Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-14 / 292. szám
Áz utolsó igazgató is felmondott... Miért jutott válságba az átányi közművelődés? Soroljuk először a meglehetősen elszomorító tényeket! Ebben a kétezer-egyszáz lakosú községben évek óta válságban van a helvi köz- művelődés. Erről mindenki tud. ezt nem kendőzi senki. Tiszteletdíjas igazgatók váltották egymást, s most — november elsejétől — lemondott az utolsó, aki 1976 óta a negyedik. Kiábrándultán, elkeseredetten távozott megtépázott népművelői ambíciókkal. Különböző képzettségűek voltak. Akadt közöttük tanító, termelőszövetkezetben tevékenykedő fiatal közgazdász, sőt kőműves szakmunkás is. Ezen sokan meghökkentek, nem a lelkesedést, a jó szándékot vitatva. hanem a megfelelő tájékozottságot hiányolva. A községi tanács mégis elfogadta ezt a megoldást, egyszerűen azért, mert nem talált semmiféle más kiutat. A témával végrehajtó bizottsági ülés is foglalkozott, s a testület kimondta az igent, mert nem akarta bezáratni a kultúra otthonát. Ide ugyan soha nem tülekedtek az emberek: a népdalkörön, s a vegetáló ifjúsági klubon kívül más kiscsoport nem tevékenykedett, de hát legalább a mo^jelőadásokat, s az alkalmankénti, legtöbbször italozásba torkolló bálokat is meg kellett tartani. A nehézségeken többen próbáltak úrrá lenni, de azoknak sem skerült, akik felsőfokú végzettséget igazoló oklevéllel rendelkeztek. Pontosabban fogalmazva: az egykori gondok • folyvást ag- gasztóbbakká váltak. Az érdektelenség fokozódott, s a legszerénvebb vállalkozások is kudarcba fulladtak. Ebben a faluban még a másutt közkedvelt, s igen sok haúyatót vonzó néndatestek is közömbösséget válthattak ki. Akkor is. ha a műfaj avatott művészei jöttek el. A ráfizetés elriasztotta a népművelőket, s most, már erről a lehetőségről is lemondtak. A tanács kereste a kiutat, s azokhoz fordult, akiktől a legtöbbet várhatott volna: a pedagógusokhoz. Közülük azonban egv sepi akadt, aki átveszi a kormánykereket. Tévedés ne essék: nem társadalmi róunkát kértek, hanem olyan megbízatást ajánlottak, amit tisztességesen meg is fizetnek. Győzködtek, érveltek, de az ellenállás, az egyértelmű tartózkodás nem tört meg. Egyetlen tanítónak, tanárnak nem jutott eszébe, hogy a nevelő — a szókénét Gárdonyitól kölcsönözve — Lámpás is, aki nemcsak szűkebb, hanem tá- gabb környezetét is formálja a szépre, a jóra. az igazra. Pedig ebben az ügyben csak ők segíthetnek. Ha nem, akkor tényleg bezárja kapuit a kultúra amúgy is elárvult háza. Úgy hírlik, a járási művelődésügyi osztály komplex közművelődési intézményt óhajt itt létesíteni, méghozzá minél hamarabb. Kár lenne ezt. elsietni, mert bár a tárgyi feltételek nagyjából adottak, a személyiek azonban korántsem. Utasításra persze megindulhat a gépezet, de az így születendő „produkciókban” aligha lesz köszönet, hiszen ezt a szép. ezt a nemes küldetést őszinte lelkesedés nélkül aligha lehet csinálni. Sem Átányban, sem másutt. .. Pécsi Jstván Divatolni aprópénzből Sulimódi dobós módra — A legkedvesebb öltözékem most egy ^atsby nadrág. Csípőben bő, de a derekát egész szűkre lehet ösz- szehúzni. Homokszínű, úgyhogy minden megy hozzá. S alig háromszáz forintba került. .. Aki mondja, hullámos barna hajú kislány, bizonyos Lenárt Kati, a harmadik b-ből, akinek igen áll a nadrág. Barátnője szerint a suliban ő öltözik legmenőbben. Ezek szerint tőle a legérdemesebb megkérdezni. hogyan is- születik mostanában a diákdivat. — Az alap legalább háromféle. A meghatározó természetesen a pénztárca, ezután következik, hogy az ember figyelje a bemondónőket. színészeket és persze a- divatlapokat, végül derítse ki, mi az ami jól áll neki s mi az, amit meg is kap a boltban. — Várj csak, ehhez jöhet még egy varrógép — egészíti ki a fölsorolást dobós iskolatársa, Tóth Juci, aki ■ nyolcadikos kora óta maga készíti „cuccait”. A legutolsó enn esv flanell kompozíció, bő, fodros aljjal. Ezenkívül jelenleg van még nvolc csinos kis darabja, valamennyi variálható egymással, így pontosan megválaszolhatatlan, hányféleképpen öltözhet föl, ha akar. — Mit szólnak e bőséghez a tanárok és a társak? — Nem sokat — nevet Kati —. A legtöbb fiú és lány hozzánk hasonlóan „divatozik”. A módszert elsőtől kezdve tanuljuk egymástól. Keveset kell vásárolni, de mindig praktikusat. Tanáraink sem szólhatnak érte. mert itt a suliban évek óta az egyenköpeny és az egyen- farmer a módi. Kár is lenne a jobb holmikat a padban koptatni. — Na azért nékem a köpenyem sem szimpla kék, hanem pepita — tiltakozik •Juci. A kislányok közt egyébként hetek óta téma a diák-, módi, mert mindketten — mint a kézimunkaszakkör legügyesebb tagjai is — készülnek vendégfogadni a Divat Intézet manekenjeit. akik hétfőn bemutatót rendeznek a Dobóban a fiataloknak. — Azt várom tőlük, hogy mutassák be a legújabb irányzatokat — mondja Kati. — Én meg azt, adjanak új ötleteket ahhoz, hogyan lehet aprópénzből elegánsnak lenni színházban, moziban, mibe menjünk táncolni, vagy randira. Csöngetnek. Az egri gimnáziumban vége a szünetnek, a két kislány indul a fizikaórára. — Mindezt persze — szól még vissza Juci — már csak januárban hasznosíthatjuk, mert ez mosit éppen nem randi, hanem tanulási időszak. .. N. Zs. A Kartográfiai Vállalat tervei Moszkva térképe és az olimpia Jövőre nálunk is kapható lesz Moszkva térképe, az olimpiai léte 'fmények feltüntetésével. Az utóbbi években épült új stadionokat, sportcsarnokokat is ábrázoló kiadvány nemcsak a magyar turisták eligazodását segíti majd; több szocialista országba is exportálnak belőle. A Kartográfiai Vállalat tervei között szerepel új tér-1 képek kiadása hazánk valamennyi turisztikai jelentőségű tájegységéről. A természetbarátok nemcsak a „hagyományos” turistacentrumok térképéhez juthatnak majd hozzá, hanem az országjárók által még kevéssé ismert vidékeinket — Debrecen környékét, a somogyi, a zalai és a heves—borsodi dombság kirándulóhelyeit — is 'kartonra rajzolják. Az idén elkészült tizenkétféle túr istakiadványt' jövőre további tíz követi, s ezzel teljessé válik a sorozat. Tovább folytatják a magyar várostérképek kiadását is; 96 városunk közül eddig 68-ról készült térkép. A közelmúltban Ajka. BonyháH, Hatvan, Kapuvár és Körmend térképével gyarapodott a sorozat, Szentendréé és egyik legfiatalabb városunké, Marcalié pedig most van előkészületben. Félidejéhez érkezett egyik legnagyobb vállalkozásuk, a megyék földrajzinév-tárának összeállítása. A tavalyi első négy vaskos kötetet a következő hetekben Tolna, Fejér, Baranya, Somogy, Komárom, Csongrád és Pest megye földrajzi elnevezéseinek gyűjteménye bővíti. A hazánkban egyedülálló munkát 1981. közepére fejezik be. (MTI) Az igazság mellett Csúcsforgalom a főutcán. Emberek sietnek, gépkocsik torlódnak, fékek csikorognak. A Skoda, óvatosan halad, amikor hirtelen egy koppanás, egy jajgatás. — Nézzék ezt az őrültet! Elütött egy gyereket... A skodás leáll, kiugrik a kocsiból és a gyerekhez siet. A csődület egyre nagyobb többen az öklüket rázzák. — Megérdemli a börtönt! Biztos ittas és... A gyerek felugrik, de a térde vérzik, sápadt az ijedtségtől. — Miért ugrottál a kocsi elé? A srác a vállát vonogatja, majd a barátjára mutat, aki az út-másik oldalán áll. — ö integetett. Hívott, hogy menjek gyorsan. Az emberek körülállják a kocsit, a gyereket. Hangos megjegyzéseket tesznek, részeg disznózzák az autóst. Valaki a szemtanúk közül közbeszól: — Emberek! Ne marháskodjanak, emberek! Ez a kocsivezető nem hibás! Egy másodpercre elcsitul a moraj, majd elemi erővel újra feltör a kiabálás: — Micsoda? Méghogy nem hibás? Meg kell őrülni! Valaki elüt egy gyereket, és annak mentséget keresünk. Az autós is zavart, nézegeti az autót. A gyerek az orrát piszkálja. — Ez az igazság! Nem értik? A vezető nem hibás. Szóljanak hát! Látták mások is, hogy a gyerek ugrott a kocsi elé. Miért hallgatnak? Maga, maga, kérem! Itt állt mellettem a zebra előtt, amikor az eset történt. Az ötven körüli férfi felcsattan. — Csak engem ne keverjen bele semmibe! Én nem láttam semmit! — Kéáőbb hátraszól: — Majd bolond leszek hurcoltatni magam egy hülye autós miatt... Rendőr érkezik. Gyorsan széttessékeli a népet, de a gyűrű újra bezárul. Odamegy, megnézi a gyermeket, aztán oktatgatja, majd az autóshoz fordul: — Fogyasztott szeszt? — Nem, kérem. — Fújjon a szondába! — Milyen gyorsan haladt? — Csúcsforgalom van. Olyan harminc, negyven körül. — Hibásnak érzi magát? — Nem, kérem. Bárki elütötte volna. Újra zúgás. — Még azt mondja a rendőrnek, hogy nem hibás! Börtönbe az ilyennel! — Rendőr elvtárs, én láttam, mi láttuk. Csak ők nem mernek szólni. Nem merik megmondani az igazságot! A rendőr végighallgatja, majd intézkedik. — Az ember egy kortyot sem ivott, óvatosan hajtott, a gyerek ugrott a kocsi elé. Kérem, oszoljanak széjjel, a gépkocsi indulhat tovább. Te pedig, fiam, megmondod az apád nevét, és hogy hol laksz. A szemtanú, mielőtt elmegy, a rendőrhöz fordul: — őrmester elvtárs! Ez hajmeresztő. Az emberek gyá-' vák. Nem mernek kiállni az igazság mellett. A rendőr nem válaszol, csak tiszteleg és kezét nyújtja a szemtanúnak... S/.alay István 13 millió turista cett jó szándékú ember, de akadnak köztük olyanok is, akik az idegenforgalom adta lehetőséget kívánják felhasználni .önző, törvényeket sértő, egyéni céljaik megvalósítására. " Az idegenforgalom árny-- oldalai — címmel Budapesten a Belügyminisztérium Népköztársaság úti kiállító- termében csütörtökön kiállítás nyílt. Több külföldi fordult meg hazánkban az idén kilenc hónap alatt. mint amennyi az ország lélekszáma. A háromnegyed éves statisztikai adatok szerint csaknem 13 millió turista lépte át az ország határait és mintegy négymillió magyar állampolgár utazott idegen országba. Az ide látogatók túl- nvomó többsége becsületes, Kiosztották a Radnóti-díjakat Az ötödik Radnóti-bienná- 1c költészeti fődíját Szócsi Margitnak ítélte oda az'irodalmárokból, kritikusokból álló bizottság 1978-ban megjelent Mit viszel, folyó című gyűjteményes kötetéért, A vidéken élő költők díját Ser főző Simon kapta a mai nénélet. a parasztság sorsának igényes ábrázolásáért. 1979. december 14., péntek Három fiatal győri lírikus — Borbély János, Pátkai Tivadar és Villányi László — részesült az első kötetes kölr tők díjában. Az előadóművészeti díjat Bessenyei Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész kapta meg a magyar költészet klasszikus és mai alkotásainak művészi erejű tolmácsolásáért. Irodalmi színpad vezető díjjal tüntették ki Thuróczy Györgyöt, a debreceni Alföld Színpad vezetőjét és dr. Kovács Zoltánnét, a szegedi Tisza-parti gimnázium tanárát. ALEX BELL: Ó Raphaela! i. Raphaela egy nyári estén keresztezte az utamat, azután, hogy egy iste* háta mögötti helyen vezetői tanfolyamon vettem részt, s néhány hétig úgy éltem, akár a kolostorban. Most újra itthon voltam és szerelemre áhítoztam. Heike jutott eszembe, akit otthagytam, mert erőnek erejével feleségül akart jönni hozzám. Megfájdult a szívem, mikor rágondoltam, de egyszerűen csak úgy felhívni..., nem, erre nem voltam képes. Helyette Johannes barátomnak telefonáltam. De amit ajánlani tudott, az mindössze egy állítólag nem rossz mulató címe volt. Ám ha valamit ki nem állhatok, akkor az az a förtelmes érzés, amikor egy girl nem miattam, hanem a pénzemért tüsténtkedik körülöttem. Azonban a négy fal között sem tudtam megmaradni. Nyomás tehát a sétálóutcába, ahol a város szépei a kirakatok előtt flangálnak. Ezen az augusztusi estén azonban úgy tűnt, hogy minden összeesküdött ellenem. Egyetlen szemrevaló nő sem akadt férfikísérő nélkül. Már-már közel álltam ahhoz, hogy elmenjek a legközelebbi lokálba és teleszívjam magam viszkivel, amikor egyszerre csak becsapott a villám: hosszú lábú, csodaszép teremtés jött velem szembe — valóságos szupernő. És egyedül! Az egyik butiknál a háta mögé kerültem, s megbnlon- dított drága parfümjének illata! Buja gesztenyebarna haja vonzó ellentéte volt halvány arcának. — A maga finom alkatához ezt a világos bézs színű ruhát ajánlanám — süttog- tam a fülébe. — Úgy találja? — szólt a tünemény, s pár lépéssel főző szemeit egy pillanatra fürkészőn rám függesztette. — Okay — mondta aztán. — Messze lakik? Mikor megérkeztünk a lakásomra, megjegyezte: — Maga bizonyára nem keres rosszul. Mivel foglalkozik tulajdonképpen? — Olyan igazgatóféle vagyok — válaszoltam és kibontottam a pezsgőt. Aztán felemeltem a poharamat: — Magára. És hogy csodaszép esténk legyen! vábbment egy igéző női fehérneműket kínáló kirakat elé. — Felejtse el a feketét — javasoltam. — Vegyen zöldet. Az ellenállhatatlanná teszi magát. De mégse! Akkor olyan tökéletes lenne, hogy a férfiak megkövülnének az ámulattól ahelyett, hogy magához nyúlnának... — Pont ez hiányzik nekem — mondta szenvtelenül. — Tudja mit? — folytattam merészen. — Maga elbűvölt engem. Odahaza a hűtőben áll egy üveg pezsgő, sőt első osztályú viszkim is van. Meghívhatom? Szürke, szokatlanul kiíejeÉrzéki ajkain mosoly suhant át. — Ha úgy gondolja... — mondta sejtelmesen. Leült a heverőre, s egész lényéből szinte kényszerítő erotikus kisugárzás kezdett áradni. — Szúnyog van a nyakán — dadogtam, noha persze nem volt ott semmi, ék szorosan mellé ültem. Gyengéden kigomboltam ruhája felső részét, fekvő helyzetbe kormányoztam; középen fel- slicceit szoknyája szétnyílt és egy szuperforró nadrágocská- ra engedett betekintést. Megcsókoltam a nyakát, simogattam a' combját, mire élvetegen rúgkapálni kezdett. Arcom már az arcán volt, ám mielőtt a szám rátapadt volna izgató ajkára, váratlanul azt kérdezte: — Hogy is hívnak tulajdonképpen? — Bernd — mondtam re» kedten, és megkíséreltem, hogy partneromat a helyes pozitúrába kalauzoljam. — Ne olyan hevesen! — hárította el közeledésemet. — Engem Raphaelának hívnak. .., vicces, nem igaz? — Egyáltalán nem vicces — mondtam a legcsekélyebb érdeklődés nélkül. Gondolataim egészen másutt jártak, felőlem akár Anginának is hívhatták volna. — Régóta laksz itt? — kérdezte anélkül, hogy megmoccant volna. — Négy éve — préseltem ki magamból, és megpróbáltam, hogy öt ujjamat felülről bedugjam abba az átkozott harisnyanadrágba. Ám alighogy odajutottam, újból megszólalt: — — Megkínálnál még egy kis itallal? A szentségit, gúnyolódik velem?! Nem maradt más hátra, mint hogy feladjak egy fáradságosan meghódított területet. Talán a második pohár után engedékenyebb lesz?! Miután ittunk, másként láttam a dologhoz. Hát persze: még meg se csókoltam úgy, ahogy kell! Szenvedélyesen magamhoz rántottam. Te jó ég, ez a nő aztán tudott csókolózni! És mikor nagy beleéléssel a mellei felé tapogatóztam, szinte' nősténytigrissé változott. Mégis, mikor már a legmegfelelőbbnek találtam az időt, hogy végre eljussak oda, ahová törekedtem, követelőzve megszólalt: — Adj még egy pohár pezsgőt! (Folytatjuk) J /
