Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

KHOMEINI: Heti külpolitikai összeloglalónk Tollhegyen Egy japán televíziós csoport jóvoltából szemtanúi le­hettünk, milyen otthonosan mozog a Thaiföldi dzsunge- lckbcn Pol Pót, akinek hollétéről mind ez ideig ellentmon­dó hírek keringtek. A milliókat kiirtó gyűlölt rendszer elsőszámú hóhéra nem rejtette véka alá, hogy kész lenne összefogni bárki­vel, aki segít neki megdöntőn! a Kambodzsai Népi Köz­társaságot. Csupán arról a csekélységről feledkezett meg, hogy vajon mit szólnak ehhez a tervhez az országukat súlyos nélkülözések közepette újjáépítő kambodzsai mil­liók? S felvetődik még egy kérdés: vajon a thaiföldi kor­mány továbbra is fenntartja-e korábbi nyilatkozatát, mi­szerint a kambodzsai ügyben teljesen semleges? Valóban emberbarát! meggondolások vezcrlik-c, amikor befogadta a menekülteket, szállást adva a Pol Pot-rendszcr fegyve­reseinek, s amint a televíziós riportból kiderült, a nép­irtással vádolt Pol Pot-nak is, akinek kormányát egyes országok — köztük Kína és az Egyesült Államok — nem átallották Kambodzsa törvényes képviselőjeként elismerni az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ügy hisszük, erre az esetre is érvényes a közmondás: madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. K. A. A hét 3 kérdése 1. Milyen következmé­nyekkel járhat a NATO döntése? A Washington által ki- kényszerített NATO-döntés (a Pershing—2. és a cirkáló rakéták nyugat-európai tele­pítéséről) több szempontból is új helyzetet teremtett. A brüsszeli határozat minden jel szerint a fegyverkezés újabb szakaszát vezeti be, hacsak a békéért küzdő erők nem állják útját a NATO- vezérkar törekvéseinek. Más­részt viszont az is nyilván­valóvá vált, hogy még egyes nyugat-európai kormányok sem hajlandók feltétel nél­kül elfogadni a fegyverkezé­si program újabb washing­toni diktátumát. Az eredeti szándék az volt, hogy valamennyi tag­állam egyöntetű határozat­ban juttassa kifejezésre: fenntartás nélkül támogatja az amerikai terveket. Ezt az egyöntetűséget —, amelyért pedig a kulisszák mögött késhegyig menő harc folyt, — végül is nem sikerült el­érni. A belga és a holland kormány ugyanis egyenlőre nem volt hajlandó elköte­lezni magát a fegyverek te­lepítése mellett országa te­rületén. Nem is tehette, hL szén Hollandia küldöttei pél­dául saját parlamentjük ha­tározott rakétaellenes állás- foglalásával érkeztek a NA­TO miniszteri tanácsának ülésére. A NATO vezető személyi­ségei nem tudták titkolni csalódásukat. A szervezet történetében még nemigen fordult elő, hogy a főtitkár a nyilvánosság előtt bírálja a szervezet egyik vagy má­sik tagállamának kormá­nyát, amiért az figyelembe vette parlamentjének állás- foglalását. Luns pedig ezt tette, ami azért is figyelem­re méltó, mert noha ő a NA­TO függetlenített tisztség- viselője, mégiscsak holland. A nyugati sajtó hangvételé­re jellemző a nyugatnémet Rheinishe Post állásfoglalá­sa: mindenki számára nyil­vánvaló lett, hogy nemcsak Franciaország vált ki — De Gaulle korszaka óta — a ka­tonai ' szövetségből, hanem újabban a belgák és a hol­landok is vonakodnak közö­sen viselni a népszerűtlen határozat terheit. Ezzel ugyan-nem bénítják meg a NATO-t, de rávilágítanak annak Úelső ziláltságára! 2. Hol tart a londoni Zim- babvve-konferencia? A hét folyamán döntő szakaszába érkezett a lon­doni Zimbabwe-konferencia, amely fontos alkotó eleme a Zimbabwében élő afrikaiak függetlenségéért vívott küz­delemnek., Noha a tárgyalá­sok még nem fejeződtek be, s nem született megállapo­dás sem a tűzszünetről, sem Qämm 1979. december 16., vasárnap a annak végrehajtásáról, brit kormány szerdán Salis- burybe küldte Lord Soames ismert politikust, hogy az átmeneti időszakra főkor­mányzói minőségben helyre­állítsa a brit fennhatóságot. Időközben lemondott Ábel Muzorewa és törvénytelen kormánya, amely ugyancsak „a brit birodalom részévé” nyilvánította Zimbabwe— Rhodesiát. Ezzel egyidőben Londonban hatályon kívül helyezték a Rhodesia ellen bevezetett gazdasági szank­ciókat, s erről tájékoztatták az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét és Nagy-Britannia - nyugati szövetségeseit Egy nappal később azt is beje­lentették, hogy a Muzorewa- féle küldöttség elfogadta a brit kormány tűzszüneti ter­vét, a két hadsereg javasolt elhelyezkedésével együtt. A Hazafias Front vezetői ugyanakkor' kétoldalú meg­beszéléseket folytattak a lon­doni kormány megbízottai- val és, újabb felvilágosításo­kat kértek tőle a terv rész­leteit illetően, s több ponton módosítást is kérlek. A brit kormány által önkényesen kidolgozott terv ugyanis úgy akarja elhelyezni a hazafiak fegyveres erőit, hogy azokat könnyűszerrel ellenőrizhessék a fontos stratégiai pontokon állomásozó rhodesiai egysé­gek. A Hazafias Front óvatos­ságé katonai és politikai szempontból egyaránt jogos. Mind' ez ideig nem vonták ugyanis vissza a Hazafias Front két társszervezetének a ZANU-nak és a ZAPU­nak a törvényen kívül he­lyezéséről szóló rendeletet és nem helyezték szabadlábra a bebörtönzött, hazafiakat, a függetlenségi mozgalom har­cosait sem. .7. Várható-e amerikai ka­tonái beavatkozás Irán­ban? A kérdésre jelen pillanat­ban nem lehet egyértelmű választ adni. Annyi bizonyos, hogy az Egyesült Államok kormánya folytatja az eset­leges katonai beavatkozáshoz szükséges erők felkészítését és összevonását. A legfris­sebb jelentések szerint a Perzsa-öböl térségében már összeállt a különböző flot­tákból az a haditengerészeti erő, amely fontos szerepet játszana egy esetleges invá­zió esetén. Másrészről viszont Carter, amerikai elnök a héten el­hangzott nyilatkozataiban is csupán, mint „végső lehető­séget” emlegette az Irán el­leni katonai akciót és előny­ben részesítette a diplomá­ciai, illetve a gazdasági nyo­mást a túszok kiszabadítása érdekében. A túszügy leg­frissebb fejleményei közül kiemelésre kívánkozik, hogy a Khomeilji híveként is­mert Khalkali iszlám bíró úgy nyilatkozott: — a tú­szokat szabadon kellene bo­csátani. Az ajatollah ezzel szemben utasította a kor­mányt, hogy hívjon össze egy nemzetközi bizottságot az amerikaiak Irán ellen el­követett bűneinek kivizsgá­lására. Amerikai részről a wa­shingtoni iráni nagykövetség csökkentésével válaszoltak, továbbá azzal fenyegetőztek, létszámának drasztikus hogy gazdasági szankciókat alkalmaznak Iránnal szem­ben. Ez azonban eg velőre üres fenyegetés maradt, ami azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok legfonto­sabb nyugati szövetségesei — noha elítélik a túszsze­dést —, nem hajlandók va­kon támogatni az Irán-elle- nes amerikai elképzeléseket, S ez vonatkozik nem csupán a katonai kaland, hanem a gazdasági háború tervére is — jellemző, hogy Tokió nem hallandó nyíltan fellépni Iránnal szemben, ez ugyanis súlyosan ' veszélyeztetné az iráni olajszállítást, de a ja­pán kormány úgv döntött, hogy nem vesz át több olajat Irántól, mint amennvit a túszszedés előtt vásárolt. Más nyugat-európai kormá­nyok is úgv vélekednek, hogy az amerikai—iráni vál­ság miatt nem sodoriák ve- szélvbe Iránhoz fűződő gaz­dasági kapcsolataikat. Kanyö András Szigorú iszlám kormányra van szükségünk Montazeri ajatollah, az Iráni Forradalmi Tanács; vezetője pénteki televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy az alkotmányhoz eset­leg függeléket csatolnak, de semmiképp sem változtatják meg a fontosabb cikkelyeit. Az új iráni alaptörvény megváltoztatását — mint is­meretes — elsősorban Sariat- Madari ajatollah követeli, mert az alkotmány teljha­talmat biztosít Khomeini ajatollahnak. s ez véleménye szerint ellentmond az alkot­mányban másutt kifejezésre jutó elvnek, a népi szuvere­nitásnak. „Ha az alkotmánnyal kap­csolatban bármilyen problé­ma felmerül, függelékkel ja­vítunk rajta, de az iszlám törvényekkel és az első szá­mú vallási vezető szerepé­vel kapcsolatos elveket ez nem érintheti” — han­goztatta Montazeni aja­sült Államokra utalva Kho­meini hangsúlyozta: „hatal­mas fsátáni erővel kerültünk szembe. Nem az a fontos, hogy katonailag, vagy gaz­daságilag esetleg kudarcot vallunk, hanem az a lényeg, hogy a küzdelmekből büsz­kén kerüljünk ki, mint az iszlám egykori harcosai, akik harcoltak és akiket megöl­tek”. WASHINGTON Vance amerikai külügymi­niszter pénteken, helyi idő szerint a kora esti órákban érkezett visza európai útjá­ról és azonnal a Fehér Ház­ba sietett, hogy tájékoztassa Carter elnököt. Hír szerint az elnök közvetlen tanácsadói­val mérlegeli, hogy milyen további intézkedésekkel pró­bálják elérni a Teheránban fogva tartott túszok kiszaba­dítását. Trudeau bizakodik A konzervatív kanadai kor­mány bukása után Pierre Trudeau volt liberális mi­niszterelnök bizakodva távo­zik a parlament épületéből. (Népújság teléfotó — AP—MTI—KS) Több száz iráni önkéntesként kíván csatlakozni a Palesztin Felszabadítási Szervezethez. Képünkön: a fiatalok hétfő óla azért tiltakoznak, mert az iráni hatóságok nem engedélyezik, hogy első csoportjuk clinduljont Libanonba. (Fotó: AP—MTI—KS) oldali. A Remter i meg- jegyzi, hogy az alkot­mány 110. és 175. cikkelyé­ről van szó. Emnek alapján Khomeini jogot formálhat arra, hogy háborút indítson, vagy békét kössön, illetve joga van elmozdítani meg­választott elnököt. Khomeini ajatollah péntek este zarándokok előtt kifej­tette, hogy ellenfelei az isz­lám ellenségei. Hangoztatta, hogy Iránban „szigorú isz­lám kormányzatra van szük­ség”. Az iráni—amerikai vi­szályra utalva azt mondotta, hogy valójában az „iszlám és. az isitentagadás” közötti harcról van szó. Az Egye­Hadridi tüntetés MADRID Folytatódtak a heves di­áktüntetések Madridban és néhány más egyetemi város­ban tiltakozásul amiatt, hogy csütörtököm este két tüntető diák a rendőrök lő- egyverétől eltalálva életét •esztette. Santiago Carrillo, az ■ KP főtitkára pénteki sajtó­értekezletén a történtekre utalva megállapította, hogy ä rendőrség beavatkozása indokolatlanul brutális volt. Kijelentette: az SKP elitéli a provokátorokat, de a rend­őrséget is. amelynek eljárása vizsgálatot követel. r A NATO-döntés esélyei Öj olceiueseték JÖKORA ADAG cinizmus kellett ahhoz, hogy békés karácsonyi ünnepeket kíván­va búcsúzzanak el egymástól pénteken délután Brüsszel­ben a NATO ülésén részt vett külügy- és hadügymi­niszterek. Egész héten más­ról sem volt szó. mint a fegyverkezésről, újabb vesze­delmes fegyverek nyugat­európai elhelyezésével. És ha hangoztattak is tárgyalá­si készséget, még nyomaté­kosabban emlegették, hogy csak „az erő helyzetéből” hajlandók tárgyalni, csupán egy erős NATO (és a rriég erősebb USA) érhet el sike­reket a tárgalóasztal mellett. E tekintetben az amerikai magatartás különösen szem­betűnő volt. Az Egyesült Államok saját szövetségeseivel szemben is keménynek és halhatatlan­nak mutatkozott: a szó szo­ros értelmében kierőszakol­ta a döntést az új rakéta­fegyverek (108 Pershing—2. és 464 szárnyasrakéta, azaz robotrepülőgép) gyártásának megkezdésére, majd két-há- rom év múlva nyugat-eu­rópai elhelyezésére. Ezt an­nak ellenére sikerült elérnie, hogy Dánia, és Norvégia elő­zőleg nemet mondott, Hol­landia és Belgium pedig ha­ladékot kért (az előbbi két esztendőt, az utóbbi fél évet.) Mégis megszületett az „egy­hangú” döntés, hozzáláthat­tak a gyártáshoz az ameri­kai hadiipari monopóliumok, amelyeknek az ötmilliárd dolláros üzlet óriási hasznot ígér. A NATO FŐTITKÁRA, a holland Luns, aki erélyesen szembehelyezkedett antl- militarista honfitársainak vé­leményével (pedig Hollan­diában látnivalóan a raké­tákat ellenzők vannak több­ségben) nehezen tudta ki­vágni magát sajtókonferen­ciáján. Egy görög újságíró az athéni tv munkatársa ugyan­is azt kérdezte: hány kórhá­zat, hány lakást, hány isko­lát lehetne építeni a raké­tákra fordítandó összegből? Azon túl, hogy az új nuk­leáris rakéták költségesek — roppant veszélyesek is. A nyugat-európai közvélemény egy része jól látja, hogy gyártásukkal, illetve telepí­tésükkel csak a háborús ve­szély fokozódik, és hogy az enyhülési politikát teszik kockára a NATO urai. Nyu- gal-Európa erősebb lett —, mondja a atlanti propa­ganda. Vajmi különös erő­södés ez — válaszolnak er­re még egyes polgári kom­mentátorok is —, hiszen ez­által egy háborúban Nyu- gat-Európa célponttá válna és teljes bizonysággal meg­semmisülne ... Természetesen, a közvéle­mény nyomását a NATO- ban is érzékelik, ezért „tol­dották meg” a fegyverkezési döntést a Szovjetunióhoz és a varsói szérződés országai­hoz intézett új tárgyalási javaslattal, „leszerelési” kezdeményezésekkel. A hosz- szú, terjedelmes záróközle­mény felsorolja a NATO el­képzeléseit: az amerikai dip­lomácia feladata, hogy eze­ket a javaslatokat már hét­főn eljuttassa a „keleti cím­zettekhez”. BRÜSSZELBEN A HÉT VÉGÉN rendkívül feszült volt a légkör, nem elsősor­ban Irán, hanem a kockáza­tos és veszélyes rakétadön- tés miatt. Akárcsak a NA- TO-székház irodáiban a saj­tóközpont telexei előtt is, mindenki a Szovjetunió és a többi szocialista ország rea­gálásának híreit várta. Mert bizton tudják, hogy az ügy­ben az utolsó szót nem a NATO mondja ki. Pálfy József RÁ* ARAB EMÍRSÉGEK jt= övezett \ Q olajvezeték _____/ ■i rán^4^= Hafib*C-_ OMÁN 100 km Perzsa (Arab)- « h=öböL ~ SZAUD ARABIA 0, OMAN V emírségek V .................... — <­200 km Az Arnh Emírségek olaj­vezeték építését tervezi a Perzsa (Arab)-öböl menti Abu Dhabi és az Ománi-öböl partján fekvő Fajaira kikötő között. A mintegy 230 km hosszú vezeték a Hormusi- szoroson való áthaladás ve­szélyeit kívánja kiküszöböl­ni. A keskeny szorosban való hajózás ugyanis a nagy fór- galom miatt egyre nehezebb és kockázatosabb, de fenye­getettséget jelenthet a kő­olaj-szállítás szamára á tér­ségben eluralkodott politikai bizonytalanság is. Az Arab Emírségek részé­re az Abu Dhabi környéki olajmezök terméke a vezeté­ken keresztül — ha nagyobb költséggel is — kockázat nél­kül juthat ki a nyílt ten­gerre egy esetleges veszély oeotén. —TERRA—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents