Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Vietnam memorandum Tollhegyen „Izrael képes előállítani nukleáris fegyvert” — így nyi­latkozott Amos Horev vezérőrnagy, aki korábban az izra­eli hadügyminisztérium egyik vezető tudományos munka­társa volt, jelenleg pedig az Izraeli Technológiai Intézet igazgatója. Maga a közlés nem számít szenzációnak hiszen évek \ óta rebesgetik, hogy a Negev-sivatagban már akár kísér­! leti atomrobbantásig is eljutottak volna az izraeli kutatók és katonák. \ Horev tábornok nyilatkozatában az az érdekes, hogy — } hol hangzott el. Dél-Afrikában. „Tudományos eszmecsere” céljából érkezett Johannesburgba, valószínűleg valódi ta­pasztalatcsere végett. A dél-afrikai fajüldöző rendszernek is megvan a lehe- i tősége, képessége arra, hogy atomfegyvert gyártson. Mi \ több: a napokban az amerikai hatóságok közölték, hivat­kozva hírszerzésük adataira és megfigyeléseire, hogy szeptember végen az Atlanti-óceán déli részén a dél-afri­kaiak kísérleti atomrobbantást hajtottak végre.' Tel Aviv és Pretoria összefogása az atomfegyver gyár­tásában alapos meglepetést kelthet mindazokban, akik visszagondolnak arra, hogy a Dél-afrikai Unió a második világháborúban a hitlerizmussal rokonszenvezett, s hogy a fajüldözés ott nem csupán a feketékre és más színes- bőrűekre terjedt ki. Most más elképzelések „atomjaiból" épülhet a dél-afri­kai—izraeli együttműködés. Á hét 3 kérdése Miért szállták meg a diákok Teheránban az amerikai nagykövetsé­get? Mai világunkban, amikor már szinte megszokja az em­ber a váratlan, példátlan események bekövetkeztét, a meglepő és drámai fordula­tok sorából is kiemelkedett ez a teheráni túszszedés, az amerikai nagykövetségnek ilyen megszállása. Sokhelyütt szólaltattak meg nemzetközi jogászokat, akik arra utaltak, hogy még háború esetén is biztosítani szokták az ellen­séges hadviselő fél diploma­táinak szabad távozását... Miért hát az „iszlámhoz hű diákok” megjelenése az USA teheráni nagykövetsége előtt, miért az épület megszállása, miért az ott tartózkodók tú­szul fogvatartása? Az elsődlegesnek mondott cél: elérni, hogy az Egyesült Államok a polgáraiért cseré­be adja ki a volt sahot, aki gyógykezeltetés céljából Amerikába érkezett. Termé­szetes, hogy az USA ezt a követelést nem fogja teljesí­teni, még ahhoz sem járulna hozzá, hogy esetleg a sah feláldozza önmagát, vagy le­galábbis újra ^távozzék az USA-ból a mexikói aranyo­zott számkivetésbe. Amerika minden csatlósa, minden szö_ vetségese bizalmi válságba kerülne: ennyit ér a wa­shingtoni védelem? A másodlagos cél nyilván­valóan a bosszú magán Ame rikán, amely évtizedek alatt sok hasznot húzott iráni be­folyásából — az olcsó olajtól kezdve a Szovjetunió elleni katonai támaszpontokon át az óriási fegyvermegrendelé­sekig. A továbbiakban a belpoli­tikai hatásokra érdemes fi­gyelni. A Bazargan-kormány távozott: a miniszterelnök pedig néhány nappal azelőtt Algírban, Algéria nemzeti ünnepén Brzezinskivel, Car­ter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával tárgyalt. Jellemző az is, hogy Yazdi külügyminisztert szintén me nésztették, s ezzel egyidobén a nagykövetségi túszok mel­lé került az az amerikai ügyvivő, aki pedig napokig az iráni külügyminisztérium bán tartózkodott, ott élvezve Yazdi védelmét. Az „iszlám ifjú hívei” Khomeini mellett sorakoznak fel. Akciójuk mintegy bizo­nyítani képes Khomeini fél­világra szóló hatalmát. Végül fel kell figyelni ar­ra is, hogy a teheráni túsz­dráma az Egyesült Államo­kon belül ugyancsak jár bel­politikai és gazdasági követ­kezményekkel: Carter elnö­köt mind többen vádolják gyöngeséggel, erélytelenség. gél (vagy mint Edward Ken­nedy, elnökjelölt vetélytár- sa mondja: az előrelátás hiá nyával.) Ugyanakkor a Car- ter-kormányzat gazdasági helyzete is ingataggá válik, mert egymást érik az ellent­mondó jelentések arról, hogy kap-e a továbbiakban iráni olajat az amerikai gazdaság vagy sem, viszont’ ami bizo­nyos: az olaj szabad ára is­mét nagy magasságokba szö­kik, s az importőr Ameriká­nak ez további veszteséget okoz. Épp egy évvel a vá­lasztások előtt... Mi lett a SALT—II. sor­sa a kongresszusban? Azok, akik legalábbis el akarták odázni a SALT—II. ratifikálását, most elégedet­ten dörzsölhetik a kezüket a washingtoni Capitoliumon. Mindinkább kétségesnek lát­szik, hogy az idén már — azaz a karácsonyi szünet kezdete előtt — a szenátus ki tudja mondani a végső szót az ügyben. Téves riadó az USA-ban Megszólalt a rakétariasztó, vadászgépek a levegőben WASHINGTON: Műszaki hiba miatt pén­teken reggel riadóztatták az Egyesült Államok légierejé­nek egy részét — jelentette be szombatra virradóan az amerikai hadügyminisztéri­um. A bejelentés szerint, az amerikai rakétariasztó rend­szer rakétatámadást jelzett, s ezért tíz vadászgépet azon­nal a levegőbe küldtek. Mint megállapították, a vakriadót az észak-amerikai légvédelmi parancsnokság­nál idézték elő azzal, hogy az egyik számítógépbe olyan &,mwsw l liW. november 11. vasárnap programot tápláltak be, amely „támadási helyzetet" jelzett. A riadójelzést — technikai hiba miatt — az amerikai légierő több alaku­lata is megkapta. A tévedés­re hat perccel később jöttek rá, s ekkor a riadót, amely­ről sem Carter elnököt, sem a hadügyminisztert, sem a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét nem értesítették, lefújták. Az amerikai hadügymi­nisztérium szóvivője emlé­keztetett rá, hogy a múltban is volt már több téves ri­asztás, amelyeket azonban nem hoztak nyilvánosságra. Most azért döntöttek a köz­zététel mellett, hogy vilá­gossá tegyék: a vakriadónak „semmi köze sem volt a je­lenlegi iráni helyzethez”, fc.. . . (AP, UPU Teheránban a hét elején elfoglalták az USA iráni nagvkö- vetségét. Képünkön: az épületet mesgzálló diákok a New Yorkban tartózkodó sah kiadatását követelik a túszként tar­tott amerikai állampolgárok szabadon becsé it ásóért (Fotó — AP — MTI — KS) Még csak a szenátusi eljá­rás első szakasza ért véget azzal, hogy megvitatásra ajánlja a bizottság a SALT— II. törvényjavaslatát. Vi­szonylag jó szavazási ered­ménnyel jutott tovább a plé- num elé: a 15 tagú testület­ben 9:6 arány alakult ki a SALT—II. javára. A négy­napos vita során a szerződés ellenfelei először a Szovjet­unió által eleve elfogadha­tatlan (az egyszer már alá­írt szerződést lényegileg mó­dosító) javaslatokat terjesz­tettek be, majd ügyrendi el­lenvetésekkel próbálkoztak. A külügyi bizottság a vé­gén 14 úgynevezett „értel­mezést” csatolt a szerződés szövegéhez. Ezek az „értel­mezések” nem érintik a Szovjetunióval létrejött meg­állapodás lényegét, tulajdon­képpen csak az amerikai kor. mányra rónak új kötelezett­ségeket. Várható, hogy a szenátus plénuma előtt a vita jóidéig elhúzódik, s megismétlődik az, ami a bizottságban le­zajlott: először elfogadhatat­lan, túlzó javaslatok kerül­nek a honatyák elé, aztán a külön „értelmezések” soka­sodnak. De hogy mikor lesz a döntő szavazás, azt ma még aligha tudja valaki is megmondani Washington­ban. Mi áll a bolíviai puccs újabb fordulatai mögött? Amikor jó egy hete La Pazban. Bolívia .fővárosában megindultak a lázadó tisztek harckocsijai az elnöki palo­ta felé, úgy látszott, a jobb­oldali Natusch Busch ezre­des megint meg tudja for­dítani a dél-amerikai or­szágban a politika kerekét. Addig ugyanis, ha nehezen is, ha csikorogva is, de az a kerék a demokratizálódás irányába fordult. Az ország­nak hosszú évtizedek óta elő­ször olyan polgári elnöke volt. akit a parlament jelölt ki. S most megint a jobbol­dali vagy félfasiszta tisztek kerülnének hatalomra? A bolíviai munkásosztály válasza nem késett: általános sztrájk! A diákok csatlakoz­tak az ón_ vagy rézbányá­szokhoz. Az élet egy hétre megállt. A puccs után önma­gát elnöknek kikiáltó Na- tusch hívei, persze, megpró­báltak a fegyverek erejével rendet teremteni. Itt és ott összetűzésekre került sor, a katonák sortüzének munkás- és ifjú áldozatai lettek, de a nép nem engedett. De éppen mostanában ke. rültek már magasabb posz­tokra azok a tisztek, akik az 1952-es baloldali fordulat idején kezdték katonai kar­rierjüket, s akik rokonszen­veztek a baloldali eszmékkel. Épp egy éve ezek a tisztek egy jobboldali puccskísérle­tet meg tudtak fordítani, ak­kor állították a középutas politikai elképzelésű Padil- lát az ország élére. Bonyolult ez a képlet? Az. De Bolíviá­ban, az ón, a réz, az olaj, az urán hazájában bizony bo­nyolultak az erőviszonyok, keményen ütköznek a mono- póltőke érdekei a szegény és kizsákmányolt nép érdekei­vel. S a hadsereg ott a mér­leg nyelve. Pálfy József A jelenlegi kambodzsai helyzet lényege nem a viet­nami csapatok visszavonásának ügye, s nem egy politi­kai megoldás keresése, hanem Kínának — hallgatólag is amerikai beleegyezést élvező — agresszív és terjeszkedő politikája, amely fenyegeti Vietnam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét, Délkelet-Ázsia békéjét, biztonságát. Így foglalható össze Vietnam hivatalos álláspontja az ENSZ- közgyűlés hétfőn kezdődő „kambodzsai vitájával" kap­csolatban. Hanoiban szombaton közzétették a VSZK külügymi­nisztériumának memorandumát, amely lényegében válasz az ASEAN-országok által kezdeményezett Kambodzsa- vitára és arra a határozati javaslatra, amelyet ezek az or­szágok Japánnal és más államokkal együtt kívánnak beterjeszteni a közgyűlés elé. E határozati javaslat a viet­nami csapatok kivonását és valamifajta politikai meg­oldást irányozna elő. A memorandum hangoztatja: az ENSZ és az el nem kötelezett mozgalom határozatai megerősítik a nemzetek jogát és kötelességét, hogy támogatást nyújtsanak a nem­zeti felszabadító mozgalmaknak, s ezeknek az elveknek felelt meg az. hogy a vietnami fegyveres erők a kam­bodzsai nemzeti egységfront felhívására válaszul segítet­ték a kambodzsai népet a Pol Pot-klikk megdöntésére irányuló harcában, felkelésében. Ami a vietnami csapa­tok kambodzsai jelenlétét illeti, „összhangban áll a két ország szerződésével, s amikor megszűnik a kínai beavat­kozás, amikor a népi forradalmi tanács kérni fogja, a vietnami erők elhagyják Kambodzsa területét”, — szöge­zi le a dokumentum. A memorandum visszautasítja azt az állítást, amely szerint Kambodzsában „két ellenőrzési zóna és két ha­talom létezik”, s leszögezi, hogy a Népi Forradalmi Ta­nács Kambodzsa egyetlen törvényes képviselője. Eddig több mint 30 ország és szervezet ismerte el. A Pol Pot- rezsim maradványai népi támogatást nem élvező bandi­ták csoportjai és felszámolásuk normális gyakorlat. Eb­ből kiindulva a memorandum azt hangoztatja, s egyben követeli, hogy zárják ki a Pol Pot-klikk képviselőjét a világszervezetből. (MTI) Új elnököt választanak Dél-Koreában Csői Kju Ha, Dél-Kórea ügyvezető elnöke szombaton Szöulban rádióbeszédben je­lentette be, hogy legkésőbb 1980. január 25-ig a jelenleg érvényes alkotmány előírá­sainak megfelelően választ­ják meg az ország új elnö­két. Javasolta azonban, hogy az új elnök ne töltse ki a meggyilkolt Pák Csöng Hi — 1984-ig szóló — megbíza­tásénak hátralevő részét, vagyis ne maradjon öt évig hivatalban, hanem „mihelyt reális lehetőség kínálkozik rá” tartson átfogó konzultá­ciókat az 1972-es alkotmány felülvizsgálatára és „az új alkotmány előírásainak meg­felelően” írjon ki második elnökválasztást.* Namíbia ügyében folytatódnak a tárgyalások Hétfőn folytatódnak az ENSZ égisze alatt a namí- biai rendezésről megkezdett tárgyalások, valamennyi ér­dekelt fél részvételével — jelentette be pénteken a vi­lágszervezet főtitkárának szó­vivője. Mint közölte, Kurt Wald­heim Genfben megtartandó háromnapos tanácskozásra hívta össze Dél-Afrika, a Délnyugat-Afrikai Népi Szer­vezet (SWAPO), a „frontor­szágok” — Angola, MozamJ bik, Tanzánia, Zambia és Botswana —, valamint a kérdésben közvetítő öt nyu­gati hatalom —, az Egyesült Államok, Franciaország; Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK -»• képviselőjét. Az ENSZ képviseletében Brian Urquhart, a főtitkár külön­leges politikai ügyekkel meg­bízott helyettese vesz részt a konzultációkon. Az Opel-lány esete Lovag Ostman - von der Leye bonni vállalkozó, szen­vedélyes tengeri vitorlázónak nincs szerencséje hajóival. Az utolsó előttit eladta ugyan egy düsseldorfi hentesmes­ternek. A „Sarkcsillag IV.” ezt követően, utasaival együtt titokzatos módon el­tűnt a Karib-tengeren. Az utolsó Ostman-yacht, a „So- nia” nem követelt ugyan emberéletet, mégis bajba hozta a lovagot. A francia rendőrség gyanúja szerint ugyanis a hajóval tonnaszám fuvaroztak hasist Libanon­ból a Riviérára. A hajó ka­pitányát és két nyugatné­met társát kábítószercsempé­szet vádjával bíróság elé ál­lították. Ostmanon kívül azonban egyik-másik előkelőség is gyanúba került: Christina Opel, az autóbirodalom örö­kösnője. St.tropezi villájá­nak magánkikötőjébe — a rendőrség szerint — 1977 nyarán 50 mázsa hasis ér­kezett. Ebből 36 mázsát, 8 millió márka értékben meg is találtak a környező há­zakban, amelyeket ugyan­csak az Opel család bérelt. A vád dossziéjában szerepelt egyebek mellett egy luxus magánrepülőgép bérlete kö­zel-keleti utazásra. A gép út­közben hibássá vált, leszállt. A repülőgép átvizsgálásakor kiderült. hogy feledékeny utasai jókora adag hasist is felejtettek a fedélzetén. S hogy a társaság útközben ká­bítószerrel űzte el unalmát,. arról az ugyancsak ott talált fotóalbum tanúskodott. A bulvársajtó számára szenzáció: egy Opel a vád­lottak padján; az ügyben szereplő többi előkelőségről nem is beszélve! Egyesek azért aggódtak, hogy a vád­lottak gazdagsága súlyosbítja az ügyészség eljárását. Gün­ter Sachs, Christina unoka- testvére, például már előre így érvelt: „A törvény előtt egyenlőség van: a gazdago­kat sem lehet keményebben sújtani, mint a szegénye­ket!” Hamarosan kiderült azon­ban, hogy korai volt az ag­godalom. A sztárügyvédek rövidesen elérték, hogy Christina Opel a vizsgálati fogházat pszichiáteri kezelés­sel cserélheti fel és félmil­lió márka kaució ellenében szabadlábra került. Kevésbé ismert vádlott-társaival szemben nem volt ilyen el­néző a francia bíróság. A vád azonban nehéz helyzet­ben van, a lefoglalt hasison kívül nincs megnyugtató bi­zonyíték a vádlottak ellen. A tanúk egy része maga is kábítószercsempész, vagy olyan, akikről köztudott, hogy a csempészek zsarolá­sára specializálódott. Nincs bizonyíték arra sem, ki vá­sárolta és ki finanszírozta a sok milliós üzletet. A gyanúsítottak 27 hóna­pot töltöttek vizsgálati fog­ságban és minden eszközt felhasználtak ártatlanságuk bizonyítására, A sajtó egy Christina von Opel unokafivérével, Günter Sachs-szal a tár- gyalásra indul (Fotó: — KS) része — miként arról a nyu­gatnémet Spiegel beszámol, — amiatt kesereg, hogy túl keményen bánnak a gyanú­sítottakkal és Christina Opel „rideg gyermekkorával” pró­bál érvelni. Az Opel család «azt szeretné bizonyítani, hogy Christina idegbeteg, aki tet­téért nem felelős. A védeke­zés nemcsak a börtönbünte­tés elkerülését célozza. Az illegális hasiscsempészés után ugyanis több millió frank vámot is kivetnek, aminek fő terhe elsősorban az Opel-vagyont terhelné. G. I. J

Next

/
Thumbnails
Contents