Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
Februárban a dohányzás ellen Az első cigivel kezdődik Évente 26 milliárd cigarettát készít a hazai dohányipar. A fogyasztás az utolsó tíz évben megkétszereződött, hazánkban mintegy négymillió ember vallja magát rendszeres dohányosnak. Évente kétmilliárd forintot költünk füstölnivalóra, annyit mint húsra vagy tejtermékre és kétszer annyit, mint' friss gyümölcsre és zöldségfélékre. Ez a szomorú statisztika. Ennél már csak az lehangolóbb, hogy a dohányosok között egyre több a fiatal. — Mivel magyarázható ez a je. lenség? — kérdeztük dr. Pdl.ozdi Lajostól, a kékestetői Állami Gyógyintézet főorvosától, a Dohányzást Ellenzők Társasága elnökétől. — A dohányzásnak is megvannak a lélektani vonatkozásai — mondja dr. Pákoz- di Lajos. — Hogy ki miért dohányzik,. annak több oka lehet. Látja a gyerek például környezetét, látja a mozivásznon, a színházban, vagy a televízió képernyőjén a dohányzó bálványokat: színészeket,. színésznőket, futballistákat. bajnokokat, amint éppen elegánsan eregetik a füstöt. Kíváncsisága addig hajtja, amíg ő maga is megpróbálja. Az első rágyújtás kellemetlen élménye sokakat elriaszt ugyan a folytatástól, mások viszont várják azt a pillanatot, amikor valóban jóleső érzést okoz nekik a dohányzás. S ha megízlelik a dohányzás okozta kellemes érzést, felébred bennük a vágy, így kialakul a dohányzás szokása, vagy szenvedélye. — Sok. fiatal a felnőtté válás jelképét látja a dohányzásban. — Igen. Vannak gyerekek, akik azért igyekeznek rászokni. hogy környezetük ..nagynak”, felnőttnek lássa őket. Úgy is mondhatnám, ho<ry a felnőttek társadalmába való beilleszkedésnek egyik sajnálatos velejárója a dohányzás. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a felmérés keretében megkérdezett fiatalok háromnegyed része úgy nyilatkozott, hogy n baráti, kör hatására kezdeti dohányozni, s így vált rendszeres dohányossá. Fontos szerephez jut a fiatalkori dohányzás terjesztésében az idősebb testvér példája, míg a szülői példa csak elenyésző szerepet játszik. A recski öregekért Bővítik a napközi otthont Társadalmi összefogással, a lakosság támogatásával bővítik Recsken az öregek napközi otthonát. A Bajcsy-Zsi- linszky u. 1, szám alatt levő épületben húsz rászoruló idős embert látnak el. Eddig ez az intézmény korszerűtlen és szűkös körülmények között működött: most modern foglalkoztatót, betegszobát, mosókonyhát, mosdót és irodahelyiséget építenek hozzá. A tanácsnak csak az építkezéshez szükséges anyagot kellett beszereznie, _ a munkát a falu közössége vállalta el. Az ércbánya és a kőbánya szocialista brigád tagiai. a honvédség egyik alakulata és a község kőműves kisiparosai összesen 300—380 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Az épület már tető alatt van, a vakolat és a különböző burkolatok elkészítése után tavasszal adhatják át rendeltetésének. 0JÉÍ& 1980. február 1., péntek — Mit bizonyítanak az is. kólái felmérések, tapasztala, tok? — Sajnos azt bizonyítják, hogy a dohányzásnak mind több fiatal lesz rabja, s hogy egyre fiatalabb korcsoportban honosodik meg ez a rossz szokás. A 12—13 évesek 9 százaléka, a 14—15 évesek 14, míg a 16—17 évesek 22 százaléka már dohányzik. Megemlítendő az is, hogy az általános iskolások 7 százaléka, a középiskolások 40 százaléka 3—5 cigarettát szív naponta. S nem közömbös az sem. hogy a dohányzó középiskolás fiúk 90 százaléka, a középiskolás lányoknak pedig 76 százaléka már rendszeres dohányosnak mondható. Egyhónapos egészségnevelési program kezdődik ma megyénkben. Mit vár, egy ilyen ifjúsághoz szóló rendezvénysorozattól a társaság elnöke? i — Sokat. Négymillió embert nem lehet ugyan egykönnyen leszoktatni a dohányzásról, de legalább a fiatalokat szeretnénk befolyásolni, s távol tartani őket e rossz szokástól. De. hogy a realitás talaján maradjunk: szeretnénk elérni, hogy a fiatalok minél később kezdjenek el rászokni a dohányzásra. Meggyőződésem, hogy az ifjúság céltudatosan és erős akarattal szembeszállhat az egészségre ártalmas szenvedélyekkel és szokásokkal. Jelentős szerepük van ebben a munkában a pedagógusoknak, hiszen a dohányzás elleni fellépésnek, felvilágosító szónak a tanóra és az iskolán kívüli tevékenység is egyaránt színtere lehet. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nevelés egyetlen területén sem nélkülözhető a jó példa. így van ez a dohányzással kapcsolatban is: a pedagógusok hozzáállása meggyőző lehet a fiatalok számára. Szeretném elmondani azit is, hogy ml, orvosok nem ré- misateni akarjuk a fiatalokat, de felhívjuk a figyelmüket a dohányzás egész- ségromboló hatására, következményeire. Eat a célkitűzést szolgálja az országos kampány, a Heves megyei Egészségnevelési Csoport által koordinált egyhónapos rendezvénysorozat is, amelynek keretében orvosok, gyógyszerészek és természetesen pedagógusok szólnak a fiatalokhoz, s kiállítások és filmek szemléltetik a dohányzás ártalmait. „Az egészségvédelem nem csak orvosi, de pedagógiai feladat is: ha többet nevelünk, kevesebbet kell gyógyítanunk”. E Fodor József-i gondolattal indította’ útjára Orvosok a dohányzásról című könyvét a kötet szerkesztője, dr. Pákozdi Lajos. Jól illik é mottó a most induló egészségnevelési programhoz is. (márkusz) Az aranytoliú madár a bábszínházban Az Állami Bábszínház kővetkező bemutatójára a báli- műhelyekben már elkészül tek a játék szereplői. Készül a Csóka, a huncut kis ör- dögfióka bábfigurája. (MTI fotó — Pintér Márta felv. — KS) a fiatal riporter elkeseredetten ült a falu egyetlen kocsmájában, ‘ és tisztelettudóan ízlelgette az utolsó pénzén vett féldeci cseresznyét. Ez az én formám — kesergett. Nem is volt még „igazi” riporter. Szabadúszó, aki a Rádiótól kölcsönkapott magnóval kül- sözött — ha „hozták” az anyagát, volt pénz, ha nem, nem. Néha kapott egy tippet, vonatozott százötven kilométert, hogy érdekes figurákat gyűjtsön a Magyar Rádió „Az én világom” sorozata számára. Egyébként írottak készült, de novelláit általában különböző ürügyekkel Visszautasították a szerkesztőségek. Ezekben az írásokban rendkívül bonyolult lelkű emberek rendkívül bonyolult szituációkban vergődtek, és nem találták kiutat. — Tükröt tartok a pofájuk elé — szokta volt mondogatni —, persze hogy nem kellek nekik. A fiatal riportert balszerencse is üldözte. Már három anyagát visszadobta az osztályvezető, így mondták neki a Rádióban. Azt is mondták, hogy hagyja az extrákat, a való életet hozza: A világ kicsi csodáit kell elmarni, de azt így — mutatta ökölbe szorított kézzel a pártfogója. Ügy — bólogatott. Nagyon szegény volt már. és éppen volt egy tipp- je, hat elindult, hogy megkeresse az elnöknőt, aki egy téeszt a semmiből hozott fel minden előképzettség nélkül, abban a faluban, ahol községi könyvtáros volt eredetileg. •Béres Attila elbesrélése a Rflz- ponti Sajtószolgálat l!)7S. évi no- vellapályázatán n. díjat nyert. Könyvtáros csodatéeszel- nöknő — ennek be kell jönnie. És" vonatra szállt. Télvíz idején, a dögnehéz magnóval, amiből mindig akkor fut ki a szalag, amikor a riportalany épp oldódni kezdene. Most pedig itt ül a kocsmában, négy órája van a voriatindulá- sig, és fuccs a világ kicsi csodájának. A spiné két hete meghalt, nem is volt téesz- elnök, a könyvtár rég visszafejlődött járási letéti könyvtárrá, és különben is megette a fene az egészet. Ezt a pár órát kihasználhatná, hogy ötperces, hétköznap délelőtti kis színeseket gyűjtsön, amelyekben felvillanthatja a folyton változó falu töretlen fejlődését, de az nem az ő rovata, ezenkívül egészséges, önző tunyaság ül a településen, ebből semmit nem lehet kicsicsiholni. A kocsmában még hatan ültek, öten úgy, hogy lássák a riportert, 0 elővett egy Valóságot, és hanyag tartással olvasni kezdte, nehogy elárulja csüggedtségét. Látszólag olvasott, de az agya (Csont István illusztrációja) lázasan máson járt. Látta lelki szemeivel, hogy délcegen odamenetel a kocsmatöltelékekhez, és lenyűgöző magabiztossággal kiszedi belőlük életük legféltettebb titkait. — Ez az, ez az! — lelkendezik majd a pártfogó a RáBéres Attila* Áz én világom Á bizonyítvány Osztják a bizonyítványokat, öröm, boldogság, keserűség, csalódottság marad a nyomában. Vannak családok, ahol. a gyerek, a szülő, a pedagógus együtt örül, vannak, ahol a szülők a pedagógust okolják, és akad olyan eset is szép számmal, ahol a szülő, meg a gyermek kerül konfliktusba. — Boldog? — Nagyon! Képzelje csak, a fiam mindenből ötös. Pedig alig tanult, viszont olyan az esze, mint a borotva. — És ön? * — Kitűnő a lányom bizonyítványa! Úgyszólván éjjel— nappal tanult, és nagylány létére nem érdekelte a tanuláson kívül semmi más. Sokszor már az apja szidta: Hagyd már abba! Menj egy kicsit sétálni, sz órakozni! Most nagyon elégedettek vagyunk, mert úgy érezzük, ez a kitűnő bizonyítvány mindenkinek szól a családban. — Miért szomorúak? — Semmi okunk sincs a boldogságra! Egyszerűen megáll az ember esze. Amikor az iskolában jártam, a szülői értekezleten egyebet sem hallottam: Magdika helyes kislány! Figyelmes, iparkodó, jó magaviseletű. Az ellenőrző csupa ötös, elvétve itit-ott egy-két négyes. És most tessék, nézze meg! Itt. a bizonyítvány: két hármas. Egyszerűen nem értem! Ha így állt a "gyerek, miért hallgatta el a pedagógus? Miért van az ellenőrző? Vagy meglepetésnek szánták? A másik kislányt magam is ismerem. Folyton a könyvet bújja. Szépen, folyékonyan olvas. És a bizonyítvány? Olvasásból négyes... — Ilyen bizonyítványt vártak? . \ — Nem! " ^ A Csabi apukája középkori módon intézte el a bizonyítványosztás égi háborúját. A gyereket úgy megpofozta, hogy kiköpte a fogát, a feleségéhez nem szól, mert nem törődött » fiúval, a matematikatanárnak pedig beígérte a megpokróco- lást. Pedagógussal is beszélgettem: — Aranyos a kis Hédi! Anyukája orvosnő létére nem maradna el egyetlen szülői értekezletről sem. Olvasott, intelligens. gyerek, és olyan az agya, mint a viasztábla. — És a Jancsika? — Ö, szegénykém, bizony nem sokat tanulhat otthon. Neki nehezebb! . — És segítették? — Természetesen, hiszen hátrányos helyzetű. ' — Kár, hogy nem járnak a szülők szülői értekezletre. Azt mondják, nem érnek rá. Igaz, a papa mozdonyvezető, az asszonyka több műszakos a dohánygyárban... Bennünk, idősebbekben még bennünk van a régi iskola atmoszférája. A szorongás, a félelem. Rettegés a tanítótól, a hajdan fejünk felett suhogó nádpálcától. Szerencsére ma már más az iskola. A szorongás jószerével megszűnt. A bálványozás, az ájult imádat is. A katedrán legtöbbnyire nem arkangyalszerű pedagógus áll, hanem érző, a hivatását mélyen álélő ember. — Ezek szerint minden rendben? I — Nem! Még nincs minden rendben. És ami itt-ott még hiányzik, az nincs benne az új tantervben sem Arra utasítást csak a pedagógus elő lelkiismerete adhat... Szalay István dióban, és kirohan a folyosóra. — Ezt hallgassátok meg! — kurjongat. És egy héten belül elintézi, hogy ő megkapja az újságíró-igazolványt. Aztán észrevette, hogy az érdeklődés lankad. Persze, ezeknek csak a, működő riporter szenzáció. Az ivó riporter pont olyan köznapi iszákos, mint ők maguk. Hogy tisztelnének, ha mikrofonnal a kézben rohangálnék a főutcájukon! — gondolta. Ekkor egy hosszú hajú, szőke fiatalember iépétt he, Ö is a riportert bámulta, amíg a pult felé menetelt. Aztán váltott néhány szót a csapossal. Fogott két kupicát, körülnézett, és elindult á riporter asztala felé. Megengedi? — kérdezte divatjamúlt udvariassággal, kissé még meg is hajolva. A riporter habozott, majd eléggé kelletlenül azt mondta: Tessék. A srác leült, a két poharat egymáshoz közel masa elé helyezte, kigombolkozott. Némán nézték egymást. — Tudom, hogy a Rádiótól jött — szólt végül a szőke. Úristen, kezdődik — gondolta a riporter. — Nem kapta meg a munkaegységét, elvették a háztájiját, elcsábították a menyasszonyát, lelőtték a kutyáját, esetleg verset ír, a legjobb esetben ő a helybéli riporterőrs vezetője. Mogorván nézett. Ellenszenvét még csak fokozta, hogy a másik előtt két teli pohár állt. — Azt is tudóm, kit keresett — folytatta a szőke elszántan. Két foga hiányzott elől, ezért erősen sziszegve ejtette az s-eket. Ha ez maga a magyar Homérosz, akkor sem adhatom le a szövegét — gondolta a riporter. — Nem számit — mondta legyintve, mint aki csak véletlenül járt erre’ — Dehogynem — mondta indulatosan a fogatlan —, csuk későn jött. Ilonka meghalt. Tudja hány éves volt? — kérdezte. 0 Hosszú életű népek laknak- errefelé. — Hatvan körül? — felelt a kérdésre kérdéssel. — Harminchat — mondta 4 a szőke. — öngyilkos lett. Szünet. — Én tudom a történetét. A riporter sóhajtott. A másik betolta az asztal közepéig az egyik poharat, a másikat felemelte, és várt. Kivárta, míg a riporterben lezajlik az önérzet csatája, aztán amikor látta, hogy a pohárért nyúl. bátortalan kezdeményezéssel azt mondta. — Szervusz, egészségünkre. Ittak. Férfiasán, egyhaj- tásra. — Engem Ilonka tanított meg olvasni. A szó szoros értelmében. Tizenhat éves koromban. Tiz éve. Akkor költöztünk be a faluba. Én mindent láttam ... Kár volt korrumpálódni egy cseresznyéért — sajnálkozott magában a riporter —, a világ leghosszabb és legunalmasabb története lelőtt áldunk. (Folytatjuk)
