Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

A Két pisztolylövés A JO GYILKOSSÁGHOZ is idó kell. Meg a nyomo­záshoz is. Az idő akkor tű­nik soknak, ha a nyomozás unalmas, ha amiér* nyomoz­nak. mégha az gyilkosság is, de valójában érdektelen ügy a néző számára, s ha azok, akik nyomoznak, nem ke­vésbé érdektelenek marad­nak mindvégig, önmaguk is. Ha mindezek után az idő, nemhogy soknak, de kevés­nek tűnik, ha nem unjuk korán, sőt, néznénk még tovább is a „nyomozót”, ak­kor legalábbis elfogadható a krimi. A Két pisztolylö­vés több volt, mint egysze­rűen elfogadható. Ezt a megállapítást nem az atyáskodó és a magyar krimi sorsát szívén viselő tévékritikus íratja le ve­lem. Ezt is megtehetném jó szívvel és jószerint, hiszen az effajta próbálkozások több gáncsot, mint segítsé­get kaptak eleddig nálunk és tőlünk. De írhattam nyu­godtan, mert a Mág Berta­lan regényéből Rényi Ta­más rendezte politikai töl- tetésű, hogy inkább ih­letésű bűnügyi történet be­töltötte legfontosabb felada­tát:' szórakoztatott. S e,fel­adathoz az igényesség, a fordulatosság, a pergő ren­dezés és a műfajhoz illő színészi játék (szándékosan írtam: műfajhoz illő. Egy­szerűbb, sablonosabb, ke­vésbé árnyalt, ugyanakkor nagyon céltudatos színészi munkára van itt szükség!!,a jó filmvágások lépcsőin ve­zet és ím vezetett is el az út. AZ ÉLET NÉHA oly szi­tuációkat produkál, a való­ság néha olyan „körmön­font”, hogy az már kimó- doltnak, túlságosan is ki- agyaltnak tűnhet. 1 Kétségte­len, hogy a Két pisztolylö­vés szituációja is felteheti az ez irányú kérdőjelet ben­nünk a sztori hitelét illető­en, pedig a történet, ahogy mondani szokás: szó szerint igaz. Mág Bertalan, a nép­szerű krimiíró, akit a jó sor­KÉPERNYŐ ELŐTT sa megmentett attól, hogy a vele és környezetével, a nyomozótársaival megtörtént esetekből valóban irodalmi mázó és vázú regényt kö­vessen el, a tényszerű, a szinte jegyzőkönyvszerű visz- szaemlékezései alapján írta meg sorra az élet produkál­zonyítsa — tán’? —: nem kötelezően a nyugati sémák és minták útján járva, azok­tól ugyan tanulva is, sikerrel lehet próbálkozni a ma­gyar tevékrimi megteremté­sével is. Ilyen terjedelem­ben-e? Gondolom: a témá­ja válogatja. Lövés dörrent Szerencsi Hugó, mint Kozma és Garas Dezső, Magos őrnagy szerepében ta történeteit. így többek között a Két pisztolylövés „hőseinek”, az áldozatok­nak, a gyilkosnak és a nyo­mozóknak a történetét. És miután sem ő, sem a forga­tókönyv írói nem sokat tű­nődtek azon, hogy a kitalált- ság hitelesebb lehet néha, mint a valóság, kétségtelen érezhető valami „nem túl sok ez már?” a háromrészes tévéjáték nézése közben. Ennyit és ezt rovom fel vét­kéül, de bűnéül talán még ezt sem. Hiszen sikerrel pró­bált meg a rendező egy iz­galmas, pergő, szórakoztató és még valamiféle tanulsá­got is magával hozó törté­netet vinni a képernyőre, — hogy három jó estét szerez­zen a nézőnek. Hogy bebi­és a Kálváriadombról egy ember zuhan le... A nyomo­zó kérdéseire mind hal­kabb, mind beletörtebb a „nem” a többszörös gyilkos szájából, hogy az utolsó ta­gadás már a ' beismeréssel felérjen... ...ÉS A GARAS DEZSŐ alakította Magos őrnagy, Némethtel és Kozmával együtt lezárhat végre egy ügyet, hogy hozzákezdjen egy másikhoz, majd egy harmadikhoz... De ez már nem e film témája. Talán egy következőé, ahol csak egyetlen lövés dörren, egyet­len áldozat lesz és csak egyetlen folytatás, de az semmivel sem kevesebb iz­galommal. G.vurkó Gc/.a Ügyészségi országos vizsgálat Állampolgári fegyelem — tankötelezettség Alapvető társadalmi ér­dek, művelődéspolitikai igény, hogy a tankötelezett­ségről szóló törvény előírá­sainak megfelelően 16. élet­éve betöltéséig mindenki vé­gezze el az általános iskola nyolc osztályát. Ezt az ál­lampolgári kötelezettséget a tanköteles kordáknak mégis mintegy 7 százaléka — rész­ben saját hibája, részben szülői hanyagság, felelőtlen­ség miatt — nem teljesíti. A visszahúzó körülményeket tetten érni, és rajtuk vál­toztatni csak alapos vizsgá­lódás után lehet — mondták az MTI munkatársának a Legfőbb Ügyészségen. Egy­úttal közölték: folyamatban van az az ügyészségi orszá­gos vizsgálat, amelynek so­rán a főváros és valameny- nyi megye főügyészsége az 1979—-80-as tanév tapaszta­lataiból megállapítja, ho­>yan érvényesül a tanköte­lezettség terén az állampol­gári fegyelem, miként telje­sítik az illetékes szervek az iskoláztatási jogszabályok­ban előírt feladataikat. Kedvezőtlen hatásként érvényesül az is, hogy egyes gazdasági vezetők nem szorgalmazzák kellően a ta­nulást, mert úgy véleked­nek, segédmunkásokra még sokáig szükség lesz. Hamis ez az „érvelés”, mert mást jelent a munkaerő-szükség­let, és mást a műveltségi igény társadalmi méretek­ben. — Az igazságszolgáltatás­ban felgyülemlett tapaszta­latok szerint — az iskolába nem járók közvetlenül és jelentős számban növelik a veszélyeztetett környezetű, könnyen a bűn útjára lépő kiskorúak táborát. (MTI) KiöffTÍSs a f?u3mrf-$»remben Kastaly István A festő nyolcvannyolcadik évében jár és amint a Rudnay- teremben rendezett kiállítás is bizonyítja, dolgozik és lankadatlan szorgalommal örökíti meg az egri hóstyák általa olyannyira kedvelt utcáit, a Bükk bájos részle­teit. A pátriárkái életkor önma­gában is tiszteletet érdemel, hiszen a művész élete és sorsa sok-sok buktatón át jut el olykor a beérésig, a befejezettségig. Kastaly Ist­ván esetében a szikár élet­rajzi adatok önmagukért beszélnek; azok is olyan nyíltak és természetesek, egyszerűek és tömörek, hogy szinte alig kell leírni: negy­ven évvel ezelőtt félretolta a jogi diplomájával biztosít­ható kenyérkeresetet, idejött Egerbe — festeni. A mostani kiállítás a csak mutatóban jelentkező csend­élet mellett a tájat eleveníti meg: azt a természetet, amely otthont ad az ember­nek; amely színeivel, for­máival, a megélhető élmé­nyek sokaságával várja az embert. Kastaly München és Nagybánya után kötött ki végleg a megismert táj poé- zisánál: részleteket emel ki az embermegjárta természet­ből és a beszédesen megszer­kesztett fény- és árnyjáték­kal oly sajátosan alkalma­zott sárgákkal, amelyek a barnába és a zöldbe válta­nak át igen gyakran és si­muló átmenetekkel, érzékel­tetni kívánja, hogy ő, a fes­tő a természetből nem a har­cot, a drámai cselekvések és történések dinamikáját veszi észre, fogadtatja el, hanem azt a vidámabb, azt az egy­szerűbb, de kedélyesebb ál­lapotot, amelyben a szemlé­lődés hangulatokat hozhat, érzelmeket kelthet. Nem lehet kikerülni a gondolatot és a szót: Kas­taly szereti ezt a tájat. És ez a szeretet nem egy min­dent elmosó és magába fog­laló szó, nem a magatartás summézása csupán, bár az is, hanem elsősorban érzés. Ez a szeretet a legnyilván­valóbb, a legegyszerűbb for­mákat érinti, a Sasvár utcát, a Grőber-udvar kapuját, azt a kilátást, amely a művész ablakából tárul a két, gyer­mekien csillogó kék szem elé. Nem a nagy mondani­valókat kutatja fel szerete- tével Egerben sem. Neki a kifinomult barokk keveseb­bet mond, talán monumen­tális méreteinél fogva is, mint például a Noszvaji híd, a Havas háztetők, az And­A tardosi kőfejtő (olaj) rás bíró utca virító fáinak képpé alakítható élményei. Ezeket az igen apró és igen egyszerű ’ látványokat nem veri be porral az idegenfor­galmi lelkesedés, ezekhez a megilletődött csend kell. Az, ahogyan a meghittség csat­lakozik a fertőhöz. Nem foglalkozik Kastaly az emberi arcokkal, az ott kifejezhető belső feszültsé­gekkel, az arcon ábrázolha­tó személyes tragédiákkal. A jellemek bonyolult kínló­dásaival sem. Nála minden kristályosán egyszerű, ő ezt a világot így fogadta be magába, neki ez a szépség formája és tartalma. És ha a néhány önálló kiállítására és a sok, másokkal együtt ren­dezett kiállításának anyagá­ra visszagondolunk, nem alaptalanul állapítjuk meg, hogy ennek a tájélménynek az élvezete viszi-vezeti az idős mestert újra meg újra festői barangolásra a város­ba és környékére. Azt nem lehet mondani, hogy az embernek még az árnyékát is elűzi képeiről a festő. Rokonszenve viszont olyan házakhoz vezeti, ahol a város hóstyai népe lakik: parasztok, munkások, akik még manapság is a földhöz közelebb fekvő, apró kis ab­lakokon át szemlélik ezt a vidéki világot. Nem idegen téma a festő számára az ipar sem, de csak olyan mé­retben, mint ahogyan azt a szilvásváradi faüzem völgy­be rejtett épületegyüttesében veszi észre. Nem bánja, ha az egész képet és a táj egyébként jó benyomását megbontja a gyárkéméfty magasba emelkedő felkiáltó­jele: a lágy harmóniák kö­zött ennyi rendellenesség megfér, mert a színek lazít­ják mindenütt a váratlanul fellépő idegenséget. Mond­hatnánk azt is, hogy a fes­tő bizonyos nosztalgiával te­kint le a régi formákra, ar­ra a tegnapi múltra, amely az ő fiatalságát őrzi. Ezért vonul ki állványával ezekre a mai, a forrongó fejlődés által még meg nem érintett pontokra, hogy az emléke­zésre, a szeretetre, a régi vonzalom felélesztésére al­kalmat és környezetet ta­láljon. Ezt a szeretetre méltó és megbecsülni érdemes piktú- rát, a szívével gondolkodó egri lokálpatriótát köszönti most ez a kiállítás és Eger közönsége a Rudnay-terem- ben. Farkas András Drámaírók és a színházak kapcsolata A drámaírók és a színhá­zak kapcsolatáról, alkotói együttműködéséről tanács­koznak február 22-én és 23-án a kecskeméti Katona 'József Színházban. Dráma­írók és kritikusok, rende­zők és dramaturgok — « magyar színházművészeti szövetség kezdeményezésére — megvitatják: miként se­gíthetik elő kölcsönösen újabb magyar drámák szüle­tését és előadását. (MTL) ,Új magyar zene” A rádiósverseny eredménye Megszületett az „Üj ma­gyar zene — a közönség és a' kritikusok 1979. évi díjá­ért” rádiósverseny eredmé­nye. A kilencedik alkalommal megrendezett új magyar ze­nei seregszemlén azok a ze­nekari. kamarazenei és kórusművek hangzottak el, amelyeket a rádió az elmúlt évben mutatott be. A tavalyi komolyzenei bemutatósorozaton harminc­két zeneszerző ötvennyolc műve szólalt meg. A kriti­kusok nyolctagú zsűrije Kurtág György „12 mikro-. lúdium” című művének, a társadalom szinte minden rétegét képviselő közönség- zsűri pedig — amelyben húsz zenekedvelő döntött — Bárdos Lajos „Jeremiás pró­féta könyörgése” című mű­vének ítélte oda a díjat. A nyertes zenei műveket, valamint az eredményhirde­tést 19-én, kedden este 21.30 órakor hallhatják az érdek­lődők a Kossuth adón. A legsikeresebb alkotásokat az Éder-vonósnégves és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara tolmácsolja. (MTI) Konczek József: A kapcsolat í. Végágfésülték a folyó al­só folyása mentén húzódó, sűrű erdőit. Nagy kanyar után enyhéin terül el itt a víz, szemben a szakadékos pánttal. Fák néznek le rájuk a magasból. Lenn hullámok érik el a partot, s derékon loccsantják a sziklákat. A folyó hínárt görgetve mo­rajlik, itt pedig óriásteknő- sok vonszolják magukat a parton. A rét felé igyekez­nek, ahol kedvükre való fű zöldell. Egy sziklára állítja a mű­szert. Mivel a ragyogó sárga bo­garak mindegyre arca körül zsibonganak, fényes ruhájá­ra telepednek, a nyakára erősített dobozka megfordí­tásával feltölti egy pillanat­ra a felületeit, mintha fűte­ni akarná, s a hirtelen meg­növekedett feszültségtől a bogarak a földre hullnak. Felkerekednek, kavarogva húznak el később a víz felé. Alkonyodik. A nap a völgybe betörő folyó fölött áll, és vörös fénnyel áraszt­ja el a munkáját végző cso­portot. Végigfuttatja szemét a társain. Nem messze a Fiú sima felületre akadt. s megkezdte a négyszögelő- emyő kijelölését. (A szem­közti parton az öreg és a Helyettes éppen felhúzzák az antennát. Surrogva tér vissza a röptető. A Helyet­tes most akasztja övére.) Kivár egy kicsit, nem töb­bet (Kozmikus idő 0,1-nél, majd homlok villantó javai megadja a kezdő idő jelét. A tükrös kereső körlapját be­forgatja a négyszögelőemyő síkjára merőlegesen, vissza­számol tatja az alapidőt, és a dekódoló szisztéma-klavia­túráján felhajtja a tetőt. Hallja, amint a Fiú fel­felnevet. Bosszankodva for­dul arrafelé, majd megeny­hül az arca. A Fiú egy tek- nőcöt terelget a négyszö­geit területen. A hívatlan lá­togatóktól meg az egymás közelében felvillanó fény­pontoktól megijedhetett, s ügyetlenül menekül a Fiú elől, aki végül barátságosan fenéken billenti. Miután a esontkolesszus kívül került a mezőn, felhúzza az elektro­mos riasztósövényt, és hom- lokvillantójával jelzi, hogy indíthatja újra. Elfordítja a gombot és automatikára állítja a su­gárágyút. A sugár hosszán kilő előre, majd kétoldalt kiteljesedik, és 180 fokos szögben fogja be az előtte elterülő rengeteget. Nem ismeretlen előtte ez a rész, Kozmikus Észak-Dél- pont pozitív-pozitív észak­keleti tartományának Aa val jelölt négyszogmezóje. Befogták már egyszer, ak­kor a tenger felől. Horizon-- tálisan végigtapogatták Kozmikus - 100, majd az eredménytelenség után Koz­mikus 200 magasságban is az egész hatalmas erdőt. A Központnak a csillagközi hosszú járatú űrhajók szá­mára kiadott utasításaiban ez a kéf magasság szerepelt, minit lehetséges el rejtési hely. Kivételes eset a Koz­mikus 300 magasság hasz­nálata. Azt is megnézték már. Most hát újra ezt a szintet. Mit lehet tenni? Ugyanis nem találják se­hol. Egyre jobban bosszantja a Szaklai Károly rajsm dolog. Ez már a hatodik ex­pedíciója — közülük a* utóbbi négynek ő volt a parancsnoka — csak nem fog most kudarcot valiant ? Az urániumszéria bolygókö­zi hadnagyának ez rutin.* feladat kellene hogy legyen. Mégsem boldogul. Az utóbbi hetekben a csoport is egyre inkább elszótlano- dik. Ez a hamarosan kitör­ni készülő veszekedések elő­jele. Jól tudja ezt. De ered-i mény nélkül visszatérni — nem lehet. Egyre jobban ki­éleződik a helyzet. Ered­mény nincs, s ha nem tud-* ja megőrzi tekintélyét, el^ pusztulhatnak mindnyájan. t (Folytattuk) 4 V

Next

/
Thumbnails
Contents