Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

c

■ B

c

i

<1

ItnilllllflIltnmillHNmMIUaHUIIHI.iiuüiüMMffnifHHtlISKmHHHIBBimitlI

■ ■lllllllllllllIflIllllltlIIflIlllKltlUHIIllllIflIIHW

l

Hetven éve született Nikola Vapcarov

NIKOLA VAPCAROV:

Levél

Most lenne hetvenéves és már harminchét éve halott az új bolgár költészet egyik legvonzóbb alakja, akinek élete és művészete némiképp pen úgy hat ránk, mint a Petőfié — a forradalmi szó és a forradalmi tett szerves egységével indít meg és emel föl.

1909. november 24-én született. Apja forradalmár volt, édesanyja tanárnő. Vapcarov korán kezdett verselni, de élete nem a fiatal értelmiségieknél szokásos módon alakult. Tengerészeti gépésziskolát végzett, de rövid élete nagy részében fizikai munkásként dolgozott; volt fűtő, erdőipari munkás, gépész, megismerte a munkanélküliséget és a nélkülözést —

egyetlen verseskönyvét saját költségén adta ki és arra is csak halála után figj'eltek fel. Űtja egyenesen vezetett a kommunista pártig. A háború kitörése után minden erejével szervezte az ellenállást. 1942 márciusában elfogták és négyhónapi szörnyű kínzás után, július 23-án halálra ítélték, s még ugyanaznap ki is végezték.

E látszólag pusztán életrajzi vonatkozásokra azért kellett' aránylag hosszabban kitérni, mert ezek adják Vapcarov nagy költői hatásának egyik kulcsát.

Műveiben mindig érezni lehetett a személyes elkötelezettség, az életre-halálra szóló forradalmi odaadás pátoszát. Juhász Péter

Anyám,

Fernandez meghalt.

Fernandez

már a mélyben.

Fernandez nincs többé,

Fernandezt megölték, anyám,

Madrid előtt a réten,

Ő miért vették tőlem el?

Hű volt s én boldog voltam. És vájjon harcunk gyengül-e, ha ő nem küzd a sorban?

Anyám, e szörnyű bánatot nem mondhatom el másnak, mindenütt sírnak, láthatod. Legyen miénk e bánat,

Anyám, hidd el, már nem merek

figyelni más szemére. Könnyből vigaszt én nem nyerek,

a kín még jobban tépne.

Ki szembe áll velem, lehet, hogy hű kedvest vesztett el, A lombos, ifjú életet lesarlózta a srapnell.

S nincs akit forrón ölelne, nincs már, akárcsak nékem, mert akit vár. az örökre elsüllyedt ott a réten.

Anyám, többé ne káromold, meghalt s ő harcolt értünk. Fernandeznek igaza volt, lássuk be tévedésünk.

Fernandez tudta, látta már hová kell állni sorba. Ezerszer szebb az ily halál, mint élni állat-módra.

Kenyerünk volt-e? Csöpp szelet,

az is bét részre osztva.

Az eljövendő gyermeket miből tartottuk volna?

S másról is szó van s ezt

talán

nehéz felfogni nőnek. Harcolni mennek s mondd.

csupán

kenyér uszítja őket?

Ma százat tettek föld alá s én mindezt végig néztem, de erőm nincs most, jó

anyám,

hogy hűen elbeszéljem.

Én most csak annyit mondok el,

hogy szívem belerettent s én mától fogva más

szemmel

nézem, anyám, az embert.

Én láttam, testük hogy teszik erővel koporsóba.

Mintha egymásnak holtan is kezet nyújtottak volna.

Elhullott itt a sok derék, de egy emberré válva, és anyám, mindnyájuk

szemét

a szabad halál zárta.

Ott megértettem hirtelen, hogy néki menni kellett...

A harcban halt meg

kedvesem

s már többé nem ölelhet.

Fernandez nincs többé.

anyám,

Fernandezt lekaszálták. Fernandez földben van.

anyám,

sirasd el ifjúságát.

Oe apánk előtt titkold el, megölné őt a bánat.

Ne lássa meg. ha könnyezel, fordítsál néki hátat.

Ha majd felőlünk kérdezget, mondjad, hogy szépen

élünk.

hogy várjuk már a

gyermeket

s milyen öröm ez nékiink.

Mondjad anyám, hogy

Dolores

meséket tanul egyre s tudni szeretné Fernandez, fia, vagy lánya lesz-e?

Hogy vígat írjak, ne várjad, ha írok. bús lesz újra. Csókollak forrón, leányod.

Dolores Maria Goya.

Nagy László fordítása

..................................................................................................................................nőni.....................................................................................................................................

M

agvető

Móricz Zsigmond gyűjteménye

A Móricz-centenárium alkalmából elgondolkodtatóan

szép antológiával lepte meg az olvasókat könyvkiadásunk: a Magvető Könyvkiadó fakszimile kiadásban jelentette meg Móricz Zsigmond 1940-es gyűjteményét. A hasonmás kiadás önmagában is kedves ajándék az.író tisztelőinek és a könyvbarátoknak, de „a magyar irodalom élő könyvének” — ahogyan Móricz nevezte az antológiát — ezeken túlmutató jelentősége is van. Mert bizonyára nem tévedünk, ha a válogatásból az egyre inkább elkomoruló történelmi idő cselekvési lehetőségeire és a „betyárregénye- ket” tendenciózusan megalkotó nagy író szemléletére is következtetünk.

A Móricz Zsigmondról szóló szakirodalom rangjához illően méltatta már az író utolsó esztendeinek minden gyötrelmét, újrakezdő reménységét, a Kelet Népe körüli próbálkozások ■ emberi és írói megpróbáltatásait. Ebből is tudjuk, hogy Móricz munkakedve, a fiatalokat maga köré gyűjtő gondossága és figyelme mindenképpen ellensúlyoz-, zák folyóiratának híres jelmondatát: a „hagyd a politikát, építkezz” jelszó nem jelentette a szociális elkötelezettség morális és esztétikai elveinek feladatát, csupán a, nyílt cselekvést lehetetlenné tévő kor kényszerítette a legjobbakat, így Móriczot is új utak keresésére. A Kelet Népe legkiválóbb munkatársai — közöttük Illyés Gyula, Németh László, Erdei Ferenc, Darvas József, Veres Péter, Benjá- nrn László, Kassák Lajos és mások — bizonyíthatják, hogy a közéletiség szenvedélyét utolsó esztendeiben is megőrző Móricz hogyan is gondolta a magyar jövendőt. A folyóirat jelmondatából az „építkezz” biztató, ösztönző felszólítására esett inkább a hangsúly, és ma már egyre világosabb, hogy a nemzeti önépítésnek az elvaduló történelmi kor szorításában egyik legfontosabb útja az értékmentés, az értékek megőrzése volt. A szellemi értékek tudatosítása egy nemzetet segíthetett' átmenteni a sorsát veszélyeztető világháborún.

Az emberi becsületnek és a művész felelősségtudatának ez a hevülete ragadja meg ma is az olvasót, aki a majd három évtizeddel ezelőtt megjelent antológiát lapozgatja. A Halotti Beszéd súlyosan gördülő mondataiból, Apáti Ferenc és Szkárosi Horváth András könyörgő és átkozódó soraiból, vagy Petrőczy Kata Szidónia finoman rezdülő asszonyi fájdalmaiból egyaránt a népi sors alakulására figyelő Móricz biztos ízlése sugárzik. Csokonai, Berzsenyi, Katona, Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi egyaránt srz őket megillető értékrendben találhatók meg a kis könyvecske lapjain. S hogy Katona Józsefet Tiborc panaszával idézi, és hogy Petőfi a népforradalmat festő verseivel szerepel, ez aligha hagy kétséget a válogató eszmei alapállása felől. A mai kor másfajta költői eszményhez szokott olvasóját is meglepheti, hogy Móricz Zsigmond milyen hozzáértéssel tudott ítélni Szabolcska Mihály esetében is: múlandó költészetéből őszinte érzéseket daloló versét, a Salzburgi csapszékben címűt válogatta be a kötetbe.

A Magvető című antológia újbóli kiadása ily módon figyelemre méltó vállalkozása volt mai könyvkiadásunknak. Formátuma is emlékeztet rá. hogy Móricz igazában affajta népszerűsítő, ismertető kiadványnak szánta a gyűjteményt, „a magyar irodalom kisbibliáját” — ahogyan Czine Mihály nevezi —, amit ma is minden nemzeti önismeretre igényt tartó magyar ember kezébe kellene adnunk. A fiataloknak mindenképpen! Maga Móricz is „a magyar népnek” és „a magyar ifjúságnak” állította össze. Szándékát a mai magyar népnek és a mai magyar ifjúságnak kellene megértenie igazán (Magvető Kiadó). *

E. NAGT SÁNDOR

IggggggBBBBBBBBBBlI ■«BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBgBBBBBBWBBBBBBOTBBBBBB'B-W

■««ItMiHMgHIIIIHnMIIIMmHnilHH

Simonffy András:

dinikor a csorda széledni kezd

J

ózsi bácsi hajnaltól napestig kint ül a réten. A koromfekete Bogi kutya őrzi meg Ri- banc, a hófehér kertailji kamtur- mix. Bogi szeme a teheneken Ri- bamc a bokádat ápolgatja állkapcsai között, ha letelepszel Józsikám mellé. Egyetlen rossz mozdulat, és hegyes foga már át is harapta inadat.

— Megtámadtak mér egynéhányszor — mesélgeti Józsi bácsi. — Keszegen jönnek a falubeli legények, aztán jó mulatság nekik. Azóta tartok két kutyát. Az egyiket a jószágra nevelem, a másik engem véd. Elmar ez mindenkit, ne is próbáljon barátkozni vele, Nem mész... ! Egyszer jött erre egy pesti ember. Amolyan kiránduló-féle. De vele voltak a gyerekei is. Meg az asszony. Hogy adjam el neki a tarisznyámat. Nem ezt. az előzőt. Ezt a feketét most varrtam. Nincs már meg az a másik. Hogy ő megvenné. Mondom neki, nem eladó. Erre rángatni. kezdi a nyakamból, hogy adod ám, te rühes paraszt, dehogynem adod! Vannak ilyenek. Vannak. Na, a kutya a karján lógott, abban a szempillantásban, végighasította a bekecse ujját. Hogy hívjam a francba a kutyámat. Beszart nagyon. A Ribanc jól megzavarta, aztán visszajött. Futott az egész család. Ez a kutya meg azóta is morog, ha világosbarna bekecset lát valakin. Pedig már több mint egy éve esett meg ez a dolog. Rángatta lefele a nyakamból azt a bőrtarisznyát. Vannak ilyen emberek . .

P

isszentés Bogi kutyának, iramodik, megkerüld karéjban, egybetereli a csordát.

— Eredj, vidd delelőre őket. Bogi pattan, tereli be a huszonnyolc tehenet a Duna kőgáttal kettémetszett, kiszáradófélben' levő holtágába. Huszonnyolc tehene volt tavaly a hatszázhúsz lélekszámú falunak. És több mint négyszáz nyugdíjasa.

Késő délután előkerül a nagy, fedeles zsebóra. Józsi bácsi hunyorítva nézi, eltartja magától. Nem ártana már szemüveg. Szemüveg a bőrök, kolompok mesterének? A hírhedt macskanyúzónak? Pisszen- té&re iramodó kutyák mesterének? Nincs szemüveg, nincs ám, nem engedi a hiúság.

— Idő van. Bogi. Eredj, indítsd haza őket.

Józsi bácsi mást sem tesz, csak ballag a csorda meg a kutyák után. Tízéves ismeretségünk alatt hirtelen mozdulatát nem láttam, elhamarkodott szavát nem hallott tarn.

— Hogyan neveli fel ezeket a kutyákat, Józsi bácsi? Szedett-ve- dett korcsok, mégis fél szóból értenek.

— Éppen azért. Okos ám a kutya. Csak Pesten hülyítik meg őket a sok dresszírozással. Amelyiket megtanítják parancsra pacsit adni meg ugatni, az kikapcsol. Mindent az embertől vár. Az enyi- mek egymástól tanulnak. Meg a szagokból. Nem játék a kutya. A kutya kutya, embert se lehet belőle nevelni. Meg kell hagyni kutyának. Ezt a kicsit a Bogi tanította be. A Boginak megvafcairhat- j.a a fülét az nem bánt senkit, mióta tudja, hogy a Ribanc dolga védeni engem. Az mán nem az ő dolga. De ha meglátja, hogy valamelyik marha elkujtorog, szólni sem kell, keríti vissza azonnal.

Otthon. Józsi bácsi nyári konyhájában cinezett sárgaréz kolompok. Akad három-négy literes is. Gulyást lehetne főzni bennük, akkorák. Bongásuk ultarhanggá vékonyul, csípi az ember fülét, visong az idegpályákon. Józsi bácsi tizennégy gyereke kézEel varrott borjúbőr csizmában jár. Zoli már hároméves korában maga terelte ki a csordát, ha apja nem ért rá. Kint a mázon rábízta a jószágot a kutyákra, aztán visszaballagott, be a-z'óvodába. Barátkozott a fiammal, aki akkor ötéves volt. Ha Zoli hozta ki a csordát, mindig kicipelt a barátjának egy teli kamra frissen fejt tejet. Letette a sátor mellé, hiszen aludtunk még odabent.

Idén másfelé szerződött, el Józsi bácsi. Egyre kevesebb saját falujában a jószág, egyre több a nyugdíjas. A marhapásztornak pedig — tudniillik — darabszám fizetnek a gazdák is, a szövetkezet is. Hírlik, hogy idén százharminc tehenet őriz valahol fent, a Börzsöny völgyeiben. A régi cseléd- szálláson alszik Zoli fiával, az asz- szony Hetenként kétszer viszi a főtt ételt, a váltás fehérneműt.

A z elhagyott huszonegynehány tehén pedig új csordás keze alá került ott, a Duna-parti faluban.

És ó jaj!, az addig jámbornak és engedelmesnek látszó állatok különösen kezdtek viselkedni. Látom ám. hogy az új ember — nevezzük Lajosnak — egymaga üldögél a domb szélében. Valami kutyaforma szőrcsomó is heverészik mellette. A homokbánya pereménél, tőlük jó kétszáz méternyire három bá- vatag tehén. De hol a többi? Négy meg o.dább, a parti füzesben, öthat meg betört a kis sziget sáto- rozói közé. Nosza, a nyalka, pedigrés nyaraló-kutyák rémületükben besuvadtak a bokrok alá vagy nyüszítve hátráltak biztos fedezékbe. Hadonászó kurjongató nomádok tíz lépésnyi távolságban, rémült, egy lépést előre-kettőt hátra férfiak husángokkal a kezükben. A tehenek meg csak úgy odábblépmek néhányat a harmatos fűben, nem zavartatják magukat. Haditanácsok BtektriMsfc, rendszabályokról, közös

erőfeszítésről, sőt, feljelentésről beszélnek, ha ez még egyszer megismétlődne! A tehenek válasza csak egy-két érett lepény a tűz mellé, a sátrak tövébe pottyantva. Aztán, ahogy jöttek, tovaballagtak a kőgát irányába. Élvezték a szabadságot, amit Lajos „uralma”’ alatt élvezhettek. Amikor már harmadjára tettek látogatást az állatok a kis sziget sátrainál (alacsony \ ízállásnál könnyen átjöhettek a sekély gázlón), csodálni kezdtem Lajost. Mert' ő nerri volt ideges. Ült ott és úgy, ahogy Józsi bácsi tette volna — csak .éppen egyet- lér; tehén nélkül. Estére valahogy összegyűjtögette őket innen-onnan, aztán irány haza. Hiszen, gondolhatta Lajos, minek azoknak együtt lenni, az állat maga tudja a legjobban. hol terem épp az ő számára a legkövérebb fű.

A kempingesek vesateséglistá- ö' ja egyre nőtt. A tehenek megettek egy női szalmakalapot, két súrolókefét, egy műanyag dömpert, egy gumimatracot, és lepénynyel megjelöltek két fűzöld pokrócot. A felháborodás tengernyivé dagad. De igazi sivítozás-visongás akkor lett, amikor egy kutya megkergette bika tört elő a bozótosból, és vágtára fogta a dolgot. Lángot fújt, orrlikai kitágultak, szeme vérben forgott.

— A vöröset! Tüntessetek el minden vöröset! Úristen, a gyerekek! Egyetlenem! Kincsem! Hol van itt egy férfi?!

De a (heréit) bika megijedhetett a lenti sátrak vörös színétől, mert éles szögben irányt változtatott, s eltűnt a sziget bokrai között. Lajost ekkor sem láttam a jószágok nyomában — a kutyáját sem. S hogy a felügyelet mennyire laza lett, arra abból következtettem, hogy most már annyira sem tartottak össze ezek az állatok, hogy legalább hármasával-négyesével jártak volna .. . Nem. már egyesével, saját vágyaiknak engedelmeskedve közlekedtek. Lajos meg csak üldögélt egymagában kint, a domboldalon, jó kilométernyire onnan.

Kezdtem nagyon becsülni Józsi bácsi tudományát.

M ígnem egyszer — már ati* 1 gusztus vége felé — megjelent a Lajos is a szigeten. Egymagában. A kutyaszerűség sem volt mellette. Nagy kampósbottal a kezében igyekezett át a táboron, főztem éppen. S csak úgy, loholtá- ban odaszól nekem:

— Nem látta erre a teheneimet?

— Ma még nem jártak erre — válaszoltam. Ö meg ügetett tovább, a kőgát felé.

Aztán jutottak csak eszembe a jobb válaszok. Ilyesmit kellett volna felelnem Lajosnak: — Fél tíz felé szoktak erre jönni, most meg már dél is elmúlt. Máskor korábban jöjjön, ha itt akarja érni őket. — Vagy: — Nem láttam a jószágot, de üljön csak le békével, várja be őket. nem maradnak el, meglátja. — De lehetett volna hosszabban is: — A heréit bikát a kocsmában láttam sörözni munkaidő alatt, a Riska kenyérért áll sorban, mert késik a szállítás. a Rozit az alsó táborban fejik éppen, mert ott sok a gyerek, az a sovány fehér-tarka tollaslabdázik a tisztáson, Samu bika három tehénnel nyaralót épít a szigetorrban lopott vállalati téglából, egy borjút beküldtem a postára bélyeget nyalni, négy szociális otthonba vonult, három meg kék útlevéllel külföldre szakadt egy Ibusz-út során. A maradék marhából meg éppen most főzöm a príma gulyáslevest kóstolja meg.

Talán mert. túl nagyméretű volt Lajosomnál a bot, nem jutott eszembe semmiféle ehhez hasonló epéskedő válasz, s mert másnap nekem is haza kellett költöznöm a folyóparti nyárfák alól, máig sem tudom, hogy ráakadt-e a jószágokra. vagy mostmár örökké egymás sarkában bolyongnak — Lajos és a tehenei — valahol a dunai ártereken. ahogy tenni fogják majd, minden bizonnyal, a nyugalmasabb égi mezőkön is.

A ddig meg bátran meditáló a'' tunk arról, mi minden megtörténhet o^anker, ha nem mérce más- a rend s-a fegyelem.

iie9*eetaMfS9s*?8ístMí»«!*ss9i!íitBi?ieM!!!5e9s:eseBgr

É

á