Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

REGGEL (Greskovits László rajza) Adja be a lányát vegy tisztításra! Alfred Hitchcock rendező­nek, aki fél évszázada a „borzalom mozijának” mes­tere és annak- ellenére, hogy már elmúlt, 80 éves, még ( mindig filmeket forgat, egy­szer (ezt írta egy nyugtalan apa: ..A lányom azóta, hogy megnézte azt a filmet, amelyben a holttest a fürdő­kád!.' -in fekszik, nem hajlan­dó fürdeni. Azóta pedig, mióta látta az ön Psycho cí­mű filmjét, amelyben a zu­hany alatt történt a gyilkos­ság, már zuhanyozni sem akar. Mit tegyek?” Hitch- ■ cock válasza így hangzott: ..Adja be a lányát vegytisz- tításra!” Ezt a történetet — akár igaz, akár kitalált — „Hitch” (senki sem nevezi őt Alfred- nakj szívesen, meséli el, mi­vel nagyon jól illik ahhoz a cinikus figurához, amilyen­nek önmagát álcázza. Film­béli hullái a reklám dicsérő szavai szerint „a legjobbak”. Az egész világon egyedül ő tud értékesíteni ilyen kiváló minőségű és ironikus csoma­golású szenzációt, Hitchcock 53 filmje 50 év alatt több mint 200 millió dollárt ho­zott a forgalmazóknak, ma­gának a rendezőnek pedig gazdagságot biztosított. Annak a cégnek az igaz­gatója. amely eddig 350 te­levíziójátékot készített és amely megjeleníti az „Alf­red Hitchcock, Mistery Ma­gaziné” című folyóiratot, évente negyedmillió dollárt > keres. Miután ekkora pénz­ről van szó, a séf nem en- kedhet meg magának sem­miféle könnyelműséget. Kö­téllel a kezében fényképezi magát, vagy saját nyakken­dőjére felakasztja, esetleg saját fejével a hóna alatt szerepel a fényképeken. . . Mindennek megvan a célja, mindez a reklám érdekében történik. Vagy talán álarc? Hitchcock játszik félel­meinkkel. A moziban vagy a televízióban azt tesz ve­lünk, amit akar és mégsem árulja el nekünk, hogy ki is ő valójában. Még életrajzíró, ja. John Russel Taylor is azt állítja, hogy „Alfred Hitchcockot mindenki isme­ri, de senki sem tudja, hogy ki ő”. Ehhez még hozzáte­szi: ..Egy azonban ■ bizonyos: Hitchcock egyike’ a legked­vesebb és legjóságosabb em­bereknek”. Félénk és egyúttal ijedős is, mint megrémített nézői. Ö maga is elismeri, hogy fél „a kisgyermekektől, a rendőröktől, a magasan fek­vő helyektől és attól a gon­dolattól, hogy a legközeleb­bi filmje már nem lesz olyan jó, mint az előzőek,” önmagába visszahúzódó ember, aki már kilenckor aludni tér és a filmeseken kívül senkit nem ismer Bel Airban (Los Angeles), ahol lakik. Szabad idejét életraj­zok olvasásával és értékes képek szemlélésével tölti. Valamikor képzőművészettel foglalkozott, majd reklám- ügynökségen dolgozott 'és 1922-ben kezdett a némafilm­gyártásban dolgozni, mint grafikus. A régi mesterek képeit vásárolja, mert nem szereti a bonyolult dolgokat. ' Felesége, Alma, „a világon az egyetlen o,lyan ember, akitől Hitchcock valóban fél” — írja Taylor. Egyetlen lá­nya, Pat, színésznő, apjának néhány filmjében epizód- szerepeket játszik. Többet Hitchcock nem mond magá­ról és ennél . többet még még Taylór sem tud kihúzni belőle. Ezért azt tanácsolja: nézzük meg a filmjeit.' Ez jó tanács. A szakmában nincs senki olyarí, aki eny- nyire komolyan venné a munkáját és aki ilyen'vas­kézzel tartaná a színészeket, mint Alfred Hitchcock. Rész­letesen , alkalmazkodniuk kell a forgatókönyvhöz. „Hitch” nem tűri az improvizációt, hiszen az veszélyeztetné a feszültséget — Hitchcock­nak ezt a titokzatos fegyve­rét az olcsó hatásvadászás- sal szemben. Amikor megkérdezték, hogy miért dolgozott egy egész éven át utolsó film­je, a „Családi sírbolt” forga­tókönyvén, „Hitch” ezt felel­te: „Azon törtük a fejünket, hogy hogyan kerüljük el a sémákat.” Sikerének titka a részle­tek kidolgozásában van. Filmjei szkeptikusak a földi igazságszolgáltatással szem­ben, együgyű rendőröket és cinikus bírókat mutatnak be. Filmjeiben az ártatla­nok olyan gyakran válnak gyanúsítottakká, hogy Hitch­cock nagy tisztelője, Francois Truffaut egyszer a szemébe mondta a mesternek: „Min­den filmednek ugyanaz a mondanivalója.” Apáti Miklós: Két férfi beszélget a gyors­vonat fülkéjében. — ön biztosan csak nem­rég hagyott fel a dohányzás­sal, igaz? — Igen, de honnan jött rá? — Hát, mert a kekszet mindig a hamutartóba nyom­ja! ★ Az apa a csillagos eget magyarázza a fiának: — Az ott a Göncölszekér! Mire a fiú megkérdi: — Ne mondd, és milyen j lovak húzzák? ★ A csúnya hölgy panaszko­dik: — Kedves uram. úgy fáj nekem, hogy a férfiaknak kizárólag csak a pénzemre fáj a foguk. -Ha egyszer jön­ne valaki, aki csak mint nőt kívánna — ó, mit nem adnék érte! , — Valóban! És mennyit adna? — kérdi a férfi. ★ Egy fiatalember állandóan elkésik az irodából. A fönö- • ke végül felelősségre, vonja: — Mivel magyarázza ezt, fiatalember? — De főnök tír, mente­getőzik az — hiszen ön is volt egyszer fiatal. — Ez igaz, Netelbeck úr, — válaszod a főnök — de nem minden éjjel! ★ A múzeumba egy férfi tér be kutyával. A múzeum dol­gozója megszólítja: — A múzeumban nem szabad kutyával bejönni! — Én tudom, de ő hozott be engem... ★ Balonková asszony mondja férjének:-r- Nem értem, hogy miért kell neked minden vasárnap futballmeccset vezetned! Azt a pár pofont itthon is meg­kaphatod. .. VIHAR Akinek arcára fényt rajzol e vihar, talán beletisztul, s gyógyul, s rajonghat is úgy, ahogy senki se még, és soha sen) De élve utolsó pillanatát, éli-e azt. ami elet, ami éltet, ami végső, ami egy pillanat és mégis örökétig zengés? Hallod e öt, és hallottál-e mást? Éltél igazán más életet is. Élhetsz-e majd újra oly életet, ami tán nines is? Hirni hallod e öt? Húsa zeng, s hiaha Félsz? Sírsz? Ö vígasztal, ringat, és arcodba sir, ha vársz, ha remélsz, hihetsz, ha szeretsz. Gyűlölet álmodik rólam, de szavam nem bánt ha hozzá beszélek, — tiszta vagyok mar e lucskos viharban. Hiszem és hihet. Vaderna József: Szarvasüldözö Hétszer magasabban vándorol a piros, elindulok visszhangozni anyám szivét. Haza. Hazafelé. Dörrenve csukódik be mögöttem az erdő, időt ígérve időtlenig üldöz a nappal és éj. Hamis anyaméh a vidék, elnyeli koponyámat — nem tud újraszülni, .őriz aikonyattal. bezár virradattal. Agancsnak már kicsinyek a völgyek, a tett hosszú furulvaszó — lyukas a göhd hullámzó célpont a futásom. Magosba szökkenő vérem éneklő ige. keserít távlat, pentatonból csigalépeső... Gondolatok Az ó lelkiismerete mindig tiszta — gyorsan felejt. ★ Ne tévesszétek össze a hallgatást a gondolkodással. Vannak, akik azért hallgat­nak, mert nem gondolkod­nak. ★ Mindenkit bírálni bölcs dolog, egyet bírálni merész­ség. ★ A kása ugyan nagyon for­ró, de a cél érdekében ... valakinek meg kell égetnie magát. ★ Kék madarak nemcsak a mesékben fordulnak elő, ha­nem a vegyi üzemek környé­kén is. A paradoxon — olyan igazság, amely még nem vált közhellyé. Annyira biztos volt önma­gában — hogy még a saját hibáiban is kételkedett. Te nekem, én neked, de hát akkor az államnak ki­csoda? ★ Ha mar semmit nem lehet elhordani — akkor hordjuk el magunkat. Deákizáló bolondénak PÁLYÁZAT Egy eddig figyelembe nem vett összefüggésre hívta fel a figyelmet akaratlanul is egy nő, aki Gent (Belgium) városában igyekezett állás­hoz jutni. Pályázatában egyebek között a következő­ket írta: „Nem vagyok férj­nél, egyébként egészséges vagyok.” MINIKÖNYV Hamarosan napvilágot lát Tokióban a világ legkisebb könyve. Tizenhat oldalon egy naptárt és az év 12 hó­napjára vonatkozó adatokat tartalmaz az állítólag sze­rencsét hozó drágakövekről. A minikönyv mérete: 2x2 milliméter. ZSEBFEGYVER Egy amszterdami idős hölgy lánya lassan gyanút ‘ fogott, mert a hölgy sétáik alkalmával kézitáskájában mindig egy tárgyat hordott magával, amelyet „zseblám­pának” mondott', de gondo­sán elrejtette. Lánya kérésé­re a rendőrség végül is utá­najárt az ügynek és meg­lepődött, amikor a titkot feltárta: a táskában egy má­sodik világháborúból szárma­zó kézigránát volt! Az idős hölgy esküdözött, hogy csak ezzel á fegyverrel érezte ma­gát biztonságban. GENGSZTERKOSZTÜM Egy híres amerikai film- bohóc öltözékébe lepett be egy férfi egy santurcei (Spa­nyolország) cukrászdába, és követelte a pénztár átadását. Szereplése megnevettette az üzlet tulajdonosát és anna^ lányát. Csak amikor a „elown” egy riasztó pisztolyból tüzelni kezdett, vették észre, hogy bár kosztümbe öltözött, de „valódi” rablóval van dol­guk. A maskarádé mégsem vezetett sikerre: a pénztár éppen teljesen üres volt. TORKOS ANGOLOK Statisztikusok kimutatták, bogy jelenleg az angol a legtorkosabb nemzet Euró­pában. Egy év alatt egy an­gol átlagosan 12,5 kg csoko­ládét és egyéb édességet fo­gyaszt. < Nyílik az ajtó. Be­lép az ember, hozza magával a tanyát. Csizmája orrán a parányi folt csak arra való, hogy job­ban mutassa a bőr ragyogását. — Jó napot kívá­nok! — Köszönése kimondott - egész mondat, megadja a találkozásnak az ün­nepet, meg a tisz­tességet is. Diót és almát kínál. A presszóban az emberek kérni szok­tak, és nem kínálni, de alma, dió, szőlő­domb illata van a szónak, ahogyan az volt az akkurátus jó napotnak is. — Mutassa bácsi! Elmegy az ajtóig az ember, megnyitja és kiszól: — Margit! Gyere be! Belép most már az asszony is. Jó na- pofja csak egy szó. halkabb is, bocsánat- kérőbb. 7'öpörödött öreg néni. Vagy het­ven év szántotta szomorúan széppé az arcát. Háta bele- görbed a súlyba: kendőbe kötve rajta a kosár. — Mutathatod! — Elfordul az ember, mint akinek semmi dolga ezzel a muta­tással. Beszéljen magáért a papirhéjú dió, az illatos alma. Ö ültette azokat a fákat, az a dolguk, hogy teremjenek. — Mennyiért? — Megegyezünk. — Margit elhátrál, mert beszélni, al­kudni, üzletet kötni az embere dolga. A piac az más, ez itt olyasmi, mint a vá­sár. Hosszú az alku. A presszósnő nyelve pereg, az ember ke­veset szól, de ma­kacs. Mindketten tudják, hogy meg­egyeznek. Inkább sport ez. szórakozás, mint filléres haszon. Amikor aztán elkél a portéka, Margit egy háromcentes édes pálinkát kap. Segít kipakolni a kosarat. A mérést ketten nézik. Az asz- szony lopva hátul­ról, az ember gaz- dásan, gonddal. Amíg a presszóévá számol, segít felköt­ni az üres kosarat, és Margit már megy is. A háromcentessel az ember megmutat­ta, hogy van pénze, most e kapottból fél­decit kér. Az árból fillért se engedett könnyen. Most hety­ke borravalót hagy. Odakint Margit a fal mellé húzódva várja ae ö ügyet in­téző emberét. Az odaadja a maradék pénzt, amit elrejt egy kopott bugyellá- ris. Negyedrész pilla­natig még vissza­néznek a győztes csatatérre, a presz- szóra, aztán elindul­nak. Elöl az ember, féllépéssel elmarad­va az asszony. Men­nek. Két szigetnyi ember a hullámzó forgalomban. A sa­roknál elfordulnak és eldugja őket a bontásra Ítélt utca. A történelem. Bartha Gábor A furcsának tűnő címmel' i arra utalunk, hogy még nap­jaink nyelvhasználatában. 1 is fel-feltűnnek olyan nyelvi formák, amelyek valójában 1 a regi deákos műveltségig, nyelvi lecsapódásainak "esi kinthetők. Szamomra is meg-» lepő volt. milyen sok es ér­dekes magyar—latin képződ«* mény kerüit bele jegyzetfü­zetembe. Nagyapáink konyha la dny saganak keverék alakjai kő-* /.ül különösen gyakran hall­hatjuk és olvashatjuk azokat a jellemző példákat, ame­lyek a latin képzők felhasz­nálásáról árulkodnak: bo­londéivá, huncutéiba; horga— J tórium: rokonológia, ebesé-*' riáda: bolondikus. kutyáin»'*, világice, esaládice. kitaiáeió, Palócia, Miskólcia *tb. Ritkábban, de olykor-oly­kor jelentkeznek a szónál nagyobb nyelvi formák i*„ i főleg az idősebbek nyelv­használatában. Feljegyzé­seimből idezem erre vonat­kozólag ezt a példatárt: acf ugrandum, ugatandum: ku­tya kutyárum. dacara a da- cárandóknak, bonahórás (bo­londos, rájött a bolond óra) stb. A jóízű kvaterkázás alatt el-elhangzik egv-egy kéve-. > lék szólás és közmondás is.' Ilyenekre gondolunk elsősor­ban: Vbi non est. ne keress, ohm dixit Szekeres (Ahol nincs, ott ne keres«, mondén egykor Szekeres). — Non est. bonus patvarista, gui non est vakarista. (Nem lehet jó jog­gyakornok, aki nem ért a va­karáshoz). — A honor es mutant mores (a rang elbizakodottá tehet) latin mondás félmagyarul így hangzott fel a latmoskö- dó embereket utánzó, vagy inkább kigúnyoló emberek ajkán: Hores mores, marké - füles. Jelentése: A magasabb tisztség megrontja a viselői erkölcseit is. A latinoskodó, a degícds szólások körébe vonható ez a felemás kifejezés is: Ci­coma mag a gólya. Arra az emberre mondják, aki min- 1 dig ugyanazt hajtogatja, csak legfeljebb a nyelvi formát . változtatja meg. Ügy, ahogy "t a szólás is példázza: a latén ciconia magyar megfelelője 1 a pólya megnevezés Elítélő szándékai használ­ták nem is oly régen az *r~^ gózó, magyar képzővel alko- ■” tott latin jelzőt is olyan esen berek jellemzésére, akák-, üres okoskodással tűntek Jgi-; i, nem fogalmaztak «gyértől-■ műén. s a sokféleképpen ét- telmeahető megnyilatkozá­saikat sunyj, sums kóló mo- 1 soly is kísérte. Erre utal ez a félig latin, félig magyar tömör SBÓlásszerű nyelvi for­ma : Bhsgo, vigyorgó. •r. Bakes termet 4 A

Next

/
Thumbnails
Contents