Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
Hz év első munkanapja megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) lyamatos termelés megkezdődött és a hét végén már várhatóan exportra is szállítunk, az új évben először Svédországba, pneumatikus elemeket. Szőlő metszők a Sárhegy alján Az ágazatvezetők tanácskozásával kezdték az új esztendő első munkanapját az abasári Rákóczi Termelö- szövetkézetben: Rudas Sándor elnök vezetésével értékelték 1979 gazdálkodásának főbb tapasztalatait. Nemcsak az elnöki Irodában, hanem másutt is a szövetkezetben sok volt a teendő az első munkanapon. Könyvelők és mezőgazdászok cseréltek véleményt és a február 9-i zárszámadás főbb adatait összegezték, melyek a közgyűlés elé kerülnek majd. A fő téma azonban az idei tervezés volt. — Az új közgazdasági szabályozó rendszer várható hatásait elemeztük — mondja az elnök. — Arról beszélgettünk, hogyan szervezzük a munkát még tervszerűbben mint eddig, mert a nehezebb feltételek között is nyereségesen akarunk gazdálkodni. Egyébként a tél ellenére a határban is folyamatos a munka. Most a havas januárban sincs megállás, hiszen 40 asszony metszi a szőlőt. A brigádok Gyöngyöshöz közel, a Sárhegy aljában és a Bajna- dűlőben a leányka- és a rizlingszilváni- és az olasz- rizling-táblákban dolgoznak. Ezzel már az idei termést alapozzák meg. Készenlét a Oualitálnál Az apci Qualität Vállalatnál már január elsején fel- fűtötték a kemencéket, s teljes készenlétet tartottak a Megkezdődött a népszámlálás '(Folytatás az 1. oldalról) mellett különböző szakmákban tovább akar dolgozni. A lakásadatokból fel lehet mérni a várható lakásigényeket, a korszerűsítés szükségességét és ennek alapján irányítani lehet az építőanyag-termelést, ki lehet dolgozni a kommunális hálózat fejlesztésének terveit, stb. Mindenütt a január 1-i 0 órai helyzetet veszik alapul. Tehát összeírnak mindenkit, aki 1979. december 31-én 24 órakor életben volt, így azt is. aki január 1-én vagy ezt követően meghalt. De nem írják össze azokat, akik január 1-én 0 órát követően születtek. Lesznek olyanok, akiket állandó és ideiglenes lakóhelyükön is összeírnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összesített statisztikában ugyanaz a személy kétszer is szerepel, mert ilyen esetekben mindkét helyén ellenőrző lapot állítanak ki és ezeket egyeztetik. Az összeíróbiztosok valamennyi háztartást felkeresnek, ennek időpontjáról előre értesítik a lakókat. Ha valamelyik családot nem találják otthon, értesítést hagynak arról, ’hogy mikor jönnek újra. Fontos, hogy a családnak az otthon levő tagja, aki az adatokat tbe- mondja, erre alaposan készüljön fel, hogy ismertetni tudja a háztartás valameny- nyi lakójának adatait, beleértve az iskolai végzettséget és a személyi igazolványba beragasztott személyi számoltat is. Célszerű ezért a legfontosabb adatokat előre feljegyezni. A népszámlálás hivatalosan január 15-ig tart, a munkával azonban előbb szeretnének végezni. Ezért kérik a lakosságot: a jelzett időpontokban minden háztartásban tartózkodjék valaki, hogy a látogatásokat lehetőleg ne kelljen megismételni. tank-műhely dolgozói, hogy elejét vegyék az esetleges lefagyásoknak. Horváth Lajos gazdasági igazgató megállapítása szerint tegnap nem is akadályozta semmi, hogy az év első munkanapján a napi tervnek megfelelő termelési értéket nyújtsák az üzemrészek. A kellő nyersanyag sem hiányzott, a készletezők- jó munkát végeztek. Ennek eredménye az estig legyártott 55 tonnányi alu- miniumtömb, valamint a tíz tonnát meghaladó alaktrész- öntvény. A műhelyekből egyébként itt sem hiányoztak, az emberek kisegítésére, egymás pótlására nem volt szükség. Fagyos földön a Thorez gépei Január elseje munkaszüneti nap volt az egyébként folyamatos üzemű Thorez Külfejtéses Bányaüzemben. Az innen „táplálkozó” Gagarin Hőerőmű előre leszállított készletet használt fel, mert a villamos energiára nagy szükség volt az ünnepek alatt is. Másodikén reggel viszont mindössze fél óra kellett ahhoz, hogy üzembe állítsák a külfejtés dermedt gépóriá mint Kálomista Imre ig._ itó elmondta, az első munkanapon a tervezett 22 ezer tonna helyett legalább 25 ezer tonna lignitet termeltek. A munkát nehezítette, hogy fagyos a föld, nagyobb erőfeszítésre kényszerülnek a gépek, de a meddő letakarításán dolgozók is legalább 120 ezer köbméter földet mozgattak meg. Figyelembe véve az erőmű téli nagyobb igényeit, a bányászok vállalták, hogy az első hónapban tíz százalékkal túlteljesítik termelési tervüket s legalább 700 ezer tonna lignitet adnak át. Az első napon 1500 kalória körül alakult a szénminőség, s bár januárban várhatóan a szokásosnál valamelyest kisebb lesz a kalóriaérték, a bányászok egyik legfontosabb feladatuknak az egyenletes minőség biztosítását tekintik jó együttműködésben az erőmű dolgozóival. Selypre vitték az első gépeket Oj év kezdetekor bőven akadt tennivaló a Heves megyei AGROKER Vállalat egri központjában. Míg mások szórakoztak, addig nem pihentek a szállítók és a rakodók. A vagonokban érkezett csaknem ezer mázsa műtrágyát és' 280 mázsa növényvédő szert pakolták ki. így lesz elegendő ezekből, jut majd a közös gazdaságoknak a következő hetekben. nuár első munkanapján nagy volt a sürgés-forgás a vállalat raktáraiban. Kis csomagolású műtrágyákat és növényvédő szereket vittek az áfészek szakboltjaiba. Joó Imre igazgatót a vállalat gép- és vegyes c ztályán találtuk. — Már megérkeztek az első vásárlóink. Poroszlóról és a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetből. Pótalkatrészeket visznek a téli nagyjavítás alatt levő erőgépekhez. A selypi Üj majorból, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet telepéről jöttek az idei év első gépszállítmányáért. Háromszázezer forint értékű árut vittek: MTZ- és TZK-traktorokat, borsóarató adaptert és MTZ—50-es típusú traktorhoz motort. Ezeknek a gépeknek egy része már a tavaszi munkákban is részt vesz majd. '] Eliiiinyl Piii Jsk2 | wmmmmwmm. wmmmmam wwiwpiP'iwi éh i ►.>b—h •«vá Teljes üzen a cipőgyárban Akik az ünnepek idején sem pihennek: hajnali, első autóbuszjáratnak a hatvani pályaudvarra érkezéséről szól a menetlevél, amelyet Hliva Nándor kalauz ad át Főző István forgalmistának (Fotó: Perl Márton, Szabó Sándor) Hatvan egyik legdinamikusabban fejlődő üzemében, a cipőgyárban, az új esztendő első munkanapján mind a délelőtti, mind a délutáni műszak teljes volt, s Kozák Géza igazgató elmondotta: 3500 pár női és leányka -cipőt készítettek. Ezek már tavaszi áruk, s hazai piacra kerülnek. Az idén egyébként nem tervezik a termelés mennyiségi növelését, az exportkötelezettségekkel együtt 860—900 ezer pár cipő, csizma, szandál kerül le a szalagokról. A fő figyelmet az idei évben a különböző cikkek minőségének javítására fordítják. Ebben már kitűnően hasznosítani tudják a tavaly csaknem ötmillió forint értékben beszerzett, fölszerelt modern kisgépeket, amelyek a tűzödei részbe kerültek Japánból, Olaszországból és a Szovjetunióból. Újdonság még a gyártelepen, hogy most helyezik üzembe a mindeddig nagyon nélkülözött telefonközpontot, aminek segítségével gyorsul az intézkedés, az ügyintézés rendszere. A Hazafias Néofront Országos Tanácsa, az MSZMP Heves megyei Bizottsága, Heves megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága és a gyászoló család mély megrendüléssel tudatja, hogy Fóti Jenő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja 1979. december 31-én tragikus hirtelenséggel elhunyt, Póti Jenőt a Hazafias Nép. front Országos Tanácsa saját halottjának tekinti. Te metéséről később intézked nek. Ismét kevesebben vagyunk. Fiatalon. 48-ik életévében eltávozott közülünk egy szilárd meggyőződésű kommunista, egy kitűnő vezető, a jó barát, a példás, családszerető édesapa. Távozása különösen tragikus, hiszen korunk gyilkos betegsége sok-sok kitűzött cél előtt, élete teljében, váratlanul érte, egy új év, egy új évtized küszöbén. Póti Jenő 1932. június 3-án született Hajdú megyében, Konyáron. Gyermekkora a szegénységbe született paraszt- gyermeké. Szülei summáskent, cselédként, alkalmi munkásként dolgoztak, ez lett az ó sorsa is kora ifjúságában. Amikor felvirradt az új világ, a kommunistáktól kapott földön — most már a magukén — segíti szüleit és még csak 16 éves, amikor bekapcsolódik az ifjúsági mozgalomba. Hihetetlen akarattal, szenvedélyességgel dolgozik és tanul. Szakérettségizik, elvégzi a kertészeti-szőlészeti főiskolát, mezőgazdasági szakmérnök diplomát szerez. Aztán a párt. amelynek 1951- töl, 19 éves koródái tagja, különböző munkákkal, feladatokkal bízza meg. Dolgozott a megyei és az egri járási pártbizottságon, elvégezte a pártfőiskolát, 1962-től az egri járási tanács elnöke, 1966-tól pedig a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának vezető titkára, 1966-tól tagja a megyei ’ pártbizottságnak, megyei tanácstag, a végrehajtó bizottság tagja és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai közé is beválasztják. Póti Jenő vezetői készsége, tudatos politikai és szakmai felkészüléssel párosult. Következetes és szívós munkája eredményeként jelentős sikerek születtek a megyében a népfront tevékenységében, irányítása alatt fejlődött a mozgalotm, tekintélye nőtt. Személyes példaadásával, helytállásával, a kommunista vezetőre jellemző szerénységével, példás esajádi életével, közvetlenségével és baráti készségével kiérdemelte mind a politikai testületek és társadalmi szervezetek, mind pedig az emberek bizalmát, megbecsülését; szeretetét. Mun- kdjéért többször részesült elismerésben, kormánykitüntetés- * ben. Többek között birtokosa volt a Szocialista Munkáért Érdeméremnek és a Munka Érdemrend arany fokozatának, de kitüntették a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért és a békemozgalomban végzett kiemelkedő tevékenységéért is. Egy fiatal, de gazdag élet végére tett pontot a halál. Olyan élet lángját oltotta ki, amely mindenkor a jóért, a szebbért, a közösségért lobogott. Mire SSSíStaH* « bérek? AZ ELMÚLT ÉVEKBEN szabályozó rendszerünk egyik legtöbbször bírált területe a bér- és keresetszabályozás volt. Hiába dolgoztak ki a szakemberek különböző reformokat, változásokat, nem fogytak a kritikai megjegyzések, az újban is mindig találtak hibát a bírálók, mindig akadtak elégedetlenek. És mit tagadjuk, nem is mindig ok nélkül. Gyakran hangzik el mostanában, hogy a világgazdasági változások kiélezték nemzetgazdaságunk ellentmondásait is, felszínre kerültek olyan fogyatékosságok, melyeknek korábban nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. így derült ki azután az is, hogy valójában nem a bérszabályozás rendszerében kell keresni a betegség gyökerét, hanem a gazdasági folyamatokban, amelyek nem igazodtak a szándékainktól, elhatározásainktól függetlenül is érvényesülő törvényszerűségekhez. E felismerések nyomán kezdődött meg az állami intézményektől a vállalati kollektíváig a vita, hogy egyáltalán a béreknek milyen mértékben kell tükrözniük a vállalatok, gazdálkodók egész tevékenységét. Nem kis tábor képviseli azt az álláspontot, hogy végül is a dolgozó elvégzi munkáját, a vezetők működése. a munkaszervezés, s ezeken keresztül a cégek eredménye igazán nem rájuk tar-? tozik, és ennek következményeit sem viselhetik. Csakhogy ilyenkor épp ok nem akarnak emlékezni azokra a termelési tanácskozásokra, értekezletekre, zárszámadásokra, amelyeken egy-egy sikeres év zárásakor a kollektíva jó munkájáról, közös sikerekről beszélt mindenki, s magától értetődőnek tartották, az ennek megfelelően vastagodó borítékot is. önkéntelenül, s nem is alaptalanul adódik a kérdés, hogy akkor most, amikor a gazdasági élet nem kis gondokkal küzd, amikor a vállalatoknak csak kisebb hányada beszélhet eredményes évről, akkor a fenti köv^tkezetetés miért nem érvényes. Hihető-e, hogy egy gyár, üzem, vagy termelőszövetkezet néhány vezető miatt dolgozik sikertelenül, s hogy a betanított munkástól a gépkezelőn, és a művezetőn keresztül az irodákban ülőkig nem részese és felelőse-e mindenki, a veszteségnek. a gazdasági kudarcnak. MÁRPEDIG HA EZT bárki elismeri, akkor miért elképzelhetetlen számára, hogy egy veszteséges, gazdaságtalanul termelő üzemben csökennek a bérek. Kétségtelen, hogy a korábbi években a béreknek nem jutott megfelelő ösztönző szerep, hisz ha két ember ugyanolyan gép mellett dolgozott, azt hittük, ugyanennyi pénz is illeti meg őket. Valójában még az azonos teljesítmény sem jelenti azt, hogy annak társadalmi haszna is azonos. Mint ahogy a szabályozás más területén változások várhatók 1980-tól, éppen úgy új alapokra helyezték az állami intézmények a bérszabályozást is. A jövőben nő az adómentes bér- fejlesztés lehetősége. A lehetőség és nem a járandóság! Félre nem érthető céljuk az új szabályozóknak, hogy rugalmasságot biztosítsanak a vállalatoknak, hogy a legkiválóbban dolgozókat megfelelően jutalmazzák, viszont a lógósokat, ügyeskedőket, pazarlókat épp a zsebükön keresztül marasztalják el. Nem véletlen hát, hogy az alapbérek helyett sokkal inkább a nyereség- részesedésen és a mozgóbéreken mérik majd le mindenki teljesítményét. A munkaerő- és bérgazdálkodásban bekövetkező változásokkal egyidőben hívják fel viszont a szakemberek arra a figyelmet, hogy óvakodni kell minden vállalatnál az általánosítás sok csábításától. A létszám- gazdálkodás például különösen Heves megyében most mindennapos beszédtéma, a vállalatok sorra dolgozzák ki az intézkedési terveket. Kár lenne azonban átesni a ló másik oldalára, s azt gondolni, hogy most már ez az egyetlen üdvözítő megoldás, s - áttör lesznek jobbak w eredmények, hogy a statisztikák mind nagyobb mérvű átcsoportosításokról és egyéb intézkedésekről adnak számot. Egyértelmű az állásfoglalás is: ott kell csökkenteni a létszámot vagy a dolgozókat más területre irányítani, ahol ez indokolt, ahol ezt a körülmények megkívánják, s amelyhez adottak a feltételek. Hasonlóan óva intenek mindenkit attól, hogy a teljesítménybérek mind szélesebb körű elterjesztése legyen a cél akkor, amikor az ahhoz szükséges feltételek hiányoznak. Mert miért kellene például ráfizetéses terméket teljesítmény-, vagy darabbérben gyártani? Épp így hasonló veszélyeket rejt a csoportos bérezés mindenhatóságának hite is. A VÁLLALATOK, szövetkezetek többségében ezekben a napokban igyekeznek felkészülni a jövőre kezdődő, új követelményeket támasztó gazdasági időszakra. Már most több helyütt hallható a panasz, hogy mindez társadalmi szinten biztosan így van. de ilyen és olyan okok miatt ezeket a követelményeket nem tudják összehangolni pillanatnyi saját érdekeikkel. Pedig nem egyébről van szó, mint a vállalati közép- és hosszú távú .érdekek ütközéséről, de a ma gazdasági feltételei között senki sem hiheti, hogy elengedő egykét esztendővel előbbre tekinteni. Az idei gazdasági év szemléletes példája annak, hogy a hibás értelmezés milyen veszélyeket rejthet magában. Miközben az újságíró is jártában-keltében másról sem hallott, mint. hogy ilyen és olyan mértékben nőtt a termelékenység, az országos adatokból kiderül, hogy ez a növekedés közel sem volt olyan általános, mint azt hittük, a berek viszont a termelékenységnél lényegesen nagyobb ütemben és mértékben növekedtek. Óhatatlanul ide kívánkozik — elgondolkod- tatásul — egyik minszterünk néhány mondata :.,Az elmúlt évtizedekben nem történt, egyéb, mint hogy a kapun kívülről a kapukon belülre került a munkanélküliség, De ugyanúgy a kizsákmányolás is kívülről a gyárkapukon belülre került. Mert a jól dolgozók tartják el azokat, akik keresik a lazítás, a lógás lehetőségét, ők tart ják el a nem termelékenye- ‘két, a nem hatékonyakat is Ha más értelemben is, de vajon nem egyfajta kizsákmányolás ez is?” NE TAGADJUK, ERRE eddig lehetőségük is volt, de joggal várható, hogy most már az kaoja meg a pénzét, aki megdolgozott érte, s. tisztába tegyük végre, hogy ki fizet kinek, milyen munkáért és mennyit. Cziráki Péter Mmisögfa 1980. január 3„ csütörtök
