Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

Hogy jutunk a csillagokba?

\

4

;

!

I

4

4

4

4

4

4

4

i

4

4

4

4

4

4

4

4

Sic itur ad astra: így jutunk a csillagokba, S a latin mondás után magától értetődően jött a magyarázat is: hogyan. Természetszerűleg 'a csillagokba jutásnak ko- ronkint más és más volt az ismérve és a lehetősége, mígnem napjainkra ki nem derült, hogy a csillagokba jutásnak a legősibb és a legrégibb.módja járható csak, \ rakétákkal soha sem, s ez az embernek az önmagán való felülemelkedése, önmegvalósítása, — hogy divatos új és műszóval éljek. A lényeg azonban akkor is, ebben az önmegvalósításban is, — a munka.

Amely az embert emberré tette.

Amely nyomán az ember lett a, legfontosabb termelőerő.

Amely nemesít.

Mármint a munka.

Ki ne tudna meg ilyet és még több ehhez hasonlót , is a tanulmányaiból, a közhely készletéből felsorolni a munkát illetően, amelynek segítségével el lehet jutni a csillagokig, de legalábbis lélekben odáig emelkedni. Egy azonban kétségtelen: az utóbbi időkben — hetekben, hónapokban? — a szemináriumi kategóriából, a , biológia, a szociológia szakszótárából és főleg az ünnepi beszédek jelzős rendszereiből kilépett e csillagokba emelő fogalom, hogy: munka. S a kilépéssel párhuzamosan -apjaink leggyakrabban használt szavává lett, szóösszetételeivel együtt, mintegy uralkodni látszik köznapi beszédünkön. Azért-e, mert eddig csak beszéltünk a . munkáról, avagy azért-e, mert ezek után is főképp beszélni akarunk róla, s nem tenni a fogalom kiteljesítése miatt? — meg nem mondom. Valószínű, hogy mind a kettőben van. volt és lesz igazság.

Ami engem érdekel most, az nem a volt, sőt még a van sem. hanem a lesz. Nem a múlt, nem a jelen, hanem a jövő idő. A munka jövő ideje. Pontosabban, hogy a jövő időben, amely már e sorok olvasta után egy pillanattal ránk köszönt, az lesz-é még értéktartalma, ami volt, vagy valós értékkel, a végzett munka tartalmával töltődik-e? Hallgatom a rádiót, ! beszélgetünk pohár mellett, olvasom az újságot, figyelem ? televízió műsorát: egy ország győzködi egymást, ) hogy munkálkodnia kell. Hogy — nem a csillagokhoz I még — a holnapokhoz is csak a munka, az okos, emberi szervezett és hatékony munka vezethet el. Én győzködlek téged, mert valahol lelkem nem is rejtett csücskében úgy érzem tán. nem győztelek 'meg arról, hogy neked is dolgoznod kell. Te is győzködsz engem, hogy kell a munka, mert nem vagy biztos benne tán. felfogom-e. megértem-e: nekem is dolgoznom kell, ha tartalmat akarunk adni e szónak: munka.

E kölcsönös nagy népi ön, — és más meggyőzés, gondolom, a következetes és az anyagilag is mérhető rendelkezésekkel, szabályokkal és szabályzókkal egyetemben minden bizonnyal egy idő után elvezet odáig, ameddig már évekkel jó elébb el kellett volna jutnunk. Hogy — például — Svájc első az egy főre eső nemzeti jövedelemben a világon, annak csak az egyik — bár nem elhanyagolható! — gazdasági pillére a régen nem volt háborúra való hivatkozás. A legdöntőbb, az igazi hivatkozási pont: a rendkívül fegyelmezett, magas fokon hatékony, a takarékosságot az élet alapelemének tekintő munka. Nem az olaj, amelynek kútjai kimerülhetnek. Nem az uránium- és a gyémántbányák, amelyeknek tellérei elvékonyodnak és elfogynak. Nem, a végtelen sztyeppék, ahol milliószámra legeltethető a világ legolcsóbb marhája. Nem! A munka a gazdaság és a gazdagság legfőbb pillére.

Semmi okunk szégyenkezni, ha megtanuljuk a kapitalizmustól a munkát. Nem a munka hajszáját és könyörtelenségét, de a munka humánumában a homo sapienshez nélkülözhetetlen fegyelmet. Azt a természetes tudatot, hogy mindennek a természetes alapja, a béliének és a gazdaságnak, ebből fakadóan az egyéni és társadalmi gazdagságnak is a munka. Nem a munkálkodás. ahogyan szépelegve írni szoktuk volt, hanem egyszerűen és tömören: a munka.

Az én munkám.

A te munkád.

A mi munkánk.

Az utóbbi időkben túl sokat beszélünk a munk-v-^’ Aminek egymagában még örülni is lehetne, de legalábbis kellene. Attól félek, ismerve népemet, önmagunkat. hogy megint kissé túl sokat is beszélünk., önmagunkat nyugtatjuk, hpgy most már sok mindent megtettünk gondjaink további enyhítésére.^ mert sok mindent elmondtunk ím a-munkáról, illetőleg mert sok munkával mondtuk el ezt a sok mindent a munkáról. Félő. hogv e sok beszéd leszerel, elaltat, időt sem ad. A munkához. Nyolc órán keresztül őszinte elszántsággal a munkáról beszélni, az elszántságnak jót tehet, de a munkának már sokkal kevésbé. Sőt: egyáltalán nem tehet jót.

Szeretnék már kevesebbet hallani a munka jelentőségéről, fontosságáról a jövőnket illetően, kevesebbet ] olvasni a fogadkozásokról, ami a munka sikereit jelenti ^ és többet látni a képernyőn is. az életben is a munka eredményeiből. Magam részéről például tökéletesen kiegyeznék azzal, hogy a1 munkáról ismét csak ünnepi j alkalmakkor szóljunk. A nem ünnepi alkalmakkor j egyetlen szót se ejtsünk mór a munkáról. Mert nem j érünk rá. Mert munkánk van. Azért! I

És akkor bizton eljutnánk a csillagokba. De egy jól ! felépített szocialista társadalomba mindenképpen. j

EM APÖ, lengyel táB

bornok, a mi oldalunkon harcolt, a mi sza, badságunkért küzdött, csatába vezette a 48- as honvédeket az elnyomás, a zsarnokság, az önkény ellen. Ezt minden diák és felnőtt tudja, nemcsak Segesvárott, de mindenütt, ahol magyar és lengyel ember él a földön. A lengyel ember Bemért, mi a szabadságunkért és Petőfiért és

Bemért emlékezünk (

......ott

es

sem el én, a harc mezején . ..”).

A történelemben jártasabb, otthonosabban mozgó ember arról is tud. hogy a nagy olasz szabadságharcos vezér, Galibaldi oldalán sok magyar vitéz harcolt, adta vérét, életét. Arról már talán kevesebben, hogy Balassi Bálintnak nehéz hónapjaiban, éveiben Lengyelország adott menedékjogot, onnét jött vissza Esztergom alá bátran, vitézül vívni a hódító török ármádiával. (Me0":űzvén Pe_ tőfit, nemcsak korban, de gondolatban is, ő is úgy esett el, ahogy versében egykor Egerben, a végeken, látnoki őszinteséggel írta és címezte rímes gondolatait a parancsnoksága alatt küzdő vitézeknek: „...Viadalhelyeken véressen. sokakban I halva, sokan feküsznek. / sok vad s madár gyomra gyakran koporsója / vitézül holt testeknek. .

S még kevesebben ismerik a történelmi tényt: a magyar katona. Balassi Bálint oldalán harcolt a nemzetközi brigád, Monteverdi, a „zenész” és sokan mások Európából. Európáért. akik hajlandók voltak életüket ál dozni egy — számukra — idegen kis népért, a magyarért, pontosabban az elnyomott népek, nemzetek szabadságáért, bárhol is kerüljön az veszélybe.

SZOMBATHELYEN minden fiatal tudja, hogy hol

van az Isis-szentély, hogy itt született Derkovits Gyula,' századunk egyik legjelentősebb szentélye, hogy az 1793- ban alapított líceumnak olyan tanítványai voltak, mint Széchenyi István. De vajon tudják-e. hogy 1903 augusztusában ott, a városban, vörös zászlót avattak a szombathelyi munkások a forradalmár Petőfi nevében, és 1904-hen a szombathelvi MÁ V-műhelyből indult el az országos vasutassztrájk?

És egv kicsit odébb. Sár- várott? Igen, a Castrum nis- rum (Fekete vár) kultúránk nagv helyhatározója, ez. ismert ott és mindenütt e hazában. Valóban ismert? Mindenki előtt, aki ezzel foglalkozik. világosabb nyomda- történetünk kálváriái és év_ számai. Hess András. az ősbudai nyomdász, Itáliából érkezett 1471-ben a budai várba. Misztótfalusi Kiss Miklós az 1700-as években Amszterdamból, majd Vatikánból tért haza Erdélybe.' Knerrék a 30-as, 40-es években Németországot Amerikát. Japánt és Angliát ámították el klasszikusan elegáns termékeikkel. És ismer, jük mindannyiuk, az egész világ nagy elődjét, pionírját, Gutenberg Jánost, aki 1455- ben Mainzban, a szellem nemzetköziségét teremtette meg találmányával, a könyv, nyomtatással.

De arról már kevesebbet beszél a fáma. hogy Sárváron Nádasdy Tamás 1534- ben iskolát építtetett, és annak első iskolamestere Sylvester János volt. Ugyanaz a mecénás ugyanitt három évvel később nyomdát alapított, hogy az iskola könyvszükség. letét biztosítsa. Sylvester először — és először a hazában — egy latin—magyar nyelvtant adott a nyomdába, ezután az ő teljes Üj-Testa- mentum fordítását nyomtatták ki. Ez volt az első könyv, amely hazánkban magyar nyelven nyomdából kikerült.

CSAKHOGY, s erről már egyenesen hallgat a fáma: Erdősi Sylvester János Luther városában, Wittenberg egyetemén tanult. Tudománya alapját Luther új eszméiből, a templom kapujára kiszegezett lutheri pontokból merítette.

Mit akarok mondani ? Azt, hogy Pesten Lőrinc „tartományban” elég sok ember rázza tagadólag. a fejét, amikor megkérdezzük, tud-e arról. hogy itt élt valaha Puskás Tivadar, s hogy e magyar tudós vendégül látta a nagv amerikai autodidakta feltalálót, Edisont — hiába mutogatunk a fejünk fölött égő villanykörtére, nem értik. illetve kevesen értik az összefüggést.

Azt akarom mondani ho«v Egertől sok ezer is tudják, ki volt Dobó István: a vár. a haza. Fúrón* védője, mentője. De Egertől két kilométerre. Felnémeten <

mér alig ismerik a nemrég elhunyt Kiss Lajos nevét, akinek koporsója után a számolatlan rendjelek között szerényen ott ékeskedett a Lenin-rend...

A K. u. K-s baka október viharában, a nagy orosz síkságon önként harcolt a vörösökkel. Azután tiszt lett; komisszár. egyik parancsnoka a híres Aranyvonatnak, amellyel — hetekig tartó kemény harcok után — végül (fiatal szovjet hatalom első aranytartalékával) begördült a moszkvai pályaudvarra.

Ö is, és az a százezer magyar, akikkel együtt harcolt ott. kint a sztyeppéken, és az égbe nyúló hegyek völgy- katlanaiban — a magyar haza megmentője volt Csak meg kell nézni ma az egri emberek arcszínét, ruháját az új városnegyedeket, és az egész hazában mindenütt a munkásember rangját.

A VILÁGMINDENSÉG

egysége a tudományból ismert, ezt nyiladozó értelmükkel már a gyermekek is értik, felfogják. A gondolkodó lényekkel benépesült föld egysége sem lehet kétséges, de kellő honismeret nélkül még ismeretlen vagy elvont, egy kissé messze, távol van. Pedig Bem nem árnyékolta be Petőfi hősi géniuszát, jóllehet a csatatéren a tábornok parancsolt a hadnagynak. Balassi és Monteverdi? Elsők az egyenlő harcosok közül! Gutenberg Mainziban adott. Hess Budán fényesített, Sylvester Sárvárét* teremtett, és a többiek, az utódok, minid ezt csinálták egymás és az emberi szellem szárnyallására, dicsőítésére. .. (Igaz is, az öreg 48- as Heckenastot ki ne hagyjuk a sorból!) A magyar Puskás és az amerikai Edison zsenije 6—7000 kilométer távolságból alkotott egy teljes áramkört.

Dobó és várvédő katonái Kiss Lajos, az egri lakatos előtt négyszáz évvel forgatták kardjukat itthon, a hazáért, és az „idegen” Európáért. De a kép csak 'akikor Mies, ha tudjuk: Kiss Lajos íés az a százezer), amikor kardiát idegen földön forgatta — hazájáért és Európáért harcolt.

Az már egy másik kérdési hogy Dobó István oly korban élt, amikor — 1552.

után néhány évvel — Miksa király elfogatta, tömlöcbe záratta, és a hős várkapitány csak röviddel halála előtt nyerte vissza szabadságát.

VISZONT Kiss Lajos bácsi oly korban élt, amely ha rövid időre hálátlan is volt, végül is tetteiről (tetteikről) a följegyzést ott Moszkvában egy szovjet haditörténész megtalálta, és azután, 1967-ben az egykori komiszszár parancsnok, nyugdíjas géplakatos mellére tűzték a Kremlben a Lenin-rendel.

Tehát a gondolkodó lényekkel benépesült föld egysége sem lehet kétséges, a milliárdok többségének elképzelése, vágya, érdeke azonos. Most, hogy a magyar kommunisták pártjának 60. születésnapja közeleg, idekívánkozik még egy gondolat A magyar munkásmozgalmat születése pillanatától érte az ellenséges, mondhatnánk iratrikus vád: a szocializmus gondolata idegen ország idegen fiainak gondolata, nem magyar. S a véresebb szájúak vádjait: a szocializmus idegen érdekeket szolgál, a magyar társadalom fertőzésére, felforgatására importálják és terjesztik hazai képviselői.

A párt születésétől éppen 60 év, felszabadulásunk óta pedig lassan 34 év telt el. Talán mégis helyénvaló itt e gondolatsor végén megemlíteni Vass Henriknek, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazgatójának szavait j (nyers fordításban), amelyet a nemrég megtartott emlékülésen mondott. Minden valamirevaló nagy mozgalom,' szellemi áramlat mindig Is nemzetközi volt, így hazánkba is méshonnét, külországból érkezett. A királyságot Róma szentesítette, Dózsát megelőzte Zieles, « cseh felkelő, Rabeepderre-t Cram- well. viszont a nagy francia forradalom és az S jakobinusaik szellemében igyekeztek terjeszteni hazánkban a szabadság gondolatát Marti- novicsék, Bateányiék („Vigyázó szemetek Párizsra vessétek”), és Kossuth ék is, a kor legemberibb hárma* jelszavát tűzték trikolorjukra. .. Az emberi haladás mindig is nemzetközi volt; egységes. emberi. És mi; magyarok, ehhez mindig hozzá tudtunk tenni a magunk obulusát.

így teljes a kép.

Suha Anda{

9Y teljes a kép

L

Vémeth

Endre:

Városliget