Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-23 / 300. szám

Iráni önkéntesek akarnak csatlakozni a Dél-Libanonban állomásozó palesztin erőkhöz. Képünkön: a héten útnak indult első csoportjuk a teheráni repülőtéren Montazeri í sejktől, az önkénteseket toborzó iráni szervezet vezetőjétől 1 vesz búcsút. i (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) 1. Kiszabadulnak-e kará­csonyra a teheráni ame­rikai nagykövetségen \ lógva tartott túszok? / Ahogyan közeledik a ka- f rócsony, egyre nagyobb a ' várakozás: szabadon enged­nek-e néhány túszt a teherá­ni hatóságok, illetve az ame­rikai nagykövetséget meg­szánva tartó fiatalok? De­cember közepén olyan hírek terjedtek el. hogy karácsony- I ra, a keresztények nagy ün­nepére egyes túszoknak lehe- ! tővé teszik a nagykövetség ! elhagyását és a hazatérést. A cáfolatot — mint annyi más esetben — a diákok adták meg. A hét végén Khomeini mintegy öt órán át tanács­kozott a Forradalmi Tanács tagjaival, s ez alkalommal 1 ,/ontos flöntéseket hoztak”, j Végül a főpap csak arról szólt, hogy karácsonykor ke- re ztény egyházi személyisé­gek látogathatják meg a tú­szokat . .. f Washington ugyanekkor I s:!nte napról napra nagyobb I e övei próbál nyomást gya- I karolni .Teheránra: közvetle­nt n H is, szövetségesei útján :| k ízvetve iS. A héten például az amerikai hadügyminisz­térium egy küldöttsége tár- pvalt Szaúd-Arábiában új tá- maszoontok. felállításának lehetőségéről. Ezek a bázi­sok, nyilván egy. az iráni vál­sággal kapcsolatos akció . kibontakoztatásához lenné- f nek szükségesek. A wa­foMémsw 1319. december 23., vasárnap shingtoni szóvivők felvetet­ték az Irán elleni tengeri blokád megszervezésének le­hetőségét is. Kérték a Biztonsági Ta­nács összehívását, hogy ott Teherán megbüntetésére szankciókat fogadtassanak el: ezek birtokában az USA nagyobb eséllyel toborozhat­na az Irán elleni konkrét fellépéshez partnereket. Mert például Japán, amely nagy­arányú iráni olajvásárlásai révén a leghatásosabban ve­hetne részt a Teherán elleni bojkottban, egyelőre semmi hajlandóságot sem mutat ar­ra, hogy önmagát fossza meg Amerika kedvéért a fontos energiaforrástól. Nagy-Bri- tannia viszont, amelynek miniszterelnöknője a hét ele­jén Washingtonban tárgyalt Carter elnökkel, a hét végé­re közölte, hogy olajtársasá­gai nem vesznek iráni ola­jat... 2. Alábbhagy-e a nyugati közvélemény küzdelme az eurorakéták ellen? A jelek szerint nem, vagy <*ak álig. Párizsban nagy­szabású tüntetést szervezett a Francia Kommunista Párt és a legnagyobb szakszerve­zet, a CGT. A parlamentben a kommunista képviselők nyújtottak be bizalmatlan- sági indítványt, a francia külügyminisztert kifogásolva, hogy nem lépett fel határo­zottan az atlanti tanácsban. A bizalmatlansági indítványt ugyan Mitterrand szocialista képviselői sem szavazták meg, a kommunista kezde­ményezésnek afconbán meg­volt az a hatása, hogy napi­renden tartotta a tömeg­Heti külpolitikai összefoglalónk A hetvenes évek i Eduardo Dos Sanios Leningrádban nak meg a veszély elhárítá­sáról. 3. Mik az indokínai hely­zet jellemzői? A vietnami—kinui kül­ügyminiszteri tárgyalások so­rán újabb ülés volt Peking- ben. ismét eredmény nélkül. Ezzel egyidőben Hanoi újabb kínai határprovokációkról adott hírt. A tárgyalásokon a vietnami küldöttség éppen azt javasolta, hogy mindkét fél vállaljon kötelezettséget, tartózkodik a fegyveres pro­vokációktól. Köztudomású, hogy az ASEAN-országok az utóbbi, jó egyéves időszakban diplo­máciai. politikai és gazdasági lépéseikkel szembefordultak Vietnammal. Legutóbb vi­szont a kapcsolatok normali­zálásának gondolata is fel­merült. , Ennek jegyében az ASEAN-országok egy nyilat­kozatukban megbízták Ri- thaudin málaysiai külügymi­nisztert: látogasson el Ha­noiba. A vietnami vélemény: Malaysia képviselőiéként máris készek fogadni Rithau- dint. Kambodzsa élete lassan visszatér a rendes kerékvá­gásba. a szörnyű megpróbál­tatások után és a még min­dig jelentkező nehézségek el­lenére az ország új népi rendszere fokozatosan kon­szolidálódik. Pol-Potot még a „gerillacsapatainak” ma­radványai is megtagadták, helyébe Khieu Samohant vá­lasztották „elnökké”. A Vö­rös Khmerekkel az ellent­mondásos utat végigjárt No- rodom Szihanuk herceg sem hajlandó már együttműköd­ni. Pálfy József Még néhány nap. és veget érnek a hetvenes évek. Az lO'n-A tői 1979-ig tarló tiz esztendő, amelyet magunk mögött Ha­gyunk, bővelkedett világpolitikai jelentőségű eseményekben — gondoljunk csak a két SALT egyezmény megkötésére a vietnami háború befejezésére, a Közel-Keletre, az olajvál­ságra, vagy Helsinkire. Képeinkkel ennek a tíz esztendőnek a legfontosabb eseményeit kívánjuk telidézni. 1974. 1074. áprilisában a „szeg­fűk forradalma’ vetett vé­get Portugáliában a több év­tizedes fasiszta uralom idő­szakának. A haladó katonai szervezetek és a néptömegek megmozdulásának egyik fő oka az ország afrikai gyar­mati háborúja volt. Képün­kön: lisszaboni fiatalok és a Fegyveres Érők Mozgalmá­hoz csatlakozott egyik egy­ség katonái. Görögországban is népmoz­galom döntötte meg a fasisz­ta „ezredesek juntáját”, an­nak 1974. júliusi, ciprusi be­avatkozása után. A kormány­fő az önkéntes száműzetésé­ből hazatérő Karamanlisz lett. Képünkön az új minisz­terelnök (balra) Athén püs­pöke előtt leteszi a hivatali esküt. (A lenti kép). Kambodzsa ollen MOSZKVA A moszkvai tárgyalásokat követően az Eduardo Dos Santos vezette angolai párt­ós állami küldöttség szomba­ton Leningrad nevezetes­ségeit tekintette meg. A vendégeket a Szmolnij- ban Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a leningrádi te­Ohira japán miniszterelnök hivatalos pekingi látogatásá­ról kiadott közös közlemény­ben van egy mondat, amely­ben három jelző hívja fel magára a figyelmet. Mégpe­dig azután a bejelentés után, hogy Hua Kuo-feng 1980 májusában Tokióba látogat: „E látogatással megteremtik a két ország bizalmas, ben­sőséges és értelmes párbeszé­dének keretét" — olvashat­juk. A bizalmasság, bensősé- gesség és értelmesség hang- súlyozása érdekes kísérőzené­je a látogatásról világszerte kialakult véleményeknek. Itt van például mindjárt a hitel és segély kérdése — az Ohira-látogatás előtti idők egyik legfontosabb vitatémá­ja. A kínai vezetés soha nem titkolta, hogy becsvágyó ter­veinek megvalósításához Wa­shingtonon és bizonyos nyu­gat-európai fővárosokon kí­vül éppen Tokiótól várja a legnagyobb segítséget. 1979 elején az Egyesült Államok­ban Teng Hsziao-ping. ősz­szel Nyugat-Európa négy fő­városában pedig Hua Kuo- feng tudhatta meg. hogy hi­telek dolgában igény és tel­jesítés között elég nagy a különbség. Ohira sem hozott jó hirt Pekingbe. A kínaiak — több politikai és gazdasági vezető kijelentéséből ez de­rült ki — 5,5, esetleg 8 mil­liárd dollárt vártak az ázsiai szigetországtól. Ohira viszont közölte, hogy a következő öt-hat évben a maximális kölcsön, illetve segélyösszeg évente 200—240 millió dollár. A japán kormányfő ehhez rületi pártbizottság első titká­ra tájékoztatta a leningrádi pártszervezet tevékenységé­ről. A városnézés és az üzem- látogatások után a leningrá­di területi pártbizottság és a városi tanács végrehajtó bi­zottsága vacsorát adott az angolai küldöttség tiszteleté­re. hozzátette: a gazdasági együttműködésbe! kapcsolatos japán .lépéseket összeegyezte­tik az USA-val és Nyugat- Európával. (A \z a három forrásból származó összeg együttesen sem lesz sokkal több, mint a kínai igények fele...) A látogatás során az is ki­derül: több nemzetközi kér­désben eltér a pekingi és a tokiói vezetők állásfoglalása. Ohira sajtóértekezletén kifej­tette a kínaiak vietnami ag­ressziójával kapcsolatos ja­pán álláspontot. Eszerint Ja­pán nem ért egyet azzal, hogy erőszakot alkalmazza­nak nemzetközi viták rende­zésére, hanem az ellentétek tárgyalások útján történő megoldása mellett van, s fontosnak tartja Indokína bé­kéjének megőrzését. A kínai fél viszont kifogásolta, hogy Japán nem szüntette be Vi­etnam segélyezését. Az egyik legnagyobb ja­pán gazdasági lap. a Nihon Keizai Shimbun megírta: a világpolitikai véleménykü­lönbségek közt szerepelt az az ellentét is, amely Japán „minden irányú és békés, dip­lomáciája” és a „hegemónia­ellenes”. azaz a szovjetelle­nes állásfoglalást mindig ki­hangsúlyozó pekingi politika között van. A japán minisz­terelnök többször kijelentet­te. hogy országa nem hajlan­dó a katonai ’ együttműködés útjára lépni Kínával, ám a nagyarányú gazdasági segé­lyezés mégis támogatást je­lent a Vietnammail szembeni pekingi' -agresszióé politika „Thaiföld csak szavakban tanúsít semlegességet Kam­bodzsa ügyében, a gyakor-' latban azonban nem teszi számára, másrészt nehéz el­lenőrizni egyes infrastruktu­rális beruházások katonai fel- ’ használását. A tokiói sajtó első kom­mentárjaiból már kiderült: a törvényhozásban folytatódik a vita a japán—kínai együtt­működés bővítésének lehet­séges nemzetközi kihatásai­ról. Széles világpolitikai pers­pektívákat rajzolnak fel még az Ohirával egyetértő lapok is, amikor a Tokió—Peking viszony új szakaszának kez­detén felhívják a figyelmet a japán—szovjet kapcsolatok javításának szükségességére. A Jomiuri Shimbun a To­kióban nemrég megtartott első japán—szovjet kerekasz- tal-értekezletre hivatkozik. Ezen a magánjellegű találko­zón közgazdászok, politiku­sok és közéleti személyiségek vettek részt. „Japánban mind hangosabban szorgalmazzák a japán—szovjet kapcsolatok javításának ügyét” — írja a lap. Van tehát némi kettősség a tokiói hangulatban. Ohira és kísérete ugyan félreérthetet­lenné tette, hogy Japán nem óhajt „kizárólagos kapcsola­tokat kiépíteni Pekinggel, nem akarja monopolizálni a kínai piacokat, ez lehetetlen és helytelen" — ugyanakkor itt van az említett, három fel­tűnő jelző is... A japán mi­niszterelnök útja kétségkívül erősítette a két ország közöt­ti viszonyt — az alapvető álláspontkülönbsegek ellené­re is. G. M. ezt” — így foglalható össze a Than Dannak, a VKP köz­ponti lapjának szombati szerkesztőségi kommentárja, amely kiindulópontjának a thaiföldi magatartás ellen tiltakozó, a héten közzétett kambodzsai külügyminiszté- riumi nyilatkozatot választot­ta. E nyilatkozat — írja a lap — konkrét eseményekre támaszkodva arra a súlyos veszélyre figyelmeztetett, hogy „thaiföldi vezetők a pekingi vezetőkkel együtt- működ've segítik a Pol Pot- maradványokat a kambod­zsai nép igazságos ügye el­len.” A VKP központi lapja arra a kérdésre, hogy miért tanúsít Thaiföld ilyen maga­tartást, ebben látja a vá­laszt: „A bangkoki vezető körökben egyesek, akik mind szorosabban működnek együtt Pekinggel, Washing­tonnal, azt akarják, hogy ne­kik tetszőre változtassák a kambodzsai helyzetet, ki akarják használni a kam­bodzsai nép szenvedéseit terjeszkedő: ambíciójuk érvé­nyesítésére. Thaiföld terüle­tének egy része már valójá­ban a különböző kambodzsai ellenforradalmi erők hadi- szállásává vált, s ez okoz állandó bizonytalanságot a thai—kambodzsai határon. A szavakban hangoztatott thai­földi semlegesség nem rejt­heti el az imperialista és nemzetközi reakciós érők Kambodzsa elleni hosszú tá­vú stratégiai számításait, a Kambodzsai Népköztársaság megdöntésére irányuló za­varkeltő akciókat. „A Nhan Dán ezt a következtetést vonta le: „gyakorlati tetteik alapján ítélve a thaiföldi ve­zető körök nem tanúsítanak semlegességet ■ a kambodzsai problémában. (MTIJ **•­Japán—kínai viszony Á jelzők és a valóság TOLLHEGYEN Maratoni szavazás Nem válik az ENSZ dicsőségére az a maratoni sza­vazás, amely a Biztonsági Tanács egyik helyének betöl­téséről folyik. Több mint százszor került a közgyűlés na­pirendjére a szavazás, de egyetlen esetben sem sikerült eldönteni, hogy Kuba- vagy Kolumbia kapja-c meg a Latin-Amcrika egyik országának fenntartott, úgynevezett „nem állandó” tag helyet, mert egyik szavazás sem vég­ződött úgy, hogy a kétharmados többség kialakult volna. Viszonylagos, egyszerű többséget — sőt, valójában igen szép többséget — minden alkalommal meg tudott szerezni a szocialista Kuba, de eddig mindig akadt egynéhány or­szág, amely meg tudta gátolni a kétharmados többség cl- . érését. Most a karácsonyi ünnepek miatt gondolkodási szüne. : let tarthatnak az ENSZ ben. Maga a közgyűlés veget ért: • ez az egy adósság még megmaradt. Ennek törlesztését dc­• cembcr 27-én a külön e célból összeülő ENSZ-közgyűlcs : újra megpróbálja. Január 1-ig döntést kell hozni, s kü­; '.önben a Biztonsági Tanácsnak a jövő év elején nem 15, • hanem csak 14 tagja lesz... Világos, hogy a szocialista Kuba ellen hol szervezik i az ellenállást: ott, ahol a nyáron mondvacsinált „kubai ; válságot” fabrikáltak „szovjet harci brigádnak” a szocia- ! lista szigetországban való megjelenése címen, ott, ahol ; dühödten fogadták az el nem kötelezettek elére került ■ Kuba nemzetközi tekintélyének növekedését. Azt írtuk, hogy nem válik az ENSZ dicsőségére ez a ■ maratoni szavazás? Még kevésbé dicsekedhetnek cl vele ■ a szavazási komédia szervezői. ! (P.) A hét 3 kérdése pusztító rakéták Franciaor­szág közvetlen szomszédsá­gában tervezett telepítésé­nek a közvéleményt nyugta­lanító ügyét. A holland parlamentben heves vita volt a van Agt- kormány képviselőjének brüsszeli magatartásáról, s a végén csak hajszál híján kerülték el a bukást a ka­binet tagjai. A keresztényde­mokrata párt most már ki­állt a kormány mellett, nem úgy, mint a brüsszeli NATO- ülés előtti szavazás során, amikor 10 tagja nemet mon­dott a rakétatervre. A NATO-országok propa­gandája továbbra is nagy hangerővel harsogja, hogy a rakétafegyverkezésre — a leszerelés végett van szük­ség ... A nyakatekert logi­ka bizonyítására politikusok és publicisták kiegészítő tár­gyalási javaslataikat egyre ismételgetik Bécsben, a had­erőcsökkentési tárgyalásokon ezeket hivatalosan is előter­jesztették. A szovjet válasz: tanulmányozni fogják az in­dítványokat, de első látásra nincsenek meg bennük a kölcsönösen elfogadható meg­állapodáshoz szükséges ele­mek. A NATO rakétaterveiről szó esett Bonnban a nyugat­német—lengyel külügymi­niszteri tárgyalásokon Púja Frigyes és dán vendége. Kjeid Ölesen budapesti esz­mecseréin, valamint Olfvier Stirn francia külügyi állam­titkár moszkvai látogatása során is. Minden bizonnyal még igen sok diplomáciai ta­lálkozó napirendjén szere­pelni fog a NATO e veszé­lyes döntésének ügye, mi­előtt tárgyalások indulhat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents