Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

Fél évtized a gyöngyösi járásban (Fotó: Szántó György) Hetvenegyezer ember él megyénk legnagyobb és leg­szebb járásában, a gyöngyö­siben. Az erre járó hazai és külföldi turista megtalál itt mindent, ami szemet gyö­nyörködtető. A Mátra ké­kellő ormai a hegyek szerel­meseit babonázzák meg, a messze nyúló rónák az Al­föld rajongóit bűvölik él. Nem véletlen, hogy hon­foglaló őseink szívesén tele­pedtek meg itt, Nevüket, s leszármazottaik tetteit a kró­nikák emlegetik, a história lapjai őrzik, hagyatékukat viszont megcsodálják a ké­ső utódok. Nincs egyetlen olyan település sem, ahol ne akadna egy-két műemlék. Ha valaki nyitott szemmel jár a Mátra fővárosában és a falvakban, akkor megeleve­nedik számára a múlt. Emel­lett megismerkedhet a ma eredményeivel, s megoldásra váró gondjaival is. A Thorez és a Gagarin öt esztendő nem nagy idő, ám ha visszapillantunk ezek­re az évekre, akkor felmér­hetjük, hogy mekkora utat' tettünk meg ezalatt. Erre az összegezésre kér­tük meg a járási hivatal ve­zetőit. akik vállalták, hogy szűkebb hazájukat bemutat­ják olvasóink széles táborá­nak. Ezt teszik, erről adnak számot ma a járási pártérte­kezlet résztvevői is. Szekszius Mihály, a járási hivatal elnöke, először az ipar sikereit méltatja. — Területünkre mindenek­előtt a bányászat és a vil- lamosenergia-termelés a jel­lemző. A Thorez Külfe.itéses Bányaüzem adja az ország széntermelésének egyharma- dát, azaz 7—7,5 millió ton­nát, a Gagarin Hőerőmű pe­dig nyolcszáz megawattot, a széntüzelésű villamos energia 30—35 százalékát. Jó érzés, hogy a jövő miatt nem kell aggódni, ugyanis Detktől Ká­polnáig egy olyan újabb lig­nitmezőt fedeztek fel, amely mintegy huszonöt évig elég lesz. Hűtőhöz és géptelep A beszélgetés során arra is fény derül, hogy gyara­podtak a termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok is. — Elkészült a nagyrédei hűtőház, átadták rendelteté­sének a Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság pincé­jét és hütőházát. Csányban üzemel az öt- venmilliós termelési értéket produkáló Traubi-gyártó részleg. Hatvan és a Csányi Állami Gazdaság között ki­alakították a paradicsomlé­vonalat. Detken, a közös gaz­daságban több mint negyven- milliós költséggel korszerű gépüzem létesül, a munkála­tok jó ütemben haladnak. A patai tsz birtokba vette az új borászati üzemet a pin­cerendszerrel és a felszíni tározókkal együtt. Teljesül a zagyvaszántóiak óhaja is: az idén betelepíthetik a hat­száz férőhelyes tehenészeti telepet. Elégedettek lehetünk a földeken szorgoskodók mindennapi . helytállásával. Abasár és Nagyréde adja az ország szőlőoltvány-termesz- tésének negyven százalékát. A rédei, az abasári, a gyön­gyöspatai, a domoszlói bo­rok messze földön híresek. A mezőgazdasági üzemek be­kapcsolódtak a vörösborprog­ramba: mintegy hétszáz hek­tárnyi területet telepítenek majd be. Több lakás Marsai Ervin elnökhelyet­tes a lakásépítési program mérlegét vonja meg. — Korábban a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy elképzeléseink megvalósításá­ra nem mindig találtunk ki­vitelezőt. Épp ezért elhatá­roztuk, hogy az abasári költ­ségvetési üzemet fejlesztjük. Elértük azt, hogy éves ter­melési értéke 6—7—8 millió forintról húszra növekedett. Ehhez a megyei tanács öt­millióval járult hozzá, a köz­ségi tanácsok pedig 3,9 mil­liót biztosítottak erre a cél­ra. Érdemes volt, hiszen ez­után minden különösebb zökkenő nélkül tető alá hoz­hatjuk terveinket. Fél évti­zed alatt 1585 lakást szeret­tünk volna építeni. Jó ér­zéssel mondhatom, hogy túl­haladjuk ezt a szintet, s az esztendő végére mintegv 1800 készül el. A teleoülések jel­legéből adódik, hogy ezek zöme kertes, családi ház. A több szintes otthonok csak Lőrincire és Petőfi bányára jellemzőek. Az előbbi nagy­községben — s ez újdonság­nak számít — hamarosan megkezdik a munkáslakások alapozását. Tanácsi kezelés­be vettük a petőfibányai épü­leteket — kileneszázötven- nyolc lakásról van szó —, azaz nekünk kell gondoskod­ni a nagyon is esedékes — mintegy kilencvenmillióba kerül majd — rekonstrukció­ról. Jó hír az, hogy az any- nyira óhajtott és joggal sür­getett munkálatok még eb­ben wz évben megindulnak. Egészséges ivóvíz Kiss József pénzügyi, terv-, munkaügyi osztályvezető azt igazolja kifejező adalékokkal, hogy a községek arculata szebbé formálódott. — Fontos feladatnak tar­tottuk az ivóvízellátás bő­vítését. Gyöngyöspata 30, Szűcsi 17,2, Vámosgyörk 14 millió forintot áldozott erre a célra. E három helyen a munkálatok még az idén be­fejeződnek. A hálózatbővítés folytatódott Nagyfügeden, Markazon, Nagyrédén, Aba­sáron és Halmajugrán. Tel­jesül egy régi kívánság is: a selypi térségben ebben az évben kezdik meg a regio­nális vízmű létesítését. Ti­zenötmilliót áldoztunk arra, hogy az 1976-os gyöngyöstar- jáni földcsuszamlás következ­ményeit felszámoljuk. En­nek a munkának utolsó sza­kasza zárul 1980-ban. Az abasári költségvetési üzem segítségével Abasáron, Mar­kazon, Domoszlón, Kisnánán, Vécsett, Detken, Halmajug­rán, Visontán, Karácsondon és Ludason megszerveztük a szemétszállítást. Óvodák, iskolák Tények sora igazolja azt, hogy az egészségügyet. az oktatást és a közművelődést sem kezelték mostohagyerek­ként. — 2250 emberre jut egy orvos, ez országosan is jó aránynak minősíthető. Ja­vult az ellátás színvonala. Detken és Lőrinciben öt-öt, Adácson, valamint Domoszlón másfél-másfél milliós ráfor­dítással egészségügyi kombi­nát létesült. Nem feledkez­tünk meg az időskorúakról sem. Az öregek napközi ott­honai a járásban százhúsz hellyel bővültek. A házi szo­ciális szolgálatot is fejlesz­tettük. Nagyrédén 4,7 milliós költséggel bölcsődét építettek. Az év végére a gyerekeknek több mint nyolcvan százalé­kát vehetjük fel az óvodák­ba. Ez annak is köszönhető, hogy segítettek az üzemek, a termelőszövetkezetek. A Mát- raalji Szénbányák például ötmillió forintot adott a pe- tőfibányai óvoda építésére, vagyis majd minden kiadást magára vállalt. Űj létesült Lőrinciben, Halmajugrán, Vi­sontán, Detken, Szűcsiben, a régieket korszerűsítették Detken. Nagyfügeden, Mar­kazon és Nagyrédén. — Iskolát avathattak Aba­sáron. ez ötmillióba ke­rült. Tantermekkel gyarapo­dott a kisnánai, a karácsondi oktatási intézmény. A gyön- gyöstarjáni diákok előrelát­hatólag szeotember 1-én köl­tözhetnek új otthonba. Az is örvendetes, hogy hét száza­lékkal nőtt a napközisek szá­ma. Csoportfejlesztés volt Abasáron, Domoszlón, Kis- nnnán, Nagyrédén és Vá- mosgyörkön. Sokak megnyug­vására. javultak a testnevelés feltételei is. A viszneki tor­naterem esetét érdemes meg­említeni. A társadalmi mun­ka és összefogás kétmillió­val csökkentette a költsége­ket. Lőrinciben az erőmű és az iskola között bontakozik ki hasonló együttműködés. Előrelénés az is, hogy a mű­velődési házak nagytermeit — Abasáron. Gvönevöstar- jánban. Adáeson és Atkáron — sokoldalúan hasznosítják, s itt tarthatják a testnevelés­órákat is. Beszédes adatok ezek. Ar­ra utalnak, hogy jól sáfár­kodtak az öt évre rendelke­zésre álló százharminomil- lió forinttal. Oda került a nénz. ahol leginkább szük­ség volt rá. Ezt bizonyítja az is, hogv a lakosság min­denütt lelkesen támogatta a jó elképzelések megvalósítá­sát. — Az emberek ötvenmillió forint értékű társadalmi munkával könnyítették meg a gondok felszámolását. Fz azt iefzi, hogy folyvást erő­södött a köz iránti felelős­ségérzet/ az az alap. amely­re a jövőben is építhetünk... Pécsi István Járás a Bélkő tövében (Fotó: Perl Márton) Joggal büszkélkedik Heves megye azzal, hogy az ország egyik legváltozatosabb, leg- sokarcúbb vidéke. De itt a megyehatárokon belül is, az elkülönülő tájak közül is ki­válik az egri járás — nem­csak a szó tényleges értel­mében hegyes-dombos vidé­kével, hanem egységes gaz­dasági, kulturális arculatá­val is. A gazdaságot szűk marokkal mérő természet határt szabott itt a lehetősé­geknek, de az elmúlt öt esz­tendő alatt néhány olyan ér­ték született, mely megvál­toztatta a vidék arculatát, alapvetően meghatározza a jövőjét is. Ezek közül is kiemelkedő volt a Bélkő tövében meg­húzódó kis község, Bélapát­falva nagyberuházása, mely az idén a 70 éve szolgáló kis cementgyár helyébe lépett. Gyakorlatilag 1974-ben kez­dődött az építés, és az eltelt hat esztendő során mintegy' 8,3 milliárd forintnyi érték öltött itt testet emberi mun­kában, gépben, építőanyag­ban. A munkák méreteire jellemző, hogy az ÉPBER irányítása mellett 25 belföl­di vállalat, tizenegynéhány szocialista és nyugati cég épített, szerelt, s a külön­böző munkaterületeken oly­kor egyidőben három és fél­ezer ember is dolgozott. A tervek és berendezések zöme a Szovjetunióban készült, de lengyel, NDK, nyugatnémet, osztrák, japán szállítók tech­nikusai, mérnökei is több kulcsfontosságú egységet ál­lítottak munkába. Végül ta­valy nyáron már leállhatott a régi, kiszolgált üzem, s a megkezdett próbaüzemelést követően ez év március 31- én adják át a nagyberuhá­zást, s teljes erővel megin­dulhat az első 600 ezer ton­na jó minőségű cement gyártása. S teszi ezt a gyár oly módon, hogy hatszoro­sára nőtt termelése mellett kibocsátott szennyeződés nem éri majd el a korábbi tizedét sem. A másik nagyberuházás, melyről már évek óta oly sok szó esik, tán még az előbbin is túltesz. Igaz, Recsken még csak az első lépéseket tették meg. A ko­rábbi kimerült bánya mel­lett, eredményre vezettek ugyanis a kutatófúrások, és nemcsak Európa, de a világ egyik legjelentősebb rézérc­készletére bukkantak. 1976-* tói több mint 3 milliárd fo­rintot fordítottak a feltárás­ra, s eddig az egyik akna 1200 méter mélyre jutott el, a másikkal pedig most jár­nak 950 méteren. A követ­kező időszakban a meglévő 4 mellé1 még további 15 kilo­méteres vágatot kell kiala­kítani, hogy a termelést meg kezdhessék. Az előbbi üzemek persze inkább még a jövő lehető­ségei, míg a Mátravidéki Fémművek a legnagyobb üzem a járásban. Másfél milliárdos termelési értéke megyei viszonylatban is ki­emelkedő, termékei pedig könnyen gazdára találnak a külhoni piacokon is. A nagy­üzemi öt esztendő alatt csaknem megháromszorozta exportját, melyből a legna­gyobb részt az aerosol pa­lack és a széles tubusválasz­ték vállalta magára. Ehhez persze hozzájárult, hogy két éve helyezték üzembe az új 100 millió forintos aerosol és a 25 millió forintos Poly- typ gépsort. Korábban már nem egy­szer temették az egercsehi bányát, mondván, hogy az itteni szén kitermelése nem gazdaságos. Végül az idő —, s a kutatások — azokat iga­zolták, akik hittek a bánya jövőjében. A becslések sze­rint mintegy 10 millió tonna kiváló minőségű szenet rejt a föld mélye, ami a követ­kező években kerül majd a felszínre. Újabb kísérletek­be fogtak a demjéni olajbá­nyászok is, hogy a ma oly értékes energiaforrását még hosszú időn át ki tudják ter­melni. Nem is annyira exportjá­nak mennyiségével, mint in­kább növekedésével és főleg gazdaságosságával emelkedik ki a Parádsasvári Üveggyár társai közül. Az üzem 1975 óta csökkenő létszám mel­lett 40 százalékkal növelte termelési értékét, dollárel­számolású kivitele pedig 80 százalékkal nőtt, elérte a 3 millió dollárt. Ráadásul egy dollárt 26—27 forintért állí­tanak elő az angol, svájci, kanadai, francia, amerikai piacokon is. De amilyen könnyen fo­gadta magába a hegyvidék az ipart, olyan kemény csa­téra kényszeríti a földjét művelőket. Gyenge talajon, meredek emelkedőkön, hű­vös éghajlatokon .kell itt ter­melnie a gazdaságoknak, melyek azért megtalálják végül az adottságuknak megfelelő termékszerkezetet. Szántóföldi növényt csak ak­kora területen termelnek, mint amekkorán az ésszerű, s inkább a hozamok gazda­ságos növelésére törekedtek. Egerszólát környékén a ko­rábbinál is nagyobb teret kapott a szőlő, másutt az állattenyésztést kiszolgáló gyepesítés és takarmányter- melés. Mindez még így sem hozott olyan jövedelmet, mint amilyenre szükség lett volna. A megoldást a mel­léküzemágak jelentették, s főleg az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás nyújtott kor­látozott lehetőségeket. Az első környéken megalakult fafeldolgozó társulás geszto­ra Bodony. az idei esztendőt már több mint 5 millió fo­rintos nyereséggel zárta, pe­dig korábban mindennapo­sak voltak az anyagi gon­dok, de említhetnénk az amúgy is sikeresen gazdál­kodó pétervásári szövetke­zetét is, mely ebből az ága­zatból nyert tavaly 6,7 mil­lió forintos tiszta jövedel­met. Istenmezeje, Fatyp épületelemei országos hírűvé tették a gazdaságot. Ugyan­így sorolhatnánk még a pél­dákat, Mátraballa Moszkvá­tól Bagdadig dolgozó sző- nyeges brigádjaitól egészen Szajla parkerdőt telepítő, er­dei bútört gyártó részlegéig.' A járásban 1100 lakást építettek öt év alatt, s az anyagellátást szembetűnően javította a felújított Mátra- derecskei Téglagyár is. Az építőkapacitás növelésére át- vezték az Észak-Heves me­gyei Építőipari Szövetkeze­tét. Jelentősen bővült a terv­időszak felében a kiskeres­kedelmi hálózat. Különösen fontos az áfészek fejlesztési törekvése: a parádiak Ké­kestetőn éttermet, Parádfür- dőn és Mátraderecskén ABC-t bisztrót helyeztek üzembe és két és fél millió forintos értékben felújították a pa- rádfürdői turistaházat is. Az áfészek emellett a környék ipari üzemeinek munkásel­látását is magukra vállalták, sőt két munkásszövetkezetet is működtetnek. A pétervá- sárai áfész körzetében Tar- nalelesz kapott új élelmi- szeráruházat és valamennyi boltjukat ellátták ez idő alatt új gépekkel, hűtőbe­rendezésekkel. A korábbinál jóval több helyen lehet kap­ni ily módon -tejet, tejtermé­ket, húsárut és tőkehúst.1 Ugyanakkor a tartós fo­gyasztási cikkeket igyekez­tek a nagyobb vásárlóköz­pontokba centralizálni. Hat községbe jutott el az öt esztendő során a tiszta, vezetékes ivóvíz, százöt ki­lométerre csökkent a föld­utak hossza a lakott terüle­ten, s az ötéves terv végére ott tart a járás, hogy egye­dül Terpesen nincs óvoda. A gyermekintézmények közül hatot bővítettek és kilenc újat is építettek. Az adatok mögött azonban ott van az itt élők nem is kevés mun­kája. Míg 1975-ben 190 mil­lió forint volt az egy lakos­ra jutó társadalmi munka értéke, ezt öt esztendő alatt csaknem megháromszoroz­ták, ami országos szinten is figyelemreméltó együttmű­ködésre, összefogásra utal. A vidék kulturális életét meghatározzák a nagy múl­tú néphagyományok, a palóc táj. Huszonnyolc kulturális és művészeti csoport műkö­dik a területen, közülük is kiemelkedik az egerbocsi, mikófalvi, kerecsendi és os­torost népi együttes, melyek­nek egyik legnagyobb fesz­tiválja a négyévenként meg­rendezésre kerülő parádfür- dői palócnapok. Ez az ese­mény is rendkívül sok ide­gent vonz a járásba, de nem kevésbé népszerűek a szil­vásvárad! lovasnapok ren­dezvényei sem. Több ezer vendége van évente a most felújított Parádi Kocsimú- zeumnak, a szilvásváradi Ló- és Erdei Múzeumnak és a jó néhány községben be­rendezett tájházaknak is. Bélapátfalván az apátság mellett még a helyi ké­mén ycserép tányérokból is rendeztek kiállítást. A gyó- gjHjlni vágyókat pedig Bükk­szék, Párád, Egeszalók kel­lemes gyógyvizei is csábít­ják erre a vidékre. Czíráki Pét«*

Next

/
Thumbnails
Contents