Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-07 / 286. szám

1, I » Homo informaticus Emlékérem a növényvédelemért SOKAN ÁLLÍTJÁK, hogy az információ ugyanolyan főszerepet játszik a mai vi­lágban, mint az anyag és az energia. A levegő, a víz, az étel, a lakás mellett az em­ber alapvető szükségleteinek egyike. Biológiai tény, hogy az agy csak úgy maradhat frissen, akkor őrizheti meg normális állapotát, ha szün­telenül új információkkal táplálkozhat. Homo sapiens? Bölcs ember? Mögötte a ho­mo informaticus áll! S eb­ben már az is benne van, hogy a társadalmi fejlődés sem képzelhető el informá­ciós kötések, viszonylatok, csatolások, vagyis kapcsola­tok nélkül. Most, a sajtó napján, e cikk szerzője zavarban van. Forduljon szakmai társai, az újságírók, nyomdászok, postások, operatőrök, televí­ziós rendezők, dramaturgok, rádiószerkesztők, fürge és okos szavú műsorvezetők, hangtechnikusok felé és di­csérje őket fontos szolgála­tuk teljesítéséért? Vagy köszöntse talán azo­kat, akik egyre mohóbb vággyal fogadják és bocsáj.t- ják tudatviláguk, érzelembi­rodalmuk legmélyebb tarto­mányaiba azokat az infor­mációkat, amelyeket a tö­megkommunikációs eszközök áramoltatnak világ és em­ber, ember és világ között? Maradjunk talmi álsze­rénység nélkül az utóbbiak méltatásánál. Egyszerűen azért, mert ők már többé-kevésbé felismer­ték a jelen és a jövő sikerei szempontjából a kor tartós törvényét: eredményesen al­kotni, hatékonyan élni any- nyit jelent, mint elegendő információval rendelkezni. Azt szokták mondani a vi­lág tömegkommunikációs ku­tatói, hogy Magyarország sajtónagyhatalomnak számít, ha a megjelenő újságok pél­dányszámait. a rádió- és te- levízi óelőfizetőit összevetjük a lakosság nagyságával. Vagyis információéhes nép vagyunk. Hízelgő jelző. Be kell vallani — és ezt pironkodás nélkül tehetjük, , hogy a hazai szocialista tömegkommunikációs eszkö­zöknek fontos hivatásuk az emberek beavatása a világ és ország dolgaiba. Hogyan teszik ezt? Nemzetközi ta­pasztalatok igazolják, hogy a „társadalomérett” társadalom pusztán az információk mennyiségi tömegétől, a sajtó, rádió, televízió műsza­ki paramétereitől függ, ha­nem mindenekelőtt a sajtó­munka tartalmi mivoltától. A kubai forradalom nem sztereo-apparátorokkal állí­totta maga mellé az embe­rek tömegét. A kubai példá­nál maradva és a technika nem lebecsülhető, de még­sem elsődlegesen meghatáro­zó szerepéről szólva: hogyan lehet az, hogy a tömegkom­munikációs eszközökkel még mindig szegényesen ellátott szocialista szigetország már száműzte az analfabétizmust, a világámító technikai cso­dákkal rendelkező Amerikai Egyesült Államok pedig még most sem tudta megoldani a teljes lakosság alapképzését? VANNAK ÜJSÁGÍRÓK is — akadnak ilyenek —, akik félreértelmezik a tájékozta­tás, az informálás társadal­mi elhivatottságát és felelős­ségét. Nem a valóságot mu­tatják, hanem annak csak egyik’vetületét nagyítják fel, vagy a hamisan derűs rózsa­színűt, vagy a szintén félre­vezető gyászos feketét. Az ilyen manipulált információ, amely a szerző, az útnak indító torzult és elfogult szubjektív véleményét tükrö­zi, akár rózsaszínűre, akár feketére mázolja is a való­ságot, nem alkalmas- arra, hogy az olvasót, a hallgatót, a nézőt az igazság ösvényein vezetve egyaránt megismer­tesse a könnyen észrevehető tényekkel és a már nehezeb­ben hozzáférhető belső tör­vényszerűségekkel. Az egy­oldalú, manipulált informá­ció nem azt a lényeget is­merteti meg, amely valakit beavatottá tehet, holott a tá­jékoztatás éppen a tények teljességével, a feltárás őszintén sokoldalú mélysé­gével arra ösztönözheti az embert, hogy maga is csele­kedjen valamit, valamivel többet a világért, az ország­ért. Mi az utóbbit akarjuk: legyen mindenki személyisé­ge teljességével a köz embe­re is. Most, amikor a viszonylag egyszerűbb extenzív előjelű társadalmi feladatokon túl­jutva egyszerre kell számol­nunk -az intenzív fejlesztés minden eddiginél szövevé­nyesebb munkájával, és az­zal, hogy az emberek a ru­házkodás, a táplálkozás pri­mitív gondjain felülemelked­ve mind nagyobb érdeklő­déssel fordulnak önmaguk emberi mivoltának rejtelmes és érzékeny tartományai fe­lé, minden korábbinál na­gyobb lett szocialista elhiva­tottságú, embereket szolgáló sajtónk, rádiónk, televízi­ónk, társadalmi és személyes felelőssége. E JELENTŐS korszakvál­tás küszöbére érve köszönt­jük további bizalmat kérve az újságolvasót, a rádióhall­gatót, a tévénézőt a magyar sajtó napján. A velük együtt élő, lélegző, dolgozó újság­író, rádió- és televíziós ri­porter, operatőr, nyomdász, lapterjesztő postás, rendező és szerkesztő azon töpreng, hogyan felelhetne teljesebben és felelösebben. vagyis szo­cialista módon erre a biza­Egyszerű. szgrény ember. Hat esztendeje áll a Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás élén. Szenvedélyes szakemberként ismerik és tisztelik, aki ed­digi munkásságát az üzemi növényvédelem tökéletesíté­sének szánta. Nem tartozik a bőbeszédű emberek közé. inkább munkája, mindenna­pi cselekedetei vallanak te­vékenységéről. A Zemplén megyei Tolcs- váról indult. Apja uradalmi magtáros volt, akivel gyak­ran megfordult a határban, főleg nyaranta a cséplésnél. Mindez hamar felkeltette érdeklődését a mezőgazda­ság iránt. Kovács István Kassán, a II. Rákóczi Ferenc tanintézetben ismerkedett igazán a pálya szépségeivel. 1944-ben érettségizett, ami­kor már javában dúlt a há­ború, és a nyírbátori do­hánybeváltóban helyezkedett el. Nem sokáig dolgozhatott, mert a frontra vezényelték, és a háború végén hadifog­ságba került. Három év múltán, 1948 májusában ke­rült haza. — Könnyen visszavettek a nyírbátori dohánybeváltóba, ami nagy szó volt — emlék­szik arra az időszakra az igazgató. — Lényegesen meg­változott a helyzet, hiszen a földosztás már lezárult, az uradalmak megszűntek és a környékről 2500 kistermelő dohányát fogadtuk. Akkor 22 éves fejjel bérelszámolási csoportvezető lettem, de ez ,a munka túlzottan nem von­zott, ugyanis több akartam lenni, és közvetlenül a ter­melés érdekelt. Így 1952 ja­nuárjában otthagytam a do­hánybeváltót és fizikai mun­kás lettem az Országos Nö­vényvédelmi Szolgálatnál. Nem riadtam vissza a ke­mény munkától, ami nem­csak nekem volt új, hanem másoknak is, hiszen 25-en kezdtük ott akkoriban. Alig egy év múlva már brigádve- zetö voltam, és Veszprém, il­letve Csongrád megye gaz­daságaiban folytattunk rend­szeres permetezést. Aztán Borsod, Szabolcs és Heves megye következett, ahol a burgonyabogár és a szövő­lepke elleni védekezést szer­veztük meg. Nagyon fontos volt ez a munka, hiszen az első nagyüzemi védekezési módszereket dolgoztuk ki. Kovács István 1954. ápri­lis 1-én főagronómus lett, az akkoriban alakult Hajdú-Bi- har megyei Növényvédő Ál­lomáson. — Kezdetben magam vol­tam a vezető és beosztott. Miután megjelentek az első traktorok és növényvédő gé­pek, hamarosan megszervez­tük a kalászosok vegyszeres gyomirtását, amiben sikere­ket is értünk el. Három évet töltöttem a Hajdúságban, de szerettem volna olyan helyen folytatni a munkámat, ami kicsit hasonlít szülőföldem­hez. ahol van szőlő és hegy is. így döntöttem Heves me­gye mellett, amelyet már évekkel előtte ismertem, fő­leg annak nagyüzemi szőlő- kultúráját. Így 1957 áprilisá­ban jöttem Gyöngyösre, mert akkor ott volt a növényvédő állomás központja. Főagro- nómusként tevékenykedtem továbbra is, miközben be­iratkoztam a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre. Szükségem, volt a nagyobb szaktudásra, mert akkor már a tapasztalat kevésnek bizo­nyult. Hat év, ennyi ideig jártam levelező hallgatóként, az egyetemre. ami a napi munka mellett nem volt könnyű feladat. A sok ne­hézség ellenére mégis mér­nök lettem és ezzel életem egyik nagy vágya teljesült! Akkor indult a növényvédel­mi szakmérnökképzés és az első levelezős évfolyamon folytattam tanulmányaimat. Sikerrel el is végeztem. A hatvanas évek elején alakul­tak a termelőszövetkezetek és ezzel állomásunk tevé­kenysége is megváltozott. A növényvédő gépek átkerül­tek az üzemekbe, ahol kép­zett szakemberek kezdték irányítani a munkát. A mi tevékenységünk az addigi szolgáltatás helyett a nö­vényvédelem szervezése lett. Olyan új nagyüzemi techno­lógiákat dolgoztunk ki, ame­lyek egymás után elterjedtek a gazdaságokban. Bár Gyön­gyösön kezdetleges körülmé­nyek között, de megszervez­tük az első biológiai labora­tóriumot és a növényvédelmi előrejelző szolgálatot. Az ak­kori szakembergárda alkotja ma is az állomás magvát. Kovács István, az új nagy­üzemi növényvédelmi tech­nológiák kidolgozásának egyik részese lett Heves me­gyében, főleg a szőlővéde­lemben, a kukorica és a ka­lászosok vegyszeres gyomir­tásában. — A Növényvédelem című folyóiratban többször is pub­likáltam tapasztalatainkat, főleg Heves megye történel­mi borvidékein a szőlők vé­delmében kipróbált és bevált eljárásokat. 1972-ben azután megváltozott a helyzetünk. Egerben, korszerű műszerek­kel jól felszerelt épületbe került állomásunk és tevé­kenységünk is kibővült. Lét­rehoztuk a növényvédő sze­rek maradványait és haté­konyságát vizsgáló laborató­riumot. Közben főagronómus ból igazgatóvá neveztek ki, ami még nagyobb szervező tevékenységet jelentett. Ál­lomásunk munkája ugyanis minisztertanácsi határozat lomra. Soltész István Január 1-től Változások a Munka A NAPILAPOK, hetilapok, folyóiratok és egyéb idősza­ki sajtótermékek együttes példányszáma meghaladja az évi 1447 milliárdot, az előfi­zetők száma megközelíti a tízmilliót! Ma már oly csá­bító egy újságárus kirakó táblája, mint egy nagyon színesen, dúsan terített óriási asztal, és előtte elhaladva egy ritkán olvasó ember is kedvet kaphat a betűhöz. A televízió megjelenésekor ri­asztó hangok temették a rá­diózást és ma sokkal többen szeretik a hullámok hátán nyargaló információkat, mint valaha. Magyarországon a száz háztartásra jutó beje­lentett készülékek száma hetvenhét. Ez már csak azért sem teljes adat, mert a cs'a- ládok általában egy készülé­ket jelentenek be. de a zseb­rádiók elterjedése óta a ház­nál úgyszólván minden csa­ládtagnak van valamilyen szépen szóló világdobozkája. A televízió népszerűségi • gör­béje meredeken szökik a magasba, s ugyanakkor az emberek meg is tudják a mozgó kép varázsládáját vá­sárolni: a magyar családok 87 százaléka rendelkezik ké- »SÜlékkel. Törvénykönyvében JANUÁR 1-TÖL MEG­VÁLTOZNAK a Munka Tör­vénykönyvének egyes ren­delkezései, életbe lép a tör­vénykönyv új minisztertaná­csi rendelete, s néhány más új munkaügyi jogszabály. A Munkaügyi Minisztéri­umból kapott tájékoztatás szerint a módosításokat a népgazdaság fejlesztésének új követelményei, illetve a jogalkalmazás során szerzett tapasztalatok tették időszerű­vé. A szabályok alapvető ele­mei nem változnak, a rész­leges módosítások is az alap­vető vélt, a jogok és köteles­ségek összhangját, a munka hatékonyságának növelését s egyben a becsületesen dol­gozók közvetlen érdekeinek védelmét szolgálják. Az új szabályok elősegítik a mun­kaerő ésszerűbb elosztását, rugalmasabb foglalkoztató sát, a szakismeretek jobb hasznosítását, a fegyelem megszilárdítását. Az új szabályozás lehető­vé teszi, hoav a dolgozó ne egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodjék a vállalattal, így lényegesen csökkenthetők a kényszerű várakozási idők, folyamato­sabbá válik a munka, s a dolgozó is jobban megtalál­ja számítását. Ehhez jó fel-' tételeket teremt az a sok he­lyes tapasztalható törekvés, hogy a dolgozók több szak­mát, többféle munkafogást sajátítsanak el. A MUNKAERŐ RUGAL­MASABB felhasználását szol­gálja áz az új intézkedés is. hogy — külön megállapodás hiányában — naptári éven­ként általában 3 hónapig a munkaszerződésben megha­tározott eltérő munkakörber vagy munkahelyen is foglal koztathatják a dolgozót, sőt a kollektív szerződés 3 hónap­nál hosszabb időt is előírhat. A szabályok érdekeltté teszik a vállalatokat abban, hogy ha a dolgozóknak egy részét egy ideig nélkülözni tudják.' erre az időre más vállalat­nak engedjék át. Ilyen ese­tekben az új intézkedések szerint a dolgozókat, tényle­gesen foglalkozó vállalat ve­szi át a foglalkoztatással já­ró valamennyi kötelezettsé­get, beleértve a bérezés és az esetleges kártérítés kötele­zettségét is. Ha pedig terv­szerű munkaerőátcsoporto­sítás során változtat a dol­gozó munkahelyet, azt áthe­lyezésnek kell tekinteni, így a munkahelyváltoztatás a dolgozó számára nem jár semmiféle hátránnyal. Az új szabályok alapján a vállalatok szigorúbban jár­hatnak el a munkafegyelmet sértőkkel, a gondatlanul kórt okozókkal szemben. Fegyel­mi büntetésként a jövőben nemcsak az időbéres, ha­nem a teljesítménybérben dolgozók bére is csökkent­hető, súlyos vétségek esetén lényegesen csökken a fegyel­mi büntetésvégrehajtás fel­függesztésének lehetősége, s új intézkedés az is, hogy a fegyelmi büntetést a munka­hely megváltoztatása esetén is végre kell hajtani. Ha például fegyelmi vétség mi­att csökkentik valakinek az alapbérét, és az illető kilép a vállalattól, majd másutt helyezkedik el, a fegyelmi büntetést új munkahelyén kell végrehajtania. Ha más jellegű munkakörben helyez­kedik el és így az alapbér nem hasonlítható össze, ak­kor egyéb elvonásokkal hajt­ják végre a fegyelmi bünte­tést. Szigorúbban lépnek fel az ittas dolgozóval szemben is: az ő esetükben általában nem mérsékelhető az esetle­ges kártérítési kötelezettség. Szigorúbb szabályok gon­doskodnak társadalmi tu­lajdon fokozott védelméről is: gondatlanul okozott kár esetén az eddigi 15 százalék­kal szemben a havi átlagke­reset 50 százaléka, gondatlan bűncselekmény, illetve kirí­vóan súlyos gondatlansággal okozott károk esetén pedig az eddigi háromhavi helyet* hathavi átlagkereset a kár térítés felső határa. Több új intézkedés szol­gálja a dolgozók fokozott ér­(Fotó: Perl Márton) alapján még szélesebb körű lett. A növényvédelem mel­lett ugyanis hozzánk került a nagyüzemek agrokémiai te­vékenységének : a tudomá­nyos talajvizsgálatokon ala­puló tápanyaggazdálkodás­nak megszervezése és úrányí- tása is. Ezzel lényegében egy növényvédelmi és agroké­miai központot alakítottunk ki Egerben. Jövőre pedig to­vább bővítjük munkánkat, miután műtrágya és növény­védő szer minőségvizsgáló laboratórium is megkezdi működését az állomáson. Ez­zel lehetőség nyílik arra is, hogy a műtrágyagyárak leg­újabb termékeit korszerű műszerekkel minősítsük. Az igazgatót —, aki már korábban megkapta a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát, nemrég tudományos szer­vező és társadalmi tevékeny­ségéért Horváth Géza-emlék- éremmel tüntették ki. — Meglepetés volt nekem, hiszen a növényvédő szakmá­ban ez a legnagyobb elisme­rés. Balatonbogláron, egy nemzetközi tanácskozáson ad' ták át, ami munkám megbe­csülését jelenti. Horváth Gé­za a példaképem is, hiszen a múlt század második felében amikor a szőlő filoxéravésk pusztított, megalapította a magyar növényvédelmi kuta­tást ás az intézet első veze­tője volt. Ma 53 éves fejjel is az ő szellemi hagyatéka iránytű a munkámhoz. Leg­főbb vágyam, hogy a követ­kező években még jobb ered­ményeket érjünk el Heves megyében az üzemi növény- védelemben. Metitusz Károly dekvédelmét, a napi munka­idő befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihe­nőidőnek az eddigi nyolc óra helyett január 1-től el kell érni a 11 órát. A fiatalkorú­ak testi és szellemi fejlődése érdekében ugyancsak január 1-től 14-ről 15 évre emelik a munkaviszony létesítésére előírt alsó korhatárt. A fia­talkorúak éjszakai munkáját 1982. január 1-től teljes egé­szében megtiltják. Egy másik új intézkedés elrendeli, hogy 1980. január 1-től a vállalat a dolgozók munkavégzéssel kapcsolatban keletkezett nem vagyoni kárát, továbbá a tár­sadalmi munka közben ke­letkező kárát is'köteles meg­téríteni. AZ ÜJ JOGSZABÁLYOK előkészítésében, kidolgozá­sában a tudományos élet, az ágazati minisztériumok, a szakmai szakszervezetek képviselői, valamint több mint nyolcvan vállalat veze­tői vettek részt. Az új jog­szabályok a Magyar Közlöny december 1-i számában je­lentek meg. (MTI) ,Nimísőa€i 1979. december 7., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents