Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

Játékgyártás Megyénk levegője Ktírnyeze i védelem Á világszerte napirendre került környezetvédelem je­lentős feladata a levegő tisz­taságának megóvása. A cél érdekében hazánkban még 1973-ban kormányrendelet született s országos igyeke­zet kezdődött. A munka mind szembetűnőbb Heves megyé­ben is. Szűkebb pátriánkban a KÖJÁL ma már nem ke­vesebb. mint 61 mérőállomá­son figyeli a szennyeződést, végez rendszeres ellenőrzést mindannyiunk érdekében. A fontos tevékenységet, a jel­zésekre, figyelmeztetésekre történő intézkedéseket két szaktestület érdeklődése ki­séri, a megyei tanács és a népfront bizottságai ktilön- külön is fáradoznak az el­képzelések, feladatok össze­hangolásán, segítenek a ten­nivalók elvégzésében. Mint a Heves megyei Köz­egészségügyi-Járványügyi Ál­lomásnak á tanácsnál napok­ban adott jelentéséből — egyebek mellett — kitűnik: először Visontán és körzeté­ben, aztán Lőrinci térségé­ben, majd Eger város terü­letén végeztek vizsgálatokat a KÖJÁL szakemberei az ülepedő por nagyságának megállapítására. Míg idő­közben odáig jutottak, hogy jelenleg már meglehetősen széles körben tájékozódhat­nak a levegő szilárd és gáz­nemű szennyezésének mérté­kéről. Milyenek a tapasztalatok? Nos, ahogyan a Heves fne- gyei Környezet- és Termé­szetvédelmi Bizottság ülésén részletesebben is elemezték a helyzetet: például a Gagarin Hőerőmű telepén, ahol egyéb­ként már 1971-ben több port mértek, mint ami megenge­dett — minden bizonnyal a berendezések elhasználódása miatt és a külszíni bánya ha­tására — tavaly, o norma két­szeresét is túllépték, s a va­lamivel távolabbi Visonta községben szintén az elfo­gadhatónál nagyobb mennyi­ségről árulkodtak a feljegy­zések. Ugyanekkor, a kör­nyéken másutt szerencsére a kisebb-nagyobb emelkedések éllenére sincs különösebb ok az aggodalomra, hiszen a le­Jellemezze ezt a munkát a politikai érzékenység, a fris­seség, a dinamizmus, ne forduljon elő, hogy az egyik ember aránytalanul sokat, mások kevesebbet, egyesek pedig semmit sem végeznek. Jellemezze a pártalapszer- vezeti munkát, de az irányí­tó pártszervek munkáját is a politikai önkontroll, az önel­lenőrzés képessége. Legyen ereje, elemző és értékelő ké­pessége saját tevékenységé­nek reális megítélésére. Ha a helyzet úgy adódik, legyen bátorsága, önkritikája a nem jól, vagy rosszul megoldott feladatok elismerésében, az elkövetett hibák kijavításá­ban, helyreigazításában. A POLITIKAI MUNKA nélkülözhetetlen eleme a pártellenőrzés. A pártveze­tőségek, s a taggyűlések jól élnek a szervezeti szabály­zatban biztosított jogkörük­kel. Megfelelően érvényesül a segítő és ösztönző szándék. Ebben a munkában jobban kifejezésre jut annak vizs­gálata, hogy hogyan érvénye­sül, hogyan valósul meg a párt politikája az élet min­den területén. Azonban e munka sem hibamentes, van javítanivaló. Az ellenőrző munkának át kell fogni az élet minden területét a gaz­dasági, az állami, a kultu­rális életet, ki kell, hogy ter­jedjen a tömegszervezetek és -mozgalmak munkájának ellenőrzésére. A pártszervezetek döntő többsége jól hasznosítja a politikai munka eszközeit, jók a feltételek, mert a párt tisztségviselőit és a párttag­ságot az áldozatvállalás, az elhivatottság, az önzetlen, fá­radhatatlan munka jellemzi a politikai célkitűzések meg­valósítása érdekében. Ennek következtében a ve­zető, irányító városi és járá­si Dártszerveknek jobban kell hasznosítani az alapszerveze- .tek, a párttagok tapasztala­tai, s megfeleljen gondos­kodni kell arról, hogy érde­mi információk jussanak el a vezetéshez, de arról is, hullott pernye, por meg sem közelíti a négyzet!álométe­renként elviselhető évi 200 tonnát. Kékestetőn és Nagy- úton pedig szerény pozitív változásról beszélhetünk. Az erőmű környezetrombo­lása Gyöngyösön már nem érvényesül, s a város leve- gőj.e így egyéb okok miatt is csupán helyenként közepesen szennyezett. A lőrinci „cent- rálé” vidékének keleti ré­szében sem lehet már pa­naszkodni annyira, mint ko­rábban, amikor olaj helyett szénnel tüzeltek a villamos­energia-termelők. Az elmúlt esztendőben még a leginkább veszélyeztetett helyen is, csak épp, hogy túllépték a nor­mát, míg benn a nagyköz­ségben lényegesen alatta ma­radtak ennek. Komoly gond viszont, hogy a Mátravidéki Hőerőműtől nyugatrá eső területen — is­mertebb nevén: a „selypi medencében” jóval kedvezőt­lenebbek a tapasztalatok. A cementgyárnál az eltűrhető 150 helyett 611 tonnás volt a múlt évben az egy négyzet- kilométerre jutó szennyezés, s Apcon is megközelítette, Zagyvaszántón pedig meg­haladta a százat. Ami feltét­lenül nagyobb igyekezetei sürget az üzemekben, felveti a Selypi Cementgyár techno­lógiája megváltoztatásának, vagy éppenséggel az itteni termelés megszüntetésének szükségességét. Hatvan város mind a' hat mérési helyén — leginkább a Bajcsy-Zsilinszky utcában! — romlott ugyan a helyzet, de az értékek még így is mesz- sze esnek a kritikus határ­tól. Ennek ellenére a kon­zerv- és cukorgyár, különö­sen pedig az itteni kazánház üzemeltetése az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel a védekezésben. A megyeszékhelyi adatok arra vallanak, hogy a város levegőjét, ma már, a koráb­binál általában kevesebb szennyezőanyag terheli. Ám, sajnos, ami nyereség az üze­meken, elvész a túlzsúfolt közlekedés miatt. Igen ag­gasztó, hogy az Egerben mért nitrogénoxid, ólom, szénmo­hogy több és használhatóbb ismeret, érvanyag jusson el a pártalapszervezetek tisztség- viselőihez, a párttagokhoz. Politikai célkitűzéseink megvalósítása elválasztha­tatlan a végrehajtás meg­szervezésére alkalmas káde­rek kiválasztásától, a párt­megbízatások számonkérésé­től, a felelősségteljes szemé­lyi munkától. A megyei párt- bizottság megállapította, hogy „Erősödött a párt irá­nyító és ellenőrző szerepe a kádermunkában”. Ennek egyik fő területe a párton belüli, az alapszervezetek ke­retei között folyó kádermun­ka, Ide tartozik a párt tiszt­ségviselőinek a ’ kiválasztása, felkészítése, a velük való rendszeres foglalkozás, kép­zésük és továbbképzésük. Mindez alapvetően rendben van, a jövőben is hasonlóan, de eredményesebben lehet és kell végezni. A XII. KONGRESSZUS­SAL összefüggő választások során a pártalapszervezeti titkárok és vezetőségi ta­gok egy része előreláthatóan cserélődik. Helyenként meg kell válni olyan elvtársak­tól, akik felett eljárt az idő, alkalmatlanná váltak az ál­taluk viselt tisztségre. Más­hol egyesek eltávoztak, új munkahelyet választottak, utánpótlásukról gondoskod­ni kell. Akad olyan vezető is, aki ugyan jelenleg meg­felel, a feladatokat bizonyos szinten meg is oldja, de mel­lette felnőtt egy jobb, kép­zettebb, hozzáértőbb, aki színvonalasabban fogja meg­oldani a megnövekedett, összetettebb feladatokat. Ami a kiválasztást illeti: széle­sebb körben, kell' gondolkod­ni. Ha egv funkció megüre­sedik. s nőt, fizikai dolgozót, fiatalt kellene funkcióba ál­lítani. akkor nincsenek — de legalábbis alig vannak — ja­vaslatok. Ez a látszólagos káderszesénység. az előrelá­tás szegénysége. Helyére kel­lene tenni azt a szót. hogy kádernevelés, mert úgy él a köztudatban, hogy valahol. noxid — amit a járművek maguk után hagynak — bi­zony, már túllépik a higié­nés határértékeket! Bélapátfalva változatlanul az érdeklődés előterében áll, ha a korábban helyenként mért hat-nyolcszoros levegő- szennyezés időközben mér­séklődött, vagy például a gyári tónál, Mikófalván, Bükkszentmártonban tavaly észrevehetőbben is csökkent. A még oly korszerű környe­zetvédő berendezések mellett is figyelembe kell ugyanis venni, hogy az új gyár a ré­ginél ötszörié több cementet termel majd, ami eleve ma­gában hordozza a sokkal na­gyobb porképződés lehetősé­gét. Ezért nemcsak egyszerű­en folytatják errefelé a meg­figyeléseket, hanem a leg­szigorúbban ellenőrzik a nagyberuházás megvalósító-1 sara vonatkozó építési enge­délyben előírt követelmé­nyek betartását, a minden­napi üzemmenetet. S például a Pleves megyei Környezet­és Természetvédelmi Bizott­ság jövő évi programjában külön témaként is napirend­re tűzik az észrevételeket. S nem különben figyelem­mel kísérik — többi között — a Parádi Üveggyárat is, mivel a környékének levegő­je már most közepesen szennyezett ólommal. Ilyon hát a kép megyénk­ről. Több rajta a derűs szín, mint a lehangoló. Jobbára javulásról beszélhetünk, ked­vezőbb tapasztalatokról. Szá­mos említett gond azonban kétségkívül figyelmeztető, s még határozottabb cselek­vésre serkent. Vállalni kell a feladatokat, s a tennivalókon osztozni. A környezetvédelemnek az ed­diginél sokkal inkább társa­dalmi üggyé kell válnia. Mindenütt felelőse kell, hogy legyen a munkának, sehol sem szabad másodrangú kér­désként, főleg pedig valami­féle szükséges rosszként ke­zelni az ügyet. Hiszen ami­kor cselekszünk — mind­annyiunkért tesszük! Gyónj Gyula az iskolán neveljük, aki majd hazajön, s dolgozik. Sokan ezt tekintik kádernevelésnek, pedig az igazi kádernevelés a munka közben, a munka frontján kell, hogy történ­jen. Itt kell nevelni, segíte­ni neki, figyelemmel kísérni munkáját, s ha ez így törté­nik — nem lebecsülve az is- ' kólát — akkor nem lesz gond. akkor biztos lesz ja­vaslat, s nem lesz különbség a leírtak és a valóság között egy-egy káder esetében. Ami a képzést és tovább­képzést illeti, ebben nagyobb szerepet kell játszani a szer­vezett oktatásnak. Az alap­szervezetek vezetőségi tag­jainak képzésében, tovább­képzésében, az elméleti kér­dések mellett a pártmunka gyakorlatára nagyobb hang­súlyt kell helyezni. Van ja­vítanivaló a beiskolázásnál is. Sokan hiányolják a re­szortfelelősök képzését, mi­közben a részükre szervezett tanfolyamokat nem veszik igénybe. Az alapszervezeti káder­munka fontos része: a párt- alapszervezet működési terü­letén levő és dolgozó tömeg- szervezetekben és mozgal­makban folyó kádermunka segítése. E területről kieme­lem az ifjúsági szövetségben folyó munkát, nem azért, mintha alapvető gondjaink lennének, bár jobban is me­hetne ez a munka. Mégpe­dig a következő kérdésekben: — az eddiginél fokozottabb segítséget kell adni a KISZ- vezetők kiválasztásához, fel­készítéséhez, s ez a segítő munka ne csak a hatáskörbe tartozó fiatalokra terjedjen ki: az utóbbi félévben a KISZ-szervek egy részében „generációváltás!’ van, s a normálisnál többször halla­ni, hogy nincs vezetésre al­kalmas fiatal. — A KISZ VEZETŐIT és aktivistáit értelmes és hasz­nos megbízatásokkal jobban be kell vonni a pártmunka gyakorlatába. Kommunista felelősséggel segíteni a fia­talokat a feladatok megoldá­Gyermckek éve—játékok érc A játék öröm —hirdeti egy piaikát, s a rajta látható mo­solygó indián arca is azt fe­jezi ki. A valóság azonban ez esetben is sokkal bonyo­lultabb, mint a látszat, ahogy azit egy szakember megfogal­mazta: a játékgyártás színvo­nala, a választék lassanként olyan téma lesz mint a lab­darúgás, mindenki ért hozzá, mindenkinek van róla véle­ménye és ezt■ el is mondja. Az elmúlt évben például 900 újságcikk jelent meg ebben a témában. Ez a szám maga­sabb, mint amennyi az azt megelőző négy évben össze­sen. Nagy kei esiet 1970-ben az egv gyermekre jutó játékvásárlásaink össze­ge 237 forint volt, két évvel ezelőtt pedig ennek a kétsze­rese. Ma már évente hazánk­ban 1,3 milliárd forint érté­kű játékot adnak el, s ez — még akkor is ha leszámítjuk belőle az áremelkedések ha­tását — szép eredménynek mondható. Igaz. az NSZK- ban hat-hétszerese, az Egye-. sült . Államokban nyolc-tíz­szerese, Japánban háromszo­rosa az egy lakosra jutó já­tékvásárlás értéke a rniénké- nek. S ■ ha az okokat keres­sük, sok minden eszünkbe juthat, csak az nem, hogy nálunk fukarul bánnánk a gyerekekkel: sokéves tapasz­talat bizonyítja, hogy a bol­tokból először a drága — de jó — játékok tűnnek el, s ugyancsak ezt látszanak iga­zolni a'játékboltok előtt álló hosszú sorok is. A valódi okok elsősorban a játékgyár­tás és -forgalmazás hiányos­ságaiban kereshetők. A forgalomba kerülő játé­koknak csak 55 százaléka ha­zai gyártmány, a többi — döntően szocialista országok­ból vásárolt — importtermék. A hazai játékgyártást mind ez idáig elsősorban nem a mi­nőségi követelmények, hanem a nagy kereslet kielégítésére sában, munkájukat figyelem­mel kísérni, azt rendszeresen értékelni. A párt választott tisztségviselői tekintsék sze­mélyes feladatuknak, hogy a hasonló reszortot ellátó KISZ-vezetőkkel rendszeres munkakapcsolatot tartsanak, segítsék fejlődésüket: — Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a fia­tal szakmunkások munkahe­lyi beilleszkedésére, fejlődé­sükre, képzésükre. Az eddi­ginél jobban figyelembe kell venni a párt utánpótlásának biztosításában. a pártépítő munkában, de a káderután­pótlás biztosításában is. Mindezeket azért hangsú­lyozom, mert a KISZ- a tömegszervezetek közül nem egy a sok közül, hanem a KISZ a párté, a párt ifjúsági szervezete, innen meríti utánpótlását. A pártalapszervezetek irá­nyító munkájának fő jellem­zője, hogy működési terüle­tükön egyre eredményeseb­ben fogadtatják el a párt politikáját, nyerik meg a dolgozók cselekvő támogatá­sát. A gazdasági irányító, szervező és ellenőrző mun­kájukban a gazdaságpolitikai kérdésekkel való foglalkozás előtérbe került. Jó a gazdál­kodás pártirányításának, el­lenőrzésének tartalma és formája. Megfelelően érzé­kelik a gazdasági helyzetben bekövetkezett változásokat. Reálisan és kritikusan ér­tékelik a területükön folyó termelést, gazdálkodást. Döntéseik megalapozottab- bak. Az egységek előtt álló gazdaságpolitikái feladatokat konkrétan fogalmazták meg a cselekvési programokban. E feladatok végrehajtását folyamatosan ellenőrzik. A tömeaszervezetek termelést segítő munkáját megfelelően koordinálják. A pártalapszervezetek ki­sebbik részénél a gazdaság­politikai munka egy-egy részterületén nem sikerült kellő előrehaladást elérni. Néhány helyen irreális ter­vet készítettek és szűklátó­tett erőfeszítések szabályoz­ták. Ez egyben azt is jelen­tette. hogy egészen a legutol­só évekig a TRIÁL — a já­tékokat forgalmazó vállalat — szinte mindent megvett, amit a "kévés számú gyártó felkínált. A játékkínálat, szegényes voltának egyik okozója az. hogy a játékok gyártása és forgalmazása szinte minde­nütt afféle melléküzemág, mellékes tevékenység: nin­csenek sem nagy játékgyá­raink, sem játékáruházaink. A választék mellett persze — ezzel összefüggésben — megemlíthetjük a játékok mi­nőségét, formatervezését is: csak kevés helyen alkalmaz­nak főiskolai végzettségű, hivatásos formatervezőt. A játékkereskedelmet je­lentősen befolyásolják az ela­dási körülmények. A játék­boltok előtt álló — gyakran százméteres sorok — nem­csak a megnövekedett igé­nyeket mutatják, hanem azt is, hogy a boltok átbocsátó képessége alacsony. Ebben közrejátszik az is, hogy az éves játékforgalom mint­egy negyven százaléka két hónap alatt — novemberben és decemberben zajlik, de az is, hogy az országban össze­sen ' hetven játékszaküzlet van. A TRIÁL az utóbbi időkben többféle módon pró­bálta enyhíteni a kereslet egyenetlenségét, többek kö­zött azzal is, hogy idényvá­sárokat szervezett: a buda­pesti Városligetben a játék- pavilonban például 10 millió forint értékű játékot értéke­sítenek. Kaposvárott . a Do­rottya szállóban rendezked­tek be átmenetileg játékáru­sításra. Egerben a volt Anyák- boltja „várja” a vásárlókat! Mi várható a jövőben? A játékgyártás problémáit tüzetesebben elemezve mé­lyebbre kellene néznünk: kezdve a érdekeltségtől egészen az irányítás, az alap­anyag- és szerszámellátás problémájáig. A szakemberek egy dologban egyetértenek, s ez pedig az, hogy a kibonta­kozás nem könnyű. A menv- nyiségben és a minőségben egyaránt elégtelen játékgyár­tás fejlesztésére 1980-ig száz­millió forintot irányoztak elő. Az ELZETT győri gyárának fejlesztésére például 40 mil­lió forintot adtak, de jelen­tős támogatást kapott több szövetkezet például Debre­cenben és Szarvason, Nagy­körösön pedig új fajátékgyár épül. Mindezek eredménye­ként szeretnék elérni, hogy a hatodik ötéves tervben a hazai játéktermelés megkét­szereződjék. 1979 a gyermekek éve, s bár nem mondhatjuk, hogy a já­tékgyártás mostoha gyermek, ahhoz .— mint a plakát szö­vege is állítja — hogy a já­ték valóban mindenkinek öröm legyen, sok mindennek kell történnie. Föld S. Pcter körűség miatt helyi érdeke­ket képviseltek a népgazda­sági érdek helyett. (Pl. in­dokolatlan állami támogatá­sok, bérpreferenciák és más kedvezmények kérése.) Az eszmei-politikai nevelő­munka a pártalapszervezetek tevékenységében mind fon­tosabb helyet foglal el. A pártpropaganda és az agitá­ció valamennyi formája és eszköze eredményesen segíti a politikai feladatok megol­dását. A pártalapszervezetek többsége a korábbi időszak­nál gyakrabban tűz napi­rendre ideológiai kérdéseket. Tapasztalható, — de még korántsem jellemző —, hogy a fontosabb politikai dön­tésekből adódó propaganda- feladatokat is megfogalmaz­zák. Nagy gondot fordítanak a pártoktatás megszervezésére, melynek különböző fóruma­in rendszeresen szerepelnek a munkahelyek konkrét te­endői. A propaganda általá­ban összhangban van az éves cselekvési programokkal. Továbbra is tapasztalható azonban egyoldalú, a szerve­zeti intézkedésekre való tö­rekvés. Az újonnan felmerü­lő kérdések felismerésére és megválaszolására a kellő érvanyagok hiányában párt- alapszervezeteink egy része nincs felkészülve. Bátorta lanság, esetenként hozzá nem értés tapasztalható az elmé­leti viták kezdeményezésé­ben, a helytelen, téves szem­léletek visszautasításában. A közoktatás és közművelődés irányításában kevés gyakor­lati tapasztalattal rendelkez­nek. Az állami szervek és a tömegszervezetek pártiránví- tásának tapasztalatai kedve­zőek. A tanácsok pártirányításá­ban az egyes pártalaDszerve- zetek munkája eltérő. Az a gyakorlat, hogy előzetesen véleményezik az alapvető fejlesztési elképzeléseket, és a személyi javaslatokat. A párttagok és a tanácstagi cso­portok útján megfelelően mozgósítanak a feladatok végrehajtására. A tanácsi ve­zetők taggyűléseken eseten­ként tájékoztatják a tagságot a közérdekű kérdésekről. Gond, hogy ahol pártvezető­ségek működnek, az alap­szervezetek nem vesznek részt a tanácsok pártirányí­tásában. A tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányításá­ban erősödött az elvi-polili kai jelleg. Segítik és szá- monkérik az ott dolgozó kommunisták munkáját, nö­velték e szervek eszmei-po­litikai nevelőmunkájában a. követelményeket. A tömegszervezetekkel, -mozgalmakkal kapcsolatos határozataikban, állásfogla­lásaikban többségében konk­rét helyi feladatokat jelöl­nek meg. Legtöbb helyen al­kalmazzák azt a helyes gya­korlatot, hogy a pártvezetö- ségi ülésekre rendszeresen meghívják a KISZ-titkárokat és a tárgyalt tárnától függő­en a szakszervezel vezetőit. Ennek következtében tájé­koztatásuk rendszeresebb, irányításuk, segítésük konk­rétabb. A kedvező változá­sok elősegítették, hogy növe­kedett a tömegkzervezetek- ben dolgozó kommunistái-, száma és felkészültsége. Az alapszervezeti munka helyzetével kapcsolatos poli­tikai bizottsági határozat óta eltelt évek eredményesek voltak. A megyei pártbizott­ság november 23-án hét,, munkában gazdag évet mér­legelt, mélynek eredménye egyértelműen pozitív. AZ ALAPSZERVEZETI munka színvonalának növe­kedése feljogosítja a párttag­ságot, de az irányító szerve­ket is arra, hogy még igé­nyesebbek legyenek. A be­számoló és vezetőségválasztó taggyűlések konkrét, sze­mélyre szabott feladatok meghatározásával biztosítsák a párt politikájának megva» lósülását.

Next

/
Thumbnails
Contents