbén azonban örömmel állíthatjuk talpra a kamaszkor bőségé­ben útszélre szórt nexusain­kat. Őszinte érdeklődéssel szemlélgették egymást. Il­letőleg egymás oldalán a szőke, meg a fekete lányt, (Folytatjuk.) " 1 ■ ~v Munkásoknak, szocialista brigádoknak Művelődés új módon A továbbjutás reményében Verseny két keréken Egerben'rendezték meg az immár tizennyolcadik alka­TliENCSÉNYI IMRE: Füstkarikák Ebcrgényi Tibor A bemutatkozás után Ojabb harmániakoncert k

Next

/
Thumbnails
Contents