Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-10 / 263. szám

Második otthon f I város oersmén A város pereme valamikor a szegénységet, a nyomorne­gyedeket jelentette. Ma a terjeszkedő városok modern lakó­telepei épülnek itt. (MTI fotó — felv.) Tizenhatezer hely AZ ÉLET kemény dolog. Az ember nem mindig azt teszi, amit akar, amit sze­retne. Az élet' kemény dolgai kö­zé tartozik, amikor az em­bert a munkája máshová köti, mint ahol él. Hétfőtől péntekig egyedül, távol a családtól, amelynek szüksége lenne rá, s amelyre szüksége lenne neki is. Nappal a munka, este-éjjel a magány. Nemcsak hetekig, hónapokig, sok tízezer ember életében hosszú éveken át. Nem kité­rő, életforma ez a kettős élet. Életforma, amely akar- va-akaratlan keménnyé, ri­deggé teszi az embereket, 'kevésbé fogékonnyá az élet szépségei iránt. Asszonyokat, akik a hét öt napján csak a maguk erejére támaszkod­hatnak a gyermekneveléstől az otthoni tennivalókig min­denben. És a gyerekeket is, . akik számára az apa csak hétvégi vendég a háznál: be­számoltató és ítéletosztó, a szeretetét mértéktelenül pa­zarló és mégis szűkmarkú az időt illetően, mert jogos igényt tart rá az asszony — és ő is rá —, s mindaz a felgyülemlett ház körüli munka, amelyhez az asszonyi energia, vagy a hozzáértés hiányzott a hét öt napja alatt. A 'szűkös két napban mindarra futnia kell az idő­ből, amire másnak hét nap áll a rendelkezésére. Méáis, hosszú évtizedek óta, sok tízezer ember élet­formája ez. Számukra épül­tek országszerte a munkás- szállások. Elsősorban azok­ban a városokban, amelyek­ben az ipar fejlődése már alapvetően — például Buda­pesten —, vagy éppen az el­múlt egy-két évtizedben — így Miskolcon, Diósgyőrött, Szegeden, Pécsett — megha­ladta a munkavállalók szá­mának növekedését. MUNKÁSSZÁLLÁS. Négy­öt napra körülkerített lakha- * tóság. Egyre több közülük az, amely aránylag jó lehetősé­get kínál a pihenésre, a fi­zikai regenerálódásra. A kér­(Fotó: Szabó Sándor) A vándorserleg, amelyet az eredményhirdetés után vett át, azóta a pélyi lakás dísze. Ott van a televízión, és büszkén mutatta ottjártunk- kor. Friss még a siker, hi­szen Fábián József nemrég nyerte meg a Heves megyei fejőversenyt. Még a felnőtt kor elején álló fiatalember élete első nagy - sikereként emlegeti ezt a. „győzelmet”. Édesapja mellett, ifjú tehe­nészkent ismerkedett meg az állatokkal. Tizennégy évesen került a pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet faluvégi szarvasmarhatelepére. Ez azonban nem ment olyan egyszerűen: — Amikor az általános is­kolát befejeztem, Pétervásá- jjtoa, Mezőgazdasági Gépész­dés csak az: elégséges-e ez tartósan egy felnőtt ember számára. A válasz egyértel­műen nem. Tudják ezt azok is — legalábbis többségük­ben —, akik létrehozták a munkásszállásokat. Ezért mind több helyen társalgók, klubok, rádió- és televízió- készülékek, vagy éppen he­lyi kulturális programok kí­vánnak segítséget nyújtani a magány óráinak "feloldásához. Több-kevesebb sikerrel. Mert az ember lehet magányos emberek között is. Ha a gondolata azokhoz köti, akik­től távol él. Mert a legszó- rakoztatóbb filmvetítés sem tudja feledtetni az emberben azt, hogy hétfőn hajnalban lázas betegen hagyta otthon a kisfiát. És nehéz odafi­gyelni az új és egyébként ér­dekes ismeretekre, ha köz­ben azon rágódik: vajon mit csinálhat odahaza a féléves asszony, egyáltalán odahaza van-e, avagy... És még be­szélgetni sem könnyű úgy a kényszerű társakkal, ha köz­ben állandóan az motoszkál az ember fejében: vajon ki- tart-e a sebtében kijavított háztető, mert legutóbb, a rövidke két napból nem ju­tott idő arra, hogy alaposan helyrehozza a vihar okozta károkat. Az utóbbi években gyak­ran megfordultam munkás- szállásokon. A porták mel­letti falitáblákon mind több helyen találkoztam különbö­ző programokra hívó hirdet­ményekkel, de ennek ellené­re az emberek többségét a szobákban találtam. Alud­tak, kártyáztak, vagy ittak. Nemcsak azok, akiknek oda­haza is ez jelenti a szabad időt. Azok is, akik egyéb­ként józan, családszerető, minden iránt érdeklődő em­berek. Odahaza. Amikor rá­juk kérdeztem, miért teszik, a válasz szinte egyértelmű volt: aki alszik, kártyázik, vagy iszik, azt nem kínozzák a gondolatok. A munkásszállás — * talán erősnek tűnik a kifejezés, de igaz — kiegyezés az élettel. Szükséges rossz. Nem mi, magyarok találtuk ki, így van ez szerte a világon. A képző Szakiskolába jelent­keztem — mondja a szőke fiatalember. — Két hétig voltam ott, amikor jött édesapám látogatni, és azzal álltam elő, hogy hazamegyek, és inkább állattenyésztő sze­retnék lenni, mint gépész. Édesapám előbb meghök­kent elhatározásomon, de az­tán azt mondta: „Fiam, ha ehhez van\ked- ved, hát gyere haza, a szö­vetkezetben biztosan lesz he­lyed ...” És lett is. Azóta ott dolgozom a telepen, ahol el­kezdtem. Édesapám is ott tehenész, így ő lett a meste­rem. Nem volt ismeretlen ez a munka, hiszen nyaranta sokszor megfordultam ott és láttam, hogyan gondozzák az állatokat. Nagyon örültem tehát, hogy növendékekkel foglalkozhatom és megsze­rettem az állatokat. Lassan megismertem viselkedésüket, ha bajuk van, segítek raj­tuk. Ügy van az, hogy érez­ni kell velük, ha fáj nekik valami, akkor segíteni raj­tuk. Fábián József korán kelő, hiszen hajnalban fél négy­kor már talpon van. Olyan­kor társaival előkészíti a ta­karmányt az állatoknak, az­tán öt órakor hozzálát a fe­jőshez. — Erre is édesapám taní­tott meg, először ő mutatta, hogyan kell kezelni a fejő­gépeket — magyarázza az ifjú szakmunkás. — Kelyhes. sajtáros fejőgéppel dolgozunk és naponta 21 tehenet fejek meg. Mire feljön a nap, már indulunk a legelőre, legin­kább a közeli Ludas-dűlőbe visszük az állatokat és ott vagyunk délután háromig. Aztán ismét sie+Ht«*. kell, gyáraknak munkáskéz kell, a születő új objektumoknak — legyen az erőmű, gyár, vagy éppen lakóház — építőmun- kts. A legtöbb esetben ezek ma már helyben nem állnak rendelkezésre. Hozni kell őket. mind nagyobb távol­ságról, ahová esténként már nem lehet hazavonatozni. S ami ezzel jár: ideiglenes ott­hont kell teremteni számuk­ra. Szándékosan mondtam azt: otthont, s nem azt, hogy fedelet a fejük fölé. A ket­tő nem ugyanaz. Az egyik megpróbál valamit átmente­ni abból, amit az ember kényszerűségből maga mö­gött hagyott. A másik csak a fizikai regenerálódás feltéte­leit teremti meg. S ez utób­bi ma már kevés — még a becsületesen végzett munká­hoz is. Statisztikák bizonyít­ják, hogy a problémákkal vívódó emberek körében mindig több a baleset, mint akiknek cselekvését nem béklyózzák a munkán túli gondok. MEGOLDÁS? A munkás- szállások megszüntetése nem járható út, még nagyon hosz- szú ideig szükség lesz rá­juk. A megoldás csak az ott­honjelleg erősítése lehet. Olyan légkör megteremtése, amely valódi közösségekké kovácsolja a kényszerűség­ből egymásra utalt embere­ket. S ehhez nem kitalált — s a feladatlistán kipipálható — programok kellenének, hanem olyanok, amelyek a munkásszálláson élő embe­rek természetes igényeiből fakadnak. Nem csupán fe­ledtetni kell velük kettős életük gondjait, de segíteni is feloldásukban. Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy munkásszálló élére nem gondnok kell, aki ügyintéz, nyilvántartásba vesz és tilt, hanem olyan ember, aki mindent elkövet annak érde­kében, hogy valamit pótol­jon abból, amit a kemény élet elvett ezektől az embe­rektől. Akkor talán a mun­kásszállás második ottho­nukká válhat a benne élő embereknek. Ma még — saj­nos — ez nem így van. Prukner Pál mert behajtás után takar­mányt készítünk az esti ete­téshez, majd háromszor is megfejjük az állatokat. Álta­lában este hat óra, mire ha­zakerülök. Olyankor már jól­esik a vacsora, meg a pihe­nés is. Ritkán jut időm a szórakozásra, mert van bő­ven tanulnivalóm, hiszen is­kolába is járok. A fiatalember a szövetke­zetben jeles eredménnyel el­végezte a háromhonapos szarvasmarha-gondozó tan­folyamot és 1976 őszétől a gazdaság 1 támogatásával a Nemecz József Mezőgazdasá­gi Szakközépiskolába jár Gyöngyösre. — Nehéz a napi sokszor fárasztó fizikai munka után tanulni, de szívesen teszem, mert érzem, hogy többet tu­dok meg a mezőgazdaságból. Az estéket ezért a tanulás tölti ki. Sok gondom van' a matematikával és a kémiá­val, mert mindkettő nagyon nehéz, de azért csak meg­birkózom vele. Kedvencem viszont az állattenyésztés, az állatok tulajdonságainak megismerése. A szövetkezet­től minden támogatást meg­kapok, tankönyveket, tansze­reket, utazási térítést és sza­badságot. lgy( nem akarok szégyent vallani a tanulás­ban sem. Nem panaszkodha­tok, mert megvan a havi négy-négy és fél ezer forin­tom, de dolgozni is kell érte, mert amikor más még alszik, akkor már az istállóban va­gyunk és fejünk, hogy reg­gelre jusson tej a családok asztalára. Bizony itt a csi­korgó, kemény alföldi hideg­ben nem könnyű felkelni hajnalonként. Átfúj a szél, vw az eső é« a hó. Olyankor A tizedik évforduló Ünnepel a Budagant Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte Heves nagyközségben a Budagant Kesztyűs Szövetkezet legna­gyobb vidéki részlegé. Az év­forduló alkalmából Dévényi Vilmos részlegvezető köszön­tötte a két műszakban dol­gozó munkásokat, majd a tízéves jubileum alkalmából Tanyik János, a szövetkezet elnöke mondott ünnepi be­szédet. Elismeréssel emléke­zett meg az elmúlt évtized alatt végzett — sokszor ne-, héz körülmények ellenére is — nagyon eredményes mun­káról. Igen nagy erőfeszítések eredményeként alakult meg ugyanis Hevesen a Buda­gant, hiszen a szakmában úgyszólván teljesen járatlan, korábban a mezőgazdaság­ban és a háztartásban dol­gozóknak kellett jó, a szak­mát kitünően ismerő munká­sokká válniuk. És mert ez egyáltalán nem könnyű fel­adat, az évek során sokan „feladták”, eltávoztak, meg­váltak a szövetkezettől. Volt olyan év is, / amikor annyi dolgozó ment el, amennyi a belépők száma volt. A nehézségek nagy részén már sikerült túllépni, a mun­kások közül igen sokan nagy szakmai hozzáértéssel végzik feladatukat. Ennek eredmé­nyeként is tudtak számottevő vállalásokat tenni pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére. És ez nem kevés: a szabászat ugyanis tíz-, a varroda dol­gozói pedig hétszázalékos termelékenységnövekedést vállaltak. Az eredményt a munkaidő jobb kihasználá­sával szeretnék elérni. Az eddig végzett kiemel­kedő munkájuk elismerése­ként Tanyik János elnök már most, a tizedik évfor­duló alkalmából nyújthatta át a szövetkezet hét munká­sának a „ Kiváló dolgozó" kitüntetést. jól felöltözöm és indulok, mert ha kemény is a mun­ka, mindig van eredménye. Ott van például a fejőver- sény, én már tavaly is in­dultam a megyei döntőn Pétervásárán, de akkor tech­nikai hiba miatt csak nyol­cadik lettem. Most az idén nagyon készültem és ismét beneveztem. Hevesen ren­dezték ,ja verseny megyei döntőjét és 17-en indultunk fiatalok. Már. amikor befelé mentünk Pélyről Hevesre, a kocsiban izgultam kicsit, de a szóbeli vizsga jól ment és akkor megnyugodtam. Per­sze nem volt az olyan köny- hyű, hiszen meghatározott idő alatt kellett például lő soros meghívót fogalmazni a Világifjúsági Találkozóra. Kíváncsiak voltak arra is, mennyire ismerjük a fejő­gép részeit és működését. Aztán jött a gyakorlati bi­zonyítás lehetősége, p fejes. Holstein-fríz tehenet fejtünk valamennyien. Erre harminc pontot kaptam, ami elég volt ahhoz, hogy megnyer­jem a Versenyt. Nagyszerű érzés volt, életem eddigi leg­nagyobb sikere, aminek örült a családom és örültek itt, k szövetkezetben is. Amikor átvettem a vándorserleget, arra gondoltam, érdemes Nvolt a gépszerelést az állatokkal felváltani. A siker arra ösz­tönöz, hogy minél jobban érettségizzem és tudásomat itt szülőfalumban, Pélven, az állattenyésztésben kama­toztassam. A napokban tud­tam meg, hogy a jövő év márciusában Heves megyét képviselve az országos fejö- versenyen is részt veszek. A következő hónapokban tehát erre is készülök, hogy tisz­tességgel helytáll jak majd. Mentusz Károly Jövőre sem változik a fel­sőoktatási intézmények nap­pali tagozatának első évfo­lyamára felvehetők száma. Az elmúlt évekhez hasonló­an, 1980-ban is mintegy 16 ezer helyet ' pályázhatnak meg az egyetemi és főiskolai diploma megszerzésére ké­szülő érettségizett fiatalok, így döntött az 1980—81-es tanév felsőoktatási iskolázási tervének, az egyes intézmé­nyek felvételi keretszámai­nak, a megpályázható sza­kok, szakpárok meghatározás sakor az Oktatási Miniszté­rium. A változatlan összlétszá- mon belül bizonyos mértékig növekszik a pedagógusképző intézményekbe — elsősorban a tanárképző főiskolákra — felvehetők száma. Demográ­fiai okokból ugyanis a je­lenleginél több általános is­kolai szaktanárra lesz szük­ség négy-öt év múlva. Az orosszal kapcsolt idegen nyel­Kilene megye állattenyész­tési és takarmányozási fel­ügyelőségének vezetője és állattenyésztési szakembere tanácskozott tegnap Egerben. A résztvevők az elmúlt terv­időszak, különös tekintettel az idei év termelési, gazdál­kodási tapasztalatait és az elkövetkezendő hónapok ten­nivalóit vitatták meg. A há­zigazda Koós 'Viktor. a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője bevezetőjében el­mondta. hogy az elkövetke­zendő időszakban különösen fontos szerep jut az állatte­nyésztésnek, hisz megvan a lehetőség arra, hogy ez az ágazat is valamelyest lefa­ragjon az őszi kalászosok okozta veszteségből. A továbbiakban dr. Cso­mós Zoltán, a MÉM főosz­tályvezető-helyettese a me­vi szakpárokra is több hall­gatót vesznek fel az egyete­mek és a főiskolák — az ide­gen nyelvek oktatásáról és fejlesztéséről szóló kormány- határozattal összhangban. A műszaki felsőoktatás létszámán belül némileg csökken majd a főiskolai, és emelkedik az egyetemi szin­tű képzésben részt vevők szá­ma. Csak kisebb mértékben változik a jogi és igazgatási, a közgazdász- és gazdasági, az orvosi és az egészségügyi, valamint a mezőgazdasági és a művészeti felsőoktatási in­tézmények felvételi keretszá­ma. Az Oktatási Minisztérium az idén előbb hozza nyilvá­nosságra a tudományegyete­mek bölcsészet és termé­szettudományi farain, vala­mint a tanárképző főiskolák nappali tagozatán szeptem­berben induló szakpárokat; a tájékoztatót a Művelődésügyi Közlöny november 15-i szá­ma tartalmazza majd. zőgazdasági irányítás átszer­vezéséről szólt, majd a na­pokban megjelent új szabá­lyozókhoz fűzött néhány megjegyzést, jó tanácsot. El­mondta például, 'hogy a szarvasmarha-, sertéslétesít­ményekhez, illetve azok fel­újításához 20 százalék álla­mi támogatást adnak a jövő­ben. Ugyanakkor az eddigi támogatásnak csak a felét adják egy-egy tehénférőhely beruházási költségéhez, és azoknak, akik megfelelő eredményt értek el a tejter­melésben, még további támo­gatás is adható. Az éitekezlet második ré­szében dr. Németh Lajos, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség főigazgatója számolt be a tes­tület munkájáról, ezt köve­tően pedig az elhangzottakat vitatták meg a résztvevők.. Áz első nagy siker... AUatteny észtő szakemberek tájértckezlete Egerben

Next

/
Thumbnails
Contents