Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
külpolitikai összefoglalónk Heti Tollhegyen Aranykorát éli az arany Az arany ára újabb világcsúcsot ért el a héten: átlépte a 600 dolláros határt is... Hol vannak azok az idők, amikor 35 dollár volt egy uncia arany! Vagy hol vannak azok az idők, amikor először lendült a 100 dollár fölé, utána pedig az újabb meg újabb „álomhatárok” fölé! Mert hiszen mi sem természetesebb, hogy mindig álombélinek tűnt a következő százas határ ... A spekuláció a szó szoros értelmében — aranykorát éli! Képzeljük csak el: az a tőkés, aki még az iráni válság kezdetén, a sah trónjának első megingásakor nagy tétel aranyat vásárolt 200 dolláron jóval alul, az a múlt év őszén már 300 dollár fölötti áron adhatta el, minden egyes uncián legalább 100 dollár hasznot zsebelve be. Utána tovább lehetett játszania: ha megneszeltc, hogy novemberben az iráni események újabb izgalmas fordulatot vehetnek, akkor 300 dollár körüli áron újra megvehetett rúd- aranyat vagy Napóleon-aranyakat. Csak rövid ideig kellett várnia: a túszhistória, nyomában a feszültség, majd az olajárak nagyarányú megugrása, a dollár árfolyamzuhanása újfent feltornászta a nemesfém árfolyamát. Ha annak a bizonyos spekulánsnak volt mersze a múlt hétig várni az eladással, akkor éppen dupla áron szabadult meg j az aranyrudaitől vagy a napóleonjaitól. 1 Most, persze, az a kérdés, mikor száll alább az arany értéke valamelyik nagy aranytermelő ország eladásai foly- [ tán vagy azért, mert az amerikai kincstár a maga arany- ! tartalékának egy részét elárverezi. Ha olcsóbb lesz az ' arany, előfordulhat, hogy a spekulánsnak érdemes lesz I ismét vásárolnia. A kereslet nyomán megint emelkedhet j az árfolyam, s ha a világban újra történik valami izgal- | más esemény, akkor újabb „álomhatárok” fölé szökken \ az arany ára. És így tovább. [ A Napóleon-aranyakkal való tőzsdei hadműveletekben j manapság sok spekuláns bízik a maga napóleoni tehetsé- [ gében. De az a császár a végén száműzetésben. Szent Ilo- I na szigetén fejezte be életét! j (P.) A hét 3 kérdése Kambodzsa nemzeti ünnepén Egy ország egyszerre akar felejteni és nem is. FelejteniJ hogy a khmer nép földje tömegsírokkal viselös, hogy ai pálmák koszorúzta tájon a hitlerinél kegyetlenebb koncentrációs táborokat, börtönöket rendezett be a nemzet hóhéra. Pol Pót. Felejteni a fájdalmat, s nem elfelejteni a múltat, a meggyilkolt anyákat, a kivégzetteket, a meg- kinzottakat, a kiürített, lakatlanná tett városokat, a szétválasztott családokat, az elhurcoliakat. Egy esztendeje, hogy új lap nyílt a délkelet-ázsiái ország történelmében. Egy esztendő kevés még arra is, hogy a sebek begyógyuljanak, de a gyógyulás jelei már láthatóak. Megindult az élet, a városokban újra laknak, a gyárakban már működnek a gépek. De ami a fejlődés tényétnél, számadatainál is többet jelent a Kambodzsába látogatónak, az a legdrágább emberi kincs — a mosoly. Egy nép mosolyogni tanul. Az arcok redöiben, a szemek szivárványhártyájának titkos zugaiban még ott izzik az elmúlt idők országégésének zsarátnoka, de megjelent a mosoly. Délkelet-Ázsia ékszer-könnyű mosolya. Az égi országút csaknem húszezer kilométerén ezt _a mosolyt hoztam magammal örök emlékül és emlékeztetőül. A még félénk, de bízó derűt. Hogy a gyereket nem éhhalálra, gyilkosságra, börtönre és árvaságra szülik. Hogy lesz mit enni, hogy megtanulnak, megtanulhatnak írni és olvasni, hogy a munka szabadsága elérhető mindenki számára. Hogy az ember ne csak jeltelen pont legyen a puskák célgömbjén. Hogy emberi élet köszönt Délkelet-Ázsiának annyiszor meggyalázott,, kiszolgáltatott földjére. Sz. A. Panama megvizsgálja a sah kiadatását I. Mik az afganisztáni helyzet fő jellemzői? A nyugati propaganda ezen a hétvégen szinte a világ elsőszámú problémájává szeretné kikiáltani „az afgán kérdést”, „Afganisztán szovjet megszállásáról”, a világbékét fenyegető „szovjet beavatkozásról” harsog. Még szilveszter és újév napja sem jelentett szünetet az amerikai és a NATO-diplo- máciában, amely a nyugati ellenintézkedések összehangolására irányult, természetesen a washingtoni ötletek és igények szerint. Christopher Warren amerikai külügyi államtitkár, „a válságok örök felelőse” előbb Londonban tárgyalt legfőbb szövetségeseik képviselőivel, majd újév napján Brüsszelben a NATO állandó tanács ült össze rendkívüli ülésre. A napirenden: Afganisztán... utána Luns, a NATO holland főtitkára még azt is kilátásba helyette, hogy az afgán eseméhyek miatt a NA- TO-országok bojkottálják — a moszkvai olimpiát! (Lord Killanin, a nemzetközi olimpiai bizottság elnöke csakúgy, mint mondjuk, Willy Daume, a nyugatnémet olimpiai szervezet vezetője egyformán visszautasította az ilyen próbálkozásokat, sport és politika összekeverésére, az olimpiai gondolat felhasználását politikai zsarolásra.) Amerikai diplomáciai szervezésre államok egy csoportja a Biztonsági Tanács ösz- szehívósát követelte (és el is érte) „az afgán kérdés” megvitatására. Ugyanakkor Kabulban éppúgy, mint Moszkvában hivatalos nyilatkozatok hangzottak el arról, ho'gy az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség csak addig tart, amíg a külföldről szervezett és irányított fegyveres beavatkozás ezt szükségessé teszi. A szovjet csapatokat teljes egészükben vissza fogják vonni, amint az akciót elkerülhetetlenné tevő okok megszűnnek. Az új afgán kormány nyilatkozata Pakisztánt jelölte meg, mint a demokratikus Afganisztán elleni amerikai fegyveres felforgató akciók kiindulópontját. A szovjet sajtó beszámolt arról, hogy Pakisztán területén tucatnyi „menekülttáborban” képezték ki az afgán ellenforradalmáro- kat, akiket aztán átdobtak Afganisztán területére. Most az amerikai—pakisztáni kapcsolatok ismét szo- rosabbakká váltak: Carter elnök szívesen szállít fegyvereket az iszlamabadi diktatúrának. (Persze, ez Indiában is nyugtalanságot kelt...) 2. Hogyan alakulnak a SALT —2. amerikai ratifikálásának esélyei? Carter elnök 1979 júniusában, amikor Becsben aláírta a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló amerikai—szovjet szerződést, a SALT—2. rövidítésű megállapodást, megígérte, hogy mindent élkövet a szenátusi ratifikálás végett. De éppen az elnök volt az, aki hol a kubai, „szovjet harci brigád” ügyének, hol a kambodzsai kérdésnek az emlegetésével, hol a NATO nyugat-európai rakétafegyverkezési terveinek szorgalmazásával hozzájárult olyan washingtoni politikai légkör kialakulásához, amelyben egyre nyilvánvalóbb lett, hogy. a SALT—2. nem számíthat a szenátusban a szükséges kétharmados többségre. Már az iráni eseményeket is arra használták fel az USA politikai közvéleményének irányítói, hogy eltereljék a figyelmet a SALT—2-ről. Most aztán az afgán problémát vették elő... Az elnök ezek után javasolta a szenátusnak, hogy halásszák el a ratifikálás vitáját, amely egyébként már most, január 22-én kezdődött volna. Carter ugyan továbbra is a SALT—2. hívének vallja magát, de úgy vélekedik, hogy „nem volna helyénvaló most erről vitát nyitni”. Az amerikai politikai élet ismerői felhívják arra a figyelmet, hogy februárban már megkezdődnek az Egyesült Államokban az elnök- választás sajátos elemei, az előválasztások. Ilyenkor erre összpontosul a politikusok tevékenysége —, a szenátorok egyharmada pedig a novemberi szenátusi választásra gondol és a maga kampányát készíti máris elő. Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el, hogy az amerikai honatyák mihamar elővegyék a SALT—2. ügyét. 3. Volt-e eredménye Kurt Waldheim iráni látogatásának? Az ENSZ főtitkára az új év első napjait Teheránban töltötte. A Biztonsági Tanács megbízásából kapcsolatot kellett felvennie az iráni vezetőkkel, mindenekelőtt a teheráni amerikai nagykövetségen fogva tartott túszok kiszabadítása végett. Kurt Waldheim (akinek nemrég jelent meg „Nehéz mesterség” című könyve magyarul is) alighanem „mesterségének” legnehezebb napjait élte meg. Waldheimnek csupán Ghotbzadeh külügyminiszterrel volt alkalma ismételten tárgyalni. Khomeini aja- tollah nem fogadta az ENSZ- főtitkárt. Waldheimnek nem sikerült eljutnia a teheráni amerikai nagykövetségre sem, hogy a túszokkal beszélhessen. Az ENSZ-főtitkár visszatérve mégis úgy nyilatkozott, hogy teheráni látogatását hasznosnak ítéli meg, mert kölcsönösen megismerhették — az iráni külügyminiszter és ő — egymás nézeteit, illetve a világszervezet álláspontját. Pálfy József Kurt Waldheim. ENSZ-főtitkár háromnapos iráni útjának befejeztével péntek este visszaérkezett New Yorkba. Visszaérkeztével tartott sajtóértekezletén bejelentette, hogy már el is készítette a látogatásáról szóló beszámolót és azt a Biztonsági Tanács feltehetően hétfőn összeülő fóruma elé terjeszti. A főtitkár hozzáfűzte, a Biztonsági Tanácstól függ, hogy a továbbiakban milyen úton kíván haladni az irán— amerikai válság ügyében. A főtitkár sajtóértekezletén megjegyezte, hogy a válság „jóval súlyosabb, mint sokan gondolnák”. Elmondotta azt is, hogy visszaérkezése után azonnal felkereste Cyrus Vance amerikai külügyminisztert, „mivel az Egyesült Államok a válság által érintett másik fél”. Iráni tapasztalatairól szólJ va hangoztatta, hogy Szadegh Ghotbzadeh igen segítőkész- nek mutatkozott, majd hasznosnak minősítette a Forradalmi Tanács tagjaival való találkozását. A teheráni rádió szerint Panama értesítette Iránt, hogy hajlandó megvizsgálni Reza Pahlavi volt iráni sah kiadatását. Az iráni külügyminisztérium szóvivője a teheráni rádió által közvetített nyilatkozatában közölte, hogy a panamai kormány hivatalosan válaszolt a megbuktatott sah kiadatási kérelmére. Válaszában a panamai kormány kinyilvánította. hogy hajlandó megvizsgálni az ex-sah kiadatására vonatkozó kérelmezés reményét fejezte ki, hogy rövid időn belül a volt uralkodó bűncselekményeivel kapcsolatos okmányokat terjesztenek a panamai legfelsőbb bíróság elé. A teheráni rádió szombaton beszámolt arról, hogy az iszlám gárdisták péntek este visszafoglalták a tabrizi rá- dió-televizó székhazát. Keleit- Azarhajdzsan fővárosában Sariat-Madarinak, a tartomány vallási vezetőjének hívei péntek délután szállták meg a rádió-televízió központi épületét. A teheráni rádió a székház visszafoglalásával kapcsolatban hangoztatta: az esti órákban Khomeini hívei nagy tömegekben gyűltek össze a székház előtt. Figyelmeztető lövéseket adtak le, könnyfakasztó gránátokat hajigáltak az épületre, mire a székház elfoglalói elmenekültek „labriz lakossága” elől. Péntek e-site tüntető kurd lakosok barikádokat emeltek a kurdisztánd tartomány székhelye, Szanandadzs utcáin. A tüntetők az iszlám gárdisták távozását követelik, s azit, hogy a városban tiltsák meg a fegyverek viselését Mint ismeretes, kurd felkelők szerda óta megszállva tartják a sízanandadzsi kormán yzó palotáját. Fokozódott a feszültség pénteken Qumban, az iráni siiák szent városában, minta teheráni rádió bejelentette, äariat-Madari hívei péntek ííte az utcákra vonultak, leállították a város közlekedését „békés, lakosokra támadjak' . A tüntetők összecsapok az iszlám gárdisták egységeivel. A jelentések szerint »kan megsebesülök. (AFP, DP A) HÍD AZ ÉLETHEZ II. A rizscstálkát is a Vöröskereszt küldte Pen Sovan, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács al- elnöke tart sajtóértekezletet. ■Csendesen, szabatosan beszél: „Az utóbbi három hónap alatt senki nem halt ehen Kambodzsában”. De a nehézségeket sem titkolja: az életben maradt lakosság — Pol Pot a khmer népnek csaknem a felét kiirtotta — 70 százaléka munkaképtelen volt az éhezés és a betegség miatt. Ráadásul az országban mindössze 54 orvos mafb.Müws&s 1980. január 6., vasárnap radt. Ma már a népi hatalom hihetetlen erőfeszítései, a szocialista országok és a Vöröskereszt segítségével a lakosság döntő többsége visz- szanyerte fizikai erejét. ★ Karácsonyi Zoltán, a Debreceni Agrártudományi Egyetem adjunktusa 1979. december 16-a óta a FAO-program végrehajtója Kambodzsában. — A jelenlegi száraz,/ évszakban mintegy tízezer hektáron akarjuk elvégezni a vetést. Napokon belül megérkezik 650 tonna kiváló minőségű rizs, úton van 2300 tonna műtrágya és 450 szivattyú. Az esős évszakra szóló program 50 ezer hektár ★ Textilgyár Phnom Penh- ben. A 113 mérnök és technikus fizetése személyenként 21 kiló rizs havonta. A szakmunkások száma 783, ők fejenként 18 kilót kapnak. A gyerekek után nyolc kiló családi pótlék jár. Végigvezetnek a gyáron, ahol szövetek és gumipapucsok készülnek. Az egyik raktárban a Pol Pot-rend- szer alatt gyártott termékek garmada: fekete szandál, fekete selyem, fekete vászon. Pol Pót alatt csak fekete színű öltözéket lehetett viselni. .. A Komarey általános iskolában járunk: a padokban hattól tizenöt, éves korig ülnek a gyerekek. írni tanulnak. A szekrényekben füzetek sorakoznak, az UNICEF — a Nemzetközi Gyermekalap — küldeményei. A tankönyvek már az országban készültek. Phnom Penh 40 iskolája közül ez az egyik legnagyobb. A fővárosban jelenleg 776 tanár van. Az oktatás megszervezését egyenlő súllyal kezelik az élelmiszer-termeléssel. A Kompong Speu-i kórházban sokkal rosszabb a helyzet: az igazgatón kívül egyetlen olyan ember akad, aki már négy évet végzett az orvosi egyetemen. A kórház 1979. április 9-én nyílt meg. Azóta 560 ember hagyta el gyógyultan. Volt olyan, akit csak fel kellett táplálni, de voltak gyógyíthatatlanul legyengültek is.. A gyógyszereket egyébként a Nemzetközi Vöröskereszttől és a vietnamiaktól kapták. ★ Kicsi kő falu a Mekong mentén. A 200 lakos liánból, bádoglemezből, háncsból, pálma- és bambuszlevélből épített új épületeket. A házak körül 3—4 lépés hosszú zöldségeskert. Kézi malmokban őrlik a rizst péppé, és agyagedényekben érlelik. A férfiak halásznak — a Mekong a világ egyik halban leggazdagabb folyója. Mielőtt elindulok, egy pillantásra részesülök abból az élményből, amikor elindul az új élet. Cheng Sok Kim-nek gyermeke születik. A bambuszkunyhó mélyéről felhangzik a sírás: éles. bántóan gyönyörű hang remeg a pálmalevelek között. Ö már a jövő századra született. Becsüld meg magad jobban, XXI. század! Kicsi kő falu, Kambodzsa, 1979. december. (Vége) Szigefhy András rizsvetést irányoz elő. 1980- ra már halászati és növény- védelmi programot is kidolgozott a FAO. A májusi ara. tás 200 ezer ember számára biztosítana élelmet két hónapra. Hogy a helyzet nehézségét érzékeltessem: 26 ezer kapa szállítását is várjuk, hiszen most sokszor egyszerűen nincs mivel dolgozni. A mezőgazdasági minisztérium jelenleg hat főből áll. Itt ismeretlen a bürokrácia: együtt járjuk a tartományokat, a rizsföldeket. Ha kell, tíz órát, ha kell, tizennégyet dolgozunk. Jelenleg legfontosabb feladatunk: megfelelő mennyiségű vetőmag termelése. Üjra ebédelnek Kambodzsában Egy ország járni tanul
