Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Varga Jenő hagyatéka Tüzes ukrán tánc a ku Itúra házának színpadán Barátkozás — útlevéllel és útlevél nélkül Emlékek itthonról és a távolból Ahogy farkasszemet nézek a Dimkovóban „született” játékbabákkaL, eszembe ,iut: kicsi a világ. Mert hiszen, mi már találkoztunk. Igaz, jó néhány évvel ezelőtt, s bizony odébb vagy kétezer kilométerre e háztól, ahol ma egy apró vitrinbe zsúfo­lódott össze az orosz, a ja- kut, a grúz, a csecsen-ingus, az észt és a kazah gyer­mekvilág. ... E háztól — írom az imént. Ízlelgetem a két szót, s máris egy Leningrádban tanult dal zsong a fülem­ben, a Hol az az utca, hol az a ház című, amelyet — miért tagadnám: néhány po­hár vodka után — a szállo­dánkat keresve dúdolgattunk az egykori havas éjszakán. És most itt van az a ház.! Kicsi a világ! A Kalinyin sugárúton sé­tálok, Moszkvában, töltöm a turistanapokat. Egyszerre kivel találom szembe ma­gam, mint egy régi-régi is­merőssel. — Hát te?! — szalad ki a számon az igazi meglepetés eléggé együgyű mondata. — jHát te! Hogy kerülsz ide? — Én még csak hagy­mán. .. — kacsint egyet. — Tudod, otthon azt mondták, rám fér egy kis „világné­zet”, így hát egy évig itt tanulok. De te mi járatban vagy? Sorolom, hogy turistásko- dásom két hete alatt merre jártam már. És hogy egy ekkora országból mennyire keveset láthat az ember az alig több mint tíz nap alatt. Meg hogy venni kellene va­lamit a gyerekeknek, valami jellegzetesét, nekik való em­léket, játékot. — A Gyetszkij Mirbe me­gyünk, a Gyermekvilág nevű áruházba. Abban a házban, öregem, ott szorong egy egész világ — vág közbe az isme­rősöm. s mire felocsúdok, már loholunk is a hideg téli szél seperte, tágas utcákon a lakónegyed-tömbnyi ház felé. És most itt van az a ház, mit keresek. A homlokza- án vörös neonfényből for- aálódik ki a Kreml híres ornva. tetején az ötágú sillaggal. Gondolatban még Gyetszkij Miméi járok, sak a felirat zökkent visz- za a mába: Dom szovjetsz- oj kulturü i nauki — A Izovjet Kultúra és Tudb- nány Háza. A ..határnál” oroszul szól telefonkagylóba a portás­ié, már-már várom, hogy z útlevelem kérje, amikor larátsáeosan magyarra vált: — Morozov elvtárs várja nt. .. Felkísérem. A liftnél egy plakátról lárom vidám népi figura invitál, sétáljak körbe,' néz­zem meg az Orosz-Észak, Szibéria és Távol-Kelet népi iparművészete című kiállí­tást Mielőtt felmegyünk az emeletre, bepillantok a ven­dégkönyvbe, ott hever a ki­járat melletti asztalkán. És nem akarok hinni a sze­memnek, az utolsó előtti be­jegyzés ismerősöktől szárma­zik: „Nagyon szép a kiállí­tás, igazi remekművek. A Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola hallgatón" Lám, ilyen a véletlen. „Soha többé ilyen borzal­mat!” — írtuk be, emlék-- szem, a talán ezer oldalasnál is vaskosabb vendégkönyv­be, amikor kábult fejjel — a kilencszáz napos blokád sok-sok szörnyűségéről per­gett a film a vetítővásznon — kitámolyogtunk a lening- rádi múzeum moziterméből. Azután a Téli Palota, majd az örök mementóként lehor­gonyzóit Auróra előtt, vár­va a jól fűtött autóbuszok­ra, nagyokat szippantottunk a friss levegőből. — A program ... ? — kér­dezett vissza az idegenveze­tőnk. — A program nem változik, most majd az új­jáépült, békés életet élő vá­rossal ismerkedünk. Égy más világgal, mint amilyet a filmen láttunk! Vladiszlav Fjodorovics Morozov, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza kulturális osztályvezetője: — Sem többet, sem keve­sebbet nem akarunk meg­mutatni az érdeklődőknek, mint azt, hogy milyen ma a szovjet nép élete, melyek az eredményei, törekvései a po­litikában, a hétköznapi mun­kában. November 9-én lesz hat éve, hogy megnyitottuk e ház kapuit azok előtt, akik figyelemmel kísérik. vagy szeretnék kisérni életünket. A tolmács — egyébként Pesten végzett észt mérnök — meglepően magyaros ki­fejezéssel fordít, amikor a ház kulturális, illetve tudo­mányos témájú programjai­ra terelődik a szó. — Minden szentnek maga felé hajlik a keze: mi örü­lünk annak, hogy a látoga­tóink 70 százaléka a kultu­rális témák iránt érdeklő­dik. Természetesen a sok­sok szocialista brigád, vál­lalati kollektíva nemcsak a szovjet kultúra remekművei­re kíváncsi, hanem a Szov­jetunió tudományos-techni­kai eredményei is érdeklik. Hét klubban, köztük a leg­utóbb alakult Magyar—Szov­jet Sportbarátok Klubjában találkozhatnak egymással a két nép képviselői, a min­dennapi látogatók, akiknek a száma eléri a félmilliót... Évente több mint 900 tájé­koztató és propaganda jel­legű rendezvényre, mintegy 800 filmvetítésre, száz könyv- és harmincnál több, különféle témájú kiállításra kerül sor a Semmelweis ut­cai épületben. Utazás előtti izgalmak: el­rontom az egyetlen útlevél­kérőlapot, irány az EX- PRESSZ-iroda, azután a csomagolás, az utolsó ellen­őrzés, vajon mi marad itt­hon! Ki gondol ilyenkor ar­ra, hogy a gondtalan uta­zásról már jó előre gondos- kodtkk, mert például a há­lókocsiban remekül lehet aludni — de csak odáig, Moszkváig. Mert onnan az­tán, aki elalszik a két hét alatt, az nem érdemli meg, hogy útlevelet kapott. Mert — mint külföldön általában — mindent látni kell. A hagymakupolákat. a nagy-, harangot, a KGST-palotát, a Lenin-mauzóleumot, »éjféli őrségváltást a Vörös téren, a Finn-öböl partján horgonyzó óriáshajókat, a mínusz húsz fokban is len­ge fehér-feketébe öltözött ifjú házasokat az ismeretlen katona sírja előtt egy-egy csokor virággal a kezükben. És még annyi mindent, ami abban a rettentően nagy or­szágban érdekes lehet. És nekem csak Moszkva és Leningrád jutott. „ 1 Akkor és ott! Mei't most, amint végig­sétálok a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának külön­böző termein, az emlékeim mellé újabbakat kapok. A Komszomol történetéről tá­jékoztat egy kiállítás, egy másik a lézer békés felhasz­nálásáról, a harmadik pedig a Szovjet-Baltikum népmű­vészetéről. Másütt igazi kam. csatkai, jakutiai, habarovsz- ki prémek, vologdai csipkék, tobolszki csontfaragások, ki- zili állatbőrből készült re­mekművek ejtenek ámulatba. Ekkor hirtelen az ember eszé­be villan, hogy még nem is reggelizett, és mór dél is elmúlt... ... És a füstölt nyershal izét érzi a szájában, meg a saslikét, amit a moszkvai Népgazdasági Kiállítás egyik pavilonja mellett majszolt be két program között. Miért ne ehetne valami különlege­set most is? Hiszen itt a Bajkál Étterem, itt van a szomszéd épületszárnyban. És bőséges az ételválaszték: a híres Szoljanka leves, vagy az ukrán Raszolnyik leves, utána jöhet a kijevi jérce- mell, esetleg a taskenti ke­bab, vagy a húsos kulebja­ka. De mit ér a felsorolás, ezeket kóstolni. megízlelni kell. Útlevél nélkül, szép emlékekkel — ebben a pes­ti. vörösneonfényes. s a távoli tájakon töltött napo­kat idéző házban! Szilvás István SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT született Varga Jenő Le- nin-díjas akadémikus, a ki váló tudós és a kommunist. világmozgalom kiemelkedő alakja. Már diákkorában a mar xizmus eszméjének terjesztő je lett és csatlakozott a szo­ciáldemokráciának ahhoz a balszárnyához, amelyből a későbbiekben a szocializmus eszméjének olyan harcosai nőttek ki, mint Karl Lieb­knecht, Rosa Luxemburg Kun Béla, Münnich Ferenc és még sokan mások. Varga Jenő lelkesen fo­gadta a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat és az egyik megalapítója lett a magyarországi kommunis­ták pártjának. 1919-ben ak­tívan küzdött a Magyar Ta­nácsköztársaság - létrehozá­sáért és tagja lett a kor­mánynak. A magyar forra­dalom bukása után, a Horthy- hóhérok elől menekülve Varga Jenő 1920-ban Bécsen keresztül a Szovjetunióba emigrált, ahol belépett a bolsevik pártba. Mint ízig- vérig internacionalista-forra­dalmár, Varga Jenő második hazájában, a Szovjetunióban és Lenin pártjában a világ forradalmi mozgalmainak él­csapatát és támaszát látta. Varga Jenő a Kommunista Internacionálé aktív, tevé­keny résztvevője volt annak megalakulása első éveitől kezdve. Találkozott és levele­zett Leninnel, teljesítette ké­réseit; a Kommintern IV., V, és VI. kongresszusának küldötte, végrehajtó bizottsá­ga elnökségének tagja volt, ahol számos fontos kérdés­ben beszámolót és beszédet tartott. Varga Jenő két évtizeden keresztül vezette a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miájának Világgazdasági és Világpolitikai Intézetét, an­nak 1927-ben történt meg­alakulásától kezdve 1947-ig, amikor is összeolvadt az SZTA Közgazdasági Intéze­tevek A későbbiekben Varga Jenő sokat tett az új Világ- gazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének megszervezéséért, és amikor ez utóbbit 1956-ban létrehoz­ták, aktívan részt vett annak munkájában. Előrehaladott kora ellenére mint munka­társ, az intézet tudományos tanácsának, tagja életének utolsó heteiben is dolgozott. (Varga Jenő 1964. október 7-en halt meg.) Részt vett számos fontos téma kidolgo­zásában, számos cikke jelent meS a Mirovaja Ekonomika i Mezsdunarodnie Otnose- nyija folyóiratban — amely­nek szerkesztő bizottsági tag­ja volt. s Varga Jenő az SZTA köz- gazdasagi és jogi osztályának akadémikus-titkáraként és az elnökség tagjaként aktí­van reszt vett nemcsak a Természet és fantázia A változatos alakú ágak, különleges ké­regformák. a fában keletkező kinövések mindig magukra vonták a fafaragók figyel­mét. Arkagyij Sorovnak, a geológiai és ásvány­tani tudományok kandidátusának házi gyűj­teményében több mint 50, olyan fából ké­szült szobor található, melynek alapanyagát a természettől „félkész termékként” kapta. A szokatlan formájú fadarabokból a tudós geológus vésője szobrokat, álarcokat, lírai kompozíciókat faragott Képünkön: Szerelem. (Fotó: APN) társadalmi, hanem a szakte­rületétől látszólag távoleső természettudomány! kérdések megvitatásában is, sokolda­lú képzettségről, széles látó­körről, a dolgok lényegébe latöló képességéről téve bi­onyságot. RAGYOGÓ PÉLDÁT MIJ­VATOTT, mint a szovjet tu- iomány egyik kiváló szerve­zője. Létrehozott egy tudós- kollektívát, amelyet nagy hozzáértéssel vezetett, szigo­rúan megkövetelte a kiadott feladatok teljesítését, ugyan­akkor szívesen megosztotta gazdag tapasztalatait, ráve­zetett a helyes megoldási a és ó maga figyelmesen meg­hallgatta munkatársai véle­ményét. Varga Jenő nemcsak tu­dós. hanem, a marxizmus— leninizmus eszméinek. az SZKP kül- és belpolitikájá­nak fáradhatatlan oktatója és propagandistája volt. Ezt az előadói-propagandista munkát különösen erőtelje­sen végezte a háború évei­ben. A tudós szavai, a hábo­rú menetét és a nemzetközi helyzetet elemző előadásai a legnehezebb időkben megszi­lárdították a hallgatóságban az eljövendő győzelem hitét. 1942-ben, 63 éves korában kiküldetését kérte az ostrom­lott Leningrádba, és ott há­rom héten keresztül előadá­sokat tartott a város hős vé­dőinek. Mindenkor nagy figyelmet szentelt — a nemzetközi kérdéseken túl — az egyes országokban kialakult hely­zet tanulmányozásának. Szá­mos könyve, brosúrája, cik­ke foglalkozik az Egyesült Államokban, Németország­ban, Angliában, Franciaor­szágban, Olaszországban, Spanyolországban, Kanadá­ban, a Balkán-félsziget or­szágaiban, Japánban és Kí­nában kialakult helyzet elemzésével. Varga Jenő tudományos munkássága hat évtizedet ölel fel. Irodalmi hagyatéka nagyon gazdag: 75 könyv és brosúra, több mint 500 tu­dományos cikk. Legfontosabb művei az SZTA elnökségé­nek határozata nyomán há­rom kötetben jelentek meg 1974-ben. Neves tudósként és ragyo­gó publicistaként Varga Je­nő könyvekkel, brosúrákkal, cikkekkel reagált a nemzet­közi élet fontos eseményeire, előnyben részesítve a gazda­sági kérdéseket, de szerves összefüggésben vizsgálva azo­kat a bel- és külpolitikai té­nyezőkkel, amelyeknek elem­zése jelentős helyet foglalt el munkásságában. Varga Jenő munkái mé­lyen elemzik az imperializ­mus és a kapitalista világ- rendszer általános válságá­nak törvényszerűségeit, a gazdasági ciklusokat és vál­ságokat, az állammonopolis­ta kapitalizmust, a két kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű világrendszer ver­sengését és harcát, s átfogó kritikáját adta a burzsoá politikai gazdaságtannak és ideológiának. Varga Jenő számos munkája felbecsül­hetetlen értékű nemcsak a közgazdászok, de az újkori és a legújabb kori történészek, a marxista politológusok szá­mára is. Varga Jenő kiemelkedő munkásságáért élete során három ízben kapott Lenin- rendet. A tudományos köz­vélemény nagy egyetértéssel fogadta a hírt, hogy Varga Jenő 1963-ban korunk kapi­talizmusa kérdéseinek tudo­mányos feldolgozásáért Le- nin-díjat kapott. A SZOVJET TUDOMÁ­NYOS KÖZVÉLEMÉNY nemcsak tiszteleg a kiemel­kedő leninista tudós emléke előtt, hanem mint forrásból merít munkáiból, amelyek az évszázad derekának dön­tő eseményeit követően ke­letkeztek, s mind a mai napig megőrizték aktualitá­sukat.

Next

/
Thumbnails
Contents