Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
HÉTÉVES SZÁMVETÉS lUepkepviselet és demokrácia Interjú dr. Papp Lajos államtitkárral Ä tanácsok munkája mindig a közfigyelem középpontjában, áll. A tanácsok, mint a tanácstörvény megfo- , galmazza: „népképviseletiönkormányzati és államigazgatási szervek”, ebből következik, hogy a tanácsi apparátusban, intézményekben dolgozók intézik a lakosság ügyeinek nagyobb részét. Hogyan érvényesül a népképviselet a mindennapi munkában? — erről kérdeztük meg dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét. — Csaknem egy évtizede, 1971-ben alkotta meg az országgyűlés az érvényben levő tanácstörvényt, amely az említett hármas jellegét határozta meg a tanácsoknak — mondta bevezetőben dr. Papp Lajos. — Két évvel később, 1973-ban választotta meg az ország népe a jelenleg is működő tanácsi testületeket, s ezek az elsők, amelyeknek munkájában már gyakorlatban is érvényesülhetnek e követelmények. Mindjárt hozzá kell azonban tennem, hogy a tanácsok tevékenységének jellege bizonyos mértékben addig is megvolt, a gyakorlatban is érvényesült, bár nem j mondta -ki ezt az előző tanácstörvény. A népképviselet a szocialista demokrácia egyik megnyilvánulása, ami tartalmában kifejezi, hogy a tanácsok a választók megbízásából, területük lakossága nevében és érdekében tevékenykednek. — Mennyiben hatott ösztönzően, bátorítóan a tanácsokra a törvényben biztosított jog és kötelesség? — Mindenekelőtt alá kell . húzni, hogy nem véletlenül került a tanácstörvény és a hozzá kapcsolódó rendelkezések szövegébe kötőjel a „népképviseleti” és az „ön- kormányzati” szavak közé. A népképviseletnek az önkormányzat keretei között kell kibontakoznia, s az önkormányzatot a választók érdekeit képviselve kell szabályozott keretek között a tanács illetékességi területén folyamatosan megvalósítani. A népképviseleti-önkormányzati jelleg érvényesülése a gyakorlatban természetszerűen erősíti egymást, s a tanács- n törvény nemcsak lehetőséget adott rá, hanem elő is írta, hogy ez így legyen. Tapasztalatunk az, hogy a választott testületek — tehát mind a tanácsok, mind a végrehajtó bizottságok — a korábbinál sokkal önállóbban tevékenykednek. képviselik működési területükön a lakosság érdekeit a település fejlesztésében, a lakosság ellátásának . javításában, mindabban, amire a községekben, városokban élőknek szüksége van. — Hogyan valósult és valósul meg a gyakorlatban a tanácstörvény? Közelebbről: a jelenlegi, hétéves választási ciklus alatt milyen . lényeges változások történlek a tanácsoknál? — A tanácsok minden ko- ' rábbinál nagyobb hatásköri önállóságot kaptak, ami együtt járt feladatuk megszaporodásával is. önállóan döntenek a rendelkezésükre álló pénzösszegek felhasználásáról, elkészítik és végrehajtják a településre vagy a közös tanácsi igazgatás alatt álló településekre vonatkozó éves és ötéves terveket, önállóan tartják, fenn az oktatási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket, továbbá azokat a tanácsi vállalatokat, amelyek kifejezetten helyi feladatok ellátására alakultak. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a tanácsok maguk határozzák meg — természetesen bizonyos határok között — saját szervezetüket is. ök döntik el, milyen bizottságokra, az apparátus milyen osztályaira van szükség az adott helyen. — Gyakorlatilag hogyan valósul meg a tanácsok működésében a népképviselet? — Közvetlenül érvényesül a népképviseleti jelleg a lakosság által választott helyi tanácstagok által, akik munkájukról beszámolni tartoznak választóiknak. A választók tájékoztatásának és a választói vélemények továbbításának, jó képviseletének igen jelentős a társadalom- politikai szerepe. Közvetve áll ugyanez a megyei tanácsok tagjaira, akiket köztudomásúan nagyobb részben a helyi tanácsok saját tagjaik közül választanak. A megyei tanács ülése után a tanácstag tájékoztatja az őt megválasztott helyi tanácsot arról, hogy mit tárgyalt a megyei tanács, mi érinti közelebbről a várost, vagy községet, személy szerint ő milyen napirendi pont tárgyalásánál szólalt fel és ott mit mondott stb. Ez a közvetett, rendszer, amely gyakorlatilag a most hivatalban levő tanácsoknál valósult meg először, jól bevált Ez indokolja, hogy így maradjon a jövőben is. A kettős tanácstagság (helyi és megyei) egyeseknél csak terhet jelentett, ezért arányának csökkentése a megyei (fővárosi) tanácstagoknál indokolt. — A népképviseleti-önkormányzati tevékenységről azonban nem szólhatunk anélkül — folytatta az államtitkár —, hogy ne hívjuk fel a figyelmet a tanácstörvényben foglalt definíció további részére. A tanácsok jellegéről ugyanis a törvény szó szerint ezt mondja: „A tanács és szervei a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei”. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tanácsoknak joguk van a saját területükre érvényes rendelkezéseket hozni, ugyanakkor azonban azt is, hogy részei a szocialista államhatalomnak. Működésük, rendelkezéseik tehát az országos érdekekkel összhangban kell hogy álljanak. Az a tapasztalatunk, hogy a hármas egység valóban megvalósul, s egyre jobban kibontakozik. — Miben nyilvánult és nyilvánul meg a jelenlegi ciklus alatt a tanácsoknál mindez? — A nagyobb önállóság jobban felszabadította a helyi erőket, a gondolkodást, az öntevékeny kezdeményezőkészséget. Az, hogy nem kell és nem is lehet mindent „felülről” várniuk, rászoktatta, megtanította a tanácsi szervekben dolgozókat arra, hogy megfontolják: hogyan osszák el a rendelkezésükre álló pénzösszegeket. Ma már egyre inkább minden körülményt gondosabban mérlegelve. a népgazdaság teherbíróképességét szem előtt tartva határozzák meg az elérendő célokat, úgy. hogy minél több valósulhasson meg, minél nagyobb legyen a lakosság ellátása, szolgáltatóhálózata stb. — A tanácsoknak egyik fontos tevékenységük a területfejlesztés. Mi újat hozott e téren a nagyobb önállóság? — Soha nem volt olyan méretű a lakosság és a helyi vállalatok, szövetkezetek településfejlesztést segítő munkája, mint a legutóbbi években. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy mindezek szervezésében, összefogásában. koordinálásában a Hazafias Népfront szervei a tanácsoknak a legtöbb helyen igen jelentős segítséget adtak. Az elmondottak illusztrálására bizonyára elegendő lesz néhány számadat idézése. A negyedik ötéves terv idején, 1971 —1975. között 7,4 milliárd forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság, a mostani ötéves terv első három évében pedig 9,7 milliárd értékűt. Meggyőzően nagy számok ezek. De talán az anyagiaknál is többet mond az, hogy ennek a túl- nvomó többsége a gyerekekről és az öregekről való fokozottabb gondoskodásban, a ■ közösségért végzett munkában valósult meg. Igen sok óvodát, bölcsődét, öregeknek napközi otthont építettek, bővítetitek társadalmi munkával, a lakosság és az üzemek hozzájárulásával. Külön kell szólni a tanácsok és az üzemek együttműködéséről. Mi tagadás: ezen a téren a korábbi években nem volt minden rendben, a helyes út mellett, a közös érdek nem volt egyértelmű. Ma már ez szabályozott is, és a gyakorlatban is helyesen jut kifejezésre. A taná-x csők támogatják az üzemeket. Közös érdekű lakásépítéssel, vállalati fejlesztésekhez, bővítésekhez hozzájárulással, a munkaerő-gazdálkodásban, az üzemi egészségügy, kulturális élet lehetőségének bővítésében, a közművesítéstől a közlekedésig és még hosszan folytathatnánk a sort. Ismét érdemes néhány számot említeni, bár nem vagyok híve az adatok túlzott idézgetésének. 1971—1975. között a tanácsok 8,7 milliárd forint értékű támogatást nyújtottak az elmondottakhoz az üzemeknek, 1976— 1978-ban pedig 11,9 rmlliár- dot. Az üzemek Viszont az előző ötéves terv idején 16,2 milliárd, 1976—79. között pedig 11.7 milliárd forinttal támogatták a tanácsokat. — Hogyan tartják és fejlesztik tömeekapcsolataikat a tanácstagok, a beszámolási kötelezettség mit jelent a gyakorlatban? — Igen lényeges, hogy élénkült a tanácstagok közreműködése a döntéseket előkészítő fázisban. Ugyanez mondható el a falugyűlésekről. Eleinte csak a közös tanácsú községek társközségeiben tartottak falugyűléseket, ezz.el vonva szorosabbra a .székhelyközségben működő tanács és a társközségek lakosságának kapcsolatát. A gyakorlat azonban azt mutatta. hogy a falugvűlések intézménye megfelelt hivatásának, olyannyira, hogy szükség van ilyenekre a székhelyközségekben és az önálló tanácsú községekben is. A falugvűlések jelentős fórumai lettek a szocialista demokratizmusnak, a kérdések őszinte, nyílt megtárgyalásának. Az. 1973-ban megválasztott, mintegy 68 ezer tanács-, tag túlnyomó többsége jól megállta a helyét, megfelelt a vele szemben választói által támasztott követelményeknek. Az. a további több tízezer ember, aki a különböző tanácsi bizottságok tagjaként, vagy más módon segítette és segíti a tanácsi munkát, ugyancsak közéleti emberré vált. f — Sző volt a fanácsi rendelkezésekről. határozatokról. Lenintől származik az a mondás, hoey „minden határozat annyit ér. »menynyit végrehajtanak belőle”. Ilyen alapon hogyan értékeli a tanácsok és a végxe- lia itő bizottságok munkáját? "" — Amikor azt mondom; hogy a testületek igazi gazdái lettek saját döntéseik számonkérésének is, nem jelenti azt. hogy ez mindenütt és mindenben rendben van. Erősödik az. a folyamat, hogy mind több testület következetesebben megvizsgálja, hogy a határozatok, a tanácsi rendeletek hogyan váltak be • ! gyakorlatban, követik és ellenőrzik a végrehajtást. Természetesen ez olyan munka, amit lehet mindig még jobban végezni. Az irányító munkában a feladatok végrehajtásának szervezése, következetes ellenőrzése javítandó. Ennek megfelelően a Minisztertanács Tanácsi Hivatala következetesen azon munkálkodik, hogy a jövőben tovább erősödjék a tanácsok, a végrehajtó bizottságok, a vezetők és az apparátus tevékenységében a döntések végrehajtásának számonkérése. Fontos szerepük van a végrehajtó bizottságoknak a központi rendelkezések végrehajtásában és annak ellenőrzésében, hiszen a tanácstörvény értelmében a vb-k kettős irányítás alatt működnek: saját tanácsuk és a magasabb szintű szervek elö+‘ •- felelősek munkájukért. f — Milyen tapasztalatokat szereztek eddig a közös tanácsok működéséről? — Jobb, hatékonyabb lett így a községi tanácsi munka. A több községet összefogó tanácsok jól szolgálják a helyi feladatok ellátását, észszerűen aknázzák ki a lehetőségeket. A korábbinál jobbak a feltételeke az anyagi eszközök felhasználásához, a lakosságot szolgáló intézmények fenntartásához. Kialakultak azok a jó módszerek, amelyekkel talán sikerül elhárítani az eleinte fenyegető gondokat: a közéleti tevékenység lanyhulását, a lakossági információ hiányát. Helyeseljük, hogy a megyei tanácsban minden társközség megfelelő képviseletet kapjon, s ugyanez vonatkozik a végrehajtó bizottságokra is. — Mindinkább a városok vonzáskörzete határozza meg a települések fejlődését. Hogyan alakul ez a jövőben? — Űj kategória nálunk a város környéki község. Kétségtelen, hogy a városok környékének lakosságát ezer szál fűzi a városhoz: ott van a középiskola, kórház, nagyobb a kereskedelmi választék, mert szakboltokban folyik az árusítás, többnyire színház, vagy más művelődési lehetőség is van, s még hosszan sorolhatnám a városok embereket vonzó intézményeit. Ehhez jött létre a város környéki községi tanácsi forma, amelyben a községi tanácsok önállósága megmarad, de meg kell vizsgálni, hogyan lehet tovább erősíteni a városi és a város környéki községi tanácsok kapcsolatait. Már mast is rendszeresen meghívják a városi tanács és végrehajtó bizottságai üléseire a város környéki községek tanácsainak képviselőit, összehangolják az intézmények fejlesztését, a közművek, a közlekedés kérdéseit, a lakosságellátó tevékenységre vonatkozó terveket. Város környéki koordinációs bizottságok működnek, ezekben képviseletet kap a város és az érdekelt községek is. Keresni kell azonban azokat a módszereket, amelyekkel az igazgatáson túlmenően biztosítani lehet a város környé- ki községek és a városok kapcsolatában is a népképviseleti-önkormányzati jelleg mind erősebb kibontakozását. _____ Várkonyi Endre Pártértekezletekről jelentjük Pártellenőrzéssel a jobb gazdasági eredményekért a Mátravidéki Fémmíívekben Kilenc alapszervezet mintegy négyszáz párttagja választotta a 89 küldöttet; ők értékelték a Mátravidéki Fémműveknél a napokban tartott pártértekezleten az elmúlt öt esztendő politikai, gazdasági eredményeit. Olyan öt esztendőét, amely a Fémműveknél, á megye egyik legnagyobb vállalatánál, soha nem tapasztalt fejlődést hozott, magában hordozva a gyors növekedés ellentmondásait, nehézségeit is. Elsősorban természetesen a párt munkastílusáról, a politikai munka eredményeiről volt szó, de ezt értékelve egyúttal ugyanilyen fontossággal kell szólni a gazdasági eredményekről is, hiszen egyik sem lehet önmagában sikeres. Rossz gazdálkodás mellett a politikai testületek tevékenysége sem lehet hibátlan. Ami a Fémművek gazdasági életét illeti: önmagában is sokatmondó számadat, hogy az átlagkeresetek már 1979-ben meghaladták. az ötödik ötéves terv idei, utolsó esztendejére tervezett szintet. Nagy értékű, új gépek, berendezések révén nőtt a termelékenység, honosodott meg a korszerűbb technika, gyarapodott az üzemek teljesítménye. A piaci igények változása, elsősorban az exportmegrendelések ingadozása viszont az utóbbi időben nehézségeket okozott, s ezeket még csak fokozta a rendszertelen alapanyag-ellá tás. Mindezek külső, s nem valószínű, hogy gyorsan megváltozó körülmények; hatásukat azonban a belső szervezési hiányosságok leküzdésével, hatékonyabb, fegyelmezettebb munkával lehet enyhíteni. Több hasonló tényt, következtetést is tartalmazott Sulyok Zoltánnak, az üzemi pártbizottság titkárának a pártértekezlet elé terjesztett beszámolója. Azt igazolva, hogy összességében sikeresnek ígérkezik az ötödik ötéves terv zárása, egy esztendő kivételével kivételével is a tervezett szint körül alakult, vagy meghaladta azt. A több mint száz munkáslakás, amely Sírokban, Füzesabony, ban a vállalat támogatásával felépül, a községnek a gyermekintézmények fejlesztésére adott mintegy kétmillió forint, a színvonalas üzem- egészségügyi szolgálat csak néhány példa a sok közül s nem igényel bővebb magyarázatot. Az üzemi kollektívák erejét a kibontakozó munkaverseny jelzi s a nagyszámú sikeres társadalmi munkaakció. Mindez utal a politikai munka eredményességére is. Igazolja, hogy a módszerekben alapvető változtatásokra nincs szükség, ám különös hangsúlya kell hogy legyen a cselekvési egységnek, a munkahelyi demokráciának. A felszólalók is hasonló szellemű konkrét javaslatokkal egészítették ki a beszámolót. Elismerve a fejlődést, a dolgozók gyors életszínvonal-növekedését hozó eredményeket, a jobb, a minőségi munka igényét hangsúlyozták, s többen is kiemelték a kommunista példamutatást. Németh Tibor, az egri já-' rási pártbizottság titkára mondta el a járási párt-vb minősítését az üzemi pártbizottság munkájáról. A pártmunkát, a szervezeti tevékenységet jónak értékelte a felsőbb pártszerv; hiányosságként azt jegyezte meg, hogy az üzemi párt-vb által hozott határozatokat nem minden gazdasági vezető veszi komolyan, s a végrehajtás számonkérésében a pártszervek sem mutatnak kellő határozottságot. A feladatok között jelölték meg, hogy a pártbizottság jelentőségének megfelelően foglalkozzon a káder- és személyzeti munkával, az alapszervezetekben pedig erősítse a politikai mozgalmi jelleget. A pártértekezlet 35 tagú pártbizottságot választott és 19 küldöttet delegált a járási pártértekezletre. Az új pártbizottság a korábbinál nagyobb létszámú, kilenc tagú végrehajtó bizottságot választott. E vezető párttes- tület tagjai a következők lettek: Borics János, Főn ad Sándor, Király Ottó, Miczki György, Nagy Lajosné, Ortó Barnabás, Vájná Béláné, Vágó Ferencné. Az üzemi párt. bizottság titkári tisztségére Simon János vegyészmérnököt, a szervezési osztály eddigi vezetőjét választotta meg a testület. (hekeli) Úszta Gyula a hevesi nagyközségi pártbizottság értekezletén Az MSZMP Hevesi Nagyközségi Bizottsága tegnap tartotta pártértekezletét, amelyen többek, között ott volt Úszta Gyula országgyűlési képviselő, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és Szabó Lajos, a járási pártbizottság első titkára is. Az elnöki tisztet betöltő dr. Grúz János üdvözölte a pártértekezlet szavazati és tanácskozási joggal meghívott résztvevőit, majd Bencze Béla, a pártbizottság titkára ismertette a nagyközségi párt- bizottság beszámolóját a XI. kongresszus óta eltelt időszakban végzett munkáról. Részletes, átfogó képet adott a városiasodó minta nagyközség gazdasági, társadalmi, ideológiai életéről. Beszámolt a sokrétű fejlődésről,. amely Heves nagyközségben az elmúlt öt év alatt bekövetkezett. Szólt á nagyközség területén működő gazdasági fejlődés eredményeiről, többek közt a kisköreivel egyesült Hevesi Állami Gazdaság, valamint a Rákóczi Termelőszövetkezet folyamatosan magas szinten végzett munkájáról, a Fi- nomszerelvénygyár hevesi gyáregységének gyors és jelentős előretöréséről stb. Kitért a tanácsi munka sikereire. köztük az elmúlt évben bevezetet ügyfélszolgálat hasznosságára,' majd elismeréssel emlékezett meg a nagyközség területén működő, nem ritkán igen nehéz körülmények közt dolgozó szövetkezetek, így a BUDA- GANT Kesztyűs Szövetkezet, a Háziipari és Népművészeti Szövetkezet, valamint a Dél- Heves megyei Építő Szövetkezet eredményeiről. A pártmunkát elemezve elmondta, hogy az teljes összhangban van a XI. kongresszus határozataival, az azokban foglaltakat a legtöbb pártszervezet jól és lelkiismeretesen hajtotta végre, a pártmunkában fegyelmezetlenség csak a legritkább esetben következett be és az elmúlt öt év alatt 162 új párttagot vettek föl a nagyközség alapszervezeteibe- A község kommunistái aktívan részt vettek Heves társadalmi életében, minden feladat megoldásában. A beszámolót vita követte, majd megválasztották a párt bizottság tagjait és a küldötteket. A nagyközségi pártbizottság titkára ismét Bencee Béla lett. fimisöüfo 1980. február 10., vasárnas t
