Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

A vasálarcos férti Sok kosztüm, kevés izgalom NEB-closszié II károsultak a csecsemők Két vizsgálat, tanulságokkal Amikor egy-egy nemzeti filmgyártásban elhullanak a nagy csillagok, kivesznek az újító egyéniségek, vagy csak egyszerűen kifáradnak a té­makeresésben, akkor előve­szik a jó öreg romantikát. Ebben az esetben Alexandre Dumas-t, és csinálnak egy kosztümös filmet. S hogy ép­pen az angolok nyúlnak ez­úttal francia témához, ami­kor a ködös Albion törté­nelme tele vari meglepetés­sel és fénylő históriákkal? Úgy látszik, ez a film arra is alkalmat nyújtott, hogy a hűvös és előkelő angolok a francia alaptermészetet, a külszín, a ruhák és az ékes­ségek imádatát, a francia udvar nyüzsgését, a hatalom­nak ezt a tenyészetszerűségét bemutassák. Azt külön hang­súlyozva. hogy itt egy-egy csinos leány mit érhetett. Mike Newell, a film ren­dezője William Bast-tel írat­ta meg a forgatókönyvet és ez egy kissé komótosra si­került. Igaz, minden megvan ebben a históriában, ami a romantika szabályai szerint szükséges, királyi udvar és zord erőd egy szigeten, tán­toríthatatlan jellemű lovag D'Antagnan személyében, inkritikus és jól szervező mi­niszter, egy szép lány és ud­vari népség minden mennyi­ségben és csillogásban. Min­dig és mindenütt a királyi önkény és faz üresfejűség erőlködik fenség és érték nélkül, mert ez az abszolút rend alakult a francia XVII. században. Ezt a rendet igyekszik a helyére tolni a testőrkapitány, de mintha az angol rendezőt elhagyta vol­na a fantáziája, a szabvány eseménypergetés sehol sem fokozódik irammá, a szab­vány jelenetek sehol sem váltanak át izgalommá, ami­kor a néző azt mondhatná, no. most ez igen, itt kaptunk valami újat. A kaland egé­szen egyéni, a kaland ve­szélye itt izzik a levegőben és csak az a bizonyos sze­rencse mentett meg mindent, ami a sorshoz, a nagysághoz és a boldogsághoz eleve szükséges. Talán az egy ví- vási gyakorlat a szellemesén szórakoztató és új ötlet: ahogyan D’Artagnan a ví­vólecke kitűnő fordulataiban vizsgáztatja a majdani ki­rályt a saját családjának is­meretanyagából. Mert egy királynak mégiscsak illik tudnia, kik előzték meg őt a trónon és a családban, még akkor is, ha addig vidéken, fatuskónak nevelték. A közönség mégis bemegy a filmre, mert a romantika és az érzelem megmozdítja az embereket. A kettős szerepben sem hittük el Richard Chamer- lainről, hogy ő az angol jel­lemszínész, aki korszakot fog jelezni. Louis Agutler vi­szont rokonszenves testőrka­pitány és a film legjobb szí­nészi alakítása. Ralph R v chadrson Colbert szerepében egy angol kiskereskedő pon­tosságával számolta ki a lé­péseket, a csapdákat, amik valóban be is jöttek, mert az angol szemlélet szerint a megbízhatóság fontos az élet­ben és a filmen is, ha- azt kell a hősnek eljátszania, hogy az igazság oldalán áll és győzni akar. Freddia Yöung mindazt filmre vette, amit mutattak neki: szép tájakat, ragyogó francia palotákat, erődöket, néhol udvari nyüzsgét, amely piacszerűen volt tálalva, a ragyogó kosztümök ellenére. Dumas ezt jobban meg­írta. Farkas András íj hanglemezek karácsonyra j A karácsonyi vásárra újabb komolyzenei felvételekkel, prózai-irodalmi nagylemezek­kel bővül a Hungaroton- hanglemezek választéka. A mai magyar szerzők soroza­tát gazdagítják azok a leme­zek, amelyek Durkó Zsolt, Láng István, Kosa György és Jeney Zoltán műveit tar­talmazzák. A két utóbbi szerző alkotásairól készült felvételek már kaphatók, a másik két lemez pedig elő­reláthatólag az ajándékvá­sárlások „csúcspontján” kerül az üzletekbe. A napokban jelenik meg két, archív felvételekből összeállított újdonság: Bajor Gizi és Dohrrányi Ernő' le­meze. Az ünnepi hanglemez­vásár egyik legjelentősebb kiadványa a Traviata teljes albuma. A Verdi-opera fő­szerepeit olyan világhíressé­gek énekelték a szalagra, mint Ileana Dotrubas, Placido Domingo és Sherill Milnes. 2. Egy halászhajó húzott be a móló mellé, a munkások sorra kiszedték a hallal teli kosarakat, és egy kis lovas- kocsira rakták. Ott álltam a partra rakott kosarak mel­lett. Néhánv hatalmas, nyolc­tíz kilós harcsát is láttam az egvmásra gyömöszölt halak tetején, néhány kosarat ki­ürítettek. Vasvillával hány­lak a halakat egyik kosárból a másikba, mint a szénát. Amikor az eljegyzésünk éjszakáján a korlátnak' tá­maszkodva beszélgettünk. Renata azt kérdezte: — Hi­szed. hogy volt egy Krisztus, és létezik egv isten? — Igen. volt egy Krisztus, de az nem názáreti volt, ahogy a Bibliában áll — Hanem? €írhmmm Í979. december 8., szombat — Názáreti volt, csak nem úgy, ahogy a Bibliában. — Miért, szerinted mi a Biblia? — Egészségügyi szabályok példatára és történelem. Csodálatos könyv. — És Krisztus? — Politikai agitátor, és mint ilyen, nagyszerű em­ber. A nép persze gyakran semmit nem szól, vagy nem szólhat, ha a vezetőit kivég- zik. A zsidók is ezt tették. — És a keresztre feszítés? — A kereszt római kivég- zőeszköz volt. A csodatevő és megfeszített Krisztus, le­genda. Viszont minden em­bernek példaképe, aki a szabadságot és emberséget követeli. Nagy ember volt. — Hogy te milyen nevet­ségesen és földhöz ragadtan gondolkozol! — csapta össze a kezét Renata, és kicsit meg is sértődött. — Hát mit nevezel te szabadságnak, és mikor ér­zed magad szabadnak? — Talán, ha megismerem a saját szándékaimat, és mindig megvalósíthatom őket. — Ezt nevezheti az ember a halak szabadságának is, hisz azok odaúsznak, ahova akarnak, nem igaz? — A halak nem ismerik a saját szándékaikat — mond­tam mosolyogva —. a halak állatok. Az állatok pedig nem szabadok. — Hanem? — Élnek, egyik napról a másikra. — Akkor mi most állatok vagyunk — mondta Renata, és karját a nyakam köré fonta. — Hogyan? — Élünk egyik napról a másikra, és nem ismerheted a saját szándékaidat, mert azok tőlem függenek. Egy­másra vagyunk utalva, és így a miénk legfeljebb a halak szabadsága. — Amíg a vízben vagyunk — mondtam és megcsókol­tam a száját, hosszan. ne­hogy megértse, amit mond­tam, és jobban utána gondol­jon. Megéheztem, Visszasétál­tam a mólón be a házak közé. Az egyik étteremben, ahol szintén eltöltöttem ne­Az esetet tulajdonképpen jó egy évvel ezelőtt meg­írhattuk volna. Az utó- vizsgálat eredményeit mégis megvártuk, hiszen arra is kiváncsiak voltunk, hogy sikerül-e felszámolni a hiányosságok zömét. Saj­nos. nem minden úgy ala­kult, ahogy gondoltuk, ugyanis a bejelentők és a népi ellenőröknek nyilat­kozók ellen megindult a retorzió, s mindinkább hát­rányos helyzetbe kerültek amiatt, hogy a köz érde­kében emeltek szót. A me­gyei NF.B ez ügyben újabb vizsgálatot indít, s ez még aktuálisabbá teszi cikkünket. hány estét Renátával, meg­ebédeltem. Akkor nyáron a kerthelyiségben ültünk. A kerthelyiség ilyenkor még zárva van. Most menüt et­tem, akkor meg untuk már az örökös éttermi rántott és sült húsokat. Kissé ingerül­ten szóltam a pincérnek, amikor a leves után nem hozta a parajt tükörtojással. Pedig érthető volt, csak me­nüt rendeltem. Még több mint másfél órám van — gondoltam magamban, ahogy a karórámra néztem A sarokban idősebb pár ült. A nő nevetségesen kifestve, a negyvenes évek divatja szerint öltözve, fején széles karimájú kalap. Ismertem. Ö volt a bolond Margit. Nyáron soha se lehetett lát­ni a tóparton, csak az Utcá­kon ; ismerőst. ismeretlent megszólított. Olyan mereven néztem rá. hogv úgy látszik, észrevette. Mosolyogva bic­centett a fejével, pedig ízt se tudta, ki vagyok. Zav; rt volt, még jobban megörege­dett. mióta nem láttam és zavarában állandóan mosoly­gott. A férfit is ismertem, aki mellette ült, és az egész tör­ténetüket. A háború Magyar- országra sodorta, megismer­kedett az akkor még fiatal és szép Margittal A férfinak felesége volt Lengyelország­ban. amikor a háború után visszautazott hozzá, Margit megbolondult.. A férfi fele­segével együtt Magyaror­szágra jött, de a feleség időközben meghalt. Minden hónapban — talán a feleség tudtával. is. amíg élt — a férfi meglálotta Margitot, pénzt adott neki, együtt töl­igazgatónőt nem érdekli semmi, többnyire részeg. V, J.-nét egy alkalommal már késsel is kergette... Ha va­lami eltűnik, akkor csak a gondozónők fizetnek.” Megindult a vizsgálat, amely kiterjedt az irányítás gondjaira, az ellátás nehéz­ségeire, s az itt tevékenyke­dők helyzetére. Kellett is ez az alaposság, hiszen végső soron az ápoltak, a törődés­re váró kicsik érdekéről volt szó. Elszomorító tények töttek két-három napot. Az a néhány nap Margit szá­mára orvosilag is világos, józan pillanatokat jelentett. Most is szép csendesen ül­tek egymással szemben, a férfi arca erősen barázdált volt, és jóságosam figyelt Margitra, mintha gyereket figyelne. Csak Margit kapko­dó mozdulatain és szomorú, nevetséges öltözékén látszott, hogy beteg. Ezerki lencszúz- negyvenötben ismerték meg egymást. Kifizettem az ebédemet, és az utcára kilépve különö­sebb megfontolás nélkül el­indultam az egyik irányba. A sarkon vettem egy újságot. Nyugát-Németországban, a spamdaui börtönből kienged­ték Hess két társát. Ez az életfogytiglanra ítél két patkány is szabad. Kienged­ték őket a világ legdrágább börtönéből, amit évek óta csak őértük tartottak fenn, havonta váltogatva egymást a francia, angol, orosz és amerikai örök. Ez volt az első gondolatom. Aztán meg arra .gondoltam, ahogy vé­letlenül visszafelé indultam az étterem felé. hogy a bo­lond Margit is ezerkilenc- százneg.yvenötben ismerte meg a leng vett, amikor a nemzetközi bíróság elítélte ezeket a szerencsétlen álla­tokat, Ezek szabadok, a bo­lond Margit meg itt ül a lengyelével. De ők legalább húsz év után is egymás mellett ülhetnek. Vajon mit csinál most Renata? Mire gondolhat? A nyakláncot azóta is viselem. (VÉGE) néhány mondat. ..Nyolc ki- estnek két darab őszibarack ebédre... nem laktak jól, kértek, de nem Volt mit osz­tani. .. a vacsora nem ízlett, majd mindenki otthagyta”. Áttanulmányozták az ét­lapterveket is: az egyhangú« ság azonnal szembeötlőit Vacsorára például azt a fő­zeléket szolgálták fel, amit ebédre tálaltak. A felnőttek­nek sokszor ugyanazokból a nyersanyagokból főztek, s így nyilvánvalóan ők jártak jobban. Szétnéztek a raktárakban,' s nyolc napon túl tárolt, barnás elszíneződésű húst is találtak. A konzervek nagy részének szavatossági ideje lejárt: a borsó például er­jedt, felforrt, savanyú ízű volt. Felhasználását termé­szetesen azonnal megtiltot­ták. Az egységes adagolóesz­közt is hiába keresték, így az elosztásnál a konyhai doi- gozók csak a szemmértékrs hagyatkoztak. Ezért fordul­hatott elő az, hogy kilencen hét, ketten pedig négy ada­got kaptak. Arra is kíváncsiak voltak,’ hogy a gondozottak -az év­szakoknak megfelelően öl­tözködnek-e. Kiderült, hogy erre nincs lehetőség, mert az őszi ruhákat — az anyagok a varrodában szorongtak —; még nem készítették el. A népi ellenőrök hiteles adatok sorával igazolták,' hogy dr. Pálfy Erzsébet igaz­gató főorvosnő állandó italo­zása miatt elvesztette tekin­télyét, s alkalmatlan az itt folyó szerteágazó és felelős­ségteljes munka irányítását ra. Biztató fejlődés Amint az ilyenkor szokás: mindenki megtette a maga észrevételét. A NEB haszno­sítható javaslatok sorát kí­nálta, olyan ötleteket aján- amelyek megkönnyítet­ték volna a viszonylag gyors kilábalást. Ez azonban vá­ratott magára, mert az első poszton továbbra is az állt, aki korábban elnézte a hi­bákat. s akárcsak régebben, ezután sem tett semmit or­voslásukért. Felettesei nem vonták felelősségre, ezért vétkesnek sem érezhette ma­gát. Lényegbeli változást csak iaz hozott, hogy 1979. január elsejétől az intézményt egye­sítették az egri egészségügyi gyermekotthonnal, s ekkor természetesen új igazgatót neveztek ki. A megyei NEB utóvizsgálatot rendelt el. s ez augusztus végén le is zajlott. Továbbra is helytelenítik,' hogy a régi vezető nem vál­toztat magatartásán. Főor­vosként is hajdani bérét kapja, holott kevesebb, s korántsem olyan . felelősség- teljes munkát végezne, ha az italozással szakítani tudna. Sajnos, ez sem megy, s egy­szer egynapi fizetését kellett megvonni amiatt, mert te­endőit képtelen volt ellátni. Az viszont megnyugtató, hogy nyolc hónap alatt fel­számolták a legaggasztóbb bajokat. A többire is sor ke­rül. ha az ellenőrzés, az irá­nyítás következetes marad, ha a felügyeleti szervek segí­tenek, ha a nehéz sorsú, a szereiéire vágyó gyerekék érdekét tartja mindenki min­dennél előbbrevalónak,.. Pécsi István­■ ■ ■ Azt mindenki természetes­nek tartja, hogy a lehető legtöbbet a legifjabb korosz­tályért kell tennünk. A fel­adatok teljes egészében a társadalomra hárulnak ak­kor, ha a szülők megfeled­keznek alapvető kötelezettsé­gükről. Ilyenkor nem elég az anyagi törődés, hanem a legnehezebben pótolhatni, az anyai szeretetet is nyújtani kell. Ezt a szép hivatást gondozónők, s orvosok telje­sítik, méghozzá úgy, hogy nap mint nap jelesre vizs­gáznak emberségből. Sajnos — szerencsére igen ritkán — ellenkező példák is előfordulnak. Erre derült fény a megyei tanács egész­ségügyi osztályának felügye­lete alá tartozó egri csecse­mőotthonnál. Egy panaszos levél Az elmúlt esztendő szep­temberében innen küldött egy asszony gyors segítséget kérő levelet a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság­nak. Többek között az aláb­biakat panaszolta: „Beszéljenek a dolgozók­kal. .. a gyermekek és a fel­nőttek élelmezéséről és a munkaidő-beosztásról is. Az utóbbit a vezető gondozónő csinálja, s beleszólást nem tűr el... Ha valaki szól va­lamit, nem kap jutalmat. Az A népi ellenőrök seregnyi hiányosságot állapítottak meg. Felderítették, hogy a vezetői megbeszélések for­málissá váltak. Az itt meg­vitatott és kiadott utasítások végrehajtását nem kérték számon rendszeresen. Ugyan­ez vonatkozott a folyvást el­maradozó munkaértekezletek­re is. Az igazgató főorvosnő nem készített ellenőrzési ter­vet, s esetenként tapasztala­tait sem rögzítette írásban. Ez a fegyelem lazulását idéz­te elő, s nem kis mértékben , hozzájárult a csecsemők gyenge ellátásához.- Annál furcsább az, hogy érvényben levő fegyelmi büntetésre nem bukkantak. Más szóval: a kétségtelen hibákat senki sem tette szóvá. Egyébként a felügyeleti szerv sem kez­deményezett felelősségre vo­nást. Mérlegelték a gyermekek­nek kiadott étel mennyiségét és minőségét. Rájöttek, hogy kevesebbet kaptak, mint amennyi járt volna nekik. Evéshez csak egy tányért és egy kanalat adtak nekik, az­az a gyümölcsöt, illetve az abból előállított turmixot is ebből az edényből kellett fo­gyasztaniuk, ami mindennek nevezhető, csak higiénikus­nak nem. A gondozónők mindezt ko­rábban is észlelték, de hiá­ba reklamáltak. A gondozói naplókba is bejegyezték ki­fogásaikat, de senki sem fi­gyelt fel rájuk, senki sem intézkedett, holott nagyon is egyértelműen fogalmaztak, Erről tanúskodik az alábbi

Next

/
Thumbnails
Contents