Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

Tanácsi mozi Az előadás pontosan a meghirdetett időben kezdő­dött. A nézők elfoglalták a helyüket, akik tudtak, még összébb húzódtak, hogy má­sok is odaférjenek a hosszá­ba állított asztalokhoz, az­tán valaki megkérdezte: — Várunk még valakit? — Nem. Egy perccel múlt hat óra — érkezett a válasz. Ilyen családias volt a han­gulat. Aztán az ajtó mellett álló férfi leoltotta a villanyt, a vetítőgép elkezdett berreg­ni, majd megjelent a vász­non a főcím: — Gyöngyös 1976-tól 1979­ig. Zene csendült fel, valami vidámságot sugárzó muzsika és máris olvashattuk a köz­lést: szerkesztette Szalay Iván. és hogy az amatőrfilm- k'lub készítette ezt a teker­cset. A nézőtéren halk morajlás hömpölygőit végig, mert az első kockán máris ismerős környezet tűnt fel, a Jeru­zsálem utcai lakótelep, ját­szó gyerekekkel, babakocsit toló kismamával, majd ka­pát. ásót. hegesztő pisztolyt szorító kezek. A kellemes hang pedig egyetlen kocka tartalma felől sem hagyott kétséget senkiben, pontosan közölte, hogy az adott pilla­natban mit látnak Gyön­gyösből a kedves nézők, az­az, bocsánat: a tisztelt vá­lasztó polgárok. Mert ez a mozi egy ilyen mozi volt. Ideiglenes jelleg­gel nyílt meg, csupán a ta­nácstagi beszámoló kezdeti perceire. Ebből következően a mozi rendeltetését sem ne­héz kitalálni. Képekben, szí­nekben, mozgással illusztrál­ta mindazt, amiről később Orbán József és Juszt János tanácstag olyan precíz pon­tossággal beszámolt: ennyi és "ennyi beruházást végez­tünk, ennyi és ennyi hellyel bővítettük az óvodai és az iskolai „férőhelyet”, ennyi és ennyi társadalmi munkát adtak mindehhez a gyöngyö­siek, a tisztelt választó pol­gárok. Aztán vége lett a filmnek, amely csakugyan jó volt és szép volt és annyira igaz. amennyire elvárható ez egy dokumentum célzatú filmtől. ami ennek ellenére is igyek­szik hangulatot kelteni a né­zőben. hogy messze elkerül­je a képben rögzített jegy­zőkönyv mélabús szerepét. A rövid technikai szünet után, amire a technikai esz­közök összepakolása végett volt elengedhetetlenül szük­ség, a nézőtér minden cere­mónia nélkül átalakult ko­moly tanácskozássá. Ehhez kezdetben elegendő volt két asztalt egymás végéhez il­leszteni, hogy előtte helyet foglalhasson az elnökség, majd csak a szokásos elnöki megnyitó kellett, amikor szeretettel illik köszönteni a megjelentekét és felkérni a jelenlevő tanácstagot, hogy tartsa meg... a beszámolót. Mint korábban említettem, a tanácstagi beszámoló ettől kezdve egészen komoly han­gulatot öltött, amit csak to­vább fokozott a számok ke­mény hadrendje. A hatodik adatnál már senki sem tu­dott emlékezni egyetlen elő­ző számra sem, de a követ­kező adatokra sem figyelt oda. Egészen meglepő volt ké­sőbb az az elnöki -bejelentés, amely tudtára adta az igen tisztelt választópolgároknak, hogy a 38. választókerület­ben megalakult a kis lakóbi­zottság is. Ennek a bizonyos „kis” lakóbizottságnak a meg. jelent képviselői pedig szin­tén szeretnének beszámolni arról, mit tettek eddig a kör­zet lakói érdekében és mire készülnek ezután. Csakugyan ez történt. Fel­állt egy csinos, fiatal kis­lány egy jóvágású fiú mel­lől és minden különösebb ce­remónia nélkül elmondott tíz kerek gondolatot szavakba öltöztetve. Nem többet. Pont annyit, amiben minden ben­ne volt a témáról. Az ember azonnal arra volt kénytelen gondolni, hogy ezt az ésszerűen precíz beszámolót még azért nem rontotta el a bőbeszédűség, mert megformálója mást kezd ismerkedni a felnőtt* ködéssel és alkalmazkodni a közéletiséghez. Majd átvették a szót a tisztelt választópolgárok és közülük jónéhánVan elmond­ták gondjukat-bajukat. ese­tenként többször is megismé­telve a korábbi mondatokat, mintegy kellő hangsúlyt biz­tosítva ezzel témájuk fontos­ságának. A két tanácstag pedig fel­váltva válaszolgatott a „fel­vetett” kérdésekre. Eseten­ként türelmesen ismételget­ték ők is a magyarázatod, hogy ez vagy az nem épül­hetett meg, nem készülhetett el, mert erre sem, árrá sem volt a tanácsnak pénze. Aki hasznos kívánságát előadta, az aligha érte be ezzel a na­gyon reális, de számára so­vány vigaszt nyújtó magya­rázattal. . Az idő pedig haladt, az egyik óra a másik után fo­gyott el, de a tisztelt válasz­tópolgárok győzték hozzászó­lásokkal. A tanács jelen volt tisz­telt képviselője bizonyára úgy számolt be erről az ösz- szejövetelről a hivatali felet­teseinek, hogy az jól sike­rült aktív volt, a megjelen­tek száma is megnyugtathat mindenkit. Jó ötletnek bizo­nyult a két körzet összevo­nása is, bár a 3-as iskola terme így már alig győzte hellyel az érdeklődést és az érdeklődőket. Ne tessék akadékoskodás­nak, ha éppen a színes film keltette hangulat ürügyén halkan megjegyzem, hogy csakugyan jó az a papírra rögzített szöveg, amely a tanácstag helyett elmond mindent a városról, az utób­bi évek fejlődéséről, de sok­kal jobb lenne, ha a kedves tanácstagok ilyenkor a sut­ba vágnák a kézhez kapott papírt, annak jól rendezett és szépen felépített szövegét és maguk mondanák el ma­guktól, hogy: — Emberek, amikor leg­utóbb együtt voltunk, akkor arra a megállapodásra jutot­tunk, hogy... ... és elsorolnák, mi lett a megállapodásokból és ho­gyan, milyen segítséggel. Nemcsak egységesebb len­ne az egész tanácskozás han­gulata, hanem emberközeli is. Mert ez a nehezebb: az egyik embert közelebb vin­ni a másikhoz. Ahogy tette ezt az a bizonyos „tanácsi mozi” is. G. Molnár Ferenc Tenger, fürdőmésterrel i. a y nomlokát egy pil­lanatra kiverte a verejték. Megijedt. Az előzés a szer­pentinen lefelé nem volt ve- szélvtelen. alig hitte eV. hogy épségben kikeveredtek belő­le. A férfi rá sem hederített, valószínű ő mindent ponto­san kiszámított. Mint, mindig. Kár lett volna bármit is mondani. Szerencsére most állnak, s ehet. Ezzel a leg­könnyebb levezetni a fe­szültséget. Kenyér, paprika, vaj. szalonna, szalámi. Hátradőltek az autóülésen. A férfi nem nézett ró. Egyik kezét a kormányon tartotta, a másikkal cigaret­tát keresett. Fél kézzel gyúj­tott rá, mintha még most is vezetne. Valami kategórián vitatkoztak, de vele ez is fe­lesleges, azt hiszi a szeren­csétlen, hogy mindig igaza van. Ami sokszor előfordul­hat. de hátha éppen ettől szerencsétlen. Most pedig még azt sem mondja, hogy jó étvágyat! Pedig ide szok­ta bökni, hol gépiesen, hol pedig gúnyosan. Valami törés keletkezett. Ahogy a kagylók széttörnek a tengerparton és akkor már semmire sem jók. Nyaklán­cot sem lehet belőlük csi­nálni. Széttörnek, akár a pil­lanatok két ember között. Akárcsak ez a kapcsolat. Van egy sáv a tengerpar­ton. ahol minden elpusztul. A szárazföld vízbe kerül, a víz a szárazföldre. Őrlik egy­mást. Hol hangtalanul, hol zajosan. Hiába szalad egy­más felé két ember. Hiába. Egymástól is fel lehet őr­lődni. Ez a némajáték is játék a beszéddel. Föl lehetne han- gosítani. mint a rádiót: — Nem eszel? — Nem. 1879. december 9„ vasárnap Felesleges megkínálni bár­mivel is. Vagy: — Mikor érünk haza? — Nem mindegy? — A legjobb lenne már otthon. Biztosan várnak va­lamivel. Sütnek, főznek ... — Nem érdekel —, mon­daná, őt nem várja senki. Ami igaz is. Vagy nem? De ezzel az emberrel törődni sem lehet. A tánc után is mérges volt. Recsegett, mint a rádió, hogy a tánc páros műfaj, nem pedig önvonag- lás. Hát én akkor is így tán­colok ! . Azt utálom a legjobban, ha mindenből elvet csinál­nak. Ügy kell táncolni, enni. inni, cigarettázni, ahogy jól­esik. Ha valaki sokat do­hányzik. már nem eshet jól. Az étellel ez másképp van. Abból többet lehet enni. Az­tán néhány napig fogyókú- ■ rázni.. Nem tetszett neki. hogy akkor otthagytam. Mit csi­náljak? Én mindenkit ott­hagyok, ha nem tetszik va­lami. Aki szórakozni megy, ne filozofálgasson! Amúgy is álmos voltam. A gondolatai azért erede­tiek. De többet nem men­nék el vele sehova. A fene tudja miért. Most. ki kellene festeni a szemem, mert a legközelebbi kocsmánál biz­tos megáll. Annyi vereséget sem tud elviselni, hogy mi­attam kell állni. De annyit biztosan nem vár. hogy a szemöldökömet is kiszedjem. Amúgy sem szabad a kül- sőséseknAk élni. Talán sze­relmes is voltam két napig. Akkor jó volt. De eszembe jutott valaki más, vele akar­tunk mindig a tengerpartra menni. Most megint őt sze­retem. De lehet, ha ő lenne itt, akkor meg mást szeret­nék. . TÚ] sokat törődne ve­lem, ami talán még rosszobb. mint ez. Tudnék én egyáltalán élni valakivel? Biztosan. Valaki­nek mindent elnézek, van akinek pedig semmit sem. Én az erdőt szeretem. Job­ban, mint a tengert. Ott nincs vége semminek. Az er- d őszéin él sem. Ott magasba törnek a fák. Az erdő nem marad abba a tisztásnál sem. A fák minden tudnak. Merre van észak, dél. hon­nan süt, többször a nap, a fák forognak. Táncolnak ön­magukban, mert megszólal bennük a zene. Először a gyökerükben, mint mélyről fölszakadó dúriolás. .♦/.tán a kérgük szájharmonika, az ágak levelekhez szorított gi­tárok. Az erdő nem törik szét. mint a kagylók. Ha bekapcsolom a rádiót, azért is mérges. Pedig jó ez a törökös zene. A férfi arca meg-megrán dúlt. s semmibe nézett. Evés közben a legjobb gondolkozni Senki sem tud­ja az emberről, nem látszik az arcán és mindenféle esaé be jut. Jobb lett volna a: erdőkbe menni, ahol el le­Iskola — iskola — iskola Tanítási menetrend az 1980. esztendőre Téli szünet: december 22-től január 9-ig Két hét választja el a diá­kokat a téli szünettől, amelv az idén a szokottnál hosz- szabb lesz. December 22-től január 9-ig nem csöngetnek órára az ország 3678 általá­nos iskolájában 1 millió 128 ezer, s az 529 középis­kolában 199 ezer tanulónak. A téli vakáció ideje alatt a napközi otthonok nem zárják be kapuikat, a neve­lők játékos, vidám progra­mokról gondoskodnak. Az általános iskolai napközikbe egyébként 415 ezren járnak: 8 ezerrel többen, mint ta­valy. Az idei téli szünet újdonsága lesz, hogy befeje­zése után, az első tanítási napon nem várja a félévi értesítő a diákokat. 1980-tól ugyanis az iskolai félév ja­ni' ' végén fejeződik be. Továbbra is az ellenőrző­könyvbe kerülnek azonban az osztályzatok, de nem kapnak félévi jegyeket az elsősök, az ötödikesek és azok akik először tanulják valamely tantárgyat. A téli szünetet követő idő­szakban különösen fontos szakaszába érkezik a nyolca­dikosok továbbtanulásának előkészítése. Az idén a ta­valyinál kétezerrel több, 180 ezer diák fejezi be a tanu­lást az általános iskolák nyolcadik osztályában. A to­vábbtanulni szándékozók, a „Jelentkezési lap továbbta­nulásra” elnevezésű nyom­tatványt töltik ki. amelyet — megfelelő jellemzéssel — az általános iskolák legké sőbb március 20-ig továbbí­tanak a középiskolákba. A tanulók két iskolát tüntet­nek fel, függetlenül azok típusától. A jelentkezési la­pon különféle diákszociális juttatásokat is lehet kérni: diákotthon, tanulószoba, menza igénylése esetén a je­lentkezési laphoz csatolni kell a szülők munkáltatói által kiállított kereseti ki- mutafást. Ismert a tanév további programja is. A tavaszi szü­net 1980. április 5-től. április 9-ig, a tanítás pedig az ál­talános iskolákban és a gyógypedagógiai intézmé­nyekben 1980. június 13-ig tart. Azokban az iskolákban, ahol a kötelező tanítási na­pokat és a tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, június 10-től kötetlen spor- foglalkozásokat, kirándulá­sokat, más hasonló progra­mokat szerveznek. Azok az iskolák, amelyek az előírt 192 tanítási napot június 13­ig nem tudják teljesíteni, legfeljebb június 20-ig ta­nítanak. A jövőre érettségizők, il­letve tanulmányaikat befe­jezők 1980. május 10-én ballagnak. A középiskolák alsó évesei számára 1980. jú­nius 7-e, illetve a 11 napos munkarend szerint, dolgozó iskolákban június 13-a lesz az utolsó tanítási nap. Az írásbeli érettségik 1980. má­jus 19-én, a dolgozók középr iskoláiban 1980. június 2-án kezdődnek. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat 1980. május 26—27-én tart­ják. A középiskolák első osztályaiban mintegy 56 ezer — a tavalyinál másfél ezer­rel több — diák jár: tanul­mányaikat mintegy 45 ezren fejezik be. December második felé­ben, az egyes intézmények vizsgaszabályzatának megfe­lelően megkezdődik a vizs­gaidőszak az egyetemeken és főiskolákon, ahol több mint. 64 ezer nappali tagozatos hallgató sajátítja el az isme­reteket. Az első évfolyamo­kon 18 ezren, az utolsó év­folyamokon pedig mintegy 15 ezren tanulnak. (MTI) Irodalomóra: rendhagyó módon A fiúk, lányok óra előtt persze most is izgultak, ám ez alkalommal e jóleső, vá­rakozó drukknak semmi kö­ze nem volt olyan prózai dolgokhoz, mint például va­lamilyen feleltetés magyar­ból . .. A szünet után ugyanis az úttörőszobába indult az osz­tály. A pinceklub lett a szín­helye a rendhagyó irodalom­órának, amelyet két jeles vendég. Burányi Ferenc köl­tő és Merényi Judit előadó­művész tartotta az egri I-es számú Általános Iskola nyolcadikosainak a II. or­het • tévedni. A tengerben még fürödni sem lehet ren­desen. a bólyáktól visszaza­varnak. Kész röhej: tenger fürdőmesterrel. Tengerpart Zsigulival. Jobb lett volna stoppal menni. Akkor min­dig találkozik az ember va­lakivel, lehet beszélgetni. Még a Balaton is jobb en­nél. Kár érle. A kezével meg tudott nyugtatni, ide feibosz- szantahi is. Aki engem meg 1ud nyugtatni, annak nyert ügye van. Rögtön megszere­tem. De csak az erdő tud végérvényesen megnyugtatni A fákra és bokrokra em­lékezni is lehet. Akár el­áraszthatom velük a tengert. Akár el i.s buidoshalok. ha nem érzem jól masam Itt már felesleges minden be­széd. Legjobb lenne kiszáll­ni és hazamenni stoppal vagy vonattal. Talán ez az út érne legtöbbet ebben az útban. Mindjárt, megcsavarja a kulcsot a műszerfalban és indulhatunk. De mit nvit Pz a kulcs9 Csak a következő kilométert, csak a következő út kei-pczi eződést, így mor­zsolódnak fel az elvek is Csal- akkor érdekes valami f é —o -luspíji rt óv7Í űiYiSor M■>-k’énn széttöredezik, mint a hul'émok a narton. s le- gvalulin IriUnvomait a víz N"m marad más. csak a sima. tűd Sörös homokfeliilet. ami k s11< zc maon„„mc- A everekek homokvárai is kisváradnak és összeomla­nak. mint az emlékezet Most miért rángatódzik az arca az álkanoeceoont fn- 1ÖH9 fft legfeliehh éri íche. te]< ideges. Azt írtam neki hldod. hogy szeretlek9 Hogy szeretek veled lenni9 Ha ve led vagvnk megszeretem maid a tenger' is. Nem érdeke! a tencei — Indulhatunk? (Folytatjuk) szágos gyermekkönyvhét al­kalmából. A köszöntő — ének-zene tagozatosokhoz illő módon — vidám dallal történt, ám rö­viddel ezután a klub barát­ságos falai között átx-ette ha­talmát a szó, a költészet. Rím, ritmus, szótagok hosszúsága, rövidsége, han­gok zeneisége,.. ugyan ki ne ismerkedne ezekkel a lát­szólag száraz, unalmas fo­galmakkal úgy, hogy a leg- illetékesebb. a vers szülője beszél munkaeszközeiről, munkamódszereiről. A nyolcadikosok feszült figyelemmel hallgatták, mi gondot jelent például a for­dítónak, hogy más nyelven író pályatársának gondola­tait ne csak rímbe szedve adja vissza, de érzékeltesse a sorok zeneiségét és érzé­keltesse a hullámzást, lükte­tést is. Hogy ügyeljen arra. szavai a fantáziát ugyanab­ba az irányba lendítsék, mint az eredetiek. Mindezt Merényi Judit míves tolmácsolásában Kosz, tolányi Dezső. Tóth Árpád, Em5ékest a Az eszperantó nyelv „aty­ja". Zamenhof 120 éve szüle, tett. Ez alkalomból a? egri Finomszerei vény gyár kultúr házában tegnap este az tize mi szervezet emlékestet tar­tott. amelyre meghívta a megye összes eszperantistáit Ünnepi beszédet Szabó Im­re. az országos szövetség el­A Révai Nyomda Egri Gyáregysége, a Heves me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó 'Intézet és a megyei út­törőelnökség vetélkedőt szer­vezel t Eger tizenhárom ál­talános iskolájának diákjai számára. Minden oktatási in­tézményi öttagú csapat kép­viselt a Hémán Kató Me­gyei Űttörőhá/ban megren- dezetl szombat délelőtti ver­sengésen. A fiatalok korábban több­ször felkeresték a nyomdát, József Attila költeményei; fordításai illusztrálták. És ezután jöttek a kuncr»- gásra, nevetésre fakasztó nyelvi játékok, amelyek megoldását már együtt har­sogta a hallgatóság az elő­adóval. Mondjuk e rímjáté­két: Míg e verset komponál­tam ...; illetve Szemben egy teátrummal: aztán például a Csacsi, pacsi című játék megfejtését, vagyis hogy fi­zess előre, vizes e lőre. És így tovább. Ugye, lehet foly­tatni .. .? A rendhagyó irodalomórán azonban ezzel el is telt az idő. Ám az utolsó néhány perc még új csemegét tar­togatott a diákok számára. Mai svéd gyermekversekből kaptak csokorra valót, s per­sze o kipirult arcokon azon­nal tükröződő maradandó él­ményt is. A búcsúdal után — így érthető — ha alig tudtak el­szakadni a vendégektől. Tes­sék dedikálni! — hangzott fel jobbról is, balról is. Na és persze a köszönöm . .. N. Zs. Bervában nökségi tagja tartott, majd irodalmi műsor következett, amelyen ezen a nem? _>tközi nyelven hangzottak el zava- latok. Az ünnepséger több megye testvérszervezet kép, viseltette magát, s üdvözlő táviratok érkeztek jszámos országból, többek között Szovjetunióból, Romániából és Svédországból. s itt nemcsak elméleti tájé­koztatást, hanem gyakorlati bemutatót is rendeztek ré­szükre. Arra is lehetőségük adódott, hogy a IX. számú iskolában megtekintsék a nyomdatörténeti kiállítás gazdag anyagát. A játékos elemekkel szí­nesített vetélkedő első három helyezettje értékes tárgyju­talomban részesült, a többi résztvevő pedig emléklapéi kapott. ** Az eszperantó ünnepén lém: a nyomdászat 'wctc!kedő a megyeszékhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents