Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

Egy fütyülős hőstenor A kétéves turista Születésnap léggömbön Lehetséges-e, hogy eg esztendős nő letegye a torlázórepülőgép-vizsgi De még mennyire, jelen ki most, 81, születésna egy angol asszony, aki mesélt csodás sporttelj ményéről: — Negyve éves voltam, amikor Sí bán megmásztam a Ma hornt, 68 éves koron hagytam abba a síelést, kor úgy éreztem, val kell sportolnom, ezért tem vitorlázó repülő. A 39 esztendős, olasz szár­mazású Arnoldó Benito Fio- rente. aki már tizenöt éve tagja a müncheni operaház­nak, kettős szenvedélyének hódol: a labdarúgó-játékve­zetésnek, no és természete­sen ' hivatásának, az ének­lésnek. Ebből eredően Con- cetto Lo Bellát, az egykori, világhírű olasz FIFA-játék- vezetőt és Benjamino Ciglit, az ugyancsak világhírű olasz operaénekest tekinti esz­ményképének. Vajon hogyan tudja a ki­tűnő és népszerű operaéne­kes összeegyeztetni az egy­mástól teljesen távol eső, kettős szenvedélyét, már­mint a játékvezetést és hi­vatását? Erről ő maga így vallott: — Mit tagadjám, kissé ne­hezen! Igazgatóm, aki pe- chemre, szívből utálja a fo­cit, sosem nézte jó szem­mel, hogy operaházi fellé­péseim előtt, vagy után mérkőzéseket vezetek. Egy alkalommal Hildesheimben vendégszerepeltünk és szín­házunk délutáni műsorán a Don Quijote szerepelt, amelyben nem kellett éne­kelnem, így nyugodtan le­vezethettem aznap délután a Concordia—Hildesheim he­lyi rangadómérközést. A két csapat sportszerű keretek között, mindvégig heves ira­mú. nagy csatát vívott egy­mással. Én úgy éreztem, jól kézben tartottam a mér­kőzést, így annak lefújása után elégedetten vonultam öltözőmbe. Zuhanyozás, át­Operai hőstenorként más „szerepben”.., öltözés után dúdolgatva az esti Álarcosbál nagyáriáját, indultam .a hildesheimi vá­rosi színházba. Az igazgató toporzékolva fogadott, s mi­után dörgedelmes szitkok közepette alaposan lehor­dott, — legszívesebben fel­mutattam volha neki a pi­ros kártyát — közölte ve­lem, hogy azonnali hatállyal él vagyok bocsátva! Amikor megdöbbenésemből magam­hoz tértem, tudtam csak meg, hogy az egyik főszereplő hirtelen megbetegedése miatt műsorváltozás történt, dél­utánra hozták volna előre az Álarcosbált, míg este a Don Quijotét tűzték műsor­ra. Miután engem erről nem értesítettek, vígan fújtam a sípot. Az előadást természe­tesen nélkülem nem tudták megrendezni. A közönség Visszakapva a belépőjegyek árát, csalódottan távozott. Én nem hagytam annyiban és peres útra tereltem az ügyet. Bár a bíróság elfo­gadta érvelésemet és meg­ítélt számomra 2759 márka kártérítést, az elbocsátás ér­vényben maradt. Időközben a würzburgi városi színház­hoz szerződtem, amelynek igazgatója — szerencsémre — szenvedélyes focirajongó volt és megengedte, hogy es­ti fellépéseim előtt délután focimeccseket vezessek. Szakemberek — már, akik fo­ci- és egyben operakedve­lők — megállapítása szerint szinyor Benito Fiorente mind a zöld gyepen, az izzó légkörű focicsatákban, mind a világot jelentő deszkákon kiemelkedő teljesítményt nyújt, s talán még a Bun- desligában is megállná he­lyét. A színigazgatók viszont így vélekedtek: — ha le­mondana a bíráskodásról, világhírű hőstenor válhatna belőle, de mint játékvezető, legfeljebb csak a második ligáig viheti... Benito Fiorente erről azonban hallani sem akar, s miközben esténként kivág­ja a magas cét, délutánon­ként bírósípjával „trillázik”. Neje ugyan gondosan kar­bantartja bírószerelését, időnként mégis odamondo­gat neki, mire a férj ajkán felcsendül „Az asszony in­gatag” ária. Megtörtént, hogy szinyor Benito Fiorentét a délutáni mérkőzés után a feldühödött szurkolók agyon­sértegették. Este azonban a reflektorok fényében, a kö­zönség szűnni nem akaró tapsvihara közepette, har­madszor is rázendített Leon- cayallo örökbecsű operájá­nak nagyáriájára: „Kacagj, Bajazzo ... ! ” . Somos István „Gyakorló” turista a kétéves Vova Buzin. Édesapjával, a híres Szeligcr-tó partján fekvő „Szokol” turistabázis ok­tatójával együtt már nemegyszer kirándultak a környéken gyalogszerrel vagy csónakon. Vovának, igazi turistához illően, van saját tisztálkodó- szerekkel és játékokkal megrakott hátizsákja. És, hogy lehetettem nem ismerő eddigi élet és elveihez hű marat Missis George Jefferson születésnapját stilszei léggömbön ünnepelte, méternyire Anglia je pezsgös, baráti társaság Egyébként a derék és lalkozó kedvű Ladynek volt élete első léggömbül Kedvet kapott a futásra A belgiumi Crommer ben a 71 éves Piet Hel győzött egy erdei futóve nyen, amelyet a hatvan é felülieknek írtak ki, rr hozzá jelentősen megele versenytársait. A törté poénja: Helters csak két vei ezelőtt kezdte el a i zei futást, a terepfutást egyáltalán a sportot. — Nagyon sajnálom, h csak ily későn szántam magam a terepfutásra mondta az „újonc matu; lem”, — talán még olim, aranyérmet is szereztem t na! — Majd önmagát gasztalva hozzátette: — Még vagy tiz-húsz é elfutkározom, aztán vt hogy cl kellene kezdenem öregedést... 1 Dekázórekord Szigorú figyelmeztetési Egy svéd fiatalember, a 19 esztendős Michael Laksson nem kevesebb, mint 58 512 alkalommal labdázott úgy, hogy feje és lába segítségé­vel állandóan a levegőben tartotta a futballt. Ezzel megdöntötte az eddigi világ­rekordot, amelyet egy 42 éves, ugyancsak svéd állí­tott fel ötvenhatezerrel. A Guiness angol sörgyár évente megjelenő rekordok könyvében helyet kap az új dekázó világbajnok, hacsak meg nem jelenik a színen időközben egy új ver­senyző, új lábbal, új fejjel és új világrekorddal... Fatális Még Írsz év, s nem ugróm át... JÁTÉKVEZETŐ: — Ha még egyszer megismétli, kiállítom7 véletlen Kínos eset történt a kö­zelmúltban a lisszaboni osztrák—portugál labdarú­gó európa-bajnoki selejtezőn. A rendezők annak rendje- módja szerint a vendégcsa­pat himnuszát játszották volna először, ha a számí­tásba „kis hiba” nem csú­szik. A pálya szélén álló zenekar ugyanis az osztrák helyett a nyugatnémet him­nuszba kezdett. Az osztrákok persze az ..illemtudó” vendégek mód­jára viselkedtek, szemrebbe­nés nélkül állták végig a himnuszt. A kapus, Friedl Konc'lia később minderről igy vélekedett: „A portugá­lok valószínűleg annyira tar­tottak tőlünk, hogy azt hit­ték: a nyugatnémetek jön­nek”. A rendezők félelme beiga­zolódott: az osztrákok győz­tek. ia;a. Jecamber 31., hétfő A „gyűjtögető Milánóban Bruno Mattió- lit tetten érték, amikor ép­pen betört egy sportüzletbe. A rendőrségi kihallgatáson bevallotta bűnösségét és azt mondta: — Nem nyereség- vágyból, hanem azért tör­tem be, hogy kiegészítsem a majd minden neves olasz klubcsapat trikóját és nad­rágját tartalmazó gyűjte­ményemet. A házkutatás eredményei is alátámasztot­ták a lelkes focirajongó va lomását. — Ez valóban nagyon rí ka kapcsolata a fuballbará súgnak és a kleptomániána — mondta a kihallgatás uta a rendőrpszichológus. Jele szerint Bruno Mattioli, megszállott trikó- és nai rággyűjtő „betörő” enyli ítéletet kap majd a birósá; tói. így lehet a fociit törvény előtt enyhítő mény... Nem jött zavarba... Pelé. a New York-i nagy rádió- és tévéstúdiókban ma rendkívül népszerű, sokszor és szívesen hívják az úgynev zott.kötetlen beszélgetésekre. Ilyenkor a riporterek _ am r ikai módra — elsősorban is a magánéletével kapcsolat kényes kérdések pergőtüzét zúdítják a „fekete gyöngyszer re”. Pelét azonban, ahogy a pályán, úgy a stúdiók reflekto fenj'eben sem lehet zavarba hozni. Jól példázza ezt, amik az egyik riporter ezt kérdezte a világsztártól: — Mi különbözteti meg szerelmi dolgokban a nagy fit ballistát az egyszerű földi halandótól? ; Pété feltalálta' magát, frappánsan így válaszolt: s — Ügy vélem, hogy a nagy focistának több elánja lei dulete es át jf tóereje, de sokkal kevesebb ideje van ’ mi-, ama bizonyos földi halandónak... á Benito Fiorente játékvezetőként sárga lappal fegyelmez

Next

/
Thumbnails
Contents