Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
I r t Játék, szórakozás, természetjárás Az ígéretes vállalkozást országszerte kísérletező időszak előzte meg. Ekkor jó néhány oktatási intézményben próbálkoztak meg a szabad szombatos rendszer megvalósításával. Közéjük tartozott az egri IV-es számú Gyakorló Általános Iskola is. Hubay Lászlóné igazgató akkor — négy esztendeje — igazgatóhelyettesként tevékenykedett, azaz a feladatok jelentős része rá hárult. — A kezdeményezésnek valamennyi kolléga örült. A több pihenés jól jön a tanítóknak és a tanároknak is. Ennél fontosabbnak tartottuk azonban azt, hogy . a gyerekek ezentúl tovább maradhatnak a család körében, s részt vehetnek olyan közös programokban, amelyekre máskor nem mehettek el. Nem rossz az, ha erőteljesen érvényesül az otthon nevelőhatása is, különösképp, ha ez a szándék a mi törekvéseinket erősíti. Alaposan tájékozódtunk a szülők körében. Mi tagadás, jó néhányan meglepődtek, később azonban megértették, hogy milyen nagyszerű lehetőséget aknázhatnak ki. Eleinte gondoltunk az átmenet nehézségeire, s ezért rendszeres napközis ügyeletet tartottunk. Ezért persze mindannyian áldozatot hoztunk, de hát ez természetes, hiszen a leglényegesebb mindig a tanulók érdeke. A későbbi gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy erre a kötöttségre nincs szükség, mert a szülők már fiaikkal- lányaikkal tervezték a ví- kendet. Négy éve hivatalosan is bevezették ezt a rendszert. Akkor még csak az alsó tagozatban, két esztendőre rá azonban következett a felső Is. — Bízvást fogalmazhatok úgy. hogy teljes lett az elégedettség. Akkor is, ha kezdetben számos buktatóval kellett megbirkóznunk. Eleget bíbelődtünk a tizenegy napos ciklusokkal az órarend összeállításakor. Később a gyakorlat követelményeinek megfelelően csökkentették — ez minisztériumi rendelkezés volt — az egyes tantárgyak óraszámát, s ezután már minden különösebb zökkenő nélkül haladhattunk. lé ötletek Menet közben aztán figyelemre méltó ötletek születtek. Olyanok, amelyek azóta rég bizonyították létjogosultságukat. — Szabad szombatokon nem zárjuk az iskola kapuit, hiszen bőven akadnak olyan fiúk és lányok, akik szívesen időznének nálunk. A pályaválasztási vetélkedőket, az úttörő-, a sportversenyeket általában ekkor rendezzük. Moziba is ilyenkor visszük tanítványainkat. Túrafelelősünk rendszeresen kirándulási útvonalakat javasol a fiataloknak és a szülőknek. Nemegyszer hozzájuk csatlakoznak a pedagógusok is. Jó alkalom ez a kapcsolatok bővítésére, egymás teljesebb megismerésére. Jó néhányszor várlátogatásra, műemléknéző sétára hívjuk neveltjeinket. Annak különösképp örülünk, ha az apák és anyák is elkísérik őket. így nem szakadnak el tűlünk, ráadásul tájékozottságukat is gyarapító ják. Van tehát miből választani, akad elfoglaltság bőven, én ezért a tanítás nélküli munkanap elnevezést használnám, mert ez a kifejezőbb. Ki a szabadba Papp László biológia—kémia, mezőgazdasági gyakorlat szakos tanár egyben a csapatvezetői tisztet is ellátja. Ő is csak elismeréssel szól a hajdani kezdeményezésről. — Némileg megnőtt az otthoniak felelőssége. Ha lekötik gyerekeiket, s nem engedik csatangolni, csavarogni őket — szerencsére erre ritkán van példa — akkor senki sem panaszkodhat. Ettől függetlenül helyes az, ha különböző programokat javaslunk. Szenvedélyes természetjáró vagyok, így aztán én a túrákat népszerűsítem. Egyszer öten, máskor pedig" húszán jönnek velem, s bebarangolják a Mátra és a Bükk legszebb útjait. Nemcsak felfrissülünk, nemcsak a természet ezer- arcúságát csodáljuk meg, hanem azokat a történelmi, néprajzi nevezetességeket is megtekintjük, amelyeket érintünk. így a szórakozáshoz, az önfeledt kikapcsolódáshoz a tudásszerzés is társul. Nemes buzgalom ez, csak- hát közben szabad órái zömét feláldozza. Amikor erre célzok, így válaszol: — Számomra ez a hobbi. Ráadásul nőtlenként senki sem kéri számon tőlem, hogy merre járok. Egyébként családos kollégáim sem vélekednek másként, összefognak a szülőkkel, s rendszeresen viszik a szabadba a tanulókat. A földrajz—rajz szakos Generál Ferencné napközisként tevékenykedik. Őszintén a szabad szombatot kedvelők táborába tartozik. — Diákjaimon látom: mennyire tetszik 1 nekik. Megszabadulnak a kötöttségektől. Felkereshetik a rokonokat, ügyeskedhetnek a hobbikertben; s focizhatnak, versenghetnek, amennyit akarnak. Magam tapasztalom, hogy hétfőn milyen frissen, pihenten ülnek az iskolapadokba. S ha már magamról is szólni kell — egyébként ezt társaim nevében is mondhatom — az se rossz, ha a pedagógus szülő többet van együtt gyerekeivel. (P. I.) Ha csakugyan szabad A legutóbbi szabad szombatjára társadalmi munkát vállalt Mikitovics Jánosné, aki Gyöngyösön magyar—orosz szakos általános iskolai tanár. A korábbi, „igazán” szabad szombatján rövid ideig gondolkoznia kellett. Ennek egyik oka az, hogy a férje ismét tanul, ezért megtörténik, hogy hiába lenne a hét utolsó munkanapja valóban szabad, a család még sincs együtt. Pedig a három gyerek is nagyon várja azt a napot, amikor például kirándulni mehetnek együtt, de ha nem, az egész család örülhet egymásnak. És az, nagyon jó mindenkinek. Merényi Józsefné alsó tagozatos. A III. c. osztályban tanít. A férje három műszakba jár, ezért a kéthetenkénti szabadnap nem esik mindig egybe nálunk. A hatodikos Jóska és a kétéves Tomi alig várja, hogy legalább anyu otthon legyen, és vigye őket kirándulni Mátrafüredre, ahol labdázni, játszani lehet, nagyokat huppanni közben és még nagyobbakat nevetni. — A szabad szombat mindig a családé — jelenti ki Merényi Józsefné. — Inkább korábban kelek fel reggel, elkészítem az ebédet, hogy a többi idő mind a gyerekeké legyen.. Erre szükségem van nekem is, szükségük van a gyerekeknek is. Ezt a kéthetenkénti pihenőnapot régóta majd mindenki természetesnek tartja. Az emberek számolnak vele, igyekeznek ésszerűen beosztani a megnövekedett szabad időt. A pedagógusok több mint százezres tábora jó ideig csak sóvárgott utána. Legalább ennyire várták a szülők és a diákok is. Végre aztán fokozatosan bevezették. Azóta négy esztendő telt el. Kollégáink most arra voltak kíváncsiak, hogy városon és falun miként sáfárkodnak ezekkel az értékes órákkal? Mit hozott Hég az igazgató is A 3-as számú általános iskola igazgatója Gyöngyösön Koncz László. — Egy igazgatónak annyi a szabad ideje, amennyit akar. Heti egy-két órát tapít, a helyettesei mindent elintéznek, miért volna neki másabb egy „szabad” szombat, mint a többi? — Lehet, hogy sokan így gondolják — halljuk a választ. — De nem egészen így van ez a valóságban. Az igazgatónak is pontos órabeosztása van. mint az iskolában bármelyik nevelőnek. Ezeket itt kell eltölte- nie, nem mehet ahová akar. — És szombaton, ha az a rendelet szerint is szabad? — A nagylányom, Mara, a fővárosban tanít, ő olyankor hazájön és gyakran ülünk be a kocsiba, hogy az ötéves Péterrel és a kétéves Katával együtt kiautózzunk valahová a zöldbe. A feleségem pedig végzi a házi munkát a legtöbb esetben. Amikor a gyerekekkel visszajövünk, akkor vagyunk együtt mindnyájan. Sietve hozzáteszi még: — Ezekre a kirándulásokra is csak azóta van lehetőségünk, amióta nem kell tanulnom. Az ’ iskola igazgatója ugyanis „ráduplázott” az oklevelére. Mondhatnánk úgy is: ki mutasson példát a többi pedagógusnak, ha nem, az igazgató? A férj időközben néhány útipoggyászt elhelyezett a kocsiban, s mellénk ül rövid disputára. — Én nem annyira tanulmányi oldaláról nézem a kérdést, mert az anyagot a havi két szabad szombattal együtt el kell a gyerekeknek sajátítaniuk. Különösebben attól sem hatódom meg, hogy kéthetenként alaposan' rendbe tesszük a lakást, én pedig ráadásként elvégzem a kocsin a különböző karbantartási munkákat. Mindezt korábban is megcsináltuk, legfeljebb annak az időnek a rovására ment, amit egymásnak szentelhettünk volna. Ha jelentőség« volna az egész reformnak, akkor én ilyen szempontból ítélem jónak, hasznosnak. Igazán ilyenkor alakul a családi otthon fészek jellege, ilyenkor formálódik a család. Még tágabb értelemben is. Hiszen szüléimhez Makóra, vagy feleségemékhez Szolnokra azelőtt alig-alig jutottunk el. Andi szinte alig ismerte a nagyszüleit, nagynénjeit, akikhez most már havonta eljutunk, s erősödnek az összefűző szálak. Véleményem szerint, aki egy-egy ilyen kis közösségben jól érzi magát, fölleli magát benne, az később, a társadalom más, nagyobb közösségeibe is könnyebben beilleszkedik. Mellesleg azt sem tartom megvetendő szempontnak, hogy a többi idő engedi megismerni a családtagok munkahelyi, iskolai gondját. Éspedig anélkül, hogy különösebben terhelnénk egymást. Ez kölcsönösen fontos dolog. És mit szól mindehhez Prelicsék szeme fénye, a negyedikes Andi? Ez a szombat neki most dupla öröm. Nemcsak azért, mert öt nap után ismét itthon van apu, s anyunak sem kellett bemennie a háziipari szövetkezetbe, hanem túlesvén a bárányhimlő nehezén, kiszabadulhat végre a szabad levegőre. Ráadásul reggelre fehér hóiepelbe burkolózott Hatvan, ilyenformán elérkeztek az igazi téli örömök: ródli, hóember, hólabdázás. Különösebben nem is respektálja, hogy riportalannyá válik rövid időre. Az udvaron fütty, gyermekzsivaly, neki szóló, őt hívogató, tehát egy „csókolom” után fa- képnél hagy bennünket. Ráadásul némi feltétellel: ha végeztünk a beszélgetéssel, apu segít havat gyúrni, s répaorrot, rossz kalapot si- kerít a hóembernek ... (Aí. Gy.) Megjönnek a nagymamáék lói jött gyerekeknek, szülőknek Nemrég csengettek ki, szünet van éppen a tarnazsadányi iskolában. Míg a sportpályán szaladgáló, kergetőző, gondtalanul viháncoló népes, tarka csapat felé közeledünk, Cza - kő Lászióné igazgató a régi ismerős közvetlenségével fejti ki véleményét a szabad szombatokról: szerinte is kell, jót tesz pedagógusnak, gyereknek és a szülőknek, illetve a családi kapcsolatoknak. Arra az esetre pedig, ha a gyerek otthon történetesen egyedül lenne, és nem tud mit kezdeni az idejével, az iskola mindig nyitva, gyakran szervezett programmal és mindenkori játéklehetőséggel, Ilyen program volt nemrégiben egy színházlátogatás. Ezen a hetedikes Szén Marika nem vett részt. — Miért nem mentél el? — kérdezzük a kislányt. — Takarítani kellett. Apu a téeszben dolgozik és szombaton is csak dél körül jön haza, és anyuéknál most ntnes szabad szombat, a lakatosüzemben. így én végzem el, amit bírok. Ez az „amit bírok”, nem kevés. A kislány rendszeresen segít a reggeli készülődésben, elmegy a boltba bevásárolni, sorra járja a nagymamákat, ott is segít. — És az időd többi része? — Ha jó film van a tévében, megnézem, vagy olvasok,' aztán kitakarítom a három szobát, vizet hozok, utána főzünk anyuval, és valahogy így megy el az egész, kivéve, ha irodalmi színpadra megyek, mert annak is tagja vagyok. Marika édesanyja betanított munkás, az üzem öltözőjéből jön ki néhány szóra. — Szabad szombat? Jó, hogy az iskolában bevezették. Mert Marika mindent elvégez, jó kislány, én már a készre megyek haza. Emellett segít a beteg anyósomnak is, elhozza a patikából a gyógyszert, és jó a tanulásban, hát nincs okunk panaszra. Bodnár Gabriella a napköziben a VI. b. osztályosokra visel gondot. Ugyanpsak Gyöngyösön. Bár már tanár néninek szólítják, még most végzi tanulmányait. — Nekem a legfőbb elfoglaltságom a tanulás, ez tölti ki a szabad szombatokon is az óráim nagy részét. — Kikapcsolódás? — Délutánonként megjönnek a nagymamáék Salgótarjánból. Az autót a nagynéném férje vezeti. Mi csak nagyon ritkán megyünk hozzájuk. Ha megjönnek a rokonok, beszélgetünk, nagyon sok komoly dolgot is megtárgyalunk. Vendégség nincs, mert anyu azt mondja, ők családtagok. Készülni készülünk arra, hogy jönnek, de nem különösebben. Hiszen otthon van mindenki nálunk. Ez a felfogásunk. — Más lazítás? — Ha jó a tévéműsor ... Aztán az újság, ha jut rá idő. illetve: néha még mozi is: Van egy barátnőm, aki az ismerősével szokott moziba menni. Ha ők hívnak .. de csak ha hívnak. Elefántnak nem megyek. Két éve jöttünk Gyöngyösre, nincs sok ismerősöm a városban még. Á gyerekek játszanak Szkocsovszky Katalin a VII. b-be jár. Ő nagyon várja a szabad szombatokat, mert akkor irány a Mátra, főként Füred. Ha nem, akkor az egyéves öccsével, István Péterrel játszik nagyokat otthon. És az külön öröm, ha anyu és apu is ott van mellettük. Szonda Szabolcs még csak másodikos. Neki az egyik szombat olyan, mint a másik. Különbség csak az, ha lemehet focizni a Szammer- ral, Gyurival, vagy Tomival, akinek Erdélyi a másik neve. Mint mondja, sok a barátja a Mérges utca tízben. De nagyon jókat tudnak játszani a testvérével, a négy és fél éves Szilivel, akinek mindene a Match box. Neki két focija is van, igaz, az egyik lyukas, de a focihoz mindig akad focista is. Egyébként ötös tanuló. (gmf) » így formálódik a család Prelics Miklósék hatvani Szövetkezet utcai lakásán meglehetős sürgés közepette találjuk a családot e karácsony előtti szombaton. Mindenki az ünnepekre, az utazásra készül. Nagy a csomagolás. De mielőtt Makó felé irányítanák a Zsiguli orrát, rendbe teszik a lakást is. — Ez egyébként így van minden második héten, amióta bevezették az iskolai szabad szombatot, s a dolgot úgy sikerült rendeznünk, hogy a katonai akadémiát végző férjem is ilyenkor térhessen haza Budapestről — mondja a csinos, barna asz- szony, miközben a nagymamának szánt ajándékot belegyömöszöli egy repedésig telt útitáskába. — Mindent közösen csinálunk. még a Kossuth téri általánosba járó Andi lányunk is besegít a házi munkába. Persze, módjával. Amennyit elbír. s amihez ideje jut az iskola mellett. Mert azt nem hanyagolja. S hála istennek, jófejű gyerek. Hogy melyikünkre üt? Ezen vitatkozunk. Feri segít Gyetvai Feri még csak ötödikes, de jó fellépésű gyerek. A helyzete nagyjából olyan, mint Szén Marikáé, de még elfoglaltabb, mert lövészszakkörre, sportszakkörre, sőt irodalmira is jár, arról nem is beszélve, hogy játszani is kell... — De azért a boltba mindig elmegyek, mert már rámbíznak mindenfélét, a húgom pedig, Ági — ő is ide jár, másodikos — addig nagyanyihoz megy. mert én Zoltiékkal játszom. — Akkor neked jó a szabad szombat? — Nekem igen, de anyuék nem nagyon örülnek neki. mert az hiszik, hogy nem eszünk, vagy hogy nem viselkedünk jól. Megkérdezzük az édesanyját is, aki most otthon főz, vasal, takarít: — Valóban aggódik? — Annyira azért nem — mosolyog. — Inkább jó a szabadnap, kell a gyerekeknek. A mieink meg már nem is olyan kicsik, tudnak törődni egymással. Ferike egyébként jó fiú. sok minden érdekli, tanulni is szeret, és most már mindent rá lehet bízni, és ő szívesen segít. .. Ha pedig azt számítjuk, hogy az iskola is jó programokat biztosít szabad szombatokra,' akkor úgy vélem, azt lehet mondani: jól jött mindenkinek, megérte, hogy bevezették. (B. Kun) k A
