Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-18 / 14. szám
Változó árakon Beszélgetés Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökévei Hófúvás a hegyek között is — Mi lesz, ha elfogy a só? — A gyöngyösiek újítása Téli őrjárat útjainkon Az *' elmúlt hónapokban több alkalommal esett szó az 1980-ban életbe lépett új termelői árrendszerről, az árképzés megváltozott alapelveiről., Talán nem felesleges néhány vonással gazdagítani az eddig kialakult képet. Elsősorban nem is az alapelveket, inkább a várható hatásokat, a változások követelményeit. Ezekről beszélgettünk Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. — Kezdjük a beszélgetést a legújabb intézkedésekkel, a január 7-én bejelentett fogyasztói árváltozásokkal. Miképpen függ össze az idei fogyasztói árszínvonal-növekedés a termelői árak változásával? — A fogyasztói árak szempontjából nem a január 7-i, hanem a tavaly július 23-i intézkedés volt a döntő lépés. Ekkor emelkedett a tüzelőanyagok,. a villamos energia, egyes élelmiszerek, építőanyagok, cipők és bútorok fogyasztói ára, s ez kereken 9 százalékkal növelte az árszínvonalat. Az idei, összesen 3,7 százalékos árszínvonal-növekedést előidéző intézkedések között 0.8 százalékos a termelői árak 1980. január 1-i változásának hatása. Ez az ármozgás nem elsősorban az árszínvonal szempontjából jelentős, hanem az árarányok változása miatt, hiszen egyes termékek árának növekedése mellett jó néhányé jelentősen csökken. Az árintézkedések végső soron jelentős lépést jelentettek az értékarányos fogyasztói árak kialakításában — mégpedig elsősorban azoknak a termékeknek a körében, amelyek szoros kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — vagy azért, mert jól exportálhatok, vagy mert a tőkés importigényt növelik. Azoknál a termékeknél, illetve szolgáltatásoknál, amelyek nincsenek kapcsolatban a ‘külkereskedelemmel, nem tartjuk égetően fontosnak az értékarányos árak kialakítását. Nem emeljük például a lakbért, a városi és távolsági személy- szállítás diját és néhány más alapvető szolgáltatás árát. — Az áremelés mértékére vonatkozó adatokat ismeri a közvélemény. Mégis sok az aggodalom, hiszen a rendelkezésekből megtudhattuk, hogy idén tovább bővült a szabad árformába tartozó termékek aránya. A „szabadáras termék” fogalma pedig a közvélemény számára gyakran azt jelenti, hogy az ár a termelők „szabad” akaratától függ. — A szabadáras termékek arányának ^növekedése nem annyira jelentős, mint amilyennek talán első látásra tűnik. Ez az árforma nem újdonság, 1968 óta alkalmazzuk. Akkor a fogyasztási árualap 23 százalékát tették ki azok a termékek és szolgáltatások, ahol az árakat felszabadítottuk. 1968 és 1977 között a szabadáras termékek aránya 48 százalékra emelkedett, s azt az új árrendszerre való könnyebb áttérés érdekében 1978-ban további 10 százalékkal növeltük. Á jelenlegi arány ennél alig valamivel magasabb. Emellett a szabadáras termékek árának növelése korántsem csak a termelő vállalat elhatározásától függ. Az áremeléssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség vál. tozatlr'ul érvényben van. s szabálvozza az árakat a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos rendelkezés is. Természetesen az árrendszer változásával a tisztességtelen haszon fogalma is megváltozott — a korábbiakban az indokolatlanul nagy nyereség volt a legfontosabb kritérium, az új szabálynak azonban az az alapvető követelménye, hogy az ár legyen arányos, tehát ne legyen magasabb a hasonló, illetve helyettesítő termék áránál, s illeszkedjen a külkereskedelmi árarányokhoz. — A külkereskedelmi árakhoz való igazodás tehát az új termelői árrendszer egyik fontos alapelve. Csakhogy nem minden belföldi forgalomban levő terméket exportálunk. Ebben az esetben mi a mérce? — A világpiaci árakhoz való igazodás alapvetően két formában valósul meg. A vállalatoknak tőkés beszerzési áron kell kalkulálniuk az energiát és az alapanyagokat, ugyanakkor az általuk gyártott termékek árszínvonalát az exportban elért árszínvonal szabályozza. A korábbi önköltségi árképzéshez képest ez alapvető változás, hiszen az alkalmazott versenyárrendszerben a vállalatok az emelkedő anyag- és energiaköltségeket csak olyan mértékben háríthatják át a fogyasztókra, amilyen mértékben ezt az exportáraikban érvényesíteni képesek. A versenyárakat azonban nem lehet mindenütt alkalmazni, csupán az ipar egy — bár meglehetősen nagy — részében. Az áraknak azonban azokon a területeken is ösztönözniük kell a hatékonyság javítására,' ahol a versenyárak , nem alkalmazhatók. Énnek érdedében valósítjuk meg az árarányosításon alapuló árképzést. Az árarányosítás az egymással helyettesíthető, illetve rokoncikkek körében alkalmazható elv, s voltaképpen eddig sem.volt ismeretlen. Hiszen a kereskedelem korábban sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy-egy új termékért, amely valamilyen tulajdonságánál fogva jobb az egyébként azonos rendeltetésű, de már ismeft terméknél, a fogyasztók mennyivel ' hajlandók többet fizetni. Az új árrendszerben az árarányosítá- si módszert széleskörűen alkalmazzák a termelői árak megállapításánál, s ezt a munkát a szakmai árbizottságok segítik. — A vállalatok tehát emelhetik a belföldi termelői árakat, ha exportáraikat növelni tudják. Ha. ezt egy-egy korszerű terméknél sikerül elérni, növekszik-e az elavult, korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek ára is? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a ió minőségű termékek révén drágább lehet a bóvli? — Az új árrendszerben, ha egy vállalat a hatékonyságot az exportált terrpékek körében javítani tudja, akkor az exportárak növelése révén elérhető előny a teljes termelésre érvényes. Ez ellen persze lehet észrevételeket tenni. De mit csináltunk eddig? Korábbi árképzési gyakorlatunkban a tényleges ráfordí. tásoknak, az önköltségnek volt jelentős szerepe. Ezzel összefüggésben részben tudatos, részben spontán elemekből kialakult, egy átlagos ......... 11 ■ .............................v állalati nyereségráta, amit azonban annyi körülmény befolyásolt, hogy végül a közgazdasági 'megfontolásoknak kevés szerep jutott. Az új árrendszer kialakításánál kiválasztottunk egy döntő láncszemet, ami az egész árrendszert meghatározza, s ennek megfelelően egy köz- gazdasági szempont, a nemzetközi versenyképesség, az exporthatékonyság szabályozza a vállalati nyereség- rátát. Ez is rejt magában ellentmondásokat, de nincs olyan árrendszer, amely minden részletében biztosítaná a társadalmi érdek érvényesülését. Az ilyen ellentmondások feloldására 1 azonban van mód — a forgalmi adó korrekciójával elérhető, hogy bár a korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek termelői ára is nő. vekedhet a jó minőségűek exportárának emelésével, a fogyasztói áruk ne emelkedjen. — A korábbi árrendszer egyik hibájául rótták fel, hogy nagy szerepet játszik a hiánycikkek szaporodásában. Előfordult, hogy egy-egy termék gyártását az alacsony árak miatt megszüntették. s miután egy időre eltűntek a boltokból és az üzemekből, sokkal magasabb áron importáltuk ezeket. Segít-e az új árrendszer e probléma megoldásában? — Ez igen összetett probléma, s az ilyen ellentmondásos helyzetek kialakuld, sában nemcsak az ár, hanem sokféle egyéb intézkedés is szerepet játszik. Az elmúlt években például a struktúraváltási törekvéseknek megfelelően széles körben felvetődött, hogy állítsuk le a gazdaságtalan termelést, s importra rendezkedjünk be. Az ilyen vállalati törekvések azonban nem mindig voltak reálisak. Nem volt például reális az a fel- tételezés. hogy az export olyan dinamikusan nő, hogy az ebből származó bevétel finanszírozni tudja az Ily módon létrejött többletimportot. Ugyanakkor nehezebbé vált egy sor termék beszerzése is, növekvő igényeinket a szocialista országok nem tudják mindig kielégíteni. Ha tehát az ellátás javításáról beszélünk, az korántsem csak árprobléma. Ilyen gondok gz új árrendszerben is lehetnek, hiszen az árakat az export alapján állapítjuk meg, s az exportárbevétel általában kisebb, mint az importköltség. Az új árak azonban mindenképpen körültekintőbb mérlegelést tesznek lehetővé. És még egy körülményt meg kell fontolni. Lehet, hogy megszüntetjük valamely termék gyártását. Ha azonban a megszüntetett termékek helyett újat, korszerűbbet gyártunk, amelynek exportbevétele magasabb, mint a megszüntetés miatti importköltség, akkor érdemes ezt 'az utat választani. (Kozma) A tél, a hó korán jött novemberben, megelőzte még a hóügyeletet is. Aztán hol, elolvadt, hol újra fagyott, jéggel borítva az utakat. Az igazi megpróbáltatás karácsony után következett. Faggyal, széllel jött a hóesés, december 29-én hajnal, ra a megye útjain többfelé emelt torlaszokat, nemcsak az Alföldön, de a hegyek között is. Néhány napos szünet után újra friss hó bprította el a környéket a hét elejére, újabb „eseményekkel” gazdagítva a tél krónikáját. Reggel, mik'or Szabó Lajossal, a KPM Egri Közúti Igazgatóságának területi műszaki osztályvezetőjével és Balázs Gézával, az igazgatóság egri járási üzem- mérnökségének " vezetőjével elindultunk kőrútunkra, megint csak hó csapkodta az autó szélvédő üvegét. — Köd van, csúszós az út, ráadásul a hó is esik, nem éppen autózásra való idő — jegyeztem meg. A sofőrnek szurkolni persze nem olyan fárasztó, mint a vezetés... « + A mátrai út, a gályái hó. magógarázs az első célpontunk. A hó Párád környékén már rendesen esik, sötét csíkok jelzik az autók nyomát a fehéredő úton. — Ezen a környéken most nincs gond még az alsóbbrendű utakkal sem — mondja Balázs Géza, a terület „gazdája”. A legutóbbi hóeséskor az Eger—Noszvaj kö. zötti útszakasz volt kritikus: egy éjszaka ötször kellett ekével megszabadítani az utat. ötven-hatvan centis hótorlaszokat emelt a szél. Most jól lehet haladni, Persze, ez a sóval, salakkal kevert kásás latyak azért nem bátoríthat senkit a rohanásra. ★ A gályái ügyeleti központban először a sóraktámál pillantunk meg embereket. Csákánnyal fejtik, törik a sótömböket, kis dombokat lapátolnak össze, előkészítve a szórókocsiknak. — Nem éppen ésszerű, amit most csinálunk. Innen a Mátrából hordjuk le a sót Gyöngyösre — mondja egyikük, mikor köszöntjük őket. — Nem ésszerű, de kényszerhelyzet — válaszol Szabó Lajos. — Az egfsz megyében 55 tonna só mindösz. sze a készlet, a 3-as főútra meg mindenképpen kell vinnünk. Nagy gondba kerültünk a só miatt. Tavaly 7500 tonnát rendeltünk, a felét kaptuk meg, de nem kellett sokat szétszórni, maradt késziet. Az ősszel fel- töltöttük a tárolókat 2500 tonna sóval. Ez most már elfogy; rendeltünk még újabb 5500 tonnát, de abból egy dekát sem kaptunk. Ígéret sincs, még a határra sem érkezett szállítmány. Pár napra való a készlet, nem tudom, mi lesz. ha nagyobb hóesés kezdődik. A mezőgazdasági műszaki-fejlesztési alap A mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztése 1980-ban, az új szabályozó rendszer életbe lépésével körültekintő tervező-korszerűsítő munkát kíván. Az ágazat különleges helyzeténél fogva azonban — mindenekelőtt az eltérő természeti hatások és a nem mindig egyenletes értékesítési lehetőségek miatt — bizonyos mértékű, de mindenkor józan kockázatvállalásra is szükség van. Ezt a gazdaságok egy része — kihasználva az új szabályozás adta lehetőséget — az idén tudatosan beépítheti a fejlesztési tervekbe, miután lehetővé vált, hogy a mezőgazdasági alaptevékenység után is — nem csupán az ipari te-, vékenység alapján, mint eddig — műszaki-fejlesztési alapot képezzenek. A lehetőség jól kiegészíti a fejlesztés helyi erőforrásait. A gazdaságoknak mindenek, előtt azért előnyös, mert az új alapot a költségek terhére hozhatják létre, s így nem adóznak utána. Egyúttal a nagyobb vállalati önállóságot is szolgálja a műszaki-fejlesztési alap azzal, hogy az üzem saját belátása szerint ebből téríthet meg olyan költségeket, amelyekből a gazdaság megrendelésére tudománya* kutatók új módszereket dolgoznak ki. Az üzemi próbák várható többletkiadásait szintén ebből fedezhetik. Az alapból költhetnek egyebek között licencek. know-how-k és szabadalmak megszerzésére, a kivitelezés költségeire, továbbá például az energia- takarékos megoldások felkutatására. A műszaki-fejlesztési alap képzésének lehetősége nem teljeskörű. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter egyelőre csak a gazdaságok egy részének, mindenekelőtt a kiemelkedően jól dolgozó üzemeknek adott erre lehe-' tőséget. (MTIJ Goda Lajos újítása a jelzőtábla a gyöngyösi üzemmérnökségen (Fotó: Perl Márton) A beszélgetést a meleg irodában folytatjuk. Tóth Szilveszter, az ügyeletes csendes szolgálatról számol be, de á környéken — mint mondja — eddig sem volt különösebb baj az utakon. Ö nyáron az útburkolatot festi, ilyenkor télen meg ho- ügyeletet vállal. — Az útgyaluk a jeget törik, ahol még van, s az út széléről takarítják le a havat. Most már salakot szórunk mindenfelé, a sóval takarékoskodni kell. •k Szomszédainknál hegyek vannak sóból, nekünk — úgy látszik — mégis kevés jut. Lehet-e helyettesíteni? Kocsink URH adóvevőjén egy kísérletről kapunk tájékoztatást: a heves—pusztatak- sonyi úton a visontai hőerőmű pernyéjét szórták ki az útra, s a hatást figyelik. A hóra rátapadva csökkenti a síkosságot, de a jégről, mint a pelyhet, lesepri a szél. A másik próbálkozás: az Ózd- ról hozott friss kohósalakban még némi gáz is van, ez olvasztja némiképp a jeget. A só környezetet szennyez, marja az autók alvázát, de mégiscsak a legnagyobb biztonságot jelenti a téli úton. Most nincs elég, nem is várható. az óvatosnál is óvatosabban kell tehát közlekedni, ha a hó újra megjön... — Különben a takarékosság jegyében változtatnunk kell az eddigi gyakorlatunkon — mondja Szabó Lajos. — A megye útjainak hatvan százaléka, 670 kilométer volt eddig rendszeres téli sózásra ütemezve. Csökkentenünk kell az arányt 40 százalékra, úgy, hogy a forgalmas utak biztonsága megmaradjon. Egyébként tavaly 16 millió forintot költöttünk téli munkákra. s ezen a télen is elfogyott már vagy hatmillió. Galvatető. s aztán a „szén. tek” falui következnek.'Mátra szentistvnnban rövid pihenőt tartunk. a Vidróczki csárda előtti Darkolóban állunk le — utóbb derül ki. miiven naóv könnvelműség. A naav hóban elpöröenek a terepjáró aumik. Az úton nem akadtunk el. itt ieen. Eav másik, szintén becsúszott Zsiguli utasaival össze. foava nyomjuk ki a járműveket. Valakiknek azért a parkolókat is takarítani kellene. . Gvönavösön ugvan elán „ hó. mire megérkezünk, de a selvoi medence útiairól nem 'valami ió hírekkel fogadnak. Az üzemmérnökség ügyeletese. Bérnai Béla éppen a ’árőrt hallgatta: az Anc— Rózsaszentmárton közötti út jeges, alig járható. Legalább salakkal, újból le kell szórni. — A gépeink most is kinn vannak — mondja Kiss István, az üzemmérnökség helyettes vezetője. — Az utak szélét takarítják, a jeget törik. Sok azonban a javításra szoruló -gép is, régi, „lefutott” jó részük. Az üzemmérnökségen meg. ismerkedünk egy ötletes újítással. Goda Lajos művezető saját konstrukciója az átvilágítható megyetérkép, ahol külön jelzése van minden szolgálatos gépkocsinak. Az ügyeletes így állandóan maga előtt láthatja, mennyi a munkában levő kocsi, melyik útszakaszon tartózkodnak. A gyöngyösi ötletet most. minden üzemmérnökségen megvalósítják. Verpelét, Kisnána, Ege r • szalók: a Mátra déli lejtőjén jó úton haladunk hazafele. Kisnána határában még jól láthatók a karácsony utáni .hófúvás nyomai, magas hófal van az út mindkét oldalán Aztán még egy kerülő á Bükk -alsóbbrendű útjain: Egerbakta.—Bátor—Szúcs irányában jutunk ki a 25-ös főútra. Olvad, s bizony helyenként nem is a hó jelenti a legnagyobb veszélyt. Néhol bokáig érő sárban járunk az úton. például Eger határában a szalóki úti szeméttelepnél, vagy Bátor község után a tsz-major környékén. Az út mindenkié, mindegy hogyan használjuk? + A téli közlekedés más tempót, nagyobb óvatosságot kíván. Mi ezt nehezen szok- juk meg, hiszen rövid időre fehérek csak az útjaink egy- egy szezonban. Elakadt, kicsúszott kocsival ezúttal nem találkoztunk, de nem minden nap ilyen szerencsés, mutatja 'a téli baleseti statisztika is. Az utak őrei teszik. amit tudnak — gondjaik az idén talán még nagyobbak, mint korábban. Mi, a közlekedők, pedig legalább óvatosabbak legyünk.. Őrjáratunk óta is változott a helyzet; csütörtök estére nagy hó esett, megye- szerte 10—15 centiméterrel vastagította a fehér takarót. Csúszósak, jegesek az utak. Egy biztató friss hír: 300 tonna sóval segítették ki a Heves megyeieket a környék közúti igazgatóságai, s a Szovjetunióból a napokban újabb szállítmányok várhatók. Hekeli Sándor ,Nmüsmi& 1980. január 18., péntek 4
