Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

külpolitikai összefoglalónk Heti Tollhegyen Aranykorát éli az arany Az arany ára újabb világcsúcsot ért el a héten: átlépte a 600 dolláros határt is... Hol vannak azok az idők, ami­kor 35 dollár volt egy uncia arany! Vagy hol vannak azok az idők, amikor először lendült a 100 dollár fölé, utána pedig az újabb meg újabb „álomhatárok” fölé! Mert hi­szen mi sem természetesebb, hogy mindig álombélinek tűnt a következő százas határ ... A spekuláció a szó szoros értelmében — aranykorát éli! Képzeljük csak el: az a tőkés, aki még az iráni válság kezdetén, a sah trónjának első megingásakor nagy tétel aranyat vásárolt 200 dolláron jóval alul, az a múlt év őszén már 300 dollár fölötti áron adhatta el, minden egyes uncián legalább 100 dollár hasznot zsebelve be. Utána to­vább lehetett játszania: ha megneszeltc, hogy november­ben az iráni események újabb izgalmas fordulatot vehet­nek, akkor 300 dollár körüli áron újra megvehetett rúd- aranyat vagy Napóleon-aranyakat. Csak rövid ideig kel­lett várnia: a túszhistória, nyomában a feszültség, majd az olajárak nagyarányú megugrása, a dollár árfolyamzu­hanása újfent feltornászta a nemesfém árfolyamát. Ha annak a bizonyos spekulánsnak volt mersze a múlt hétig várni az eladással, akkor éppen dupla áron szabadult meg j az aranyrudaitől vagy a napóleonjaitól. 1 Most, persze, az a kérdés, mikor száll alább az arany értéke valamelyik nagy aranytermelő ország eladásai foly- [ tán vagy azért, mert az amerikai kincstár a maga arany- ! tartalékának egy részét elárverezi. Ha olcsóbb lesz az ' arany, előfordulhat, hogy a spekulánsnak érdemes lesz I ismét vásárolnia. A kereslet nyomán megint emelkedhet j az árfolyam, s ha a világban újra történik valami izgal- | más esemény, akkor újabb „álomhatárok” fölé szökken \ az arany ára. És így tovább. [ A Napóleon-aranyakkal való tőzsdei hadműveletekben j manapság sok spekuláns bízik a maga napóleoni tehetsé- [ gében. De az a császár a végén száműzetésben. Szent Ilo- I na szigetén fejezte be életét! j (P.) A hét 3 kérdése Kambodzsa nemzeti ünnepén Egy ország egyszerre akar felejteni és nem is. FelejteniJ hogy a khmer nép földje tömegsírokkal viselös, hogy ai pálmák koszorúzta tájon a hitlerinél kegyetlenebb kon­centrációs táborokat, börtönöket rendezett be a nemzet hóhéra. Pol Pót. Felejteni a fájdalmat, s nem elfelejteni a múltat, a meggyilkolt anyákat, a kivégzetteket, a meg- kinzottakat, a kiürített, lakatlanná tett városokat, a szét­választott családokat, az elhurcoliakat. Egy esztendeje, hogy új lap nyílt a délkelet-ázsiái or­szág történelmében. Egy esztendő kevés még arra is, hogy a sebek begyógyuljanak, de a gyógyulás jelei már látha­tóak. Megindult az élet, a városokban újra laknak, a gyárak­ban már működnek a gépek. De ami a fejlődés tényétnél, számadatainál is többet jelent a Kambodzsába látogató­nak, az a legdrágább emberi kincs — a mosoly. Egy nép mosolyogni tanul. Az arcok redöiben, a szemek szivárványhártyájának titkos zugaiban még ott izzik az elmúlt idők országégésének zsarátnoka, de megjelent a mosoly. Délkelet-Ázsia ékszer-könnyű mosolya. Az égi or­szágút csaknem húszezer kilométerén ezt _a mosolyt hoz­tam magammal örök emlékül és emlékeztetőül. A még félénk, de bízó derűt. Hogy a gyereket nem éhhalálra, gyilkosságra, börtönre és árvaságra szülik. Hogy lesz mit enni, hogy megtanul­nak, megtanulhatnak írni és olvasni, hogy a munka sza­badsága elérhető mindenki számára. Hogy az ember ne csak jeltelen pont legyen a puskák célgömbjén. Hogy emberi élet köszönt Délkelet-Ázsiának annyiszor meggyalázott,, kiszolgáltatott földjére. Sz. A. Panama megvizsgálja a sah kiadatását I. Mik az afganisztáni hely­zet fő jellemzői? A nyugati propaganda ezen a hétvégen szinte a vi­lág elsőszámú problémájává szeretné kikiáltani „az af­gán kérdést”, „Afganisztán szovjet megszállásáról”, a világbékét fenyegető „szov­jet beavatkozásról” harsog. Még szilveszter és újév nap­ja sem jelentett szünetet az amerikai és a NATO-diplo- máciában, amely a nyugati ellenintézkedések összehan­golására irányult, természe­tesen a washingtoni ötletek és igények szerint. Christo­pher Warren amerikai kül­ügyi államtitkár, „a válsá­gok örök felelőse” előbb Londonban tárgyalt legfőbb szövetségeseik képviselőivel, majd újév napján Brüsszel­ben a NATO állandó tanács ült össze rendkívüli ülésre. A napirenden: Afganisztán... utána Luns, a NATO hol­land főtitkára még azt is ki­látásba helyette, hogy az af­gán eseméhyek miatt a NA- TO-országok bojkottálják — a moszkvai olimpiát! (Lord Killanin, a nemzetközi olim­piai bizottság elnöke csak­úgy, mint mondjuk, Willy Daume, a nyugatnémet olim­piai szervezet vezetője egy­formán visszautasította az ilyen próbálkozásokat, sport és politika összekeverésére, az olimpiai gondolat felhasz­nálását politikai zsarolásra.) Amerikai diplomáciai szer­vezésre államok egy csoport­ja a Biztonsági Tanács ösz- szehívósát követelte (és el is érte) „az afgán kérdés” meg­vitatására. Ugyanakkor Kabulban épp­úgy, mint Moszkvában hiva­talos nyilatkozatok hangzot­tak el arról, ho'gy az Afga­nisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség csak addig tart, amíg a külföldről szer­vezett és irányított fegyveres beavatkozás ezt szükségessé teszi. A szovjet csapatokat teljes egészükben vissza fog­ják vonni, amint az akciót elkerülhetetlenné tevő okok megszűnnek. Az új afgán kormány nyilatkozata Pa­kisztánt jelölte meg, mint a demokratikus Afganisztán elleni amerikai fegyveres felforgató akciók kiinduló­pontját. A szovjet sajtó be­számolt arról, hogy Pakisz­tán területén tucatnyi „me­nekülttáborban” képezték ki az afgán ellenforradalmáro- kat, akiket aztán átdobtak Afganisztán területére. Most az amerikai—pakisz­táni kapcsolatok ismét szo- rosabbakká váltak: Carter elnök szívesen szállít fegy­vereket az iszlamabadi dik­tatúrának. (Persze, ez Indiá­ban is nyugtalanságot kelt...) 2. Hogyan alakulnak a SALT —2. amerikai ratifikálásá­nak esélyei? Carter elnök 1979 júniu­sában, amikor Becsben alá­írta a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló ameri­kai—szovjet szerződést, a SALT—2. rövidítésű megál­lapodást, megígérte, hogy mindent élkövet a szenátusi ratifikálás végett. De éppen az elnök volt az, aki hol a kubai, „szovjet harci brigád” ügyének, hol a kambodzsai kérdésnek az emlegetésével, hol a NATO nyugat-európai rakétafegyverkezési tervei­nek szorgalmazásával hozzá­járult olyan washingtoni po­litikai légkör kialakulásához, amelyben egyre nyilvánva­lóbb lett, hogy. a SALT—2. nem számíthat a szenátus­ban a szükséges kétharma­dos többségre. Már az iráni eseményeket is arra hasz­nálták fel az USA politikai közvéleményének irányítói, hogy eltereljék a figyelmet a SALT—2-ről. Most aztán az afgán problémát vették elő... Az elnök ezek után java­solta a szenátusnak, hogy halásszák el a ratifikálás vi­táját, amely egyébként már most, január 22-én kezdő­dött volna. Carter ugyan to­vábbra is a SALT—2. hívé­nek vallja magát, de úgy vélekedik, hogy „nem volna helyénvaló most erről vitát nyitni”. Az amerikai politikai élet ismerői felhívják arra a figyelmet, hogy februárban már megkezdődnek az Egye­sült Államokban az elnök- választás sajátos elemei, az előválasztások. Ilyenkor er­re összpontosul a politiku­sok tevékenysége —, a sze­nátorok egyharmada pedig a novemberi szenátusi válasz­tásra gondol és a maga kampányát készíti máris elő. Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el, hogy az amerikai honatyák miha­mar elővegyék a SALT—2. ügyét. 3. Volt-e eredménye Kurt Waldheim iráni látogatá­sának? Az ENSZ főtitkára az új év első napjait Teheránban töltötte. A Biztonsági Ta­nács megbízásából kapcsola­tot kellett felvennie az irá­ni vezetőkkel, mindenekelőtt a teheráni amerikai nagykö­vetségen fogva tartott túszok kiszabadítása végett. Kurt Waldheim (akinek nemrég jelent meg „Nehéz mester­ség” című könyve magyarul is) alighanem „mesterségé­nek” legnehezebb napjait élte meg. Waldheimnek csupán Ghotbzadeh külügyminisz­terrel volt alkalma ismétel­ten tárgyalni. Khomeini aja- tollah nem fogadta az ENSZ- főtitkárt. Waldheimnek nem sikerült eljutnia a teheráni amerikai nagykövetségre sem, hogy a túszokkal be­szélhessen. Az ENSZ-főtitkár vissza­térve mégis úgy nyilatko­zott, hogy teheráni látogatá­sát hasznosnak ítéli meg, mert kölcsönösen megismer­hették — az iráni külügymi­niszter és ő — egymás né­zeteit, illetve a világszerve­zet álláspontját. Pálfy József Kurt Waldheim. ENSZ-fő­titkár háromnapos iráni út­jának befejeztével péntek este visszaérkezett New Yorkba. Visszaérkeztével tar­tott sajtóértekezletén beje­lentette, hogy már el is ké­szítette a látogatásáról szóló beszámolót és azt a Bizton­sági Tanács feltehetően hét­főn összeülő fóruma elé ter­jeszti. A főtitkár hozzáfűzte, a Biztonsági Tanácstól függ, hogy a továbbiakban milyen úton kíván haladni az irán— amerikai válság ügyében. A főtitkár sajtóértekezletén megjegyezte, hogy a válság „jóval súlyosabb, mint sokan gondolnák”. Elmondotta azt is, hogy visszaérkezése után azonnal felkereste Cyrus Vance amerikai külügymi­nisztert, „mivel az Egyesült Államok a válság által érin­tett másik fél”. Iráni tapasztalatairól szólJ va hangoztatta, hogy Szadegh Ghotbzadeh igen segítőkész- nek mutatkozott, majd hasz­nosnak minősítette a Forra­dalmi Tanács tagjaival való találkozását. A teheráni rádió szerint Panama értesítette Iránt, hogy hajlandó megvizsgálni Reza Pahlavi volt iráni sah kiadatását. Az iráni külügy­minisztérium szóvivője a te­heráni rádió által közvetí­tett nyilatkozatában közölte, hogy a panamai kormány hi­vatalosan válaszolt a meg­buktatott sah kiadatási ké­relmére. Válaszában a pana­mai kormány kinyilvánítot­ta. hogy hajlandó megvizs­gálni az ex-sah kiadatására vonatkozó kérelmezés remé­nyét fejezte ki, hogy rövid időn belül a volt uralkodó bűncselekményeivel kapcso­latos okmányokat terjesz­tenek a panamai legfelsőbb bíróság elé. A teheráni rádió szomba­ton beszámolt arról, hogy az iszlám gárdisták péntek este visszafoglalták a tabrizi rá- dió-televizó székhazát. Keleit- Azarhajdzsan fővárosában Sariat-Madarinak, a tarto­mány vallási vezetőjének hí­vei péntek délután szállták meg a rádió-televízió közpon­ti épületét. A teheráni rádió a székház visszafoglalásával kapcsolatban hangoztatta: az esti órákban Khomeini hívei nagy tömegekben gyűltek össze a székház előtt. Fi­gyelmeztető lövéseket adtak le, könnyfakasztó gránátokat hajigáltak az épületre, mire a székház elfoglalói elmene­kültek „labriz lakossága” elől. Péntek e-site tüntető kurd lakosok barikádokat emeltek a kurdisztánd tartomány szék­helye, Szanandadzs utcáin. A tüntetők az iszlám gárdisták távozását követelik, s azit, hogy a városban tiltsák meg a fegyverek viselését Mint ismeretes, kurd fel­kelők szerda óta megszállva tartják a sízanandadzsi kor­mán yzó palotáját. Fokozódott a feszültség pénteken Qumban, az iráni siiák szent városában, minta teheráni rádió bejelentette, äariat-Madari hívei péntek ííte az utcákra vonultak, le­állították a város közlekedé­sét „békés, lakosokra támad­jak' . A tüntetők összecsap­ok az iszlám gárdisták egy­ségeivel. A jelentések szerint »kan megsebesülök. (AFP, DP A) HÍD AZ ÉLETHEZ II. A rizscstálkát is a Vöröskereszt küldte Pen Sovan, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács al- elnöke tart sajtóértekezletet. ■Csendesen, szabatosan be­szél: „Az utóbbi három hó­nap alatt senki nem halt ehen Kambodzsában”. De a nehézségeket sem titkolja: az életben maradt lakosság — Pol Pot a khmer népnek csaknem a felét kiirtotta — 70 százaléka munkaképtelen volt az éhezés és a betegség miatt. Ráadásul az ország­ban mindössze 54 orvos ma­fb.Müws&s 1980. január 6., vasárnap radt. Ma már a népi hata­lom hihetetlen erőfeszítései, a szocialista országok és a Vöröskereszt segítségével a lakosság döntő többsége visz- szanyerte fizikai erejét. ★ Karácsonyi Zoltán, a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem adjunktusa 1979. decem­ber 16-a óta a FAO-program végrehajtója Kambodzsában. — A jelenlegi száraz,/ év­szakban mintegy tízezer hek­táron akarjuk elvégezni a vetést. Napokon belül meg­érkezik 650 tonna kiváló mi­nőségű rizs, úton van 2300 tonna műtrágya és 450 szi­vattyú. Az esős évszakra szó­ló program 50 ezer hektár ★ Textilgyár Phnom Penh- ben. A 113 mérnök és tech­nikus fizetése személyenként 21 kiló rizs havonta. A szak­munkások száma 783, ők fe­jenként 18 kilót kapnak. A gyerekek után nyolc kiló csa­ládi pótlék jár. Végigvezetnek a gyáron, ahol szövetek és gumipapu­csok készülnek. Az egyik raktárban a Pol Pot-rend- szer alatt gyártott termékek garmada: fekete szandál, fe­kete selyem, fekete vászon. Pol Pót alatt csak fekete szí­nű öltözéket lehetett visel­ni. .. A Komarey általános isko­lában járunk: a padokban hattól tizenöt, éves korig ül­nek a gyerekek. írni tanul­nak. A szekrényekben füze­tek sorakoznak, az UNICEF — a Nemzetközi Gyermek­alap — küldeményei. A tan­könyvek már az országban készültek. Phnom Penh 40 iskolája közül ez az egyik legnagyobb. A fővárosban jelenleg 776 tanár van. Az oktatás megszervezését egyenlő súllyal kezelik az élelmiszer-termeléssel. A Kompong Speu-i kór­házban sokkal rosszabb a helyzet: az igazgatón kívül egyetlen olyan ember akad, aki már négy évet végzett az orvosi egyetemen. A kórház 1979. április 9-én nyílt meg. Azóta 560 ember hagyta el gyógyultan. Volt olyan, akit csak fel kellett táplálni, de voltak gyógyíthatatlanul le­gyengültek is.. A gyógyszere­ket egyébként a Nemzetközi Vöröskereszttől és a vietna­miaktól kapták. ★ Kicsi kő falu a Mekong mentén. A 200 lakos liánból, bádoglemezből, háncsból, pálma- és bambuszlevélből épített új épületeket. A há­zak körül 3—4 lépés hosszú zöldségeskert. Kézi malmok­ban őrlik a rizst péppé, és agyagedényekben érlelik. A férfiak halásznak — a Me­kong a világ egyik halban leggazdagabb folyója. Mielőtt elindulok, egy pil­lantásra részesülök abból az élményből, amikor elindul az új élet. Cheng Sok Kim-nek gyermeke születik. A bam­buszkunyhó mélyéről fel­hangzik a sírás: éles. bántó­an gyönyörű hang remeg a pálmalevelek között. Ö már a jövő századra született. Becsüld meg magad job­ban, XXI. század! Kicsi kő falu, Kambodzsa, 1979. december. (Vége) Szigefhy András rizsvetést irányoz elő. 1980- ra már halászati és növény- védelmi programot is kidol­gozott a FAO. A májusi ara. tás 200 ezer ember számára biztosítana élelmet két hó­napra. Hogy a helyzet ne­hézségét érzékeltessem: 26 ezer kapa szállítását is vár­juk, hiszen most sokszor egy­szerűen nincs mivel dolgoz­ni. A mezőgazdasági minisz­térium jelenleg hat főből áll. Itt ismeretlen a bürokrácia: együtt járjuk a tartományo­kat, a rizsföldeket. Ha kell, tíz órát, ha kell, tizennégyet dolgozunk. Jelenleg legfon­tosabb feladatunk: megfelelő mennyiségű vetőmag terme­lése. Üjra ebédelnek Kambodzsában Egy ország járni tanul

Next

/
Thumbnails
Contents