Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Mezőgazdaságunk ma és holnap Made in Hang ary Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mező- gazdasági és élelmiszeripari ágazat adja. Dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterrel erről beszélgettünk. — Kérem miniszter elvtársat, foglalja össze, az idén milyen eredménnyel zárta az esztendőt ez az időjárás szeszélyeire oly érzékeny ágazat? — Ma a nemzeti jövedelem egyharmadát adja a mezőgazdaság. 1974 és 1978 között igen erőteljesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a mezőgazdasági rendeltetésű földterület is. Ugyanakkor, a többi ágazat hozzájárulása gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdaságé, így szükségképpen csökkent a részaránya. Hazánk területe 93 ezer négyzetkilométer, s ennek 71 százaléka a mezőgazdaságilag megművelt terület. S bár ez. mint említettem, egyre kisebb lesz, Európában, Dánia után, még így is a legmagasabb a mezőgazdasági terület részaránya. Ez tehát valóban egyik alapvető meghatározója a bruttó termelésnek. Most már a termelés növeléséhez egyre nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gazdaságok tudtak eredményeikkel követni, a termelőszövetkezetek nem. — 1979-ben sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a magyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a tervezettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jószívvel mondhatom: kikerekedett az esztendő, az első félévben bizony rosszabbra számítottunk. A kukorica és több más növény javított a helyzeten, az állattenyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Az az igazság, hogy a terveket minden esztendőben teljesíteni kell. a mező- gazdaságban azonban annyi a bizonytalanság, amely nem tervezhető, hogy itt főként a tendenciákat kell számon- kérni, azok pedig az utóbbi években jók. — ön néhány esztendeje egy beszélgetés alkalmával elégedetlenségének adott kifejezést a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolatban. Való igaz, azóta is voltak szűk esztendők, de úgy tűnik, mintha tényleg egyenletesebben emelkedne a termelés. Milyen tényezőknek köszönhető ez? — Én akkor sem az öt-tíz évvel ezelőtti koncepció minősítéseként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések szerint egy-egy most vitatott elgondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes például, hogy jobban ki kell használnunk ingyenes erőforrásainkat. Például azt, hogy ne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időben helyezzék. Viszonyainknak megfelelő fajtákat kell alkalmaznunk, adott esetben az intenzív, a modern és a hagyományos kombinálása, együttes jelenléte is dicséretes lehet. Tehát nem is annyira az ütem növekedésével van a baj, hanem a lehetőségeink kihasználásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről időre országosan és termőtájanként is felül kell vizsgálnunk. Az adottságok előnyeit, a költségtakarékos megoldásokat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás előnyeit az eddigieknél jobban kell hasznosítani. Az idén például visszafogtuk a tojástermelést: nem volt gazdaságos exportálnunk, mert csak annyit kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. Ennek ellenére a mező- gazdasági exportunk nőtt. Vsgy itt van például a juhászat: most a legoptimistább műanyaggyárosok is aggódva figyelik az igények változását, a juhászat fellendülését. Különösen a dunántúli tájak alkalmasak erre, gondolunk arra is, hogy a Dunántúlon egy juhvágó- hidat létesítünk. Tehát nem szükséges nekünk mindig minden ágazat termelését növelni, az igényeket kell rugalmasan követnünk. A kérdés második részére válaszolva a XI. pártkongresszus, majd az 1978 márciusi párt- határozat is erősítette a termelési kedvet, a biztonságot, a nagyüzemek és háztáji gazdaságok együttműködését. Döntő tényező, hogy konszo- lidáltság, jóértelemben vett egynyelvűség jellemzi a mezőgazdaságot. — Az ágazat az ötödik 5 eves tervben mintegy «0 milliárd forint értékben vásárol üj gépeket. Sajnos, csak ennyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatékonyabb hasznosításával és mostani eszközállománvával képes-e olyan mértékű előrelépésre. melv minőségi változást jelent a fejlődésben? — Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállománnyal lényeges változást nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mi olyan technikát alkalmazunk, amely a hatvanas években — az akkori olcsó energiaárak mellett — a legjobb volt. A következő években úgy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált energia mennyisége, ugyanis a költségek így is emelkednek majd. Nos, ennek előrebocsátásával is látok lehetőséget, hogy a szellemi érték maximális kihasználásával, amelynek már a technikai eszközök cseréjénél is érvényre kell jutniuk, emeljük a mércét. Ha nem akarjuk, hogy a világpiacról kiszoruljunk, minden eszközt meg kell ragadni, hogy jobb minőségű, olcsóbb, pontos határidőre szállított termékekkel vegyünk részt a világkereskedelemben. Erőteljes szelekcióra, rostálásra van szükség a versenyképesség, általában felkészültségünk, lehetőségeink területén. Ez nem végezhető el csak a mezőgazdaság erejével, hanem a feldolgozó, az értékesítő és minden más szervezet együttműködésével. Ehhez ki kell alakítani a mainál sokkal szorosabb integráció különböző formáit. A gazdaságos ágazatok, eszközök, beruházások létrehozását soronkívül elő kell segíteni. — Tudomásom szerint a gépek gazdaságos üzemeltetése érdekében gépjavító és szerviz- rendszer kialakítására törekszenek. Ügy kell ezt értelmezni, hogv a gépállomás-hálózat, hoz hasonló rendszer kiépítését szorgalmazzák? — Nem. Át kell vennünk azokat a tapasztalatokat, amelyeket korábban szereztünk, de most egészen másról van szó. A termelésben egyre nagyobb szerepet játszó gépek javítása, karbantartása elengedhetetlenül megköveteli, hogy valameny- nyi érdekelt fél közösen hozzon létre olyan hálózatot, amely alkalmas az említett feladatok elvégzésére. Ez nem lehet csak a mezőgazdaság feladata. A gyártó cégek a MEZŐGÉP Tröszt, az állami gazdaságok és a szövetkezetek közösen, társulásos formában, közös érdekeltséggel oldják meg ezt a feladatot! Vannak erre már példák is: Cegléden, az Alföldön, s néhány más helyen a régi gépállomásokon létrehoztak ilyen gépjavító, karbantartó üzemeket. — Hj már a szervezeti. szervezési kérdésekről esik szó: mi a véleménye az olyan élcl- miszergazdasági komplexumokról. ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten feldolgozott élelmiszeripari termékként saját kéreskedelmi hálózatunkban hozzák forga. lomba, s ahol az egész vertikumba azonos érdekeltségi rendszert dolgoztak ki? — Híve vagyok — szerencsére senki sem tiltja, hogy ilyen komplexumok létrejöjjenek. Jövőjük van, a piachoz képesek rugalmasan alkalmazkodni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszer-termelés valamennyi ágazatát fejleszteni szükséges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezhesse hatékonyságát. A Szovjetunióban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a termelés valamennyi szakaszát: tehát a gépellátás, gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságot, a felvásárlást, áruraktározást, feldolgozást, forgalmazást. A legkedvezőbb eredmények ugyanis ott találhatók, ahol a termelés minden szakaszában érvényesíthető, jelezhető a végső piaci ítélet, az igazi, a nem átmeneti kereskedelmi érdekeltség. Világosan látni kell, hogy mező- gazdaságunk és élelmiszer- iparunk jövője elválaszthatatlan attól, hogy milyen minőségben, mennyiségben tudja eltarthatóvá, szállíthatóvá, eladhatóvá tenni termékeit. — Kérem, mondja el, melyek azok a maeyar termékek, amelyek mindenkor jó piacra számíthatnak? Törekszünk-e arra, hogy ezeket minél nagyobb mennyiségben, kiváló minőségben, pontos határidőre kiszállítsuk? — Élelmiszeripari nagyhatalom ugyan nem lehetünk, de néhány cikkel befolyásolhatjuk az árakat. A magyar paprika például a világkereskedelem egyharmadát adja, s ez már árformáló erőt jelent. Vannak egészen speciális termékeink, mint például a tokaji aszú, az egri bikavér, a Herz és a Pick szalámi, a gyulai száraz áruk, amelyekkel valamikor vitathatatlanul elsők voltunk mennyiségben is, s mindenkor jó piacra számíthattunk. Azonban nem szabad, hogy ez a szemlélet elringasson bennünket. Arra kell törekednünk, hogy egyre több ilyen áru legyen, amelyet az adott piac igénye szerint gazdaságosan elő tudunk állítani. Védett minőség kell, rugalmasság, jó piacismeret és persze jó nyersanyag, korszerű feldolgozás,. fegyelmezett szállítás ... Az utóbbiról hadd mondjak néhány szót: nagyon fontos, hogy a mező- gazdaság és élelmiszeripar a szállítást jól szervezze, rendelkezzen az ehhez szükséges eszközökkel. Jó példa erre a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát mohácsi hajókikötője. — A magyar élelmiszergazdaságban dolgozó szakemberek az ön mércéjével mérve képesek-e arra. hogy az adott anyagi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremte seben a mostaninál többet tegyenek? — Nemrégiben az ágazat fiatal szakmunkásaival találkoztam, feltűnt, hogy saját tevékenységüket is, az irányítókét is milyen kritikus szemnnl képesek elemi^nj. Hogy már eddig eljutottak, az fél sikernek számít. Nagyon jó szakembereink vannak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség; a minisztériumtól a brigádokig érvényes ez. Sőt! Csak más ágazatokkal szorosan együttműködve vagyunk képesek előrelépni, mint ahogy arról már beszéltünk is. A mai magyar mezőgazdaság nem zárt egység, mint régen, ahol sokszor a ruháját is maga állította elő a paraszt. Sok biztató jelét látom annak, hogy szakembereink képesek a mainál többet kihozni az ágazatból. — Végezetül a küszöbönálló, hatodik ötéves terv, a nehéznek ígérkező 1980-as esztendő lényegesebb feladatairól kér. nénk egy rövid áttekintést. — Az 1980-as év és a következő középtávú terv ösz- szefügg: a gazdasági folyamatok ugyanis nem választhatók szét. Gondoljunk csak arra, hogy az idén elvetette búzát jövőre aratjuk, s amit aratunk, az már a hatodik ötéves terv első termésének vetőmagja. Nem titok: nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely a munkánkat segíti, a támogatást mint ösztönző eszközt ugyanis az árváltozások ellenére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bárki is csak erre számítson. Sokan panaszkodnak az új szabályozók követelményei miatt, s amikor megkérdezem, hogy mi az, ami nem jó benne, kiderül, hogv még nem ismerik, de hallották. Az alapos közgazdasági elemzést, az új helyzet világos felismerését kell most megkövetelni. A hatodik ötéves terv céljairól még korai lenne részletesen beszélni, annyi azonban biztos, hogy nem csökken az ágazat exportfeladata, viszont előtérbe kerül a gazdaságossági kritérium a visszafogottabb fejlesztés mellett. Az 1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint amikor 1977-ben 12 százalékos növekedést értünk el. A mezőgazdasági termékek bruttó termelését legalább 5. niíg az élelmi- szeripari termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell növelni 1980-ban. A növekvő termelési és értékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző években rendelkezésünkre állt. Mindent meg kell tennünk, hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fokozzuk képzettségüket, mert a gépeket csak így tudjuk hatékonyan működtetni, a műtrágyát, növényvédő szert felhasználni. Ha már az adottságok kihasználásáról beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk «okkal gazdagabh országok is e*t teszik. Sí i gondolná, hogy egy paradicsompüré lírai érzéseket kelthet az emberben, sőt, mi több, még a nemzeti büszkeséget is felébreszti benne? Pedig hát így történt, tizen- egynéhány évvel ezelőtt, amikor első külföldi utam alkalmával, Berlin egyik boltjának a kirakatában, sok egyéb más cikk között, felfedeztem egy doboz aranyfácán • paradicsomkonzervet. Egy kicsit elszorult a torkom a meghatottságtól, hogy lám, ide is eljut a magyar élelmiszeripar egyik reprezentánsa. De azóta is bárhol jártam külföldön, mindig megörültem, ha valamilyen magyar termékkel találkoztam. Az ogyesszai kikötőben nagy örömmel nézegettem a Ganz-daruk tömegét, a zako- pánéi boltokban a magyar italokat, és sorolhatnám tovább. De gondolom, mások is így vannak vele. S nem csupán azért, mert külföldön, távol az országtól jóleső érzés magyarokkal, vagy legalábbis hazai gyártmányokkal találkozni, hanem azért is. mert ami kikerül tőlünk, az márka, az kitűnő minőségű. elismert és keresett termék. Jelzi, hogy nem csupán a hazai igényeknek felel meg, hanem a nemzetközi színvonalnak is. A Made in Hungary jelzés tehát egyben garanciája is a kiváló minőségnek. S mindez azért jutott eszembe, mert mostanában, gazdasági gondjaink, bajaink közepette, valahogy hajlamosak vagyunk arra, hogy a képet sötétebbre fessük a kelleténél, és meglevő, valós értékeinkben is kételkedjünk. Nem vitás, hogy a világpiac értékítéletével egyre inkább szembe kell néznünk, de ez a szembenézés semmiképpen sem az elbizonytalanodáshoz kell hogy vezessen bennünket, hanem éppen az ellenkezőjéhez. Annak a felismeréséhez. hogy igenis vannak lehetőségeink a világpiacba való még fokozottabb béka pcsolódáshoz. S ez a meggyőződés nem valami „kincstári optimizmusból" fakad, hanem a valós tényekből. Mert gondjaink, bajaink ellenére olyan eredményekkel is büszkélkedhetünk, amelyekre más ország is méltán büszke lehetne. A külkereskedelmi statisztika részletes ismertetése nélkül érdemes megemlíteni, hogy hazánk kereskedelmi kapcsolatai rendkívül kiterjedtek, a világ majdnem minden országával van kapcsolatunk. Kereskedelmünk a legdinamikusabban fejlődők közé tartozik, ezt bizonyítja az is, hogy ma már minden második forintunk a külkereskedelemben cserélődik ki. • S természetesen az sem mindegy, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban milyen árucikkek kerülnek külföldre. Az Esztergomban gyártott szerszám- és esztergagépek például Japántól az NSZK- ig mindenütt megtalálhatók a világon. A világszerte egyre ismertebbé váló Ikarus- autóbuszok legújabb megrendelői közé tartozik például Üj-Zéland, de most folynak a kísérletek az USA néhány nagy városában is, hogy a tömegközlekedésben a csuklós buszokat is alkalmazzák. Ilyen csuklós buszokat ugyanis csak Magyaror- s7.ágon gyártanak. Az is említésre méltó, hogy a gyógyszeriparáról világhíres Svájc egyre nagyobb tételben vásárol magyar gyógyszereket sőt jó néhány gyógyszert ma gyár licenc alapján gyártanak. De vehetünk példákat g mezőgazdaság, vagy az ételi miszeripar területéről is. Ha« zánk ma a világ legfejlettebb! búza- és kukoricatermesztó országai közé tartozik, még annak ellenére is, hogy aa idén a kalászosok termés© kevesebb lett a tervezettnél) A legújabban kikísérleteze^ búza- és kukoricafaj tákból szívesen vásárolnak a legfeji tettebb kapitalista országot© is. A Bábolnai Mezőgazdaság gi Kombinát Tetra tojó- és tyúkhibrid fajtái az NSZK! kutatóintézetei szerint a légi jobbak a világon. S a komi binát már régen túl van azon. hogy „csak” hibrideket exportáljon, ma már a tojókat és a csirkéket farmokkal együtt értékesíti. Vagy érdéi mes azt is megemlíteni, hogy! a túltelített nyugatnémet) élelmiszerpiac számára a koli bászféleségek több mint egyi harmadát magyar gyáraié szállítják, vagy azt, hogy a magyar sonkakonzerv legnagyobb vásárlója az Egyesült Államok. S amíg a kereskedelemről) a konkrét cikkekről igen soki szó esik, néha megfeledkezünk a szellemi, a műszak! háttérről, amely nélkül lehei tetten lenne a kitűnő termékek, cikkek létrejötte. Pedig e szellemi háttér nem csupán azzal növeli hírét, hogy új gépek, eljárások születnek; hanem azzal is, hogy példái ul éppen neves tudósaink) műszaki szakembereink jó híre miatt egy sor fejlődő ország hazánkban képezteti szakembereit. Vagy említ) hetnénk a magyar geológusokat, akik ázsiai és afrikai országokban vizet és olajat kutatnak, vagy a magyar egészségügyi szervezőket,' akik egy-egy ország egész egészségügyi hálózatának! megtervezését, megszervezését végzik. Mind-mind méltán öregbítik a magyar szellemi élet, ipar, mezőgazdaság hírnevét. Van tehát mire büszkének lennünk. Még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy nem mindenhol és nem mindenben tartunk lépést a világ élvonalával. Igen sok gyárunk, üzemünk van, amelyek gazdaságtalan, sőt néha eladhatatlan termékeket gyártanak. A jól felszerelt,' kitűnően dolgozó gyárak mellett akadnak még „kóce- rájok”, a kitűnő vezetők mellett vannak akik nem képesek megérteni az idők szavát, a jól dolgozó munkások mellett akadnak, akik nem „hajtják” agyon magukat azért, hogy mások is hozzáférjenek a munkához. Ilzis tudott, hogy hazánk ma még nem tartozik a világ fejlett ipari országai közé. Fejlettségünk ma még közepes, ez viszont meghatározza feladatainkat, teendőinket is. Mint ahogy sok esetben megmutatja azt is, hogy ellentmondásaink miből fakadnak. Fejlődésünk tendenciája azonban — meglevő gondjaink, bajaink ellenére is megnyugtató. Az út,' amelyet végig kell járnunk, világos előttünk. Érdemes tehát megbecsülni a perspektívánkat, ugyanúgy, mint az eddig megtett út eredményeit is. Amelyeket nemritkán a Made in Hungary felirat fémjelez. Kaposi Levente ) Nmükön,& 1979. december 24., hetjü _ 1 Beszélgetés dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel az élelmiszer-gazdaság helyzetéről
