Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-22 / 44. szám
Gyözi-e az építianyagipar? HA AZT VIZSGÁLJUK, hogy milyen anyagellátásra számíthatnak a magánépítők a következő ötéves terv során, akkor néhány meghatározó tényt már a bevezetőben rögzíteni kell. Igaz, hogy csökken a beruházási építés, így az építőanyagipar termékeiből több juthat a kiskereskedelembe, de e két szféra anyagai eléggé különböznek egymástól. Ugyanakkor a beruházások visszafogása az építőanyagiparban is érezteti hatását és itt is igaz az új gazdasági szabályozók azop tétele, hogy az áraknak tükrözniük kell a ráfordításokat. A beruházások ütemének csökkenése kétségtelenül a magánerős építkezések irányába tolja el az építőanyagipart. A következő öt évben, tehát ha mérsékelten is, de növekszik a magánerőből lakást építők száma. Alapvető célkitűzésnek tekinthetjük az anyagszükségletük biztosítását. Figyelembe véve, hogy az építőanyagipar néhány területén elsősorban a téglaiparban — a termelés a korszerűtlen üzemek leállítása miatt csökken, így az igények 1 kielégítéséhez fejlesztés szükséges. A KÖVETKEZŐKBEN vegyük sorra a különféle anyagokat. Kezdjük nyomban az épületszerkezetek alapvető elemével, a téglával. Ma 1,9 milliárd darab kis méretű téglának megfelelő falazóanyagot gyártunk évente, ennek körülbelül háromnegyede kerül kiskereskedelmi forgalomba. Ezt a mennyiséget úgy tudja előállítani a tégla- és cserépipar, hogy jó néhány korszerűtlen' téglagyárat működtet. Ezeket fokozatosan le kell állítani, mivel sok, nehéz fizikai munkát végző dolgozót igényelnek. Ugyanakkor korszerűtlenek termékeik, nem elégítik ki az új hőtechnikai szabványban előírt hőszigetelési követelményeket sem. A kieső üzemek pótlása 5—6 új téglagyár építését igényli. Az ilyen beruházások átfutási ideje hosszú és mint szóba került már, a források szűkösek... A tégla- és cserépipar gyártja a nevében szereplő tetőfedő anyagot is, évente 106 millió darabot. Ennél többet várnak a TÜZEP- telepek, de a jelenlegi gyártóbázis csak ennyire képes. Viszont azbesztcement síkpalával ez a hiány pótolható. Volt idő, amikor ez éppen fordítva volt és arra kérték az építőkét, hogy cseréppel fedjék be a házaikat pala helyett. A következő fontosabb anyag, a cement. Ez időnként hiánycikk a TÜZÉP- eken. A lakosság évenkénti igénye mintegy 1,3 millió tonna. Ebből800 ezer tonna a zsákolt importcement és ez a mennyiség teljes egészében a kiskereskedelembe kerül. A maradék hányad hazai termelés. A Bélapátfalvi Cementgyár felfutásával tovább nő a hazai termelés, így ez,' és a szocialista import együttesen biztosítani fogja a lakosság cementellátását. Amiből már most ütemesen kielégíthető az építők, az a kerámiatermékek választékban is egyre bővülő tábora. A Finomkerámiaipari Művek hódmezővásárhelyi gyára korszerű egészségügyi kerámiatermékeivel — mosdókkal, W. C.-kagylókkal — el tudja látni a lakosságot. Ugyanez áll a csempére, és a padlóburkoló lapokra is. Itt a'választék bővítése és az export gazdaságosságának javítása a cél, ugyanis, a romhányi, új gyár beindulásával már a hazai igények kielégítésén túl, exportálható felesleg is termelődik. S VÉGÜL NÉHÁNY ADAT az idei építőanyag-ellátásról. A TÜZÉP-egyesülés vezér- igazgatója nemrég egy interjúban elmondta, hogy falazóanyagból 1 milliárd 425 millió kis méretű téglaegységnyit kötöttek le a Tégla- és Cserépipari Trösztnél. Az egyre népszerűbb zsaluzás és emelőgép nélküli födém készítésére alkalmas FERT-ge- rendából 400 ezer folyóméter, kerámia béléstestből pedig 4 millió 667 ezer darab lesz a kínálat. A Beton- és Vasbetonipari Művek dolgozói ( hazánk felszabadulásának 35. évfordulója és a XII. kongresszus tiszteletére tett munkaver- seny-felajánlásukban vállalták, hogy az idén a szerződéses kötelezettségükön felül további 10 millió forint értékű termékkel — vasbetongerendával, födémpallóval, mozaiklappal — segítik a magánépítőket. „A környezetvédelemnek viszonylag ritkábban hangoztatott, de fontos része a zajártalmak csökkentése. A foglalkozási megbetegedések statisztikája is jelzi. hogy elodázhatatlan teendők vannak a zgj elleni védekezésben. Hazánkban jelenleg tíz- és tízezrekben mérhető a civilizációs ártalmat jelentő — túlzott, olykor elviselhetetlen — zajok áldozatainak száma. A legtöbb esetben foglalkozási betegségről, annak következményeiről van szó. A védekezéshez a zajos J Zsűri előtt a brigádok illáit© Nagy Zsigmond brigádve- zetö szerint igen. A Volán i.es számú Vállalatnál az általa vezetett Dózsa György szocialista brigád már kétszer is elnyerte a vállat kiváló brigádja címet s természetesen tavaly újra aranyra „szerződött”. De csak a bronz szintjén sike* • rült a teljesítés, viszont azt sem kaphatják meg. Vagy arany, vagy semmi — ha már azt vállalták. így szól a tavaly óta érvényes szabályzat. Ugyancsak az elmúlt évben vezették be a brigádvállalások zsűrizését. Űj dolog, sajátos ötlet; a brigádok eleinte nem is örültek , neki. Az első félévi eredmények egyáltalán nem mutatták, hogy bevált Volna az ötlet, de az év végére már másként alakult. a helyzet. Többségükben mindenütt hozták azt, amire vállalkoztak. Az idei évre még nem készültek szerződések, de a főnökségek, üzemegységek, kirendeltségek már leírták munkahelyeken mindenütt biztosítani kell az egyéni védőeszközöket (füldugasz, speciális vatta, zajvédő sisak stb.j. Az országban hét kijelölt KÖJÁL ellenőrzi rendszeresen a munkahelyek zajszintjét, Amennyiben ez magasabb a megengedettnél, hatósági jogkörüknél fogva felszólítják a vállalatok vezetőségeit, hogy készítsenek munkavédelmi célra megfelelő — tehát üzemrészekre, egyes munkahelyekre „lebontott” — akusztikai tervet. — németh — Kötelező a zajártalom megelőzése A rákháti kovács Az öregember ül a konyhában, a kályha mellett, szemközt az ablakkal és az udvarra néz.. Az udvaron itt-ott még fehér hócsík jelzi a telet, ám a nap már süt, ami hamar jókedvre deríti. Hetvenen túl ez a második tele, azóta, hogy csaknem ötven esztendeje dolgozni kezdett. A maga építetté kiskörei házban él feleségével. Két gyermeke már régebben kiröppent, így maguk maradtak. Alig tizenévesen szegődött el kovácsinasnak szülőfalujában, Jászszentandráson, Márkus Sándorhoz. Mesterét hamar megszerette, aki jól ismert kovács volt a környéken. Megtanulta a lópat- kolást, sőt azt is, hogyan kell gyógyítani az állatokat. Három év múltán, 1927-ben vaskos ceremóniák közepette a Jászapáti Ipartestület előtt segéddé avatták. Alföldi szekerek alkatrészeit kellett ismertetnie. Aztán megmutatta, hogyan készül a tetszetős, de erős, a terménypakolásra alkalmas kocsi. Csinált hintót, meg igáskocsit is, ki tudja hányat, amelyek ma már csak az emlékek tűnő képeiben maradtak meg. A pirospozsgás, alacsony növésű ember mindig ’erejéről és elszántságáról vplt híres. Nem ismert soha lehetetlent. Szerették is Jász-» szentandráson, mert ha netán kaszát kellett nyélre szerelni, kézhez igazítani, ezt ő értette. Kényes lovat patkoltatni sem próbálkoztak mással. Nem akadt sánta ló, amelyen az ő patkója ne segített volna. Ha egy rossz járású lovat megpatkolt, az nem verte el többé a bokáját. így csak gyógykovácsnak emlegették Kiss,Jenit a faluban. A harmincas évek elején mégis otthagyta a Jászságot és Hevesre ment Sárgapusztára, amit a homokról neveztek így. A Magyar Nemzeti Bank Részvénytársaság 500 holdas szőlőtelepén vállalt munkát, ami ma az állami gazdaságé. Előbb a kovácsműhelyben dolgozott, aztán átkerült a pincészetbe gépkezelőnek. Akkoriban ott már gőzgép hajtotta a prést, amellyel a szőlőből mustot nyertek. Anyagilag jól állt a részvénytársaság, így Angliából hozatták, a gépet. Kiss Jenő csaknem tíz esztendeig dolgozott.ott a pincében, a gőzgépet kezelve és javítva, merthogy ez lett a legfőbb munkája. 1941-ben feloszlott a részvénytársaság és munka nem nagyon akadt. Hogy mégis legyen kenyérre, meg ruhára pénze, így Családostól átment Kisköre mellé Hatrongyosra, Koburg herceg . uradalmába dolgozni. A cselédsoron kapott helyet. — Kétezerötszáz holdas volt a tanya — magyarázza az idős kovács. —' Miután tudták, hogy mi a szakmám és azt is, hogy Hevesen gép-, kezelő voltam. így az uradalomban gőzekeirányító lettem. Nagyon szerettem a gépeket, hiszen újat jelentettünk. Ott, Hatrongyoson új- doság voltba gőzeke. amely- ivei szántottunk. Sokan csodájára is járták, hiszen a lovakat helyettesítette. Ma már csak múzeumokban látni belőle egyet-kettőt. A szántást irányítottam rendszeresen, volt két fűtő és két ekekormányos, aki segített. Amikor- csak kellett, mert gyakran hajtott az idő. két műszakban dolgoztunk. Hai- nalban a madarakkal keltünk és későn feküdtünk. A háború után Kiss Jenő is részt vett az újjáépítésben. Vasúti pályát épített előbb Özdon, aztán Pélyen és Sírokban. A szive azonban visszahúzta a kovácsműhelybe. Csak nem voltakkor kovácsműhely, miután az uradalmat felosztották. Hatrongyosan lakott azonban továbbra is a családdal, onnan járt el dolgozni a vasútépítőkhöz. 1949-ben alakult Rákháton a Kiskörei Állami Gazdaság. Erről, mint pályamunkás értesült, ám arra nem is gondolt, hogy hamarosan tagja lesz a gazdaságnak. — Egyik hét végén éppen otthon voltam Hatrongyosón, ami közben a gazdasághoz került — mondja halkan Kiss Jenő. — Vadász Lajos, az igazgató arra járt és bekopogott hozzánk. Kicsit meg is lepődtem, hogy mit akar. Ő azonban kedves volt és azt mondta: — Hallottam, hogy maga kovácsra,ester, jöjjön a gazdaságba dolgozni, hiszen nagy szükség lesz a munkájára. — .Nagypn megtetszett a hívás, az a tudat, hogy végre ismét a szakmában dolgozhatok. Mentem is hamar át Rákhátra. Volt ott néhány szekér, ami még az uradalomból maradt. Gyorsan kijavítottuk mindegyiket, a lovakat megpatkoltuk, úgy' küldtük a munkába. A szekerekre azonban nem sokáig volt szükség, mert minden megváltozott. Jöttek az első Hoffer.-traktorok, az ekék. boronák és tárcsák. Ezeket javítottuk azután. Bár kovács á szakmám, a végén már mindenes lettem a műhelyben. A bádogos- munkától a gépjavításig ugyanis sok mindenben volt részem. Megtanultam esz- tergályozni, a vasat munkálni. mert amikor tenselvre volt nagy hirtelen szűk«"-' (Fotó: Perl Márton) mindig hozzám jöttek, hogy segítsek. Én meg soha nem mondtam nemet, inkább megcsináltam. így bíztak bennem a munkatársak, és még ma is jönnek, hogy menjek dolgozni. segíteni, pedig már tizenkét esztendeje nyugdíjban vagyok. A gépek iránti szeretet azonban most sem lobbant el be- • tőlem. Kinéz az ablakon, aztán mosolyogva így szól: — Amikor a nap már így kisüt és elolvad a hó, az ember erősödik és indul kifelé a határba. Igaz, háromszor .operáltak; szívasztmám is van, de ilyenkor ezeket mind elfelejtem. A tavaszi nap hatására ugyanis pezs- diil az ember. Tar’alv volt a harmincadik rizsara|ás. amiben ítészt vettem, ott irányítottam a tisztítógépeket a ' gazdaságban. Az idén is üzentek már, hogy várnak, mert szükség van rám. Nem kaptam én soha kitüntetést, pedig sokat tettem a gazdaságért. Megvan a nyugdíjam és azt hiszem, annál naevohb kitüntetés nem kell. hosv hetvenen felül is számítanak rám Rákháton. Mentusz Károly m aranyhoz futni? ajánlásaikat, amelyekből válogathatnak rnaguknak tennivalókat a versenyző brigádok. Az első megbeszélések, „egyeztetések” szerint, nem lankadt a vállalkozási kedv. Egyformán magasra — A brigádvezetők tanácskozásán, 1978. decemberében az értékelésnél furcsának tűnt, hogy olyan sok brigád lett az arany fokozat birtokosa. — Emlékszik vissza Snellenperger And- rásné vállalati munkaver' senyfelelős. — A számok bizonyítják: 73 lett arany, 18 ezüst és 16 bronz. Ilyen nagyszerűen ment volna a munka? Inkább a másik volt igaz: túl könnyen lehetett hozzájutni a legmagasabb fokozathoz. Ezután határoztak .úgy a gazdasági és politikai vezető testületek, hogy változtatnak, az értékelés módszerein. Magasabb színvonalat várnak el és megszüntetik a különbségeket; ne történhessék meg. hogy az e^yik munkahelyen túl nehéz, másutt, meg túl könnyű elismerés- hez jutni. Mezei Lajos munkaügyi és bérgazdálkodása osztály- vezető hozzáteszi: — Erre a döntésre a vállalat nagyobb feladatai is késztettek, nálunk is jól érezhető a minőségi változás igényé. A pártvezetöség és a szak- szervezeti bizottság irányításával 1979. tavaszán meg. kezdte munkáját a zsűri. Tagjai a társadalmi testületek vezetői, a munkaügyi osztályvezető, a munkaver- seny-felelős.-A „másik oldalon” a párt-, a KISZ_alap- szervezetek, a műhelybizofit- ságok képviselői és természetesen a brigádvezetők. Az írásba foglalt vállalásokat megvitatják, esetleg alku- , doznak, rábeszélnek, vi^sza- beszélnek. Azután aláírják a szerződést. — A tavalyi zsűrizésnél a legtöbb esetben nem fogadtuk el azonnal a brigádok vállalásait. Egy üzemegységnél-meg is kellett ismételni az értékelést. Voltak, ahol olyan vállalásokat .sem akartak írásban rögzíteni, amelyeket előző évben mát bőven teljesítettek. Persze a szerződés komoly dolog, kötelez az adott szó. De a célunk is az vWt, hogy valóban komolyabb, szigorúbb leaven a versenv. Úgy is mondhatnám: méltó a brigád mozgalmunk hagyományaihoz. Kevesebben lesznek? Az, első igazgatói tanácsülésén. ahol ez a téma szerepelt napirenden, többen is azon a véleményen voltok: | a zsűri szigora szétzilálja a brigádmozgalmat a vállalatnál. Valóban, a tavalyi év végére csökkent is a brigádok száma, bár egyáltalán nem olyan mértékben, hogy ez alapjaiban rendítené- meg a munkaversenymozgalmat. - Mi erről a véleményük a vezetőknek? — Bg kell azért azit is látnunk, hogy a vállalások elbírálásánál a zsűri néhol túlzottan szigorú volt —válaszolja Zombori József igazgató. — Biztos, hogy az első tapasztalatok ’ nyomán az idén .már körültekintőbb lesz a társadalmi akciók és gazdasági vállalások együttes zsűrizése, és nem letöri. hanerh inkább növeli a mozgalom lendületét. Néhány brigáddal kevesebb lett, az szerintem nem baj. A minőségi változás most a lényeg s ha később mindenki előtt világos lesz. milyen komolyan is . vesszük r milliós hasznot s a forin' ban ki nem fejező«*" »" értéket teremtő mozgalmat, magétól gyarapodik majd e brigádok száma. ' Hozó József, a pártvezetőség titkára is a szigorúbb elbírálás mellett állt ki. — Az illető brigád adottságait, lehetőségeit vettük figyelembe, úgy néztük vállalásait. Nem szabad csak a „báás”, az előző év teljesí- ményei alapján ítélni, hiszen a feltételek változhatnak de a többletelismerésért mindig többet is várunk. Mik a legfontosabbak ? Az üzemanyag-megtakarítás, a gépek kihasználtsága. A személyszállításban kulturáltabb, pontosabb munka, az árufuvarozásnál termelékenyebb, jobb szervezés. A gépek állapota is befolyásolja, ' hol mennyi .üzemanyag-megtakarítást vállalhatnak. Van, ahol a kevesebb is „arany szintű” teljesítményt kíván. —A személyforgalmi főnökség például azelőtt, mindig az élvonalban szerepelt. Önmagához képest tavaly visszaesett, bár eredményei a nagy átlagot nézve még így is figyelemre méltóak. Elmarasztaltuk őket s a vita után ők is. úgy véleked- tek. valóban többet kell vállalniuk, teljesíteniük az elismeréshez. — Az különben, hogy a brigádok száma csökken, nem jelenti a verseny résztvevői létszámának • ugyanilyen csökkentését is. A jobb dolgozók néha keresnek jobb közösséget s a régi gárda feloszlik. Erre is volt már példa. „Újra megpályázzuk.. — Igazságosnak tartja a zsűrizés módszerét? — Mi, a Dózsa György brigád tagjai a hevesi kirendeltségen a társadalmi munkánkat, kommunista műszakunkat a' vállalt arany szinten teljesítettük — válaszolja, Nagy Zsigmond, a. brigád vezető. — Ez elismerést érdemelne, még ha a gazdasági vállalásokat nem is hoztuk. Szóval, legalább bronzot. De ha másként nézem, valóban az egységes teljesítmény a lényeg, még ha rosszul is esik nekünk, hogy most semmit sem várhatunk. — A brigádban mindenki kapott kiváló dolgozói kitüntetést, balesetmentes vezetésért is mindegyiknek van valamilyen elismerése. Tavaly sem dolgoztunk mi rosszabbul, de sok minden összejött. Személykocsival ütközött az egyik teherautónk, nem a mi dolgozónk volt a hibás, ám a gépünk egy ideig 'a műhelyben állni kényszerült. Aztán két hónapig ,nem kapta meg a tervezett fuvarokat a kél legnagyobb teljesítményű kocsink. ‘Hol a pótkocsi nem kellett, hol az üresjárat .volt sok. Az üzemanyag- megtaka,látásnál két százalékot vállaltunk, öregek a gépek. Rábeszéltek három százalékra a zsürizők, de sajnos a kettőt sem tudtuk hozni. — Most oz idén hogyan lesz ezek után? — Már beszéltünk a seer- ■ződésrő] Nem felejtettük el, a vállalat kiváló brigádja cím már kétszer is a miénk volt. Természetesen az idén Is aranya-a szerződtünk. Teljesíteni akarjuk és szerintem tudjuk is. Hekeli Sándor "n- február 33.? éntek
