Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

film a mozik műsorából ff Égig érő gyermctegség Égigérő fű. Mesét, szár­nyaló fantáziát sejtető' cím. Ilyesmit ígér az előzetes pro­paganda rs, amely gyermek­filmként sorolja műsorba Palásthy György művét. Végre egy gyermekfilm! — gondoltam, s a rendező ko­rábbi alkotásaira. ■ a Hahó, öcsi!, a Hahó. a tenger!, va­lamint a Tótágas című fil­mekre emlékezve érdeklő­déssel ültem be a moziba. Ahol kevesen voltak, gyere­kek alig. Kezdett gyanús lenni. Az indító képsorok bizta­tóak voltak, a rendező itt még szabadjára engedte a Paripa utcában vakációzó tízéves Misu fantáziáját: pe­regtek az ábrándképek, a kalandvágyó fiúcska meg­védte a gyengéket. vissza­verte a bankrablókat, satöb­bi. satöbbi. Aztán nevéhez méltatlan lépést váltott a Paripa utcai történet. Misu képzeletének szárnyalása is alábbhagyott. Egyszer még felcsillant ugyan, amikor a fővárosi bérház sivár udva­rának keramitkockái közül kibújt az a bizonyos fűszál. De nem lett belőle égig érő lü még bokáig érő sem. A film alkotói ugyanis nemhogy a. nézőkét, de még h saját fantáziájukat sem mozgatták meg igazán. Nem a magasba, hanem túlságo­san a földre, a keramitkoc- kákat felváltó gyeptéglákra, vagvis valamiféle köznapi realizmusra irányították a figyelmet. Miközben • elté­vedtek a „gyepen" s így okos felnőttek kezdték irá- nyitani és pallérozni a tör­ténet két gyerekszereplőjét, s a nem titkolt nevelési szándék eredményeként megpaskolták a hivatali bü­rokráciát. védelmükbe vet­ték az öregeket, közismert álbölcsességet ismételtek, Poldi bácsi, a nyugdíjas vonuló parkőr például több­ször is megjegyezte: Minde­nütt jó. de legjobb itthon. Azok. a bizonyos gveptéglák pedig azért kerültek a szó­ban forgó udvarba, mert a becsületben megőszült park­őr a történet során gyakran el.sóhajtotta: „Csak azt nem tudom, hogv fogom kibírni a gyep nélkül”. S lám füvet „termett” az összefogás. Szép és elisme­résre méltó cselekedet ez. A Paripa utcai ház lakóitól persze, de nem a magyar filmgyártástól, amely gyer­mekfilm helyett gyer­mekded {filmet készített. Mégpedig úgy, 'ahogyan a kicsik világát — ilyen gyer­metegül! — a felnőttek el- kénzelik. Mert az Égigérő fűnek akadnak ugyan jó. helyen-, ként kedélyesen szórakoztató részletei, ám nincs épkézláb sztorija. A színészek pedig csak igyekezhettek — a rég nem látott Ifajz János. Fo­ntig Márta. Dajka Margit akinek humorára, játékos- kedvére még mindig fel le­hetne építeni egy filmet, január 12., szombat Drahota Andrea, Máriáss József és a szeneslegenyt re­mekül alakító miskolci—egri színész, Újlaki Dénes —, mert .mese hiányában nem tudott szárnyalni, kibonta­kozni a történet. A két gye­rekszereplő kiválásztását nem igazolta a film. Forgács Ottó jellegtelen képsorait sem őrzi meg az emlékezet. Nem szokásom ugyan a durva fogalmazás, most mégis leírom: ezt a filmet nem kellett volna megcsi­nálni. Mert nem lettünk töb­bek, gazdagabbak vele, ál­tala. „Hölgyvendég­szolgálat” csak katonáknak Bár a dominikai filmgyár­tásról édeskeveset tud a ma­gyar közönség, a Pantaleon és a hölgyvendégek mégis biztos sikernek látszik. Igaz ugyan, hogy a perúi Mario Vargas Llosa a mai latin­amerikai próza egyik legki­emelkedőbb alakja, nem is­meretlen hazánkban sem. ed­dig négy könyve jelent meg magyarul, a Pantaleon és á hölgy vendégek című regénye immár második kiadásban. A sikeres regényből az író, valamint Jose M. Gutierrez- Santos rendezői közreműkö­désével remek filmvígjáték készült. Sőt, több mint vígjáték, hiszen a mulatságos és pi­káns történet mögött a ve­zényszavakra épülő katonai élet kifigurázását is felfe­dezheti a néző. Arról van szó ugyanis, hogy az ama- zóniai-helyőrségekben szolgá­latot teljesítő katonák rend­szeresen zaklatják a polgári lakosságot. Az asszonyokat és a lányokat persze. Ez így nem mehet tovább! — mondják a központban, s nyomban elhatározzák: radi­kálisan megoldják a problé­mát. Nos, éppen arról szól ez a film, hogy túl jól sikerült a megoldás, merthogy a titkos megbízatást teljesítő Panta­leon kapitány szinte tudo­mányos alapossággal és ki­váló szakértelemmel szervez­te meg, hogy a garnizonok trópusi forróságtól feltüzelt legénysége rendszeres „nemi ellátmányban” részesüljön. Kiderült többek között az is, hogy a hadsereg legjob­ban szervezett alakulata ez a hölgyvendégszolgálat, amelynek fejlesztésére las­san már többet költenek, mint a fegyverekre. Katonai rendben. óramű pontosság­gal működik a szolgálat, mégis kipattan a botrány. Mondhatnám így is: a túl- szervezettség megbosszulta magát. Ara amíg idáig jut a tör­ténet. addig a közönség jól szórakozik, szép tájakat, csi­nos nőket lát, s bizonyára megjegyzi a főszerepet ját­szó spanyol színész, jose Sacristan ügyefogyott fapofa figuráját. Márkus* László Tizenhatezer elsőévest vesznek fel az egyetemekre, főiskolákra Változatlan feltételek mel­lett jelentkezhetnek az idén érettségizők ‘ vagy a koráb­ban végzettek az egyetemek és a főiskolák nappali tago­zatára és nincs lényeges vál­tozás a felvételi eljárásban sem. Boltokba került a ma­gyar felsőoktatási intézmé­nyek 1980. évi felvételi tájé­koztatója. amely az érintett fiatalok számára több fontos újdonságot is tartalmaz. Az agrár-felsőoktatásban például néhány szakon a ko­rábbi három felvételi tárgy , helyett csak kettőből kell vizsgázniuk a jelentkezők­nek. Azokon a szakokon, ahol a későbbi tanulmányok intenzív matematikai felké­szültséget igényelnek, válto­zatlanul felvételi tárgy a fi­zikával társult matematika, más szakokon pedig kémia- és biológiatudásukról kell szá­mot adniuk a pályázóknak. Egyes tanárképző intézmé­nyekben hosszabb szünet után ismét meghirdettek né­hány szakpárt; az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen például a filozófia—matema­tika, a szegedi József Atti­la Tudományegyetemen pe­dig a történelem—földrajz szakot. A nyíregyházi Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskolán szeptembertől ma­gyar gyors- és gépírás szak- párosításban is képeznek szakembereket. A Testneve­lési Főiskola nappali tagoza­tán az 1980—81-es tanévben nem kezdődnek edzői sza­kok. Idén is érvényes viszont, hogy a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozataira a középiskolák utolsó éves tanulói, illetve azok az érett­ségizett — képesített — dol­gozók kérhetik a felvételü­ket, akik 35. életévüket még nem töltötték be. A felvéte­li nyomtatványt a középis­kolásoknak az iskola bocsát­ja rendelkezésükre, más je­lentkezők pedig a budapesti, illetve a megyei nyomtat­ványboltban szerezhetik be. A felvételi kérelemhez csa­tolni kell a szükséges elő­képzettséget tanúsító erede­ti iskolai bizonyítványt, (ok­levelet), a középiskolai ta­nulmányi értesítőt, az ön­életrajzot, az 1979-ben vagy korábban érettségizetteknek pedig a hatósági erkölcsi bi­zonyítványt is. A felvételi kérelmet az érettségi bizo­nyítványt kiállító középisko­la igazgatójához kell be­nyújtani. A munkaviszony­ban állóknak a' kérelmükhöz a munkáltató írásos javasla­tát is mellékelniük kell. Akik a középiskolát 1978- batt vagy korábban, illetve esti és levelező tagozaton vé­gezték el, közvetlenül a fel­sőoktatási intézmény vezető­jéhez küldjék kérelmüket. A jelentkezők csak egy hazai felsőoktatási intéz­ménybe adhatják be kérel­müket, egyidejűleg viszont pályázhatnak művészeti fő­iskolára, a néphadsereg ka­tonai főiskoláira, külföldi egyetemre és élhetnek az át­irányítás lehetőségével is. Aki például az orvostudo­mányi egyetemre jelentkezik, jelentkezési lapján feltüntet­heti, hogy — esetleges eluta­sítás esetén — az egészség- ügyi főiskolai kar melyik szakára kéri átirányítását. Számos más felsőoktatási in­tézményben is érvényben van az átirányítási rendszer. Figyelmet érdemel, hogy az a jelentkező, aki a lakóhe­lyén levő egyetemen vagy fő­iskolán is megszerezheti a választott szakképesítést, csak akkor jelentkezhet más városban levő hasonló felső- oktatási intézménybe, ha nem kér kollégiumi elhelye­zést. A tudományegyetemek természettudományi karain — az utóbbi évek tapaszta­latai szerint — Budapesten a legnagyobb a túljelentke­zés, itt azonban a kollégiu­mi helyek száma is erősen korlátozott. Ezért a vidéki jelentkezők közül nagyobb a felvételi esélyük azoknak, akik a lakóhelyüktől legjob­ban megközelíthető vidéki , egyetemre nyújtják be kéé j reimüket. A tanárképző és t tanítóképző főiskolákra, il41 letve az óvónőképző intézet­tekbe jelentkezők csak a» meghatározott felvételi kör-) zet szerint kérhetik felvéle- Iliket a megfelelő intéz-) ménybe. A kérelmet a középiskoláié! február 10—25-ig, a felsőok­tatási intézmények pedig; március 30-ig fogadják el. A1 felvételi vizsgákat - június 25-e és július 14-e között tartják, az időpontról a fel-j sőoktatási intézmény a jeé lentkezőt legalább nyola nappal korábban értesíti. Al matematika, a fizika és at biológia felvételi tárgyhót megírt közös írásbeli érett­ségi dolgozat az idén is meg­felel a főiskolai, egyetemi felvételi vizsga írásbeli ré-j szének. A közös írásbeli idő*' pontja május 26—27. A diákok középiskolai eredményeik, alapján maxi­mum 10 pontot vihetnek ma­gukkal és újabb 10 pontot), szerezhetnek a felvételi vizs-r gán. A jövő tanévben az egye­tem és a főiskolák nappali tagozatán — az ideihez ha­sonlóan — mintegy 16 eze» elsőéves kezdheti meg ta­nulmányait. Lényegéber» azonosak a keretszámok a ( különböző egyetemi szakof kon és a főiskolákon is. Hatvani ajándékcsomag Akik adják: Hatvan köz- művelődési intézményei. S természetesen jelentősebb művészeti, szórakozási alkal­makról van szó, amelyekből válogathat mindenki a maga ízlése szerint. Mit nyújt pél­dául a közeljövőben a Vö­rösmarty Művelődési Köz­pont? Január 15-én, kedden este 6 órakor Koncz Gábor előadóestjét rendezik meg a Calcutta Trió közreműködő­vel, másnap indítják a KISZ- bizottsággal közösen szerve­zett barátsági est sorozatot, Románia életével, tájaival is­mertetve meg a vendégeket, míg január 22. a gyermekek örömére szolgál: az Állami Bábszínház két előadásban mutatja be a Lúdas Matyit. Az ezt követő nap viszont már a reneszánsz-barokk zene kedvelőinek ígér él­Császár István: Ötödik szimfónia Este kilenc után beültünk Ferivel az ebédlőbe tévét nézni. Rajtunk kívül csak két-három ember volt a he­lyiségben. A többség kint ci­garettázott az előtérben, cso­portba verődve. Várták a tíz után kezdődő olasz filmvíg­játékot. Pillanatnyilag Her­bert von Karajan vezényelte Beethoven ötödik szimfóniá­ját. Ez űzte ki őket cigaret­tázni. — Mi van a tévében? — kérdezte Feri, amikor az előbb elhaladtunk közöttük. — Valami démoll —mond­ta az egyik — menj be, Fe­rikém, éppen neked való. Kedveskedő lenézés és ta­lán egy kevés szánakozás is volt ebben a hangban. Ne­vettek is néhányan. Feri ugyanis egy mihaszna festő. Még ha szobafestő lenne... De képeket fest, itt az álla­mi gazdaságban, ahol min­denki dolgozik, még én is, a testmozgás kedvéért fákat ül­tetek. kapálok, pedig én is egy mihaszna vagyok — író­ban. Ráadásul Feri képei itt senkinek sem tetszenek túl­ságosan, mert olyan démoll- szerűek. Hallgattuk a zenét az ebéd­lőben. néztük a zenészeket és Karajánt, ahogy magas nya­kú fekete pulóverben vezé­nyelt, szinte végig behunyt szemmel. Közben eszembe jutottak azok az ismerőseim, akik át- kozódva szidják az úgyneve­zett „egyszerű emberek” mű- vészetellenességét, vagy inkább művészetgyülöletét. Egy zenerajongó asztalos ba­rátom például azt mesélte fogcsikorgatva, hogy a mun­katársai rohanvást elzárják az egyébként állandóan or­dító rádiót, amint olyasmit hallanak, hogy ' Brahms, Schumann, vagy hegedűver­seny, vonósnégyes. Különö­sen a vonósnégyes serkenti őket azonnali cselekvésre. Vannak emberek, akik már megkedveltek néhány operát, de a vonósnég'd%ektől irtóz­nak, .mint a tüztol. Számomra az az elgondol­kodtató, hogy ezek az embe­rek. anélkül utasítanak el maguktól zenét, képet, köny­vet. hogy valaha is meghall­gatták. megnézték, elolvas­ták volna. És az indulataik éppen olyan hevesek, mint azokéi. akik „primitívek”-nek nevezik őket. Munkásszálláson láttam egv középkorú vagányt, aki miközen az elhallgattathatat- lan hangszóróból Csajkovsz- kij-zene szólt. tajtékozva hánykolódott az emeletes ágyán, és azt ordítozta, hogy az ilyesmi csak az agyalá- gyultaknak tetszik, csak azok hallgatják olyan pofával, mint egy beteg kuvasz, de ugyanúgy nem értik, mint ő, mert ennek nincs értelme, az ilyen zagyvaságot ngplopó hülyék találták ki, naplopó hülyék számára. Ahogy észrevettem, ezek az emberek a szimfóniával, vagy éppen a Feri képeivel kapcsolatban már eleve va­lamiféle „úri huncutság”-ot sejtenek, vagy talán megér­zik ezeknek a müveknek azt a közönségét, amelyik egy tőlük idegen világban él. nem ismerve az ő életüket, gond­jaikat, de annál jobban is­merve a mindeoré!e démoll'' kát. „Persze, ha egy vagon cementet kell kirakni, akkor nem ők hordják kettesével az ötven kilós zsákokat. Pe­dig az az igazi művészet!” A zenekar az utolsó tétel­be kezdett. Kintről bejött a mindig tréfálkozó Kálmán. Magas, nagycsontú .testével lezökkent a székre. Fúrtam gosan mosolyogva nézte a képernyőt. Éppen egy sor gordonkást mutattak. —Odanézz, édesapám, hogy húzzák a brúgót! — mondta, és utánozta őket. — Hogy cifrázzák, az anyjuk keservét! Nézd, az meg a szemét is lehunyja, úgy inte­get. A trombiták! Figyeld, hogy regyegtetik. össze le­hetne gyűjteni tőlük öt hor­dó trombitanyálat. Már csak félig figyeltem a zenére. Kálmán ugyanannyi­ra érdekelt. Egyideüileg van­nak. egymás mellett, é ki merné megmondani. hogy melyik a fontosabb. .. ményt, éspedig a BM Tinódi Kamarazenekar szereplése­alkalmából. i Januártól önálló intéz-, ményként, s igen sokrétű' programmal dolgozik a Hat­vani Galéria, az új épület át­adásáig a művelődési ház ki­állító- és klubtermében. Al műsort holnap, vasárnap dél­előtt a galéria gyermekszak­körének foglalkozása vezeti be Paksi Gyula művésztanár irányításával, hétfőn pedig a? nyolcvanesztendős1 mestert,' Barcsay Jenőt köszöntik a galériabarátok körének talál­kozóján. A Kossuth-díjas fes­tő életművét dr. Végvári La­jos műtörténész méltatja. Mindjárt ide iktathatjuk a január 19-én Szentendrére induló galériabusz útját is,' amelynek célállomása a Bar- csay-múzeum lesz, ahol ma­ga a mester tart tál lal veze­tést. A Hatvani Galéria so-, ron következő tárlata egyéb­ként január 27-én nyílik Janzer Frigyes Munkácsy- díjas szobrász alkotásaiból, ( másnap este pedig a galéria- pódium első műsorán talál­kozhatnak a művészbarátok Janzer Frigyessel, Tasnádi Attila műkritikussal és Bits­key Tibor Jászay-díjas szín­művésszel. Egvre rangosabb szerepét tölt be a helyi közművelő­désben a gyári művelődési ház, amelynek belső felújítá­sát a héten fejezték be. Ja­nuár 16-ától itt kap otthont a városi képzőművészeti stú- ■ dió Buhály József vezetésé­vel, ■ ugyancsak szerdától folytatják munkájukat a nyelvtanfolvamok, január 26-án pedig színpadjukon koncertezik a KISZ Közpon­ti Művészegyüttesének rajkó­zenekara. Szervezik már a hagyományos munkásakadé­miát. amelvnek előadói kövt találjuk Pálfy Józsefet, dr. Czeirel Endrét, s a hó végén kezdődik a gyári óvoda ap­róságaira számitó balettoktn- tás. Az ajándékcsomaghoz tar­tozik az az örvendetes tény is. hogy Szalmásy György személvében függetlenített igazgatót kapott a vasutasok í.iszt Ferenc művelődési há­za, ahol január végén a he- lvi MÁV-szalonzenekar ad koncertet. S változatlanul ajánljuk az érdeklődőknek a Hátrány Lajos Múzeum ki- á'.’ítúsát. amely a Grassalko- vich-kastélyt mutatja be ré­gi fényében, fotók, grafikák és Korúm Erika textiljeinek felhasználásával.

Next

/
Thumbnails
Contents