Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

Bonyolultabb az élet? Ev elején rr r '„Az elmúlt öt esztendőben pártunknak, népünknek bo­nyolultabb és nehezebb hely­zetben kellett dolgoznia" — írja az MSZMP Központi Bizottsága a párt XII. kong­resszusára kiadott irányel­veiben. Az élet persze soha sem volt egyszerű, gyakran kellett népünknek is nehéz, bonyolult körülmények között élnie, dolgoznia, határoznia. De most valójában nehezebb leckéket, alternatívákat ad fel az élet, és kiválasztása, megoldása annak, hogyan to­vább, nem olyan egyszerű. Azt mondjuk például és így is gondoljuk, hogy a tel­jes foglalkoztatást meg kell tartani, legyen munkája minden embernek. De ezt mondtuk 15 évvel ezelőtt is és ebben a teljes foglalkozta­tásban benne foglaltatott és foglaltatik ma is: az üzemen belüli munkanélküliség, a fi­zetés a semmiért, és az is, hogy a kollektív szerződé­sek, a termelési tanácskozá­sok jegyzőkönyveiben piros­sal húzták alá a jogokat, a pontos, a hasznos testre sza­bott munkáról meg jóformán ha szót ejtettek. Az irányel­vek azt mondja erről: „Az előttünk álló feladatok meg­oldásához elengedhetetlen a munkaerőnek a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatá­sa... A központi és a helyi irányító szervek, a gazdálko­dó egységek mindenütt és minden beosztásban köve­teljék meg a munkaviszony­nyal járó kötelezettségek tel­jesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát." A másik, ami ehhez tarto­zik: az egyenlőség, a testvéri­ség, a szabadság elvét a pol­gárság hirdette meg, irta zászlajára, de ezt nem a ka­pitalizmus, hanem a szocia­lista társadalom teremti, te­remtette meg. Az egyenlőség, még inkább az egyenlősdi helyett azonban mi a diffe­renciálás elvét kívánjuk, akarjuk érvényesíteni. Azt, hogy a teljesítmény, a minő­ség a tisztességesebb munka lesz és legyen a meghatáro­zó, azt, hogy aki többet ad a közösbe, az kapjon is többet a közösből. Nyilvánvaló, hogy így lesz, akinek jobban ala­kul a sorsa, aki jobban jár, de olyan is, aki rosszabbul jár. Ez bizonyos helyeken fe­szültséghez vezethet, óm ép­pen a szocializmus érdeké­ben, inkább ezt kell vállalni, mint a látszólagos egyenlős- dit. Ismét az irányelvekre utalok: „A gazdálkodás ered­ményessége tükröződjék job­ban a vállalatok saját alap­jainak, valamint a dolgozók keresetének alakulásában.” „Fejlődött a szocialista de­mokrácia — olvashatjuk az irányelvekben — társadalmi rendszerünk lényeges vonása. Nőtt az érdeklődés az össz­társadalmi kérdések iránt, a lakosság javaslataival, kri­tikai észrevételeivel fokozódó mértékben vesz részt a köz­ügyekben, valamint a helyi fejlesztési tervek kidolgozá­sában és megvalósításában.” Ezzel teljesen egyetértve érdemes hozzátenni, hogy ugyanakkor olyan tapaszta­lat is akad, nem kevés, hogy az a sokszor szorgalmazott szocialista és közéleti de­mokrácia, a nagyobb nyitott­ság a társadalmi életben nemcsak a húzóerőt élénkíti, hanem bizonyos demagóg, nem szocialista nézeteket, magatartásokat, politikai cse­lekedeteket is. Mi a megol­dás? Szűkítsük a demokrá­ciát? Erről szó sincs, nem is lehet! A megoldás csak egy lehet: demokratikus fórumo­kon ütköztessük a nézőponto­kat, nyílt és őszinte viták­ban győzzük meg a partnert. Ügy, hogy ez a vita ne ta­szítsa, hanem hozza közelebb az általunk képviselt helyes álláspontokhoz. Ez a vita olyan legyen, hogy elérje: az élet minden területén a szo­cialista gondolat, a szocialis­ta fegyelem és légkör legyen a meghatározó. Olyan atmosz­férát kell teremteni, amely a szocializmusnak kedvez. Ebben a vitában nem az a döntő, hogy ki tud több idé­zetet Marxtól vagy más klasszikustól, hanem az, hogy ki tudja a marxizmus—leni- nizmust korunkra, a mára, a valóságra alkotóan alkalmaz­ni. Arra a világra, amelyben élünk és arra, amelyet elő­Jól halad az építkezés Munkáslakások Sírokban A Mátravidéki Fémművek az OTP-vel kötött szerződése alapján 48 dolgozójának biz­tosít lakást. A munkáslakás­építési akcióban a vállalat kamatmentes kölcsönt ad a község szélén felépülő laká­sok megvásárlásához. Ezen­kívül a közművesített telek is a jövendő lakók rendelke­zésére áll. A lakásépítő szövetkezet szervezésében már 1978. ja­nuárjában beköltözhettek az első épület 16 lakásába a bol­dog tulajdonosok. A szerző­dés alapján a -további épít­kezések a múlt év második felében kezdődtek meg, s előreláthatólag március 31-ig még 16 dolgozó kap végleges otthont A kivitelezők, a He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalat szakemberei sze­rint a többi épület is elké­szül az év őszén. A vállalat nemcsak a cso­portos lakásépítést, hanem a családiház-építést is támo­gatja. A szociálpolitikai ter­vekben mindig szerepelnek a törzsgárdatagokpak nyújtha­tó kedvezmények: így pél­dául az olcsóbb vállalati fu­var biztosítósa. A füzesabonyi gyáregység lakásigénylő munkásai még ebben az évben beköltözhet­nek az akcióban épült ottho­naikba. Tizenkilenc régi dol­gozót jelöltek ki a korszerű, új lakások jövendő tulajdo­nosának. A fémművek munkósellá- tási osztályán gondoskodnak arról is, hogy évente megfe­lelő támogatásban részesülje­nek a gyermekintézmények, az üdültetés s a védőital, a védőétel, a védőruha mindig rendelkezésre álljon. A na­pokban készítik el az idei szociálpolitikai tervet, amely­ben nagy hangsúlyt kap a vállalat balatonszárszói üdü­lőjének teljes felújítása. készítünk, amely felé tar­tunk. Kétségtelen, nogy nem könnyű, hanem nagy és ke­mény feladat ez, hiszen az élet nap mint nap olyan kérdéseket tesz fel, olyan feladatokat szab meg, ame­lyekkel meg kell küzdeni, küszködni. Mindenesetre — és ez tény — a szocialista demokrácia kiteljesedése nemcsak nagy hatással van társadalmunkra, hanem újabb és újabb lehetőséget is hordoz a társadalmi mozgás­tér tágulására, arra. hogy a közélet egyre jobban magá­hoz szívja, vonzza az olyan embereket, akik nemcsak szemlélődni, kibicelni, hanem tenni is akarnak. S végül — meggyőződésem — a nagy cél, a fejlett szocializmus szül annyi energiát, amennyi megvalósulásához szükséges. Az tehát, hogy bonyolul­tabb az élet, kétségtelen. De arra sem árt visszaemlékezni, hogy az eltelt három és fél évtized sem csak az egy­szeregy példáját adta fel nap mint nap. A felszabadulást követő napok, hónapok és évek, pártunk harca a koalí­cióért, a proletárdiktatúra megteremtéséért, az ötvenes években az életszínvonal és a feszített tervek aránya, a személyi kultusz és a két- frontos harc, aztán ötvenhat, a küzdelem a proletárhata­lomért, később a szövetséges megnyeréséért, megtartásá­ért, úgy, hogy ezzel egyidő- ben megoldjuk a mezőgazda­ság szocialista átszervezését. Aztán a hatvanas évek végén a gazdasági irányítási rend­szer megváltoztatása és a hetvenes évek eleje. .. nos, ezek a példák sem voltak olyan könnyen megoldhatók- nak mondhatók. Mennyi, de mennyi küzde­lem, áldozatvállalás van a felsorolt események mögött, amelyek egy része ma már történelem. Az tudja ezt csak igazán, aki végigélte ezeket az éveket, végigcsinálta azt, amelyre pártja, hovatartozá­sa és hite szólította. Most olyan áldozatra nincs szük­ség és küzdelemre sem a ré­gi értelemben. De jobb mun­kára, bátorságra, hitre és szívre — amely bizony né­hány embernél még hiány­cikk — igen nagy szükség van. Bonyolultabb az élet? Ha elfogadjuk ezt — márpedig mit tegyünk, ha ez a való­ság? — nincs más hátra, minthogy minden szinten az egyes embertől a felsőbb szervekben dolgozókig, kriti­kusan és önkritikusan vizs­gáljuk meg eddigi munkán­kat, az előbbre lépés, a job­bítás feltételeit, aztán lás­sunk munkához. De nem hol­nap, hanem már ma. Tudom, ez sem olyan egy­szerű, mint az egyszeregy. Pnpp János a hevesi MEZOGEP-nél Ilyen még nem volt: egy­szerre két kedvenc érkezett. Mi több — három! Az erp- berek találkoznak egymással, és megállnak a gyár udva­rán, összemosolyognak: — Láttad már? Az egyiket most bontották ki... Mire a válasz: — Láttam, nagyon szép. A másikat most kezdik csoma­golni, és aztán ott lesz még a Horizont. Idegenek számára minden bizonnyal érthetetlen lenne ez a beszéd, ám ők kitűnően értik egymást, itt a MEZŐ­GÉP hevesi gyárának hólep­te udvarán. De nemcsak a munkások — a „vezérkar” is az újon­nan érkezetteket emlegeti. Valahogy így: — Végre, ezt is megértük! Két automata esztergapad és egy programvezérlésű Hori­Szalai II. József zont marógép... Sokat kel­lett utánajárni, hogy meg­kapjuk, de megérte... Az új kedvencek érkezése »feletti örvendezésben eré­nyeik, tudásuk dicséretében a fiatal főmérnök, Lőrincz László jár az élen. És nem azért, mintha Hevér Lajos igazgató vagy Agócs József főkönyvelő nem épp úgy örülne, de hát mégiscsak La­ci a műszaki. Hevér Lajos nem titkolt elégedettséggel beszél erről: — Nekünk azért volt na­gyon fontos az 1979;es esz­tendő, mert ekkor sikerült teljes egészében megvalósíta­nunk a munkahelyek célirá­nyos, termék szerinti kialakí­tását és az ezzel járó lét­szám-átcsoportosítást. .. — Ez pedig — Lőrincz László nem állja meg. hogy közbe ne szóljon — minimé­„Intelligens” egészségügyi műszerek A RADELKIS Elektrokémiai és Műszergyártó Szövetkezet orvosi és laboratóriumi mű­szereket. készít. Saját tervezőgárdájának munkája alapján 1979-ben kezdte meg a legmo­dernebb, „nagy intelligenciájú” egészségügyi műszerek prototípusának, illetve nullszériájá. nak gyártását. Ezek az új műszerek önmagukat ellenőrzik, és teljesen automatikusan jel­zik az orvosnak az összes diagnosztikai eredményt. Alkalmazásukkal tovább növekszik a biztonság a gyógyító munkában. (MTI fotó Hudas János felvétele — K.S) lisra csökkenti a felesleges anyagmozgatást, és jelentő­sen redukálja a kiesett időt És most megint az igazga­tóé a szó: — ... és ami eb­ben az egészben nagyon fon­juk”... Valahogyan így .sike­rült a kongresszusi es lei- szabadulási vállalásunkat -t 110 százalékot túlteljesíteni, á ehhez jön még hozzá vagy 600 óra társadalmi munka Horváth József lakatos-.,e- gesztö jól megtermett ember, hajlamos a jókedvre. Ö 1968- tól dolgozik a gyárban szak­munkásként és szocialista brigádtag. . -r- Az ember igyekszik a legtöbbet nyújtani, a 100 he­lyett 120 százalékot teljesíte­ni... — kezdi, és aztán ő is felemlíti a munkaidő teljes kihasználását. Hogy ezen mit ért? — Azt. hogy becsülettel kell dolgozni. Itt van például ez a munkadarab. . . Nem mindegy, hogyan hegesztőm. Egyszerűen le is fektetheti az ember, de rájöttem, hogy iav lassabb is. nehezebb is a munka a varrat mee . osz- szabb. Ha viszont oldalt Horváth József fos: zökkenőmentesen, simán sikerült ezt megvalósítani, pedig többé-kevésbé dolgo­zóink 70—80 százalékát érin­tette. Éppen egy éve annak, hogy a szakterületek irányítóival megbeszéléseket folytattak a gyár vezetői, és részietekbe menően megbeszélték a fel­adatokat. Ezek közt fontos helyet kapott többek között a tartalékok feltárása, a hul­ladékok hasznosítása is. Az eredmény nem maradt el: az eredetileg 59 millió forintos termelési tervet a XII. párt- kongresszus és a felszabadu­lásunk 35. évfordulója tiszte­letére tett vállalások, minde­nekelőtt a gyár 13 szocialis­ta brigádjának felajánlásai nyomán kibontakozott mun­kaverseny eredményeként vé­gül 71 millióra sikerült tel­jesíteni. Amikor a beszélgetésben ide érkeztünk, Agócs József már veszi is elő miniatűr, de nagyon sokat tudó kis zseb- számológépét, zongorázni kezd az apró billentyűkön és rö­videsen felvillannak az — általuk már ismert számok: 8.9 százalékos bérszínvonal­növekedés. .. Egy dolgozó éves átlagkeresete pontosan 39 ezer 741 forint — ami ipari szinten már jónak szá­mít. — Szerencsénk is volt — jegyzi meg Hevér Lajos — szerencsénk, mégpedig nem­csak azzal, hogy sok utánjá­rás eredményeként megkap­tuk az új gépeket. hanem már eleve azzal, hogy na­gyon jó partnerkapcsolatot sikerült kialakítani az NDK- beli Falkensee-céggel. Ennek eredménye, hogy összes ter­melésünkön belül tavaly 65 százalékot ért el a szállító­berendezés-gyártásunk a ko­rábbi, hagyományos kasza­szerkezetek gyártása mellett. Ha nincs ez a szerencsés kapcsolat, most valószínűleg szerényebb eredményekről kellene beszámolni. Nem kevés része van mindebben egyebek közt Szalay 11. József szerelőrész­legének. A 45 éves csoport- vezető éppen tíz esztendővel ezelőtt került a gyárba. Most harminc emberrel dolgozik, van egy szocialista brigád­juk. — Hogy járultunk hozzá az eredményekhez? — és rán­colja a homlokát, amiből is kiderül, hogy könnyebb hoz­zájárulni. mint beszélni róla. — Hát ugye. .. igyekeztünk maximálisan kihasználni a munkaidőt. Ez pedig úgy tör­ténik, hogy reggel gyorsab­ban elosztjuk a munkát, de még inkább úgy. hogy már előző nap, a műszak befeje­zésekor, így aztán reggel 6- kor már mindenki tudja, hogy mi a dolga. .. Ezen fe­lül megszűnt a munkaidőben való csellengés, lógás. Ha netán valaki mégis elszéde- leg, utána megy a másik, hogy „gyere, komám, csinál­Kiss Zsigmondné (Fotó: Perl Márton) megtámasztom, ebben a szög ben, gyorsabban elkészülök és simább a hegesztés varra­ta. Igaz, nekem könnyebb, 22 év tapasztalata van ebben. De azért ne gondolja, hogy sajnáljuk átadni a fiatalok­nak. Ha pedig mindezek után valaki nem tudná, hogyan lehet valaki fiatalon nagy­mama, az bátran forduljon tanácsért Kiss Zsigmondné- hoz, még csak 37 éves, de... — Előbb a munkáról — mondja a vidámságban szin­tén nem fukar, jókötésű asz- szony. — Mi itt saiakolunk, köszörülünk, a lakatosokat és a hegesztőket segítjük. Én 1971. szeptember 9-től va­gyok itt. — Úgy mondják, Tenkről jár be. — Igen, de az csak nyolc kilométer. A férjem meg a Füzesabonyi Állami Gazda­ságban dolgozik. Ö sem ke­res rosszul, nekem sem rossz az órabérem: 12,10. Egy év alatt éppen egy forinttal emelkedett. — Tehát nincs oka panasz­ra? — Még csak az kéne... Már itt se lennék. De még inkább a férjemet is agitá­lom, hogy jöjjön ide, targon­cára. Azt mondja, még gon­dolkozik rajta. — És ami a nagymamasé- got illeti? — Két lányom van és egy kilenchónapos kislány-uno­kám. Annyi csak az egész, hogy hamar kell férjhez menni. .. Akik hallják, derülnek raj­ta. Igaz, csak kevesen hall­ják: a csattogó kalapácsok, a harsogó köszörűk, a súlyos fém ezernyi hangja uralja a csarnokokat, ahol fülvédővei vagy anélkül dolgoznak. A szomszédban pedig köz­ben hozzákezdenek a másik új gép kibontásához, akik pedig feladatuk végzése köz­ben találkoznak egymással a vastag hószőnyeggel borított udvaron, nem mulasztják el a kérdést: — Láttad már... ? B. Kun Tibor 1980. január 11., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents